Legendás lények és gondozásuk tanterem

A tanterem viszonylag tágas a többihez képest. A földszinten helyezkedik el, így az egyik oldala tiszta üveg, közepén egy kijárattal a szabadba. Az ajtóval szemben van a tanári katedra, és vele szemben találhatóak a padok, félkörívben elhelyezve. A falon legendás lények portréi találhatók és a sarkakban preparált élőlények.

FIGYELEM!
MEGKÉRNÉK MINDEN TANULÓT, HOGY FOKOZOTT  FIGYELEMMEL TARTÓZKODJON
A TANTERMEKBEN,AZ ISKOLA ÉPÜLETÉBEN EGYRE GYAKRABBAN TÁMADNAK RÁ
TANSZEREK, KISEBB BÚTOROK AZ EMBERRE.SAJÁT BIZTONSÁGUK ÉRDEKÉBEN
TARTSÁK A KÖZELBEN PÁLCÁJUKAT!
MCGALAGONY IGAZGATÓNŐ

 
G R E E N B E R R Y, Artemis

Új tanév, új remények. Legalábbis így indul mindenki neki. Ráadásul ez az év az utolsó, mert szilveszter után már egy ezredforduló követkeik. Furcsamód Arabella a megszokottal ellentétben nyugodtan ücsörgött a Nagyteremben. A reggeli zabkásája igazán finomra sikeredett, talán mindössze egy hajszálnyival több volt benne a fahéj mint megszokta. De hát a konyhai manók sem tévedhetetlenek. Biztosan csak megugrott egy futrinkányit az a csipet... Végül nem nem ehetetlen. Így somolygott magában hozzá a fejét forgatva szórakozottan. Mint mindig, most is jó kedve volt. Ez a kastély energiával tölti fel, mintha csak a saját mágikus mezeje szívná be a helyét. Talán ezért is nézik rendszeresen bolondnak. Most is a mardekárosok asztalánál felé mutogatnak és vihorászva összesúgnak. Nem mintha különösképpen zavarná. Szinte vállat von ráadásul mindezt a valóságban teszi. Amíg az óráin viselkednek nem érdekli ki mit fecserészik. Legyen gondja velük a házvezető tanároknak...
A reggeli idillt a szokásos bagolyposta zavarja meg. A diákokat ellepik a feléjük suhogó szárnyak. Egy csőr villan ott, egy karom amott, egy szárnycsapás itt.
Arabella asztalára is leröppen egy fekete gyöngybagoly. Szép példány, jól ápolt.
- Oh, de kedves. Köszönöm szépen.
Simít végig az állat marján le egész a hasáig, aztán a szokásos négy knútot bedobja a bagoly lábára kötött erszénybe. A Reggeli Próféta lapja a kezébe pottyan. Már nyitná is ki, hogy újra elszörnyülködhessen a varázsvilágban történt újdonságokon, mikor egy másik bagoly is a a tanári asztalra száll, pontosan az orra elé. Mély huhogásokkal mered rá, és a tanárnő a megmaradt kevéske zabkásája felett mered a példányra.
- Nocsak! Téged meg ki küldött kis barátom?
A levél, amit a madár kézbesített külföldi, már a kézírásból látszik. A tanárnő másodperciek alatt feltöri a pecsétet és tekintete kétszer átfutja a szöveget. Kapkodó, sietős kézírás de érthető minden egyes leírt szó.
Arca elfehéredik. Sosem szeret rossz hírt kapni. Megfeledkezve a bagolyról, aki méltatlan huhogás közepedte figyeli áll fel olyan gyorsan, hogy még a reggelije maradéka is kiborul. Kisiet a tanároknak fenntartott oldalajtón, de a folyosón ahol nincs senki rohanni kezd.
- Jó ég, jó ég... melyik hozzávaló szükséges is?
Nem mindennap harapja meg a testvérét egy mérgeskígyó. Mégis minek kellett neki Ausztráliában járnia? Az apjuk mindig megmondta hogy az még mugli állatok terén is a legveszedelmesebb, nemhogy varázslények szemszögéből.
Teljesen megfeledkezik arról hogy mára igérte az egyik hugrabugos diákjának a konzultációt, meg hogy Mr. McFly tananyagát is össze kellene készítenie. Ahogy belép a szobájába egyetlen mozdulattal söpör le szinte mindent az asztalról és veszi elő a mugli irodalmakat.
Lázas keresgélésbe kezd a közismert és veszélyes fajok közt, mindaddig míg rá nem lel a megoldásra...

