A móló és a csónakház

A csónakokat, melyekben az elsősök utaznak át minden évben, egy csónakházban tárolják. A ház a tóba mélyen belógó móló tövében van, a parton. A csónakház bejárata mellett márvány mellszobor kapott helyet, mely egy kampós orrú, hosszú hajú férfit ábrázol. Meglehet, Perselus Piton nem kapott helyet az igazgatók portréi között, bátorsága nem veszett feledésbe. E szobor az örök időkig hirdetni fogja: itt hunyt el Perselus Piton, a roxforti igazgatók legbátrabbika.

[.:Ku_va víz:.20001028.]

.:Ku_va víz:.
20001028.




.:a túlfütött olasz:.
:.And I'm making visits to the sea
For visions of you and me.:

16+, mert csúnya beszéd.

Olyan sokszor megtettem már az elmúlt években ezt az utat magányosan, a gondolataimmal, hogy már Pitpn sápadt feje fel se tűnik, hogy milyen creepy-n bámul bele a kibaszott semmibe a szoborszemeivel. Nem volt vele bajom, úgy általában, bírtam benne, hogy olyan hülyén viccesen mogorva és tőle nem kerülgetett a frász sem. Meg amúgy tökre mással volt elfoglalva, meg ilyenek. Szóval ja nem nagyon izgat a képe.
Csak leülök megint a mólóra, törökülésben, és kicsit jobban összehúzom magamon a másik réteg pulcsimat, mert hideg van basszameg én meg idejövök megint és gubbasztok órákat, mint valami megkotlósodott tyúk. De nem mintha bajom lenne az időval, alapból szeretem, meg jó haverom a hideg, elvégre én is egy fasz jégcsölöp vagyok, ha úgy vesszük. Csak kapirgálom a fát alattam a körmömmel, és az sem izgat, hogy esetleg felsérti a szálka.
De én nem vagyok normális.
Mert megöleltem, baszki. Azt a hülyét megöleltem, pedig lehet hgyni kellett volna, hogy behányjon, csak szálljon le rólam, élje az életét jó messze tőlem, amúgy is kurva távol van a klubbhelyiségünk szóval meg is úszhattuk volna az elkövetkezendő éveket annyival, hogy csak egy órákon ülünk, oszt szevasz. De nem.
Mert Jay megöleli.
Mert egy fasz.Mert nem vagyok épes elengedni. Olyan nagyon nem, hogy még engem is befosat, pedig nem tartozom a gyávák közzé. Annyira. Bátor vavgyok én is, de nem megyek önként a halálba, mint az a sok barom griffendéles. Hülye lennék.
Bár inkább elévetném a testem egy háromfejű rémhez, csak hogy megegyen és ne kelljen tovább elviselni ezt a kibaszott vergődsét, amit csinálunk. De egyszeren nem akarom, hogy bármilyen köze legyen hozzám, éppen elég volt az az egy év is neki belőlem, jócskán. Talán túl sok is.
Én most elhatározom, hogy fasza gyerek leszek, és le fogom szarni.
Ezaz, Jay, tökös vagy, ha akarod.
Meg ideges. Nagyon is ideges. Olyan ideges, hogy egyszerre nagyon is kész voltam, olyan düh volt ez,amivel úgy érzem, hogy még Voldemort golyóit is a gyomrába tudtam volna rúgni, egyszerűen nem is értem mi van velem, kedvem lett volna rombolni, tombolni. Az e csaj az idegeimre megy, már csak akkor is, ha eszembe jut milyen szerencsétlenül és nyomin néz ki. Legalább egy kicsit akarna jobban élni, nem csoda ha otthon is baszogatják, hogy hát lányom úgy nézel ki, mint akinek szorulása van. Arg, elegem van belőle. Idegesen felpattanok, mert úgy érzem menten csinálni kellene valamit, ami egy kicsit lehűt. Igen, lehűt.
Gondolkodásnélkül dobom le a talárom és a második rétegül szolgáló pacmanes pulóveremet, az egyen pulcsimat,lerúgom a cipőmet, ami lehet az egyik fele bele is csoban a vízbe, de őszintén leszarom, majd belecsobbanok a tóba.
A vizet minidg is imádta a gyötrődő szaros lelkem, a mélységet, azt amit elrejtenek a zavaros hullámok. Elerülök a vízben, mélyre süllyedek félig ruhástól és még azt sem érzem, hogy fázok, csak a bugyogást és a feszülést érzem a fülemben, de ezt tökéletesen elég arra, hogy kibaszson minden mást a gondolataimból. Nem tudom, milyen mély ez a tó, nem tudom meddig süllyedhetek, de elfog egy érzés, hogy talán el is érhetem az alját.
Talán ha elérem...mindennek vége lenne. Neki is könnyebb lenne, ugye? Úgysem vagyok neki fontos, úgyis gyűlöl.
De azért még egyszer visszalebegek némi levegőért, mert van bennem kicseszett életösztön, és eszembe jut, hogy a vizihullák milyen förmedvényesen undorítóan néznek ki. Én valahogy nem akarok úgy festeni, szóval éppen levegőért dugom ki a fejemet, de a hirtelen felemelkedéstől cseng a fülem, feszül a fejem és azt hiszem kezdek fázni, ráadásul nem egészen vagyok annak se tudatában hirtelen, hogy ez most csak egy furdő, vagy a tó, vagy hol is vagyok.
Kurva víz.
De valami csobban. Arra határozottan emlékszem.
Meg valami emberforma bukkan elő így kishíján belevágom a fejem a nem is tudom mijébe.
- Baszki - prüszkölöm, majhd hátrébb evickélve megtörlöm a szemem, hogy ki a pokol kínjával hoz össze most is a kurvaélet. - Ki a retek vagy?

