Rodolphus
Csillagpettyes a kísértetiesen fekete égbolt, a Hold vékony sarló formájában pompázik ezen az éjszakán.
Hűvös szél öleli körbe a néptelen utcákat, s a rég kihalt házakat, mutat utat egy sötét talárba bújtatott karcsú sziluett számára. Ezen az estén egy az érnyakkal, egy a lidércek és szörnyetegek közül, amik ijesztgetik az embereket.
Biztos, hogy ezt akarod?Igen…most már biztos, hogy ezt akarja, hiszen teljesen egyedül kóboról Champerbot utcáin. Viszont, nos nem védtelen. Kezében ugyanis ott szorongatja pálcáját.
Megáll. Zaklatott szívdobogásra lesz figyelmes, a sajátjára.
Fész?Nem…ő sohasem fél, maximum picit megijed, de sosem retteg. Az isten szerelmére Ő egy Miscreant.
És egy aranyvérűnek köztük a helye…
Igen…köztük:
A halálfalók sorában.
Fáradt. Ezen az estén ott kéne lennie nagynénje partiján, csupán az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ezért van a talár alatt ezüstszínű, térdig érő kisestélyi, s lábán jégszínű tűsarkú.
A ritmusos kopogásra egy galamb száll fel ijedten a magasba, mire a lány a fejét felkapja. A hirtelen mozdulatra a csukja lehull, s megmutatja Tyanát az árnyaknak. Első ránézésre elmenne 19 évesnek, az enyhe smink, s a tarkót mutató konty pedig csak még nőiesebbé varázsolják. Szépen ívelt ajkai megremegnek, majd szóra nyílnak.
- Itt vagyok! Eljöttem! Mit akartok? Nem erre vártatok?!
A sötétségnek kiabál, hangjában csak is a hűvös aranyvér csendül.
Első kétségbeesését most arra használja fel, hogy lassan növekvő félelmét palástolja.
- Mi az?! Mégis mit akartok?!
Kiáltja s körbe-körbe jár, mint mikor a macska játszik az egérrel…csak most itt nem ő a cicus, ami elég nagy lelki trauma számára. Mégis, hogy képzelik azt, hogy így szórakoznak vele?
Közben szokás szerint a hátsóját billegeti.
Lehetséges, hogy el kellett volna mennie abba a nyamvadt partiba, ezt pedig hagyni a francba? Hiszen úgysincs itt senki.
S hogy mitől tart? Hogy káosz következik a halál után, olyan álom, melyből nem lehet felébredni. S ha most belép közéjük, ez az álom maga az önnön élete lesz. Nem tudja, hogy mikor hagyta abba a menekülést, noha az biztos, hogy ezt az éjszakát nem fogja soha elfelejteni. Mert az élete innentől nem lesz ugyanaz. Kár, hogy Voldemort nem egy egyszerű pasi, akit miután az ujja köré csavart, úgy irányít ahogy akar.
S Tyana hirtelen maga előtt látja emlékezetében a sötét nagyurat, aki embernek látszik, emberként beszél, de már rég nem az.