+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  2000/2001-es tanév
| | | |-+  London
| | | | |-+  Mágiaügyi Minisztérium
| | | | | |-+  Aurorparancsnokság
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Aurorparancsnokság  (Megtekintve 3858 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 05. 11. - 16:27:11 »
0




Minden auror és a parancsnokság egyéb alkalmazottjai saját íróasztallal rendelkezik a Minisztérium ezen részén. Egy külön teremben tárolják az aktuális ügyek aktáit és bizonyítékait, melyek segítségül szolgálhatnak az érintettek munkájához.
Naplózva

Irene Liu
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 05. 21. - 16:23:37 »
+1

XIIX



Úgy tűnt, hogy ma egy teljesen átlagos napnak néztem elébe, be kellett fejeznem egy jelentést, ami már így is túl hosszú volt, de ezen kívül előre láthatóan semmi új nem volt a láthatáron. Ezért is tűnt fel rögtön, amikor két másik társam éppen India Zayathri-t rángatta egy kihallgató szoba irányába. Teljesen szürreális volt a jelenet, el sem tudtam képzelni, hogy esetleg vádolhatják valamivel. Mármint, korábban is rengeteget segített az auroroknak. Egyszer még nekem is, ami igazán sokat számított abban a helyzetben, hiszen egy eltűnt gyereket kellett megtalálnunk.
Letettem a pennámat és követtem a kollégáimat, volt egy olyan érzésem, hogy ez a nap mégsem lesz teljesen átlagos és talán a jelentést sem fogom befejezni, de éreztem, hogy itt valami nem stimmel. Mire beértem őket az egyikük már el is tűnt az egyik kihallgatószoba ajtaja mögött Miss Zayathrival együtt.

– Mit keres itt Miss Zayathri? –kérdeztem, mire a kint maradt auror felém fordult. Mivel senkivel sem voltam kifejezetten közeli viszonyban természetesen láttam rajta is, hogy nem szívesen válaszolna a kérdésre sem. Ami azt illeti talán annak sem örült, hogy egyáltalán a közelébe mertem jönni, de nem igazán érdekelt, engem csak a válasz érdekelt.
– Ott volt a gyilkosság helyszínén, ahova riasztottak minket, jelenleg ő az első számú gyanúsított –válaszolta a férfi kelletlenül, de ugyanakkor kissé gúnyosan. Talán emlékezett rá, hogy Miss Zayathri nem olyan régen segített nekem abban az ügyben. Azokat pedig sosem kedvelték, akik nekem segítettek vagy csak volt egy jó szavuk hozzám.
– Az kizárt, hogy ő a tettes… –kezdtem, de meg sem várta, hogy befejezzem már el is sétált. Biztosan elkezdte intézni Miss Zayathri pálcájának a bevizsgáltatását, ami egészen biztosan alá fogja támasztani, hogy nem ő a tettes.
Mindenesetre ez az egész helyzet alapjaiban sántított. Miss Zayathri eddig minden alkalommal az Aurorparancsnokság segítségére volt, ha éppen úgy alakult, nem tudom róla elhinni, hogy ma reggel mikor felkelt úgy döntött volna, hogy embert öl. Arról nem beszélve, hogy egy egészen picit ez hasonlított a saját helyzetemre. Akkor sem hitte el senki, hogy nem én vagyok a gyilkos és ezért két év járt az Azkabanba. Nem fogom hagyni, hogy most is egy ilyen igazságtalan döntés szülessen.
Bekopogtam a kihallgató szoba ajtaját és mikor kinyitotta az auror társa ugyanaz az ellenszenves tekintet fogadott, mint amit tőle is kaptam.

– Mit akar? –kérdezte nem túl kedvesen, a válla fölött bepillantva láttam, hogy Miss Zayathri odabent ül egy széken.
– Én szeretném kihallgatni Miss Zayathri-t –jelentettem be határozottan. Előre tudtam, hogy mi lesz a reakció, de meg kellett próbálkoznom valamit tenni, hogy bejuthassak a szobába. Szerintem az egész parancsnokságon én vagyok az egyetlen aki nem hiszi el, hogy bármi köze lenne ahhoz a halálesethez. A legvalószínűbb, hogy rosszkor volt rossz helyen, de ha nem én hallgatom ki, akkor nem fognak neki hinni. Tudom, hogy így van, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen amikor itt kihallgatnak valakit. Lehet, hogy azóta persze változtak a dolgok, de nem éppen az empátiáról híresek az aurorok.
– Maga? Nem is az ön ügyéről van szó, már megbocsásson –válaszolta a férfi felháborodva.
– Igaza van, de ha ezen múlik, akkor elintézem az engedélyt Mr. Till-nél, bár nem hiszem, hogy örülni fog, hogy ilyesmivel zavarom, mikor éppen elég megoldatlan akta hever az asztalokon –válaszoltam idegesen. Nem gondoltam, hogy ez nagy hatást fog kiváltani, de a pasas zavartan pislogott. Mr. Till nevének az említése biztosan jó ötlet volt, mert mostanában a parancsnok eléggé zsémbes hangulatban szokott lenni.
– Ezt meg kell beszélnem a társammal… –mondta zavartan, majd elment, de az ajtót elfelejtette bezárni maga mögött, így sikeresen bejutottam a kihallgató szobába. Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót és leültem Miss Zayathri mellé, nem igazán tudtam leolvasni az arcáról, hogy mit érezhet, de az volt a sejtésem, hogy talán össze van zavarodva és ő sem teljesen érti, hogy miért van itt. Mivel száz százalékig biztos voltam benne, hogy ártatlan, természetesen a magam részéről pontosan így éreztem.
– Miss Zayathri, mi ez az egész? Azt mondta a másik aruror, hogy egy gyilkosság elsőszámú gyanúsítottja. Mondja, hogy ez csak valami félreértés, kérem! – mondtam és vártam, hogy mit mondd, mert ez most döntő lehet ebben az ügyben.
Naplózva


