Nadine Hayes

NADINE HAYES

   alapok

jelszó || Áldozok egy szűsz kecskét Mrs Norrisnak!
teljes név || Nadine Penelope Hayes
becenév || Nads, Dina
nem || nő
születési hely, idő || Brentwood; 1981, május 26.
kor || 15
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || ötödik

   a múlt

1981. május 26. Ezen a napon született Nadine Penelope Hayes, egy középosztálybeli család első és egyetlen gyermekeként, Brentwoodban.
Szülei Delilah és Liam Hayes. Az ekkor még csak húsz-huszonkét éves friss házasok nem terveztek még családalapítást, így elmondható, hogy Nadine valóban az igaz szerelem gyümölcseként született, semmint egy követendő családmodell kötelező kellékeként. Egyszerű családba érkezett meg, de ahogy mondani szokás: a lényeg az volt, hogy a szülők szerették egymást. Aztán egy őszi napon minden megváltozott.
Liam nagyapja, Herman, ekkor vesztette életét és minden vagyonát egyetlen unokájára hagyta. Az öreg Herman bácsi nem élt fényűző életet, szinte minden pénzét a bankban tartotta. Így a fiatal Hayes házaspárra hirtelen nagy vagyon zúdult. Ha pedig fiataloknak sok pénze lesz, ők nem takarékoskodnak, hanem elköltik azt.
Ebből a pénzből alapította meg Mr. Hayes a mai napig jól jövedelmező szórakozóhelyét a Hide&Seeket, amely főleg a fiatalokat célozza meg azzal, hogy a varázsvilágban népszerű zenekarokat hív meg fellépőknek. Kezdetben igaz csak feltörekvő bandákat tudott szerepeltetni, akik már annak örültek, hogy egyáltalán felléphetnek így pénzt is alig kértek. Remek befektetésnek bizonyult a hely, hiszen a család máig ennek a bevételeiből él. Ám nem csak Liam munkahelye, de a családi életük is jelentősen megváltozott.
Bár Delilah sosem bánta, hogy nem gazdag, most, hogy nem kellett spórolniuk kihasználta a pénz adta lehetőségeit és csak férje odafigyelésének köszönhető, hogy nem jutatta esztelen költekezésével csődbe a családot.
Rögvest egy kényelmes, nagy kertes házba költözött, szebb és drágább ruhákat és új bútorokat vásároltak. Delilah más gazdag családok tagjaival igyekezett összeismerkednek, hogy aztán születésnapi, évfordulós és más ünnepi bálokba járhassanak. Még ő maga is rendezett egyet, de aztán Mr. Hayes nemet parancsolt, mikor a nő lányát is a társaságba kényszerítette, aki a férfi szerint még túl fiatal volt ehhez. Az már más kérdés, hogy miután a kislány nagyobb lett anyja, újra és újra addig unszolta míg Nadine végül bele nem egyezet, hogy elkíséri egy-egy rendezvényre, még ha ott nem is élvezte túl jól magát az anyja korabeli hölgyekkel.
Szóval ebbe a hirtelen változásban élte le Nadine élete első néhány évét. Egyszerre volt a gazdag csemeték kiváltságával és az átlagemberek egyszerűségével nevelve. Ez a kettősség pedig a mai napig meglátszik a személyiségében.
Egyedüli gyerekként rögtön apa kicsi lánya lett, miközben anyja általa próbálta megvalósítani a saját álmait. Zongora és táncórákra járt már egészen kiskorától kezdve, és csak a szerencsének köszönhető, hogy a szüleinek sikerült olyan különórát választaniuk, amit a kislány is megszeretett.
De ha még nem lett volna elég kettős és a zavart a lány, a szülei még tovább bonyolították a helyzetét. Miután apja rájött, hogy Nadine-nak nem tesz túl jót az, hogy túlságosan felnőttként kezelik, visszatért eredeti életszemléletéhez és nevelési elveihez. Szabadon engedte, hagyta, hogy Nadine gyerek legyen. Ellentétben vele az anyja komolynak, érettnek nevelte, azzal a jelmondattal, hogy ő jobb, mint mások. Így rendesen megválogatta, hogy Nadine kivel barátkozhat, beszélgethet, ám az ilyen módon kikényszerített kapcsolatok rendszerint kudarccal végződtek, szóval Nadine-nak nem igazán volt barátja.
Apja volt az egyetlen akivel igazán jól kijött és a lány mai napig imádja a bolondos, gyerekes, nevető apukáját, míg anyjával való viszonya kifejezetten hűvös, távolság tartó.
Az anyai és apai nézetek, nevelési elvek tehát alapjaikban különböztek és a kezdetben még szenvedélyes viszony átcsapott veszekedésekbe. Mr. és Mrs. Hayes már a legapróbb dolgokon is összevesztek, ám ezekről a gondokról rajtuk kívül senki nem tudott. Kifelé, a tömeg felé továbbra is a tökéletes házasság látszatát keltették.

