Meredező Pálcák Klubja

Lilianne I. D'Alambert pennájából



Ez a Klub a Soho egyik eldugott részén van, egy Love Hotel és egy különleges kávézó között. Érdekessége, hogy bár varázslók üzemeltetik, muglik számára is látogatható a hely. Ez érthető, hisz a szórakozóhelyet egy igen szűk réteg számára tartják fenn, mondhatni, elit hely. Egyeseknek vadászterep, míg másoknak a napi betevő forrása.

é s  m e g i n t  b e r ú g t a m
20010617

to: Piper

16+

o u t f i t

Bertov! Nem akarok Bertov lenni! Nem is értettem, honnan jött ez a hülye ötlet most éppen. Eddig az volt a mese, hogy félig francia vagyok, de az ügynököm szerint most jobban mutatna, ha a titokzatos kelet-európai oldalamat mutatnánk meg egy jó kis szlávos névvel. Én valahogy nem így gondoltam. Gyűlöltem azt a nevet, mert annyira apámékhoz tartozott, annyira azt idézte, amitől mindennél jobban féltem. Mikhail Bertov egy koszos kisfiú volt Bulgária legnyomorúságosabb kis falvában. Mikhail Belot ellenben egy csillogó szupersztár volt, akinek a lábai előtt hevernek az emberek. Nem akartam visszamenni az alfára, holott már annyira közeledtem a csúcs felé.
Valójában nem is igazán ezen jártak a gondolataim, mikor leültem a klub pultjához, hogy a hangos zene ellenére rendeljek magamnak egy pohárka alkoholt. Nem ez volt az első, legalább a negyedik és már éreztem, hogy kezdek becsípni. Igaz a bódultságnak a vicces cigi is lehetett az oka, amit negyedórája szívtam el a bejárat előtt ácsorogva. Valójában annyira nem is tudtam, hogyan kerültem ide… csak bevettem magam a Sohoba és egy bugyiban táncoló lány megfogta a kezemet és idevonszolt, közölve, hogy: „de cuki vagy, itt találsz magadnak egy jó partit.” Aztán a kezembe nyomta a vicces cigit és kacsintva tovább állt.
El akartam felejteni Holdent. Túl sokat kellett rá várnom, annyira, hogy a végén már kezdtem elveszíteni magamat is. Állandóan csak rá gondoltam, miközben ő ki tudja mit csinált. Talán már tovább is lépett vagy egyszerűen csak nem fértem bele a napi rendjébe. Nem is reménykedtem, hogy látom még valaha és ez volt a szánalmas az egészbe. Szóval bementem inni. Lehuppantam a pult mellé és csendesen kortyoltam bele az első, majd a második, majd a harmadik italba, hogy aztán egy kört táncoljak, mielőtt immáron a negyedik miatt ültem le. Olyan kellemesen ittas voltam, hogy eszembe sem jutott a lábfájdalom vagy ilyesmik. Az összetört szívemet viszont egyre jobban éreztem.
– Te nem az a Belot pasi vagy? – kérdezte a csapos és beledugott egy plusz kis papírernyőt a poharamba. – Neked való falatok is akadnak erre. – Kacsintott rám, pont úgy, mint az a csaj. Biztos voltam benne, hogy csak azt akarja, hogy még több pénzt verjek el itt. – Hallottam a magas, gyanús alakok a gyengéid.
Szóval ez a tahó is olvasta a Prófétát. Igen, egyszer elkaptak minket, mikor Holdennel mászkáltunk még karácsonykor kettesben. Nem nagyon érdekelt, bár úgy éreztem senkinek semmi köze hozzá és még a munkahelyemen is bajba kevertek ezzel.
– Nem vagyok a Belot pasas – morogtam oda kissé dühösen. A hangom éppen elérte a hisztérikussághoz közel álló frekvenciát, amit eddig csak ő… Flaska tudott jól kezelni.
– Nézd meg például azt… – mutatott valamerre, de nem érdekelt. Megfogtam a poharamat és a tartalmát a képébe öntöttem.
– Mi a szart képzelsz magadról? Nem egy olcsó piacon fogok magamnak válogatni! – emeltem meg a hangom, amit nem sokan vettek észre, tekintve, hogy amúgy üvöltött a zene. Így csak az hallhatta meg, aki a közvetlen közelemben volt. – Mikhail Belot-val senki sem viselkedhet így! – Csaptam a poharat asztalra. A csapos srác láthatóan megilletődött, de csak egy mozdulattal jeleztem neki, hogy marha gyorsan töltsön újra vagy baj lesz. Aztán visszaültem a helyemre.

