Esmé Fawcett
[Topiktulaj]
Vadromantikus <3
Hozzászólások: 662
Jutalmak: +882
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: zöld
Kor: 24
Ház: Mardekár
Évfolyam: Nem tanuló
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Reed
Munkahely: Supernova Könyvkiadó Vállalat
Legjobb barát: Sophie
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11,5 hüvelyk, egyszarvúszőr mag, szőlő, hajlékony
Nem elérhető
|
|
« Válasz #15 Dátum: 2019. 09. 24. - 19:28:41 » |
+1
|
Sophie 1999. július Kéne egy kis korrepetálásra járnom, mert ez a csata kezd nagyon egyoldalúvá válnom. Azt hiszem, megragadom majd a táskám, és barátnőmet, majd hoppanálunk innen menekülésként, a görkorcsolyáért pedig majd visszajövünk. Ha már lábra tudok majd állni, mert miután eltöri a csontomat, nehezebben fogok tudni össze-vissza ugrándozni, hoppanálni pedig kétszer nem akarok, félek egyszer nem érne oda valamelyik testrészem, ahol én vagyok. A fickó épp a szívemre céloz, mikor meglátom Sophie-t osonni a ládák és kukák mögött. Innentől kezdve inkább azt tűzöm ki célul, hogy a fickó figyelmét eltereljem róla. Nem tudom mit tervez, de nem szabad lebuknia. Szóval addig incselkedek, megpróbálom hergelni a férfit, ami be is válik, igaz, akár az életemmel is fizethetnék érte, de szerencsére nem. Barátnőmnek sikerül lefegyvereznie, akármilyen különleges módon is. Végül is nem az eszköz, hanem az eredmény a lényeg. Most már csak fel kell tudnom állni valahogy. Még nem tudom megmondani, hogyan, de valahogy tuti meg fogom tenni. Végül is, a törött lábamon kívül a többi egy sima átok. Biztos meg lehet szüntetni. - Nem ismerem az átkot, szóval fogalmam sincs. Valahogy biztos megoldjuk, egy csomó feloldó igét ismerünk. A kérdés inkább a törött lábam. Egy kisebb sérülést el tudnék látni varázslattal meg anélkül is, de ez azért annál komolyabb. De nem akarok a Mungóba menni, mert akkor a végén még olyanok is megtudják, hogy bajba kerültem, akinek nem kellene. Szerintem még egy húzásom van, és aztán már testőrt is kapok magam mellé majd. Na, azt már tényleg nem tudnám elviselni. - Köszi, menni fog – mosolyodom el, mikor sikerül megmozdítani a lebénított végtagjaim. Sóhajtok egyet, majd összeszorítom a fogam, és megpróbálok valami csontforrasztó bűbájt alkalmazni. Felszisszenek csak, aztán megpróbálok felállni, ami meglehetősen jól sikerül. - De ha tényleg ilyen, akkor előbb megtanulom rendesen a csontforrasztó bűbájt. Most viszont menjünk innen, majd visszajövünk a korikért. Megfogom barátnőm kezét, aztán hoppanálok. A csontom még nem forrt össze rendesen, ezért meglehetősen fárasztóra és fájdalmasra sikeredik ez a helyváltoztatás. A Leichester téren az ember forgatagban sikerül eljutnunk egy padhoz. - Elég kalandosra sikerült ez a kori vásárlás, pedig nem is vettünk semmit – szomorodok el azért. – Hazatalálsz innen vagy segítsek? Úgy érzem, hogy mégis meg kell látogatnom a Mungót, szóval ha kell, akkor segítek neki hazajutni, ha nem kell, akkor onnan egy ölelés után a kórházhoz megyek. Lehet legközelebb eleve rájuk bízom majd a gyógyulásom. Szerencse, hogy ő küldetésen van, ezért ha el is jut hozzá majd a hír, csak sokkal később, mikor már nem lesz akkora jelentősége.
Köszönöm a játékot.
|