Peter Pettigrew

[PETER PETTIGREW]

PETER PETTIGREW
ott a karikép

`` alapok

` teljes név || Peter Pettigrew
` becenév || nem kimondottan becenév, de Féregfark
` nem || férfi
` születési hely, idő || 1960. a hely ismeretlen
` kor || 37
` faj || ember, de patkány is lehetne…
` származás || ismeretlen
` évfolyam ||

`` a múlt

Harminchét évvel ezelőtt történt, hogy megszületett valahol Nagy-Britanniában egy kisgyermek. Édesanyja nagyon szerette, gondosan nevelte, mindig párfogásába vette, ha a többi gyerek bántotta. Keserű gyermekkor volt az övé, egykeként meg különösen. A kis Peter ritkán játszott a többi gyerekkel, inkább magának való volt, jobb szeretett a maga csendességében leülni egy fa alá és nézni a többieket. Nyilván irigykedett azokra a gyerekekre, akik jól szórakoztak, de sosem akart közéjük tartozni. Mondhatni anyuci pici fia volt, és elsősorban ez volt az oka annak, hogy nem akadt játszótársa.
A tizedik születésnapja után viszont egy különös levél érkezett egy Boszorkányképző Iskolából, ahová bizony az ifjú Peter felvételt nyert. Édesanyja könnyekkel küszködve tette fel az iskolába tartó Roxfort Expresszre a fiút, mert attól félt, hogy továbbra is olyan lesz, mint eddig. Nem akarta, hogy egyedül maradjon a fia, de talán jobb is lett így, hogy elutazott távol a szülői háztól, mert kellőképp elkényeztette már az édesanyja. Túlságosan is, és ez meglátszott a fiúcska viselkedésén is.
A beosztási ceremónia volt a legizgalmasabb, mert ekkor dőlt el, hogy melyik iskolai ház lesz az, amelyhez Peter tartozni fog. A Teszlek Süveg igen sokáig habozott, nem bírta eldönteni, hogy az éles eszű Mardekárosok közé ossza a fiút, vagy a bátor és kitartó Griffendélesek közé. Végül a vörösek csapatába került az ifjú Peter, ahol sok, számára szimpatikus arcot pillantott meg. Leült újdonsült háztársai közé, és azonnal megismerkedett Remus Lupinnal, Sirius Black-kel és James Potter-rel. Az iskolai évek során ők négyen igazi barátok lettek, ám Peter valamiért kilógott a sorból, a többiek hárman valamiért összetartóbbak voltak, de végül befogadták a szőke fiúcskát maguk közé, és ők négyen lettek a Roxfort bajkeverői, s megalapították a Tekergők Társaságát. Minden csínyben benne voltak, ennek tudható be, hogy megcsinálták a Tekergők Térképét. Egy tudatlan varázsló számára csak egy szokványos, üres pergamennek látszik, de ez sokkal több annál. Az, aki ismeri a varázsszót, annak a Térkép minden titkát feltárja. Hogy mi ez a titok? Nos, maga a Roxfort. Egy különleges térkép, melynek segítségével bárki felkutatható az iskola épületén belül. Mindig jókat nevettek, amikor a Térképet nézegették éppen és feltűnt Professzor Flitwick neve a tanáriban, mellette az apró lábnyomok jelezvén, hogy a professzor úr épp fel-alá járkál az irodájában. Kiváló segédeszköz volt a fiúk számára, ha egy éjjeli órán úgy döntöttek, hogy útnak indulnak az iskola falain belül. Mindig sikerült átverni a vén Fricset és macskáját, aki már akkor is vénebb volt gazdájánál.
Azonban a négy fiú mégsem élvezhette önfeledten a diákéveket, mert idő közben kiderült, hogy az egyik Tekergő, pontosabban Remus Lupin vérfarkas. Teliholdkor volt probléma csupán, de a vérengző fenevadat nem volt könnyű megfékezniük, hiába próbálták minden erejükkel. Így hát a három jóbarát eldöntötte, hogy megtanulják az animágiát, hogy Remussal lehessenek, mikor holdtöltekor átváltozik, és kordában tartsák őt. Peter egy apró patkány képét tanulta meg magára ölteni, nos ezzel nem nagyon tudott gátat szabni a vérengző fenevadnak, de apró termete révén kiválóan el tudott jutni az iskola udvarán álló Fúriafűz különleges görcséhez, melyet ha megérintett, a fa azonnal megdermedt. Ilyen alkalmakkor vitték el Remust a Szellemszállásra, lehetőleg minél távolabb az emberektől.
Tehát Peter tökéletesen megtanulta az animágiát, innen kapta ragadványnevét, a Féregfarkat. Ők négyen voltak hát Tapmancs, aki Sirius volt, Ágas, aki James, Holdsáp, aki Remus, és Féregfark, aki Peter.
