Hilton

520.-as szoba

▶

::: M I S S ::: M O N T R E G O :::

Outfit

"Ki itt belépsz...."

nyomokban 16+ elemeket tartalmazhat

Az élet kurva sokkal tartozik nekem Gaira halála óta. Amit én azóta becsületesen és kitartóan törlesztek.... magamnak. Mindig is opportunista alkat voltam, de az elmúlt évek történései miatt ezt a képességemet a lehető legmagasabb szintre fejlesztettem. Ha kellett, átgázoltam bárkin, csak érvényesítsem az érdekeimet és megszerezzem, amit akarok. Éppen ezért, amikor végre-valahára végzek a muglik felkutatásával, egy utolsó szó ürügyén még visszamegyek a Meredező Pálcák klubjába.
- Robert.... Remélem, nem kell külön kihangsúlyoznom, milyen fontos, hogy a sajtóhoz egy pisszenés se jusson el... Az utóbbi időben olyan mértékben szálltak rá a Szeszély témájára, hogy ezt a mostani esetet... khm... biztosan nyilvános lincselésre használnák fel. Ugye számíthatok a diszkréciójára? - kérdezem apró félmosollyal az arcomon, majd egy komolyabb összeget tartalmazó erszényt csúsztatok oda neki, amit ő a legnagyobb természetességgel rak zsebre.
- Természetesen Mr. Mirol!- bólint sunyi csillogással a szemében. Nem bízok benne, és szinte biztosra veszem, hogy a holnapi Próféta címlapon hozza majd a sztorit, de ettől még mindent meg kell tennem, ami csak módomban áll. A pulthoz sietek, ahol az a mázlista csapos még mindig nagy erőkkel próbál eltakarítani Miss Tsunami után.
- Fiam. Adjon nekem két adagot a Mézes Órákból elvitelre! - utasítom türelmetlenül. A srác láthatóan azt se tudja, hol van, ezért szerencsétlenkedik egy sort, de aztán csak odaadja azt a nyomorult bájitalt, amit el is süllyesztek a mellényzsebembe gyorsan.
- Kösz - fordulok a kijárat felé, amikor Gickersonba botlok. Biztos mostanra végzett a sebesültek elszállíttatásával. Az öltönye még mindig csupa vér. - Mára ennyi, Mirol. Holnap találkozunk a tizediken - int búcsút, amire egy fáradt sóhajjal reagálok. - Alig várom.
Most az lenne a logikus lépés, hogy hazamegyek pihenni és felkészülök a holnapi őrjöngésre. Az órámra pillantok, ami már elütötte a hajnali egyet, ami újabb érv lenne amellett, hogy húzzak haza....de.... képtelen vagyok félbe hagyni, amit elkezdtem, így hát a Hilton felé veszem az irányt. Az hétszentség, hogy Blaire már lejött az anyagról, de szerencsére gondoskodtam utánpótlásról.... és ezúttal úgy tervezem, hogy csatlakozok hozzá a nászutas luxus utazáson.
- Kivettek ma éjszaka Mirol névre szobát? - kérdezem a recepciós sihadertől, aki gyorsan átfutja a vendéglistát.
- Igen uram. Az 520-asban várja....a Hölgy - néz rám olyan önelégült vigyorral a képén, ami nem hagy kétséget afelől, hogy simán fogadna rá, hogy nem üzleti ügyben szállásoltam el a barna szépséget.
- Ne élvezkedjen ilyen látványosan, vagy kirúgatom! - morgok rá gyilkosan, kitépve a kezéből a szobakulcsot. Utálom a bennfenteskedő senkiket. Mindig kihoznak a sodromból. Olyan gyorsan szedem a lábam, ahogy csak tudom. Legszívesebben egyenesen behopponálnék a szobába, de itt sajnos muglik is vannak bőven, és mára végképp elég volt az Exmemoriamból. Megkeresem a megfelelő emeletet, majd az ajtót, de mielőtt belépnék, spontán ötlettől vezérelve felhajtok egy pár csepp Mézes Órákat. Rámfér végre egy őrülten jó este... adjuk hát meg a módját, amennyire csak lehet.
Belépve szívmelengető látvány fogad. Blaire már ott fekszik az ágyon....az ablakon beszűrődő holdfény gyöngyház csillogással itatja át a hófehér ágyneműt és az ő gyönyörű, sápadt arcát. Hirtelen átjár ugyanaz a követelőző vágy, amit akkor éreztem, mikor a parkett közepén megcsókoltam...vagyis majdnem ugyanaz... mert ez ha lehet, még vadabb, még erősebb, még kínzóbb. Tudom, hogy alszik, tudom, hogy elmúlt a bájital hatása és tudom, hogy elkéstem.... De magasról leszarom. Lerántom róla a takarót és in medias res, egy határozott, makacs mozdulattal végigsimítok a testén a nyakától a köldökéig bezárólag. Csak akkor szólalok meg, ha kinyitja a szemét.
- Jó reggelt, Miss Montrego - villantok rá egy már-már kéjesre sikeredett félmosolyt. - Hiányoztam?

