Lavender Brown - Lavstory

jelszó || "Áldozok egy szűsz kecskét Mrs Norrisnak!"
teljes név || Lavender Brown
becenév || Lav, Brownie
nem || nő
születési hely, idő || London, Szent Mungó, 1980. június 7.
kor || 17
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || hatodév

Teljesen átlagos család gyermekeként látta meg a Szent Mungó hófehér falait 1980. június 7-én, kora reggel. Édesanyja aranyvérű amneziátor, míg édesapja mugli származású auror, a kislány élete mégis úgy alakult, hogy egészen tizenegy éves koráig abban a hiszemben élt a család, hogy Lavender kvibli. Szülei hagyták, hogy egyre több mugli tevékenységet, tárgyat kipróbáljon, olvasson róluk, mert ha mégis kiderül, hogy nincs varázsereje, meg kell szoknia ezt a létet, így kell majd élnie.
Hihetetlenül tanulékony volt, a normálisnál korábban kezdett el járni, beszélni, ráadásul mindent megjegyzett már az első szóra. Valami viszont mégis a háttérbe szorította az összes ilyen előnyét: még nyolc éves korában sem mutatkoztak meg mágikus képességei, sőt.. A szülők lassan kezdtek beletörődni, hogy lányuk nem éppen olyan, mint a többi gyerek, sem a mugli iskolákban, sem pedig a Roxfortban nem találná a helyét. Az előbbihez túl okos volt, az utóbbihoz viszont gyenge.
Folyton figyelték, hátha mégis megmutatkozik rajta valami, csupán egy apró jele annak, hogy még válhat boszorkány ebből a roppant eszes lányból.. Talán emiatt lett ilyen roppantul elkényeztetett, s ezért viselkedik néha úgy, hogy még a legnyugodtabb ember lelkivilágát is képes felkavarni hisztijével. Viszont ha tanulásról volt szó, nála boldogabb és céltudatosabb embert keresve sem találhattunk volna a Földön. Otthon nem tanították, ő maga vette elő a különféle könyveket, amiket apja dolgozószobája mélyén talált: Mágiatörténet, Jóslástan, olvasgatott a bűbájokról, bájitalokról, de egyelőre hiába.

Lavender tizenegyedik születésnapján mégis megtörtént a csoda, s megjelentek boszorkány létének első, hamisítatlan jelei. Éppen édesanyjával főzőcskézett, mikor egy elejtett tojást sikeresen megállított a levegőben, pár milliméterrel a föld felett, nehogy összetörjön, s még a feje tetejéről is fehérje csurogjon. Ez önmagában nem is lett volna olyan nagy probléma, ha a lány ezt nem a gondolataival csinálja. Kendra persze a meglepettség és a boldogság érzésének köszönhetően rögtön hanyatt vágódott a márványkövön. Nem azért, mert az esetet a természetfeletti dolgok közé sorolhatnánk, hiszen minden – mágikus képességekkel megáldott – kisgyerek máshogy éli ezt át, a nőt valamiért mégis lesokkolta a történet. Hihetetlenül örült, hogy az elsőszülött lánya végre megmutatta, hogy ő is közülük való, s igenis képes varázsolni. Nem mintha nem lett volna már eleve az botrányos az aranyvérű családban, hogy Kendra Canfield egy sárvérűhöz ment feleségül, még egy kvibli gyereke is születik. Nem bírta volna ki.

Kedves Naplóm!                              1992. Augusztus 18.

