Sakáltanya

A Sakáltanya nevű szórakozóhely Hertfordshire kertvárosában helyezkedik el. Az Oak Street 52. szám alatt. Az egyetemváros fiatalsága előszeretettel ül be egy egy sörre, vagy épp erősebb italra. Kívül és belül meglehetősen modern képet mutat a hely. Kívülről talán kicsinek tűnik a hely, de belül meglepően tágas. Még egy színpad is elfért, mely teret ad alkalmi együtteseknek, hogy esténként szórakozhassanak a vendégek. Emellett egy tágas bárpult is, és egy pár elkülönített boksz is szolgálja a vendégek kényelmét. Hátul viszont egy kisebb iroda is helyt kapott, ahol a tulaj, Elektra Skouris az ügyeket intézi, és tárgyal a megrendelőivel. Ide idegeneknek a legszigorúbban tilos a belépés.

[✰✰✰]

✰✰✰

2000. szeptember - 13;péntek

Szeszélyes szenvedélygyilkos

♡Henry drága♡

✰csakegygönc✰

lelkemből szól

hébe-hóba 18+?

Ahogy magasan suhanok el bagoly alakomban a Sakáltanya felé, szinte nem is kell megmozgatnom az izmaimat, ugyanis egy kellemes légáramlat kap el. Azért nem gyalogolok, mert a környéket magasról is szemügyre szeretném venni, mert bizony eléggé nagy felbolytást okozott ez az ügy. És még egy halálos áldozat is lett, aminek tetelyében még a helyszínre fognak rendelni egy Szeszügyist is. Aszért nagyban mosolygok a csőröm alatt, amikor visszagondolok, hogy már megint mit csináltam a parancsnokságon.

Az íróasztalra vetett lábakkal dőlök hátra a székemben és az ujjaim között a cigarettámat forgatva gondolkodom egy dalszövegen, mert ha minden jól megy jövőre egy új albumot is össze tudunk dobni a srácokkal. De most megakadok, mert nem jut eszembe, hogyan folytassam a dalszövegem. Azért persze nagyon nyugodt vagyok ahhoz képes hogy a nyakamon a kiadó, és baszogat, ahogy szokott, de őszintén csak a pofájuk jár. Egyébként is mondtam a skacoknak, hogy hajtani kéna jobban, így is túl sok esti próbáról hiányoztak. Majd a seggükre verek, ha ma este megint összeülünk, mert így aztán nem haladok csak hátrafelé.
- Már megint az épületben dohányzik! - csattan mögöttem egy hang, nem mintha megijesztene, de cseszettül kizökkent. Mave az, az ügyeletes jócsaj. Jócsaj, mert minidg szépen van felöltözve. Jócsaj, mert az eszéhez képes több a melle. Jócsaj, mert minden csicskamunkát megcsinál. És jócsaj, mert a rosszkislányt fegyelmezi. Heh, legalább is ezt hiszi. Unottan ráemelem a tekintetemet és még egyszer ráfújom a füstöt, mielőtt laáz elnyomnám a hamutartóban. Már egyre vörösödik. Tök vicces, egyszer azt is elértem, hogy gőz sípoljon ki a füleiből.
