Borzfészek

A Klubhelyiség egyik végében egy tökéletesen kör alakú nyílás egy kisebb kis vacokhoz csatlakozik. A szintje magasabban van, mint a klubhelyiségé, viszont alacsonyabb a belmagassága. Kényelmes párnákkal van körberakva, és különböző falfirkákkal van díszítve a plafontól a padlóig az összes felület. Szokás, hogy a végzett hugrabugosok a ballagás előtt felírják ide a nevüket, ám van, aki tenyérnyomot, van, aki varázsigét, bájitalreceptet, vagy a kedvenc idézetét hagyta maga után.
Pár éve a fő helyen kint van az a poszter Cedric Diggoryról, ami a Szombati Boszorkányban jelent meg az utolsó próba előtt.

Nagyon aranyos Jasontől, hogy segít nekem megkeresni a mágiatöri tankönyvem. már áttúrtam a szobámat, aztán a klubhelyiséget is - itt csatlakozott hozzám a háztársam - , mielőtt eszembe nem jutott, hogy legutóbb ide menekültem a többiek elől, hogy nyugodtan tudjak tanulni. Ez teljes csendet és koncentrációt igényelt, mert sajnos nem megy olyan könnyen, mint azt szeretném. Szóval utolsó reményemként ide mászok be, majd hátra pillantva megbizonyosodom róla, hogy a fiú követ-e. Nem túl nagy ez a terem, de azért ketten talán gyorsabban haladnánk. Lassan és komótosan kezdem el felforgatni a párnákat, ezzel totál rendetlenséget csinálva a kis helyen. Végül az utolsó párna alatt megtalálom a kis gonoszt, ami csak úgy szó nélkül meglépett előlem, mikor szükségem lenne rá. Persze, most már semmi kedvem tanulni, a keresés még azt a keveset is elvette, ami előtte volt. Sosem volt erősségem ez  a magolás dolog, de ahogy egyre idősebb lettem úgy lett egyre gázabb a helyzet. Egyre kevésbé tudtam az agyamba szuszakolni az anyagot, ami meglátszott az év végi vizsgaeredményeimen is.
Miután diadalittasan megmutatom a fiúnak, hogy megérte annyit kutakodnunk a fránya vacak miatt, visszapakolok mindent a helyére, hogy azért ne hagyjak már magam után disznóólat. Aztán úgy döntök, hogy nekem még nincs kedvem kimenni. Itt olyan kényelmesen el lehet terülni és nincs annyira meleg, mint odakint. Most hogy jön a nyár odakint egyre melegebb van és egyre kevésbé lehet megmaradni kint.
Hogy felhívjam magamra a figyelmét hozzávágok egy párnát majd aranyosan nevetve elterülök a padlón. Kiengedve hagyott hajam elterül körülöttem, tökre menő látvány lehet, mintha úsznék éppen a sárga kispárna tengeren.Tiszta kár, hogy én nem látom magam kívülről. Mondjuk az egyszerre lenne para és menő, de inkább talán megkímélném magam ettől.

[title:elveszett dolgok]