1991. Augusztus 18.
Még mindig az emlékeimben él az a nap, egyszerűen borzasztó volt.
Éppen anyuval mentünk vásárolni a tanévre, mert hát kellettek a holmik, ruhák, könyvek, meg minden, annyi boszorkány meg varázsló volt ott! Az Abszol Út nagyon jó helynek tűnt, igazából az is, anyu vett nekem pálcát, aztán talárt, bementünk abba a fagyizóba is, amit apu mindig emlegetett; az olyan jó, ott ilyen a fagyi, satöbbi, pedig aztán nem volt nagy szám. Anyu elmesélte, hogy ott ismerkedett meg apuval, lehet, hogy ezért volt neki olyan fontos. Ki tudja.
De most nem is ezért írok, hanem mert azon a napon raboltak el! (Azért írom ezt így, mert úgyis csak én látom, senki más, meg anya úgyis rakott Rád, kedves Naplóm egy olyan bűbájt, ami megakadályozza, hogy mások elolvassanak!) Emlékszem, anyu mondta, hogy ne maradjak le, és én igazán nem is akartam, csak hát ott volt az a gömb, amiben mindenféle fények villogtak, füstfelhők, egy jósgömb utánzata és muszáj volt megállnom... Csak egy pillanat volt az egész és már mentem volna anyu után, de csak azt vettem észre, hogy egy ismeretlen felkap és mintha meg akart volna fojtani! Nagyon megijedtem, még sikítani is elfelejtettem... Aztán egy nagy kastély előtt találtam magam, ahol hatalmas baziliszkuszféle szobrok voltak, de nem kellett nekem ennyi, már az első pillantásból tudtam, hogy hol vagyok. Anya nagybátyja, Barney bácsi kastélya... Utáltam azt az embert, mindig is mondtam a maminak, hogy ő egy szörnyeteg!
Nem várt semmire, rögtön bevitt a házba, aztán bezárt az egyik szobába, nagyon féltem, de nem hallotta senki, hogy kiabálok... Valamit kiabált, aztán csak azt éreztem, hogy mindenem fáj.. úúú. Mormogott valamit és el is tűnt, tuti az volt a dolog mögött, hogy hazaértek a többiek. Ők mindig is tudták, hogy Barney bácsi utál engem, meg az aput. És Barney bácsi sokszor a szemembe mondta. Meg anyu is, hogy vigyázzak vele.
Azóta nem látták többször, valaki szerint az Azkabanban van, de tuti, hogy csak azért mondják, hogy ne féljek tőle. De én így sem félek. Nagylány vagyok, tudok én vigyázni magamra.

- Hol van?! Hol a lányom? - Rontott be a nagyszobába Kendra néhány óra múlva. Nem értesítették rögtön a többiek, előbb megnyugtatták a síró kislányt, lefektették aludni.
- Csss! Mondtam, hogy alszik! - Mordult fel a Lavender mellett ülő, tetőtől talpig aranyba burkolózó nő.
- Nem érdekel, ha még egyszer meglátom azt a semmirekellő férjedet, esküszöm, úgy megkínzom, hogy még az ükunokátok háta is belegörbül! - Kelt ki magából a nő, alvó lányával mit sem törődve. - Ezerszer megmondtam, hogy gondold meg ezt a házasságot, de csak nem hallgattál rám! És most itt van ez... - Lavender már felébredt, sajgott kicsit a háta, mégis kipattant az ágyból és édesanyjához sietett, minél előbb el akart menni arról a helyről, rosszul volt még a gondolattól is, hogy ott kell maradnia.
- Ne merj közbeszólni! - Kiáltott a nőre, mikor az megindult felé. - Elegem van ebből az aljas családból, nem érdekel az aranyvér, nem érdekelnek a tetű szabályaitok, meg a hagyományok. Tűnjetek el az életünkből! - S azzal a lendülettel elkapta a gyerek karját, s kiviharzott a szobából.

A Brown család továbbra is a muglik által lakott Finsburyben maradt, noha gondolkodtak a költözés lehetőségén, a kislánnyal történt incidens után mégis úgy látták jobbnak, hogy nyugodt életüket távol a rengeteg varázslótól és boszorkánytól élik. Lavender 1991. szeptemberében megkezdte tanulmányait a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola Griffedél házában, szülei nagy örömére. Elég jól teljesített az első három évben, minden tantárgyból kiváló volt, ám később a tanulás iránt érzett szenvedélye elhalványulni kényszerült, sokkal inkább foglalkozott a fiúkkal, meg persze magával, mint a magolással, de így sem rontott sokat, még mindig lehetett a jótanuló jelzővel illetni. A harmadik évben felvette a Jóslástant, amit Parvatival roppantul megszerettek, néha még azt is tervezgették, hogy ők majd világszerte ismert jósnők lesznek. Persze ez az álom nem tartott sokáig, pontosabban csupán addig, amíg Trelawney professzor meg nem jósolta Binkynek, Lavender nyulának halálát. Hát még amikor meg is halt az a szerencsétlen állat...

Kedves Naplóm!                              1995. szeptember 9.

