Vadrandi-vonal

Jelentkezem egy körre

Jövök megint!

Én is!

vigyetek, na 

 
 

Avery - Dawson

Avery kihasználva a szabadidejét, úgy dönt, hogy utánajár egy legendának. Annak a bizonyos legendának, ami arról szól, hogy a Temzén egyszer láttak egy cápát úszkálni. Pont ezért egy a turisták által is kedvelt helyre megy, mégpedig a Temze-parti sétány a célpontja. Hogy a mai napon fog-e találkozni ezzel a csodálatos teremtménnyel, azt senki sem tudhatja.
Dawsont egészen más viszi erre a területre. Egy titkos randevú, egy sötét ügylet, vagy csak a kíváncsisága, bármi megeshet. A tömegre viszont nem számít, ami a sétánynál fogadja. Turisták hada tolakodva próbál felszállni egy-egy sétahajóra, így úszva az árral, ő is inkább azt választja. Majd hoppanál a mosdóból, gondolhatja, de az élet közbeszól, mikor meglátja Averyt veszélyesen a folyó partjára sodródni, majd beleesni a vízbe. Habozás nélkül veti ő is magát a habokba, hogy megmentse a bajba jutott lányt, aki egy pillanat alatt elmerül egy kisebb örvénynek köszönhetően.

Irene - India

India egy látomásának köszönhetően szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, de mivel ismeri az illetőt szeretné megakadályozni. Azonnal barátja segítségére siet, de későn ér oda. A kiérkező aurorok egy fülesről beszélnek, így mivel Indiát találják meg a holttest mellett, rögtön az elsőszámú gyanúsítottjuk lesz. A pálcáját azonnal elveszik, aztán egy hosszasnak ígérkező kikérdezés miatt beviszik az Aurorparancsnokságra, ahol leültetik egy külön kihallgatószobába.
Irene egy másik esetről ér éppen egy jelentést, amikor meglátja Indiát, ahogy beviszik. Egy korábbi ügyön már dolgoztak együtt, amikor is egy eltűnt gyermeket kellett megtalálniuk, ezért most érdeklődve nézi végig a jelenetet, ahogy eltűnik a nő a kihallgató szobában. Kíváncsiságtól vezérelve megy utána, hogy megtudja mi is történt, és ha tud, akkor minél előbb segítsen kijutni Indiának az elzárt szobából.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Tegyünk egy próbát

Jönnék én is

Vigyázat, jövök! 

Kipróbálnám magam én is.

[Mira - Aurora]

Mira - Aurora

Az utolsó napok a Roxfortban mindig is könnyedek voltak. Már mindenki érezte a nyár hűs leheletét, hogy hamarosan kiszabadulhat a falak közül, találkozhat a családjával és olyan messze dobálhatja a tankönyveket, amennyire csak akarja. Mindenki kedve felhőtlen volt, kiélvezték az utolsó napokat a háztársakkal és roxfortos barátaikkal... mindenkié, leszámítva Mirát. Talán valaki belekevert valamit a reggelinél az italába? Vagy egyszerűen csak valami vírus kapta el? Émelygett és minden forgott vele egy kicsikét, óvatosan lépkedett hát végig az egyik folyosón, talán épp a klubhelyiség felé igyekezve, hogy ledőljön... Amikor egyszercsak a sarkon felbukkant előtte Aurora, ők pedig ahogy összeütköztek, Mira szinte a lány karjai közé hullott, képtelen volt már megállni a lábain. Miss Brown persze teljesen kétségbeesett, és fogalma sem volt, mit is kéne tennie, amíg Mira fel nem pillantott rá... és valami furcsaságot érzett a gyomrában, úgy érezte, képtelen levenni Auroráról a szemét... ajaj... csak nem egy kissé félresikerült szerelmi bájital lapult a poharában?

