Vadrandi-vonal

Sophie - Serena

Máris itt a december? Miss Vanheim aligha hitt el, mikor kilépve Roxmorts utcáira megpillantotta az idei első hót. Ahogy a talpa alatt ropogott a vékony hóréteg egészen úgy érezte magát, mint aki ezen a december 3-i napon egy téli tündéroszágba érkezett volna. Most még az sem zavarta meg, hogy idén alig engedték ki őket a faluba és most is egy csomó auror sündörgött körülötte. A Főutca egy rövid szakaszán sétált még csak végig, mikor megpillantott egy vörös foltot a hóban. Egy kesztyű volt, amit talán éppen az előtte sétáló ejtett el. Így hát Sophie azonnal guggolt is le, hogy összeszedje... de nem ő egyedül! Serena is éppen arra mászkált, hogy karácsonyi ajándékokat vásároljon, s ekkora pillantotta meg az élénk színű ruhadarabot. Alig, hogy mindketten megérintették, furcsa rántást éreztek a köldöküknél, majd jött a forgás. Egészen úgy tűnt, mintha ezer meg ezer táj váltotta volna egymást alatt... aztán egyszer csak egy ismeretlen téren találták magukat. A szerencse mindössze az volt, hogy a mugli lakosság nem vett tudomást róluk a nagy tülekedésben, ugyanis egy karácsonyi vásár közepén találták magukat. Elgondolkodtak, hogy miképpen jutnak innen haza? Talán az jutott eszükbe, hogy a helyi varázslónegyedet lenne a legcélszerűbb megtalálni... de előtte persze még körbenézhetnének a vásárban, ha már idekeveredtek.

Avery - Irene

Ki ne szeretne ki ruccani Párizsba? Miss Cassen bizonyosan azok közé tartozott, akit lelkesítette a tény, hogy Elliot egyik unokatestvérével éppen ide mehet el ezen a csodás december eleji hétvégén. Miss Liuról semmit sem tudott, azon kívül, hogy miféle rokonságban állnak, így pedig csak még érdekesebb lett volna meginni vele egy kávét az egyik neves francia kávézóban, miközben odakint csodaszépen esik a hó. Arra azonban nem számított, hogy a Zsupszkulcs elérése után - ami a Három Seprűből indult csorba korsó formájában - azonnal a Champs-Élysées-re vezető egyik kis utcába viszi őket. Már onnan is érezte azt a furcsa téli illatot, ami kihozta belőle a karácsonyérzést, ami talán kicsit hiányzott is nekik.
Irene azonnal a fő csapásra terelgette unokahúgát, ám valahogy túl tökéletesnek tűnt ez az egész. Esett a hó, a kirakatok jobbnál jobb áron kínálták a karácsony előtti akció keretében a ruhákat, cipőket, bundákat. A nőnek régóta nem volt ilyen békében része... s meg is lepődött volna, hogy nem történik valami. Egy karácsonyi manónak öltözött, apró termetű ember ütközött nekik, egyik kezével a Miss Cassen drága táskáját rejtő papírzacskót, a másikkal Miss Liu finom fehérneműt örző csomagját tépte ki a kezeikből, majd őrült módon rohanni kezét. Vajon a két nő az új szerzemények után indul vagy valami más tervük van?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Beszállok ^^

Jelentkezem

ez mi ez itt?

Én is szívesen beszállok még egy körre.

[Arian - Serena]

Arian - Serena

Kellemetlen, viharos nap sújtotta Londont. Aki csak tehette, inkább otthon maradt, de persze a főváros utcái mindig tömve voltak - még egy ilyen napon is, akkor is, ha a szeszélyes időjárás fákat csavart kis a helyéről. Hogy talán ez is a Mágikus Szeszély hibája lett volna? Nem tudni... a varázstársadalom már így sem tudta, miben higgyen és miben nem. Mindenesetre az iskolákban sem állhatott le az élet... Mr. Bahri épp a jegyzeteit rendezgette a Nagyelőadóban, elégedetten, hogy újabb órát, és ezzel újabb napot tudhat a háta mögött az akadémián. Az asztalán pihent egy már félig kihűlt kávé, amit persze az egyik túlbuzgó tanítványa nyomott a kezébe még az óra elején...
Miss Fawley, ellenben a társaival, nem kifele igyekezett a teremből, hanem egyenesen a professzorhoz. A kezében szorongatta a kissé elmosódott jegyzeteit, a lap szélén ugyanis szerepelt pár kérdés, amelyet az órán jegyzett fel magának... és amelyet mindenképpen fel szeretett volna tenni tanárjának. Hogy ennek Bahri professzor mennyire örült, persze az már más kérdés... mindenesetre elbeszélgettek, mígnem egy hangos dörrenés rázta meg kívülről az egész épületet, aztán az egyik oldalt húzódó, hatalmas ablak hirtelen szilánkjaira törve adta meg magát, ahogy kívülről nekiveselkedett egy méretes kidőlt fa - ami egyenesen az eladó padlóján végezte, nem is olyan messze Serena és Arian párosától.

