SZÉPszelet

SZÉPszelet

***
A börkötéses napló néhány oldala, melybe Hayley a kedvenc alkotásait gyűjti.

[Repülés]

Repülés

Álmomban én repűlni szoktam,
Vagy félálomban mielőtt elalszom.
Egyszer csak két karom kinyúlik
S mozdúlat nélkül emelem magam,
Össze van a két sarkom téve,
Szemem zárva van, ajkam nyílva,
Úgy szállok föl, föl, fölfelé.
Csodálkozom hogy nappal, ébren
Miért nem szállok fel soha,
Mikor ez olyan egyszerű.
Ajkam mosollyal elhúzódik
Az élvezettől, mily édes repűlni.
Rézsút megyek, mint dróton vont művésznő,
S oly könnyedén emelkedem,
Mint a pillantás, fölfelé ha nézünk.
Nem tudok semmit, csak hogy repűlök,
Nem látok semmit, mert alszom szememmel,
Csak úgy van mintha zöld felett suhannék
Hajnali kékbe, melynek színe sincsen,
Oly kék, oly tiszta. S oly könnyű vagyok.
Szél van tán hogy oly könnyűt érezek,
Vagy szélnek érzem magamat,
De oly könnyű vagyok, oly mese könnyű
Mintha kihullott vón a szív belőlem
S vakon repűlök, meddig, nem tudom,
Csak fel mindig, halkan, mint a sohaj
S két karom ki van nyílva kétfelé,
Egy angyal várja tán hogy átöleljem.
/ Szép Ernő/

[Kis hajón utazom]

Kis hajón utazom

Egészen hihetetlen...
Úgy tűnik lehetetlen,
De mégis valós.
A fáradt hajós
Lomha vitorlása
Végre jó szelet kapott,
S bár eddig jó irányba,
De viharos utakon tartott,
Most kellemes vizeken halad tovább.


Gyötört arcát lágyan simogatják a napsugarak,
Útját nem kereztezik zord fellegek.
Lágy szellő fújdogálja kócos haját,
Útján kísérik őt a szelíd delfinek.


A végtelen vizen csendesen ring a kis hajó.
Nincs már itt a vadul csattogó,
Mindig csak bajt hozó vihar.
Elvonult.
S minden veszély tovaszállt vele.
Nem fúj többet itt a szele.


Halk csobbanásokkal muzsikál a víz,
Dobol a hajó oldalán.
Halk zenéje ringatja álomba
A tenger vándorát.
Ő elszunnyad,
Testét nyugalom járja át.
S bár messze még a part,
Megtalálja majd otthonát.
/Eevee 2019.szept./