zene:TP - Here I Am

dress


M I R O L

+ 1 6

'...minden bűn szenvedélyből fakad. És semmi nem hozza úgy össze az embereket,
mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok....'

~~ ❈ ~~

Hát rohadtul nem a londoni lakásom jól ismert előcsarnokába ácsorgok, hanem a Hilton impozáns épületének recepcióján. Még csak tizenegy van de olyan, mintha napok óta ébren lennék. A méz íze a számban már csitul, de még mindig tombol bennem, így nem meglepő hogy bár az agyam tiltakozik a lépteim mégis ide hoztak. Oda, ahova Mirol kérte.
Pedig hiba. Nagy nagy hiba.
Mikor elmondom a Mirol. Veszély, Szoba kombinációt a recepciós csak rám néz a szemüvege mögül és szó nélkül a adminisztrál. Magam sem tudom mit, mert a nevem sem kérdezi meg. Vagy felismert vagy nem számít. Én pedig túlontúl fáradt vagyok a faggatózáshoz. Csak bágyadtan várakozok, miközben ezüst íriszeim az ajtóra tévednek. Korai lenne hogy befusson, túl korai. Mégis remélem, hogy a forgóajtón át megjelenik a jóképű magabiztos vigyorával, a csibészes tekintetével és a szőke szelíden göndör aranyhajával.
Csalódnom kell, mert csak a szobakulcs koppan a pulton, kizökkentve engem a vágyakozásból. A recepciós az ötszázhuszas szobát említi én pedig bólintva elveszem a kulcsot és elindulok a lifthez.
520. Akkor ötödik emelet. Egyedül ácsorgok a nagy, világos, tágas felvonóban. A faltól-falig érő tükörben szembenézek önmagammal.
Látszik a tekintetemen mennyire fáradt vagyok. Arcom sápadt, már-már betegesnek hat kissé. Többet kellene ennem, de Strange miatt sosincs étvágyam. Csak a szemeim csillognak vadul eszelősen. Elfordulok önmagamtól és amint kinyílik a lift kimenekülök, mint egy fulldokló a vízből.
Tekintetem a folyosót szelve lázasan lesi hol is találom meg a szobát. Mikor megvan a szívem vadul dobban, pedig tudom jól, senki nem lesz bent. A kulcs halkan fordul a zárban, és valóban csak a sötét helyiség fogad. A széles ágy hívogatóan vár rám.
Aludnom kellene.
Becsukom magam mögött az ajtót, de nem kulcsolom be. Nem hiszem hogy pont a Hiltonban fognak kizsebelni ma este. Meglehet Henry ide se ér. És ha igen, biztos ő is csak aludni fog...
Halovány fényt gyújtok az egyik oldallámpával majd ásítva végignézek a bútorokon. Üresek és egyhangúak, de csodaszépek. Semmi otthonosság nincs bennük, de nem is ezt a célt szolgálják. A mosdóban iszok pár kortyot remélve, hogy a méz elcsitul és vele együtt a hamis ígéretek is aztán végül csak leülök az ágyra. Egy darabig, magam sem tudom meddig az ajtót bámulom.
Hosszú percek után döbbenek csak rá milyen szánalmas amit művelek és megrázom a fejem.
Nem B. Nem helyes. Csahhogy egyre késő van, már nincs értelme hazamennem. Jobb ha itt alszok és reggel hazaugrom a cuccomért aztán irány az iskola. Mirol már úgysem jön, van jobb dolga is.