- Nyugika, lazaság - nyújtózkodom egyet. - Na mivan?
- Egy: ha még egyszer meglátom, hogy itt gyújt rá, bekéretem a Miniszterhez! EZt nem tűrhetjük el itt, felháborító, amit művel, nem is értem, hogyan vehették fel ide, mert ez egyszerűen...
- Jójó, ugorjunk a lényegre, ha megint végighalgatom ugyan azt, megggyulok. Amúgy meg azért vettek fel, mert hiányzott már ide egy olyan erős munkerő, mint amilyen én vagyok. Ha csak olyanok lebszelnének itt, mint amilyen ön, egészen kaotikus állapotban lenne az Aurorparancsnokság. Úgyhogy szt'em Kingley is baromira hálás lehet nekem.
- Beképzelt szuka - szűri ki a fogai közül, és feltolja nagykeretes szemüvegét, és a mögül próbál kék íríszeivel szikrákat szórni. Igen, csak próbál. Engem nem nagyon hat meg az ő fenyegetőzése. - Szerencséje van, hogy csak maga van itt a többiek közzül... Akik legalább rendesen végzik a munkájukat és nem csak itt ülnek...
- Ha nem tűnt volna fel, éppen papírmunkát csinálok, amit ÖN kedvesem rámsózott, kicsit szedje magát össze - forgatom ingerültem a szememet, majd inkább a tettek mezejére lépve kikapom a hóna alól a jelentést. - Őszintén reméltem, hogy bagolyt küldenek... Jah várjunk, maga is éppen elég bárgyú, mint az itteni szerencsétlen megkeseredett minisztériumi baglyok, nemcsoda, ha madárnak nézték, hehe - mulatok magamban, majd még megvárom a kirohanását és elégedetten távozok.
Mindig jó magam után káoszt hagyni, és baromi szórakoztató is a dolog.
Szóval a Szeszély lecsapott a Sakáltanyára, elvileg mindenki felrepült a plafonra, aztán meg maguktól támadni kezdtek a tárgyak és a konyhakések tűpárnét csináltak egy ipséből, aki csak a szokásos kocsmatúráját tartotta. De a jelek szerint ez inkább tűnik Szezsélynek, mint gyilkosságnak, azért engem is kirendeltek, mert úgysem csinálom semmit. Na mindegy, legalább most nem kell odabent kuksolnom, kicsit kezdett uncsi lenni.
A helyszínre érve nem látok semmi gyanúsat felülről, a hely el van kerítve így muglik és egyebek nem zavarhatnak bele a terepszemlémbe. Belépek az épületbe, és akkor már meg is látom odabent a sertepeltélő Szeszügyist.
- Hellóbelló, szépfiú, Kashmir Echo kriminálpszicho-mágus szolgálatára jelentkezik - teszem hozzá egy kacsintás kíséretében.

