Benjamin R. Fraser
Eltávozott karakter
Someday we will foresee obstacles
Benji
Hozzászólások: 804
Jutalmak: +1133
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: barna
Kor: 21
Ház: Griffendél
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Esther
Munkahely: Montrose Magpies Kviddics Válogatott; hajtó
Kedvenc tanár: jó vicc, haha
Legjobb barát: Elliot, Sean, Len
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: Cédrus, főnixtoll mag, 13 hüvelyk
Nem elérhető
|
|
« Válasz #1 Dátum: 2020. 02. 03. - 13:43:19 » |
0
|
10/1/2001 ● STELLA ● ⭃ Azt hiszem égek ⥷
Az idő megáll, Ha a szív lejár. De utána már, Ezért se kár...
Nem is telt el sok nap azóta, hogy Raylát konkrétan faképnél hagytam Esther miatt. Nem volt túl férfias cselekedet tőle, de Esher kizökkentett mindig is abból, hogy megőrizzem a józanságomat. Azt hittem felnőttem, és bár amúltamat, az apámat a húgomat és Aident nem tudtam hátrahagyni, Esthert csak igyekeztem elfelejteni. De nem ment az sem ment. Mindenhol ott volt, láttam a szőke haját a Nagyteremben, a kókuszillatát a közeleben, még nyáron is üldötött az emlékekkel együtt. És akkor Aiden is a nyomomban volt, az árnyékával. Fekete láncok fojtogattak, és mégis követtem. Megőrültem. De képtelen voltam elszakadni. Nem ment. Lassan eltelt 3 év és még mindig ugyan ott tartottam. A múltban. Aznap is teljesen belefeledkeztem a gondolataimba. Hallottam Aiden fontoskodó hangját, a hülye szabálykövetési mániáját, láttam magam előtt a kicsi húgomat is rohanni. De ők csak hangok és délibábok voltak. Mégis próbáltam elhinni, hogy valóságosak, hogy megragadhatom őket. Előttem láttam a repedést a hideg köveken, aminek két oldala volt a jelen és a múlt. Én pedig a kettő között mentem. Mint mindig. Halkan sóhajtottam, miközben igyekeztem eljutni a bájitalteremhez, hogy oda adjam Tachibana professzrnak a szorgalmimat, amit a rossz jegyeim ellensúlyzásaképpen kellett csinálnom. Nem akartam jól tanulni. Bár régebben se nagyon vettem rá magam, de különösen szétcsúsztam az ostrom után. De persze a tanárok vagy csak leszidtak, vagy mániákusan megpróbáltak lelket önteni belém, vagy legalább egy kicsit feljavítani a teljesítményemet. Ez volt a bájitaltan tanárnővel is. És hát mégsem mondtattam nemet egy tanárnak, ha így elém állt, hogy muszáj összekevernem valami löttyöt. Meg olyan kedvesen kért. Nagyo sokat cseszgerélődtem ezzel az elme pallérozó főzettel, de még talán büszke is voltam rá. Viszont csak nem tudtam teljesen elszakadni attól, hogy valamiért Aident kerestem. Csak egy mardekáros suhant el mellettem. Őrült vagy Ben. A testvéred meghalt. Mégis utána néztem, mert hátha. Hátha nem történt meg. Aztán egyszer csak valami veszekedés ütötte meg a fülemet, majd a következő pillanatban a földre csapódtam. Több Hollóhátas is állt egy kupacban, biztos valami szokásos balhé, de azért megnyugodtam, hogy nem volt közöttük Esther. Ám mielőtt kerekedt oldhattam volna, mert semmi kedvem nem volt belekeveredni valamibe, éreztem, hogy éget valami. És kezdett nagyon is égetni. Miközben igyekeztem nem ordítani a fájdalomtól, csak sziszegni, de aztán csak elhagyta a káromkodás a számat, mert a szorgalmimnak annyi lett, és még a lábam is borzalmasan fájni kezdett. - Basszameg a kurva élet... Azt hiszem égek...- nyögtem, és komolyan fogalmam sem volt arról, mit csináljak. Azért reméltem a többiek nem olyanhülyék, hogy beletrappolnak a kiömlött tócsába. Hollóhátasok, szóval annyira nem idióták. Még én is arréb csúsztam, mert a seggemről nem akartam a bőrt leégetni.
|