Megemlítettelek!

ღ amikor rájövök, hogy rajtam kívül mindenki bátrabbღ

Én meg tökön paszulyon keresztül szaladtam utána, és amikor végre a kedves szél méltóztatott letenni szerencsétlen bólintért, azt azt hiszem inkább a kisebbik rosszt választva berohant a Rengetegbe. Igen, a rengetegbe. Ahol a pletykák szerint vérfarkasok tanyáznak, és Fenrir Grayback kísért. Ahol tülköl valami rejtélyes szellem autó... Ahol pókok vannak és ki tudja még mik. Azon kapom magam, hogy csak bámulok bele a fák sűrűjébe, és idegesen gyűrögetem a kabátom alját. Az ember azt hinné, hogy ha hetedéves, és prefektus akkor nagyon tökéletesen megold mindent, de én csak Sophie vagyok. Ajj, bárcsak itt lenne velem Teddy. Vagy Avery. Vagy Mira... Akármelyik Mira. Valaki, aki legalább bátor.

[Különórák Prof. Belbyvel (2001.12.15)]

Különórák Prof. Belbyvel (2001.12.15)

- Ah. Csábító, de nem lehet. - Keze lecsúszik az arcáról, mutatóujja játékosan a srác füle mögé simít egy kósza tincset, nem szalasztva el a lehetőséget, hogy végigcirógasson a kagyló külső ívén. - A teljesítményem valahol a szánalmas alatt van kettővel néma átváltozástanból, vacsoráig különórám van Belbyvel. Meg néhány másik szerencsétlennel. - Megforgatja a szemét a gondolatra, bár alapvetően nincs ellenére a dolog. Egyszerűen csak muszáj fejlődnie a témában, nem lehet örökké ilyen kibaszott szánalmas. Még akkor is, ha láthatóan sokkal jobb programja is lehetne.

ღ Sophie mindenkit szereeet ღ

Szóval kifelé menet elég sokmindenen morfondírozom, miközben odaintegetek Noah felé is, aki éppen az egyik Griffendéles srác fenekét nézegeti. Óhh ő Seb! Neki is integetek, majd végre ki is érek a szabadba.
[...]
Eszembe jut, amikor Teddyvel jöttem ki pár napja, és összebújva forrócsokiztunk. Ki kellett élvezni a nyugis téli napokat a vizsgák előtt, és annyira jól esett, ahogy megnyugtatott, mert zaklatott voltam amiatt a fura álom miatt, amiben szerencsére ő nem szerepelt.

Ez vajon említésnek számít? Gondoltam szólok róla, csak hogy tudd, mekkora pöcs vagyok.   

(User továbbra is utálja Edet, ha ez mentség, és ő kér elnézést helyette... )

- Hoppá kisöreg, ezt hagyd meg inkább Eddie bácsinak - kapom el a rendkívül jó hangulatban lévő jószágot, amelyik most fejelt bele a gyümölcsös alkoholba. Asszem még időben elkaptam, hogy az elfogyasztott mennyiségtől ne álljon keresztbe a cuki gombszeme. Leporolom róla a konfettit, és feltűnik rózsaszín kis seggén a felirat.

- Hát persze, ki más… - sóhajtom elnéző vigyorral, és a szememhez emelem a kis fickót. - Ejnye, de szét vagy csúszva kicsi Mirol… Gyere, nézzük meg inkább a csokiszökőkutat.

[Fejmosás by McGalagony & Digby (2001.12.17)]

Fejmosás by McGalagony & Digby (2001.12.17)

Egyszerűen csak nem adta semmi jelét a megbánásnak. Állt ott Digbyvel és McGalagonnyal szemben Bates oldalán és hát őszintén. A fejmosás közben időnként elkalandozott a gondolaton, hogy kár hogy nincs Telihold, akkor aztán fröcsögés helyett sikoltozhatnának itt neki. Aztán rájött, hogy ő úgyamúgy nem ennyire rohadék. Egyszerűen csak dühös. Mi a fasz? Gyönyörű tömött sorokban tudta volna elszavalni ki, hol, hogy, mivel, milyen mélyen, melyik lyukban és mennyi ideig csinálta, mint elbaszott halálfaló a társai listáját Wizengamot előtt, ha menteni óhajtja a seggét. Sosem hallotta, hogy ekkora patáliát csaptak volna az ügyben. De persze ha Ő merészel kurva ártatlan módon alvósmacinak használni valakit anélkül, hogy egyáltalán ruha alá nyúlt volna, akkor kő kövön nem marad. Írnak a szüleinek? Mire fel. Ahhoz nagykorú, hogy felelősségre vonják feltételezett dolgok miatt, ahhoz viszont már nem, hogy ne a szüleit rántsa elő McGalagony a szottyadt seggéből, ha úgy hozza az ihlet. Bámulatos.
(...) úgy felhúzta magát azon a tényen, hogy McG közvetlenül a szüleinek akart írni, hogy leállt vele vitatkozni. Noah agya elborult az "Az a fő problémája, hogy nagykorú vagyok. Milyen alapon ír a szüleimnek? Pláne pletykák alapján?!" felszólalással és ezen a ponton Sebastiant menesztették az igazgatóiból.
Kár volt kinyitnia a száját. A büntetése csak hosszabb lett, a feleselésért még több pontot vontak le a griffendéltől, a tudja mit csinál pedig pont 30 perccel tovább nyújtott fejmosást eredményezett, mint kellett volna.

