A szó elszáll..

Leveleim magamtól, magamnak.

[2001. május 20. Kedves én! Megfogadtam, hogy szép emlékeket fogok írni magamnak, hogy majd csak a jókra tudjak visszagondolni. De a mai nap az valahogy tudom, hogy bennem fog örökre maradni, és érzem, hogy soha nem fogok szép emlékekkel visszagondolni. Szokásomhoz híven ma is elolvastam a Prófétát, nyugalmasan egy kávé mellett. Legalábbis nyugalmasan indult az olvasás, nem szoktam foglalkozni azokkal a hírekkel amiket nem tudnak normális magyarázattal megmagyarázni, ezért azokon túlugrok mindig. Különösnek véltem, a listát amiről a Rita kisasszony írt, kissé hátborzongatónak, csak kíváncsiságból de végigfutottam a neveken, aztán a közepetáján megütötte a szememet a saját nevem. Furcsa érzés töltött el, valami égetett belül, talán a félelem, vagy a düh. Nem értettem mi akar ez lenni és nem értettem, sőt még most sem értem, miért van rajta a nevem, miért van rajta az évfolyamtársaim neve és kik azok az emberek akik még rajta vannak? Legfőképpen azt nem értem, hogy mi lehet a közös bennünk ami miatt mind rajta vagyunk és mik lesznek a következmények. Ismerem azt a jelet ami a lista felett van, nagyon remélem, hogy nem a halálunkat jelenti. Iszonyatosan félek, még most is. De nem szeretnék róla beszélni senkinek.]

Mások naplót, én levelet írok. Másnak? Nem, magamnak. Kis dobozba gyűjtöm őket és tudom, hogy ha néhány év múlva előveszem a kis leveleimet majd jót mosolygok rajtuk és kedves érzések lesznek bennem a ládikóval kapcsolatba. Biztonságosabb mint egy napló, hiszen ehhez kulcs is van és a mágia segítsége miatt ékszeresládikónak látszik, egyik legjobb ötleteim közé tartozik ez a kis emléktárgy.

2001. május 20.

Kedves én! Megfogadtam, hogy szép emlékeket fogok írni magamnak, hogy majd csak a jókra tudjak visszagondolni. De a mai nap az valahogy tudom, hogy bennem fog örökre maradni, és érzem, hogy soha nem fogok szép emlékekkel visszagondolni.
 Szokásomhoz híven ma is elolvastam a Prófétát, nyugalmasan egy kávé mellett. Legalábbis nyugalmasan indult az olvasás, nem szoktam foglalkozni azokkal a hírekkel amiket nem tudnak normális magyarázattal megmagyarázni, ezért azokon túlugrok mindig. Különösnek véltem, a listát amiről a Rita kisasszony írt, kissé hátborzongatónak, csak kíváncsiságból de végigfutottam a neveken, aztán a közepetáján megütötte a szememet a saját nevem. Furcsa érzés töltött el, valami égetett belül, talán a félelem, vagy a düh. Nem értettem mi akar ez lenni és nem értettem, sőt még most sem értem, miért van rajta a nevem, miért van rajta az évfolyamtársaim neve és kik azok az emberek akik még rajta vannak? Legfőképpen azt nem értem, hogy mi lehet a közös bennünk ami miatt mind rajta vagyunk és mik lesznek a következmények. Ismerem azt a jelet ami a lista felett van, nagyon remélem, hogy nem a halálunkat jelenti. Iszonyatosan félek, még most is. De nem szeretnék róla beszélni senkinek.