Miután mindannyian sikeresen elvégezték a Roxfortot, csatlakoztak az Albus Dumbledore által vezetett Főnix Rendjéhez, segítve ezáltal a harcot Voldemort Nagyúr és a csatlósai, azaz a Halálfalók ellen. Ám Peter nem szolgálta sokáig a Rendet, látszólag persze igen, de titokban már megkapta a Sötét Jegyet és kémkedett a Nagyúrnak, minden információt közölt vele, amit a Rendbéli tagokkal megbeszéltek. Sokáig kémkedett és szerencsére nem is lepleződött le, ám történt egy olyan dolog, ami megváltoztatta az eseményeket. James és felesége, Lily, rábízták titkukat Peterre, vagyis azt, hogy hol rejtőznek újdonsült gyermekükkel Volemort Nagyúr elől. Ekkor nyílt lehetőség arra, hogy Peter elnyerje a Nagyúr kegyeit azzal, hogy elárulja a rábízott titkot. És így történt, nem tétlenkedett. Azonban… nem úgy sült el a dolog, ahogy ő elképzelte. A Potter fiú túlélte a halálos átkot, James és Lily ugyan meghalt és velük együtt a Nagyúr is elvesztette hatalmát. Egy árny maradt belőle, semmi több.
Peter rendkívül leleményes varázsló volt már akkor is, mindenképp úgy akarta keverni a kártyákat, hogy neki előnye származzon belőle. Nem akart az Azkabanba kerülni, így hát megvádolta Siriust egy nyilvános helyen, hogy ő volt az, aki elárulta Potterék titkát, ő volt az, aki véget vetett a barátságuknak. Ráadásul mindez egy muglikkal teli helyen történt, ahol ezután mindenkit megölt, és azért, hogy Siriust még inkább bemártsa, és saját halálát megrendezze, egyik ujját levágta, majd patkányként elmenekült.  Peter koholt vádjai alapján Siriust elfogták és az Azkabanba zárták életfogytiglani börtönre ítélve.
Peter Arany Merlin díjat kapott a hősi haláláért, melyet az édesanyja kapott meg később.
Immáron muszáj volt patkány képében róni az utakat, mivel mindenki úgy tudta, hogy halott. Ezért úgy döntött, hogy beférkőzik egy neves varázslócsaládba, ahonnan ráadásul számos információt összegyűjthet a Renddel kapcsolatban. Ezek voltak Weasley-ék. Ron Weasley házipatkánya lett Peter, akit ezúttal Makesz névre keresztelt gazdája. Mindig a fiúnál volt, de néha meg-meglógott, gyakran ment el a Szellemszállásra, hogy egy kicsit visszanyerje emberi mivoltát.
Azonban mikor a fiú a harmadik Roxforti évét töltötte, egyre különösebb érzései voltak Peternek. Nez elsősorban annak tudható be, hogy az újdonsült Sötét Varázslatok Kivédése tanár nem más volt, mint egykori barátja, Remus Lupin. Egyre gyakrabban szökött meg gazdájától, minél távolabb akart lenni Remustól. Nem volt elég, hogy a sárvérű Granger-lány macskája állandóan inzultálta őt, de egyik alkalommal egy hatalmas fekete kutyával találta szembe magát a Roxfort udvarán. Egy rendkívül ismerős kutyával, aki azonnal megragadta a kis patkányt éppen gazdájával együtt, és elszaladt vele egyenesen a Szellemszállásra a jól ismert Fúriafűzes útvonalon keresztül. Peter ekkor már jól tudta, hogy kivel áll szemben. Lám, a Tekergők egy kivétellel, de visszatértek! Remus is követte őket a Szellemszállásra, és sajnos kiderült az igazság. Peter levágott ujja miatt lebukott, és Siriusék át akarták adni őt az auroroknak. De ezúttal sem sikerült kiiktatni Petert, mert az éppen feljövő telihold véget vetett mindennek. Remus vérfarkassá lett ismét, mint régen. Míg Siriusék REmussal voltak elfoglalva, Peter gondosan felöltötte jól megszokott patkány külsejét és megszökött. Albánia felé menekült, ahol rábukkant egy értékes kincsre. Azt hitte, már nincs remény, de mégis! Megtalálta gazdája emberi maradványait, egy csökevényes roncsot, amit átcsempészett Angliába és ott viselte gondját a Nagyúrnak, hogy ha eljön az ideje, és elég erőt gyűjt össze, akkor ismét testet ölthessen. Hosszú hónapok teltek el, míg Peter kitalálta, hogy mi a legegyszerűbb módja annak, hogy megszerezzék a Potter-fiút, akinek a vérére volt szükség ahhoz, hogy Voldemort Nagyúr ismét testet ölthessen. A negyedik roxforti évben a beépített Halálfaló segítségével egy megbűvölt zsupszkulcs révén megszerezték, amire oly régóta vártak. Ott volt a Potter-fiú, és egy másik diák is, akit Peter szemrebbenés nélkül megölt. Voldemort Nagyúr visszatéréséhez a Potter-fiú vére, a Nagyúr apjának csontjai és egy hű szolga húsa kellett. Peter úgy döntött, ő lesz a hű szolga, így jobb karját ajánlotta fel a Nagyúr érdekében. Voldemort testet öltött. Micsoda gyönyörű este volt az! A Sötét Nagyúr nem hagyta kárpótlás nélkül az önfeláldozó Halálfalót, így egy ezüst kart kapott Peter az igaziért cserébe. Sajnos a Potter gyerek megszökött, de Voldemort visszatért, ami azt jelentette, hogy meg vannak számlálva a fiú percei.
De hamarosan egy szörnyű dolog következett be. A Halálfalók közül az egyik, nevezetesen Rodolphus Lestrange megölte Voldemort Nagyurat. Peter megfogadta, hogy mindenképp megöli Pottert, így ezért tart még mindig a Halálfalókkal. Jelenleg csavargóként tengeti életét, bárhol, bármikor felbukkanhat…