[Mikhail Belot]

Host(el)



Mikhail Belot

Még nem csináltam ilyet. Egy pacák felkeresett a múlt héten, hogy kísérjem el a nőjét valami buliba. Bébiszitter kell neki, mert tapadnak rá a pasik, és nem akarja, hogy lekoppintsák a kezéről. Nem értettem, hogy miért kell neki ez az egész, és bevallom, nem is nagyon foglalkoztatott. Kifizet és én megcsinálom, amit kér. Az pedig más kérdés, hogy mi lesz az estének a vége. Talán pont én leszek az, aki lecsapja a kezéről a csajt. De ezt nyilván számításba vette, mikor megkeresett. Szóval kicsit kicsíptem magam, majd vártam a megbeszélt helyen. Aztán csak vártam, és még mindig vártam, míg nem egy óra késéssel egy lótifuti jött hozzám, és egy papírt nyomott a kezembe.
Nem kellett megnéznem a levelet, a nő lemondta, valahova máshova ment szórakozni a pasija tudta nélkül. Nos, mivel kíséretre béreltek fel, és nem arra, hogy kövessem mindenhova azt a nőt, és mivel felszabadult az estém, úgy döntök, keresek magamnak egy nőcskét, akivel elszórakozhatok. Nem nagyon van kedvem messzire menni, ezért az első helyre betérek, ami az utamba esik. Ez a hely pedig a Meredező Pálcák Klubja. Elég beszédes név, de mivel még nem voltam itt, ideje kipróbálni a helyet.
Biccentek a csapos felé, aztán körbenézek picit. Nem tudom még eldönteni, hogy egy asztalhoz üljek vagy simán a bárpulthoz, de mikor látom, hogy tele van a hely, szinte, akkor ügy döntök, hogy a bárpultot választom. Azonnal rendelek magamnak egy vodkát, majd böngészni kezdem a bárban lévőket. Lenne egy vagy talán két nő is, akit fel tudnék szedni, hogy kicsit szórakozzak vele. Azt hiszem, picit figyelem még őket, aztán kivetem a hálót az egyikre. Vagy mind a kettőre, az a helyzettől függ. A zene egyelőre elég hangosan szól, hogy ne nagyon kelljen a zavaró beszélgetésekkel foglalkoznom. És mégis…
Hamarosan meghallom a pincér hangját, amint szóba elegyedik az egyik vendéggel pár székkel arrébb. Érdekes lesz, mert az ilyen helyeken tiszteletben tartják a magánéletet. Senkinek semmi köze semmihez. Kivéve, ha híresség vagy. Márpedig ez a nyurga alak úgy tűnik valamilyen híresség lehet. Mondjuk elég jó menetnek tűnik, főleg ha így folytatja a vedelést. Lehetséges, hogy ma este nem egy nővel fogok távozni erről a helyről?
- Belot?   – kérdem elgondolkodva.
Kutatok az emlékeim között, mintha egyszer hallottam volna már ezt a nevet, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Most se fogok, még akkor sem, ha tényleg híresség, és tényleg vele megyek el innen. Engem nem érdekel a neve.
- Pont ő? – kérdem félhangosan, enyhén szarkasztikusan, mikor a pincér rámutat valami rosszarcú idegenre.
Komolyan nem ismerik fel a mai pincérek a rossza embereket? Oké, ez nekem valahol előny, mert mindenki azt mondja, hogy rossz vagyok, csak nem értem mi alapján mondják ezt a véleményüket rólam. Elmosolyodom a poharam fölött, ahogy visszafordulok a bárpult felé, majd csak valami hangos. Aztán már csak a löttyenő italt látom és a nagyon is mérges pincért.
- Szép volt – jegyzem meg, de igazából szólhat a pincérnek is akár.
Felállok a helyemről és odasétálok a kölyök mellé, majd lehuppanok a székre.
- Nem foglalt és nem is érdekel, ha egyedül akarsz ülni – közlöm nyersen, majd a pincér felé intek én is, hogy akkor tessék hozni azt a második italt mind a kettőnknek.
Nem is tudom, hogyan kéne indítanom egy ismerkedős beszélgetést, eddig nem nagyon akartam ismerkedni. Mondjuk most sem akarok ismerkedni, de ha már mind a ketten egyedül ülünk, akkor legalább ne tűnjünk szánalmasnak.
- Szóval Belot? És mégis mivel foglalkozol, hogy így ismer mindenki?
Leteszik elénk a poharakat, amivel egyidőben az enyémet szinte magamhoz is veszem. Ezt a pasit pedig elnézve, már nem sok kell neki, hogy én támogassam haza ma este. Még akkor is, ha tud hoppanálni.