J    a    y    c    e


spruzzo

2000. október; Roxfort birtoka; öltözet


csak egy kicsi káromkodás itt-ott

Méterek. Már csak méterek választottak el a kijelölt célomtól, a móló kezdetétől.
Vajon ma hány kilométert tudtam le? Fene se tudja, meg se próbáltam valahogy behatárolni, de még azt se tudom, mikor indultam. Csak vitt a lábam, minden lépéssel kicsit elengedve a gyomromat szorongató feszültségből, a bennem fortyogó dühből, amely mára szinte hű társammá vált.
Anya leveleitől egyszerűen csak kiver a víz. Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm... Azt a sok kamu szöveget, vágod? Az álcát, a hideg, rideg mosolyt, mintha annyira kicseszett jó és ártatlan lenne.
Közben nem. Nem, kurvára nem.
A Roxfort tornyai felett már megint sűrű, sötét fellegek gyülekeztek, mint minden egyes rohadt nap, már nem is lepett meg. De attól baromira utáltam. Az esőt, a hideg szelet, mert mindig akkor jött, amikor a leginkább nem kellett volna... és el se hiszem, hogy most úgy néz ki, megúsztam elázás nélkül a futást.
Pedig ez történt. Egy lépés, kettő, három, lassítok, állj. Az orromon beszívom a levegőt, a számon át ki, apró felleget idézek... majd egymás után egy csomót. Zihálok, de mindez olyan kellemes.
Izmaim mintha olajozottan csusszantak volna egymáson, ahogy átmozgattam vállaimat és térdeimet, közben pedig oldalra fordultam, hogy a móló lábánál megcsodáljam az elmúlt huszonnégy óra valószínűleg első - és utolsó - napsugarait. Remek! Véletlen se akkor süss ki, amikor bokáig érő aljnövényzetben rohangálok a hidegben.
Csípőre tett kézzel nyújtóztam egyet, és egyenesen a Napba bámultam, az sem érdekelt, hogy elvakított.
- Hát öregem, én biztosan belehalnék, ha ennyi dolgom lenne... felbukkanni meg eltűnni... csövii - motyogtam halkan, magam elé, de a Napnak célozva. Mintha válaszolhatott volna. Mintha értette volna. - Azért nap közben világíthatnál, ha már csak ennyi dolgod van.
Már kezdett egészen kiégni a szemem a bámulástól, szóval elfordultam és pislogtam párat, ebből a szögből pedig egyenesen észrevettem valamit... egy ruhakupacot a móló végén. Jó, mire erre rájöttem, kellett egy kis hunyorgás, de... Dammit, megöltek valakit?!
Úgy értem, cazzo, ki a fene akar ilyen hidegben megmártózni? Én értem, hogy kisütött a nap, meg ilyenek, meg amúgy is, lázadni jó, nagyon jó, dehát dammmmiiiit, mi van, a itt tényleg bűncselekmény történt? Valaki a jeges vízbe vetette magát a szíve fájdalmaitól vezérelve, és én lemaradtam...
Izgatottan rohantam oda a ruhacsomóhoz, hogy afelé hajolva böngészni kezdjem. Az oldalt kikandikáló egyenpulcsi elárulta, hogy mardekáros az illető, szóval... Oh, megnyugodtam. Egy mardekáros se lenne öngyilkos, ennél pedig még csak az a lehetetlenebb, hogy valaki kinyírja őket. Tehát szimplán csak furcsa. Nagyon furcsa...
Kurvajó ötlet. Hogy nekem ez miét nem jutott előbb eszembe?
Úgy értem, ki az a szellemi fogyatékos, aki ilyenkor fürdik? Egy igazi zseni, kissé mazochista zseni, de biztosan van ebben valami emberfelettien jó. A jéghideg vízben, ahogy mindjárt esik az eső... tudnom kell.
Hipersebességgel dobáltam le a pulcsimat meg a gatyámat, bele se gondolva, hogy a ruhák gazdája még itt úszkál valamerre, de amúgy is kit érdekel, mindenki látott már női segget, vagy ha nem, hát üdv! A cipőmet meg zoknimat a rendezetlenül lelökött cuccaim mellé rúgtam, aztán mielőtt elkezdhettem volna vacogni, már csobbantam is egy nagyot.
Tüdőőőgyusziiii, itt jövök! Vársz már rám, mi?
Imádtam a vizet, a tengert, ahogy körbevesznek a habok, és egy pillanatig ez most sem volt másképp. Csak süllyedtem pár métert, lehunyt szemekkel és befogott orral, minden oldalról ostromoltak a felszín alatt háborúzó hullámok, aztán ahogy felfogtam volna ezt az emberfeletti érzést, már vissza is rándultam a felszínre. Ahol valaki éppen megpróbált megölni.
Alig nyitottam ki a szemem, egy fejet láttam magam felé suhanni. Olyan erővel rándultam ki előle, hogy a móló szélének ütközött a hátam, de jezz, legalább nem fejelt le ez a bunkó. Talán ez volt a haditerve? Halottat játszik, aztán meg ő lesz a gyilkos?
Én mindenesetre nem álltam meg bosszú nélkül, felé köptem a számba gyűlt tóvizet, amit a csobbanással szereztem. Ezt neked, fejelős gyilkos! Legközelebb kétszer megválogatod, kire támadsz!
- Ki a retek vagy? - Abból aztán, hogy prüszkölve hátrébb úszott, arra következtettem, hogy talán mégsem olyan közveszélyes... vagy csak túl sokat volt víz alatt, hát végülis egy és ugyanaz. Nem számít. Reteeeeek? Na gyere csak, mindjárt visszakapod azt a fejelést!
- El kell, hogy szomorítsalak, elhiszem, hogy bírod a zöldségeket, de én nem vagyok egy közülük - fortyogtam vissza. - Jobb szeretek gyümi lenni, mondjuk mangó, vagy narancs. Valami mindenképpen vidámabb, mint te.
Sebtében végigmértem azt, amit láttam belőle, vagyis az irreálisan fehér haját és világos íriszeit, aztán én is ellöktem magam a mólótól, hogy úszkáljak egy kicsit, ha már itt vagyok. Basszus, ez eddig is ilyen baszott hideg volt?