Arabella Salamander professzor

Annyira jól sikerült a heartfordshire-i kirándulás, hogy újult erővel vetettem bele magam a tanulásba. Szinte hihetetlen, hogy az élet mennyire kivirul, amikor az ember boszorkánya azt érzi, "igen, hiszek magamban, meg tudom csinálni!" Márpedig most történetesen azon ritka alkalmak egyike volt, hogy ezt éreztem. A Mandragóra nyílt napján nagyon kedvesek voltak a tanárok és a diákok is kifejezetten normálisnak tűntek, nem beszélve új kedves ismerősömről, akinek a társaságában annyira csodásan éreztem magam.

Visszatérvén tehát már a vonaton felötlött bennem a gondolat, hogy ezerrel rákapcsolok az egyetemre való felkészülésre, és most itt nem csak a jegyeimre meg a vizsgákra gondolok. Ha az ember tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni, akkor onnantól kezdve mindne erejével és idegszálával tennie is kell érte, különben - akaratlanul is - de elsuhan majd mellette az élet. Így hát amint visszatértem, bejelentkeztem Salamander professzorhoz egy konzultációra, hogy kifaggassam életem eddigi legfajsúlyosabb témájáról, a vérfarkasok pszichéjéről. Úgy véltem, Arabella Salamandernél senki nem ismerheti jobban a vérfarkasok titkait, hiszen azt olvastam, édesapjának igen komoly szerepe volt a Vérfarkasnyilvántartó megalapításában.

A reggelinél gyorsan bekaptam egy sonkás rántottát, aztán még visszaszaladtam a klubhelyiségbe, hogy magamhoz vegyem kedvenc égszínkék jegyzetfüzetemet és pennámat, hogy az elhangzott értékes információkat rögzíteni tudjam. Egy gyors fésülködés, konty-csavarás és a hugrabugos talárom megigazítása után időben elindultam, nehogy elkéssek.
Útközben a kérdéseken merengtem, amiket felszándékoztam tenni a profnak, amíg megérkeztem a földszinti szobájához. Vettem egy mély levegőt, aztán bekopogtam az ajtón, készen arra, hogy megkezdjem végre azt a kutatómunkát, ami egyszer majd remélhetőleg hozzásegít ahhoz, hogy egy napon medimágusi pszichológusként gyógyíthassak. Türelmesen vártam, hogy bebocsájtást nyerjek, elvégre nem illik ajtóstul rontani a házba, ha egy ilyen szaktekintélyhez igyekszik az ember.

   
G R E E N B E R R Y, Artemis

A viperák közismerten problematikusak. A fajok beazonosítása pedig egyenesen zavaros. A mugli rendszerben közel sem annyira járatos, mint a mágusvilág varázslényeinek osztályozásában. No persze, hogy is lenne? A mágusvilág élőlényeinek rendszerét az apja dolgozta ki, és már kislány korától kezdve erről a szisztémáról tanult. Az egész élete szinte ebbe az irányba terelődött el, amit az anyja súlyosan neheztelt. És lám... tessék... Most itt áll a Roxfortban, tanárként és felsül a mugli élővilággal.
Még lázasan lapoz párat a kötetben mire a feltételezhető tettesre rábukkan. Gyorsan ragad tollat és pergament. A tintába egy hirtelen mozdulattal mártja a pennát és kezd el körmölni. A sercegésen kívül nem hallatszik semmi, csak egy halk kopogás.
- Szabad!
Üvölt ki kissé idegesen. És a nevét aláfirkantja, mire benyit az illető. Nem néz az ajtó irányába, csak átfutja a levelet egyszer, aztán összehajtja és megkerülve az íróasztalát a bronz állványon alvó ezüstkuvikkjához lép.
- Áh, Miss Greenberry... foglaljon helyet, egy perc csak ezt a felettébb sürgős levelet el kell küldenem.
Azzal a madár lábához kötözi a megírt sorait és az ablakhoz lép. Kinyitja fél kézzel az üveget, míg a másikon a madár foglal helyet. Az huhog párat, nagy borostyánsárga szemeit a tanárnőre függeszti várva tőle az instrukciókat.
- Ausztráliába gyorsan. Edmund bajban van. Ne állj meg senkinek, semmiért. Opheliának add a levelet saját kezűleg. Válasz nélkül ne gyere vissza. Ha kell, csipkedd véresre a kezét. Menj!
Azzal rásegít a madár lendületvételére a karjával. Egy percig összeszoruló szívvel nézi, ahogy az repül a skót tájban, majd sóhajt egyet. Ő mindent megtett, amit csak tudott.
Becsukja az ablakot és visszafordul a diákja felé.
Miért is jött ez a lány? Nem emlékszik rá. Pedig ideje lenne összeszednie magát... csakhogy még mindig a sokk hatása alatt van.
Hogy időt nyerjen visszatér az íróasztalához és a nyitott könyvvel babrál, ahol az ausztrál veszélyes kígyófajták olvashatóak illusztrációkkal.
- Nos, miben állhatok a rendelkezésére?