é s  m e g i n t  b e r ú g t a m
20010617

to: Piper

16+

o u t f i t

Ahogy a csapos arcában landolt az alkohol meglepően jól éreztem magam. Valahogy a világ minden bosszúvágya benne volt ebben az egy mozdulatban és olyan kielégülést okozott, mint a legfinomabb szex. Ebben persze kevés részem volt, talán éppen ezért is élt bennem ilyen mindent áthatóan az érzés. Az akadémia nevében sokaknak jóformán felkínáltak engem, mintha csak egy darab hús lennék. Nem volt választásom, ha nem akartam, a legtöbben akkor is elvették, amiért fizettek. Ezért megtanultam elviselni ezt. Vagy leittam magam, vagy bekaptam egy-két illegális növényt.
– Szép volt – ismeretlen hang hatolt a közöttünk lévő feszültségbe, így oldalra fordultam. Csak egy pasas volt, akinek cseppet sem érdekelt a véleménye. Hunyorogva néztem rá, miközben a pult mögött álló férfi egy konyharuhával törölgette meg az arcát. Csak reménykedtem benne, hogy később nem azzal óhajtja eltörölni a poharat, amiből nekem szolgál fel innivalót. Ennek a helynek a tisztasága amúgyis megkérdőjelezhető volt… már csak abból kifolyólag is, hogy az emberek szexpartnert kerestek itt. Az egyik asztalnál egy nő és egy férfi olyan hevesen csókolóztak, hogy már azt hittem helyben egymásnak esnek.
Nem is pillantottam a hozzám szóló fickóra addig, míg egyszer csak mellém nem került. Erre csak mordultam egyet és szemöldökráncolva méregettem. Mégis mit gondolt magáról? El nem tudtam képzelni.
– Nem foglalt és nem is érdekel, ha egyedül akarsz ülni – közölte. Mi a franc? Ez is valami agresszív állat, aki meg akar erőszakolni? Akárhogy is nézem, ő nem tartozott azok közé, akik fizettek ezért. Már pedig azokat névszerint ismertem. A Holden-ügy után pedig nem voltam benne biztos, hogy készen állok egy gyors menetre. Mindenesetre azért jöttem ide, hogy legalább valaki bókoljon nekem és az egom visszabillenjen a megfelelő kerékvágásba… talán az sínylette meg leginkább a dolgot.
Az, hogy kért két újabb italt, egyelőre elviselhetővé tette a dolgot. Nem utasítom el a meghívást, de azt sem támogattam különösebben, hogy ettől nyeregbe érezze magát. Ettől ugyanis a lehető legtávolabb állt ebben a pillanatban, mint az egész kócerjából bárki. Felháborodva ücsörögtem ott magamban a pult mellett és nem szóltam volna semmit szívem szerint… legalábbis ha befogta volna a száját.
– Szóval Belot? És mégis mivel foglalkozol, hogy így ismer mindenki? – kérdezte, miközben a poharakat morgolódva elénk tett a csapos. Hirtelen olyan mértékű felháborodás futott végig rajtam, hogy ösztönösen a pohárra markoltam – ami meg is roppant a kezem között, sebet ejtve a tenyeremen – és az ő arcába öntöttem a következő adag italt.
– Kérek még egyet, az úriember fizeti – böktem oda a pultosnak és a pohár maradványait ledobtam a pultra. – Szóval a nevemet tudod, de azt, hogy mivel foglalkozom nem? Először is vagy Mr. Belot vagy Mikhail a megszólításom, de a Belot önmagában bunkóság. Másrészt világhírű táncos vagyok, szóval némi tiszteletet várnék. – közöltem hisztérikus helyett hűvösen.  Nem tudom miért, már a felháborodás sem volt a régi, nem volt kedvem hisztizni sem, hogy mindenki rám figyeljen.
– Miért ültél ide? – kérdeztem aztán némileg megtörten és ahogy a szilánkok elkerültek előlem, magamhoz húztam az újabb italt, hogy kortyoljak belőle egyet.