[.:Ku_va víz:.20001028.]

.:Ku_va víz:.
20001028.




.:a túlfütött olasz:.
:.And I'm making visits to the sea
For visions of you and me.:

16+, mert csúnya beszéd.

Csak nézem a vízbe csobbant csajt, akit még sosem láttam. De most komolyan, minek jött ide? Most én akartam használni a vizet. Menjél innen.
Megőrülök.
Mindenhol emberek vannak és ez kezd nagyon irritálni, főleg mert minden baszott nyáron kb egy szeszélyes nénikét látok csak a házamban meg vahy 4 unatkozó házimanót. És megvagyok velük és az üres gondolataimmal, meg a rég nem látott videójátékaimmal, köszönöm szépen!
De itt mindenhol belebotlok valami félkegyelmbűbe, az eszem megál, komolyan. Mit jut eszébe neki úszni, ha? menniy volt ennek az esélye? Hát kösz Sors, engem úgy érzem valaki nagyon szopat odafent.
- El kell, hogy szomorítsalak, elhiszem, hogy bírod a zöldségeket, de én nem vagyok egy közülük. Jobb szeretek gyümi lenni, mondjuk mangó, vagy narancs. Valami mindenképpen vidámabb, mint te.
Mi az anyád?... Csak vágok egy ocsmány grimaszt felé. Oké, és még szófosása is van, hát remek. Inkább csak mordulok valamit felé, és úgy döntök nem is érdemes egy ilyen hínáragyúra pazarolni a szót. remélem ő nem fog telibehányni úszás közben, mint az a félkegyelmű hugrás nőszemély a seprűn. Fúj.
Az ember csak csendes magányában akarna szenvedni, erre Frics  azt hiszi fajtalankodok Tainával, lehány egy hugraburgos, és mindennek a tetejébe még itt ez a fura csaj is. Hát baasszus, mit üldöznek ezek,mit ártottam én nekik komolyan? Ahogy ezeken a roppant fontos kérdéseken vekengek, még fel se tűnik, hogy ez egyszer nem Sierrán rágódom, hanem úgy alapjáraton csak a világ és saját magam létézését átkozom addig amíg csak bírom. Hülye suli. Hülye nők. Hülye víz, hülye tanulás, hülye létezés, hülye emberek, amúgy ha már itt tartunk akkor legyen mégis csak: hülye Sierra, hülya anyám-apám, hülye élet. Addig addig lubickolok a vízben, míg megin össze nem üttközöm ezzel a valakivel. Hát ez már mindennek a vége, de komolyan mondom. 
Szóval anyád!
- Most komolyan, nem tudsz figyelni? - bocs én se figyeltem lefoglalt a világutálat, meg minden, szóval én is hibás vagyok, ja, de valahogy nem éppen úgy formálódnak a szavak, ahogy kellenének, hanem úgy, ahogy az indulataim diktálják. - Olyan bazi nagy ez a tó, csak elférünk, de nemegymásba üttközünk - csapom felé morgolódva a hideg vizet, és én is kezdek vacogni benne. örülhet, hogy nem akarom a vízba folytani. Ha visszacsap, én még egyszer csapok, aztán ha megunjuk, vagy nem történik más inkább a móló felé evickélek, hogy végre kimásszak ebbőla kurva vízből, mert már a gatyám is tele van vele.
De ahogy felkapaszkodnék és úgy érezném, hogy végre kiszálltam, még mindig a vízben vagyok.
Szóval.
Mi
van
itt?
Nem t'ok kiszállni. Oké, szerintem ha téli szünet lesz vissza se fogok jönni.
- Tetves Szeszély - mondom mérgesen. - Oké. halálra fogunk itt fagyni.

J    a    y    c    e


spruzzo

2000. október; Roxfort birtoka; öltözet


csak egy kicsi káromkodás itt-ott