Arabella Salamander professzor

Örültem is, meg nem is, amikor hallottam, hogy bebocsájtást nyertem, hiszen Miss Salamander hangsúlyán éreztem, hogy talán nem a legjobbkor zavarok. Mindenesetre vissza már nem fordulhattam, hiszen megbeszéltük ezt az időpontot, a prof pedig nyilván nagyon elfoglalt volt, így ki tudja, mikor kaptam volna újabb konzultációs időpontot. Halkan beléptem a szobába, ahol beigazolódott a sejtésem. A tanárnő előtt nyitott könyv hevert, miközben egy levelet is útjára akart épp engedni.

- Áh, Miss Greenberry... foglaljon helyet, egy perc csak ezt a felettébb sürgős levelet el kell küldenem - érkezett az invitálás, mire helyet foglaltam a kényelmes, díszesen mívelt széken, ami így első ránézésre valami különleges fafajtából készülhetett. Mindig is szerettem az egyedi bútorokat, és érdeklődéssel néztem körbe a szobában, amíg Arabella gyorsan elintézte ügyes-bajos dolgait. - Ausztráliába gyorsan. Edmund bajban van. Ne állj meg senkinek, semmiért. Opheliának add a levelet saját kezűleg. Válasz nélkül ne gyere vissza. Ha kell, csipkedd véresre a kezét. Menj! - hangzott az instrukció. Kicsit furcsán éreztem magam, hogy a tanárnő magánügyeibe akaratlanul is bepillantást nyertem, de az viszont öröm volt az ürömben, hogy amíg rábízta a levelet a bagolyra, volt időm átgondolni, mit is keresek én itt.

- Nos, miben állhatok a rendelkezésére? - kérdezte tőlem lényegretörően Miss Salamander, amire egy előre megfogalmazott szöveggel válaszoltam. - Hát az a helyzet Tanárnő, hogy kutatást végzek a vérfarkasok pszichéjéről. Medimágusi pszichológiát szeretnék tanulni a Roxfort után, és nagyon foglalkoztatnak a különböző teremtmények lelki változásai. Bíztam abban, hogy Ön sokat tud a vérfarkasokról. Igazából minden érdekel a témában... - vettem gyorsan levegőt, majd ugyanilyen elánnal folytattam.

- Milyen hatással van egy ember pszichéjére az átalakulás, miért van az, hogy egyes vérfarkasok jobban tudnak uralkodni magukon átváltozott állapotban, míg mások emberi alakban is agresszívak? Lehet-e fejleszteni bármilyen módon az önfegyelmet, vagy ez csak hiú ábránd? - hadartam el a kérdéseim egy részét. Láthatóan zavarban voltam, hiszen ha a tanárnő kicsit belegondol a helyzetembe, bizonyosan rájön, hogy miért is érdeklődöm éppen a vérfarkasokról. Bár meglehet, hogy valami csoda folytán ő még nem hallott arról, mi volt a vezetéknevem, mielőtt betöltöttem a tizenhetet.