[Mikhail Belot]

Host(el)



Mikhail Belot

Koszos, mocskos és eldugott. Pont nekem való hely. Itt mindenkinek feltűnsz, ha belépsz az ajtón, de mikor elhagyod a helyet, akkor senki sem fog emlékezni rád. A lehető legalkalmasabb hely arra, hogy kikapcsolódj, és ha úgy alakul, akkor egy kisebb fajta összeborulás vagy összezörrenés is kialakulhat.
Nem is kell sokat várnom arra, hogy megkapjam a ma esti balhét. Vagyis csak balhécskát, de kezdetnek megteszi. Valahogy érzem a zsigereimben, hogy ha sikerül befűznöm ezt az alakot, akkor mind a kettőnknek lesz egy kellemes estéje. Persze, itt nem tehetem meg azt, hogy felkapom és elrablom vagy hoppanálok vele, de kezdetnek egy kis ismerkedés is megteszi. Szóval kérdezés nélkül odaülök mellé és intek a pincérnek, hogy jöhet még egy kör mind a kettőnknek.
Megpróbálom szóra bírni a kishavert, és reménykedem benne, hogy néhány kérdés elég is lesz hozzá, hogy elsősorban ő dumáljon és nekem ne kelljen elmesélnem életem történetét. Nem igazán van most hangulatom hozzá. Meg egyébként is, nem egy ilyen kocsmában fogom elárulni neki legféltettebb titkaim.
Megfogom a második kör italomat, majd az idegen felé fordulok, akiről nemrég kiderült, hogy Belot-nak hívják. Ha már a nevét tudom, talán jobb lenne, ha mást is megtudnék róla. Persze a reakciójára nem számítok, így az meglepetésként ér. Ha nem egy kocsma kellős közepén lennénk, akkor most nem csak a pohár repedt volna meg. Mégis legalább ideiglenesen igyekszem jó képet vágni az eseményekhez.
- Nehéz lett volna nem tudni a nevedet. Néhány pillanattal korábban az egész kocsma attól zengett. De ne is zavarjon, Belot.
Szándékosan nem úgy szólítom, ahogy ő akarja. Mégis mit képzel? Azt hiszi, azért mert ő valaki valahol, akkor már mindenhol az lesz? Na nem.
- Nem különösebben érdekel, hogy mi bunkóság és mi nem. A neved különböző módú kiejtése például annyira se érdekel, hogy megjegyezzem annál tovább, minthogy itt ülök a pultnál. Talán, ha tennél érte, hogy tovább is fogjon az agyam, akkor megjegyezném.
Táncos? Már értem, hogy miért volt az a nagy hiszti korábban. A táncosok, főleg a férfi táncosok, főleg ha még híresek is, elég különcök… hogy finoman fogalmazzak. Nem is értem, hogyan lehet egy olyan nőies dolgot csinálni egy férfinak, mint a tánc.
- Mit érdekel, hogy miért? Fel akarlak szedni. Vagy nem. Talán csak nem akartam egyedül ülni, de az is lehet, hogy csak a műsor miatt akartalak jobban megismerni.
Az ismertségünk azonban nem lesz olyan nagyon mélyre szántó. Van egy olyan érzésem, hogy ha a társalgás ebben az ütemben folytatódik, akkor nem a jó élmény marad meg bennem. De talán mégis rosszul gondolom. Majd kiderül, hogy mit hoz az este. Addig is…
- Belot, ha olyan nagy sztár vagy, akkor…
Nem tudom befejezni a kérdésem, mert mellém lép a bárpulthoz egy ismerős. Van néhány közös üzletünk, szóval kezet fogok vele. Ránéz a mellettem ülő férfira, majd megszólal:
- Ne ezzel a kisgyerekkel játszadozz, inkább mutatok valami kihagyhatatlant.
Ránézek a táncoskára, majd felállok. A bárpultra dobom az italoknak az árát, majd intek egyet a sztárocska felé.
- Egyszer még összefutunk, és ha akarod, akkor megbeszéljük ezt a táncos dolgot.

Köszönöm a türelmet és a játékot.