India Zayathri
Eltávozott karakter
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 05. 25. - 07:39:19 »
+1

Célkeresztben



2001. május

szett

Szundítottam egyet ebéd után, mert elég sokat kivett belőlem a délelőtti vendégem. Jéghideg verejtékben fürödve tértem magamhoz. - Te jóságos ég! Abel! – kiáltottam riadtan, s csak annyi időt vesztegettem el, hogy felkaptam a pálcám és magamra rángattam a zakómat, aztán már dehopponáltam is. A londoni antikvárium bejáratához érkeztem, amikor a kirakat üvegén keresztül láttam a zöld fény villanását. Térdre rogytam. Elkéstem. Egy különös, női maszkot viselő árnyat véltem még látni, aztán elájultam. Egy férfi szólongatott, hogy térjek magamhoz, én pedig lassan kinyitottam a szemem. Szigorúan nézett rám és egyből rám zúdított egy pár kérdést.
- Ki maga? Mit keres itt? Mi történt? – vallatott, én pedig készségesen válaszoltam.
- India Zayathri vagyok. Látó. Azért jöttem ide, hogy figyelmeztessem egy barátomat, hogy megfogják ölni. De… elkéstem. Épp akkor értem ide, mikor Abelt... – csuklott meg a hangom a zaklatottságtól. – Elnézést… kérhetnék egy pohár vizet? – kérdeztem, mert úgy éreztem, hogy mindjárt kiszáradok. A szigorú szemű biccentett a tőle nem messze álló fiatalabb férfinak, aki nemsokára hozott egy pohár vizet. Gyorsan felhörpintettem, aztán próbáltam felállni a hordágyról, amin feküdtem, de szörnyen megfájdult a fejem.
- Esetleg egy medimágus megvizsgálhatna? Borzasztóan fáj a fejem – vetettem fel, de vallatóm ezt most nem tartotta fontosnak, legyintett, aztán így felelt:
- Előbb ki kell hallgatnunk Önt. Elsőszámú gyanúsítottként csak utána lesz lehetősége vizsgálatra – mondta méltatlankodva.
- Elsőszámú gyanúsított vagyok?! – kérdeztem döbbenten. –  De hát be se mentem az antikváriumba! Na és ha be is mentem volna, mit gondol: ha én gyilkoltam volna meg Abelt, akkor itt maradtam volna a tett helyszínén?
Nem akartam elhinni, hogy tényleg engem gyanúsítanak… Soha nem lennék képes ártani senkinek. Pontosan tudtam, milyen fájdalmat elszenvedni valaki pálcájától, hiszen a volt férjem, Ryan gyakran bántalmazott különféle kreatív módszerekkel. Fájdalmat sem bírtam volna okozni, nemhogy megöljek valakit! Szinte sokkot kaptam most, hogy megtudtam, engem gyanúsítanak. A kérdésemre nem felelt a férfi, aki nagy valószínűséggel egy auror volt, de arra nem vette a fáradtságot, hogy bemutatkozzon. Nem volt most erőm viszont faggatózni, így amikor felszólított rá, hogy adjam át a pálcámat, szó nélkül engedelmeskedtem. Legalább a pálcám majd igazol… Semmilyen gyanús bűbájt nem fognak találni a történetében, igaz, olyanok lesznek, amiket nagy eséllyel nem ismernek, hiszen titkos, jósláshoz használt varázsigéket napi szinten alkalmazok. Ilyen szempontból jobb lenne őket figyelmeztetnem, hogy ezeknek nem szabad avatatlan kezekbe kerülniük, de most nem volt ehhez erőm. Bíztam benne, hogy nem ez a férfi fogja a tényleges kihallgatást végezni, és talán ha egy empatikusabb aurorral hoz össze a sors, ő megérti majd, amit elmondok. A fejem szörnyen fájt, de ideje volt felállnom. A két auror közrefogott és együtt hopponáltunk a parancsnoksághoz. Ismertem ezt a helyet, jártam már itt korábban többször is. Legutóbb egy fiatal fiú eltűnése miatt látogattam el ide, hogy a látomásomból nyert információkat megosszam az illetékesekkel. Akkor egy igazán korrekt és szimpatikus auror, Miss Liu foglalkozott velem. Belül azon imádkoztam, bárcsak ő kapná meg a ügyemet, de jelen állás szerint úgy tűnt, nem lesz ekkora szerencsém. Az idősebb auror bevezetett egy szobába és leült velem szemben az asztalhoz. A pálcámat forgatta a kezében és elmélyülten koncentrált, amikor kopogtattak az ajtón. A pálcámat még mindig a kezében tartva nyitott ajtót.
- Mit akar? – förmedt rá a vele szemben álló nőre, akiben rögtön ráismertem Miss Liura. A láttán egy kicsit megkönnyebbültem, hogy talán nincs minden veszve, és normális bánásmódra számíthatok.
– Én szeretném kihallgatni Miss Zayathri-t – mondta Miss Liu, mire hálásan felé pillantottam, de mosolyogni nem mertem, nehogy bekavarjak az örömömmel. – Maga? Nem is az ön ügyéről van szó, már megbocsásson – válaszolt határozottan a férfi, és én éreztem, hogy az esélyeim egyre romlanak… de Miss Liu nem hagyta magát. Egy bizonyos Mr. Tillt emlegetett, mire a másik auror szemmel láthatóan zavarba jött és elment, mondván, hogy beszélnie kell a társával. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, ahogy távozott és helyette Miss Liu jött be a szobába. Leült mellém és rögtön a lényegre tért.
– Miss Zayathri, mi ez az egész? Azt mondta a másik aruror, hogy egy gyilkosság elsőszámú gyanúsítottja. Mondja, hogy ez csak valami félreértés, kérem! – mondta az aurorhölgy. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat és beszélni kezdtem.
- Miss Liu, de jó, hogy itt van! Igen, egyértelműen félreértésről van szó! Kora délután volt egy látomásom az egyik barátomról, Abel Towelról, akinek Londonban van egy antikváriuma. Láttam, hogy egy díszes maszkot viselő alak megöli, ezért haladéktalanul odahopponáltam, hogy figyelmeztessem, de elkéstem. Amint odaértem az épület elé, zöld villanást láttam a kirakatablakon keresztül, aztán egy pillanatra láttam a maszkos tettest is, mielőtt elájultam volna. Mikor magamhoz tértem, a kollégája faggatni kezdett és azt mondta, én vagyok az elsőszámú gyanúsított – remegett meg a hangom, majd suttogva folytattam. – Kérem, segítsen! Esküszöm, hogy ártatlan vagyok!

