Mugliismeret tanterem

Mugliismeret óra

2000. április 29.

A teremben terjengő aromák kavalkádja miatt úgy döntöttem, ablakot nyitok. A tankonyha most már inkább kisebb csatatérre hajazott, de nem bántam. Vitathatatlan, hogy ez egy tevékeny foglalkozás volt, ez a helyiség állapotával is bizonyítható. A bólintéreket elintéztem, a polipot pedig az újonnan érkező Miss Niel ügyesen hatástalanította. Az imént értékeltem is ezt a bravúrt 10 értékes ponttal és egy megkönnyebbült mosollyal, amiért nem fenyeget minket egy jókora konyhakéssel ez a bizonyos nyolckarú lény. A kiscsibék egy kivétellel mind eltűntek, az az utolsó éppen Miss Harpell talárzsebéből kikandikálva pihegett, míg a vörös hajú lányka a sütiket hajtogatta sietősen. A tésztaszörny, olybá tűnt, szintén hatástalanodott, s a hamburgerek hordája is jóllakott a megfelelő feltétekkel.
- Az idő letelt, kedveskéim. Remélem, nem adtátok az eredményért a szükségesnél több izzadságotok és véretek. Főleg azért, mert nekem most mindent meg kell kóstolnom – ragadtam meg egy villát, s mint harcba induló a kardot vagy a pálcát, úgy tartottam magam elé.
- Aki veszélyesen szeret élni, az nyugodtan velem tarthat körutamon. Ha valaki nem óhajtja megkínálni munkájából a többieket, az még előre szóljon!
Mr. Pye és Miss Destain munkája egészen pizzaformájúra sikeredett. Mosolyogva haraptam bele egy szeletbe, aztán bólintottam. A tészta még ragacsos volt, mondhatni félkész, de ez már egészen részletkérdés.
- Nem is rossz, külön örülök a sokféle ízletes feltétnek. Befejezésképp még visszarakhatnák egy rövid időre a sütőbe - tettem hozzá, majd folytattam utamat, s a többi ételt is végigkóstoltuk. A levendulás kecsketej-szappanokra mutattam.
- Ja a végén azokkal nyugodtan kezet moshatnak. Remek, hogy senki sem akarta megkóstolni őket - kuncogtam, és ezeket is magam mögött hagyva Miss Harpellhez léptem..
- Na lássuk - roppantottam ketté egy vanília illatú szerencsesütit, s míg elmajszoltam a tésztát, átfutottam a papírt.
- Ejnye, kisasszony, írhatott volna valami kellemesebbet is. Ez inkább balszerencse-süti így. Lehetne kevésbé borúlátó - csóválom a fejemet, s még vetek egy pillantást a bosszús-dacosan fintorgó, huncut nebulóra.
- Nos, akkor végeztünk is. A mugli konyhakultúra része természetesen az elpakolás is. Nem bánom, ha a rendesebbek itt maradnak pakolni. Lehet választani a mosogatás, a sütő és tűzhelytakarítás, a munkapult lemosása, illetve a padló… - itt fintorogva körbenéztem. – valamint a fal és az ablaküvegek felmosása között. Oh, és valaki a szemetet is szedje össze a terem szélénél található kukába. Jómagam és Dinky megkíséreljük foltmentesíteni a mennyezetet és a csillárokat – bámultam fel a fejünk fölé némileg rezignáltan, félig röhögve.
- Köszönöm  a részvételt! - mondtam vidáman, de tapintatosan nem néztem az ajtó felé, ahol gondolom hanyatt-homlok távozott a nebulók nagyja, megúszandó a takarítást. Dinky már neki is látott a kárelhárításnak, én azonban suttyomban magamhoz vettem a korábban kiválasztott koktélt, és miután eltávolítottam a benne fürdőző napernyős, kissé bosszús bólintért, jókorát kortyoltam belőle. Ezek után ennyi igazán rám fért.

(Köszönöm mindenkinek a játékot, még nyugodtan egyetek-igyatok, takarítsatok.