`` jellem

Kétszínű, alattomos féreg. Ennyiben kimerül a jelleme.

`` tikaid, álmaid

` mindig ||
-egy jó nő
-egy fürdőszoba
-sült csirke
-meg akar tanulni gitározni, de sosem fog
-imádja az édesanyját
` soha || –A Weasley família
-Granger macskája
-sajt
-ha Féregfarknak szólítják
` dementorok || Nem érez semmi különösebb érzést. Néha talán felvillan, mikor megpillantotta Voldemort elcsökevényesedett maradványait
` mumus || egy macska
` titkok ||
Egy van csupán. Újra emberi alakban járni az utcán, anélkül, hogy aurorok kereszttüzébe kerülne.
` rossz szokás || -Gyakran hazudik.
-Dohányzik
-Alkoholt is fogyaszt. Nem keveset.
-Lop. 

`` a család

` apa || ismeretlen
` anya || ismeretlen
` testvérek || nincs
` családi állapot || egyedülálló
` állatok || Nem elég állat ő maga?
` egészségi állapot || szenvedélybeteg
` egyéb || -

``egy darabka belőled

lentebb van.

`` a tudás

` varázslói ismeretek || A Roxfort hét éves tananyaga, fekete mágia mesterfokon, animágia.
` patrónus || tud, patkány
` animágus alak || patkány, egy ujja hiányzik.
` pálca típusa || tölgyfa, egyszarvúszőr, 13 hüvelyk

Név: Peter Pettigrew
Kor: 35 év
Foglalkozás és a Halálfaló státusza: nem rejtőzködő, mikor elárulta Potteréket, lehullt a lepel
Szolgálati idő: körülbelül 18-20 év
Különleges képességek: Kiválóan ért az információszerzéshez, továbbá a kínzás is természetesen gyerekjáték számára…
Hogyan lenne a karaktered a Nagyúr hasznára? Feláldozta jobb karját Voldemort Nagyúrért. Kell ennél több?
Jellemed: Kétszínű, alattomos féreg. Ennyiben kimerül a jelleme.
Kinézeted: alacsony termet, hosszú, szőke, vékony szálú csapzott haj, égszínkék szemek, szakadt ruházat, ápolatlan külső.
Megjegyzések:  -

