Testfétis és vizimutymutyok

[✿✿✿]

✿✿✿

2000. augusztus

Theodora

zajok a fejben

A nagy meleg kifejezetten káros az én hófehér bőrömnek, ezért is döntök úgy, hogy lábszárig érő fehér nadrágba ruccanok ki a partra, na meg persza az elengedhetetlen fahér kapalommal. Amikor kiérek a partra, szerencsémra van egy egészen hosszú üres szakasz, így ugrálva vetem bele magam a sekély vízbe. Vizi sziporkáat, ezeket a kölönösen apró mágikus, gyűjthető lényecskéket és kagylókat jöttem gyűjteni. Imádom a kagylókat. Régen, amikor még meg volt mind a kér bátyám, és az apám nem törődött velem szerettem gyűjtögetni. Aztán bevarrtam mindegyik kagylót az egyik haldokló hasüregébe. Mint abban a mugli mesében, amit egyszer mugliismeret órán olvasott fel valaki. Csak itt nem farkas volt a kísérleti alany. Jó volt nézni, hogy a végeredmény egy sok kagylótól kidudorodó holttest lett. Bárcsak élhetett volna és érezhette volna a sok szép dolgot a hasában. Sóhajtok.
Nem. Ma már nem tethetsz ilyet Lilium. Nem, nem illik. Amúgy fogalmam sincsen az illemről, de azt hiszem azok a dolgok, amiket nem lehet megtenni, megzavarják a társadalmat. De persze még így is sokan gyilkolnak. Kínoznak. Akkor miről is bezsélünk? Bezzeg nekem már nem szabad. Milyen igazságtalan ez... Na de nem számít, inkább megpróbálom élvezni az életet a régi szokásaim nélkül. Eddig egészen jól meg. Főleg, mert Miszter Medimágus még azt a zajos, folyton üvöltöző Halálfaló tetoválást is eltűntette rólam. Egy kicsit jobban is alszok így.
Óóó, egy rózsaszín mutymuty! Ez de édes! Ki is emelem a vízből, hogy közelebbről megcsodálam a minicsigaszerű, pici  pikkelyes kis izét. Rögtön el is teszem a többi társához a vizes fefőttes üvegembe. Remélem nem falljék majd fel egymást, bár a jelek szerint az üveg falán éppen szaporodnak. remélem nem olyanok, mint a sáskák, hogy letépik a hím fejét. Azt se tudom meily melyik. Mondjuk ha letépk, akkor biztos a tépett fejű lesz a hím. Nem? Fene se tudja, hogy működnek ezek. De tök cukik.
Azért a kagylókat is gyűjtögetem. E szemem megakad egy gyönyörű, nagy kagylón, világoskék színüen spirálódik, és éppen lenyűgözve hajolok le, hogy a fülemhez téve halljam a saját gondolataim zúgását, ám ekkor szembetűnik nem is annyira távól tőlem, hogy egy fiatal leányka szenved valamivel a lábán. Gondolkodás nélkül pattanok fel, és a különös felfedezés reményétől hajtva gázolok a vízben, miközben a hullámok összevissza csapkodnak.
- Merlinre, Merlinre! - hajtogatom az orrom alatt, miközben a lány mellé érek. Ledobom a cuccaimat és kérdezés nélkül kirántom a lábát  vízből, arra sem figyelve, hogy a lány ül-e, vagy éppen áll. A lábán észreveszek egy gyönyörű, áttetsztő testű lényt, aki kis szúrós csápocskáival ölelgeti a lány sípcsonját.
- Óóó, de klassz ez a marás, amit a lábadon okozott - szólalok meg, és egészen belehajolva a áttetsző lénybe vizsglom a kissé pirosas bőrt, melyen sok-sok apró kis hólyag tekergőzik, furcsa alakban.

