..rendezvous..

A Szirén; 2000. február 1.

Monsieur ♫  Cartwright

ruha

Meglehetősen hízelgő a számomra, hogy a nagy Christopher Cartwright személyesen kíván velem szót ejteni. Amióta beléptem a Zsebpiszok közbe, lépten-nyomon az ő nevébe ütközök. Gyakorlatilag nincs olyan alvilági, aki nem állna vele összeköttetésben valamilyen módon. Éppen ezért örömömre szolgál, hogy Mr. Cartwright bagoly útján időpontot kért tőlem...ma estére. És méltóztatik személyesen felkeresni. Természetesen A Szirénben tökéletes rend uralkodik, ahogy szokott. Finom dekadencia lengi be a bordélyt, ahol mindenki tudja a dolgát.... Elégedett vagyok a lányaimmal, mindössze annyi a gondom, hogy lehetnének többen is.... Egyelőre még épphogy ki tudjuk elégíteni a vendégek igényeit, de ha a terveimnek megfelelően növekszik az érdeklődők száma, akkor fizikai képtelenség lesz megadni számukra, amire vágynak. Márpedig nekem ez a dolgom.
Úgyhogy most a toborzás mindenféle vállfaját bevetve, izgatottan várom Cartwrightot is. Feltett szándékom, hogyha kéréssel fordul hozzám, akkor cserébe én is a segítségét kérjem a toborzásban. Ő bizonyára tökéletesen tudja, kit érdemes felekeresni az utánpótlás végett. Annak idején Szófiában magam is elláttam ilyesfajta összekötő szerepet... sok egyéb más mellett. De az egy másik korszak volt egy másik életben. Amire bűn még rágondolnom is... Túl közeli, túl kínzó még az emlék ahhoz, hogy szembenézzek vele.
A szoknyám alatt még éget Daniel pálcájának nyoma, amiről jól tudom, csak nagyon lassan fog begyógyulni, ha egyáltalán be fog. Szándékomban áll felkeresni a Mungót is majd egyszer, mert ez nem maradhat így. Nem akarom, hogy bármi is rá emlékeztessen. Az átkozott lényére. Nemhogy egy tenyérnyi égési seb a combomon....
De egyelőre nem ennek van itt az ideje.... A sebeim nyalogatásának ideje még jócskán odébb van. Egyelőre a túlélésért kell küzdenem. Az elmúlt egy hónap minden pillanatát belül összeszorított fogakkal bírtam ki. Bár legszívesebben üvöltöttem volna, az elegencia és a kellem álcáját húztam magamra helyette.
Tudván, hogy tilos kiesnem a szerepemből... hogy bárki is fájdalmat vagy a gyengeség legapróbb szikráját is meglássa a szememben. Nem, Madame Tiebonnak nem fáj semmi. Madame Tiebon mindig makulátlan. Mindig jó házigazda. Mindig tudja, mi a feladata és annak tökéletesen eleget is tesz.
- Madame.... Azt hiszem megérkezett - mondja Chloé a tőle megszokott kedvességgel, amire finom mosollyal felelek.
- Rendben Ma Chérie, vezesd be kérlek! - felelem, majd várakozásom izgalmát a kezemben tartott legyező szorításában vezetem le.
A nyugalom a legfontosabb.... Tudom, hogy Cartwright veszélyes és befolyásos alak, akinek szinte az egész Zsebpiszok köz a markában van, de... én szeretnék tiszteletet kiérdemelni az egész Közben.... így az ő részéről is. A tisztelet természetesen kölcsönös viszonyrendszeren alapul.... ideális esetben. Így részemről maradéktalanul megkapja a neki kijáró tiszteletet, amennyiben ezt ő is hajlandó tanúsítani az irányomba. Hamarosan A Szirén nexusát egy új aura lengi be... az ő aurája. Most már értem, mire fel az a sok félelemmel vegyes behízelgés, ami tisztán átszürömködik sokak hangjából, mikor róla ejtenek szót.
- Üdvözlöm nálunk, Monsieur Cartwright - lépek felé ellenállhatatlan mosollyal az arcomon.
- Örülök, hogy végre megismerhetem - nyújtom felé kesztyűbe rejtett kezemet.
- Madame Tiebon vagyok, szolgálatára.

davy jones



...elbűvölt és elborzasztott az a
kimeríthetetlen sokszínűség... az élet....

..a trágár szavak esélyesek...