title:
elveszett dolgok

2001. április 19.; Roxfort; Borzfészek

play with: Aurora

Azzal az elhatározással vetem bele magam a házam mindig pezsgő klubbhelyiségébe, hogy esetleg megpróbáljak tanulni. Igen, a hangsúly a próbálin van, mert bár kinyitom a könyvet, vagy a füzetem, rájövök, hogy az igazából egy másik diák másik órai jegyzete, aztán rohanhatok megkeresni a sajátomat, azon merengve, hogy cserélettem el megint a saátom egy másik emberével. Vagy házidolgozat írás közben már nem is a házidolgozatról írok, hanem valami történetet vések fel a lapra. Egyszer úgy adtam le, azt hiszem pár éve, még Pitonnak, és nem nagyon volt ettől elragadtatva. Pedig igazán jól sikerült szerintem a történet.
Szóval most is éppen eme nekem elhatározás céljából húzódok be a helyiségbe, amikor valami felém röppenő könyv pofán nem vág, és még a szemüvegem is leveri. Valahogy aztán nagy nehezen kiveszem, hogy egy lányszerű - mondom nem látok jól -, háztársam kutat valami iránt.
- Segíthetek? Ketten talán többet látunk - mondom segítőkészen megfeledkezve  atényről, hogy velem kisegítve ugyan ott tart, mintha egyedül keresne, mert jelen helyzetben nem látok semmit. De már elfelejtem, hogy hol van a szemüvegem, így hunyorogva nekiindulok taperolni a bútorokat. Abban reménykedve, hogy nem taperolok meg véletlenül egy embert, akit bútornak nézek. - Mit is keresünk amúgy? - jut eszembe  akérdés, miután átkutattam a szobám valami után.
Aztán csak előkerül a könyv, azt hiszem, mert  alány lenget felém valamit a kezében. Akkor most kereshetem a szemüvegem. Amit meg is találok, de Aurora a képembe vg egy párnát, így mielőtt feltenném a szememre ki is verődik a kezemből megint. Erre én is elröhögöm magam, mert ha azt vesszük elég béna vagyok. Játékosan visszadobom felé  apárnát, majd a szemüvemeért lehajolva mellé telepedek. Hogy aztán megint elfelejtsem, hogy a szemüvegem nálam van, és továbbra is vakiszom.
- Nagyon festői, ahogy a hajad úszik meg minden - magyarázom, majd zavarba jövök és elvrösödöm. A lányokkal annyi bajom volt mindig is. Mármint úgy addig egészen jól elvoltam velük míg nem tetszett egyikük se. De egy ártatlan kis dícsérettől is teljesen el tudok vörösödni, pedig tudom, hogy annak örülnek a lányok. Néha szégyellem magam, mert olyan érzésem van, mintha Fridát bántanám meg ezzel, hiszen neki már nem tudok bókolni úgy, hogy lássam, ahogy elmosolyodik. De nagy nehezen legyűröm a melankóliát, és Aurora felé hunyorgok.
- Nem láttad a szemüvegem?

Nehéz eset volt, mire meglett ez a vacak, de az a lényeg, hogy megvan. Így ha lenne kedvem akkor neki is állhatnék tanulni, de azt hiszem ezt a szeánszot estére fogom halasztani. Most sokkal több kedvem van Jasont boldogítani csodálatos társaságommal mint unalmas adatokat bebiflázni a semmiért.
Úgy tűnik, elég bénán célzok, mert a fejbekólintás helyett csak azt sikerül elérnem, hogy szemüvege kirepüljön a kezéből. Hoppá, hát ezt nem egészen így terveztem. Nem tehetek róla, hogy én törpe vagyok, ő meg óriás és világ életemben borzasztó voltam a labdás játékokban. De megtalálja, szóval nincs annyira nagy baj.
- Ó, szóval festői? Hát igazán aranyos vagy - kuncogok fel bájosan minden gúny vagy irónia nélkül. tényleg aranyosnak találom ezt a kissé esetlen és félszeg fiút. Nem tudom, hogy udvarolni akart-e vagy csak ennyire művészlélek, de mindenesetre jól esik a bók. Úgy látom, kicsit zavarban van, vöröslő orcája legalábbis erre enged következtetni, de lehet hogy tévedek. Vagy az is lehet, hogy minden lányra de főleg  a nekik elszór dicséretekre reagál csak így. Nem találok ebben semmi cikit vagy férfiatlant, én személy szerint kedvelem az ilyen finom és széplelkű fiúkat. Szerintem nincs azzal semmi probléma, hogy nem egy agresszív vadállat vagy egy szoknyahajhász macsó.
- Azt keresed ami a kezedben van? - kérdezek vissza mosolyogva. Aha, szóval ugyanolyan feledékeny mint én. Simán képes vagyok dettó ugyanezt eljátszani, amiért mindenki nagyon furának tart. De Merlinre, anyánál kell reklamálni, hogy a rövidtávú memóráim ennyire szörnyűre sikeredett. Ahogy Jason leül mellém feltápászkodom emberi pozícióba és fejemet a vállára hajtom. Remélem, nem bánja hogy ilyen közvetlen vagyok, de remélem majd szól, ha nem akarja, hogy így közeledjek felé. Mármint csak barátilag, szerintem nincs ebben a kedves gesztusban semmi rossz.

