A Szükség Szobája

"..nem lesz május többé nélküled."

Miles

********

   Bár tehetséges a csajozásban, a színészkedésben és jól kimenti magát minden kis szarságból, azért biztos van valami gyenge pontja, amihez nem ért, nem tud válaszolni vagy legalábbis egy kis fejtörést jelent számára a válaszadás, és én, a mai délutánon azon leszek, hogy ezt megtaláljam. Kell egy kis sebezhetőség tőle is, na ne már, hogy mindig csak a lányok legyenek a gyenge lelkű kisangyalkák.
A cipőimet ledobva törökülésben folytatom tovább a mondandóimat. Sokkal kényelmesebb így, esküszöm ettől is felszabadultabbnak érzem magam, bár azért már egy ideje elmondhatom, hogy nincs bennem az a nagy stressz, mint az elején. Látom nincs mitől parázzak, nem az az első randin letámadós típus, vagy inkább én nem vagyok az akit leakar támadni, de mindegy is, ilyeneken még nem is szeretném törni a fejemet, inkább csak természetes próbálok lenni és sikerül, talán már ezért is jött nekem, hogy húzzam fel a lábaimat, csak a megszokás.
- Ne haragudj, csak a megszokás – próbálkozik kissé aranyosabb hangra váltani, de azért furcsa az ő hangja ebben a formában. Hát persze, megszokás. Akaratlanul is elnevetem magam, a mondat miatt is és a nagy beleéléssel játszott szerep s rátesz azért egy lapáttal.
- Akkor ez vállik be a csajoknál, ha jól értem– kérdezek rá egyenesen arra amire kíváncsi vagyok. De igazából nem meglepő, hisz azért tele van a Roxfort is olyan csajokkal, akik egy jó megfogalmazott és szépen kiejtett mondat után is szívesen beadják már a derekukat és a fiúk úgy tudják irányítani őket, mintha hipnózisba estek volna.
- Hűű, hát szerveztem egy nyaralást Olaszba a családnak, mert már ránk fér. Meg ott leszek azon a csillaghullásos fesztivál izén, ha te is jössz talán összefuthatnánk, bár én egy haverommal megyek majd. Szerintem nagyjából ennyi, sok időt töltök majd a húgommal meg a mugli barátaimmal– ennek hallatán már kicsit elkezd lehervadni a mosoly a számról, de azért igyekszem visszavarázsolni. Milyen szerencsés már, ha én tervezném a család nyári programjait, akkor szinte minden második héten úton lennénk és minden nyáron óriási felfedező körutat tartanánk, de nekem be kell érjem azzal, hogy elmegyünk néha valahova, egy hétvégére, ha van a szüleimnek ideje. - Norvégia is jól hangzik, s bár hozzánk London nincs valami közel, de ha arra járok mindenképp dobok egy baglyot– ó, dehogy hangzik jól, szörnyű lesz. Bár ő ezt nem tudhatja. Minden éven családi botránnyal zárjuk az ilyen kis kiruccanásokat, de nem igazán tudom, hogy miért kell akkor ezt erőltetni, szerintem elég ha ünnepekkor küldünk egy üdvözlőkártyát, meg nénikém is vissza és kész, megspórolnánk egy idegileg kimerülős, kicsit sem tökéletes hétvégét.
- Én is ott leszek azon a fesztiválon egy barátnőmmel, vagyis inkább ismerősömmel, még nem sokat beszélgettem vele, de szerintem épp ott lesz az ideje a barátkozásnak. – ez volt életem legfurcsább ötlete, hogy elhívtam magammal a szőke Griffendéles csajt, de tudom, hogy nem fogom megbánni, igazán jófejnek nézem.– Szeretem Olaszországot, szép emlékeim fűződnek oda, talán az az első olyan nyaralásunk, ahol többet voltunk 3 napnál, de sajnos az ilyen utakat annyira nem szoktuk gyakorolni. Te amúgy máskor is voltál már ott? Amúgy úgy látom tök közeli kapcsolatban állsz a húgoddal, irigylésre méltó, de tényleg.

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Lazán vonom mg a vállamat, amolyan lehet hogy igen, de az is lehet, hogy nem stílusban. De valóban, lehet, hogy a csajokra gondoltam, az is lehet, hogy úgy általában az életre. Mindkettő megeshet és ő nem tudhatja. Hacsak nem turkál a fejemben. De azt azért csak éreznem, ha a gondolataim közt trappolna, nem? Meg hát a legilimencia nem egy olyan egyszerű tudományág, akármennyire is okos csajnak tűnik, azért ezt nagyjából senkiből sem nézem ki.
Észreveszem, hogy a mosolya már nem egészen őszinte, lehet érzékeny pontra tapintottam a családi témával. Megeshet, hogy náluk nem olyan harmonikus a helyzet, mint náluk és ezért nem akarja ennyire, hogy eljöjjön a nyár és kiruccanjanak Norvégiába. Persze, lehet csak a nagynéni a szörnyű a családban és csak őt nem akarja látni, én ugye nem tudhatom biztosra, hogy mi mögött mi áll.
- Én is ott leszek azon a fesztiválon egy barátnőmmel, vagyis inkább ismerősömmel, még nem sokat beszélgettem vele, de szerintem épp ott lesz az ideje a barátkozásnak. - Azt hiszem, kicsit meglepetten pisloghatok rá. Miért menne el egy olyan csajjal, akit még csak nem is ismer valami jól? Persze tudom, vannak olyan emberek, akiknek nem okoz gondot az ismerkedés - jó, lássuk be, én is ilyen vagyok - de csak így hopp, leszólítani valakit, hogy menjenek együtt valahová nekem kicsit furcsa. Én mindig megadom a módját, ha épp nem vakrandira megyek előtte legalább beszélgetek a lányokkal egy kicsit, vagy legalább olyan személyeket választok, akiket már több éve ismerek - mint mondjuk jelen esetben Amelia. De hát az ő dolguk, remélem jól érzik majd magukat.
– Szeretem Olaszországot, szép emlékeim fűződnek oda, talán az az első olyan nyaralásunk, ahol többet voltunk 3 napnál, de sajnos az ilyen utakat annyira nem szoktuk gyakorolni. Te amúgy máskor is voltál már ott? - Megrázom a fejem, hogy nem, még nem jártam arra. Nem is igazán járunk külföldre sem, szóval ez most egy igazán nagy élmény lesz. reményeim szerint legalábbis. - Amúgy úgy látom tök közeli kapcsolatban állsz a húgoddal, irigylésre méltó, de tényleg. - Egészen más kifejezés ül ki arcomra, ahogy a húgom szóba kerül. Valami féltő-óvó szeretet jelenik meg a mosolyomban, amiből egyértelmű, hogy mindennél fontosabb nekem.
- Igen, nagyon szerencsés vagyok vele. - És valóban. Remek a kapcsolatunk, amiért hálás vagyok mind neki, mind a szüleinknek. Kellett azért, hogy támogassanak minket néhány nehéz pillanatban.