[to Miss Echo]

2000. szeptember 13.
Szeszélyes szenvedélygyilkos

to Miss Echo

kísértethangok
munkaruha

Miss Szeszély ismét lecsapott.... Szinte már apátiával határos rezignáltsággal vesszük tudomásul az ötödiken a tényt. Monoton mozdulatokkal kapom magamra a zakómat, és rohanok az irodában lévő kandallóhoz, hogy a lehető leggyorsabban ott teremjek Hertfordshire-ben, annál a bizonyos kocsmánál, ahol az eset történt. Részleteket nem tudok az új katasztrófáról, amikor útnak indulok, de hát minek is? Ott majd úgyis egy szempillantás alatt felmérem, hogy mekkora a kár. Rutinos vagyok már ugyanis, Miss Ribancnak hála.
Javában tart már a kihallgatás, az aurorok már hamarabb kiértek a helyszínre,a medimágusok meg igyekeznek helyrehozni a sérülteket, hogy szállíthatóak legyenek, aztán a feladat nagyját persze majd a Mungóban látják el. Ahogy kihallgatom a legértékesebb tanúkat, meg is tudok pár fontos, de furcsa módon egymásnak kissé ellentmondó információt.
- Tehát azt akarja mondani, hogy a kések Ön szerint nem a Szeszély miatt fúródtak a falba és a vendégekbe? Akkor mégis mitől kattantak be hirtelen? - kérdezem felvont szemöldökkel az amúgy meglehetősen jó bőr fehérnépet, aki elég homályos mesét akar itt beadni nekem. Legalábbis első ránézésre ezt gondolom. Az üzletnek ugyanis sosem tesz jót, ha elterjed, hogy a Szeszély rászállt a helyre. Egy pszichopata őrült sem a legjobb ajánlólevél, de azt azért könnyebb elkapni és aztán a környéken elfelejteni.... Ezt tapasztalatból tudom. Khm.
- Nem, egyáltalán nem a Szeszély volt!  - mondja meglehetősen türelmetlenül, mire gyorsan rögzíteni kezdem a vallomását, hátha tényleg hasznosnak bizonyul a későbbiek folyamán.
- Volt egy elég furcsa, maszkos alak, aki a hátsó bejáraton át jutott be valahogy... - mutat egy félreeső rész felé a nő, aztán remegve folytatva.
- Biztosan ő volt, tisztán láttam ahogy a köpenye alatt a pálcájával babrált, és egy pillanat múlva már át is vágta az áldozat torkát az egyik kés - tör ki a mondat végén zokogásban a pultos, mire együttérzőn végigsimítok a vállán.
- Rendben, köszönöm. Kérem írja le, hogy pontosan hogy nézett ki ez az illető férfi... avagy nő. Milyen volt termetre, milyen maszk volt rajta, és volt-e bármilyen különös ismertetőjele a maszkon kívül? Illetve az is érdekelne, hogy hogyan távozott a helyszínről... - nézek rá bátorítóan, remélve, hogy ezt a pár dolgot azért még képes felidézni, mielőtt végleg idegösszeroppanást kapna itt nekem. Amikor befejezi a vallomását, odahívok hozzá egy medimágust, hogy kapjon már valami nyugtató főzetet, mert bizony eléggé ráfér....Ahogy a véráztatta kocsma többi vendégére is természetesen....
Morogva gondolom végig a helyzetet, amikor belép egy ismeretlen, fekete szépség, akit még sosem láttam, ellenben ő valószínűleg pontosan tudja, hogy én ki vagyok.
- Hellóbelló, szépfiú, Kashmir Echo kriminálpszicho-mágus szolgálatára jelentkezik - köszön rám egy laza kacsintással, amire természetesen muszáj elvigyorodnom. Ezt a munkamorált már szeretem.
- Hódolatom, Miss Echo. Örülök, hogy befutott maga is.... - utalok arra, hogy a munkafolyamat egy részéről bizony már lekésett, de ettől eltekintve természetesen örülök neki, hogy itt van. Minél többen járunk a végére ennek az idegőrlő ügynek, annál jobb.
- Henry James Mirol vagyok, Sebastian Monstro titkára. A főosztályvezető távollétében mindenki nekem jelent itt - biccentek a nőre kissé önelégült csillogással a tekintetemben, ezzel is egyértelműsítve, hogy ki itt a főnök. Mindenfajta kellemetlen félreértések elkerülése végett....
- Nos, amint látja, a halottunknak esélye sem volt - mutatok a sarokban elkerített, lepedővel letakart halott nőre, kinek sziluettjéből tisztán látszik a textil takarásában is, hogy egy méretes kés lóg ki a torkából.
- Nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal még a Szeszélynél is mocskosabb rohadék a tettes... akiről egyelőre azt sem tudjuk biztosan, hogy férfi vagy nő.... - folytatom elgondolkodó hangon, a hulla felé vezetve a kolleginát, hogyha akarja, vegye csak szemügyre nyugodtan ő is. Bűzleni még nem bűzlik, és bizony számára is értékes információkat hordozhat a látványa...