Naplózva


Irene Liu
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 05. 26. - 15:17:28 »
+1

XIIX



Sejtettem, hogy ennek a kihallgatásnak tényleg nem sok értelme lenne, de tudtam, hogy kockáztatok azzal, hogy bejöttem a szobába engedély nélkül. Nem tudom, hogy mik lesznek a következmények, de a megérzéseimre kellett hallgatnom. Az aurorok többsége nem empatikus az állítólagos tettesekkel, de a saját esetem óta úgy érzem, hogy nem szabad semmit sem a véletlenre bízni. Ki tudja, hogy hány varázsló és boszorkány van most is ártatlanul az Azkabanban?
Tudom, hogy vakon bízni mindenkiben szintén nem vezet sehova, de Miss Zayathri más eset. Ismerem őt, valamennyire és nem tudom elképzelni róla, hogy bárkinek is ártana. Miközben hallgattam, amit mondd egyre csak az járt az eszembe, hogy egyáltalán min mehetett eddig keresztül. A két kollégám nem tűnt éppen kíméletesnek és tudjuk, hogy a szavak is legalább annyira tudnak ártani egy embernek, mint egy pofon.

–  Miss Liu, de jó, hogy itt van! Igen, egyértelműen félreértésről van szó! Kora délután volt egy látomásom az egyik barátomról, Abel Towelról, akinek Londonban van egy antikváriuma. Láttam, hogy egy díszes maszkot viselő alak megöli, ezért haladéktalanul odahopponáltam, hogy figyelmeztessem, de elkéstem. Amint odaértem az épület elé, zöld villanást láttam a kirakatablakon keresztül, aztán egy pillanatra láttam a maszkos tettest is, mielőtt elájultam volna. Mikor magamhoz tértem, a kollégája faggatni kezdett és azt mondta, én vagyok az elsőszámú gyanúsított Kérem, segítsen! Esküszöm, hogy ártatlan vagyok! – Miss Zayathri hangja remegett, mégis milyen gyilkos viselkedne így? Tudom, az aki remek színész is, de róla akkor sem tudtam elképzelni, hogy ártott volna valakinek. Főleg nem egy barátjának.
– Hiszek magának, de attól tartok, hogy meg kell győznie a kollégáimat is –mondtam és sajnos tudtam, hogy ezzel nem nyugtattam meg szegényt. Én voltam már a helyében, akkor nem hitt nekem senki sem, de neki legalább nem kell egyedül lennie.– Azt hiszem a látomások említése sem fogja őket meggyőzni, ezek szkeptikus emberek. Ha bevizsgálják a pálcáját az segíthet, de nem biztos, hogy meggyőzi őket. – ezt már szinte csak magamnak mondtam. Igyekeztem végig venni a lehetőségeket, mert nem szerettem volna, hogyha ebből olyan ügyet faragnak, ami miatt aztán Miss Zayathri-nak keresztül kellene mennie egy megalázó tárgyaláson.
De elgondolkodtam a maszkon, amit említett, talán ez egy jel lehetett. A sötét varázslók is maszkot viseltek és ha jól sejtem mindegyik egyedi volt. Talán ha le tudná rajzolni…