Gyerek

Gyorsan pakoltam a cuccimat. A ház már kellő bűbájjal lett ellátva ahhoz, hogy senki se találja meg. Kívülről nem tűnt többnek, mint egy elhagyatott, romos ház. Cukormázat meg kellett védenem. Meg kellett védenem Averyt még magamtól is… magamtól, a veszélytől, amit én jelentettem. Egyszer már így döntöttem Noah-ék kapcsán, a különbség csupán az volt, hogy Avery felnőtt. Felnőtt, így meg tudja érteni, ha egy darabig nem láthat. A ház védett volt, szóltam Danielnek, hogy nézzen rá, ha az szükséges… de nekem muszáj volt mennem.
Egy kis erszénybe rejtettem minden vagyonomat és Avery levele mellé tettem a konyhaasztalra. Épp csak rápillantottam a levél girbe-gurba soraira:

Avery,

Egy időre el kell tűnnöm, hogy megvédjelek. Lisbeth újabb és újabb embereket küld a nyakamra, s legutóbb veled fenyegettek meg. Nem tehetem meg, hogy ebbe a szarságba téged is belerángassalak. Épp elég volt Aident… és te is látod, mi lett a vége.
Húzd meg magad egy időre, s kérlek, maradj a házba, amikor csak lehet. Olyan mágiával védtem le, amivel nem találnak rád idebent. Itt hagyom Hermészt, küldj egy baglyot, ha szükséged van rám, vagy menj Nathoz, ő is meg tud védeni!

Kérlek ne utálj! Nem hagylak magadra sokáig, ígérem!
E.

Talán nem ez volt a legelegánsabb megoldás, hogy így lépek le. Tudtam is valahol, hogy éppen eléggé megutál majd ezért, de nem tehettem mást. Nem volt választásom, ha nem akartam neki újabb fájdalmakat okozni. Így is látnia kellett majdnem elvérezni azon a bizonyos december végi napon. Igaza volt Natnak, nem nekem való a felelősség és a család… mindig is egy magányos alak voltam, aki fák tövében húzta meg magát. Nem csoda, hogy képtelen voltam összetartani egy családot. Amíg működött is, addig is Nat irányított. Ezért lenne vele sokkal jobb helyen Avery… ő tudna apa lenni, tudna vigyázni rá, hogy normális fiatalkora legyen.  

Akinek inge, szerintem ne felejtse visszavenni magára
(mármint én nem szabom meg, csak aztán bárki arra járhat)

Például random szoba, ahol lekapcsolva felejtették a gravitációt.

Elmaradt egy újévi köszöntés, amiért bocsánat, viszont valahogy csak bepótoltam...

"...- Hát igen, azt mondják, amit éjfélkor meg elsején csinálsz, azt csinálod egész évben, de sebaj, van kiskapu - kuncogom sejtelmesen, aztán a töprengésén én is eltöprengek, és egy villanásnyi idő erejéig visszarepülök a múltba (és ez ma még legalább egyszer meg fog történni).
- Ja, és Boldog Új Évet, Serena! - harsogtam már a szélbe, de azért remélem elért hozzá. Menekülés közben majdnem el is felejtettem mondani, pedig hát olyan kedves házigazda volt, hogy igazán..."

Figyelem!
Ajánlom mindenki olyan figyelmébe, aki a téli szünetet otthon töltötte: a Roxfortba visszaérkezve a bejárati csarnokban történt egy kis Hold-gravitáció
Természetesen ismeretlen okokból, és tuti a Szeszély lehetett az

Hacsak...
Eszembe nem jut valami pont erről. Nagyon koncentrálok Mirára és erre az édes önfeledtségére, miközbe előkotorászom a pálcámat, meg biztos ami biztos, megkapaszkodok kicsit erősebben a derekába. Bár az nem sokat számítana, ha mindketten esünk. Viszont ha senki nem is tud esni,..
-Todos a flote...- Csak suttogni merem így is, mind bizonytalanságból, mind attól tartva, hogy hogy fel ne hívjam a figyelmét magunkra igazából mindenkinek, aki fölött tizenöt lábbal lebeghetünk majd. Hátha betudják ennek a Szeszély dolognak csak.

