"Hogy lehetetlen? Ez a fogalom nem létezik..."
ALAPOK:Jelszó: "Nézd Ellioooot, ez egy tévééé"
Becenév: Lee
Nem: nő
Születési hely, idő: London, 1984. Február 9.
Horoszkóp: Vízöntő
Kor: 16
Vér: sárvér
Évfolyam: Hatodéves
A MÚLTGyerekkorHayley London külvárosában egy szerető családban nőtt fel. Brenték mindig is átlagos életet éltek, nem voltak sem kirívóak, sem pedig nagyon ismertek, és nem is vágytak a hírnévre soha. Élték az ő idilli családi életüket, nem zavartak senkit és semmit.
Hayley viszont már egészen pici gyerekként józan paraszti ésszel megmagyarázhatatlan dolgokra volt képes, amit a lány tizenegyedik születésnapjáig rejtély övezett. A család nem tudott a varázsvilág létezéséről, így a történteknek a szemükben nem igazán volt értelme. Elképzelhetetlennek és lehetetlennek tartották ezeket a dolgokat, amik az idő előrehaladtával egyre gyakrabban és gyakrabban megtörténtek.
Hayley egyébként olyan volt, mint minden más vele egykorú gyerek. Talán kicsit hiperaktívabb. A szomszéd gyerekek nagyon szerettek játszani vele, hiszen mindig volt valami jó ötlete, és ha eléggé felkeltették az érdeklődését, bármire rá lehetett venni. Az utcabeli kisiskolások gyakran jártak ki együtt a külvárosi focipályára, a környéken lévő patakhoz, és sok időt töltöttek egymásnál is. Hayley is központi tagja volt ennek a társaságnak, kedvelték őt még az összes furcsaságával együtt is. Igazán szép és boldog gyerekkort köszönhet akkori barátainak.
Hat éves volt, mikor megszületett a kisöccse Bryan. Nála jobban nem szeretett senkit. A kisfiú jelentette számára a világot, és amint elég időssé vált, minden kalandjára magával vitte. Amikor különleges képességeiről elég tapasztalatot gyűjtött, hogy valamelyest irányítani tudja, örömmel mutogatta testvérének, hogy mi mindenre képes. Persze a dolog néha így is balul sült el, ezért Hayley temérdek időt szánt arra, hogy leírja és kielemezze az eseményeket. Ezt látva kezdte el érdekelni az öccsét a bűvészkedés, ami ugyan sokáig csak hobbi volt neki, később viszont álompályává nőtte ki magát.
Hayleyt mindig is nagyon érdekelte a körülötte lévő világ, és mindent megtett, hogy minél jobban fel is fedezhesse a lehető legtöbbet belőle. Ebben tökéletes partnerre talált a szüleiben. Édesapja csillagász, édesanyja pedig botanikus volt. Rengeteget tanult tőlük és sok időt töltött a társaságukban. Édesapjával megnézték a Halley üstököst is, bár erre aligha emlékszik, hiszen még csak három éves volt. Édesanyja pedig már nagyon fiatalon elkezdte tanítani írni, olvasni és rajzolni is, és gyakran kivitte az üvegházba magával az érdeklődő kislányt.
Hatalmas érdeklődéséből adódóan a kimozdulni vágyó gyerekek közé tartozott. Kisebb felfedezőutakra indult a barátaival, mindenre kíváncsi volt. Amint megtanult írni, állandó társává vált bőrkötéses naplója, melybe mindenfélét lerajzolt és lejegyzett, ami elég érdekesnek hatott ahhoz, hogy kiérdemelje ezt a megtiszteltetést. Már ekkor hatalmas érdeklődést mutatott az állatok iránt, így a szülei állatorvosi pályára szánták és Hayleyt magát is ez az irány vonzotta. Ebbe a tervbe viszont beleszólt a Hayley tizenegyedik szülinapjára megérkezett Roxforti levél.
