Klubhelyiség

Zeg-zugos, beláthatatlan helyiség közvetlenül a bejáratot követően, mely tele van sok-sok kényelmes fotellel, kanapékkal illetve kisebb asztalokkal és egy közepes méretű kandalló is található itt. A diákok szabadidejük nagy részét itt töltik el, de van, aki itt tanul, ezért akad néhány íróasztal is székekkel. Idelent nincsenek ablakok, ezért sűrűn elhelyezett lámpások és mécsesek világítják meg a helyiséget. A terem díszítése ezüst és zöld színű, gyakorta ismétlődnek a kígyómotívumok.

A klubhelyiségből két boltíves folyosó indul: egy a lányok, egy másik pedig a fiúk hálókörletei felé.

[Mardekárosok estéje]

Mardekárosok estéje



Mardekáros diákjaim
2001. június 23.

Ennek a ma estének a gondolata már a tavalyi tanévben is megfordult a fejemben, de akkor úgy éreztem, nem lennék méltó rá. Főleg úgy, hogy nem is voltam még házvezető. Nem titkolom sohasem, hogy teljes szívemből a Mardekárnak szurkolok, hiszen először ezek között a falak között éreztem úgy, hogy családra találtam. Még akkor is, ha nem voltam éppen a társaság kedvence, és sokszor nem is kerestem mások társaságát, azért ha szükségem volt segítségre, akkor megkaptam, ahogy ha egy csínyben kellett részt venni, akkor mindig lehetett számítani rám. Szóval most úgy áll a helyzet, hogy a klubhelyiség bejáratánál állok, még igazítok egyet a ruhámon, amit ma este nem egészít ki a talár, csupán egy póló van rajtam farmerral.
Nem mondtam nekik semmit, ezért meglepetésként érheti őket ez a buli. A kandallóba a Mardekár színeiben pompázó láng lobog, egy asztal került még be a helyiségbe, de egyébként nem változtattam semmin. Az asztalon a legkülönfélébb ételek is italok kaptak helyet, melyek mindegyike változtatja a színét. Van közöttük alkoholos és alkoholmentes is. Ma kivételesen az ötödévüket elvégzett diákoktól felfelé maguk dönthetik el, hogy isznak-e vagy sem alkoholt. Az alatt viszont tartom, hogy csak mentes italt lehet.
A házimanók az utolsó simításokat végzik. A mögöttem lévő ajtót lezártam, senki sincs a Mardekárosok házának helyiségeiben. Tudtam, hogy nem kell erre sok idő, de már biztosra veszem, hogy vannak olyanok, akik türelmetlenek. Akkor nem is húzom tovább az időt, főleg mert korábban mindenkinek küldtem baglyot, hogy ebben az időben szeretnének, ha a klubhelyiségben lennének.
A kandalló elé állok, és megnyitom a bejáratot. Látom, ahogy betódulnak a diákok, és nem értik, hogy mi történik. Talán van, aki sejtheti, de biztos vagyok benne, hogy nem tudják. Nem is baj, nem lenne másként meglepetés buli az én ügyes diákjaimnak. Mikor látom, hogy mindenki megérkezik, akkor fogok bele a beszédbe.
- Kedves diákjaim! Ahogy a korábban küldött üzenetben már utaltam rá, ma szeretnék mindenkit látni itt. – Ahogy kimondom ezeket a szavakat, körbe is nézek mindenkin. – Látom, ez sikerült is – mosolyodom el.
Hagyok még egy kis szünetet, hogy mindenki elhelyezkedjen, akár a kanapékon, vagy székeken. Igazán büszke vagyok mindenkire, igaz néhányukra kevésbé, de akkor is az én fiaim és lányaim.
- Örülök, hogy senki sem menekült el az üzenet láttán, és szeretnék mindenkit megnyugtatni, nincs semmi baj. Azért hívtam össze önöket, hogy megmutassam, ismét eltelt egy év, és még mindig én vagyok a Sötét varázslatok kivédése tanár. – Igen, kicsit muszáj még mindig visszautalnom azokra az időkre, mikor fogadást kötöttek arra, hogy meddig maradok. – De elsősorban azért kértem, hogy ma jelenjenek meg itt, mert szeretném mindenkinek megköszönni az idei évben nyújtott és elért eredményét. Büszke vagyok magukra. Mindenkire, kivétel nélkül. A ma este csak az önöké. Érezzék jól magukat ezen a bulin.
A bejárat felé fordítom a fejem, amin éppen belép egy zenekar. Nos, maradjunk annyiban, hogy nem volt könnyű behozni őket, de nem véletlenül vagyok, vagy talán voltam a rejtett alagutak ismerője. De ha ez nem is lenne elég, ők teljesen legálisan vannak itt, az igazgatónő tud a kis bulimról, csak arról nem, hogy alkohol is lesz.
- Egyenek, igyanak és érezzék jól magukat ma este még mielőtt hazatérnének a nyári szünetre, és szeretném megkérni azokat a hetedéveseket, akik úgy gondolják, méltó vagyok rá, igyuk meg a pertut. Illetve, ha van még ilyen diák az alsóbb évesek között is, nyitott vagyok mindenre – zárom le a kis beszédemet és át is adom a helyem a zenekarnak, akikhez csatlakozom én is.
Megfogom az egyik gitárt és pengetni kezdem a húrokat. Egyelőre a kezdő szám erejéig lépek közéjük, mert van valaki, akivel mindenképpen szeretnék beszélni. Csupán az tartott vissza eddig, hogy nem akartam lesokkolni. Miután lerakom a hangszert, az egy pohár italért megyek, és csak utána keresem meg tekintetemmel Averyt.
- Ms. Cassen – lépek oda a lányhoz. – Beszélhetnénk egy percet?
Elvonom a társai mellől, és kerek-perec kimondom, amit gondolok. Nem akarom
- Szeretném, ha tudná, hogyha bármilyen formában szüksége lenne a segítségemre a nyáron, küldjön egy baglyot. – Igen, a listára gondolok, és arra, hogy ő is szerepel rajta.
Nem mintha nem bíznék benne, hogy a környezete nem tudja megvédeni, biztos sokkal jobban csinálnák ott helyben, mint én távolról, de szeretném, ha tudná, van még valaki, akinek fontos az ő biztonsága.
 