[✰✰✰]

✰✰✰

2000. szeptember - 13;péntek

Szeszélyes szenvedélygyilkos

♡Henry drága♡

✰csakegygönc✰

lelkemből szól

hébe-hóba 18+?

A helyszín nagyon kaotikus, de nem nagyon értek a Szeszélyhez, csupán annyira, hogy mindig hagy maga után ynomokat, összetört szíveket, avagy embereket ilyesmiket. De amint körbepillantok a helyszínen, a a véres padlón és falakon, amelyekbe belefúródtak a kések, az az érzés fog el, hogy ez nem szimplán a szeszély műve. Alantas egy gyilkossal lehet most dolgunk, aki meglehetősen ravasz is. Körbepillantok, magamban megjegyzek, és feljegyzek minden kis apró részletet, aztán fél füllel kihallgatom a hisztéria roham szélén lévő nő vallomását. A takintetem a félig nyitva hagyott hátsó ajtóra vándorol. Szóval maszkos figura, mi ez, valakit megihletett az Operaház Fantomja?
A fontoskodó csávónak bemutatkozás közben kihívóan végigmérem, és bizonyos pontokon direkt hosszabb ideig időzöm el, aztán végül a szemébe nézek.
- Hódolatom, Miss Echo. Örülök, hogy befutott maga is....
- Ó, annak én is, bár nagy volt a kísértés, hogy repülés közben megegyek egy két egeret - teszek célzást arra, hogy bagolyként utaztam, ami mivel be van regisztrálva, talán nem is olyan meglepő a számára. - Tudja, ezek a létfentartás  ösztönök igen csak erősek - teszek neki kétértelmű célzást.
- Henry James Mirol vagyok, Sebastian Monstro titkára. A főosztályvezető távollétében mindenki nekem jelent itt - biccent kissé önelégült pofával. Húh, na de oda vagyunk magunktól. Leplezett, sunyi vigyorra bólintok, de azért én is megjegyzem a magamét.
- Na akkor fasza, a helyettes aurorparancsnok pont megfelel a maga szintjének partnerként - rázom meg én is a hajam, kissé túlszínészkedve, de Charmen is sokszor ezt csinálja. Minden esetre eléggé barátságosan közlöm ezt a tényt, úgyhogy ha van esze érzi, hogy nem farokméregetésre akarom most az időt elpocsékolni.
Közben odalépünk az elsődleges halotthoz, aki már most, letakart vászonnal sem festett túl bizalomgerjesztően. Azért a hullákat nem csipázom annyira, mint egyes nekromágusok.
- Nos, amint látja, a halottunknak esélye sem volt.
- Hát igen, általában ez sokszor jellemzi a halottakat - jegyzem meg.
- Nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal még a Szeszélynél is mocskosabb rohadék a tettes... akiről egyelőre azt sem tudjuk biztosan, hogy férfi vagy nő.... - lépünk közelebb a halotthoz, miközben én lerántom a testéről a leplet.
- Ne féljen, kiderítjük, szaglászásban jó vagyok - mutatom felé a hüvelykujjamat, majd szeműgyre veszem a testet. Nem vagyok profi hullavizsgáló, de nem is az ez én dolgom, nekem pusztán néhány információ kellene tőle. A virágos ruhája a térd alá ér, és a két térde között igen csak mocskos, valamint egy két helyen elég szokatlan szakadás is van rajta. A kezét megvizsgálva látszik, hogy valamivel megkötözték.
- Hm, úgy tűnik elég kalandosak voltak az utolsó percei. Megvizsgálta már ezt egy nekromágus? Látja, hogy milyen állapotban van a ruci, pedig egészen kár érte... Bár már ennek a nőnek tökmindegy. - magyarázom, aztán hirzelen letérdelek és felrántom a szoknyáját. - Nincs rajta bugyi, úgy tűnik megerőszakolták. Még nem lenne okos döntés következtetéseket levonni, de feltételezzük, hogy a maszkabálosunk egy faszi - megnézem még térdepelve a torkából kiálló kést. - Nem úgy tűnik, hogy menekült volna, szóval lehet teljesen váratlanul érte a halál... Bár a test, ha nem volt elmozdítva a kis ajtóre pont ráláthatott, míg életben volt. Szóval lehet, hogy ő felismerte a maszkos alakot, még az utolsó pillanatban, aztán konyec. De ez is csak következtetés, több nyomra kéne akadnunk - tápászkodok fel, de a szoknyát elfelejtem visszahajtani. Már a hátsó ajtó felé lépkedek és körbenézek, hátha találok valami érdekeset.
- Olyan ismerős a neve, tudja, aoám házában sokszor tartott aranyvérüs összejöveteleket, lehet onnan rémlik a családja neve... - tűnődök el közben. - Nem mintha ott lettem volna azokon a szarságokon, sokkal izgalmasabb dolgokkal ütöttem el az időmet - vonom meg a vállam, bár tény, hogy nagyon ismerős a csávó neve.
- Nos, Szivi, maga mit gondol az információk alapján? Egyáltalán a Szeszély felütötte a fejét, vagy az egész teljesen kitervelt gyilkosság?

[to Miss Echo]