   
G R E E N B E R R Y, Artemis

Agya lázasan dübörög, így elsőre nem is figyel oda igazán a diáklány szavaira. Vajon időben odaér a levél? Vajon megmenekül a testvére? Az apjuk mindig jobb volt ebben is. Nemcsak a varázsvilág lényeinek szakismeretében hanem a muglikéban ugyanúgy. Göthe kivételes ember volt. Ő pedig kudarcot kudarcra halmoz, legalábbis ez az érzése. Ilyenkor persze jön az a másik érzelemhullám a csalódás mellett, ami a totális keserűséggel tölti el. Az anyja, aki áll és ébenfekete hajával villogó szemeivel néz rá. Én megmondtam! A hangja nem kedves, hanem felcsattanó s mellé enyhén zavart.
Az apja mindig védte, már egész kislány kora óta. Tudta, hogy ugyanolyan különlegesek mindketten. Ugyanúgy nem érti meg őket igazán senki sem. És ugyanúgy örömet lelnek egy bőrönd mélyén, sőt, inkább ott, mint a kinti rideg mágusvilágban...
- Hát az a helyzet Tanárnő, hogy kutatást végzek a vérfarkasok pszichéjéről. Medimágusi pszichológiát szeretnék tanulni a Roxfort után, és nagyon foglalkoztatnak a különböző teremtmények lelki változásai. Bíztam abban, hogy Ön sokat tud a vérfarkasokról. Igazából minden érdekel a témában...
- Ühümm...
Elsőre nem túl meggyőző a reakciója, tekintve hogy szórakozottan még a kígyós könyvbe pislog. Talán bele kellett volna írnia hogy az ellenszert intravénásan adják, vagyis a kar egyik főerébe, mert a mugli gyógyászati szlenget egyikük se beszéli. Aztán egy néma nehéz percnyi csend után rájön, hogy a lány csakis azért folytatja a monológját, mert ő nem reagál semmit.
- Milyen hatással van egy ember pszichéjére az átalakulás, miért van az, hogy egyes vérfarkasok jobban tudnak uralkodni magukon átváltozott állapotban, míg mások emberi alakban is agresszívak? Lehet-e fejleszteni bármilyen módon az önfegyelmet, vagy ez csak hiú ábránd?
- Nos, ez kemény téma Miss Greenberry. A vérfarkasok genetikája merőben összetett és a legjobb tudomásom szerint egyik vérfarkasgénnel fertőzött ember sem vetette magát tényleges kísérletnek. Miután ők maguk emberek, az idő nagy részében, szabad akaratukból döntenek. És ugyan ki olyan bolond hogy élvezné a kísérleti furkász szerepét?
Nincs egy épelméjű sem, ez egyértelmű.
- Azonban feljegyzések vannak különböző alanyok transzformációjáról. Igazából ezek csak a saját alanyok leírásai illetve a jelenlévők, már akik túlélték, azok leírásai. Jobbára ezekre tudunk támaszkodni mindösszesen. Miután végesek a források és az emberi jogok korlátjainak megsértését szabályzó törvénynek köszönhetően nincs mód a kísérletek végrehajtására, így a téma igazán... nos, nehézkes.
A viperákat taglaló könyvet becsukja. Figyelmét immár csak a diákjának szenteli. Elengedi Edmundot, a veszélyt és a halál árnyékát. Újból Salamander professzor. Újból a Roxfortban van és újból tanít.
- Igazán dicséretes ez a pályaválasztási szakág, de előre megjegyzem, hogy nehéz útvonalat választott magának. Ugyanakkor veszélyeset is, hisz ez feltérképezetlen terület. Biztos, hogy nem akar valami könnyedebb témával szakosodni ha oda kerül a sor? Mondjuk a sellők viselkedéskultúrájával? Vagy a traumatikus mágusbalesetekhez?

Arabella Salamander professzor

Miután gyorsan elhadartam a monológomat, látom, ahogy Miss Salamander erősen a gondolataiba mélyed. Bizonyára alaposan át kellett gondolnia, hogy mit reagál, hiszen nem épp egy olyan könnyed problémakörrel kerestem meg, amilyen például a boszorkány szépségápolás. - Nos, ez kemény téma Miss Greenberry. A vérfarkasok genetikája merőben összetett és a legjobb tudomásom szerint egyik vérfarkasgénnel fertőzött ember sem vetette magát tényleges kísérletnek. Miután ők maguk emberek, az idő nagy részében, szabad akaratukból döntenek. És ugyan ki olyan bolond hogy élvezné a kísérleti furkász szerepét?
A költői kérdésre csak bólintottam.

- Azonban feljegyzések vannak különböző alanyok transzformációjáról. Igazából ezek csak a saját alanyok leírásai illetve a jelenlévők, már akik túlélték, azok leírásai. Jobbára ezekre tudunk támaszkodni mindösszesen. Miután végesek a források és az emberi jogok korlátjainak megsértését szabályzó törvénynek köszönhetően nincs mód a kísérletek végrehajtására, így a téma igazán... nos, nehézkes.
A professzor becsukta a könyvet, amit nemrég még élénken tanulmányozott. Közben felmerült bennem a gondolat, hogy talán hiába jöttem, amit előre tudhattam volna, ha kicsit reálisabban gondolkodok. Mégis miből gondoltam, hogy bárki is képes volt eddig vizsgálni a vérfarkasok mentális állapotát?