[2000. augusztus]

Li l i u m


2000. augusztus

"she was the sea
calm but so deep"

Meleg volt, nagyon nagyon meleg. Szinte forrtam, pedig nem volt rajtam semmi, csak egy bikini, meg persze azon egy fehér, bő póló, hiszen nem vagyok az a fajta, aki a legnagyobb örömmel teszi ki azt, mai van. A póló épp a fenekem alá ér, tökéletesen megfelel, így legalább a lábaim lebarnulnak, bár annyi naptejet kentem magamra, hogy ezt szinte lehetetlennek érzem. Aztán Merlin tudja, elég érdekes a bőröm, például öt perc alatt képes ropogósra sülni, aztán hetekig ugyanolyan vörös maradni. Szóval nem bíztam a véletlenre.
Igazából szerettem a meleget, a tengert pedig annál inkább, jól éreztem magam. Hoztam magammal könyvet, de egyelőre tökéletesen lefoglalt, hogy a vizet figyeljem, egy sziklán üldögélve, kicsit messze a többiektől. Ők már a vízben pancsolgattak, legalábbis Zora meg a nagybátyám, Aaron, a felesége pedig, Madelin a parton üldögélt és valai koktélt iszogatott. Igazából minden elég idilli volt. Nem mondhatnám, hogy nem éreztem jól magam. Lassan vége volt a nyárnak, ki kellett használnunk az utolsó napokat, amiket együtt tölt a... a család. Erre a gondolatra majdnem, hogy szárazon felnevettem, igazából akár meg is tehettem volna, nem igazán volt a közelemben senki. Család? Mekkor baromság. Pontosan tudtam, hogy én itt csak egy kívülálló vagyok, és ha jobban belegondolunk, ez így is volt rendjén. Semmilyen szinten nem tartoztam ide. Persze ők ennek nem adtak hangot, de igyekeztem is minél kevesebb galibát okozni. Általában csak csendben meghúztam magam a háttérben, és az nekem tökéletes pozíció volt. Ezt pedig nem csak otthon, de a Roxfortban is tartottam.
Egy nagyobb hullám felcsapott a sziklán, hideg vizet fröcskölt rám, hogy összerezzentem, de nem volt olyan kellemetlen, pláne nem ebben a hatalmas melegben. Egy kicsit még hagytam, hogy felmelegedjen a bőröm, aztán óvatosan lecsusszantam a szikláról, hogy a lábam a homokba süppedjen, és bokámig csapjon a víz. Libabőrös lettem a hidegtől, de hamar elkezdtem hozzászokni. Beljebb gázoltam. A közelemben egy nő szedegetett valamit, igazából nem is figyeltem annyira rá, éppen csak annyira, hogy tudjam, nem vagyok teljesen gyedül a szakaszon.
Beljebb gázoltam, a víz már majdnem térdig ért, lágyan hullámzott körülöttem. Kellemesen lehűtött, hogy egy pillanatra lehunytam a szemem... aztán feljajdultam a váratlanul lecsapó, éles fájdalomra a lábamon. Kicsit kijjebb húzódtam, már amennyire tudtam, hiszen a jobbom elkezdett szúródva zsibbadni, amit egyáltalán nem tartottam jó jelnek, de ez éppen addig tartott, hogy valaki felbukkant mellettem. Úgy értem, akkor is fájt, csak épp a valaki - aki felpillantva rájöttem, hogy a nő volt, akit az imént láttam - megragadta a lábamat, és hirtelen erővel felrántotta, hogy mindemellé még fenékre is pottyantam. Szerencsére nem valami tengerisünre, hanem a homokba, de a hullám az államig csapott, szóval tiszta víz lettem.
- Hé! - méltatlankodtam, miután megküzdtem azzal, hogy ne nyeljek vizet.
- Óóó, de klassz ez a marás, amit a lábadon okozott - ámuldozott a nő, mire hitetlenkedve felhorkantam. Úgy vizslatta a lábamat és a rajta tekergőző ijesztő, undorító kis lényt, mintha ez tényleg valami csodás látképet okozna számára, miközben én inkább csak fintorogtam a fájdalomtól és az aggódástól. Ha ez a cucc mérgező...
- Hát annyira azért nem klassz! - háborodtam fel szinte, magamhoz egyáltalán nem hűen. - Pfuj, mi ez az izé...? És hogy lehet leszedni?
Közben nagyon szívesen elhúztam volna a lábamat, ha nem fáj meg zsibbad annyira, hogy szinte mozdítani se tudjam. Azért reméltem, hogy a nő segít megszabadítani tőle, hogy aztán kivánszorogjak a partra. 