Amerikából hazaérve már egy röpke hét alatt nagy port kavart a Szirén megnyitása. A fiúk evidensen rögvest felkeresték míg én távol voltam, így esélyem sem volt bármire, már a kész tények fogadtak. David is lelkesen mesélt bár saját bevallása szerint csak nézelődni tért be.
Miután csak a nevelőapja vagyok és nem tisztem amúgy sem faggatni csak egy somolygással intéztem el a ’benézést’. Szinte biztosra vettem hogy akadt legalább egy leányzó, akinek a szoknyája alá is sikerült belesnie. Nem igazán baj ez, megértem. Igaz elítélem, de megértem.
Nem volt nagyon más választásom, mint a hely vezetőjét górcső alá venni. Madam Tibeon neve inkább a T-bone stake-et juttatta az eszembe elsőre semmint egy kurtizántanya vezetőjét, de hát a nevet sokszor nem válogathatjuk meg, ahogy a származást sem. Én aztán már csak tudom.
Morcosan a szakadó esőbe kibámulva pislogok a kinti világra. Indulnom kellene, de sok dolgom akadna még. Garden Lodge most azonban csendes. Taylor már elő is állt a kocsival én pedig megigazítom a zakóm hajtókáját aztán elszakítom a pillantásom a sivár szürke kerttől.
Vakkantva adom ki az utasítást a közel sem kis darab sofőrnek, hogy vigyen egyenesen a Szirénhez. Lealacsonyítónak érzem egy bordélyba mennem és ez már alapvetően szar hangulatot varázsol. Nem meglepő az sem ha ennek megfelelően míg öt e-mailt írok a megrendelőimnek azon tűnődöm vajon milyen is lehet ez a nőszemély. Biztosan kövér és azt hiszi övé a világ. Ezek a franciák mind ugyanolyanok!
Csak kétszer jártam az országban, de nem tettek rám jó benyomást a csigazabálók. Persze érhet ettől még kellemes meglepetés, de lelkiekben már egy közel ötvenes, sokat megélt hústoronyra vértezem fel magam, akinek udvarlok egy fél órát csakis a fiúk kedvéért aztán azt is letagadom hogy ennek a lepratelepnek a környékén jártam...
Mikor a kocsi megáll kiszállok és besietek a bejárat tetővel fedett részéhez. Csak ott igazítom meg még egyszer az ingujjam és rázom le magamról a vizet, már amennyire ez lehetséges.
Egyszer pillantanak körbe az azúrkék szemeim a szürke, esőáztatta londoni utcán, aztán belököm az ajtót.
A bódító meleg máris hatással van a férfira, aki betéved ide. Aztán persze ott vannak az illatok. A kéj és a vágy szaga, na meg gondolom valami jó erős ajzószer is terjeng a füstölőknek köszönhetően. A számban a keserű íz nyomban megjelenik. A rossz emlékek amik igyekeznek agyamban utat törni most kapnak igazán táptalajt. Nem hagyok időt azonban a múlton rágódni, annál is inkább mert egy fiatal és csinos, szinte még kamasznak ható leányzó mosollyal arcán fogad.
- Anelia Tibeon-t keresem. Christopher Cartwright.
- Már vártuk Mr. Cartwright. Kérem jöjjön utánnam!
A kezem nyújtom, de a lányka csak biccent és el is fordul tőlem. Meglepő kecsességgel billeg el a magassarkúba bújtatott lábaiban. Jobb ötlet híján követem miközben azért felmérem a terepet. Igazi kurtizántanya, de annak is az elit kiadása. A berendezés, a színek jó ízlésre vallanak. Nem csoda hogy tetszett a hely a fiúknak.
Már épp azon vagyok hogy előítéleteim kissé csökkentsem, mikor a leányzó megtorpan egy nyitott ajtó előtt. Igazából leginkább szalonnak hat, nagy és kényelmes, ahol egy barna hajú szépség várakozik rám.
Egy udvarias főbólintással engedem útjára a kísérőmet, mert immár betalálok magam is és csak aztán siklik a tekintetem vissza vendéglátómra, aki...
Meghökkenek. Ahogy a nő lassan fordul meg egy kósza régi árny kel életre. A szívem megmozdul, a nyakamban lévő medál nehezebbé válik.
- Sophie...?
A név akaratlanul tolul az ajkamra. Hiába tudom hogy nem lehetséges, hiába tiltakozik az eszem a szívem valahol azt akarja hogy egykori barátom és viszonzatlan szerelmem tárgya testesüljön meg. Még a fények beszüremlő játéka is lassított felvételként veítíik elém a másodperceket. Csak állok, megkövülten, mint aki szellemet látott. És való igaz, ebben a hófehér ruhában, a csodaszép hátkivágással olyan mintha szellemet látnék. Hús-vér, élő szellemet. A szám immár kiszárad leginkább a vágyakozástól és az izgalomtól. Százfűlé lenne? Vagy valami ostoba mágia? A Szeszély?
A kérdések ott lebegnek bennem, megválaszolatlanul.
Ahogy Anelia rám tekint a szívem félrever egy percre.
- Üdvözlöm nálunk, Monsieur Cartwright
A hang az ami magamhoz térít. A szeme, még a nézése is olyan mint Sophié de a hang az sokkal mélyebb, sokkal erősebb sokkal keményebb tónusú és fekvésű.
- Örülök, hogy végre megismerhetem. Madame Tiebon vagyok, szolgálatára.
- Részemről a megtiszteltetés!
Kapok észbe és lépek felé. Egyetlen elegáns kézcsókot imitálok, de még ez alatt is a nőt figyelem. Az arcvonásait, a szemét, a haját az egész megjelenését. Van benne kecsesség igen, de közel sem annyi mint az emlékeimben élő nőben voltak.
Ellenben fiatal. Mennyi lehet? Talán húsz? Ennyit a nagy francia hústornyokról.
- Úgy tűnik minden pletyka igaz amit önről állítanak. Valóban páratlanul gyönyörű.
A mosolyom nem teljesen őszinte. Megbújik benne némi fájdalom, ami nem a kurtizántanya madame-jának szól hanem valaki másnak. Valakinek, akit csak én ismerhettem, ő biztosan nem.

A Szirén; 2000. február 1.