Henry - Frey

Minden férfinak kijárt egy kis szórakozás esténként, erről pedig Mr. Mirol sem vélekedett másképpen... Mi is lehetne jobb befejezése egy nehéz, fárasztó, és persze hihetetlenül unalmas munkanapnak, mint pár óra a Szőrös Citromban. Hátha még egy csinos lányt is kifog! Nem is sejtette, hogy a mai este egészen más valakibe fog belegabalyodni.
Mr. Henricksen nem feltétlen szövögetett olyan terveket, amelyekben közbejátszott egy kocsma is, mégis betévedt egybe. Talán nem is olyan véletlen, talán egyszerűen csak besodorta magával a tömeg... De egyszercsak egy bár közepén találta magát, és aligha élvezhette ki a kellemes zenét, egy fickó máris a mellkasának csapódott.
Henry ugyanis balhéba keveredett egy varázslóval, aki sajnálatos módon még egy fejjel nagyobb is volt nála. Így sok esélye nem volt, de a büszkesége csak nem engedte, hogy kihúzza magát a párbaj alól... Még akkor sem, amikor a másik férfi, váratlan módon az öklét választotta fegyverként a pálcája helyett. Henry vére végigfolyt Frey felsőjén, azonban még így is hamar leszűrte, hogy a szőke fiatalembernek nem sok esélye van - így hát, gondolván, hogy talán az égiek okkal küldték ide, miért is ne sietne a segítségére?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Jó szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

*begurul*

Jelentkezem

Na, csapassuk 

Meg esetleg mégegyet

Sophie - Dylan

Miss Vanheim nem volt éppen a helyzet magaslatán. Már csak azért sem, mert leszakadt az idős hölgyek társaságától, akikkel a Godric's Hollowba vezető kiránduláson részt vett, másrészt elvesztette a nénikéje pénztárcáját, amit azért kapott, hogy betérve a Mérgezett Egér Patikába megvásároljon magának egy kis kenőcsöt a feltört sarkaira. Biztos volt benne, hogy az üzlet kirakatának párkányára tette le a pénzzel teli szütyőt, ám annak nyoma kelt. Hiába kutatta át a zsebeit, hiába nézett körbe, a vagyonkának nyoma sem volt. Hogy a balszerencsét csak tovább fokozzuk, éppen ekkor érkezett meg Mr. Harlow is, aki egészen véletlenül neki ment a hugrabugos lánynak, miközben a zsebében kotorászott, szintén a pénztárcája után kutatva.
Hogy Mr. Harlow miképpen került ide? Hát majdnem ugyanúgy, mint Miss Vanheim. Éppen egy hivatalos ügyet intézett a városban, mikor megérezte, hogy újonnan vásárolt olasz bőrcipője még sem olyan kellemes puha, mint amilyennek a méregdrága üzletben ígérték. Nem, sőt véresre törte a lábát, átáztatva a zokniját is. Csakhogy, hiába kutatott a pénztárcája után, annak nyoma sem volt a zsebében, hiába tért volna be a Mérgezett Egér Patikába egy kis kenőcsért. Éppen akkor, mikor Miss Vanheim és Mr. Harlow összeütköztek egy gyanúsan nagyméretű, kandúr macska fordult be a patika ajtaján... csak nem egy szélhámos animágussal van dolguk?

Mira - Skye

Miss Bailey remek napnak hitte a mait. Az egyik munkatársa szervezte ugyanis a szokásos nyári kirándulást a Megpihent Legendák Állatfarmra. Kit ne érdekeltek volna a sárkányok vagy hippogriffek? Ki ne lett volna izgatott már csupán a gondolattól is? Skye természetesen pontban időben állt meg a bejárat előtt, hogy bevárja a csapat többi tagját, mikor egészen véletlenül egy hatalmas tömegbe keveredett. Az erőteljes kolbász- és hagymaszagot árasztó német varázsló csoportban senki sem foglalkozzott azzal, kiket tarolnak le. Skye belekveredett a tömeg sűrűjébe és sodródott velük egyre beljebb és beljebb, míg egy kétségbeesett kezet meg nem érzett a csuklóján... nos, így ismerte meg Miss Wyne-t. A szőke boszorkánynövendék hasonló helyzetben volt, ám ő még sokkal korábban keveredett bele a társaságba és nem tudott onnan kiszabadulna. Skye jelentette az egyetlen biztos pontot, aki hasonlóan kétségbeesett tekintettel tolakodott két kövérke boszorkány között. És hogy hogyan szabadultak ki onnan? Azt csak ők tudják, mindenesetre olyan messze keveredtek a bejárattól, hogy fogalmuk sem volt, hogy merre induljanak. Jobbra a hippogriffek, balra a sárkányok kifutója volt, előre felé egzotikus gyógynövénykertet ígértek a táblák, míg a hátuk mögött a böklenceket csodálhatták volna meg. Vajon gyorsan kikeverednek a bajból vagy inkább megcsodálják együtt a hely színes állatvilágát?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!