Tisztelt Választmány! Kedves Barátaim!

                             Első mondatomban sietek elmondani valami végtelenül egyszerű dolgot,
                             hogy mindazok megnyugodjanak, akik még nyugtalanok volnának:
                             titkári posztomról [...] leköszönök. Tehát most nevezhetjük ténynek,
                             megtörténtnek: praesens perfectumnak. Amit ezután mondok,
                             már nem titkári szavak, s talán így összeegyeztethetők velem,
                             azzal a személlyel, aki mindig is tiltakozott az ellen,
                             hogy a viselt tisztséget és az írói szabadságfokot
                             valami megfoghatatlan ködös elv alapján egybesodorják.

Kedves anya
Anya!
Kedves Ro...

A levél a kukában landol.
Ennyi áthúzással azért mégsem sértené meg az anyját,
akivel eddig még alig találkozott, és azok a találkozások is...
maradjunk annyiban, hogy felejthetetlenek maradnak
az idők végezetéig. Azért mégis csak az anyja.

Rosalind

Őszinte leszek. Baromi fura, hogy neked írok, de úgy érzem, most csak te tudsz nekem segíteni. Van egy tanár a suliban, akit nagyon kedvelek, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak, mert lényegében csak miatta tanulom a tantárgyat, és már felhozta, hogy korrepetálhatnék másokat is, de én... nem vagyok erre alkalmas. Nem akarom megbántani ezt az embert, mert nagyon bírom a stílusát és az egész személyé. Csak hát... egy lánnyal kellene közösen tanulnom, és ezzel próbál behálózni. Hát, ez úgy nem is lenne baj, csak.. nem tudom, nem akarom. Szerinted mit csináljak?

Üdv.
Tommy

Sosem érkezett válasz.
Igazából Tommy nem is várta.