Roxfortos évekHayleyt nagyon lenyűgözte a varázsvilág gondolata az első pillanattól kezdve. Öccsével órákat beszélgetett arról, hogy mégis miféle csodavilág lehet az, ahová majd becsöppen. A házat elárasztották a különböző varázslókat és elvarázsolt kastélyokat ábrázoló rajzok, és hangossá tette az állandó csacsogás a két izgatott gyerek között, akik nem győztek ötletelni, miféle bájitalok, pálcák és varázslatok létezhetnek. Azután eljött a szeptember, és az iskolakezdés előtti nagybevásárlás, ami nemhogy beváltotta az elképzeléseket, hanem magasan felül is múlta azokat. Hayleyt lenyűgözte az Abszol út és izgatottan nézegette azt a rengeteg varázsfelszerelést, amit a boltok polcain árultak. Innen kapta meg a két számára nagyon kedves kisállatát, Merilynt, a baglyot és Mimyt a macskát. Már csak azt sajnálta, hogy Lunát, a kutyáját nem viheti magával Roxfortba. El sem tudta képzelni az életét a kis fekete eb nélkül, aki még alvás közben is ott volt vele. Viszont kárpótolta az a rengeteg élmény, ami már most érte, nem is beszélve arról, ami még rá vár.
A Roxfortba kerülés azonban már nem váltotta be az elképzeléseket. Umbridge uralma alatt az állandóan pörgő Hayley kissé megtört, és egy idő után elcsendesedett. Bár nehezére esett visszafogni mindig csak menni és tenni akaró lelkét, az állandóan pörögni vágyó jellemét. Bajt viszont nem akart, és nem is keresett, noha hajlamos lett volna rá. Rettegett Umbridge személyétől és örült, ha nem kell a szeme elé kerülnie.
Amint meghallotta a hírét, hogy megalapították Dumbledore seregét, ismét parázslani kezdett benne a tettvágy, de lebeszélte magát a részvételről. Nem akart balhét, sem feltűnést. Épp elég gondot okozott neki sárvérű származása. De nem a saját bőrét féltette. A családjáért aggódott szüntelenül, és temérdek levelet írt haza, hogy biztosítsák arról, hogy minden rendben van. Rémálmok gyötörték, hogy megölik az öccsét Bryant és a szüleit, és ezek az álmok béklyózták meg és tartották fogva teljesen, mint valamiféle börtön.
Az egyik legörömtelibb pillanat az volt számára, mikor az undok nőszemély végre eltűnt az iskolából. Bár a helyzet nem javult, sőt, talán rosszabb lett, öröm volt az ürömben, hogy legalább őt nem látja többet. Azonban ennek ellenére sem tudta igazán megkedvelni a Sötét Varázslatok Kivédése órákat.
Viszont nyitottságából és kitartásából egy cseppet sem veszített, már az elutazás napján, a vonaton is életre szóló barátságokat kötött, és ez így is maradt a további évek során. Éppen csak a rendszer ellen való tevékenykedést kerülte. Továbbra is vonzotta az ismeretlen, nem tudott sokáig egy helyben maradni. Valamit mindenképpen fel kellett fedezni, vagy ha másra nem volt lehetőség, a könyvtárban utánajárni a dolognak. A könyvtárossal már kifejezetten baráti kapcsolatot alakított ki. Az a hely volt számára a menedék, az egyetlen búvóhely, ahol biztonságban érezhette magát, és végre pöröghetett egy kicsit, kiélhette a benne tomboló lelkesedést. Noha jobban szeretett tapasztalati úton tanulni.
Az iskola akkor vált számára kedvelhetőbb hellyé, mikor megkezdődtek a legendás lények gondozása órák. Végre volt valami, amit az iskolán belül is tudott várni. Ez nem csak egy óra volt számára, amit szeret, mint például a gyógynövénytan vagy az asztronómia, hanem egy kisebb saját világ az iskolán belül, amit mintha neki teremtettek volna. Kifejezetten kedvelte Hagridot és ha tehette, szabadidejéből is sokat töltött az ő illetve a különleges állatai társaságában.