Monsieur ♫  Cartwright

ruha


- Sophie...? - hangzik el kérdőn a név a monsieurtől.
- Non - mondom halkan, és közben lassan megrázom a fejem.
Váratlanul ér a reakciója... Hisz bár igyekszem erősen titkolni a keresztnevemet, mióta csak betettem a lábam a Zsebpiszok közbe, azt nem láttam szükségesnek, hogy a valódi nevem helyett másikat terjesszek....a Madame Tiebon eddig is tökéletesen megfelelt, többnyire egyáltalán nem volt szükséges, hogy keresztnevet is említsek mellé. Meglep, hogy Mr. Cartwright így meg van zavarodva.... Nem hiszem, hogy alapjáraton is ilyen megkövült alkat lenne, hisz így nehezen tarthatná a markában az egész Közt. Tapintatosan várok pár pillanatot, hogy összeszedhesse magát, közben látszólag szórakozottan kipillantok a hall egyik nagy ablakán, hogy megcsodáljam az esőt. Merlinre... Mennyire lenyűgözött mindig is az a friss kérlelhetetlenség, ami csakis az eső sajátja.
Az eső nem kér engedélyt senkitől és semmitől, hogy eshet-e vagy sem...egyszerűen csak eláztat mindent, ha ahhoz szottyan kedve. Sokakat bosszantva, és kiszolgáltatottá téve, ha amazok nem számítanak érkezésére... Mégis az esőnél nagyobb áldást semmi sem jelent a természetnek tavasszal.... Tavasszal....
Nos, ez az, amire még hosszú hónapokat várnom kell, akár a természet körforgását, akár saját lelki állapotomat veszem górcső alá.
Úgy döntök, ideje, hogy bemutatkozzam, hogy ezzel is megkönnyítsem számára a feladványt, amely arról szól, hogy egy bizonyos Sophie vagyok vagy sem. És amire a válasz egyértelmű nem. De ha Sophiera vágyik, megkaphatja, éppenséggel van nálunk egy ilyen művésznéven ismert kurtizán is, aki meglehetősen nagy népszerűségnek örvend a vendégeink körében.
- Részemről a megtiszteltetés! - kap végre észbe, finom kézcsókot imitálva. Kicsit úgy néz közben, mint akit megbabonáztak. Bár gyakran viselkednek a környezetemben megilletődve a férfiak, úgy sejtem, ez most nem a szokásos zavarodottság... itt valami más lehet a háttérben.
- Úgy tűnik minden pletyka igaz amit önről állítanak. Valóban páratlanul gyönyörű - mosolyodik el roppant talányosan. Természetesen még nem telt el annyi idő, hogy megfejthessem azt az ambivalens érzést, amely azonnal elfog, ahogy a jégkék íriszekbe pillantok közben.
- Merci - mosolyodok el ismét.
- Én sem csalódtam a magáról szóló híresztelésekben.... Ön igazi úriember - majd bókolok vissza magától értetődően. Hisz az öltözéke és a kézcsók alapján valóban eleget tesz a befolyásos üzletember álcájának. És azt hiszem, a belőle áradó nyers erő méltó a valós alteregóhoz... az alvilági férfihoz is. Egyetlen kivételt leszámítva, amit a szemében felsejlő furcsa érzelem mintha már-már megcáfolna. Intéressant...Talán ennek is sikerül majd egyszer a végére járnom, de addig is...
- Kérem, foglaljon helyet - mutatok egy felettébb kényelmes fotelre, ami a zongorától nem messze, a hall egy félreesőbb részén kap helyet. Ha hajlandó megfogadni az ajánlatom, akkor követem őt, és magam is leülök a vele szemben lévő elegáns puffra.
- Esetleg megkínálhatom egy itallal? Ebben a szeszélyes időjárásban talán jól esne, ha felmelegítené valami... - pillantok a vintage hangulatú bárpult felé. - Chloé majd kiszolgálja - biccentek kedvesen a szőke lány felé, aztán visszaemelem éjszín tekintetem a vendégemre.
- Nos, miben lehetek a segítségére, Monsieur Cartwright? - kérdezem a tőlem megszokott bársonyos tónussal. Viszonylag hamar a tárgyra térek, mert mindketten tudjuk, hogy az idő pénz... És sajnos az elmúlt időszak történései folytán nekem egyikből sincs morzsányi vesztegetnivalóm sem. Feltételezem, hogy mind csempész-, mind tolvaj összeköttetéseimről hallott a vendégem, így nem magától értetődő, hogy csak és kizárólag a gyönyörű hölgyek miatt zarándokolt el ide, hozzám.
Bár, meg kell hagyni, A Szirén kurtizánjainak szépsége nagy eséllyel vetekszik minden európai nagyváros neves bordélyának repertoárjával, dacára annak, hogy mindössze pár hete nyitottunk meg hivatalosan. Hiába, minden kurtizánt saját kezűleg választok ki és tanítok be a feladatra, számomra a színvonal mindenek felett álló evidencia. Minőség nélkül ugyanis képtelenség lenne kitermelni azt a bevételt, amire szükségem van hosszútávú célom eléréséhez. Feltett szándékom tehát ebből a színvonalból semmiképp sem alább adni, bármi történjen is.

davy jones



...elbűvölt és elborzasztott az a
kimeríthetetlen sokszínűség... az élet....

..a trágár szavak esélyesek...

A múlt árnyékának súlyos terhes telepszik rám. A mosolyom feszesen hamis, de ezt nem veheti észre senki, csak aki baromi jól ismer. A szokásos álca mögé bújok, a jól megszokott talpig úriember mögé, így feledtetve az apró malőrt, amit az első pillantás váltott ki.
Nem értem még most sem honnan ez a végletekig tökéletes hasonlóság. Mondogatják hogy minden embernek van párja a világon, egy amolyan géntestvére, aki megszólalásig olyan külsőre mint ő maga.... de a belső már más. Anelia tekintete is mást sugall már első ránézésre. Míg Sophie a lágy csokoládébarna szemeivel elolvasztotta az emberek szívét fél pillanat alatt, ennek a francia nőnek a vérében van a csábítás. Sötét, szinte már feketébe hajló íriszei pedig szorgosan fürkészik arcvonásaimat. Pókerarccal fogadom a bókot, mert ebből már jól tudom, legalább annyira jó játékos, mint én magam. Nem árt valóban vigyázni vele.
- Esetleg megkínálhatom egy itallal? Ebben a szeszélyes időjárásban talán jól esne, ha felmelegítené valami...
Bár a gesztus a bárpult felé invitál tudom jól hogy más szolgáltatást is élvezhetnék ha akarnék. Csakhogy a nő csúnyán benézte, ha azt hiszi engem egy szép lánnyal vagy annak fehérneműi alá való bepillantássával meg lehet vásárolni. Nem, ahhoz nincs olyan hideg nap vagy éjszaka.
Ennek ellenére kellemesen udvarias mosollyal ülök le a felkínált fotelba. Szórakoztat a kedvesség, a túlzott giccses elegancia, bár meg kell hagyni ehhez a helyhez még ez is egész jól elmegy.
Csak intek a lánykának, aki kiszolgál. Nem tudom honnan tudja hogy sima Earl Grey megteszi tejjel, talán a fiúk kotyogták el mikor itt jártak, de most nem is bánom hogy nem kell utasításokat vakkantgatnom. Jobban lefoglal ugyanis, nem meglepő módon, hogy a lehető legfeltűnésmentesebben szemléljem beszélgetőpartnerem.
- Nos, miben lehetek a segítségére, Monsieur Cartwright?
Rögtön a lényegre. Valahol tetszik, hogy nem húzza az időt valahol bosszant mert szolíd sürgetést és követelőzést érzek ki a szavak mögött. Értem én hogy nem szívesen várt vendég vagyok, meglehet páros lábbal rúgna ki ahogy teheti, de mégiscsak úgy néz ki mint Soph, bassza meg... ez... ez valahogy átalakítja a helyzetet.
- Maga túl fiatal ahhoz, hogy ezt a...  nos, intézményt vezesse.
A halk asztalkán koppanó csészealj hangjára felpillantok a Chloé nevű lánykára. Szép aranyszín szemei egyetlen pillanatra találkoznak csak az enyéimmel, majd elvörösödve fordul el a zavar teljességében. Mulattat, ez is. És látványosan kiélvezem a pillanatot, had fájjon a gazdája feje. Végtére is ez is a szórakozás egy fajta oldala...
- Őszintén szólva egészen tegnapig nem hittem el hogy igaz, amit a kollégáim állítanak magáról és a Szirénről. De most, hogy itt vagyok... nos, felkeltette az érdeklődésem.
A mosolyom némiképp kiszélesedik, de a szemem megvillan. Igen, ó de még mennyire hogy felkeltette. Hisz elég csak erre a nőre pillantani és máris egyszerre érzem magam ostoba tinédzsernek, túlfűtött kamasznak, lelkes kisgyereknek, szenvedélyes ifjúnak és öreg vénembernek. Egyszerre élek a múltban, a jelenben és vágyódom a homályos jövőbe.
- Mégis mi sarkallta hogy épp itt, Londonba nyissa meg? Hisz tudta jól, hogy veszélyes vállalkozás...
Nem sokat tudok Tiebon előéletéről. Meglepően kevés szerepel róla minden csatornán. Ez pedig, felettébb bosszant. Így hát egyszerűbb ha saját magától a forrástól nyerem ki a hiteles válaszokat. És még a tea mellé, amibe szolídan egy kis tejet löttyintek a látvány sem épp utolsó.
Nem csoda hogy rajongtam Sophieért. Megvan minden esély rá, hogy Anelia Tiebon-ért is fogok.