– Azt hiszem a maszk segíthet, mennyire emlékszik rá, hogy hogyan nézett ki? –kérdeztem, de abban a pillanatban nyílt az ajtó és belépett a két auror. Természetesen dühösen néztek rám.
– Mit képzel magáról, Miss Liu? Nem hallgathatja ki a gyanúsítottat! –mondta emelt hangon az egyikük.
– A kihallgatásig még el sem jutottunk –mondtam rezzenéstelen arccal.– Miss Zayathri pennát és pergamenlapokat kért, szeretne valamit lerajzolni önöknek, amit a tett helyszínén látott –tettem hozzá, erre láttam, hogy némi zavar futott át az arcukon, majd elfordultak és halkan egyeztetni kezdtek maguk között.
Visszafordultam Miss Zayathri felé, szerettem volna megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. Hiszen ártatlan, én pedig nem fogom hagyni, hogy csak úgy semmibe vegyék a vallomását. Nem így terveztem ezt a napot, de tettre kész voltam.

– Bízzon bennem és próbálja meg lerajzolni a maszkot. Nyugodtan mesélje el nekik, amit pontosan látott. Én megpróbálok beszélni a parancsnokkal, hogy átvehessem az ügyét, nem fog a Wizengamot elé kerülni, ne aggódjon! –mondtam, majd felkeltem mellőle. Valószínűleg előbb-utóbb kidobtak volna a szobából, hiszen semmi keresnivalóm nem volt itt, de természetesen itt még nem ért véget az ügy. Minél előbb szerettem volna visszakerülni a szobába, de ahhoz először Mr. Till-el kellett egyeztetnem, reméltem, hogy addig a vallomás és a rajz elkészítésével nyerünk egy kis időt.
Naplózva


India Zayathri
Eltávozott karakter
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 05. 27. - 06:55:07 »
+1

Célkeresztben



2001. május

szett

Merlinnek hála Miss Liu megértő és nem ellenséges arccal nézett rám, így reméltem, hogy elhiszi, amit mondok. – Hiszek magának, de attól tartok, hogy meg kell győznie a kollégáimat is – mondta, amire bólogatni kezdtem.
- Köszönöm!! Igen, tudom… Megteszek mindent, hogy sikerüljön! – feleltem eltökélten, és már azon gondolkoztam, mégis hogyan tudnám bebizonyítani az igazamat, amikor az auror folytatta a gondolatmenetet.
– Azt hiszem a látomások említése sem fogja őket meggyőzni, ezek szkeptikus emberek. Ha bevizsgálják a pálcáját az segíthet, de nem biztos, hogy meggyőzi őket – magyarázta Miss Liu, és erre már kezdtem elbizonytalanodni. - Ha sem a vallomásom, sem a pálcám nem tud tisztázni, akkor mégis mi segíthet? – kérdeztem kétségbeesetten. Szerencsére Miss Liu igen tapasztalt és okos auror volt, így hamar megragadta az egyetlen elemet a történtekben, ami talán kihúzhat engem ebből a szorult helyzetből.
– Azt hiszem a maszk segíthet, mennyire emlékszik rá, hogy hogyan nézett ki? – világított rá a lényegre, de sajnos erre már nem volt időm reagálni, mert nyílt az ajtó.
– Mit képzel magáról, Miss Liu? Nem hallgathatja ki a gyanúsítottat! – szólt szigorúan a szúrós szemű auror, akinek még mindig nem tudtam a nevét. Ijedten néztem az aurorhölgyre, hogy most mi lesz... Nem akartam, hogy ő is bajba kerüljön miattam.
– A kihallgatásig még el sem jutottunk. Miss Zayathri pennát és pergamenlapokat kért, szeretne valamit lerajzolni önöknek, amit a tett helyszínén látott – mondta határozottan Miss Liu, mire komoly arccal bólintottam.
- Így van – erősítettem meg az auror szavait röviden. A kollégái erre elfordultak és vad tanácskozásba kezdtek arról, hogy mi is legyen most, így még volt egy kis idő, amit Miss Liu kihasznált, hogy egy kis lelket öntsön belém.
– Bízzon bennem és próbálja meg lerajzolni a maszkot. Nyugodtan mesélje el nekik, amit pontosan látott. Én megpróbálok beszélni a parancsnokkal, hogy átvehessem az ügyét, nem fog a Wizengamot elé kerülni, ne aggódjon! – nyugtatott meg, mire hálás tekintettel némán tátogtam felé, hogy: Köszönöm!
Ezután Miss Liu távozott, és én magamra maradtam a két aurorral, akik láthatóan továbbra sem hittek nekem.
- A pálcáját leadtam a szakértőnknek, aki úgy fél órán belül megállapítja majd, hogy milyen bűbájokat hajtottak végre vele a mai napon – mondta flegmán a fiatalabb auror. – Amennyiben gyanúsnak találjuk, a korábbi átkait is kivizsgáljuk visszamenően.
- Igen – vette át a szót az idősebbik, majd az asztal fiókjából pennát és pergament vett elő, amiket letett elém. – Na de ha igaz, amit Miss Liu állít és maga valóban akar nekünk valamit mutatni, akkor mire vár? Rajzolja már le! – szólt rám türelmetlenül,
- Rendben, egy pillanat – mondtam halkan, majd lehunytam a szemem, hogy felidézzem magamban a maszkot. Most, hogy az emlékeimben kutattam, beugrott, hogy valószínűleg nem csak maszkot viselt az illető, hanem jelmezt is, hiszen derékig ugyanolyan díszes, sötétlila ruha volt rajta, amilyen a maszkja is volt. Kinyitottam a szemem és derékig lerajzoltam, amit az előbb a lelki szemeim előtt láttam. Sajnos nem voltam túl tehetséges rajzban, de a lényeget sikerült a papírra vetnem. Azért most nem bántam volna, ha olyan jól bánnék a pennával, mint Esmé Fawcett az ecsettel, akitől a gyönyörű festményemet rendeltem.
- Nos, itt van a tettes! A saját szememmel láttam, amikor a bolt elé hopponáltam, hogy ő ölte meg Abelt. Zöld fény villant, aztán az alak dehopponált. Én ezután ájultam el az utcán – mondtam az aurorok szemébe nézve. Igyekeztem határozott, magabiztos hangon beszélni, de egy kicsit még megremegett a hangom, mert féltem, hogy nem hisznek majd nekem. Könyörgöm, higgyenek nekem… mantráztam magamban, de valami belül azt súgta, nem lesz ez ilyen egyszerű….
- Ez lenne a nagy védekezése? Egy női maszk? Azt hiszem, akkor itt végeztünk is – mondta pökhendien a fiatal auror, de az idősebbik elgondolkozva nézte a rajzot.
- Várj, Peterson! Nem emlékszel, hogy tavaly volt egy hasonló eset a Sakáltanyában? Egy maszkos tettes végzett egy fiatal nővel… Talán most is ő a tettes - mondta az auror, mire végre remény csillant a szememben. Talán mégsem zárnak az Azkabanba… Talán mégis tisztázhatom magam….
Naplózva