[title:elveszett dolgok]

title:
elveszett dolgok

2001. április 19.; Roxfort; Borzfészek

play with: Aurora

A hugrások klubhelyiségét mindig is szerettem. Nem mintha a többiekéhez lett volna szerencsém, de ahogy elmesélik olyan furán furának tűntek, bár mindegyik izgis hely leten a maga nemében. Viszont itt mindig olyan furán nyugis volt minden, és ez kifejezetten kellemes és barátságos atmoszférát teremt. Bár annyira nem skerül átjárnia engem, hogy ne legyek totális pánikban egy lány közelében.
Fridával is ez történt, pedig Adam és Robin is annyiszor, de annyiszor próbált rávenni engem arra, hogy közeledjek felé, de valamiért mindig bekrepált az agyam, és Frida inkább tekintett rám legjobb barátként, mint a Fiúként. De talán csak félre értettük egymást. Talán, ha összeszedtem volna a bátorságom elmondhattam volna neki, hogy tetszett. De aztán már minden késő lett, és csak az emlékeim maradtak meg róla és a többiekről is. Szerencsére én voltam az egyetlen hugrás így a közös emlékek lenyomata sokkal fájóbb volt a folyosókon, a termekben és a többi helyen, ahol voltunk.
De nem, nem össze kell szednem magam, itt fekszik előttem egy nagyon aranyos és szép háztársam, mert azért én észre veszem a női szépséget. Csak hát félek. Szóval igyekszem elkergetni a rossz emlékeket, úgyhogy az arcomba csapódó párna is tök jól jön, ha úgy vesszük, mert egy picit már másra figyelek.
- Ó, szóval festői? Hát igazán aranyos vagy - nevet fel aranyosan, mire csak nagyokat pislogok, miközben próbálom Adam meg Robin tanácsait felidézni, amik lényegében annyiból álltak, hogy légy férfi. És a többi és a többi. Én már férfi vagyok vagy mi, ennél jobban azt hiszem már nem lehetek férfibb férfi. Szóval ezt a tanácsot sose értettem igazán.
- Aaaz aranyosság a lányok dolga - motyogom zavartan. Remek Jason, remek. - De tényleg olyan vagy így, mint efy festményen, ha tudnék festeni meg is kérdezném, hogy lerajzoljalak-e, mármint nem úgy, mint a Titanicban, az kicsit... kínos lenne... De meg amúgy pálcika emberként nem lenne túlságosan szép az a kép - magyarázom hebegve hevesen gesztikulálva, miközben a kezemben szorongatom a szemüvegem.
- Azt keresed ami a kezedben van?
- Ó. - Óóóó! A torkomat megköszörülve visszateszem a helyére a szemüvegemet, majd miután nagy nehezen ráveszem arra magam, hogy leüljek Aurora mellé, ő meg közelebb kúszik és rám hajtja a fejét.
Oooké.
Mit kell most csinálni? Amúgy egészen kellemes illata van. Mondjuk minden lánynak olyan kellemes illata van. Szóval gondolkodom egy kicsit, hogy ne csak úgy üljek megmerevedett tagokkal, mint akit most talált el egy sóbálvány átok, zavartan megpaskolom Aurora feje búbját. Azért az kicsit kellemetlen lenne meg ijesztő kibökni, hogy milyen kellemes illata van. Mert hát az olyan pszichopatás dolog, nem?
- De érdekes szemszíned van. Khömhm. - mondom végül. Mert ez kicsit se parább ugye? Na mindegy, Jason. Egyszer majd csak összejön. Igazából csak értékelem a szép dolgokat, oké? Az még nem ijesztő, ugye?