A Szirén; 2000. február 1.

Monsieur ♫  Cartwright

ruha

Elégedetten nézem végig, ahogy Mr. Cartwright helyet foglal nálunk. Jól mutat a világoskék bársonyfotelben, mintha csak neki készítették volna.
- Maga túl fiatal ahhoz, hogy ezt a...  nos, intézményt vezesse.
Finom kritika sejlik ki a hangjából, ami egyelőre nem tudom, mire irányul...Vajon a korom zavarja, vagy az, hogy egy bordélyt vezetek? Ki tudja. Mindenesetre elengedem a fülem mellett a megjegyzés csípős élét, és mielőtt válaszolnék, lágyan felkacagok.
- Merci... De nem vagyok én már olyan fiatal - felelem incselkedő hangon. Valóban nem vagyok már annyira fiatal...Szófiában 17 éves korom óta voltam apám jobb keze és gyakorlatilag minden voltam mellette, csak akasztott ember nem. Ha kellett, loptam, ha kellett hazudtam, ha kellett vallattam, vagy öltem is a kedvéért. Éppen ezért a kornak a legkevesebb jelentősége sincs számomra a mostani pozícióm betöltésénél.
Igaz, nem vezettem bordélyt korábban, de nem nagy ördöngösség ez... könnyen bele lehet jönni. Ugyanarról szól, amiről minden más is, ahol embereket kell irányítani....
Tiszteletet kell kivívni és meg is kell tartani. Röviden ennyi a történet. Hosszabban persze már jóval több mindenre szükség van, összeköttetésekre, besúgókra, üzleti partnerekre, kurtizánokra.... sok.... sok...sok.... és még több pénzre. Amiből nekem sajnos igen kevés maradt, miután kibéreltem ezt az üzlethelyiséget és annak rendje és módja szerint berendeztem. Hiába, a minőségi bútorok, kelmék, italok, ruhák és szépségcikkek komoly összegbe kerülnek, amiket eleinte kénytelen voltam pénzért beszerezni. Pár hete, hogy megérkeztek az első méregszállítmányok, most már ezek jó részét el tudom bartellezni, ennyivel tehát szerencsére beljebb vagyok, de.... még nagyon sok munkámba fog telni, mire a hely megfelelő bevételt hoz nekem.
Chloé időközben a tőle megszokott kecsességgel libben oda hozzánk, hogy az asztalunkra tegye a két csésze Earl Greyt, amit előre meghagytam neki. Cartwright ismerőseitől már korábban megtudakoltam, mivel lehetnék a kedvére, és ennek megfelelően adtam le a rendelést. Szerettem volna elhalmozni mindennel, ami csak módomban állt, elvégre egy lehetséges befolyásos üzleti partner minden kényelmet és szívélyességet megérdemel. Chloé valamiért zavarba jön vendégünk pillantásától, amit nem igazán tudok mire vélni.... Máskor tökéletesen a helyén szokott lenni a lélekjelenléte. Azt hiszem, beszélnem kell vele majd.... Hátha van valami komoly a háttérben.
- Őszintén szólva egészen tegnapig nem hittem el hogy igaz, amit a kollégáim állítanak magáról és a Szirénről. De most, hogy itt vagyok... nos, felkeltette az érdeklődésem - folytatja a monsieur, amit lágy, hálás mosollyal nyugtázok.
- Ön rendkívül kedves.... - kavarom meg a kanállal a teámat, lassú, kecses mozdulattal.
- Mégis mi sarkallta hogy épp itt, Londonba nyissa meg? Hisz tudta jól, hogy veszélyes vállalkozás...
Most komolyan? Csevegni akar velem....? A Zsebpiszok köz legbefolyásosabb embere? Nos. Legyen. Ha őt ez teszi boldoggá, rajtam ne múljon a kielégülése. A vendégeink között is sok olyan van, aki nem is testi szerelemre, hanem beszélgetésre vágyik inkább... meg egy kis simogatásra. És ezt az én gyönyörű lányaim mindig készségesen megadják a számukra. Épp én ne adnám meg, ha ezt kívánja tőlem az élet?
Ajkaimhoz érintem a minőségi porcelánt, hogy időt nyerjek. Apró korttyal nedvesítem meg a torkom, aztán leteszem magam elé a csészét az asztalra és beszélni kezdek.
- Valóban? Veszélyes volna? - kérdezek vissza olyan naiv iróniával a hangomban, amiből egyértelműen értheti, hogy viccelek.
- Eddig szerencsére elkerült minden baj.... - mondom továbbra is incselkedve.
- Különben üzleti érdekek miatt jöttem épp ide. Miután édesapám, Antoine Tiebon elhunyt, és ezzel némiképp átalakult a családi vállalkozásunk profilja, a húgommal úgy egyeztünk meg, hogy ő viszi tovább a párizsi Szalont, én pedig itt nyitom meg A Szirént, hogy terjeszkedhessünk.... Feltett szándékunkban áll Berlinben, majd Prágában is nyitni egy helyet, amint A Szirén önjáró lesz - pillantok rá mézédes pillantással. Természetesen gondoskodtam alibiről, a kuzinom, Rebecca valóban ott van Párizsban és valóban egy bordélyt vezet... hogyha bárki utánam érdeklődne, akkor feddhetetlen legyen az én kis mesém. Várakozóan pillantok Cartwrightra, hogy ezzel sikerült kielégítenem a tudásszomját vajh, és a tárgyra térhetünk végre, vagy szeretne tovább faggatózni. Akármelyik alternatíva is álljon fent, én készen állok a folytatásra.

davy jones



...elbűvölt és elborzasztott az a
kimeríthetetlen sokszínűség... az élet....