Grimaszára egy széles vigyorral válaszolva ellöktem magam a mólótól, hogy ússzak egy kis kört. A víz szinte dermesztően hideg volt, de valahogy ez nem jutott el az agyamig, nem kérdőjeleztem meg a józan eszem, mert annyira hittem benne, hogy ez a valaki egy zseni, és ha bizony ő egy zseni, akkor nekem is tudnom kell, amit neki. Nem szeretnék lemaradni az emberek mögött zsenialitásban.
Jót szórakoztam a savanyú arckifejezésén, tipikus mindig morcos mardekáros, aki a világot is a pokolba kívánja, csak mert miért ne, dehát mondjuk miért ne, ha ezen a szigeten jöttem volna világra, talán én is ugyanilyen eszméletlenül depressziós idióta leszek, hiszen basszus, itt nincs semmi, nincs nap, nincs igazi, meleg tengerpart, isteni konyha, semmi. Csak a tömény sötétség és rosszkedv. Meglepő módon, a tánc hiányzott legkevésbé, ha választani kellett volna, hiszen a futással végeredményben levezettem az energiámat, de az országnak még az a veleszületett illata is elképesztően hiányzott.
A nagy úszkálásban, amíg ő annyira bosszankodott, hogy szinte felforrt a víz, hirtelen ismét összeütköztünk, ő meg úgy reagált, mintha legalábbis leprás lennék.
- Most komolyan, nem tudsz figyelni? Olyan bazi nagy ez a tó, csak elférünk, de nemegymásba ütközünk - mondta a magáét, mire szélesen vigyorogtam rá. Szinte seperc alatt, mintha el is felejtettem volna minden idegességemet anyám és a hülye levelei miatt, annyira szórakoztatott a nyomin dühöngő feje. Minden mardis ilyen? Mert ez így szuper mókás lehet muszáj összehaverkodnom velük.
- Olyan vicces vagy! - közöltem vele őszintén, és vizet paccsantottam az arcába, hátha az kicsit lehűti a felcsesződött kedélyeit. - Komolyan, miért vagy olyan, mint akinek végig szorulása van? Ottuso...!
Ezután ő látványosan megunta a társaságom, mert a móló felé indult, hogy itthagyjon. Hát jólvan, barátom, azt hiszed, ilyen egyszerűen le lehet rázni Rayla Blaket? Rosszul hiszed, fehér fiú. Egyből utána is löktem magam a lágy habok közt, aztán kíváncsian figyeltem, ahogy szerencsétlenkedik a kijövetellel.
- Na, gyerünk, ennyire nem lehetnek halottak a bicepszeid... - Szavaimra csettintettem nyelvemmel is.
- Tetves Szeszély - morgolódott vissza. - Oké. halálra fogunk itt fagyni.
Erre aztán felvontam a szemöldökömet, és közelebb úsztam. Ahogy rátenyereltem a mólóra, hiába próbáltam magam feltolni, akárhányszor lenéztem, még mindig a vízben voltam. Hmm.
- Hát ez fura - állapítottam meg, és elengedtem a partot, hogy felé forduljak. Szeszély... nem igazán volt még világos számomra, hogy is működik ez a Szeszély dolog, bár egyszer random felkent a falra a suli folyosóin. Először azt hittem, valamelyik barom iskolatársam, de nem, senki nem volt a közelben, így hát... Ja. Fura, nagyon fura. Amúgy sem mindig bízok a mágiában, pláne nem, ha random elszabadul és ki tudja mikor meg hol, csak úgy felbukkan és betesz valakinek.
Na mindegy, hát én még néhány percig elvagyok itt, el is kezdtem körbe-körbe úszkálni, hogy kevésbé fázzak. De vajon meddig tart ennek a cuccnak a hatása? Percek, órák... napok? Csak mert akkor tényleg meghalunk. És nem, nem megfagyunk... éhen halunk!
- Akkor barkochbazunk? - szólaltam meg hirtelen, és ha furán nézett a szavaimra, akkor elvigyorodtam. - Mi van? Legalább jó hangulatban vigyen el a mínusz tíz fokos víz, nem?

