Vadrandi-vonal

Mira - Mira

Csendes, tanulós napnak ígérkezett a szeptember második hetének szombatja, amikor is a hugrabugos Mira úgy döntött, tesz egy sétát odakint a bitrokon. Persze mindenfelé hemzsegtek az aurorok, így mikor közelebb ért az erdő széléhez, nem is értette, hogy a pirosabbik Mira mit keresett ott. A vörös lány ugyanis lábujjhegyre állva lesett be a fák között, mintha csak valamit nagyon keresne. Egy auror még ciccegve el is haladt mellette, de egyelőre nem lépett közbe. Ekkor ért oda a mi szőke Miránk is, hogy bizony megkérdezze diáktársát, mit keres ott és mi olyan érdekes. Talán mindeközben kicsit el is borzasztotta az erdőből kiáradó furcsa hűvös levegő, amit azonnal megérzett a nyakán és az arcán.
Mirabella nem tartotta magában természetesen az információt, így azonnal megosztotta majdnem névrokonával, hogy azt a pletykát hallotta, hogy egy gyönyörű unikornist látott valaki beszaladni éjszaka az erdőbe... ő pedig elhatározta, hogy meglesi. Csupán az volt az egyetlen probléma, hogy még nem tudott megszabadulni az őt figyelő aurorok tekintetétől, míg belép a fák közé... vajon ketten megoldják ezt a dolgot vagy inkább visszafordulnak a kastély felé?

Seanci - Elliot – Aiden

Seanci, a ciklus utáni első estét szörnyű kimerültséggel kezdte. Ezért hát, amikor beesett az Édes Mérgek Kocsma ajtaján, az első ismerős arc asztalához ült le, hogy annak bőségesen megtöltött söröskupáját egyetlen nyeléssel a magáévá tegye. Szinte meglepő is volt, hogy Mr. O'Mara ezt a jelenetet, széles vigyorral fogadta, majd egyszerű intéssel hívta magához a kocsmáros asszonyt, hogy azt hozza a következő kört, mielőtt még kiszáradnak a torkuk. Persze Mr. O'Mara nem éppen egy új bundás barátot várt ma estére, hanem Mr. Frasert, aki már így is húsz percet késett... pedig aztán igazán fontos ügyben találkoztak volna.
Aidennek nem volt ugyanis más dolga, minthogy a Grintgotts-ból, Elliot széfjéből elhozzon egy értékes ékszert. Persze ő nem tudhatta mi az, hiszen szorosan be volt csomagolva egy kis bőrszütyőbe. Csupán a kezében szorongatott Rowle-címeres gyűrűből sejhette, hogy nem minden napi helyre megy, a hatalmas kupac galleonok és a további nem éppen bolhapiaci dísztárgyak láttán még az álla is leesett. Így hát kétszeresen figyelemmel vigyázott a csomagocskára, amit a kabátja belső zsebében, éppen a szíve felett rejtett el. Aztán éppen emiatt hatalmas kerülővel, a legelhagyatottabb sikátorokon át jutott el a kocsmáig... hiszen végig úgy érezte, követik.
Amint megérkezett Mr. Fraser is az asztalhoz, gyanakodva mérte végig Seancit, azon gondolkodva, vajon mi a fenét keres ez az alak éppen Elliottal? Aztán a sör megnyugtatta őt is... mert hát ahogyan mondani szokták az alkohol mindenre gyógyír, de azért nagyon örült volna, ha Seanci eltűnik. Vajon mit tett volna meg annak érdekeében, hogy eltávolítsa? Annyira belevetette magát az akcióba, hogy közben észre sem vette, ahogy gyanús, fekete taláros alakok lépnek be a kocsmába és egy hozzájuk közeli asztalnál foglalnak helyet...

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!