Eddig különösebben nem érdekelt, hogy mi zajlik a híres-hírhedt Harry Potter körül, de most kezd érdekessé válni a dolog. Tegnap éppen az egyik júliusi Reggeli Prófétát olvastam, mikor megakadt a szemem a Rita Vitrol által írt egyik cikken. Potter azt állítja, hogy Tudjukki újra köztünk jár. Na ez aztán a hírverés. Oké, hogy én ezt már hallottam, mint pletyka, de hogy a lap is lehozza.. Bár ha jobban belegondolok, az se semmi, ahogy Rita Vitrol szidja Dumbledore-t. Bátor. Nem kell más Potternek, csak az, hogy ő állhasson a figyelem középpontjában, a reflektorfényben. Pedig aztán fene egy lúzer gyerek, nem is tudom, hogy mit keres a Griffendélben. Hermione meg állandóan vele van elfoglalva, tuti bele van esve a csaj. És még engem cseszeget, mert nem hiszem el ezt a badarságot. Parvatin látom, hogy kételkedik benne, de nekem sem ad igazat, hát könyörgöm, hol élünk? Legalább Seamus osztja a véleményem.
Ráadásul megtudtam, hogy Dolores Umbridge itt van a Roxfortban.. Ez hiányzott. Szegény Trelawney is be volt rezelve az órán, láttam a szemén, hogy nagyon meg akart felelni.

A hálóban egy gyűrött Hírverő pihen a lila kendő mellett az ágyon, benne a Rita Vitrol által reprezentált cikkel. Az egyébként esztétikusan felszerelt kis polcon most kupi van, gazdája valószínűleg keresett valamit, s meg is találta, mert a lánynak már hűlt helye van a szobában. Lavender végre ráeszmélt, hogy Harry igazat mond, s elhatározta, hogy belép abba a bizonyos körbe, ahol a Potter fiú prédikál és tanítgatja a többieket különböző átkok kivédésére. Valóban nem lett volna szerencsés, ha kimarad a dologból, főleg, mert az utóbbi időben elég vészes dolgok történtek... Az azkabani kitörésről nem is beszélve.

- Szent szirom, láttad? - Mutatott a folyosó vége felé a lila fejkendős lány, arcán széles mosollyal észlelve, hogy az imént egy kentaur dobogott el mellettük. - Tutira minket nézett!
- De hiszen az a Jóslástan professzor volt, Lavender! Hahóó! - Parvati el sem tudta képzelni, hogy hogyan tetszhet még Firenze is a lánynak, de ha jobban belegondol, annyira nem is rossz, ráadásul különleges, mert kentaur... Eleinte nem nagyon csípték, mert sajnálták Trelawneyt, de egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy a kentauroknak hihetetlen tehetségük van a jósláshoz.
- Tudom, szerinted is dögös? - Vigyorgott még mindig a szőkehajú, szemeit le nem véve a fordulóról. Most ébredt csak rá, hogy mennyire jól néz ki a tanár, ha lehet egyáltalán 'jónak' nevezni egy kentaur külsejét. - Most komolyan, Parvati, ne röhögj. Szerintem cuki.
S azzal a lendülettel felkapta a földön pihenő virágokkal díszített táskáját, hogy a férfi után iramodhasson. No igen, néha-néha vannak ilyen kilengései, de nem Lavender lenne, ha ezek nem törnének rá. Parvati más választási lehetőség híján követte a szeleburdi lányt, egészen le a nagyteremig, nem most akartak lemenni ebédelni, hanem Ron Weasley kifigyelése után, de mivel Firenze éppen előttük termett, hát..

Kedves Naplóm!                              1997. május 1.

Túl sokat írtam ebben az évben, jól jön egy rövid összefoglaló.
Nos, a tanév egész jól indult, főleg, mert a nyáron megkaptam az RBF eredményeket (szerintem 9 darab azért elég szép teljesítmény), Umbridge is lelépett, Dumbledore meg visszajött.. Ronnal folytatott kapcsolatomban igazából nem találtam kivetnivalót, jó, az engem is letört, hogy szakítottunk, de végtére is - semmit nem lehetett vele csinálni, kicsit unatkoztam mellette.. Mindegy, legalább Granger fel tudja majd szedni.. ~~Pedig~~ Áh, nem is érdekel, azt csinálnak, amit akarnak. Különben is... van egy nagyon helyes srác a

- Lavendeeeeer!
- Jól van, jól van, jövök már.. - S azzal becsapta a naplót, besuvasztotta az éjjeliszekrénybe és kiviharzott a napfény áztatta, levendulaillatú szobából.