[.:Ku_va víz:.20001028.]

.:Ku_va víz:.
20001028.




.:a túlfütött olasz:.
:.And I'm making visits to the sea
For visions of you and me.:

16+, mert csúnya beszéd.

Szerintem, ha Sierrával keveredtem volna ilyen helyzetbe egyikünk sem élne. Biztos vagy addig basztuk volna fel a másik agyát míg meg nem döglik valamelyikünk agyvérzésben, vagy lehet vízbe fojtottuk volna egymást. De ez meg cska vihog a pofámba, mintha olyan röhejes lennék. Miért hiszi azt mindenki, hogy jófej vagyok? Csak hagyjanak már békén.
- Olyan vicces vagy! Komolyan, miért vagy olyan, mint akinek végig szorulása van? Ottuso...! Most úgy őszintén kérdezem, minden hugrás buggyant? És ez még valami fura nyelven is karattyol. Hét nagyszerű, komolyan mondom, fantazstikus. A pörgése csak mégjobban felidegesít, és megint inkább fröcskölök rá valami vizet.
- Szorulásom van tőletek - dünnyögöm inkább hűvösen, mert tényleg elemegm van az emberiségből. Olyan jól ellennék egyedül a világon. - te meg úgy pörögsz, mint aki megevett egy tonna cukrot... Hány éves vagy 6? - méltatlankodom tovább de már csak dünnyögve, mert nekikezdek a kiszállásnak.
Aha. Mert miért is lenne minden ilyen kurva egyszerű, ebben a baszott iskolában? Miért?
csak egyszer menne valami zökkenőmentesen. Csak egyszer.
- Na, gyerünk, ennyire nem lehetnek halottak a bicepszeid... - erre aztán mérgesen felfújom magam, majd kicsit ellökve magam a mólótól erősen gesztikulálva mutogatok felé.
- Nem csak a bicepszem lesz halott rövid időn belül - motyogom az orrom alá, úgy, hogy ne hallja meg. Aztán hangosan megszólalok - Akkor gyere, ugorj ki előbb te, ha olyan nagy pankrátornak hiszed magad - mondom felháborodva, és bár alaposan tisztában avgyok azzal, hogy nem áldott meg a sors súlylökő alkattal, de azért utálom, ha ennyire kivihognak.
Amúgy meg...
Felrobbanok. Minden minden minden csak arra megy ki, hogy valami idegbeteg legyek. Vagy máris az vagyok, hát nem hiszem el. Beleszorulok egy hiperaktív hugrással a vízbe, ami kezd kurva hideg lenni. Már meg is jelenik a szemem előtt annak a ringyónak az írása a reggeli prófétáben, hogy két mezítelen diák holtteste került elő a móló tevából. A romantikus szeretkezés tragédiába fulladt!
Kinézem abból a Ritából, hogy ilyet képes lenne leírni. És Sierra van olyan hülye, hogy el is higgye. Gondolataimból meg ez a lepcses szájú csaj szakít ki.
- Akkor barkochbazunk? Mi van? Legalább jó hangulatban vigyen el a mínusz tíz fokos víz, nem?
- Aha, ja nagyszerű ötlet - inkább lebukom a víz alá,és egy ideig ott úszkálok, hogy csak a bugyogást hallom és a saját gondolataimat. Jó, tény, hogy utálom az embereket. Sierrát. A világot. Meg mindent. De eszembe jut, hogy azért én is ökörködtem anno a haverokkal. Ja. Ó, basszameg, nem döglöm bele, ha csak jól szórakozom a halálra fagyás előtti pillanataimban.
- Jó, akkor bakochbázzunk, te fura borzteames csaj... kezdjél te - emelem égnek a tekintetem, és várom, hogy kezdjen, és remélem nem történik velünk semmi hülyeség még azon kívül, hogy a vízbe vagyunk rekedve...

