Kayla Tate
Eltávozott karakter
Hozzászólások: 4
Jutalmak: +8
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Barna
Szemszín: Zöldes barna
Kor: 20
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Kapcsolatban:: -
Munkahely: -
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11 és fél hüvelyk, fűz, egyszarvúszőr maggal
Nem elérhető
|
|
« Válasz #1 Dátum: 2019. 11. 05. - 12:06:19 » |
+1
|
SIERRA FERN 2000; július közepetérenMagamhoz képest vidáman lépkedem Godric's Hollow utcáin. Úgy érzem, végre elkezdhetem összekaparni magam. Úgy érzem, jó ajánlatot sikerült kifognom itt. Egy hallás után igazán bájos kislány számára keresnek zongoratanárt. Heti két alkalommal kéne jönni két órára. Persze először egy beszélgetésen kell átesni anyukával és magával a kislánnyal. Azért egy kis félsz is van bennem, mert mégiscsak a négy-öt éves kisgyerekek tudnak a legkegyetlenebbek lenni. A karórámra pillantok, és örömmel nyugtázom, hogy még óráim vannak addig, amíg meg kell jelennem a lakásnál. Így legalább lesz időm arra, hogy beüljek valahova enni. Egy régebbi ismerősöm ajánlotta a főtéren álló éttermet. Ahogy belépek, érzem, hogy itt egy jót fogok enni, a meleg és friss ételek illata lengi be az egész helyet. Körbe pillantok, nincs sok üres asztal. Az egyik ablak melletti asztalnál foglalok helyet, és nézek körbe ismét. Nézelődésemet a pincér szakította félbe, aki egy étlapot csúsztatott elém az asztalra, majd egy kedves mosollyal köszöntött a helyen. - Üdvözlöm a hölgyet a MindenKisütödéjében! Esetleg hozhatok valamit inni, amíg választ? Ölni tudnék egy jó cappucinoért. De tényleg. Felmosolygok a pincérre és úgy válaszolok. - Csak egy capuccinot kérnék, köszönöm.- mire a mondat végére érek, a pincér már el is sasszézik az asztalok között, én pedig elkezdem olvasgatni az étlapot. Annyi féle étel van felsorolva, van olyan, amiről még életemben nem hallottam, pedig nem vagyok egy rossz evő, még ha ez az alkatomon nem is látszik. Végül egy kellemesen hangzó ismerős mellett döntök, a rántott camembert-rel nem nagyon lehet mellélőni. Ahogy a pincér megjelenik a cappucinommal, le is adom a rendelést, és úgy fest, minden a legnagyobb rendben lesz, megvan a koffeinadagom, mindjárt lesz kajám is, aztán mehetek állásinterjúra. Úgy tűnik, minden jól alakul, végre. Van egy kis nyüzsizés az étteremben, de nem nagyon tud zavarni, végre egyszer jó kedvvel tudom szürcsölgetni a kávémat. A pincérek sürögnek, forognak, lassan eltelik fél óra is, mióta rendeltem, kezdek aggódni, hogy vajon mi tarthat ennyi ideig. Aztán egyszer csak odasasszézik hozzám egy másik pincér, és lerak elém egy tányér furcsa tésztás valamit. Sokkoltan nézek a tányérra, majd felállok, hogy a pincér után szóljak, de késő, eltűnik a kétszárnyas lengőajtó mögött, ahol a konyha sejlik.
|