WADE RIVERS
Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.
Meghal minden és elmúlik minden,
A dics, a dal, a rang, a bér.
De él az arany és a vér. A múlt
Nem sokan vannak, akik Wade Riversszel kimertek volna kezdeni. Meglehet azért, mert valóságos óriás volt! Ez pedig nem is volt olyan nagy csoda, hiszen anyai ágon valóban akadtak óriás felmenő szépszámmal. Olyan híres teremtések, mint Véresszájú Olga vagy éppen Fejletépő Ed. Ezekre Wade meglepő büszkeséggel tekintett, annak ellenére is, hogy a mai világban már nem sokan foglalkoztak az ilyesmivel. A megbízói nem ültek le bájcsevegni vele, barátai pedig nem igazán akadtak.
Persze nem csak a méretei voltak ijesztőek a környezete számára. Akikkel ugyanis közelebbi kapcsolatba került, mint tudták róla, mivel keresi a kenyerét: bérgyilkos volt, méghozzá azok közül is a jobbikfajta. Büszkén jelenthette ugyanis, hogy sosem hagyott nyomot maga után – erről oly’ annyira meg volt győződve, hogy biztosan tudta: senki sem fog kérdezősködni nála ezekről a dolgokról.
Persze azt senki sem mertem megkérdezni, miképpen jutott idáig. Talán a termete, talán a szakmája okán, de valóban nem rendelkezett egyetlen baráttal sem iskolás kora óta – és egyébként akkor sem akadt túl sok. Pedig neki aztán bőven lett volna mesélni valója magáról. Először is ott volt a New York-i élet, amivel nem igazán tudott soha sem azonosulni, talán azért, mert termetes édesanyja kemény angolsága folyton visszarántotta az apja által hajszolt amerikai csillogásból. Mr. Rivers lazaerkölcsű ember volt, aki az élvezetek hajszolása mellett számos alvilági üzlet feje volt. Hol idegen lányok ücsörögtek az ölébe egy-egy parti alkalmával, hol pedig a legdrágább pezsgőtől rúgott be annyira, hogy nyilvánosan vallott szerelmet méretes feleségének, akinek a szépsége minden más adottsága mellett amúgy is eltörpült. Mrs. Rivers azonban hideg nő volt. Sosem viszonozta igazán az ilyen kirohanásokat.
Az iskolás évei úgy teltek, mint bármelyik kamasznak… egészen tizenhét éves koráig, mikor a szüleit kegyetlenül lemészárolták. Nyár volt, éppen odahaza volt New Yorkban, nem az Ilvermorny* zárt falai között. A szülei elküldték otthonról, megbeszélésük volt, ő meg beült a helyi varázslókönyvtárba, hogy elüsse az időt. Arra azonban nem számított, hogy egy órával később, mikor hazatért egy kalandregény félig-meddig olvasása után, majd az várja ami. Igazság szerint Wade nyughatatlan természet volt gyerekként, mindig minden érdekelte, ezért nem tudták a könyvek lefoglalni. Hiába vackolta be magát a könyvtár egyik sarkába, valami mindig elterelte a figyelmét. Azon a napon valami furcsa érzés nem engedte még annyira sem koncentrálni a kalandregény sárga lapjaira, hogy legalább a bekezdések kezdőszavait elolvassa. Így, mint valami őrült, úgy rontott ki a könyvtárból és sietett haza. Nem tudta később sem megmagyarázni, hogy mindez csak megérzés volt-e vagy éppenséggel csak valami más… de ahogy feltépte a lakás ajtaját, megérezte a fémes vérszagot. Hamarosan meg is látta a vörös tócsát a lába alatt. Fehér tornacipőjét azonnal befogta az… majd megpillantotta a forrását annak. Anyja magas, de kecses teste az oldalán heverve, üveges tekintettel, alig egy méterre hevert tőle. A vér a mellkasából ömlött az aranyberakásos márványpadlóra. Apja holtteste pedig egy székben jóval odébb ücsörgött. Hirtelen minden megváltozott. Wade élete egyszerűen mesének tűnt addig pontig… mintha nem is az övé lett volna.
Sok évvel később…
Felnőtt. Férfi volt most már és bár a bosszú hajtotta új életet kezdett. Kimértebb lett, bizalmatlanabb az emberekkel s már nem is akadt annyi barátja, mint ilvermonys korában. Nem. Már ügyfelei voltak, akik alaposan megtömték a pénztárcáját. Azonban az egyik legkomolyabb megbízását a 90-es évek végén kapta meg, mikor a háborús időkben Angliába küldte megbízója egy különös nő. Egy családot kellett lemészárolnia. Gyerekeket, szülőket… egészen pontosan egy szülőt: az apát. Furcsa érzés volt belegondolnia, miféle vértapad majd a kezéhez. Sok ember megölt, de senki sem úgy hivatkozott rájuk, hogy az „apa.” Wade önkéntelenül is saját apja merev holttestére gondolt… az átdöfött mellkasra, a karcolásokra az arcán. Furcsa volt, mert akkor is erre gondolt, amikor végzett újdonsült áldozatával.
Aztán visszatért New Yorkba és még sokáig ezzel a jelenettel álmodott. A képek azonban egyre jobban torzultak… egy idő után már nem az ismeretlen férfire küldte a halálos átkot, hanem a mindig derűs hangulatban lévő Mr. Riversre. Olyankor pedig borzongva ébredt fel, akár hajnalban, akár az éjszaka közepén. Nem volt más orvosság hát erre, csak az alkohol vagy a nők.
Nem akart Angliába menni. Nem akarta többé látni Londont, a városhoz kötötte a felkavaró élményeket… de mikor jött az újabb ajánlat, Wade mégis elment.
Jellem
Wade gyereknek vad volt, kíváncsi és egy izgi kis kalandor. Valójában ezek a tulajdonságai még a mai napig megvannak, csak olyan mélyre nyomta magában a rideg álarc mögé, hogy a körülötte lévő emberek még véletlenül se vehessék észre. Ezt csak azoknak mutatta volna meg, akik közel állnak hozzá, ám ilyen nem igazán akadt.
Kapcsolatok
Phillip Rowle-nak dolgozik, jelentéseket tesz a fiáról, Elliotról. Phillip nem is sejti, hogy egy másik személy is fizeti a férfit, csak azért, hogy eltegye láb elől Mr. O'Marát.
Elliot O'Mara egyik megbízója, valójában egyetlen célja van, hogy kapcsolatban legyen a férfivel a megbízás végett.
Irene Liu családjának kiírtásával őt bízták meg.
Azt beszélik… Wade Riverst nem sokan ismerik név szerint. EZért csak bizonyos körökben ismert, ám ott megbízható munkaerőként tartják számon.
Egyéb
avialany || Joe Manganiello
Az Ilvermorny-ban a Viharmadár házhoz tartozott.
Roxfort RPG
Szerző