Aztán a kis Nadine-ből, nagy tizenegy éves Nadine lett, a család pedig izgatottan várta, hogy érkezik-e a roxforti levél. Szerencsére nem kellett csalódniuk a bagoly nem késlekedett a levéllel, így Hayesék azon a nyáron boldogan láttak neki az iskolai előkészületeknek. Ezen a nyáron mintha kicsit javult volna a szülők között is a viszony, úgy tűnt rádöbbentek, hogy a lányuk a legfontosabb.
Roxfortba kerülve Nadine igencsak elveszettnek érezte magát. Az eddigi biztonságot jelentő szülői háttér eltűnt mögüle, egymaga volt a nagy kastélyban és most jött rá, hogy mennyire kimaradt az életéből, hogy egyedül önállóan próbáljon meg barátokat szerezni? Fogalma sem volt róla, hogy viselkedjen. Anyja és Apja tanácsadó szavai is ott visszhangoztak a fejében. Legyen büszke a családi hátterére, de mégse dicsekedjen vele, legyen kezdetben hűvös, de mégis nyitott és barátságos. Senkit ne engedjen túl közel magához, de ne féljen kimutatni az érzéseit. Ellenmondásos szavak, javaslatok tucatjaival volt tele a kislány feje. Nem csoda hát, hogy az első évben nem igazán sikerült beilleszkednie. Mindig meghúzta magát, és mivel jobb dolga nem volt szorgalmasan tanult.
Ekkortájt ismerte fel, hogy valamiben más, mint a többiek. Neki elég volt egyszer elolvasnia egy leckét ahhoz, hogy az szóról szóra a fejében maradjon, míg évfolyamtársai órákat töltöttek a tanulással. Ez már korábban is feltűnt neki, amikor zongoradarabokat tanult vagy szülei tanították, de akkor természetesnek tartotta, hiszen nem látta, hogy másoknak ez nem megy ilyen egyszerűen.
Eleinte Nadine kihasználta az adottsága nyújtotta lehetőségeket, minden kérdést azonnal megválaszolt és szinte már nagyzolt azzal, hogy mindent tud. Egészen addig, amíg rá nem jött, hogy ez csak még tovább ront, amúgy sem túl nagy népszerűségén. Ezek után visszafogta magát, és bár továbbra is könnyen tanul, sokszor eljátszza, hogy újra és újra el kell olvasnia egy-egy fejezetet, csak hogy ne tartsák strébernek.

Nadine tehát magányosan fejezte be az első évét és maga sem tudta, hogy haza vágyik-e egyáltalán. Mert bár otthon ott volt az apja, a Roxfortban mindig körül volt véve diákokkal, akik mégiscsak inkább az ő korosztálya voltak, és még ha ő maga nem is tartozott egy közösséghez sem, már abban örömét lelte, hogy a többieket figyelte, hallgatta.
De haza kellett menni és ekkor már világosság vált számára, hogy neki igenis szüksége van társaságra, fontos számára, hogy legyenek körülötte vele egykorúak, így összeszedve minden bátorságát és lelki erejét, megpróbált a közelben lakó gyerekekkel ismerkedni, barátkozni.
A nyár végére végül, ha lassan is, de a szomszéd kislánnyal és kisfiúval olyannyira összebarátkozott, hogy a családjuk még egy hétvégi kiruccanásra is meghívta. Azonban ez sem lehetett zökkenőmentes?
A három gyerek alig várta, hogy végre fürödhessen a tóban így a két felnőttet lehagyva vetették bele magukat a vízbe és csak úsztak egyre beljebb és beljebb. Bár mindannyian tanultak úszni, most valami mégis rosszra fordult. Nadine lába hirtelen begörcsölt és a kislány olyannyira megijedt ettől, hogy szinte mindent elfelejtett, amit tanult, míg végül azon kapta magát, hogy egyre süllyed és süllyed a vízben, miközben próbál a felszínre törni eredménytelenül.
Következő emlékképe az édesapja aggódó arca, amint ágyán ülve várja, hogy lánya felébredjen. A szomszédban lakó úr, ugyanis felfigyelt a gyerekek rémült kiáltozására és nem habozott Nadine után ugrani és felhozni őt a víz alól. A család pedig nem tudott elég hálás lenni a szomszédnak, ám ennek ellenére igyekeztek feltűnés mentesen távol tartani lányukat tőlük, nehogy egy hasonló eset történjen. Delilah és Liam most már a széltől is óvták csemetéjüket, szinte sehova se engedték, ami egyre jobban kezdett zavarni a lányt, ezért alig várta, hogy végre felszállhasson a Roxfort Expreszre és megkezdje másodikos tanulmányait az iskolában, abban a reményben, hogy ezúttal már nem fogja annyira kivonni magát a közösségi életből és megpróbál kellően bátor lenni ahhoz, hogy barátságokat kössön.