- Dehogyis, aranyos bárki lehet. Szeretem ha egy fiú aranyos - vonom meg aprócska vállaimat. Ez olyan sztereotipikus butaság, sokkal jobb ha egy fiú aranyos, mintha mondjuk bunkó. Meg hát az aranyos fiúk általában kedves dolgokat mondanak, virágot vesznek meg csokit és az tök jó. Nincs sok elképzelésem, tapasztalatom meg végképp a szerelem dolgában, de szerintem azok a lányok akiknek aranyos a barátjuk sokkal sokkal jobban járnak. Nem is értem azokat, akik direkt az ilyen rosszfiúkra buknak, akik csúnyákat mondanak, cigiznek, isznak és még ki tudja mennyi disznóságot művelnek. Nem, nem. Ez nem nekem való. bár azóta hogy akkorát kellett csalódnom Jakeben nem is igazán keresem a fiúk társaságát, szigorúan csak barátként. Talán igaza van anyának, és tizenhat éves korom előtt nem is kéne ezzel foglalkoznom. Csak tanulni szorgalmasan, hogy aztán legyen belőlem valami. Dehogy mi, az jó kérdés, ha jól menne a jóslástan biztosan meg tudnám mondani. 
- Hát az talán egy kicsit tényleg kínos lenne - bólogatok hevesen egyetértve. Moziban láttam mikor megjelent, de nem kellett volna elmennem. Kicsi voltam én még ahhoz, hogy ezt lássam, de hát sajnos már nem lehetett visszacsinálni. Azóta megnéztem egyszer megint, a karácsonyi szünetben mikor otthon voltam de így érettebb fejjel sem találtam benne semmi romantikusat vagy aranyosat, inkább unalmas volt és szörnyű béna. Tudom hogy ez elég népszerűtlen vélemény, de nem tehetek róla. Ettől ezerszer jobb filmek is vannak.
ahogy a vállára hajtom a fejem és ő meglapogatja a hajam elgondolkodom, hogy tényleg ennyire zavarban van, vagy ezt vegyem úgy, hogy ezzel belemásztam a személye terébe? Mármint tényleg belemásztam, csak nem tudom ez mennyire zavarja. Mindegy, ha nagyon majd szól legfeljebb, hogy sok vagyok.
- Hát igen, sokan mondják, hogy egy őzikére hasonlítok  - bólogatok komolyan. Nem véletlenül van az, hogy van aki Bambinak szólít. Meg Bambínának, de az csak a mamáéknak engedélyezett, meg hát amúgy semmi köze a Bambihoz csak hasonlít rá. Ez is tök érdekes szerintem, hogy micsoda véletlenek vannak. tök furcsa, hogy ez a két szó ennyire hasonlít és én mindkettőre alaposan rászolgáltam a külsőmmel vagy a vislekedésemmel.

[title:elveszett dolgok]

title:
elveszett dolgok

2001. április 19.; Roxfort; Borzfészek

play with: Aurora

- Dehogyis, aranyos bárki lehet. Szeretem ha egy fiú aranyos - ezzel nem igazén tudok mit kezdeni, igazság szerint. Valahogy mindenki azt sulykolta belém, hogy legyek férfiasabb. Nem hiszem, hogy ezzel a kinézettel bármiféle punk, vagy keménycsávó hatást tudnék kelteni. Igazság szerint valószínűleg elég sok fiú háztársamhoz vághatják még ezt oda a többiek. Valahogy nem illünk bele egy amerikai foci csapatba. De igazából nem is az én posztom volt menőnek lenni. Csak úgy elvoltam, még ha a többiek furának is gondolták ezt. Igazából azt hiszem apa már lassan kezd ezzel felhagyni, hogy olyanná neveljen, ami nem tudok lenni. Kár, hogy anya ezt nem érti meg. Bár anya semmit sem akar megérteni. De mindegy is, inkább nem gondolok arra, hogy nemsokára megint több hónapig együtt leszek vele, és csak nagy kegyesen augusztus végén mehtek apa új családjához.
Persze a kijelentéstől inkább csak zavartam megköszörülöm a torkomat.
- Kettőnk közül mégis neked áll jobban azt hiszem - mondom sután, megigazgatva az azóta visszakerült szemüvegemet az orromon. Végül csak sikerül leülni mellé anélkül hogy még nagyobb hülyét csináljak magamból.
- Hát az talán egy kicsit tényleg kínos lenne - erre én is csak bólogatni tudok, és ilyenkor gondolom azt, hogy a francba, miért van nekem ennyire eleven képzelő erőm? Oké, nyilván nem teljesen... Azért nem elevenedik meg előttem Aurora pucéron egy kanapén olyan fura pózban. De már ettől is zavartan és sűrűn pislogok.
- Sokkal menőbb lenne, ha le tudnálak rajzolni mondjuk valami fantasyba illő környezetben. Képzeld csak el... Ülnél egy mezőn, az égen lebegő, felők között úszó szigetek, körülötted meg repkednének a virágszirmok - magyarázom elgondolkodva. Ilyenkor kicsit bánom, hogy nem tudok rajzolni, maximum csak a képzeletemmel. Néha elgondolkodom, hogy normális-e, ha az ember ennyire a képzeletében él, és ennyire élénk. Mert valljuk be, van egy csomó betegség, ami ennek a végterméke. De egyelőre nem pánikolok inkább. Még nem hiszem azt, hogy a Marson vagyok, és azt sem képzelem betegesen, hogy minden pillanatban rám ronthat egy nazgúl. Pedig milyen izgalmas lenne. Mondjuk Frodo biztos nem ezt gondolta.
A lány közelségére egyelőre nem tudok egy barátságos fejpaskolásnál meg egy megint csak nagyon kínos bóknál többet kinyögni. Igazából talán abba is kéne hagynom, mielőtt tényleg mindenki csak úgy fog rám emlékezni, hogy a kínos srác a sárgák közül.
- Hát igen, sokan mondják, hogy egy őzikére hasonlítok.
- Vagy egy Ewokra. - Mondhat bárki bármit, akkor is aranyosak azok a kis medveszerű izék a Star Warsból. - Bár modjuk nem vagy olyan szőrös meg minden. De nagyon aranyosak.