..a trágár szavak esélyesek...

Udvarias formák udvarias formák hátán. Valahol élvezem, valahol rühellem ezt a játékot. Valahol bosszant hogy nem böki ki a másik nyíltan mit is akar vagy épp mire is gondol és valahol féktelenül kedvez, hogy szabadjára engedhetem a fantáziám. Az úriember álarca mögött egy veszélyes bűnöző pihen. Vajon tudja? Vajon tisztában van vele? Vagy csak élvezi hogy a másik idegein játszik?
Bárhogy is, jól csinálja. A szép, már-már angyalszerű arcról szinte alig lehet leolvasni valamit. Olyan mint egy tökéletes maszk, ami talán túl tökéletes is.
Sophie is ilyen lett volna?
Őszintén szólva nem emlékszem. A nyakamban lévő medál most normális talán kissé langymeleg. Eszembe akarna jutni a koraőszi első délutánok egyike még ötödéves korunkból, de nem hagyom hogy az emlékkép a munka és a vallatás elé tolakodjon. Ráérek otthon, Garden Lodge-ban nosztalgiázni, nem pedigg itt... egy lebuj kellős közepén.
- Valóban? Veszélyes volna?
A naiv irónia nem csap be. A csésze pereme fölött vizslatom a nőt, miközben a forró teát fújom. Ihatnám már, de kiélvezem az ízét, az aromáját. A fekete ónix köves pecsétgyűrűn lévő két egymásba fonódó C betű megcsillan a lágy fények játékában.
- Eddig szerencsére elkerült minden baj.... Különben üzleti érdekek miatt jöttem épp ide. Miután édesapám, Antoine Tiebon elhunyt, és ezzel némiképp átalakult a családi vállalkozásunk profilja, a húgommal úgy egyeztünk meg, hogy ő viszi tovább a párizsi Szalont, én pedig itt nyitom meg A Szirént, hogy terjeszkedhessünk.... Feltett szándékunkban áll Berlinben, majd Prágában is nyitni egy helyet, amint A Szirén önjáró lesz.
- Tehát nem marad itt.
Szögezem le nyíltan, minden kertelést kerülően.
- Őszinte leszek magához, Madame Tiebon. Csak pár napja tértem vissza a tengerentúlról, pont mire már kellően felforgatta London utcáinak életét. A kollégáim elégedetten számoltak be Önről és a Szirénről.
Kezem széttárva intek mintha csak nem tudná miről is karattyolok itt neki. De persze mindez csak a színjáték része.
- Nem szeretek utólag értesülni dolgokról, és tudom eldönteni a maga esetében szándékos merénylet volt mindez szerény személyem ellen vagy a véletlenek ostoba összjátéka.
A véletlenek szót erősen kihangsúlyozom. Nem, kurvára nem hiszek a véletlenekben. A talánokban inkább, de sejtem hogy ez a nő tudatosan intézte akkora a megnyitót mikor én biztosan nem vagyok az országban. Mert a kurva Szilánk árverésén kellett parádéznom.
- Ellenben nem szeretném ha az összes pénzüket itt hagynák, magának. Az... senki érdekét nem szolgálná igazán.
Nem mintha a lánykái nem dolgoznának meg érte, gondolom hogy akad pár egyén, aki kemény feltételeket követel meg, de akkor sem épp a legolcsóbb helyek egyike.
- Ezért alkut ajánlok. Ha gondolja segítek felfuttatni a Szirént. Gondolom ez áll az érdekében. Én csupán azt kérem hogy a hozzám tartozók csökkentett árfolyamon kapjanak az áruból és... legyen a szemem és a fülem ha szükséges.
Elégedett ragadozó mosollyal dőlök hátra a csészét a kis asztalra lepakolva. A lábam keresztbe vetem kényelmesen kezeim összefűzöm magam előtt.
Ha nem hasonlítana ennyire kísértetiesen Sophie-ra talán még mást is felajánlanék de a tény hogy egykori szerelmem fantomképe kevésbé teszi vonzóvá csupán egyetlen éjszakára.
- Nincs sok időm, szóval azonnali választ kérek.
Valójában ez nem igaz, de a Rolexre pillantani látványosan mindig előnyt jelent. Pláne mert sosem mondanak emiatt nemet és mert senki nem meri megkérdőjelezni a szavaim. Nem, itt szimplán arról van szó hogy kurvára nem akarok sok időt elfecsérelni itt, bármennyire is szívet gyönyörködtető a látvány.

A Szirén; 2000. február 1.

