Hinnie kell valamiben,
én azt hiszem olvasok még egy fejezetet..•viselet•Elliot O'MaraKómásan nyitogatom szemeim ezen a csodás decemberi reggelen. Körülnézek, majd megállapítva, hogy a látásom még kissé homályos, kidörzsölöm az álmot a szememből és egy nagy ásítás keretében valahogy kivonszolom magam az ágyból. Persze a reggeli nyújtózkodások sem maradhatnak el. Reggel nem szokásom beszélni, sőt nem is nagyon szeretek. Pár órára még szükségem van, hogy teljesen felébredjek.
-Jó reggelt. - bököm ki Olivia mellett sétálva kicsit rekedtes hangon.
-Na! Csakhogy szóra bírtad magad. - kuncogva rám tekint, majd folytatjuk az utat a Nagyterembe, ahol aztán bőséges reggeli fogad minket. Megérkeztünk. Belépve a Nagyterembe már fel sem tűnik az a hatalmas zsivaj, ami általában szokott lenni. Ma nem. Úgy érzem ma nem nagyon fognak izgatni a körülöttem lévő dolgok. Az asztalunknál helyet is foglalok, Olivia pedig közvetlen mellém ül le. Mint mindig. Szemeimmel az asztalon lévő finomabbnál finomabb ételeket fürkészem, amik csak arra várnak, hogy megegyem őket. Sajnálom, hogy az étvágyam is pont most hagyott el. Hogy mégis egyek valamit, végül egy szendvicsre és egy bögre meleg kakaóra esett a választásom. Senki ne kérdezze, hogy ez a kettő hogyan illik össze.
-Jó étvágyat. - megerőltetem a hangom, hogy a körülöttem lévők is hallják és ne csak Olivia, majd megragadom a szendvicsem és beleharapok. A reggelek ilyen unalmasan tudnak telni a társaságomban, bár Olivia már megszokta.
-Neked is. - hangzott több helyről is. Olivia megpillantja a tányérom, majd félrenyelve a kajáját erős köhögés tör rá.
-Egy szendvics? Ne hülyéskedj már Naida! Te ennél sokkal jobban szereted a hasad. - bökte meg a vállam a könyökével, miközben éppen készültem belekortyolni a kakaómba. Szerencsére nem öntöttem le magam.
-Bocsi. -hümmögi teli szájjal. Mielőtt válaszolnék sóhajtok egy nagyot és végre iszok a kakaómból.
-Semmi baj.. - csendesen elfogyasztom a maradék szendvicsem, majd felállok az asztaltól. Olivia csodálkozva düllyeszti rám a szemeit és tisztán lelehet olvasni az arcáról azt, hogy éppen próbálja kitalálni mit is csinálok.
-Hát te? Hova készülsz? Nem vársz meg? - gyorsan behamzsolja a maradékot a tányérjáról.
-Még van egy kis elintéznivalóm. Nyugodtan maradj csak. - válaszolom.
-Oké, akkor majd találkozunk. - félrehúzza a száját, majd befordul az asztalhoz.
-Mostanában olyan furcsa. - mondja a többieknek, miután hátat fordítottam és elindultam a Nagyterem kijárata felé. A mondat hallatán kedvem támadt egy mosolyt görbíteni a szám szélére. Nem is sejti még, hogy milyen pompás ötletem támadt. Mivel mindjárt nyakunkon vannak az ünnepek és lassan itt van az ajándékozás ideje, ezért úgy döntöttem, idén meglepem valamivel Oliviát. A helyszínen sokat gondolkoztam, aztán rájöttem, hogy ha tényleg valami jót akarok venni, akkor Roxmortsba mindenképp el kell látogatnom.
Felöltöztem valami melegebb ruházatba, ami nálam egy egyszerű, fehér pólót, kabátot, sálat, vastagabb anyagú nadrágot és egy barna, magasított szárú téli cipőt jelent. Hátamra veszem a kedvenc barna bőrtáskámat, amiben csak a szükséges holmikat hordozom, közöttük a pénztárcám is. Úgy csináltam, hogy a távozásomat Olivia lehetőleg ne vegye észre. Lassan elindultam Roxmorts felé, közben tekintetemmel a tájat fürkésztem. Olyan megnyugtató. Nagy szemekben hullik a hó, körülöttem minden fehérnek tűnik. Lépteim közben, hallom, hogy a friss hó ropog a talpaim alatt. Eddig minden terv szerint alakul. Ez a fogcsikorgató időjárás is a tél velejárója, néha érezni egyfajta hideg szellőt is az arcomon, ahogy haladok előre. Roxmortsba való megérkezésem után végre fellélegezhettem. Mindig is szerettem az itteni hangulatot. Hát még azok az édes illatok! Egészen karácsonyias a hangulat már, de még nincsen teljesen díszében a falu. A kirakatok nézése közben olyannyira elkalandoztam, hogy véletlenül belementem egy ismeretlen férfibe. Ezt követően kizökkenek a gondolataimból, majd hirtelen hátra pillantok.
-Elnézést! - az után egyből vissza is fordítom a fejem és gyors léptekkel haladok előre. Meg sem állok a Pixie Könyvesboltig. Veszek egy nagy levegőt, majd benyitok. Megcsap a meleg és az a jó illat, amit egyszerűen sosem lehet felejteni. Akárhányszor Roxmortsban járok, mindig benézek ide és akár órákat is eltöltök itt. Hogy miért esett a választásom a könyvesboltra? Talán azért, mert számomra nincs szuperebb ajándék egy könyvnél. Közben eszembe jut az idegen férfi, akibe kint belementem. Próbálok visszaemlékezni a kinézetére, de olyan gyorsan történt az egész, hogy időm sem volt jobban szemügyre venni. Nem tudom mi ütött belém. Nyomasztott a dolog, hogy csak úgy továbbsétáltam.