Raven - Anelia

Miss Tiebon nehéz napot tudhatott maga mögött. Mégsem feltétlenül egyszerű egy olyan forgalmas hely üzemeltetése, mint a Szirén... talán kicsit már elege is volt az őt körbevevő emberekből, a folyamatos gondokból, amelyeket meg kellett oldania, így hát úgy döntött, kivesz néhány óra szünetet, és az útja valahogy pont egy számára addig ismeretlen kocsmába vezetett. Nem is igazán nézett körbe, miféle alakok közé veti magát, egyszerűen a pulthoz ment.
Miss Harvey napja annál unalmasabb volt. Az este nem volt épp forgalmas, a kocsmában szinte csak lézengtek az emberek, így igen megörült, ahogy egy arc a pulthoz tévedt. Fel is lelkesedett, hogy kiszolgálja, talán még el is beszélgettek egy kicsit, amikor hirtelen újra nyílt az ajtó... a fogadó csendességét pedig hirtelen sikoly töltötte meg, ahogy egy átok cikázott át a levegőben és csapott az asztaloknál ülő, addig jókedélyűen söröző alakok közé. Anelia és Raven persze egyből felugrottak, talán egyiküknek még ismerős is lehetett a hirtelen felbukkanó, csuklyás alak... na de vajon melyikük ellensége találta meg a kocsmát?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Jelentkezem

játszunk muhaha

Tegyünk egy próbát 

Itt vagyok egy újabb körre.

Clara - Jaimie

Hogy hogyan került Clara Cole a Skandináv Mágiatörténeti Múzeumba? Egy helyi dolgozó, egy bizonyos Mr. Bergerson - aki a kovács kunyhóban dolgozott - nyomában járt, aki egy átmulatott éjszaka után szórakoztatónak tartotta, hogy egy mugli család házában jóformán minden tárgyat mágikus csapdává varázsol. A böfögő vécé, a harapós hűtő és még számos trükk rontotta el a család életét... Clara pedig megsajnálta őket. Úgy gondolta, hogy ha más nem, legalább megleckézteti a férfit. Azonban, még mielőtt bármit is tehetett volna belekeveredett egy iskolai csoportba, ahonnan nem tudott szabadulni. A tömeg jóformán csak sodorta magával, egyre távolabb attól, a helytől, ahol Mr. Bergerson dolgozott.
Jaimie Bolton professzor csoportjával érkezett ide, egy iskola utáni program keretében. A szokásos kis kutatását akarta kiegészíteni ezzel az élménnyel... ám arra nem számított, hogy majd amikor megérkeznek a rúnákat bemutató részhez, egész egyszerűen valaki kirángatja a csoportból. Jó-jó... nem kirángatta, de egészen véletlenül beleakadt, amikor ki akart lépni a tömegből. Mielőtt Jaimie bármiféle ellenvetést megfogalmazhatott volna, már a fák közöttt találta magát, Clara Cole-lal szemben, aki csak ennyit kérdezett: Tudod hol van a kovácsműhely? Jaimie bizonyára jól emlékezett a helyre, ha másért nem a félelmetes, kétméteres, széles vállú férfi, aki odabent dolgozott, mély nyomokat hagyhatott benne. Szakállas, tetovált testén minden izom megfeszült, ahogy újra és újra lesújtott a kalapáccsal... és durva, északi hangon mormogott valamit. Jaimie ráadásul véletlenül le is borított korábban egy korsonyi frissen kovácsolt szeget, amire a férfi durán rámordult. Így hát ijesztő benyomást tett rá. Vajon ilyen élmény után a lány hajlandó lesz segíteni Clarának?

Serena - Jason

Jason Bright nem volt éppen a helyzet magaslatán. Amint megérkezett a nyíltnapra elkeveredett és egyszer csak az akadémia területén kívül találta magát... talán a térkép ment tönkre, amit kapott, az ugyanis valahol a semmi közepén jelezte az egyik előadás helyszínét. Már jó ideje sétált az utcán, mikor meglátta az Arany Képkeret feliratú cégért. Az üzlet láthatóan zárva volt, hiszen már elmúlt öt óra... Jason térképe - ami amúgy az akadémia folyosóját hívatott bemutatni - mégis odabent jelezte a következő és egyben utolsó előadás helyszínét.
Serena éppen az egyik órájáról épett ki, kezében egy könyvtári könyvvel, amiben a csuklyás társulásokról olvasott - bizony, még mindig nyomozhatnékja volt ősz óta -, amikor meglátta Mr. Bright-ot. A fiú kezei közül egy halom prospektus csúszott ki, ám az észre sem vette a dolgot, csak ment előre. Serena persze gondosan felvette és utána indult, de csak nem látszott beérni a kölyköt, egészen addig, míg már az iskolán kívül nem találta magát, egészen pontosan az Arany Képkeret előtt. Az ajtó félig nyitva volt, Jason minden bizonnyal könnyedén, mágia nélkül nyitotta ki és sétált be oda.
Hát Miss Fawley is belépett. Furcsa, nyomasztó csend, félhomály volt odabent. A fiú éppen előtt állt, kivont pálcával a kezében. Valami mozogott odabent a vitrinek, képkeretek és egyéb antik tárgyak között. De hamar rájöhettek, hogy az nem csak mozog, hanem egyenesen rájuk támad. Az ajtó becsapódott mögöttük a zár kattant - hiába próbálták nyitni, nem nyílt, még varázslattal sem. Aztán repültek feléjük apró tárgyak. Egy kísértet lehetett, abból is egy rossz indulatúbb fajta.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Ideje újra vadulni egyet

Bedobnám magam én is egy körre!

Egye fene, éljünk veszélyesen

jelen