Ha találkozol vele, elkerülhetetlen, hogy mosolyogj: vagy azért, mert nem szokványos külseje miatt képtelen vagy veszteg maradni, vagy pedig azért, mert megnevettet (az utóbbira többször kerül sor). Vidám lány, aki imád a figyelem középpontjában állni, s ha ez nem sikerül elsőre, addig küzd, amíg el nem éri, hogy mégis mindenki vele foglalkozzon. Talán egyfajta kisebbségi érzés váltja ki belőle, hogy állandóan magával foglalkozik. De lehet, hogy puszta önimádat.
Elég érzelgős, ráadásul kicsit elkényeztették, képes a legváratlanabb helyzetekben előkerülni és akkora hisztit levágni, hogy még egy héttel később is arról beszélnek. (Persze ezt azért próbálja korlátozni.) Természetesen neki is vannak jó tulajdonságai – akármennyire is tűnik képtelenségnek –, bátor, ha kell, szívesen feláldozza magát a barátaiért, csak a hajának ne essen baja. Könnyen barátkozik, szinte mindenkinek rögtön ad egy egyedi becenevet, ami – akár hangozzon gúnyosan – szívből jön, szeretettel. Azonban ha valami vagy valaki nem nyeri el a tetszését, arra egyből megjegyzéseket tesz, előszeretettel használja a „de ciki” és „ez de troll” kifejezéseket, magas hangon, hosszan megnyújtva. Beszéde nem sokat árul el az eredeti önmagáról, ám a törékeny kislány szerepéhez tökéletesen megfelel: ha valami nem tetszik neki, képes fülsüketítően magas hangon visítani, de a duruzsolásban sem utolsó. Ámbár imád énekelni, ilyen téren pedig feltűnően tiszta a hangja.
Lavender már csak hovatartozásánál fogva is szereti a mugli dolgokat, apja sárvérű, anyja pedig amneziátorként dolgozik, így különösen sokat kell tudnia a muglikról, ráadásul ő is oda van a különböző varázstalan tárgyakért.

mindig ||
- sajt
- klasszikus zene
- mugli ruhák, a fejkendői
- virágok, lila
- Jóslástan
- tükrök
soha ||
- ha nem figyelnek rá
- tollsercegés – kifejezetten irritálja, ezért használ ceruzát
- ha belenyúlsz a száradó körömlakkba, az milyen már...
- lufik
- cigarettafüst
dementorok || nem tudja megidézni a patrónusát
mumus || saját maga, teljesen leamortizált külsővel, illuminált állapotban
titkok ||
- senkinek sem beszél arról, hogy csak tizenegy éves korában mutatkozott meg varázsereje
- ötödikben tényleg tetszett neki Firenze
- rettentően fél a repüléstől
rossz szokás ||
- gyakran túl sokat kérdez és beceneveket osztogat
- ha ideges, az alsó ajkát rágja

apa || Edward Brown; 44; sárvérű
anya || Kendra Canfield; 40; aranyvérű
testvérek || Jeannie Brown; 9
családi állapot || egyedülálló
állatok || Binky Kettő, egy fekete nyúl

magasság || 165 cm
tömeg || 54 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || soha sem látod feltűnő fejkendő nélkül
kinézet || Átható, kék szeme csak úgy villog, ha belenézel, szinte megbabonáz. Arca kerek, gyermekded, bőre kellemes, halovány színekben pompázik, így az összhatás tökéletes, pontosan olyan, mint egy élő porcelánbaba. Szemöldöke szépen ívelt, aranyszőke haja selymesen omlik a vállára. Kedveli a mugli ruhákat, ha nem kötelező az iskolai talárt viselnie, leginkább olyan cuccokban mászkál. Hajának elmaradhatatlan kelléke a masniként megkötött kendő, ebből több száz darab található a szekrényében, jól áll neki, mert valamiféle különleges bájjal ruházza fel a leányzó külsejét. Mániákus hajszobrász. Szereti a bizsukat is, minden színben megtalálható nála a különféle méretű és formájú, virágos, masnis és egyéb cuki figurát ábrázoló fülbevalók sokasága. Előfordult már az is, hogy az egyik húsvéti bálon hatalmas, 12 centis nyuszikkal a fülében jelent meg. Persze Luna répái neki sem tetszenek, dehoogy..
egészségi állapot || enyhe asztma

varázslói ismeretek || Elég jó tanuló, akiben habár már lankadt kicsit a lelkesedés, azért még szeret tanulni. Kilenc sikeres RBF-je van, ebből kettő Várakozáson felüli (Gyógynövénytan és Csillagászat), a többi pedig Kiváló (Jóslástan, Mágiatörténet, Bűbájtan, Átváltoztatástan, Bájitaltan, Sötét Varázslatok Kivédése, Rúnaismeret). Leginkább a jóslástan áll közel a szívéhez, de a bűbájokkal és a bájitalokkal sincs baja. Párbajozni nem igazán szeret, de ha muszáj, akkor meg tudja védeni magát.
Patrónusa egy nyúl.
mugli képzettségek || Nincs olyan dolog, amiről ne hallott volna, ráadásul rengeteg mindent kipróbált, de leginkább síelni és bowlingozni szeret.
pálca típusa || 12 hüvelyk, hikori, főnixtoll