A kripta

Virág sírodra

Elliot
2002. június 17.

Szeretek ELliottal cseverészni, beszélgetni, olyan könnyen mesél nekem magáról, a félelmeiről, az érzéseiről, amit a fiaim sosem osztottak meg velem. Ők magukban rendezték le a dolgaikat, vagy kiadták a dühüet, de túl büszkék voltak ahhoz, hogy így elbezsélgessenek velem régen. talán most lehetne egy alkalom egyszer. Amikor csak hárman vagyunk kávézunk, vagy sütünk-főzünk, esetleg a kertet rakjuk rendbe, vagy csak ülünk és nézegetjük az albumot. Elliot meghatóan őszinte velem, ami megtisztelő. Sajog a szívem az édesanyja miatt, biztos vagyok benne, hogy nagyszerű nő volt és így is büszke lenne a fiára. Én is büszke vagyok a fiaimra. Tehettek ők bármit, az én kincseim voltak. És azok maradnak örökre. És Elliot is olyan, mintan az én fiam lenne, pedig nem is volt köztünk olyan sok korkülömbség.
-Ne is foglalkozz velem... az emlékeitek kicsit bennem is felkavarták a régi dolgokat. Nem volt egyszerű a fiatalkorom...
Halkan felsóhajtok. Nem tudom milyen sebeket hordozhat magában, hogy mitől érzi azt, hogy ő egy ilyen ember. De ezt szomorú volt hallani, hogy így bezsél önmagáról, és szomorú volt látni azt a letörten csillogó szempárt is. Odahúzódtok hozzá és vígasztalóan megölelem, finoman megsimogatva a hátát, hogy hátha az én anyai ölelésem egy kicsit megvígasztalja.
- Nézd, drágám. Aiden elfogadott így. Akárhogy is gondolkodsz magadról, Aiden téged válaszott. És ha letört vagy, akkor ez adjon neked minden nap erőt. Hogy Aiden veled van, hogy itt vagyunk neked mi, meg az a nevettségesen bájos kis farkasfiú, aki a kertünkben pihen vagy napozik. Hiszem, hogy mindenkinek van egy második esély. Csak erő kell megragadni, és élni a lehetőséggel - szorítom meg a kezeit, miközben visszafordulok az album felé.
A képek rendzetlenül vannak néha Aiden és Chrissie sorát megtöltik az unokoatetsvérek, vagy a felmenők fényképei, esetleg Rudolf tetsvéreinek a fotói. Hosszansan nézegetjük őket, majd ELliot a kislányról mesél, akit látott, én pedig őszintén remélem, hogy van jelentőssége ennek. Az ilyenek elég konkrét üzenetet hordoznak magukkal, és a jelentésük csak sokkal később tisztázódik, de tudom... Érzem, hogy ez egy jel.
- Az első fényképem talán négy-öt éves koromból van...-Akkor éltünk először igazi családi életet. Anyám férjhez ment és kaptam egy kissé morcos, kissé távolságtartó apát. Azelőtt egyetlen férfi példa sem volt előttem. Aidenék szerencsések, hogy kaptak egy családot azzal a pillanattal, hogy megszülettek. Olyan édesek...
- De kaptál te is egy csodás családi hátteret, vannak akik állnak mögötted - mosolygok rá. Az én szüleimmel nem volt semmilyen hátterem. Ezért is becézett Jéghercegnőnek Rudolf még amikor legelőször találkoztunk. - Legyen bármilyen az életed, keveredj bármibe, a családod az egyetlen ami melletted ál a legnagyobb viharban. EZt én is itt tanultam meg. Ó, igen,. Nagyon bájosak voltak együtt, mind a hárman - sóhajtok fel, egy kis könnyel a szememben.
-Biztosan csodás bátyja lenne Chrissie-nek - szipogva bólogatok, hogy így van.
Lassan elfogy a kávé, véget érnek a fényképek, és Elliot is indulni készül. Kikísérem az ajtóhoz, miközben egy intéssel ellebegnek a csészék és a kanalak elmosogatni magukat.
- Nagyon örültem ma neked Elliot... És köszönöm, hogy ott is velem voltál. Ide mindig eljöhetsz - búcsúzom el tőle, egy újabb öleléssel, az ajtóban, mielőtt még az útjára engedném.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A HELYSZÍN SZABAD!