diary & letters

[I love everythingyou hate about yourself]

I love everything
you hate about yourself

Fáj a szó és fáj a gondolat
Lelkembe gonoszul mar a tudat
Nem hallhatom hangodat
És nem lehetek már veled
Miért ver az ég engem ennyire
Miért csak a könnyekkel éri be
És hogyan felejthetném el
Azt aki velem volt és állt hozzám közel
Hol van a végzet hová tűnt a szép
Hol van az álomból megvalósult kép
Én nem akarom ezt csináljuk vissza
Maradjon végzetünk gyönyörű és tiszta
Most csak viharfelhők takarják a Napot
És gondolatban mindig hozzád rohanok
De mint egy kártyavár minden összedől
Én magam maradtam teljesen egyedül

Sierra ablakán egy csálén nézelődő bagoly pislog szájában egy kicsit talán túl gyűrött levél, de elég kalandos utakat tesz meg Vienna, hogy eljusson Sierrához, hiszen minden útját túlbonyolítja.

Sierra!   Kedves Sierra
Sierra!

A kertünkban nyílnak, tudod, ott minden virágzik mindig. Nesze, itt egy rahedli rózsa.

Ja én fotóztam.
Csak úgy.
Ok?

J.
2000. 10. 26.

A havas ablakon egy titpkusan őrült tekintetű, izgatottan remegő, és a kelleténél hangosabban kopácsoló kuvik gubbaszt, a csőrében egy kisebb levéllel.

Si!

Nem akartam alrontani a karácsonyod. Nem is tudom, mit mondjak a fogadtatásra, olyan fura és mesterkélt volt minden, de a kedvedért elviseltem, bár nem tudtam ehhez jópofákat vágni. Mégis... Jó volt ott lenni, veled. És igen, számítanom kellett volna rájuk, tudhattam volna, hogy megkeresnek. Tudhattam volna, hogy utánam jönnek, és megtalálnak még nálad is.
Nem akartam, hogy a piromániás anyám ezt tegye... Megint... Igen tudja ki vagy. És most már a szüleid is tudják, hogy mi történt veledigazából. Az anyám nem felejtett el téged...Szóval...
Sajnálom, hogy ott voltam. Sajnálom, hogy megjelentek a szüleim. Sajnálom, hogy leégett a kerítés, és leégett a kert.
Nem akarok több gyújtogatást végig nézni. Nem akarlak már többet látni....Nem, nem úgy... Neked lesz fájdalmas. Minden egyes alkalom. Nem vagy mellettem biztonságban én nem vagyok képes arra, hogy megvédjelek. Sajnálom, hogy gyáva vagyok. Hogy gyenge vagyok. És azt is, hogy egy ilyen szánalmas pöcs vagyok, amiért egy ilyen levelet képes vagyok elküldeni neked...

De legalább a suliban bitonságban vagy.
A Roxforban nem mennek utánad.

J.
2000. 12. 31.