- Igazán dicséretes ez a pályaválasztási szakág, de előre megjegyzem, hogy nehéz útvonalat választott magának. Ugyanakkor veszélyeset is, hisz ez feltérképezetlen terület. Biztos, hogy nem akar valami könnyedebb témával szakosodni ha oda kerül a sor? Mondjuk a sellők viselkedéskultúrájával? Vagy a traumatikus mágusbalesetekhez? Kicsit meglepődtem azon, hogy a sellők viselkedéskultúráját tudták kutatni, a vérfarkasok pszichéjét ezzel szemben senkinek nem sikerült feltérképeznie. Ha jól tudtam, a sellők igen ellenségesen viselkedtek a betolakodókkal szemben, de ezek szerint lehet, hogy tévedtem. Bár ez a téma is megért volna egy kiterjedt beszélgetést, nem akartam csapongani, inkább maradtam annál, amiért idejöttem.

- Köszönöm Tanárnő az információkat, őszintén szólva nem erre a területre szeretnék szakosodni, csak nagyon érdekel a téma, és gondoltam utánajárok, amennyire lehet. Azon még nem is gondolkoztam, hogy mire szakosodjak - vallottam be Miss Salamandernek. Úgy tudtam, a szakosodást ráér majd akkor kiválasztani, miután felvettek. - Esetleg azokhoz a feljegyzésekhez, amelyeket említett, meg tudja mondani, hogyan férhetnék hozzá? Bármi segítene igazából, a kevésbé tudományos írásokra is kíváncsi vagyok - néztem rá reménykedve. Akárhányszor láttam a professzort, mindig úgy éreztem, hogy egy igazán nagytudású emberrel állok szemben. Ez a véleményem most sem csorbult, és bíztam benne, hogy tud segíteni abban, merre induljak el forrást keresni. Ebben a pillanatban egyben azt is elhatároztam, hogy ha a próbálkozásom kudarcba fullad már most, akkor lehet, hogy inkább felhagyok az egésszel. Talán itt lenne az ideje elengedni végre a múlt boncolgatását.

 
G R E E N B E R R Y, Artemis

Valójában érdekeli a diákok sorsa. Tagadhatná, de nincs értelme. Ezért pedagógus egy pedagógus. Nem csak olyan hangzatos szavakat szeret makogni, hogy a jövő nemzedékét képezi ki, vagy a tudása kamatoztatása és a gyümölcse majd több generáció múlva érvényesül, mikor a kezei közül kikerülő gyerekek értékes tagjai lesznek a mágustársadalomnak, hanem azt is hogy a jelenben, az ittben és a mostban helyt álljanak.
Nehéz ez, nagyon nehéz. A lánynak döntenie kell, több lehetőség, több pálya, több útvonal esélyéről. Magáról a jövőjéről. De mivel tesz ő igazán jót? Mondja a nehézségeket? A buktatókat? Világítson rá a probléma velejére vagy egyszerűbb megenni a sárkánymájat, amit nem bír az ember gyomra és visszaöklendezni mikor már nem bírja tovább?
Arabella mindig is őszinte ember volt, erre elsősorban apja intette. Göthe sosem tudott hazudni, inkább csendesen oldalra nézett ha hazudni akart volna. A tanárnő valahol ugyan örökölt az anyjától némi füllentési technikát, de tökélyre sosem fejlesztette. Mégpedig az apja iránti tiszteletből.
Így van hát, hogy kemény perec inkább kimondja, amit gondol. A lánynak joga van informálódni és jobb ha tisztán lát. Valójában egyik felsőoktatási szakág sem könnyű vagy egyszerű. Mindben verejtéket és vért izzad az ember boszorkánya ha belekezd de mindnek meg is van a sajátos szépsége.
- Nos, szakirodalomból ajánlom például Edward, a várfarkas-t. Ez egy útinapló az 1640-es évekből, egy Edward Hompton nevű mágusról. Ő alapvetően kísérleti bájitalkeverő volt, és az utazásai során érte támadás. A kórról részletesen beszámol, ahogy a telholdas élményeiről is. Elég depresszív kötet, de antikváriumban megkapható talán Roxmortsban is nem csak az Abszol úton.
Tűnődve kinéz az ablakon. Vajon a bagoly eléri biztonságban az ausztrál partokat? Kegyes lesz Merlin és csendes lesz a tenger?
- A könyvtárban keresd az Állati eredetek és átalakulások című kötetet valamint a Félvér encinológiát. Ezek azt hiszem bárki számára elérhetőek. A mágikus ragályok és gyógyíthatóságuk című kötetben is akad említés a vérfarkasokról, de ez a zárolt részleg darabja. Ha feltétlen ragaszkodik hozzá adhatok engedélyt.
Vállat von, mert igazából nem nagy kunszt ez. Összefűzi ujjait maga előtt és eltöpreng vajon milyen egyéb kötetek is jöhetnek szóba.
- Apám is írt egy kötetet a vérfarkasok elemzéséről, de nem került nyomtatásba végül. A címe, barátom a vérfarkas.
Sóhajtva feláll és lép el az asztal mellett. Elsiet hátra a saját kis könyvespolcához. Beletelik pár percbe míg dudorászva és félig dörmögve végigsiklik a tekintete jó pár vaskos ősöreg köteten, hogy aztán halk felkiáltással győzedelmeskedve lekapja.
- Áhá, meg is van!
Arcom elégedett mosollyal sétál vissza hogy aztán a diákja felé nyújthassa.
- Remélem ezek megteszik.