Jason

Csendesen ücsörögtem a könyvtár egyik fotelében. Az öelmben ott pihent a rajzos füzetem, a kezemben a darab szén, amivel az imént rajzoltam meg Jason görnyedő testét. Észre sem vette, hogy távolról figyelem. Nem akartam megzavarni egész egyszerűen a házi feladat írásban vagy az olvasásban, csináljon akármit is. Így, amikor befejeztem a rajzot, egész egyszerűen kitéptem a lapot, a hátuljára rövid üzenetet írtam: Találd ki, mivel lepsz meg holnap este. Louis. Majd felpattantam, a pergament odatoltam el. Ha rám nézett, hát el is mosolyodtam.
- Holnap találkozunk... - suttogtam és egész egyszerűen hátatfordítottam neki, hogy meginduljak kifelé. Éppen csak az ajtótól pillantottam vissza rá... nem is tudom. Egészegyszerűen csak látni akartam még egyszer. Ha nem is nézett vissza, nem zavart, nekem elég volt a tudat, hogy ő itt van mindig a közelemben. Az első ember, akitől nem féltem, csak élveztem a társaságát.

[túl sok Fraser és ex-Fraserné]

túl sok Fraser és ex-Fraserné

-  Már várod, hogy találkozz a többiekkel? - kérdezte, ahogy beléptünk a kocsma kellemes melegébe. Láttam, ahogy a társaság a középre zsúfolt asztalok körül gyűlt össze. Fraser is ott volt, akitől szívesen megkérdeztem volna hallott-e a bátyjáról. Azóta nem beszéltem Aidennel, hogy eltűnt az Elliottal való szakítás után... pedig már tényleg majdnem barátok lettünk. Gosdwell is ott volt, akt szívem szerint inkább kerültem volna el... de ő kiszúrt minket. Nem foglalkzotam vele, inkább elnyomtam magamban a vágyat, hogy a mordulással pillantsak rá.
- Nem igazán. Egy kicsit reménykedtem, hogy felbukkan a másik Fraser... de amúgy csak azért jöttem el, hogy... - veled találkozzak. így kellett volna befejezni, hiszen ez nem votl több puszta ürügynél. Tényleg csak el akartam vinni valahova, vele lógni, beszélgetni, hallani és látni a nevetését. - hogy egyek és igyak ingyen. - Köszörültem meg a torkom aztán.

***

- Dugulj el, Gosdwell, még a végén mindenki rájön, hogy csak egy nagypofájú szűzfiú vagy. Nem mutat szarul az akadémián így is? - kérdeztem hidegen, úgy téve, mintha nem venném fel a szavaiat. Ugyanakkor nagyon is zavart, hogy ilyen lekezelően beszélt Sophie-val kapcsolatban. Meg sem fordult a fejemben, hogy vele is csak lefeküdnék. - Úgy hallottam a nyári bulin hiába próbálta Bella kiverni neked, még csak fel sem állt... én erre nem lennék olyan büszke a helyedben. - Adtam meg a kegyelemdöfést, miközben a szabad kezemmel kihalásztam egy cigit a zsebemből és bedugtam a számba. Gosdwell valamit káromkodott, majd egész egyszerűen felemelte a karját. Mire felfogtam, hogy ez tényleg ütni fog, már nem tudtam kilépni. Éreztem, ahogy az ökle a szemem alatt ér valahol s elszakadva Sophie-tól a földre estem. Még láttam, hogy Benjamin Feaser jelenik meg, meg talán egy másik srác, hogy elhúzzák, mielőtt újra ütne.