Irene Liu
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 05. 28. - 18:00:47 »
+1

XIIX



Nem akartam Miss Zayathri-t sokáig egyedül hagyni azzal a két aurorral, de nem volt más választásom. Tényleg reménykedtem benne, hogy a rajz meg a beszélgetés talán nyer nekünk egy kis időt, de nekem mindenképpen beszélnem kellett a parancsnokkal. Mr. Till nem volt jó passzban mostanában és nyilván nem én voltam a kedvenc beosztottja, de ezt meg kellett tennem Miss Zayathri érdekében.
Mr. Till tudja a legjobban, hogy Miss Zayathri mennyit segített az auroroknak több nyomozást illetően is. Nem hiszem, hogy neki kellett volna éppen magyarázkodnom, hogy ebben az ügyben ártatlan. A maszkon gondolkodtam még mindig, az lehet a legbiztosabb nyom vagy legalábbis én nem tudok mást elképzelni. A helyszínt ugyan nem láttam, de volt egy elképzelésem, hogy a tettes mit hagyhatott maga után. Az ilyen támadások mindig mélyebb nyomot hagynak, mint amilyennek elsőre tűnik.

– Szóval azt mondja, hogy Miss Zayathri-t ott találták egy bűncselekmény helyszínén? –kérdezte Mr. Till miután elmondtam neki, hogy mi történt. Beszámoltam a maszkosról is, akit látott a hölgy, de kétlem, hogy ezt jól vissza tudtam volna adni. Miss Zayathri látta pontosan a maszkos embert, aki megölte a barátját.
– Igen, de biztos vagyok benne, hogy ártatlan. –válaszoltam határozottan. Azt hittem, hogy Mr. Till majd csak leteremt, hogy miért foglalkozok olyan üggyel, amihez nincsen semmi közöm, de meglepett, mert az arcán úgy láttam, hogy felkeltette az érdeklődését az ügy.
Csodával határos módon beleegyezett abba, hogy együtt menjünk vissza a kihallgató szobába. Abban nem voltam biztos, hogy abba is belemenne, hogy hozzám kerüljön az ügy, de akárhogy is szépítem az a két aruror alkalmatlan. Egyértelműen csak lusták és gyorsan le akarják zárni az ügyet, ezért nem is érdekli őket, hogy éppen egy ártatlan embert tartanak fogva.
A parancsnokkal az oldalamon egy kicsit magabiztosabbnak éreztem magamat és mikor visszamentünk a szobába odabent éppen nagy csend volt. Láttam, hogy Miss Zayathri megpróbálkozott lerajzolni a maszkot, amit említett és most éppen azt nézte elmélyülten a két férfi.