IRL tudnivalók:
- A buli IRL június 25-ig tart, addig érdemes befejezni a játékokat.
- Nincs megkötve a reagolási sorrend, mindenki játszhat mindenkivel,
de érdemes jól láthatóan feltüntetni, hogy kit szólítottál meg éppen.
- A buli IC június 23-án este a vacsora után kerül megrendezésre.
- A bulit egy tanári reag fogja lezárni IRL június 26-án.

[ÉVZÁRÓ]

ÉVZÁRÓ

2001. június 23.
o u t f i t

Nem mondanám, hogy annyira izgultam, mit talált ki Fawcett professzor. Magam részéről tudtam, hogy a tanév második felét igencsak szabályszerűen végeztem... legalábbis az előzőhöz képest. De Fawcett amúgy sem volt valami nagyon szigorú ember, legalábbis akkor sem harapta le a fejem, amikor szétnyomtam rajta a muffinomat, pedig Merlinre, de finom muffin volt... Talán átérezte, és inkább együtt gyászolt velem, ami azért elég jófejség, nem?
Szóval nem aggódtam. Inkább csak nagyon jól szórakoztam azokon, akik igen. Mert visszanézve a többieken, többen idegesen toporogtak, mintha csak attól rettegnének, valami alapos fejmosást kapunk. Ebben úgy alapvetően is kételkedtem. Már csak három nap, mielőtt mindennek vége, és újra felpattanhatunk a vonatra.
Erre azért kicsit összeszorult a gyomrom, na, nem mintha nem vártam volna már nagyon, hogy találkozzak Elliottal és Nattal, de akkor is... olyan gyorsan elröppent ez a tanév. És ha belegondoltam, hogy már csak egy maradt, kirázott a hideg. Hogy telhet ilyen gyorsan az idő? Még olyan tisztán emlékeztem az első napomra... És tessék, bumm. Mindjárt vége. Egy év... Nem szerettem a nagy változásokat, pláne nem, ha egyelőre fogalmam sem volt, mi vár utána.
Még mindig tanácstalan voltam a továbbtanulást illetően. És ez év elején annyira nem zavart, úgy voltam vele, van még időm, de mostmár egyre csak fogyott az is, én meg kezdtem kétségbeesni. Mi van, ha a Roxfort után olyan elveszett leszek, hogy csak otthon fogok kuporogni és egész nap sütögetni meg ilyen haszontalan dogokat csinálni, céltalan és értelmetlen lesz az életem, és még meg is hízok? Merlinre, olyan leszek, mint Karen! Csak kövérebb. Jóég...
Halkan kifújtam a levegőt, hogy leállítsam magam. Túlságosan katasztrofális kilátás volt ez ahhoz, hogy beletörődjek, most viszont inkább csak odébb söpörtem, mert kinyílt az ajtó, és elkezdtünk beözönleni. Én meg még gyorsan körbepillantottam, kiszúrom-e valahol Jasper magas alakját, de aztán a diáktömeg vitt magával.
- Kedves diákjaim! Ahogy a korábban küldött üzenetben már utaltam rá, ma szeretnék mindenkit látni itt. Látom, ez sikerült is. - Felcsendült Fawcett professzor hangja is, amíg én körbenézelődtem a Klubhelyiségben. A tekintetem megakadt a zöld lángokon a kandallóban, mire haloványan el is vigyorodtam. Menő.