2000. szeptember 13.
Szeszélyes szenvedélygyilkos

to Miss Echo

kísértethangok
munkaruha

   - Ó, annak én is, bár nagy volt a kísértés, hogy repülés közben megegyek egy két egeret – poénkodik a nő, akiről már idefelé jövet hallottam, hogy animágus, így megjátszottan felnevetek, hogy lássa, értem én a tréfát és nem lehet olyan könnyen megdöbbenteni.
- Tudja, ezek a létfentartás  ösztönök igen csak erősek – magyaráz tovább, amire egy pillanatra elgondolkozok. Létfenntartás… létfenntartás. Nos, érdekes kérdés, hogy kinek mi számít létfenntartási ösztönnek. Ezen magamban kissé eltűnődök, de hangosan most inkább nem mennék bele.
- Na akkor fasza, a helyettes aurorparancsnok pont megfelel a maga szintjének partnerként – térek vissza gondolatban a jelenbe a tűzről pattant hölgyemény beszólásának hála.
Erre most nem reagálok, mert semmiképp nem tudok belőle jól kijönni. Ha nekiállok bizonygatni, hogy Monstro mennyire kompetens, csak magamat járatom le, ha viszont én is nyilvánosan oltom a főnökömet, az még visszaüthet rám…
- Hát igen, általában ez sokszor jellemzi a halottakat – jegyzi meg szarkasztikusan, mire egy kis kacajt megengedek magamnak. Hadd higgye csak, hogy mennyire viccesnek találom. Ez majd doppingolja a munkában is remélhetőleg.
- Ne féljen, kiderítjük, szaglászásban jó vagyok – nyugtat meg a fekete szépség, majd látszólag szakértő szemekkel vizslatja végig a testet.
- Hm, úgy tűnik elég kalandosak voltak az utolsó percei. Megvizsgálta már ezt egy nekromágus? Látja, hogy milyen állapotban van a ruci, pedig egészen kár érte... Bár már ennek a nőnek tökmindegy – magyarázza, aztán hamarosan a lényegre tér, mind a szavait, mind a hulla átvizsgálását tekintve.
A bugyi nemléte elég komoly jelnek tűnhet, de tudván, amit tudok, lecsekkolom, hogy mennyire tudja félrevezetni a kedvest ez a kis trükk. Hát... eléggé. Amikor feláll a nő, tapintatosan lehajtom helyette a halott szoknyáját. Nehogy elvonja az emberek figyelmét a munkáról, amit ott látnának.
- Olyan ismerős a neve, tudja, apám házában sokszor tartott aranyvérüs összejöveteleket, lehet onnan rémlik a családja neve... Nem mintha ott lettem volna azokon a szarságokon, sokkal izgalmasabb dolgokkal ütöttem el az időmet – hozza fel a nevem témáját a nő, amire a legelbűvölőbb mosolyomat veszem elő.
- Nos, meglehet, hogy egy másik rokonom járt Önöknél, de nekem sajnos nem volt szerencsém – válaszolok higgadtan, és még csak nem is hazudtam. Simán lehet, hogy járt ott valamelyik rokonom, csak az biztosan nem Mirol névre hallgatott.
- Különben mi jóval ütötte el a drága idejét, ha szabad kérdeznem?
A kérdésére felelve átsiklik bennem egy fontos alkotóelem, amit éppen a nekromágus mondott úgy tíz perce, és most már ideje Kashmirnak is tudnia róla.
- Tudja, a nekromágus azt mondta, hogy a nőn lévő karmolások és külsérelmi nyomok egyértelműen arra következtetnek, hogy egy nő karmolhatta meg… És mivel hogy úgy mondjam, a nemi erőszaknak nem volt kézzel fogható végterméke, könnyen lehetséges, hogy valójában egy nő a tettes…. Még az is lehet, hogy nem is erőszakolta meg senki, csak direkt olyan nyomokat hagytak a nőn, hogy félrevezessenek minket…. – tűnődök el a testre bámulva. - A behatolás ugyanis nem bizonyítható a szakember szerint. Egy azonban bizonyos: a szeszélynek az ég egy adta világon semmi köze az egészhez. Ha a szeszély erre járt volna, annak egyértelmű mágikus lenyomatai lennének, amik pedig szakértőink szerint nincsenek – rázom a fejem és tovább gondolkodom.
- Esetleg nem találkoztak hasonló esettel az osztályán mostanság? Hátha nem egyedi gyilkosságról van szó, hanem valami őrült szekta garázdálkodik erre. Nem ez lenne az első példa rá, és valahogy gyanús, hogy ennyi energiát  fektettek a mostani ügy álcázásába... Ha a szimatom nem csal, magasabbra vezethetnek a szálak, mint elsőre gondolnánk...
Lassan odasétálok a bárpulthoz, és töltök magamnak egy kis whiskeyt.
- Kér maga is egy csöppet? Segít gondolkozni...

[✰✰✰]

✰✰✰

2000. szeptember - 13;péntek

Szeszélyes szenvedélygyilkos

♡Henry drága♡

✰csakegygönc✰

lelkemből szól

hébe-hóba 18+?