[✿✿✿]

✿✿✿

2000. augusztus

Theodora

zajok a fejben

Az emberi testrészek gyönyörűek, és ennek a lánynak nagyon szép puha bőr volt a lábán. Lenyúztam volna róla a bőrt, mind a kettő lábról, de arra olyasmit mondanak a nagyokosok, hogy az nem helyes. Viszont most éppen megvizsgálhatok egy ilyan határozottan izgalmas sérülést. Kaptam már vizihullát, meg olyan varázslót is, akit félig elfogyasztott egy cápa, de ez különösen izgatta a fantáziámat,  mivel sosem láttam még ilyen sérülést. A lába már kezdett fircsán dagadni, és meglehetősen megszaporodtak rajta a kék erek.
- Hát annyira azért nem klassz!  Pfuj, mi ez az izé...? És hogy lehet leszedni? - érdeklődi tőlem az ismeretlen fiatal, én pedig lelkesen válaszolok.
- Ez egy medúúúúzaaaa - mondom, majd a lábát felemelve még közelebbről kezdem el vizsgálgatni a sebeit is, és a lényt is. Annyira, de annyira belevágnék a bőrébe, nézném, ahogy szakad fel a puha szövet, felfedve előttem minden belső titkát. Ott az ütőere, már ránézésre tudom, hogy hol. Már afelé siklik a kezem, de aztán ismét megakad a szemem a kis bigyókán.
- Óh, hé, figyu, ha mondjuk amputálnom kéne, megengeded, hogy megtartsam a lábad? Tök sok midnenre hasznos lenne nekem - kérdezem tőle leplezetlenül izgatottan, de a hangomban gyermeki kíváncsiság és izgatottság vegyül.
Közben azért előveszem a vöröstölgy pálcámat és a hegyével megbököm a medúzát.
- Ajj, olyan édesen plüttyög  - vigyorodok el, miközben nézem a plöttyögő medúzát a lány lábán. Boing boing. Egyszerűen imádnivaló. Lehet lecserélem Pampucot egy medúzára. Aztán csak feltűnik, hogy a lány lábán kisebb foltokban szivárogni kezd a vér, talán valami más is megcsíphette, nem csak ez a cuki bizgerélgethető zselé. Bár én továbbra sem esek pánikba. Végül a pálca segítségével eltávolítom a medúzát és belebegtetem a helyére, a vízbe.
- Nos, ezzel megvolnánk, de az a helyzet, hogy valami mág is megmarhatott, amit pedig gőzöm sincsen, hogy mi okozott, de a lábad.... Hátöhm... kellemetlen állapotban van - kuncogok fel, majd az egyik ujjammal megnyomogatom. - Asszem megmérgeződtél, de ne aggódj! - rántom elő a táskámat, a végtelen bendőjével. Kotorászok benne egy kicsit, majd előszedek egy gusztustalan színű fiolát és a lány kezébe nyomom.
- Meg kéne innod, ha nem akarod, hogy ez a méred eljusson az agyadik, onnan be fogsz krepálni, punk tum - aminek nagyon örülnék, de mellesleg tök jó fej vagyok, hogy odaadom neked az ellenszert. Szóval nem sértődök meg akkor sem, hogy ha elhajítod.
Közben nem tudom eldönteni, hogy azon agyaljak, hogy lenyessem e a végtagjait, az összeset, vagy inkább segítsek neki újra járható lábat csinálni. Végül némi töprngés után az utóbbi mellett döntök, így kiszórom a sziklára az összegyűjtögetett hozzávalómmal egyetemben a többi hozzávalót is. Nagyjából tudom, hogyan csinéljam, de azt ki kéne keverni. Úgyhogy neki is látok a műveletnek, aztán remélem véletlenül nem mérgezem meg vele. nem mintha nem örülnék neki.