Szösszenetek a sárga könyvből

“...and then, I have nature and art and poetry, and if that is not enough, what is enough?”
Vincent Van Gogh

1999 12 28
a könyv megtalálása

háttérzajom

Hideg és csend volt, ahol kiszálltam a taxiból legalábbis biztosan. Ahonnan jövök, sosem volt olyan csend, mint ott, de nem is tudtam akkor, hogy pontosan hol vagyok. Csak... Kinéztem az ablakon, és úgy éreztem, itt kell kiszállnom. Még a nap sem kelt fel, olyan korán volt. Közvilágítás világította be gyatrán a helyet, a járda szélén a félhomályban egy pad árválkodott. Megigazítottam a fekete szövetkabátomat, majd leültem a padra, hogy előkerítsem a zsebemből a kesztyűmet. Könyékig nyúltam a táskámban, hogy kihalásszam a kazis walkmanem, és bedugjam vele a fülem.
Aznap volt az évfordulója, hogy anyám bejelentette, hogy válnak. Annak a napja, amikor az egész elkezdett szétcsúszni. Nem akartam otthon lenni, főleg, hogy hozta magával az új amerikai pasiját. Apu azt sem tudta, hogy eljöttem, kaptam érte a pofámra utána rendesen. Valóban nem lett volna szabad egyedül hagynom, de akkor ennek a gondolata annyira felnyomta bennem a pumpát, hogy nem bírtam nyugton maradni.
Hiába próbálta meg lekiabálni a fejemet, igazából nem bántam meg.
Lassan haladtam a keskeny utcák között, egy gyéren világított utcasarkon bogarásztam ki az időt a karórámról, fél hat.
Jó darabig keringtem még ott, aztán a sokadik kis utcában találtam egy régiségest, vagy inkább csak mindenest, ami nyitva volt, reggel 6 előtt.
Nem akartam semmit hozni, így is egy raktárban élek lassan, de a hidegben elkezdtem nagyon durván fázni, reszkető kézzel nyitottam be, az apró üzlethelyiségbe. Kellemes meleg és világosság fogadott bent, a pult mögül a bácsi pedig úgy körbeudvarolt, mint még soha senki. Lassan néztem végig a különböző szekrényeket és polcokat. Valahol az apró üzlethelyiség valamelyik sarkában találtam egy kupac szövetborítású könyvet. Volt ott minden, annak a kupacnak az alján szúrtam ki az élénksárga darabot. Egy betű nem volt belenyomtatva, csak üres lapokból áll az egész könyv. Vagyis nem egészen, az első lapra valaki felkörmölt egy Van Gogh idézet.
Én azt nem tudtam ott hagyni, egyszerűen muszáj voltam.
Miután megvívtam magammal a csatát, hogy nekem ez a könyv kell, vagy nem, a pulthoz léptem, gyorsan lerendeztem a fizetést, és elindultam gyalog haza. Lassú voltam, anyámékat pont elkerültem, mire hazaértem, már majdnem dél volt.
Apu teljesen kibukott, én pedig bevonultam a szobámba, a sárga könyvemmel együtt.