Édesen vigyorgok, mégis csak azt mondta, hogy aranyos vagyok. Ezt nagylelkűen bóknak veszem, még ha nem is igazán úgy értette, csak arra akart kilyukadni, hogy ő nem akar aranyos lenni. Ezek a fiúk, szörnyűek. Majd ha felnőnek megértik, hogy nem kell mindig mindenkinek kemény srácnak lenni, mert nem mindenki egyforma és ettől szép a világ. Milyen rossz is lenne, ha mind ugyanolyanok lennénk, nem? Nem lenne választék, hogy kivel akarsz barátkozni meg hogy ki tetszik és ki nem. És akkor furcsa egyforma babák születnének és minden rém unalmas lenne. De azt mondják a fiúk később érnek, szóval majd egyszer rájönnek ők is.
Valahogy nem tudom elképzelni, ahogy ruha nélkül kitekeredve fekszem egy kanapén Jason árgus tekintetével. Vagyis de, épp az a probléma, hogy túl élénken látom magam előtt és cseppet sem tetszik a látvány. Maradjunk annyiban, hogy látott már nálam formásabb lányt a világ és hogyha engem vetnének papírra az felérne egy az iskolai szertárakban látott csontvázakról készített képpel nagyjából.
- Izgin hangzik. - Nem csak azért mondom, hogy ne törjem le a lelkesedését, hanem inkább azért, mert tényleg így van. Sokszor elképzeltem már, hogy milyen lenne egy a muglik által teremtett fantasy világba belecsöppenni. holott egyébként egy ilyen világban élek, ami nagyon izgi egyébként, csak na, az ember mindig arra vágyik, amit nem kaphat meg. Bár amúgy tökéletesen elégedett vagyok az életemmel, boldog családban élek, mondhatni jól tanulok és megvan mindenem, amire csak vágyhatok. Csodás egyszerűen.
- Egy micsodára? - biztosan valami olyan filmben szerepelnek, amit nem láttam. Sok ilyen film van, nem nehezebb olyat mondani, amit ismerek, mint amit nem. Pedig amúgy varázslókhoz képest én még sokszor is járok moziba azzal az évi egy vagy két filmmel. Szerintem még az aranyvérűeknek is el kéne menni néha, fogalmuk sincs, miről maradnak le.
- Egyébként ha van valami terved mára igazán nem akarlak feltartani. - Eddig eszembe sem jutott, hogy talán neki is lehet dolga vagy ilyesmi, csak így kisajátítottam, mintha olyan jó barátok lennénk. Megértem, ha nincs kedve velem lógni és inkább menne a haverjaihoz vagy ilyesmi. Kicsit aggodalmasan pislogok rá, hogy ugye nem akadályoztam meg semmiben meg nem késett el sehonnan miattam, mert akkor igazán szomorú lennék, ha az én hibámból maradna la valamiről. Néha kicsit túl sok vagyok.