– Miss Liu-tól azt hallottam, hogy a hölgyet egy bűncselekmény helyszínén találták meg – mondta Mr. Till komoly hangon, majd biccentett Miss Zayathri felé.
– Jól van? –kérdeztem halkan, miközben visszaültem mellé. Volt egy olyan sejtésem, hogy meg van ijedve, elvégre ártatlanul ül egy kihallgató szobába és három auror mellett most már a parancsnok is csatlakozott a kihallgatásához. Szerettem volna biztosítani róla, hogy rám számíthat és hamarosan ki fogom juttatni innen. Az biztos, hogy ilyen helyzetbe többé nem fog keveredni hogyha rajtam múlik.– Látom, sikerült lerajzolnia a maszkot –tettem hozzá, miközben az egyik auror átnyújtotta a pergament a parancsnoknak, hogy ő is megnézhesse.
– Igen, megöltek egy varázslót a boltjában. Miss Zayathri a kérdéses bolt előtt feküdt ájultan, mikor a helyszínre érkeztünk, a körülmények miatt elsőszámú gyanúsított lett – magyarázott a fiatalabb auror.
– De ártatlan, látta a tettest, aki azt a maszkot viselte – szóltam közbe.
– Ami azt illeti, parancsnok, volt egy hasonló eset még valamikor a tavalyi évben. A Sakáltanyán, ha jól rémlik akkor is egy maszkos varázsló vagy boszorkány volt az elkövető – mondta az öregebb férfi. – Az akkori eset beszámolói alapján is készült egy rajz a maszkról, ami nagyon hasonlított erre itt –tette hozzá, Mr. Till azonban nem szólt egy szót sem, csak nézte a rajzot.
Még nem mertem fellélegezni, de ez alapján nagyon úgy tűnt, hogy Miss Zayathri mégis tudta tisztázni magát a rajznak köszönhetően. Talán nem is kell tovább kínozni a kihallgatással itt és hazamehet. Igazából szerettem volna, hogy minél gyorsabban ki tud innen szabadulni, ez a szoba egész egyszerűen nyomasztó volt és volt egy olyan érzésem, hogy úgy még nyomasztóbb, hogy ártatlanul kell itt ülnie. Ráadásul azzal senki sem foglalkozik, hogy most veszítette el egy barátját, akit konkrétan megöltek a szeme láttára és nem tudta megállítani a gyilkost, mert csak egy pillanatra látta. Viszont az a gyilkos még mindig valahol odakint van és ki tudja, hogy ki lesz a legközelebbi áldozata?
Naplózva


India Zayathri
Eltávozott karakter
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 05. 30. - 07:46:46 »
+1

Célkeresztben



2001. május

szett

Az idősebb auror hosszasan felidézte a sakáltanyás eset körülményeit fiatalabb társának, miközben szótlanul hallgattam őket. Egy nagyon kicsit már kezdtem megnyugodni, hogy talán ez az előző gyilkosság tisztázhat, de emiatt a gondolat miatt rögtön elszégyelltem magam, hogy most valóban örülök annak, hogy korábban ez a maszkos alak már meggyilkolt valakit? Hiába, ha az ember krízis helyzetbe kerül, furcsa dolgokat tud érezni és gondolni…
Ezt tapasztalatból tudtam a Ryannel töltött borzalmas időkből. Nem egyszer átfutott az agyamon, amikor Ryan bántalmazott, hogy meg kéne ölnöm… De persze a valódi tettre sosem lettem volna képes. Mindazonáltal a gondolatmenetben volt logika… Ryan elismert auror volt, így a parancsnokság egy az egyben őt védte volna, ha valaha is a Wizengamot elé visszük kettőnk ügyét. Nem egyszer próbáltam segítséget kérni Ryan kollégáitól, de ők nevetve elhajtottak, mondván begolyóztam a sok látomástól, Ryan sosem lenne képes senkit bántani. Hiába mutattam meg nekik a véraláfutásos karom, semmit nem ért. A mundér becsületét védték és soha nem vizsgálták ki az ügyet. Nem csoda, hogy ezek után mély előítélettel és némi ellenszenvvel viseltetettem az aurorok iránt, Miss Liut kivéve, akiben pozitívan csalódtam. Ő kivételes személyiség volt az aurorok között, empatikus, éles eszű és igazságos… Nem is értettem, hogy volt képes elviselni ezt a légkört, illetve az aurorok hogy nem vetették ki még maguk közül. Az volt ugyanis a tapasztalatom, hogyha valaki olyan helyen, olyan közegben dolgozott, ahova nem illett, akkor előbb-utóbb valahogy az élet úgy alakította, hogy el kellett mennie onnan, vagy saját magától kilépett. Spirituális szóval élve, kirezgett onnan. Nem lennék meglepődve, ha egy idő után Miss Liuval is ez történne, mert ő annyival tisztább lélek a társainál. Ezen merengtem, amikor egyszer csak megérkezett a gondolataimban emlegetett hölgy és az aurorparancsnok, Mr. Till, akivel szintén találkoztam már korábban. – Miss Liu-tól azt hallottam, hogy a hölgyet egy bűncselekmény helyszínén találták meg – intézte a szavait Mr. Till az aurorokhoz, mire némán figyeltem, mi történik. Nem akartam rimánkodni, hogy ártatlan vagyok, higgyenek nekem, jól tudtam, hogy az nem segítene. Közben Miss Liu leült mellém és kedvesen hozzám szólt.
– Jól van?  Látom, sikerült lerajzolnia a maszkot – jegyezte meg, én pedig hálásan bólintottam.
- Igen… bár nem vagyok egy Picasso sajnos – mondtam szomorkás mosollyal az arcomon.
- Igen, megöltek egy varázslót a boltjában. Miss Zayathri a kérdéses bolt előtt feküdt ájultan, mikor a helyszínre érkeztünk, a körülmények miatt elsőszámú gyanúsított lett – magyarázta a fiatal auror, mire Miss Liu azonnal a védelmébe vett.
- De ártatlan, látta a tettest, aki azt a maszkot viselte – mondta az aurorhölgy, én pedig hálásan hallgattam a szavait. Nagy bátorságra vallott, hogy a felettese előtt hajlandó volt szembeszállni a kollégájával az érdekemben, úgy, hogy nem is az ő ügyéről volt szó.
- Ami azt illeti, parancsnok, volt egy hasonló eset még valamikor a tavalyi évben. A Sakáltanyán, ha jól rémlik akkor is egy maszkos varázsló vagy boszorkány volt az elkövető – szólalt meg végre az idősebb auror is.
– Az akkori eset beszámolói alapján is készült egy rajz a maszkról, ami nagyon hasonlított erre itt – fejtette ki, és ekkor láthatóan Mr. Till kicsit megenyhült arccal kezdte nézni az asztalon fekvő rajzot. Pár percig csönd volt a szobában, majd kopogtatás hallatszott, és belépett egy középkorú nő.
- Elkészültem a pálca bevizsgálásával. Negatív az eredmény – mondta röviden, majd átadta a pálcát az idősebb aurornak, és távozott. Szerettem volna végre kiszabadulni a szobából, de az ítélet még nem hangzott el. Várakozva pillantottam az aurorokra, hogy ezek után szabadon engednek-e végre, vagy továbbra sem hisznek nekem…
Naplózva