Így kicsit olyan lett, mint akit kicseréltek. Igyekezett behozni egy év lemaradását. Az első évben kialakított lelkiismeretes tanulással azonban nem hagyott föl, még ha most már nem csak a könyvtár és a klubhelység között mozgott, hanem néha bizony céltalan sétákat is tett a kastély területén évfolyamtársaival.
Iskolai évei tehát átlagosan teltek, semmilyen történelmi eseményt nem hajtott végre és még csak életveszélybe sem került a kastély falain belül. Csupán negyed év végén történt vele valami, ami jelentősen felkavarta az életét. Bagoly érkezett a hírrel, hogy a szülei nem bírták tovább együtt, túl nagynak bizonyultak a problémáik, különbségeik és inkább a válás mellett döntöttek. Bár a lány már egy ideje érezte, hogy nincs minden rendben a szülei házasságával, igyekezett nem tudomást venni a jelekről és a végsőkig reménykedett abban, hogy szülei valamilyen csoda folytán együtt maradnak. Azonban nem így történt.
Mivel Nadine már ekkor elég idős volt hozzá, választhatott, hogy kivel szeretne együtt élni. Ő pedig gondolkodás nélkül az apjával maradt. Anyja határozottan megsértődött a lány döntésén, így miután kiköltözött a lakásból nem tartotta nagyon a kapcsolatot velük. Ünnepekkor, fontosabb eseményekkor találkoztak beszéltek, ám bár vágyott volt családja társaságára, Delilah büszkesége nagyobbnak bizonyult annál, minthogy úgy tegyen, mintha mi sem történt volna.

   jellem

Most már ismerve Nadine múltját talán könnyebben megértjük jellemét, személyiséget. A kettősséget, amelyet ellentétes neveltetésének köszönhet és azt a hirtelen váltást, amire egyik pillanatról a másikra képes.
Első ránézésre Miss Hayes komornak, távolságtartónak és hűvösnek tűnik. Arcáról sugárzik az elegancia, a komolyság. De ha jobban megfigyeljük, ajkán ott bujkál egy kis félénk mosoly, felfedve Nadine valódi, barátok közt mutatott énjét.
Mivel egy kifejezetten szép arcú lányról van szó (ahogyan ezt majd a külsőségeknél látni fogjuk) ezért már most, ilyen fiatalon fél attól, hogy öreg lesz és ráncos.
Kissé felszínes, a külsőségek érdeklik, keresi a szép emberek társaságát. Akaratlanul is ott motoszkál fejében a gondolat, hogy a kevésbé szép emberek között ő maga is fakóbbá, csúnyábbá válik, ahogyan egy szép tárgy is elveszti varázsát egy mocskos környezetben. A szép emberek között viszont szerény véleménye szerint ez a veszély nem fenyegeti. Külső alapján ítél, és csak utána kezd neki a belső tulajdonságok feltérképezésében. A saját külsejével is sokat törődik, de beszélni nem szeret a szépségápolásról, vásárlásról.
Szereti a művészeteket, a zene és a tánc a kedvence. Szabadidejében imád olvasni, alig lehet könyv nélkül látni. Hatalmas a tudásszomja, nem csak a kultúra tekintetében, az emberekről is szeret mindig mindent tudni, így hozzá nyugodtan lehet szaladni egy-egy szaftos pletykával. Ő maga azonban nem adja tovább a megszerzett információkat, szereti megtartani magának.
Lassan nyílik meg mások előtt, annak ellenére, hogy ötödévesre korára nagyon megkedvelte a társaságot és szívesen beszélget, csacsog. Kapcsolatait tekintve a mennyiséget részesíti előnyben a minőséggel szemben. Sok haver, ismerős, de kevés barát. Bár szóban könnyen nevez valakit a barátjának, csak kevés ember esetében gondolja ezt tényleg komolyan. Ám velük szemben nagyon ragaszkodó, és ő maga is igényli, hogy őt akarják. Igaz nem mindenkit kedvel, de ettől függetlenül azt szeretné, ha őt szeretnék.
Bár elsőre egy büszke, határozott, erőteljes teremtésnek tűnik a valóságban jóval békésebb, nyugodtabb. Tiszteletteljes, kerüli a vitákat, könnyen megalkuszik tovább lép a jelentéktelen vitákon, félreértéseken. Ha azonban komoly vitáról van szó, amely során valaki megbántja akkor nehezen bocsájt, kifejezetten haragtartóvá válik.
Mindenkiben, mindenben hibát keres, még saját magában is. Szeretne mindenben jó lenni, mindenkinek megfelelni, de azt nem viseli, ha másoknak túlzott elvárásai vannak vele szemben. Mások hibáit akaratlanul is élvezi, örül, hogy más sem tökéletes.
Független személyiség, aki a saját képességeire, megítélésére támaszkodik, ritkán kér mástól segítséget. Jól szervezett, precíz, rendszerető lány.
Könnyen lelkesedik, ám kitartásával már vannak problémák. A dolgok addig érdeklik, míg lát bennük valami újat, érdekeset. Önálló tevékenység esetén igényli a visszajelzést, bíztatást, kritikát, máskülönben alábbhagy a lelkesedése.

