Christopher Cartwright

christopher cartwright

mert minden csak üzlet..

..Vágyképek..

Csend van, amikor megállsz, csendje hótömbnek, jéglemeznek.
Tisztán hallod, amint most üvegszívem szirmai töredeznek.

..Árész haragja..

Tűzzel és vassal. Nincs dal, ami ilyen édes volna.
Mert enyém a harag. Csak az enyém.

..Bölcsellések..

A lopás eredendő bűn...
De a nincs kreatívvá teszi az embert.

..Horgonyok és kikötők..

...mert a család az egyetlen horgony,
amely képes megtartani a hullámzó tengeren..

Kód:

[i][color=#FFFFFF]..szereped..[/color][/i]
[hr]
A fizetség.

..ellenség..

Valószínűleg az ellenségednek neveznél és én is téged. De ez valami sokkal több annál, hiszen van közöttünk egy olyan kapocs, ami egyszerre összeköt és taszít minket messze egymástól. A neve pedig Sophie. Tudom, hogy szeretted, tudom, hogy utálsz, mert végül én kaptam meg őt... én, ez a törpe szörnyeteg. Hidd el, meg akartam védeni őt, nem gondoltam bele, hogy veszélyben lehet. Ha tehettem volna, az életem árán is megmentem, de nem tehettem. Ezért pedig még jobban utálsz. Én is magamat.
Talán a szavaim nem mosnak már tisztára a szemedben. Nem is érdekel. Mi örökre csak marni fogjuk egymást, hol egyikünk, hol másikunk kerülve felülre a verekedésben. Egyelőre te állsz győzelemre... egyelőre!

..te főnökösködő hülye ~ alias barát..

Te mi a jó büdös francot akarsz tőlem? Ez a kérdés jut mindig eszembe, ha a fejedre nézek. Eleinte még azt hittem igazából is barátok vagyunk, naivitás volt ez részemről talán, nem tudom. Őszintén szólva egy részem még mindig ebben hisz, ahelyett, hogy megpróbálnám felfogni azt, amit tenni akarsz. Te is csak egy vagy azok közül, akik el akarják venni a szabadságomat és tudod mi a furcsa? Hogy a te esetedben még el is gondolkodtam rajta, hogy megengedem. Hálás vagyok neked, Cartwright, mert sokat tettél értem, de jó lenne, ha nem csak te szabnál határokat. Eljön még az idő, mikor szükséged lesz egy barátra, ezt tartsd észben!

..update..
Hát nem tudom, Chris... igazából még mindig nem értem ezeket a drama queenes kiakadásokat, mikor hirtelen én vagyok a világ legrosszabb embere, aztán amúgym egy tökéletesen leszarsz. Addig fontos vagyok, amikor rájössz, hogy nem csak neked dolgozom, de előtte és utána, mintha nem is tudom mi lenne. Nem azért mondom, izgalmas, hogy egy-két napig, pár hétig fasírtban vagyunk, de lassan már megtanulhatnál tisztelni. Lássuk be, még mindig én vagyok a tehetségesebb kettőnk közül, csak nincs kedvem főnkösködni.

..nyugalmam megzavarója..

Sokan bolondnak neveznének amiatt, hogy üzleti kapcsolatba léptem önnel, Mr. Cartwright. Mert mi tagadás, onnantól, hogy kinyitottam a dossziét, ez a munkakapcsolat akarva-akaratlanul is létrejött közöttünk. De félreértés ne essék, egy másodpercig sem bízom meg magában. Ezernyi önhöz hasonló szélhámossal találkoztam már, akik nappal a képembe mosolyogtak, este pedig tőrt döftek volna a hátamba. És mindezt miért? Kincsekért! Aranyért! Hírnévért! A kaland ízéért! Mert nekünk – és ön ezt pontosan tudja – ez a gyengénk.
Nyugodt életem lehetne. Ám a roxmortsi falusiak álmos hétköznapjai csupán a múlt, amióta maga betette a lábát a kocsmámba. Pedig azt hittem, hogy már megbékéltem önmagammal, hogy tényleg képes leszek visszavonulót fújni, és a kalandok, a veszély csupán emlék marad. De nem, maga pont jókor volt jó helyen, és tökéletes érzékkel tenyerelt bele egy érzelmi válságba. Úgy dobta oda nekem ezt a megbízást, mint leszokóban lévő függőnek egy újabb adagot.
Engem tényleg nem érdekel az arany, nem érdekelnek a kincsek. Engem a mögöttük rejlő történelem vonz, a misztikum, a találós kérdések, logikai feladatok legyűrése. Ily módon akár azt is mondhatnánk, hogy jó páros lennénk, ugyanis bár alig ismerem magát, abban maximálisan biztos vagyok, hogy önt a csillogás, az arany csörgése teszi boldoggá. Hogy sikerül-e kihasználnia engem a célja elérése érdekében? Ne higgye, hogy olyan könnyű dolga lesz velem, Mr. Cartwright! Mert lehet, hogy hülye vagyok, de egy valami nem vagyok, mégpedig hülye… na az nem vagyok!