Monsieur ♫  Cartwright

ruha

- Tehát nem marad itt - jelenti ki kerek-perec, amire finoman elmosolyodom.
- Az egyáltalán nem biztos még... Lehet, hogy más családtagokat is bevonunk a terjeszkedésbe... - felelem sejtelmesen. Igazság szerint nem hazudok teljesen, mert a terjeszkedés valóban nem elképzelhetetlen....ha sikerül visszafoglalnom Szófiában az engem és a klánomat megillető helyet, miért ne nyitnék ott is egy helyet? Ezt pedig rábízhatnám Chloéra...De ez még nagyon a jövő zenéje....Ahogy lassan, átható pillantással elnézem Mr. Cartwrightot, megérzéseim azt súgják, végre-valahára csak rátér a tárgyra...
- Őszinte leszek magához, Madame Tiebon. Csak pár napja tértem vissza a tengerentúlról, pont mire már kellően felforgatta London utcáinak életét. A kollégáim elégedetten számoltak be Önről és a Szirénről.
És Voilá. Valóban...
- Nem szeretek utólag értesülni dolgokról, és tudom eldönteni a maga esetében szándékos merénylet volt mindez szerény személyem ellen vagy a véletlenek ostoba összjátéka.
Szóval itt a gond... Ezért keresett fel.... Mert nem kértem a becses engedélyét a megnyitáshoz.
- Ellenben nem szeretném ha az összes pénzüket itt hagynák, magának. Az... senki érdekét nem szolgálná igazán.
Már épp készülnék védekező álláspontra helyezkedni, és előadni egy szép, hosszú mesét arról, hogy mennyire nem tudtam, hogyan is működnek itt, Londonban a dolgok... amikor a beszélgetés fonala újabb fordulatot vesz.
- Ezért alkut ajánlok. Ha gondolja segítek felfuttatni a Szirént. Gondolom ez áll az érdekében. Én csupán azt kérem hogy a hozzám tartozók csökkentett árfolyamon kapjanak az áruból és... legyen a szemem és a fülem ha szükséges.
Megkönnyebbülten sóhajtok egyet, hogy lássa, mennyire örülök a dolgok ilyetén alakulásának. Majd a legyezőmet tágra nyitva, színpadiasan legyezni kezdek, egy kis légáramlattal megajándékozva nem csak magam, de őt is. Hadd higyje csak, hogy tartok tőle... különben... ebben is van féligazság. Természetesen nem azért hagytam ki az egyeztetésből hetekkel ezelőtt, mert nem hallottam a hírét, vagy nem éreztem volna korrektnek, sőt elvárhatónak ezt a lépést a részemről... Hanem azért, mert felettébb sürgetett az idő... És egyetlen elpazarolnivaló napom sem volt, amit arra szánhattam volna, hogy megvárjam Cartwright visszatértét. De ezt neki nem kell tudnia. Most, hogy alkut ajánlott nekem, úgy tűnik, nem lesz komoly vita.
- Nincs sok időm, szóval azonnali választ kérek - teszi még hozzá szinte parancsoló hangnemben, amire felborzolódik a tarkómon a szőr...Nem szeretem, ha így beszélnek velem... Ámbár tekintve, hogy ebben a ki nem mondott hidegháborúban most nem nekem van igazam, hajlandó vagyok nyelni egy nagyot és túllépni a dolgon.
Hogy érvényt adjon szavainak, még feltűnően rá is pillant az órájára... Érdekes... eddig még volt ideje arra, hogy látszólag felületes cseverészéssel üsse el azt a drága idejét, most meg hirtelen ilyen sietős lesz neki? Ki érti ezt? De igazság szerint nem fontos, hogy értsem. Az érdekeink immáron közösek és csak ez számít.
- Tökéletesen megértem az álláspontját... Talán felesleges is mondanom, de azért a félreértések elkerülése végett, hadd térjek ki rá... Igaza van abban, amit az előbb említett.... és természetesen csakis a szerencsétlen véletlenek összejátszása miatt eshetett meg részemről ez a kis malőr.... amit mélységesen sajnálok - itt tartok egy kis szünetet, hogyha szeretné még kitombolni magát, megtehesse. Üzlettársaknál a hatékony kommunikáció a legfontosabb.... és ha még egy kis egosimogatásra van szüksége ahhoz, hogy túllépjen az őt ért sértésen, hát, rajtam ne múljon.
- És kész vagyok kárpótolni is Önt a hibámért...A válaszom az ajánlatára tehát határozott igen - bólintok mosolyogva, még mindig lágy, lusta mozdulatokkal legyezgetve a nyakam.
- Számíthat a közreműködésemre és a teljes diszkréciómra...a kérdéses információkat illetően. Valamint biztosítom a különleges bánásmódot a köre számára, mind ár, mind szolgáltatás tekintetében... ha úgy megfelel, akkor 30%-ot hajlandó vagyok engedni az árból, és mindig soron kívül fogadjuk Önöket - folytatom a tekintetét keresve. Most jön a lényeges rész ugyanis, az alkudozás, ahol tapasztalataim szerint sokkal, de sokkal több szerepe van a testbeszédnek, mint a szavaknak...
- Cserébe csak annyit kérnék, segítsen nekem egy összekötőt találni, hogy további gyönyörű kurtizánokkal bővíthessem soraimat... Az üzletvezetés egyéb részeihez viszont merci beacoup, nincs szükségem segítségre! - szögezem le még mindig bársonyos hangon, de halálosan komoly tekintettel. Hogy tisztán értse, itt én akarom bevetni magam... és nem kívánok senki alkalmazottja lenni. Amíg a válaszát várom, játékosan megforgatom csuklómban a legyezőt, mintegy tompítva a kellemetlen hatásszünet súlyát.

davy jones



...elbűvölt és elborzasztott az a
kimeríthetetlen sokszínűség... az élet....

..a trágár szavak esélyesek...