J    a    y    c    e


spruzzo

2000. október; Roxfort birtoka; öltözet


csak egy kicsi káromkodás itt-ott

Amíg én fantasztikusan szórakoztam, addig a fehér fejű mardis már nem annyira, sőt, egyenesen a pokolba kívánt a tekintetével, dehát miért ne, nem nagyon érdekelnek az ilyen tekintetek, megszoktam már őket otthon. Mármint Olaszországban, ott sok a paraszt, ezen nincs mit szépíteni.
- Szorulásom van tőletek - közölte velem nagy pökhendin, mire még szélesebben vigyorogtam. Persze közben vizet fröcskölt rám, ami belement a számba, dehát így legalább vissza tudtam köpni felé.
- Tőlünk? Kit látsz még itt, hattyúfiú, egyedül vagyunk. - A becenév nem tudom honnan jött, olyan fehér volt, meg minden, hogy egy hattyúra emlékeztetett. Tovább nevetgéltem, habár már kezdett lefagyni a lábam, szóval nekiindultam kicsit úszkálni, hogy felpezsdítsem a vérem. Nem nagyon jött össze, kezdtem vacogni, de ignoráltam a tényt, helyette pedig tovább kritizáltam, ahogy megpróbált kiszállni a tóból, de nem sikerült neki. nem bírtam aki, annyira végtelenül vicces volt, ahogy felcsesztem az agyát, hogy szinte felnyerítettem, ahogy idegesen felém mutogatott.
- Nem csak a bicepszem lesz halott rövid időn belül!
- Óóóóó, meghiszem azt - vigyorogtam felé lubickolva, aztán felé öklöztem a levegőben. - Gyere csak, Jack, bármikor készen állok egy kis bunyóra!
Ez igaz is volt, csak az a szomorú igazság, hogy valószínűleg már csak a méreteim miatt is egyből kettétörne, ha úgy alakul. Ezzel szemben én nagyon heves és kitartó vagyok, ha ütni kell.
Persze nekem sem sikerült kivergődnöm magam a nagyranőtt medencéből, szóval csak ide-oda úszkáltam tovább, hogy valamennyire melegen tartsam magam. Közben az égen, szinte a semmiből esőfelhők kezdtek el gyülekezni, eltakarva azt a maradék kis napot, ami még erőt adott, így felsóhajtottam. Kilöktem az arcomból a bőrömre tapadó, vizes hajtincseket, és szokattam magam a gondolathoz, hogy itt fogunk ketten halálrafagyni, hacsak nem fojt meg előtte.
Aztán kipattant a fejemből az az isteni, zseniális, mindennél többet érő ötlet, barkochba! Hát nem remek vagyok? De, igen, remek vagyok. Elalélok magamtól. A másiknak annyira nem tetszett, szóval amíg megpróbálta vízbe fojtani magát, unottan sóhajtoztam.
- Amúgy Rayla vagyok, örülök, hogy találkoztunk - csicseregtem  közben. - Te gondolom a tipikus, életunt mardekárosok közé tartozol, nem igaz? Akik dicsőítik a ház hírnevét a sötét, gonosz pillantásukkal... Tényleg, vajon létezik jófej mardekáros? A nagyrészük olyan izé, mint te...
Még egy ideig fel-le úszkáltam, az eső meg cseperegni kezdett, de igazából mindegy, hogy melyik irányból ázunk el, nem?
- Jó, akkor bakochbázzunk, te fura borzteames csaj... kezdjél te.
Felé vigyorogtam, és lelkesen összecsaptam a kezeimet.
- Okéééééé... gondo... - A mondatot se tudtam befejezni, mert hirtelen a víz megmorajlott alattunk, és a következő, amit észleltem, az egy baromi nagy hullám, aztán hopp, kopp, meg bumm. És auuuu... Mindenem fáj... Fúj, hínár van a számban?!
Aaz alattam elterülő fára köhögtem a vizet és a zöld darabkákat a számból, ahogy felültem. Hirtelen már nem a vízben voltunk, hanem a stégen, pontosabban én, a srácot nem mertem megkeresni a szemem sarkából, helyette csak fintorogva összefontam magam előtt a karjaimat. Egyébként nem voltam szégyenlős, csak fáztam, szóval fel is pattantam, hogy megszerezzem a ruháimat. Amik persze szintén eláztak, és nem is voltak túl vastagak, de felrángattam őket. Óóóó, bakker, hideeg...
- Megvagy, hattyú? Kijutottunk a vízből, örülsz? - Még egy kis hínárt köpködtem, aztán kicsavartam a hajamból a vizet, amennyire tudtam. Megfaggyooook... Lehet, ez mégsem volt olyan jó ötlet...