Ismét egy hideg éjszaka. Szakad a hó az állandóan forgalmas londoni utcán, amely ezúttal kihalt. Csupán egyetlen személy kóvályog a hófedte utakon, folyton folyvást úton van. Nos igen, ez történik, amikor valakinek nincs otthona. Voltaképp nincs is rá szüksége, mert azzal még könnyebben el tudnák kapni az átkozott aurorok. Legyen átkozott mind!
Talán jó lenne betérni a Foltozott Üstbe egy pohár italra.
A férfi belenyúl a zsebébe, de sajnos a pálcáján kívül egy árva galleon sincs benne. Ilyenkor rendkívül előnyös, ha valaki olyan remek animágusi alakkal rendelkezik, mint Peter. A nyomorult kis patkány játszva be tud jutni bármelyik kocsma raktárába, és probléma nélkül élelemhez tud jutni. Egy szerűen fantasztikus. Bár évekkel ezelőtt nem gondolta, hogy ilyen céllal fogja használni animágusi képességét, mindenesetre jól járt vele.
Az utcán továbbra sincs senki, már majdnem elér ahhoz az utcához, amely a Foltozott Üsthöz vezet, amikor az egyik sötét mellékutcából kilép mögé egy alak.
-Pettigrew! Állj, most nem menekülsz! – szólal meg mögüle az alak. Peter még nem látja, ki is az, de az árnyék mindenről árulkodik. Nem érzi a nyakán a varázspálca érintését, de jól tudja, hogy a mögötte álló rászegezi pálcáját. Nem lehet más, mint egy auror.
A halálfaló azonnal megtorpan, lassú mozdulatokkal megfordul, hogy megpillanthassa ellenfelét. Shacklebolt.
-Nocsak-nocsak… Hát még karácsonykor sem hagyjátok békén az embert? – kérdezi Peter pimasz módon. Nem fél. Tudja, hogy egy mezei kis auror messze nem tud annyit, mint ő. Messze nincs olyan ügyes, mint ő. Gyerekjáték vele a harc.
Peter arcán gúnyos mosoly jelenik meg, miközben a kék szemekkel a pálcát tartó varázslót szuggerálja. Lám, milyen jó, hogy az imént pénz után kutatva zsebre vágta a kezét. Immáron észrevétlenül rámarkolhat a tölgyfa pálcára. Még mindig gúnyosan mosolyog a mellette álló varázslóra, akit látszólag meglep a férfi viselkedése.
-Mi van Pettigrew? Ennyire örülsz, hogy holnap már az Azkabanban ébredsz? – próbál visszaszólni a másiknak, de hangjában némi aggodalom fedezhető fel, bizonyára a rendkívül nyugodt varázsló láttán.
-Nem, tévedsz. – szól, s lassú mozdulatokkal előhúzza zsebéből a pálcát. A tölgyfa pálcát.
-Capitulatus! – kiáltja azonnal az auror, s Peter kezéből elszáll a pálca. Immáron fegyvertelen.
Kingsley Shacklebolt önelégült arccal tekint az utca közepére repült pálca után. Titkon reméli, hogy ha most beviszi Pettigrewt, fizetésemelést kap, és kitüntetik egy Arany Merlin-díjjal is, mert ezért igazán megérdemli.
Oh, mily balga!
Ez a pillanat az, amit Peter Pettigrew kihasznál. Nincs pálca, marad a fizikai nyers erő. Egy jobbegyenes, és sínen van. Az auror megtántorodik, egy-két ügyes rúgás a halálfaló részéről, s annak kezéből is kirepül a pálca. Immáron mindketten fegyvertelenek. Pettigrew megragadja a másik férfi gallérját, próbálná földre taszítani, de nem olyan egyszerű ám… az auror igen jó kondícióban van, amit az bizonyít, hogy óriási rúgást mér a halálfaló gyomrába. Összecsuklik.
Most talán a legegyszerűbb az lenne, ha segítségül hívná az animágiát. Egy pillanat, és a kínlódó halálfaló helyén egy kis nyomorult patkány lesz, mely gyorsan beszalad a sötét sikátorba, elrejtőzve egy hatalmas szemetesláda mögé. Tovább figyeli az aurort, aki próbálja előkeríteni a szökevényt, de sikertelenül. Szeme feldagadt, orrából vér csöpög.
-A francba! Megint elvesztettem… - mondja lemondóan, s felveszi a pálcáját a földről és csalódottan vonul tovább.
A kicsiny patkány néhány perc múlva ismét emberi alakot öltve átsunnyog az út túloldalára, megkeresi a tölgyfa pálcát, melyet a hó jótékony takaróval elrejtett a kíváncsi auror szemei elől… 

megjegyzés: nem vagyok hajlandó átírni, örülök, hogy megszenvedtem ezzel anno, úgyhogy remélem, megfelel