Irene Liu
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 06. 01. - 17:05:18 »
+1

XIIX



Nem hallottam erről az esetről a Sakáltanyán, minden bizonnyal nem sok közöm volt ahhoz az ügyhöz. Az a helyzet, hogy az aurorok alapvetően eléggé túl vannak terhelve, sok bűnöző mászkál szabadon, ezt az egyszerű boszorkányok és varázslók nem is tudják. De természetesen abban még mindig száz százalékig biztos voltam, hogy Miss Zayathri nem egy bűnöző. Legfőképpen pedig nem egy gyilkos, csak rá kell nézni, egy aurornak zsigerből éreznie kellene, hogy ki a bűnös és ki a nem.
Két évet kihagytam aurorként és mégis úgy tűnik, hogy jobb az ítélőképességem, mint egyes embereknek itt. Nem akartam volna ebbe az ügybe belefolyni, ha nem gondoltam volna, hogy Miss Zayathri-t gyanúsítottként kezelni egész egyszerűen nevetséges. Az ő esete a tipikusan „rosszkor volt rossz helyen” típusú eset, nem tehet róla, hogy így alakult. Segíteni akart, de elkésett és még meggyászolni sem volt ideje a barátját, mert a fél napját itt töltötte a parancsnokságon, hogy kimagyarázza magát.
Szinte megkönnyebbültem mikor végre visszahozták a pálcáját, ez a nap így is éppen elég nehéz volt mindenkinek.
– Elkészültem a pálca bevizsgálásával. Negatív az eredmény –mondta a szakértő, majd miután az idősebb aurornak átadta a pálcát távozott is a kihallgató szobából.
– Nos, azt hiszem, hogy ez mindenre magyarázatot ad. Gondolom, nem akarják ugyanazt a hibát kétszer elvéteni –mondtam ridegen. Nem akartam gúnyos lenni és nem akartam a saját esetemre emlékeztetni őket, de mégis meg kellett tennem. Nekem nem hittek annak idején, igaz, hogy a pálcám eltűnt, de mikor előkerült és bevizsgálták akkor is sokan kételkedtek az ártatlanságomban. Azonban az akkora túlkapás miatt most nem kellene még egy embernek bűnhődnie.
 – Miss Zayathri, maga nagyon sokat segített régen is a parancsnokságnak. A jövőben is számítanánk a segítségére, talán pont ezzel az üggyel kapcsolatban –szólalt meg pár perc néma csend után Mr. Till. Ugyan nem mondta ki, de elismerte, hogy Miss Zayathri ártatlan, nem is volt más választása, hiszen nem volt bizonyíték ellene.
– Ezek szerint Miss Zayathri szabadon távozhat, igaz? –kérdeztem, csak azért, hogy tisztázzuk végre a legfontosabb kérdést.
– Igen, a pálca kivizsgálása negatív volt és a vallomása alapján is azt mondhatjuk, hogy Miss Zayathri ártatlan –mondta Mr. Till.
– De, Mr. Till… –kezdte a fiatalabb auror, de a parancsnok egyetlen pillantással elhallgattatta. Talán Mr. Till mégsem volt annyira alkalmatlan parancsnok, mint amilyennek eddig tartottam. Túl sok az előítéletem a kollégáimmal kapcsolatban, itt lenne az ideje, hogy ezen változtassak. Azt hiszem a régi sérelmeimet is félre kellene tennem, elvégre nem ezek az aurorok voltak azok, akik annak idején nem hittek nekem és akik szerint az Azkabanban volt a helyem.
– Hallotta mit mondott a parancsnok, MIss Zayathri ártatlan –mondtam a beállt csendben és ránéztem Miss Zayathri-ra, majd bátorítóan rámosolyogtam. Amin ma keresztül ment azt biztosan nem fogja még egy ideig elfelejteni, de legalább most már túl van rajta és kimondták, hogy ártatlan. A szavak sokat jelentenek, talán megkönnyebbült, de valószínűleg csak akkor fog rendesen magához térni ebből az egészből, hogyha végre a Minisztériumon kívül lehet.
– Igen, Miss Zayathri ártatlan és a jövőben is számítunk a segítségére –értett egyet a parancsnok, amiért most kifejezetten hálás voltam. Nem hiszem el, hogy képesek lettek volna egy ártatlant itt kínozni a végtelenségig. De azt hiszem én elértem, amit akartam, Miss Zayathri pedig hazamehet ezután a nehéz nap után.
Naplózva