Furcsa ez a Miron srác, mintha nem igazán mutatni ki őszinte kifejezéseket, bár nem mintha zavarna, hogy műmosolyok mög rejti az igaui gondolatait. Nyilván tudja már, hogyan kell játszani a lapokkal, és talán emiatt van olyan kedvező pozícióban. Azt hiszem nem is lesz sokáig az én dolgom, inkább csak annyi, hogy elviseljem, amennyire csak bírom, bár ha cseszi a csőröm, akkor azt hiszem úgysem tdom megállni, hogy ne szóljak be neki. Szóva, inkább csak jól szórakozom rajta, és a színészi teljesítményén. Én sem vagyok megvezethetetlen, de jól tudom milyyen más szerepben lenni. Ebben engem nem nagyon tud átejteni. De azért visszavágok én is. Talán egy picit én is jétszhatnék vele.
- Különben mi jóval ütötte el a drága idejét, ha szabad kérdeznem?
- Ó, amolyan lányos, apró cseprő dolgokkal. Tudja, szerettem feszegetni a határaimat, úgy értem az élet-halál dologban. Kíváncsi voltam meddig mehetek el. Szóval mindenféle vezsélyes dolgot csináltam, de leginkább csak leugráltam a tetőről, meg apám irodáját gyújtogattam, ilyemsik. Nem, mintha érdekelte volna az, hogy mi van velem, sokkal inkább cseszegtettem őt ezzel. De most van jobb dolgom is ennél.
Magyarázom úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- És maga mivel ütötte el a szabadidejét?
A magyarázatát hallgatva elgondolkodom, és megint a testre nézek. Való igaz, hogy nem voltam egy nagy szakértője a holtaknak, viszont akkor sem hagyott valami nyugodni.
- A behatolás ugyanis nem bizonyítható a szakember szerint. Egy azonban bizonyos: a szeszélynek az ég egy adta világon semmi köze az egészhez. Ha a szeszély erre járt volna, annak egyértelmű mágikus lenyomatai lennének, amik pedig szakértőink szerint nincsenek - bólintok egyet. nos ez tény és való.
- És ha ketten voltak, csak a másik nem éppen nem volt jelen az incidensnél? - vetem fel mellékesen a kérdést. - Azért egy DNS és hüvelyváladék vizsgálatot elvégeztetnék vele, ha a laborba beviszik - mondom ezt úgy, hogy a nekromágus is értse. Nem játszatunk csak egyszerű felvetésekkel, ha ilyen komoly az ügy. És a mágusvilág is rohdt sok meglepetést tartogethat még, szóval a látszat mögötti látszat háta mögé sem ártana bepllantani.
- Ne értsen félre, nem hazudtolom meg a nekromágus tudását, de a testet szerintem minél jobban ki kell vizsgálni. Sokmindent rejtegethet még, ami elsőre talán nem is olyan szembetűnő.
- Esetleg nem találkoztak hasonló esettel az osztályán mostanság? Hátha nem egyedi gyilkosságról van szó, hanem valami őrült szekta garázdálkodik erre. Nem ez lenne az első példa rá, és valahogy gyanús, hogy ennyi energiát  fektettek a mostani ügy álcázásába... Ha a szimatom nem csal, magasabbra vezethetnek a szálak, mint elsőre gondolnánk...
Erre a homlokom rácolva gondolkodni kezdek, majd odalépve  apult mellé kérek egy whiskyt, majd miután megapom, fizetek és nagyot kortyolok belőle.
- Mostanában elés sok szetkás, gyilkosságos eset van errefelé, bár sok esetben igen csak felelőtlenül a szezsélyt hibáztatják érte... De legutóbbi alkalommal is történ egy alaposan félrevezetett ügy, egy szintén furcsa konteksztusban meghalt varázslóval. Tudja ő például egy kávézóban esett össze, miután a jelentés szerint a kávézó szó szerint a feje tetejére állt. Szezsélynek gondolták azt is, bár a fazont kivizsgálva mindenféle karmolás nyomokat és furcsa átoklenyomatokat találtak rajta, de egyszerűen csak lezáratlan ügyként porosodik a többi lezáratlan akta mellett. És ha bemennék, találkoznák egy csomó ilyennel. De mindegyiknél egy közös pont van. "megjelent a Szeszély" - teszem ezt gesztikuláltan idéző jelbe. - Viszont tényleg kellene valami kézzelfogható nyom, amin elindulhatunk, mert ezt is csak úgy lezáratlanként félresöorik. Jah és mindig volt ott valami furcsa alak, amikről magyaráztak a szemtanúk, de azt mindig valami illúziónak fogták fel. Azt hiszem keresni kellene valami közös pontot az áldozatok között is. Vér, származás, foglalkozás, kedvec elfoglaltság, hobbi ilyesmi. Úgyhogy mielőtt fejetlenül bele ássuk magunkat az ügybe - már ha van kedve segíteni -, akkor mehetünk is az adatok után keresgélni -pillantok rá.