Nem öltözöm át, nincs mibe maximum az itteni köntöst vehetném fel de az meg kényelmetlen lenne. Csak a cipőmet rúgom le és a combomra erősített pálcatartót teszem az éjjeli szekrényre. Ezt követően az ágyban fél pillanat alatt elalszom. Mindössze annyi dereng hogy vajon mit szólna a bátyám ha ezt megtudná... de választ már nem kovácsolok rá, mert addigra magába szív a sötétség.
Álmomban újra az iskolában vagyok. Sikítok, mert nem találom sehol Mathiast. Voldemort nagyúr örül, mert sikerrel bejutottak a halálfalók. Meghal Penny Benetts, az egyik csoporttársam. Üveges szemmel mered rám. Nem erős a protegom, nem elég erős Carrow ellen. Érzem ahogy gyengül a varázslatom, érzem hogy ha eltűnik semmi nem véd meg a crucio ellen. Tudom hogy abba bele akarok majd halni. Rettegek. Sírok. Nyögök, mert egyszerűen képtelen vagyok tartani. És ekkor eltűnik a bűbájt toló ellennyomás. Carrow összeesik, látom a kék pajzson át és Eric borostás arca tűnik fel homályosan előttem. Türkizkék tekintetében harag tombol és érzem, ahogy ő akar immár áthatolni a bűbájomon.
Ne! Kiáltom ahogy rám támad, de nem hatja meg. Ügyesebb mint Carrow, erősebb, határozottabb, energikusabb. Könnyeden rám nyomja az akaratát, mert már nem is tudok úgy ellenállni, mint kellene. Mikor pedig semmi nincs már köztünk elkap. A karjába zár, erős izmai körém feszülnek. Fulldokolnom kellene, de nem szorít csak tart és valamit mond. Valami olyat hogy ne féljek tőle.
Hát hogy ne féljek tőle? Hisz halálfaló! Hisz megöl! Megölték Penny-t! Megölték Levander-t! És csomó mindenki mást is!
B, figyelj rám, figyelj rám!
Érzem ahogy ráznak, érzem ahogy magára akarja vonni a figyelmem, de képtelen vagyok. Hirtelen elvakít a fény és elmosódik az arca. Eltűnnek a türkiz szemek, a borostás Erices arc és helyette mohón csillogó égkék tekintet költözik szőke hajcsigákkal és éhes pillantással.
- Jó reggelt, Miss Montrego! Hiányoztam?
Henry Mirol olyan váratlanul csap le, hogy mire kikecmergek az álmomból, addigra ő már lerántja rólam a takarót és végigsimít kezével rajtam. Ennek csak egy hátránya van, miután a széles franciaágy közepén fekeszem kissé felém kell hajolnia.
A méz hamis íze a számban immár tovatűnt és a felháborodásom annál inkább átveszi az uralmat. A dühöm, ami Eric és Voldemort meg a régi álmok miatt bennem ég most rá összpontosul és félig felülve villámgyorsan úgy csapom arcon, hogy abba minden energiámat beleviszem. Nincs időm semmire, gondolkodni sem, ösztönösen cselekszem. Az éjjeliszekrényen lévő pálcámért nyúlok és ha még időben elérem lesokkolva a férfit a nem várt köszöntéssel, akkor rászegezem a szelíden hajlott rózsafát. Kész vagyok megszegni a magamnak tett ígéretet, és ha kell használni legyen bármi is az ára.
- Merlinre seggfej! Mit képzelsz?
Sziszegem a dühtől fulladozva. Ó igen, a méz íze totálisan elmúlt és már csak múló ostoba szeszélynek látom mindazt, ami ma este történt.

[Szűzkurva.]

▶

::: M I S S ::: M O N T R E G O :::

Outfit

"Ki itt belépsz...."

vigyázat, 16+ elemeket és káromkodást tartalmaz!