[.:Ku_va víz:.20001028.]

.:Ku_va víz:.
20001028.




.:a túlfütött olasz:.
:.And I'm making visits to the sea
For visions of you and me.:

16+, mert csúnya beszéd.

Ezt a lányt le lehet vakarni valahogy? Hogy lehet valaki ilyen szörnyen idegesítő, és még szórakozik is rajtam. Ezért utálok nyilvánosan megjelenni bárhol, mert minden lány azt hiszi hogy ez valami furán aranyossá tesz hogy morcogok, pedig tökre nem vagyok aranyos, menjen már mindeki a picsába. Tök gáz ha egy pasit aranyosnak mondanak eleve. Az olyan... Béna...
- Tőlünk? Kit látsz még itt, hattyúfiú, egyedül vagyunk.
Ha...hogymi? Hattyúfiú. Hát jó, ennél már a Hófehérke is jobb, ahogy Taina becézett asszem, taina volt a neve, eskü befestem a hajamat barnára. Lemondóan sóhajtok, és nagyon vissza akarok vágni neki valamit, de inkább feladom, a hugrások olyan creepy-n barátságosak és ez eléggé fusztrál.
- Lassan belőled már többet látok annyira az agyamra mész, parán barátságos lány... - forgatom a szemem, és én tényleg nagyon elképzelem azt hogy most szépen elegánsan kivetem magam a partra és elvonulok, de nem. Mert miért is de? Nem működik a kijárat. Komolyan, miért kell a Szeszélynek mindig üldöznie? Tuti McGalagony szórakozik velem, onna a távolból, úú, tuti ő úgyis jobban kedveli a griffendéleseket. Naygszerű, még a beégés is megvan, most biztos röhög a markába a nyanya. Kifújom a levegőt, majd még megborzongok mert a hideg is kiráz. Csak úgy random. Meg azért is mert itt fog megdögleni a vesém, ebben a vízbe.
- Óóóóó, meghiszem azt. Gyere csak, Jack, bármikor készen állok egy kis bunyóra! - boxol felém, mire hangosn fújtatok egyet megint. Biztos úgy nézhetek ki ezzel a hülye lihegéssel mint valami nem tudom. Tehén... Bika... Fene se tudja kettő közül mi a különbség. Nem vagyok vidéki paraszt.
- Nincs kedvem most lányokat verni.... És nem vagyok Jack... - vonom meg a vállam, és az igazat megvallva nagyon balfasz vagyok verekedésben. Inkább a szavaim voltak a fegyerem, de úgy tűnik az utóbbi időben még az is nevetséges. Bár azt hiszem Sierrán még működik. De őt valahogy tudom hol kell bántani. MEglátszik rajtam, hogy egyedül nem megyek sokra, áévek óta, a haverjaim voltak  ahangom mellett az erő, de ők... szétpukkantak a törmelékek alatt. Borús tekintettel inkább elhúzódok tőle és mutatm a mólót, hogy hát rajta.
- Amúgy Rayla vagyok, örülök, hogy találkoztunk. Te gondolom a tipikus, életunt mardekárosok közé tartozol, nem igaz? Akik dicsőítik a ház hírnevét a sötét, gonosz pillantásukkal... Tényleg, vajon létezik jófej mardekáros? A nagyrészük olyan izé, mint te...
- Jayce - mérem végig kissé bizalmatlanul. Már amennyit végig lehet mérni egy emberből a víz közepén...Nem tudok mit kezdeni ezzel a random barátságos akármikkel. Talán barátságoskodjak vissza? De azt hogy kell? - Persze a sötét auránkkal járulunk hozzá a mardekáros hangulathoz. A Süveg a sötét auránk miatt lökött ide minket - forgaot a szemem. - Izék vagyunk ja. Egy nagy rakás izé gyerek. Nem mintha a hugrabugosok ne lennének olyan túl barátságos izék...
De amúgy még a mardekárosok is olyan beazonosíthatatlanok hogy még tényleg illik ez ránk. Izék.  
Mielőtt még elkezdhettünk volna ezt a végtelenül unalmas játékot, már sose fogom megtudni mire gondol ez a Rala vagy ki, mert megfulladok. Meghalok, ennyi. Ég veled random megismert lány, meg Sierra és de szánalmas, hogy több ember nem is méltó arra hogy elköszönjek így tőlük. Szóval beszív valami fura örvény, és már el is nyelnek a habok. A szemem őrületesen csukva van, a szám az orrom megtelik vízzel, algával, moszattal homokkal, még valami kis halakkal, és felkészítem magam hogy vizihulla leszek.
Aztán kiköp a tó, és telibe repülöm Pitont. Baszki. Ennek a fszernek az orra gyilkos. Kiböki a szemem. Ahhh. Nagyjából összeszedem magam, miután telibe fejelem feltápászkodás után megint a volt házvezetőmet. Remélem nem kísért így random majd az elkövetkezendő éveim során. Közben még a szoborra és a szobor elé öklendeztem meg asszem hánytam a lenyelt truytit meg halakat meg a vizet és fúj ez undorító, egy hétig kell fogat mosnom szeirntem... Az ép szemem sarkából látom, hogy a lány felkapkodja magára  aruhákat, bár elnéztem volna még egész csinos volt. Férfi vagyok és nem fogadtam vakságot. Na. Közben a szememet dörzsölgetve én is a cuccom felé vonulok, mert cseszett hhhhiiiiiidegggöövannööö.
- Fhú baszki, lefagynak a golyóim... meg a tököm...aaargh... - motyorászom dideregbe, miközben magamra kapkodom a szintén hideg ruháimat, majd a lány felé fordulok. - Hát kösz a fürdőt, azt hiszem én most megyek a sötét hideg víz alatti klubbhelyiségbe, hogy a rusnya sellők pofáját bámuljam az üvegen keresztül. Szuper volt a barchoba - dünnyögöm még majd biccentve egyet eliszkolok a suli felé.