   apróságok

mindig || napraforgó, zongora, hó, táncos mulatságok, ajándékozás, könyv
soha || darázs, erőszak, hátbatámadás
dementorok || A víz alatt van és igyekszik a felszínre úszni, de bárhogy próbálkozik, nem jut feljebb. Ő pedig csak egyre mélyebbre kerül, és egyre fárad: halálfélelem, reménytelenség, üresség, eredménytelenség.
mumus || Saját maga öregként és ráncosként.
titkok ||
-fotografikus memóriája van
-plüss medvéket gyűjt
-pocsék a névmemóriája, ezért kis versikéket talál ki, hogy összekösse a nevet és az arcot.

rossz szokás ||
-ha ideges vagy nagyon lelkes, akkor előfordul, hogy dadog
-ha ismer egy viccet, akkor van olyan kedves és lelövi a poént?
-nem szereti a szlenget, mindig egész kerek mondatokban, szavakban beszél, amely egyeseket kifejezetten idegesít.

   a család

apa || Liam Hayes, 37, félvér
anya || Delilah Hayes, 35, félvér
testvérek || -
családi állapot || egyedülálló
állatok || Twain, a bagoly

   külsőségek

magasság || 172 cm
tömeg || 52 kg
rassz || európai
szemszín ||kék
hajszín ||barna
különleges ismertetőjel || nyakán van egy anyajegy
kinézet || Első ránézésre egy hűvös, érzelemmentes porcelánbabának tűnik, annak ellenére, hogy nincsen benne semmi különös. Szép arcú lányról van szó, akinek az alakjával sincs problémája. Ez azonban inkább a szerencsés géneknek, semmint Nadine étkezési szokásainak és alakformáló edzéseinek köszönhető. Hosszú haját szinte mindig kibontva hordja, maximum egy hajpántot tesz bele. Nem sminkeli magát túl erősen így tényleg nincs rajta semmi különleges, kihívó. És mégis? Az egész megjelenéséből egyszerre sugárzik a nőies elegancia és a kislányos báj.
Ha nem figyel oda, akkor ajkait enyhén szétnyitja, így kissé csodálkozóvá válik az arca. Barátok között erősen szokott gesztikulálni, ezzel dinamizmust adva a megjelenésének. Azonban ha a társaság, a helyzet úgy kívánja, pillanatok alatt visszatér a porcelánbaba szerepébe.
egészségi állapot || allergiás a darázscsípésre, olvasó szemüvege van, de szinte sosem hordja.

   a tudás

varázslói ismeretek || Az iskolában töltött évek alatt csak úgy szívta magába a tudást, a vizsgáival sem volt sosem gondja. Fejlett fotografikus memóriája miatt azonban tudása még sem olyan, amilyennek látszik. Nadine anélkül is könnyen megtudja jegyezni, és vissza tudja mondani, írni a tananyagot, hogy azt valóban értené, ezért nem is vesződik azzal, hogy rendesen felfogja. Így tudása nem olyan nagy, mély, biztos, mint amilyennek az eredményei alapján lennie kéne.
Mindezekből azonban az következik, hogy a gyakorlati tananyaghoz jobban ért. Ott nem tudja segítségül hívni különleges memóriáját, így, ahogyan a többi diáknak, neki is tanulnia, gyakorolnia kell, hogy jó eredménye legyen.
Szívesen olvas a tananyag mellé, hiszen mint már említve lett minden érdekli, és mindenről tudni akar. Jegyzetei sosem hiányosak, hiszen ezek segítségével tanul olyan gyorsan.
mugli képzettségek || 6 éves kora óta zongorázik
pálca típusa || 10,5 hüvelyk, dió, egyszarvú szőr.
különlegesség || patrónusának alakja egy fecske