Szűzkurva. Szalad ki majdnem a számon a szó a pofon arcomon csattanása után, de szerencsére csak a tekintetemben megvillanó döbbent sértettség jelzi lesújtó véleményemet. Más nem. Gyűlölöm a fajtáját. Mindig kiakasztanak azok a nők, akik kéretik magukat, majd amikor a tettek mezejére kéne lépni, hirtelen előadják a makulátlan szentfazékot. Ahogy most Blaire is. Hátralépek és hosszan be-, majd kifújom a levegőt. Ég az arcom. Több értelemben is.
- Merlinre seggfej! Mit képzelsz?
Ezt én is kérdezhetném. Mégis mit gondolt, amikor feljött a szobába és órákon át várt rám az ágyban? Tálcán feltálalva saját magát...aztán ennek ellenére így fogad? Akárhogy is, nagyon úgy fest, hogy Blaire nem örül nekem úgy, ahogy én neki. Erre bevallom, nem számítottam. A parketten alig tudtam levakarni magamról, most meg ez...?
Igaz, akkor még szorgosan dolgozott a Mézes Órák benne... ami most engem boldogítana.... ha Blaire is olyan közreműködően viselkedne, ahogy azt ebben a pillanatban elvárnám tőle.
- De kis hevesek vagyunk....Csak nem rosszat álmodott, Hercegnőm? - kérdezem ironikus gúnnyal a hangomban.
Szívem szerint itt helyben leteperném és a szart is kikefélném belőle, magasról téve rá, hogy nincs ínyére a dolog, de jól tudom, hogy azzal a lendülettel kettétörném a saját karrieremet.
A Montrego név igen befolyásos ugyanis, és nem lenne tanácsos részemről egy lyukon elbukni, amit eddig türelmesen felépítettem. Akármilyen nemes lyukról is legyen szó, attól még csak egy lyuk ez is, ami ennyit biztosan nem ér meg. Bármennyire is csábító lenne a gondolat lefogni a csuklóját... De nem....Türelmet kell erőltetnem magamra. Muszáj. Így hát még hátrébb lépek az ágytól, és megkeresem a minibárt. Le kell higgadnom, mielőtt baj lesz és elvesztem a fejem.
Rövid mérlegelés után úgy döntök, egy próbát még megér a dolog, de ha nem járok sikerrel tíz percen belül, akkor itt hagyom a faszba és megyek A Szirénbe kiengedni a gőzt.
- Elnézéséért esedezem, Miss Montrego.... - szabadkozom sunyi mosollyal az arcomon.
- Úgy tűnik, a klubban félre értettem a kegyed....öhm.... leheletfinom jelzéseit.
Direkt megnyomom a hangsúlyt az utolsó két szónál. Érezze csak át, hogy mennyire következetlenül viselkedik most. És lehetőség szerint próbáljon meg kiengesztelni engem, de kurva gyorsan.
A bár elhelyezkedése kapóra jön nekem, mert csak úgy tudom a szekrényt kinyitni, hogy hátat fordítok neki. Egy pálcaintéssel kinyitom a találomra kiválasztott vörösbort, aztán visszasüllyesztem a megfelelő zsebbe a pálcám, elővéve helyette a Mézes Órákat. Lángnyelv is van ugyan, de nem akarom magam túlságosan kiütni. A nászutas bájital így is eléggé bódítóan hat rám. Már kezd beütni... érzem. Előveszek egy poharat, és úgy, hogy Blaire semmiképp se lássa, a fenekére öntök pár cseppet a főzetből, majd a pultra teszem a kristálypoharat.
Gyorsan mozgok és higgadtan: mint aki a zsebkendőjéért nyúl, elrakom az üvegcsét a helyére, a helyette előrántott kendővel látványosan letörölve a homlokomat. - Tölthetek magának is? A nagy ijedtségre - folytatom a vetítést, és meg sem várva a választ, még egy poharat veszek elő a szekrényből, hogy teletöltsem a bordó nedűvel mind a kettőt. Ekkor fordulok csak meg, ismét előhúzva a pálcám, amivel odalebegtetem Blaire-hez a neki szánt poharat, legyen akárhol is a szobában. Ha iszik belőle, akkor örülni fogok. Ha nem.... akkor részemről ennyi volt a mi kis légyottunk. Megtámaszkodok a pulton és belekortyolok a borba, várva, mit lép. Akár így, akár úgy, de a ma éjszaka forgatókönyve most el fog dőlni mindkettőnk számára.

zene:TP - Here I Am

dress


M I R O L

+ 1 6

'...minden bűn szenvedélyből fakad. És semmi nem hozza úgy össze az embereket,
mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok....'