A HáborúA háborús évek alatt igyekezett csak még inkább feltűnésmentes lenni. Megpróbált csak és kizárólag a tanulmányaira koncentrálni és kizárni a külvilágot szinte teljesen, hogy minnél kevesebbet érezhessen a körülötte zajló borzalmakból. Ezidő alatt fejlesztette a saját képességeit és igyekezett az eddigieknél is több tudást magába szívni. Így sajátította el például azt is, hogy hogyan idézzen patrónust.
Az ostrom idején Hayley már nem lépett a menekülés útjára. Túlontúl hosszú ideig folytotta magába a tettvágyat azért, hogy a családjára ne figyeljenek fel miatta. Mindenképp segíteni akart, de a közvetlen harcokhoz nem volt még elég képzett, ráadásul nem is igazán esett ínyére az ilyesmikben való szerepvállalás. Viszont az alsóbbévesek kimenekítésében és védelmében aktívan részt vett, és nem riadt vissza attól, hogy szükség esetén egy-egy már általa is ismert rontással válaszoljon az őket ért támadásokra.
Az ostrom napja bár az adott pillanatban sokkolta, nem érte őt mély traumaként. Próbálta úgy felfogni, mint egy életre szóló kalandot, amiben tapasztalatokat gyűjthetett és kamatoztathatta azt, amit megtanult. Bár az megviselte, hogy nem mindenki élte túl, vagy úszta meg ép bőrrel. Ezeknek az embereknek igyekezett annyi segítséget nyújtani, amennyi csak tőle telhetett. Rengeteg sérült kimentésében segített és az ellátásukban is közreműködött. Talán a teljes eseménysorozatból ez az egyetlen dolog sebezhette meg a lelkét. Nem tűrte jól a brutalitást, számára a háború is csak könyvekben létező dolognak számított, egészen addig, amíg bele nem csöppent a Második Varázslók Háborújába.
BékeMiután a háborús éveknek vége lett, akkor vált a Roxfort is a gyerekkori álmaiban elképzelt világgá Hayley szemében. Végre újra önmagát adhatta, nem kellett félnie attól, hogy igencsak aktív és állandóan pörgő személyiségével feltűnést kelt. Ismét lehetett hangos, kacagós és vidám, és ami a legjobb, végre felfedezhetett mindent, amit szeretett volna. Néha túlzott kíváncsisága miatt belekeverte magát apró balhékba és szabálysértésekbe, de sosem vétett akkora hibát, hogy ténylegesen baj legyen belőle. Inkább még McGalagony professzor számára is megmosolyogtató diákcsínytevések részese volt. Az apróbb büntetések pedig még éppen belefértek az életébe.
JELLEMHayley igazi örökmozgó, mindig eleven gyermek volt, és ez nem sokat változott a későbbiek során sem. Képtelen sokáig egy helyben maradni, ha viszont mégis így tesz, annak komoly külső kényszer az oka. Vagy éppen egy kellőképpen érdekes könyv, ami úgy elnyeli, hogy nem is hajlandó mással foglalkozni, amíg azt be nem fejezi. Imád kutatni, felfedezni és szinte minden érdekli. Részben ennek köszönhető, hogy az információkat úgy szívja magába, mint valami szivacs. Olyan, mint egy két lábon járó lexikon, vagy hangoskönyv. Hatékonyabbnak tartja és jobban is szereti a tapasztalati úton való tanulást, pláne, hogy így csillió kalandba keveredhet bele, ha úgy adódik.
Keresi az izgalmakat és a lehetőségeket a kimozdulásra, az sem kifejezetten zavarja, ha emiatt néha bajba kerül. Ellenben, ha elkerülhető a szabályszegés, inkább nem csinál galibát. Legalább annyira becsületes és tisztelettudó, mint amilyen könnyedén hajlamos figyelmen kívül hagyni az előírásokat, ha úgy adódik.