Untat a túlzott kedveskedés, de sokszor, legtöbbször, csak ez vezet célra. Néha a behízelgő modor kelt bizalmat, bár botor az aki erre alapozza a másik jellemformálását. Minden esetre fontos az első benyomás. Ez a nő, hasonlítson bármennyire is külsőre Sophie-ra mégsem kelt bennem többet szimpla vonzalomnál. Nem is a saját jelleme az, ami érdekel, nem a beszéde, a kedvessége vagy az intelligenciája... hanem csak az arca. És az arc... az se teljesen olyan, amilyennek lennie kell.
- Az egyáltalán nem biztos még... Lehet, hogy más családtagokat is bevonunk a terjeszkedésbe...
Elgondolkodtat egy ilyen üzemnek a kiépítése. Biztosan nem könnyű ahogy fenntartani vagy épp állandóan működtetni sem. Persze van, aki épp ezt szereti. Mint ez a nő is itt, velem szemben. És mint minden alantas szakmában, ebben is rejlik szépség. Talán pont ezt akarja kiemelni a maga suta módján.
- Tökéletesen megértem az álláspontját... Talán felesleges is mondanom, de azért a félreértések elkerülése végett, hadd térjek ki rá... Igaza van abban, amit az előbb említett.... és természetesen csakis a szerencsétlen véletlenek összejátszása miatt eshetett meg részemről ez a kis malőr.... amit mélységesen sajnálok
Ujaimmal a karfán dobolok. Gyanítom hogy füllent, hogy csak azt mondja, amit hallani akarok, mert evidensen ostoba lenne másképp tenni. Én vagyok az itteni alvilágnak ha úgy tetszik az egyik vezető egyéne, így hát ha nem akar rossz pontokat akkor teljesíti az akaratomat legyen az bármi... De ez még nem zárja ki azt hogy ne lenne ostoba. Vagy jó pókerjátékos.
Szelíden összeszűkülő szemekkel vizslatom őt, miközben lelkesen legyezni kezdi magát. Talán ez is egy bevett fortély, talán ezzel elcsábítja a férfiakat mert kellő nőiességet sugall. Valójában magamnak se vallom be de tetszik. Ad neki egyfajta esetlenséget, olyat, ami Sophieban alapvetően megvolt, de benne nincs meg. Ő erős nő, túl erős. A szavak, a kifejezések amiket használ mind erre utalnak. Finom próbál lenni, de csak próbál. Maszk az egész, álca, egy szerep... talán nem is több.
- És kész vagyok kárpótolni is Önt a hibámért...A válaszom az ajánlatára tehát határozott igen
Elégedetten emosolyodom.
- Ezt örömmel hallom.
- Számíthat a közreműködésemre és a teljes diszkréciómra...a kérdéses információkat illetően. Valamint biztosítom a különleges bánásmódot a köre számára, mind ár, mind szolgáltatás tekintetében... ha úgy megfelel, akkor 30%-ot hajlandó vagyok engedni az árból, és mindig soron kívül fogadjuk Önöket
Csábító ajánlat, ráadásul kitételt nem szabdtam rögtön. Elég a harminc? Vagy addig üssem a vasat amíg meleg?
- Legyen negyven.
A szemem megvillan, ravaszul várakozóan. Nemet mer mondani? Vagy szimplán beleegyezik csak úgy, egyszerűen? Túl sima ez az egész... túl készségesen odaadó. Nem mintha ez vagy a túlzott ellenkezés levenne a lábamról.
- Cserébe csak annyit kérnék, segítsen nekem egy összekötőt találni, hogy további gyönyörű kurtizánokkal bővíthessem soraimat... Az üzletvezetés egyéb részeihez viszont merci beacoup, nincs szükségem segítségre!
- Nos nem vagyok nagy kurvapecér, de meglátom mit tehetek.
Talán nyers a modorom vagy úgy fejezem ki magam, de ebbe a szóba benne van minden ellenérzésem amit a szakma képviseltet. Már így is többet időztem itt, mintsem kellene.
- És ne aggódjon, nem szándékozom több időt eltölteni itt, mint amennyi felettébb szükséges.
Egyetlen kurtizántanya sem az én világom. De ettől még evidensen működnek és vannak férfiak, akik imádják. Ráadásul a Szirén, és ez Tiebon stílusának és ízlésének adózik kifejezetten elegánsra sikeredett. Ezt még én magam is belátom, pedig... nos nem szoktam dicsérettel illetni az ilyesmit.
- Akkor ha ezzel megvolnánk...
Állok fel, mert nem látom értelmét tovább húzni a dolgokat. Végtére is ez volt a jövetelem legfőbb célja. És olybá tűnik hogy a megegyezés sikeres volt. Hacsak nincs valami ok, akkor nem lopom itt az időt még akkor se ha Sophie arcvonásai maradásra kényszerítenének...

A Szirén; 2000. február 1.

Monsieur ♫  Cartwright

ruha

- Ezt örömmel hallom - mondja kellő elégtétellel a hangjában Cartwright, amire finoman elmosolyodom. Ha ő boldog, én is boldog vagyok. Mikor nekifogok az ajánlattételnek, látom rajta a pillanatnyi hezitálást.... Emeljen rá, vagy hagyja a fenébe.... Biztos vagyok benne, hogy ahogy nekem se, neki se ezen a plusz-mínusz tíz százalékon fog múlni az üzlete.... Ez az egész inkább a domninanciáról szól, arról, hogy megmutathassa, itt ő a főnök.... Legalábbis részben.
- Legyen negyven - enged hát a csábításnak. Szinte dacosan ejti ki a szavakat, és várakozó tekintete már-már provokatívan csillan meg, mire nem tehetek róla.... elkacagom magam.
- Legyen hát.... - mondom szándékosan leereszkedő hangsúllyal. Ha ettől nagyobb fiúnak érzi magát, én nem állok az útjába....
A formális részén tehát úgy tűnik, túl vagyunk mindennek, és sikerül gyorsan megegyeznünk. Felvázolom az alku ráeső részének feltételeit, és várakozóan pillantok rá, vajh’ sikerül-e eleget tennie ennek a számomra roppant fontos küldetésnek....
- Nos nem vagyok nagy kurvapecér, de meglátom mit tehetek.
A kurvapecér szóra megrezzen az arcom egy pillanatra, és sértettség csillan a szememben, de a hangom az érzést már nem tükrözi.
- Valóban? Ez igazán sajnálatos.... Pedig én úgy hallottam, igen nagy tehetsége van a gyönyörű nők behálózásában.... - mondom játékosan élcelődve, kíváncsian, hogy erre mit lép. Ha a forrásaim nem csalnak, akkor Cartwright éppen az, amit a szavai szerint annyira lenéz. Csak teljesen más csomagolásban. Az, hogy valaki nem egy bordélyban fizet a kéjért, hanem dekoratív hírességeket csábít el a hatalmi státuszával, és luxus körülményeket biztosítva nekik, hosszútávon kisajátítja, értsd kitartja őket, nos... Lényegét tekintve ugyanaz. Ő is, a szó szoros értelmében nem más, csak egy kurvapecér. Mégis olyan magasan hordja az orrát, hogy ez nem csak mulattat, de egész egyszerűen elképeszt. Ez a csodálkozás talán ki is ül az arcomra, ahogy lassan, áthatóan végignézek rajta. Tudom, hogy az emberek számtalanszor élnek az önbecsapás oltalmazó suttogásával, de... az, hogy ő ilyen hatalmasat hazudik önmagának, és még csak nem is tud róla.... nem mindennapi élményt okoz számomra.
- És ne aggódjon, nem szándékozom több időt eltölteni itt, mint amennyi felettébb szükséges - tesz rá még egy lapáttal, mire  színpadiasan szomorúan nézek rá.
- Ó... A lányok nagyon csalódottak lesznek - mondom megjátszott naiv csillogással a szememben. Cristopher Cartwright.... Máris szerzett magának egy rajongót a személyemben. Ezt a szintű pökhendi nagyképűséget nem lehet nem imádni. Főként, ha az ember lánya kicsit jobban belelát az átlagnál, mi is van a finom úriember álcája mögött.
- Akkor ha ezzel megvolnánk... - áll fel közben máris, egyértelművé téve távozását. Továbbra is ironikusan mélabús arckifejezéssel állok fel a székemből én is.
- Naturellement. Nem tartóztatom még véletlenül sem tovább a szükségesnél nálunk... Tudom, hogy maga roppant elfoglalt és fontos ember.... - folytatom behízelgően, szabad kezemet felé nyújtva, hogyha szeretne élni a lehetőséggel, akkor ismét kézcsókkal illethesse. Ha viszont fontosságában való tetszelgése megakadályozná ebben, avagy a tény, hogy egy bordély tulajdonosával beszél, leküzdhetetlen undorra késztetné személyem iránt, nos... Ez esetben pár másodperc várakozás után leengedem a karom magam mellé, mintha semmi sem történt volna.
- Ádieu Monsieur Cartwright - ajándékozom meg még egy elégedett búcsúmosollyal, hogy aztán ismét átadjam őt Chloé becses társaságának, aki udvariasan kikíséri az ajtón.