~~ ❈ ~~

A pálca jelenléte, még ha nem is is teljesen száz százalékos, megnyugtat. Meglepően jóleső a tudat, hogy Mirol nem számított a pofonra vagy arra, hogy ellenállásba ütközik. Magabiztos, seggfej férfiak.
- De kis hevesek vagyunk....Csak nem rosszat álmodott, Hercegnőm.
Megremegek a dühtől. Eric nevezett így mindig. Olyan sokszor hogy a szó maga belém égett, az ő hangján. De mos nem olyan mély bariton zengi el és így... nem is az igazi. Szinte az orromba érzem Lestrange illatát, amire a szívem összefacsarodik. Annyira vágyom rá, annyira hiányzik és akkora egy seggfej hogy jobb ha nincs is a közelemben.
Hogy lehet egyszerre gyűlölni és imádni valakit?
A szívem kettéroppan de ez Henry-t nem érdekli. Talán észre sem veszi, csak én érzem, meg az arcomra kiülő fájdalom mutatja.
Inkább elfordul. Inkább szabadkozik.
- Elnézéséért esedezem, Miss Montrego.... Úgy tűnik, a klubban félre értettem a kegyed....öhm.... leheletfinom jelzéseit.
Félreértette volna? Valóban? Milyen jelzésről beszél ő mégis? Mert azon kívül hogy szórakoztam nem hiszem hogy tettem volna bármit is. Oké, fel akartam bosszantani, de ő volt az aki letépte rólam a láncot... aminek a nyoma amúgy még mindig meglátszik. És ő volt az aki váratlanul megcsókolt azután, hogy a dugózápor elállt, nem pedig én kezdtem. Talán abban valóban saras vagyok hogy hagytam magam, részben az árral sodródni, részben meg... engedtem a mézes íznek, ami hamisan ígérte a nagy semmit.
De ez mostanra már tovaszállt és nem is értem hogy gondoltam, hogy jó ötlet ide jönni.
Ostoba vagyok, még most is néhanapján.
- Megtanulhatna értelmezni akkor...
Közlöm makacsul cinikusan, mert a gúnyt nem tudom eltüntetni a hangomból. Jelenleg az ágy közepén térdelek és az egyik lecsúszott vállpántomat igazítom meg a felsőmön sebtibe miközben ő inkább a bárszekrény felé lép. Nem bánom hogy beáll közénk egy kis távolság. Félig még az álom hatása alatt vagyok és kell egy kevéske idő, hogy kótyagos fejem kiverje a türkizkék szemeket, a Sötét Nagyúr pusztítását és Eric ölelését amire sóvárogva vágyok.
Addig legalább Mirol békén hagy így lassan, a pálcát nem leeresztve kecmergek le az ágyról és figyelem a mozdulatsorait. Nem látom mit tényked, csak az ital halk csurgása üti meg a fülem.
- Tölthetek magának is? A nagy ijedtségre?
Megrázom a fejem, nemlegesen. Nem szabadna elfogadnom. Nem kellene itt sem lennem. Van Mirol olyan úriember, hogy elengedjen? Van rá sansz hogy ne erőszakoljon meg itt menten? Értesítenem kellene valakit. Mondjuk Mathiast vagy... de nem. Eric tabu. Nem hívhatom. És amúgy is.. magam főztem a levest... meg is ehetem.
- Csak vizet.
Hangom reszelős, mert az álomtól a torkom totálisan kiszáradt mint a Góbi sivatag. Kivárok egy fél percet, de a felém lebegtetett pohárba csak nem egyszerű víz van, hanem vöröslő mélyszín bor. Abból is a drága, fűszeres, aromás fajta.
Egy percig nézem csak, aztán elveszem. A bűbáj hagyja is és Henry felé lépek. Megforgatom az italt a szépen fújt üveg falán aztán mikor már szinte fél méter távolságba kerülök a férfitól felnézek.
- Ez magának víz? Hajnalban nem iszok és magának se kellene...
Azzal lendülettel arcba löttyintem az itallal. Csak hogy érezze, nem ezt rendeltem. A pálcám pedig még mindig ott van, hogy ha bedurranna az agya akkor megvédjen.
Melyik bűbájt is alkalmazzal? Petrificus totalus? Confundo? Vagy egy jó kis rémdenevér-rontás?

[Nők.]

▶

::: M I S S ::: M O N T R E G O :::

Outfit

"Ki itt belépsz...."

vigyázat, 16+ elemeket és káromkodást tartalmaz!