Nyitott jellem, könnyen szerez barátokat. Mindig életvidám és mosolygós, nehéz kedvét törni. Kifejezetten szeret nagy közösségekben mozogni, az sem zavarja, ha ő kerül a középpontba. Nagyon beszédes típus, imád fecsegni bármiről, viszont a pletykálást kerüli, nála bárkinek a titkai biztonságban vannak.
Hadilábon áll viszont az önbizalommal. Folyton folyvást úgy érzi, hogy amit megtett a céljának elérése érdekében, az kevés, és képes lett volna többre is. Nem veszi észre, hogy a környezetéhez képest már így is túlteljesít. Tipikus maximalista jellem, aki mindenből igyekszik a lehető legtöbbet kihozni. Ennek érdekében tervez és minden apró részletet gondosan kidolgoz, hogy az elképzelésének megvalósítása közben még csak véletlenül se csúszhasson közbe bármiféle hiba. Számára a lehetetlen ismeretlen fogalom, addig küzd, amíg meg nem valósítja azt, amit megálmodott. Önmagával viszont soha nem lesz elégedett. A fejében mindig ott motoszkál a "mi lett volna ha..." kérdéskör, ami visszafogja, földhöz ragasztja szárnyalni vágyó lelkét.
A világot jelenti számára a kisöccse és minden ami él és mozog. Nagyon gondoskodó jellem, vigyáz a sebezhetőekre, magáról pedig azt igyekszik elhitetni, hogy ő viszont egyáltalán nem az. Így vált érzékeny lelkének védelmező pajzsává mosolygós, örökké vidám oldala. Igyekszik a negatív dolgokat háttérbe szorítani és olyan mélyre ásni, amennyire csak lehet, egészen addig a szintig, hogy már ő is azt higgye, hogy tényleg nincs semmi baj. Ezek a dolgok a háborús évek teljes ideje alatt csak halmozódtak benne, és egészen a mai napig elnyomja magában az érzéseit. Ez azonban nem tarthat örökké, ugyanis egyszer át fog szakadni a gát, és akkor összeroppan.
Erősség: kitartás, szorgalom, segítőkészség, talpraesettség, tanulékonyság, pontosság, jó kézügyesség
Gyengeség: maximalizmusa korlátok közé szorítja, nehezen birkózik meg saját érzéseivel, hajlamos a túlzott önfeláldozásra
APRÓSÁGOKmindig: Bryan, Luna, Repülés, Kirándulás, Felfedezés, Kaland, Naplózás, Zene, Természet, Legendás lények, barátok
soha: Umbridge, Párbaj, Háború, Nelly, erőszak, agresszivitás
hobbik: kutatás, naplózás, rajzolás, túra
merengő: legszebb: Bryan megszületése
legrosszabb: Umbridge igazgatósága, a sebesültek és elhunytak látványa az ostrom napján
mumus: öccsének és szüleinek halottként való látványa (a mumus ezt az alakot inferusok formájában veszi fel)
Edevis tükre: magát látja, mint végzett lénygondozó
százfűlé-főzet: erősen citrusos, frissítő ízű, színe olyan mint az érett grapefruit húsa, illata viszont édeskés, földieperre emlékeztető
Amortentia: egy virágzó tavaszi rét illata gyenge eső után
titkok: annak ellenére, hogy lénygondozói pályára készül, képtelen megbarátkozni a kígyókkal
azt beszélik, hogy…: nincsenek érzései, érzéketlen a körülötte történő dolgokkal szemben (nyilvánvalóan ez nem igaz)
A CSALÁDapa: David Brent, 45, Jó viszonyt ápol édesapjával, bár nincs sok idejük egymásra. Hayley édesapja sokat van távol, vagy ha otthon is van, gyakran a dolgozószobába zárkózik.
anya: Natalie Sundwall, 39, Kifejezetten jó a viszonya édesanyjával, főleg az utóbbi időszakban. Bármit meg tudnak beszélni egymással, olyanok mint a legjobb barátnők.
testvérek: Bryan Brent, 10, Imádják egymást, igazán jó testvérek. Nagyon fontosak egymásnak, Hayley az élete árán is megvédené őt.