davy jones



...elbűvölt és elborzasztott az a
kimeríthetetlen sokszínűség... az élet....

..a trágár szavak esélyesek...

A készséges beleegyezés egy elégedett bólintást csikar ki belőlem. Szóval  negyven százalék árengedmény, azonnali kiszolgálás és kellő mennyiségű információ megbízhatónak tűnő forrásból. Nem is rossz, nem is rossz.
Anelia Tiebon talán nem is tudja mennyire elégedett vagyok, végtére is  ez még talán jobban is sikerült mint vártam. Mondjuk ha már kénytelen voltam itt tölteni közel fél órát hát érje is meg bassza meg. Szóval összességében még gyümölcsözőnek is nevezhetném a ráfordított időt és energiát, meg hát persze a szemrevételezést.
Be kell vallanom nem egészen rossz az, amit látok. Ha nem tudnám hogy itt kurvák hetyegnek még egy elit szállodának is elmenne simán az egész kóceráj, ez már csak a saját, múltamból fakadó előítéleteim okán megy nehezen. Mindössze egy a dolgom, hogy népszerűsítsem a dolgot. Ez nem lesz nehéz, mert ajánlani a Szirént egyszerű és menni fog magától. A fiúk elégedetten távoznak és önmaguktól mondják majd, ettől nekem több nem is kell. Én pedig pár neves politikust akit esetleg meg kell környékeznem vagy nagykövetet beutalok ide egy vagy akár több éjszakára és így mindenki kurva jól jár.
Csak azt nem tudom kur...tizánokat honnan szedek ennek a Sophie hasonmásnak. Gondolom nem éri be akármilyennel még akkor sem ha betanítás után állnak csak munkába. Erre külön keresek egy embert akinek akad szabad kapacitása és van megfelelő szépérzéke. Sajnos én eléggé szűklátókörű vagyok és egyetlen arc hoz igazán lázba... mégpedig az, ami a legyező mögött bújik meg félig.
- Valóban? Ez igazán sajnálatos.... Pedig én úgy hallottam, igen nagy tehetsége van a gyönyörű nők behálózásában....
Rafinált kis céda... ez az első gondolatom. Vérbeli üzletasszony abból is az elegáns fajta igyekszik lenni. A feszes mosolyom most valamennyire őszinte. Nos, igen talán van valamennyi rutinom de nem kell nagyon erőlködni sem... ragadnak ezek mint doxy a dohos függönyre.
Ahogy megemeli a kezét búcsúzóul felé lépek. Tudom hogy nem épp a legjobb ötlet, de mégis hajt részben a kíváncsiság részben pedig a megszokott illem. Látni akarom még egyszer egészen közelről hogy valóban nem-e... de újfent csalódnom kell egy kicsit.
Az a tekintet... az teljesen más mint ami a fejemben, az emlékeimben és a szívemben él.
- Ó... A lányok nagyon csalódottak lesznek
- A lányok? Vagy inkább Ön?
Most először szűkül össze vadászkopóként a pillantásom, aki épp a prédát lesi. Gondolom így vezető pozícióba megszokta a kijáró tisztelet teljességét na de mennyire kapható a kihívásokra? A burkolt bókokra vagy felhívásokra? Kivárok egy fél percet miközben csibészesen a jellegzetes szelíd de sunyi félmosollyal arcomon pillantok a szinte sötét lélektükreibe majd végül lágy csókkal illetem.
Megtévesztésig olyan, mint egykori vágyam megtestesítője de az illata is más... ez valami erotikus francia parfüm lehet ami... összességében nem is olyan rossz. El tudnám viselni.
- Naturellement. Nem tartóztatom még véletlenül sem tovább a szükségesnél nálunk... Tudom, hogy maga roppant elfoglalt és fontos ember....
Bólintok és felegyenesedem. Nos igen, roppant elfoglalt vagyok. Szóval jobb is ha indulok. Még akad mára pár elintéznivaló részben a Szirénhez tartozó is.
- Ádieu Monsieur Cartwright
A köszönését egy tiszteletteljes főhajtással válaszolom meg és egy az orrom alá dörmögött örülök a szerencsének szöveggel aztán a Chloé nevű lányka után indulok hogy kivezessen amerről jöttem. Nem mintha nem találnék ki magam is, na mindegy.
Nagy a kísértés hogy még egyszer, az ajtóból visszapillantsak Sophie arcába, aki igazából nem is ő, a hófehér ruhás kecses alakra, aki olyannak hat mint egy földre szállt angyal de megállom a késztetést mert magam elé idézem a mélysötét szempárt és az oktávokkal másabb hangszínt. Lelkemben szomorú fájdalommal indulok hát ki London nyüzsgő utcájára az elnehezedő medalionnal a nyakamban.

Köszönöm a játékot!