   szerepjáték-példa

A Roxfort Expressznél ma is nagy a sürgés-forgás. A peronon családok búcsúzkodnak, míg a vonaton a diákok próbálnak üres fülkét találni, vagy legalábbis egy olyat, amibe beférnek a barátaikkal. Bárhogy is legyen, mindegyik nehéz feladat.
A tizenegy éves Nadine Hayes bátortalanul álldogál a peronon, és csak nézi a fel-alá masírozó tömeget. Még ennyi izgága gyereket egy helyen! Hát mit fog ő velük kezdeni az iskolában? Lesz egyáltalán barátja vagy bárki, akivel el tud majd beszélgetni a világról? El akar ő egyáltalán menni?
- Apa! Muszáj mennem? ? fordul reménykedve a mellette álló kölyökképű férfihoz. Mr. Hayes gyors pillantást vet a feleségére, majd leguggol a barna hajú lányhoz.
- Igen, muszáj. Hiszen alig vártad ezt a napot! Végre te is járhatsz a Roxfortba. Van már pálcád és baglyod, ha a tudást is megszerzed az iskolából, igazi kis boszorkány leszel ?pöccinti meg lánya nóziját a férfi nevetve, aki erre félve apja karjaiba veti magát. Apa karjaiban ugyanis nem lehet az embernek semmi baja. Apa megvéd mindentől és mindenkitől. A csúfolódóktól, az erőszakosoktól és még Fidelia nénitől is. Apa a legjobb menedék, ha az embernek menekülnie kell valami elől. De hol lesz, majd Apa akkor, amikor a mi kis Nadine-ünk az iskolában lesz? Megmondom én: jó messze.
Szóval Nadine nem ok nélkül aggódik. Most, hogy Apa nem lesz ott neki, csúfolni fogják, és majd biztosan bántják is. Sőt, az is lehet, hogy Fidelia néni eljön meglátogatni, és egésznap puszikat akar majd adni neki, meg az arcát húzogatni és úgy bánik majd vele, mint ahogyan a kéthónapos kisbabákkal szoktak. Hát kell ez a mi főhősnőnknek? Nem bizony. Úgyhogy nem meglepő, hogy szívesebben menne haza Apával és Anyával, semmint elmenjen az ismeretlenbe, abba a híres-neves Roxfortba, vagy mibe.
- Hé, Nadine! Nézz rám! ? emelkedik el lányától a férfi, hogy a kislány ijedt kék szemeibe nézzen. ? Megkérnélek egy szívességre. A Roxfort második emeletén van egy festmény, egy bizonyos McLawsky úr lakja. Diákkoromban sokat beszélgettem vele, de már régen nem hallottam róla semmit. Átadnád neki az üdvözletemet?
- Miért nem jössz el velem Roxfortba és adod át neki te magad? ? Nem buta gyerek ám ez a Nadine, ilyen egyszerű csellel nem lehet ám ki fogni rajta! Még, hogy festményeknek szállítson üdvözleteket? Hogyisne!
- Kicsim, le fogod késni a vonatot, ha még sokáig nyúzod Apádat, azt pedig egyikünk sem szeretné. Pattanj fel rá, aztán meglásd, alig akarsz majd hazajönni! ? kapcsolódik be Nadine győzködésébe az édesanya. A kislány azonban ahelyett, hogy rohanna fel a vonatra, inkább felettébb elgondolkodó arcot vág.
- Felszállok a vonatra, hogyha megígéritek, hogy Fidelia néni nem fog utánam jönni Roxfortba ? ajánl alkut végül egy negédes mosoly kíséretében. A Hayes szülők boldogan néznek össze, majd egyetértően bólintanak Nadine ajánlatára, aki erre még jobban elmosolyodik. Aztán gyors puszi és jó tanács osztogatás, majd a kis Nadine Hayes máris ott csücsül a Roxfort Expresszen és minden energiáját felhasználva, integet szüleinek. Hát eljött ez a nap is. Nadine Hayes ma roxfortos diák lesz!

   egyéb

-Születése óta Teddy macikat gyűjt. Első plüss mackóját apja vette neki a születése örömére.
-Mindig mindent leír, listát készít mivel olvasva jobb a memóriája. Így táskája elhanyagolhatatlan tartozéka a penna, tinta és legalább egy pergamen.
-Remekül számol fejben