állatok: Luna - Hayley kiskutyája, akihez nagyon ragaszkodik. Kis termetű fekete eb, igazi kis hiperaktív állat, akárcsak a gazdája.
Mimy - Hayley macskája. Igazi kis lustaság, egész nap henyél, ráadásul még vörös is. Hayley Garfieldhoz szokta hasonlítgatni.
Merilyn - Apró termetű, nyugtalan Uhu, rakoncátlan természete ellenére nagyon megbízható bagoly.
A Brent család az átlagos mugli családok közé tartozott mindig is, soha nem voltak sem kirívóak, sem különlegesek. Békésen élték életüket London egyik csendes, külvárosi negyedében, nem zavartak sok vizet.
A környéken lakók kedvelik őket, barátságosak és nyitottak, de ritkán járnak nagy közösségi rendezvényekre.
A családon belül nagy a tudományos érdeklődés, ez tapadt rá Hayleyre is és ebből a sorból lóg ki nagyon Bryan. A kisfiú, nagy bánatára, nem mutatott varázslói képességeket, így a család egyetlen mágikus képességekkel megáldott tagja Hayley maradt. Bryan tervei között a bűvészi és színészi pálya szerepel, de nagy érdeklődést mutat a zene iránt is. Imád zongorázni és hihetetlenül jól énekel. Hayley kimondhatatlanul büszke rá, a fiú pedig felnéz nővérére.
Az idilli család képét a szintúgy büszke szülők teszik kerek egésszé, akik számára gyerekeik a világot jelentik. Mindent megadnak nekik, amire csak szükségük van és lehetőség nyílik. Ha bármi probléma történik, együtt, összefogással kilábalnak belőle. Hayley nem is tudna jobb és összetartóbb családot kívánni magának.
KÜLSŐSÉGEKmagasság: 168cm
testalkat: átlagos
szemszín: kék
hajszín: vörös
kinézet: Általában vidám színekbe öltözik, de kerüli a nagyon csicsás, túlzottan mintás dolgokat. Állandó kiegészítője a szemüvege, s bár gyerekkorában gyakran cukkolták miatta, ő imádja hordani. Már a megjelenése sugározza azt a vidámságot, amit meg akar osztani mindenkivel, és nincs olyan pillanata, hogy ne látszódna rajta, mennyire pörög. Haját zömében kiengedve hordja, póttevékenységként állandóan birizgálja vagy tekergeti, ha sokáig egy helyben kell maradnia. Nem szeret kirívóan öltözködni, de ha valamilyen alkalom van, akkor megadja a módját. Egy dolgot kerül mindig, mégpedig a magassarkú cipőket, ugyanis két lépés után is képes orra esni bennük.
TUDÁSvarázslói ismeretek: Hayley tipikus jó tanuló, nem sok dolog létezik, amihez ne értene legalább egy kicsit. Lenyűgöző a memóriája, különösen erős a tapasztalati úton való tanulásban. Ha valamire emlékszik, az gyakorlatilag megcáfolhatatlan, ugyanis a legtöbb információt pontosan megjegyzi. Kedvenc tantárgyai a Legendás Lények Gondozása és a Gyógynövénytan, de igazából semelyik területre nem mondhatja, hogy nem szereti. Még a Sötét Varázslatok Kivédésének tantárgyi keretein belül is megtalálja azt az egy-egy pontot, ami számára is érdekes.
RBF:Mágiatörténet: V
Gyógynövénytan: K
Bájitaltan: K
Sötét varázslatok kivédése: V
Átváltoztatástan: V
Asztronómia: K
Bűbájtan: K
Repüléstan: K
Legendás Lények Gondozása: K
Felvett tárgyak: Repüléstan, Legendás Lények Gondozása
Pálca: Főnixtoll mag, Tölgyfa, Közepesen rugalmas, 10.5 hüvelyk
Tervek: Griffendél Godrik Akadémia, Lénygondozói Kar
EGYÉBPatrónus: Luna, a kutyája
Avi: Mina Sundwall