Sejtem, hogy nehezen veszi be a gyomra a kritikámat, még ha rendkívül finoman fogalmaztam is meg.
- Megtanulhatna értelmezni akkor... - reagál maró gúnnyal a szentem. Hát igen... megtanulhatnám, ha akarnám. De nagyon olybá tűnik, hogy ahhoz a macerához, amit az ő tettei kiértékelése jelentene, nekem nem lesz türelmem. Nemhogy hosszútávon, rövidtávon se. Sejtésemre csak még jobban ráerősít, amikor fejcsóválva utasítja el a felé lebegtetett bort.
- Csak vizet - mondja meglehetősen reszelős hangon. Így akarjon valaki a kedvére tenni....Valaki tényleg nem aludhatott túl jól...Mondjuk ez nem is csoda, hiszen társaság nélkül volt kénytelen elmerülni az álmok delíriumos mezejében.
Bánom is én, igyon vizet, ha annyira akar. Ott van a minibárban több üveg is. Már épp mondanám neki,  hogy szolgálja ki magát, de ekkor mégis megragadja a poharat. Merlinre... ki tud rajta kiigazodni. Nők.
Lassan közelít hozzám, amit  már eléggé gyanakodva figyelek. Nem hinném, hogy a Mézes Órák rásegítése nélkül bármerre is kilyukadhatok ma este nála. És milyen igazam lesz néhány másodpercen belül...Kíváncsian szemlélem, mire készül. Egy pillanatra leragadok a szépen ívelt csukló csodálatában, ami finoman meglögyböli a bort az átlátszó üvegfoglalatban....
- Ez magának víz? Hajnalban nem iszok és magának se kellene... - hogy aztán az arcomon kössön ki az előbb még pohárban keringőző, zamatos ital. Ez a jelenet tökéletesen leírja, milyen nő is Blaire Montrego.... Makacs, elkényeztetett, következetlen, öntelt, hisztis, követelőző, kielégíthetetlen....szajha.... Abból a fajtából, akit valóban szét kellene már valakinek kúrnia alaposan. De ez a feladat most másra hárul át... legalábbis egyelőre.
Vér tolul az arcomba, amiért ismételten merészel megalázni, de ha eddig nem árultam el magam, most már biztosan nem fogom. Az én úriember imidzsemen csak ne essen csorba Miss Szűzkurva miatt. Kárörvendően nyalok végig a számon, ami - az arcom többi részéhez hasonlóan - csupa bor.
- Hogy maga milyen gondoskodó. Köszönöm, hogy megitatott....Már épp meg akartam rá kérni - sziszegem felé a fogaim közül dühösen, aztán lassan, de biztosan közeledik a pillanat, hogy törlesszem a kölcsönt. A kendőmért nyúlok, egy mozdulattal megtörölve az arcom, majd helyre rakom és előveszek helyette valami mást....
Ráemelem a pálcám és nonverbálisan elsuttogok magamban egy Aguamentit, melynek hála egy nagyobb vízcsóva folyik végig a dekoltázsán. Meglehetősen szemet gyönyörködtető látványt nyújtva, ahogy a finom anyagot átnedvesíti.. és hát, hiába fekete a ruhája, ettől még csurom vizes... értsd, jócskán kivehetővé válnak bizonyos domborulatok, amiket eddig csak a képzeletemben elemezgettem. Örülök, hogy lesz azért mit mesélni a kollégáknak a tizediken. Ha nem is azt, amit eredetileg elterveztem.
- Remélem most már sikerült kielégítenem az igényeit, Hercegnőm - folytatom gúnyos mosollyal az arcomon, aztán még egy utolsó kedves gesztusként előhúzom a nadrágzsebemből a nyakéket és odadobom elé a földre.
- Nesze....Nem mintha.... - kezdem, de aztán nem fejezem be a mondat második felét. Hadd tépelődjön csak rajta, mit akartam mondani. - További szép álmokat, Miss Montrego - köszönök el színpadiasan meghajolva, majd sarkon fordulok és erővel kilököm magam előtt az ajtót, ami hangos csattanással zárul be utánam. Látom, hogy senki nincs a folyosón, ezért egyenesen A Szirénhez hopponálok...Ha a Hiltonban nem is, itt legalább számíthatok arra, hogy rendesen megdolgoznak a jussukért.

Köszönöm a játékot!;)