- Örülök, hogy senki sem menekült el az üzenet láttán, és szeretnék mindenkit megnyugtatni, nincs semmi baj. Azért hívtam össze önöket, hogy megmutassam, ismét eltelt egy év, és még mindig én vagyok a Sötét varázslatok kivédése tanár. De elsősorban azért kértem, hogy ma jelenjenek meg itt, mert szeretném mindenkinek megköszönni az idei évben nyújtott és elért eredményét. Büszke vagyok magukra. Mindenkire, kivétel nélkül. A ma este csak az önöké. Érezzék jól magukat ezen a bulin.
A felbukkanó zenekar felé fordultam, és hümmögtem egyet - szóval buli, de nem is akármilyen buli, hm? Oké, ez azért egészen klassz volt. Pláne, ahogy kiszúrtam a poharakat az asztalon - ha alkohol is van bennük, Fawcett hivatalosan is mindenki kedvencévé fog válni.
Na, mostmár ideje felkutatni Jaspert.
Körbenéztem, aztán el is indultam valamelyik irányba - megérzésbe az italos asztal felé -, ám egyszercsak felbukkant előttem a házvezetőnk arca.
- Ms. Cassen. Beszélhetnénk egy percet?
Kissé bizonytalanul húztam össze a szemöldökömet - ajaj, vajon mégis csináltam valamit? Okééé, néha éjszaka lejártam a konyhába, de a prefektusi munka amúgy nagyon megterhelő ám, kell az energia, azért csak nem büntethet meg, pláne nem az év utolsó napjain!
- Hát persze, professzor úr... - biccentettem egy aprót, igyekezve megtartani az előző nyugalmam. Hagytam, hogy kicsit odébb vonjon a diákok sűrűjéből, és most Elliot szavait is elüldöztem a fejemből. A folyosóra amúgy sem megyek ki vele...
- Szeretném, ha tudná, hogyha bármilyen formában szüksége lenne a segítségemre a nyáron, küldjön egy baglyot.
- Őőő... - Kellett egy pillanat, hogy leessen, mire gondol. - Ó! A prófétás cikkre gondol?
Hát persze, hiszen Fawcett professzor neve is rajta volt. Csak úgy, mint az Esméé, Ellioté, Sophie-é... És ez még mindig aggasztott, jóllehet, igyekeztem nem agyalni rajta. Úgyse jutottam volna előrébb. Egyértelmű volt, hogy valami készülődik a háttérben, de hogy mi? Úgy éreztem, felesleges lett volna találgatni.
- Köszönöm, professzor úr, de remélem, nem lesz erre szükség. Úgy értem... nem mintha nem bíznék a segítségében, csak abban reménykedek, hogy nem fog történni semmi... kellemetlen. - Mindenesetre nagyon örültem neki, hogy már tudom használni a pálcámat a sulin kívül is. Erősen megnyugtatott, hogy nem csak dísznek hevert a táskámban. - Mindenesetre, ha úgy adódik, szólni fogok. Tényleg köszönöm!
Halvány kis bocsánatkérő mosollyal csusszantam ki előle, hogy aztán kilépjek oldalra a poharak felé. Kis töprengés után felvettem kettőt, és úgy indultam el ezután Jasper alakja felé, ha sikerült kiszúrnom a többiek között. Azért... az megnyugtatott, hogy ő nincsen rajta a listán. Így is túl sok fontos személy neve szerepelt rajta. Ez a tudatlanság őrjítő volt, hogy nem is sejthettük, mire számítsunk. Jasper pedig már túlságosan fontossá vált, olyan fontossá, hogy talán részben egy kicsit miatta is nem vártam a hazautazást. És reménykedtem benne, hogy ezt nem fogom megbánni... nem szerettem volna megbánni.