[title:elveszett dolgok]

title:
elveszett dolgok

2001. április 19.; Roxfort; Borzfészek

play with: Aurora

A moslyára érzem, hogy egyre jobban elvörösödök, mert tényleg nagyon helyesen néz ki, hogy így mosolyog, Mondjuk minden lány szép ha nevet és mosolyog. A morcos lányok kicsit félelmetesek, olyan mintha letépnék a fejed, ha hozzájuk szólsz. Mint a sáskáknál. nem akarom, hogy letépjék a fejem, se más egyéb részem.
Zavartan megvakarom a tarkómat, miközben ott ülünk a Borzfészek kellemesen barátságos kuckójában, és igzaán nem tudom mit kéne most mondanom, szóval összevissza beszélek. Igazából már magam sem tudom, hogy miről hadoválok, csak legalább beszélek. A kínos csendnél nincsen kínosabb... Nyilván ezért hívják kínos csendnek.
- Izgin hangzik - mondja, mire én lelkesen rápillantok és széles vigyorra húzom a számat. Nincs is jobb annál, ha valaki ugyan olyan lelkes mint te.
- Valóban? Tök menő háttérsztorid lenne - lendülök bele megint a mesélésbe. De ezt nagyon szeretem. Ahogy elképzelem az embereket egy új környezetben egy új történetet adva mögéjük. - Mondjuk lehetne az apukád ogre ölő harcos, így te is nagyon értenél a fegyverekhez. A fegyverek menők, bár egyikhez sem értek, igazából apáék attól félnek levágnám a saját fejem vgy lábam... - magyarázom, aztán inkább csak elhallgatok. Túl sokat beszélek és elég kevés embert érdekel az, mit találtam ki hozzájuk. - De, biztos nem olyan izgalmas ez, mint a te itteni életed - motyogom és zavartan megvonom a vállamat. A fél testvéreimnek sokkal jobban megy a mesélés.
Már mondjuk várom is, hogy lássam őket a nyáron, de augusztusig anyámmal kell élnem, ami kissé lehangoló, mert már megint azzal fog veszekedni, hogy miért nem tanulok, és miért nem akarok a Minisztériumba dolgozni. De miért nem érti meg, hogy oda én nem illek bele? Komolyan, hogy tud engem elképzelni aurornak? Vagy diplomatának. Bár nagyon szívesen beszélnék koboldul meg kelpie nyelven, de akkor sincs túl sok diplomáciai érzékem.
- Egy micsodára?
- Ewok. Olyan kis apró szőrős maci-mosómedve szerű lények, a Star Warsból. Az Endor bolygó egyik holdján élnek. És kis csuklyájuk van. Két lábú mini-maci izék - magyarázom. - Bírom azokat a filmeket
Nem tudom még mennyi ideig beszélgetünk, de nekem lassan kezd valami eszembe jutni, hogy valamit meg kéne ma csinálnom. Valami fontosat, mert legutóbb is kiakadt rám az egyik professzor... Bár már azt sem tudom, hogy kiés miért, de biztosan eszembe fog jutni. Az orromat ráncolva töröm a fejem, amit bizonyára Aurora is észre vesz.
- Egyébként ha van valami terved mára igazán nem akarlak feltartani.
- Ó, nem. Nem tartasz fel, vagy ilyesmi, csak mintha lenne valami házim amit... Óóó, a Búbájtan... És a Gyógynövénytan! - kapok a fejemhez. - Igazából nagyon örülök, hogy beszélgettünk, de aszt hiszem meg kéne csinálni ezt a bár oldalas beadandót... Pár száz... De még van pár óra hosszám a napból, szóval.. én most... megyek is.. - pattanok fel, majd zavarban magyarázva még beletolatok ebbe-abba, miközben kifelé igyeszkem. Nagyon meg kéne csinálni a házit, mert nem akarok megnt egy rivallót végighallgatni reggeli közben...
- Majd még összefutunk - intek neki búcsúzóul, aztán kisietek a cuccomhoz, hogy nekikezdjek a háziknak.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!