Arabella Salamander professzor

Szinte visszafojtott lélegzettel vártam Arabella tanárnő válaszát, mintha csak ítéletet hirdetett volna.
- Nos, szakirodalomból ajánlom például Edward, a várfarkas-t. Ez egy útinapló az 1640-es évekből, egy Edward Hompton nevű mágusról. Ő alapvetően kísérleti bájitalkeverő volt, és az utazásai során érte támadás. A kórról részletesen beszámol, ahogy a telholdas élményeiről is. Elég depresszív kötet, de antikváriumban megkapható talán Roxmortsban is nem csak az Abszol úton - mondta a tanárnő, mire gyorsan jegyzetelni kezdtem a kedvenc jegyzetfüzetembe. Nem tehettem róla, muszáj volt elmosolyodnom, hogy ilyen hasznos információkkal gazdagodtam alig pár perc leforgása alatt.

- A könyvtárban keresd az Állati eredetek és átalakulások című kötetet valamint a Félvér encinológiát. Ezek azt hiszem bárki számára elérhetőek. A mágikus ragályok és gyógyíthatóságuk című kötetben is akad említés a vérfarkasokról, de ez a zárolt részleg darabja. Ha feltétlen ragaszkodik hozzá adhatok engedélyt.
Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy kellenek-e nekem újabb rémálmok, de igazából tudtam, hogy úgysem tudok nyugodtan aludni, amíg nem oldom fel a Fennel kapcsolatos traumákat magamban teljesen. Akkor meg már nem tök mindegy, hogy éppen milyen képsorok gyötörnek álmatlanságomban?

- Azt nagyon megköszönném, csodálatos lenne Salamander Professzor - kaptam gyorsan a különleges lehetőségen.- Apám is írt egy kötetet a vérfarkasok elemzéséről, de nem került nyomtatásba végül. A címe, barátom a vérfarkas - folytatta a nem mindennapi tudású tanárnő, és amit álmomban sem gondoltam volna, megkereste és még át is adta nekem a szöveget. Remegő kézzel nyúltam érte, hiszen ekkora becses kincsről nem is álmodtam volna.- Nagyon szépen köszönöm Professzor! Ígérem, nagyon fogok vigyázni rá és amint elolvastam, visszajuttatom Önnek! - mosolyogtam, majd a talárom zsebébe süllyesztettem azt a jegyzetfüzetemmel együtt. Magamban megesküdtem, hogy ezúttal nem vetemedek arra, hogy kávézás közben olvasok, mert ezt a kötetet nem érheti olyan baleset, ami nálam máskor annyira jellemzően elő szokott fordulni...
Még megvártam, amíg Arabella a könyvtárhoz tartozó engedélyt is aláfirkantja és átadja. Majd mély hálával búcsúztam.

- Nem tudom elmondani, milyen sokat segített! Hihetetlenül hálás vagyok! Ezzel végre-valahára tényleg lesz lehetőségem elmélyedni a témában - mondtam csillogó szemmel Arabellának, máris azon gondolkodva, hogyan hálálhatnám meg neki páratlan segítőkészségét.
- Ha bármikor segítségre van szüksége egy projektjében, vagy bármiben a rendelkezésére állhatok, kérem szóljon! - folytattam. - Nos, nem is zavarom tovább a munkájában - mosolyogtam még egyszer a tanárnőre, majd kedvenc új olvasmányaimmal felfegyverkezve kisétáltam az ajtón, visszaindulva a klubhelyiségünk felé.

Köszönöm a játékot!