[Mardekárosok estéje]

Mardekárosok estéje



Mardekáros diákjaim
2001. június 23.

Úgy tűnik, mindenki jól érzi magát. Örülök neki, hogy jól alakul ez az este. Ahogy látom a Véres Báró is tiszteletét teszi, és ki tudja, talán még jön majd pár szellem, de most csak annyi a lényeg, hogy gond nélkül lemenjen ez az este, és akkor jövőre is meg tudom majd rendezni. Jó lenne, ha hagyományt tudnék teremteni vele.
Előbb azonban szeretnék beszélni pár diákommal. Nem akarom elrontani a hangulatukat, de nem árt, ha tudnak néhány dolgot a jövőre nézve. Először is Ms. Cassent környékezem meg.
- Reménykedjünk benne mind a ketten. Én sem szeretném, hogy bármi történjen a nyár folyamán.
Egy bólintás után elengedem a kisasszonyt, majd megyek további diákokkal váltani néhány szót. Néhányukkal csak annyit, hogy ne igyon olyan gyorsan, mert később még baj lehet belőle, mással viszont pár szónál sokkal többet. Ahogy látom, egész jól alakul az este, mindenképpen megérte belefogni.
Végül éjfél körül elmegy a zenekar, aminek a nyomán csak néhány megbűvölt hangszer tudja a hangulatot teremteni. Az a néhány dal, amit én eljátszok gitáron valószínűleg nagyon kevés. Aztán valamikor hajnali három felé búcsút veszek mindenkitől.
- Jó éjt, mindenkinek!  – köszönök elég hangosan. – Aztán ne szedjék szét a klubhelyiséget!
Kilépek az ajtón. Nos, nem tagadom, bennem is van már egy kevés ital, ami pont annyi, hogy a szobámba még odataláljak, de a házam címeréhez hasonlóan kígyó mozgását utánozva. Ugye ez nem játszott annak idején közre a ház szimbólum állatának a választásában?
 

A játékot ezennel lezárom. Köszönöm a részvételt.

A helyszín szabad.