Ér nem karaktert, hanem hozzászólást is emlegetni?
(innen)

-Hallottam már ilyen pletykát- ismerem be. De ezeket ki találja egyáltalán ki? Meg pláne honnan? Mármint, el tudnám képzelni, hogy egy-két tanerőnkkel el tudnám képzelni, de mindenki közül pont Lancaster? 'Manci néninek több esélye lehetne valami fanfictionbe illően erőltetett, röhelyesen kifacsart alapon, és még az is a nulla felé tendálna.

a pas... nem... az Aidenem

A nyakamon lévő vágás után maradt heget piszkáltam, ahogy ide-oda kerülgettem az embereket a találkozóhely felé haladva. Erre van valami mugli bolt, ahol meglehet vásárolni ezt-azt ehhez a szafaritúrához. Ericától kaptuk ezt az utat… bár nem igazán értettem miért. Sem én, sem Aiden nem szerettük túlzottan a meleget, ott meg állítólag nap közben meglehet pusztulni olyan forróság van. Egy részem remélte persze, hogy én ájulok el előbb. Engem ugyanis könnyebb mozgatni, mint Aident. Egyszerű praktikus kis gondolatmenet volt ez, de éppen elég ahhoz, hogy beindítson bennem egy csomó egyéb ötletelést arról, miféle szörnyűség történhet velünk meg… igen. Nem kellett volna elmondanom Gabrielnek, mert máris a fülembe ültette a bogarat. Amúgy is ki mondja el az exének, hogy összejött az előtte lévő exével… vagy valami olyasmi… és most elmennek Afrikába nyaralni? Teljesen kikészültem ettől a szerelmi háromszögtől és már azt sem tudtam, hol áll a fejem.

.
.
.

– Elutazom hamarosan és kell vennem ezt-azt. Még szerencse, hogy van egy csaj ismerősöm is. – Vigyorogtam rá. A magam közege elé maszkulin, legfeljebb Erica jöhetett volna szóba egy ilyen vásárláshoz, de akkor végig Aidenről kellett volna beszélgetnünk… amit imádnék, de nem lenne túl célravezető, ha egyszer vásárolni tervezünk. Mármint végig a nyálam csorgatnám, ahelyett, hogy koncentrálnék erre-arra.
– Afrikába megyünk. Valamiért a pas… nem… az Aidenem anyja úgy gondolta jót tenne nekünk egy tíz napos kiruccanás. – Magyaráztam és ahogy megérkeztünk a túrabolthoz, be is löktem az ajtót, hogy Serena előre tudjon menni, aztán követtem. Hát itt minden nagyon khaki színű volt… meg barna.

én vagyok az új Aiden

– Egy aranycikkesz koktél lesz. – Böktem oda, mire az bólintott. A lánynak inkább fel sem ajánlottam, ahogy veszek valamit. Ahogy elnéztem már valahogy eleget ivott… szóval nem igazán akartam beavatni a valódi nevembe. Akkor lehet hogy eszébe jutnék az újságokból.
– Aiden vagyok egyébként. – Jegyeztem meg, kibökve az első nevet, ami eszembe jutott. A szemébe néztem, olyan szenvtelenül, hogy eszébe sem juthatott, hogy kamuzok. – És te ki vagy? – Néztem rá, mikor a csapos letettem elém az italt, én pedig azonnal az ajkaimhoz emeltem a szívószálat, hogy szippantsak belőle egy kis adagot. Ez is elég ütős volt, hogy engem kiüssön, ahhoz viszont édes kevés. Elég sokat ittam az elmúlt harmincnégy évben. Ez semmiség volt.

18+

Egy megkérdőjelezhető megbízhatóságú, kacajvíz és halucinogén növényeken alapuló bájital és egy beszélő macska véleménya a bugyik ízéről egész minipánikrohamos gondolatlavinát indíthat el... A recept szabadon elkérhető!

- Nem is tudooom. Jobb lett volna, ha inkább zoknikat esztek, mint én. Tudtátok, hogy a fehér csipkés bugyi tejfül ízű?
- MI?!
A szó inkább vihogás, úgy tör ki belőlem, hogy azt is elfelejtem, mit iszunk, és teljesen önkéntelenül töltök még egy kört a poharamba. Mielőtt lehajtanám, megkínálom Sophie-t is, felé biccentve a merőkanalat, hogy ha bólogat, neki is töltsek.
- Nem terveztem megkóstolni…
Mondom, de ahogy megfogalmazom, kicsit ijedten el is gondolkodom. Nem terveztem? Talán félek ettől a tervtől? Kéne terveznem pedig?
- Woo, minden alsóneműnek más íze van? Hihetetlen
- Vagyis nem is… Még a zoknit se vettük le... Jesszus… Ott még nem tartok, azt se tudom, milyen színű bugyit hord, csak smacizunk néha…
A minipánikroham hatására fel is hajtom a második kör piát - akarom mondani, még minidg bájitalt, és csak miután elégedetten cuppantok a fűszeres, csípős és vigyorgós ízére, azután esik le, hogy talán ezt most nem kéne úgy iszogatni, mint akármi frissítőt egy álmos nyári délután.

[/quote]