Kössz a medencés partit!
A helyszín szabad!

Tavaszi virágillat, napsütés és vízpart. Ezek a legideálisabb körülmények, hogy találkozzak Margeal. Küldtem neki egy baglyot ma délután, mielőtt elindultam hogy várom a mólón és hozzon magával valami kaját is, mert különben éhen halok. Jó mi? Az ember a legjobb barátjával végezteti el a piszkod munkát így rá nem marad semmi, csak hogy hátra dőljön és várakozzon. Cica az ölemben szundikál, mikor meglátta, hogy készülök elindulni azonnal a nyomomba szegődött és nem tudtam levakarni magamról. A kis dög mostanában valamiért nem hagy élni sem, alig tudom lerázni magamról akárhova is megyek. Most mondjuk nem zavar, legalább békén hagy amíg alszik. Legalább a szőke ciklonom is megdögönyözheti, olyan régen találkoztak már, hogy szerintem mindkettejüknek elvonási tünetei vannak. Cica szerintem jobban szereti a kedves barátnőmet, mint engem, de sebaj, ez még mindig jobb, mintha gyűlölnék egymást.
Azt hiszem, ez a mai kis találkozónk is előrébb lendíti a pletykát, miszerint mi valójában halál szerelmesek vagyunk egymásba, csak titkoljuk, mert valami különös indokból nem akarjuk felvállalni egymást. Mondjuk ezt nem értem, miért ne vállalnám fel, ha végre valakivel meg tudnék állapodni? Csak azért, mert már öt éve vagyunk jó barátok és testvéremként tekintek rá még nem lesz köztünk semmi több ennél. Nem értem, hogy miért nem képesek felfogni az emberek, hogy fiú és lány között is létezhet csak barátság és semmi több. Azért, mert nekik még nem jött össze sosem még nem kell féltékenynek lenniük arra, akiknek sikerült minden egyéb érzelem nélkül barétoknak maradni.
Az órám szerint kettő perce van Margenak, hogy pontosan érkezzen. Már farkas éhes vagyok, szóval remélem, hogy eljön, különben kénytelen leszek visszamászni a kastélyba hogy a konyhába betörve lopjak magamnak némi kaját. Az túl fárasztó lenne.