India Zayathri
Eltávozott karakter
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2020. 06. 05. - 08:28:40 »
+1

Célkeresztben



2001. május

szett

Valamennyire fellélegeztem, amikor közölték, hogy a pálcám alapján ártatlan vagyok... Ebben a fullasztó légkörben, és különösképp ennek a két bárdolatlan aurornak a társaságában, már kezdett bennem valamiféle összeesküvéselmélet megszületni, hogy talán azért akarnak bűnösnek beállítani, mert elhagytam Ryant. Elválni hivatalosan sosem tudtam tőle, mert nem volt hajlandó aláírni a papírokat, így papíron a mai napig az özvegye vagyok, nem a volt neje. De ez már nem számít, csak az, hogy megszabadultam tőle. Vajon ebből a helyzetből is sikerülni fog a szabadulás? Nem tudtam eldönteni.
– Nos, azt hiszem, hogy ez mindenre magyarázatot ad. Gondolom, nem akarják ugyanazt a hibát kétszer elvéteni – mondta Miss Liu, aki egyértelműen a pártomat fogta és ezért nagyon hálás voltam neki. Az aurorhölgy egy másik elhibázott ügyre is célzott. Ezek után nem lepett meg, hogy máskor is bakot lőtt a parancsnokság...
– Miss Zayathri, maga nagyon sokat segített régen is a parancsnokságnak. A jövőben is számítanánk a segítségére, talán pont ezzel az üggyel kapcsolatban – folytatta aztán Mr. Till, mire már tényleg kezdtem megnyugodni. - Rendben van, Mr. Till - biztosítottam a parancsnokot afelől, hogy számíthat rám máskor is. – Ezek szerint Miss Zayathri szabadon távozhat, igaz? – kérdezett rá Miss Liu a lényegre.
– Igen, a pálca kivizsgálása negatív volt és a vallomása alapján is azt mondhatjuk, hogy Miss Zayathri ártatlan – felelte Mr. Till, én pedig mélyet sóhajtottam és már álltam volna fel, amikor…
– De, Mr. Till… – szólt volna bele a döntésbe a fiatalabb, antipatikusabb auror, de Merlinnek hála Mr. Till egyetlen pillantása elég volt ahhoz, hogy befogja. Na végre.
– Hallotta mit mondott a parancsnok, MIss Zayathri ártatlan – mondta Miss Liu, és kedvesen rám mosolygott, amit azonnal viszonoztam is. Az előző mozdulatsort most végre befejezve álltam fel, és közelebb léptem Miss Liuhoz.
– Nagyon köszönöm a segítségét Miss Liu! Maga nélkül talán soha nem szabadultam volna ki innen… - mondtam Mr. Tillnek is címezve szavaimat. Reméltem, hogy parancsnokként okul majd ebből és a jövőben keményebb kézzel fogja az aurorokat, akik úgy láttam eléggé elkanászodtak… bár ez nem lepett meg, elég volt csak arra gondolnom, hogy adta a tökéletes, feddhetetlen úriembert Ryan a parancsnokságon, miközben egy igazi, agresszív pszichopata volt otthon. valószínűleg csak akkor fog rendesen magához térni ebből az egészből, hogyha végre a Minisztériumon kívül lehet.
– Igen, Miss Zayathri ártatlan és a jövőben is számítunk a segítségére – tette hozzá ismét a parancsnok,mire komoly arccal bólintottam.
- Jöjjön, Miss Zayathri, kikísérem – mondta az  idősebb auror, és én követtem. Mikor végre kiértünk a számomra mindig is nyomasztó benyomást keltő épületből, és magamra hagyott, heves remegés tört rám... Csak most mertem igazán elengedni magam, hogy végre a szabad ég alatt voltam. Elsétáltam a minisztériumhoz közeli parkhoz, majd lerogytam egy padra és sírni kezdtem. Azt hiszem, ezek után többször is alaposan meg kell gondolnom, hogy mennyire avatkozok bele az aurorok munkájába… A saját biztonságom érdekében. De persze tudtam, hogy ezt csak a ma átélt sokk mondatja velem, ha újra hasonló helyzetbe kerülök, és esélyem lesz arra, hogy a látomásommal emberéletet mentsek, biztosan haladéktalanul meg fogom tenni… Ez semmiképp nem mérlegelés kérdése, bármennyire is szörnyű nap volt ez a mai. Bárcsak Abelt is megmenthettem volna… - zokogtam.

Köszönöm a játékot! Mosolyog
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 11. 14. - 11:31:21
Az oldal 0.131 másodperc alatt készült el 46 lekéréssel.