Kviddicspálya

lopni tudni kell
2003. 10. 04.




Nora és mindenki

Az első csók… Hát, gondosan hallgattam róla, míg Nora beszélt, hogy én azon még nem vagyok túl. Jó, ő már a sokadikon is. Biztos kisgyereknek nézne, az pedig nem történhet meg, szóval nagy egyetértően, komoly képpel bólogattam, hogy persze-persze. Tudom, ő még Charlie-val is smárolt egyszer, szóval kipipálhat egy rocksztárt. Hát ez van. Majd behozom, és akkor már nem csak színészet lesz, ahogy lelkesedem.
Bohóckodunk a randa szemüveggel egy sort, meg nevetgélünk, hogy vajon ki hordhat ilyet, stílusérzéke nyilvánvalóan zéró.
- Ha megtaláljuk a környék legcikisebben öltözöt emberét, megtaláljuk a tolvajt is - finnyogom röhögcsélve, aztán megyek tovább Norával, amerre visznek a lábaink, meg a nyomok.
- Jaj fuj, ez egy rongy.
- Blöeee… - húzódok hátra, ahogy Nora elém lebegteti azt az izét.
- Ennek olyan... repkedődolog szaga van...
Bólogatok még mindig fintorogva, és eszem ágában sincs megszagolni. Nem én leszek, aki itt követi ennek az izének a szagát. Viszont a kertből sutyorgás, a házból meg kutyaugatás hallatszik.
- Oda aztán soha de soha de soha de sohaaaa.
- Nem ám, mert ott van valaki. Meg ott is - bökök a kert felé elhalkuló hangon. AZtán már csak suttogok. Jobb, ha nem kapunk büntit, amiért itt találnak minket a tanárok.
- Menjünk, mielőtt kijön valaki a kutyával. Merre menjünk? Ne a kertbe, szerintem ott Brown meg Digby enyelegnek, és nem akarok tököt látni - teszem hozzá nagyon-nagyon halkan vihorászva.

prof Brown, prof Smith, és mindenki
2003.10.4.

 


outfit

Elnézően somolygok. Azokban a körökben, ahol ő mozog, talán tanítani nem számít a karrier csúcsának. Pedig… Ez csak a szakma rossz marketingjének köszönhető. Hiszen a világ egyik legnagyobb mágusa tanárként dolgozva élte le az egész életét. De azért megértem, hogy a nagy és komoly aurorok között gyerekekkel szórakozni nem kelt akkora tiszteletet. Pedig ha tudnák…
A botlás pedig nem is olyan balszerencsés véletlen, mint elsőre tűnik. Milyen kedves tőle, hogy megfogta a kezem… Rámosolygok kedvesen, míg el nem engedi, s után amár csak az orrom alatt somolygok bájos zavarán. A képe akármilyen vastag, edzett pókerarc, azért csak átüt rajta, hogy odabenn ennél még sokkal több is van.
Ahogy haladunk tovább, és újabb keréknyomokat fedezünk fel, arra gondolok, vajon melyik volt előbb, az, hogy a motor felszállt, vagy az, hogy ez a jármű ide jött. Ha a keréknyomok metszik valahol egymást, könnyen kiderülhet, hiszen a metszésponton látszana, melyik haladt el a másik után. Megnézem, látok-e az új nyom mellett lábnyomokat, hogy talicska volt-e, vagy valami egyéb jármű. Ha gumirozott kerék nyoma, abból, meg a felverődő sár mintázatából kideríthető, merre ment.
- Menjünk, nézzük meg azt a részt - mutatok a kunyhó mögött lévő terület felé. A fülemet hangos kutyaugatás csapja meg. Emellett mintha kuncogást is hallanék, de talán csak képzelődök.
- Remélem, Olivert nem eszi meg a kutya. Smith professzor, jól van? - kiabálok be az ablakon, míg a kunyhó mellett elhaladunk. A hangok elcsendesednek, úgyhogy vagy megette a kutya, vagy a profnak sikerült vele megbékélni. A kunyhó mögött megvizsgálom, hogy folytatódnak a nyomok, van-e a fűben valami elhullott tárgy még.

csak a baj


2003. október 04.

Smith professzor, az arcába lihegő Agyarral fürkészte a kezében lévő fecnit. Szemöldöke egy csíkká változott az arcán, szinte borús, fenyegető árnyékot vetett a hézagos betűkre az orra előtt. Úgy érezte magát, mintha egy régi kalandjátékba csöppent volna, és elégedetlenül dörmögött az orra alá, hogy de mégis miért pont neki kell ilyenekkel vesztegetnie az idejét. Megpaskolta Agyar busa fejét, miközben a kutya lelkesnyálcsorgatással válaszolt, és Smith maximalizmustól - és persze tanári kívácsniságtól - vezérelve fejteni kezdte a rejtvényt.

1. ŐRZŐ
2. AUROR
3. KENTAUR
4. PROTEGRO
5. MALAZÁR
6. CRUCIÓ

A raktár szóra bizony magasba szökött a szemöldöke. Már nem dughatta az orra alá a papírt a kutyának, hiszen eléggé összefogdosta már a sajátjával, de talán ez egy nyom lehetett. Valami nagyon fáradt és unatkozó diákok nyomja, vagy esetleg Hagrid titkos üzenete? De ha a diákok enynire unatkoznak, akkor ő bizony adni fog nekik olyan büntetőmunkát, hogy azt az elkövetkezendő évek alatt kell letörletszeniük. Úgy döntött, hogy megmutatja az odakint turbékoló kollégáinak a papírlapot, de közben persze még egyszer tett egy kört a kis kunyhóban, hátha még sikerül felfedeznie valamit. Agyar horrkantva, mint egy oroszlánfóka követte őt, talán hiányzott neki Hagrid is. Erre kiáltott be Digby professzor asszony is.
- Tökéletesen jól vagyok, hölgyem, de maguk vigyázzanak odakint, sok arra a gyökér - mondta, és még jót is mulatott saját maga szellemességén. - Találtak valamit? ...Apropó - dugta ki a fejét az ablakon, feléjük mutatva a papírt. - Úgy hiszem ez fontos is lehet. Mr. Brown - nyújtotta át neki az ablakon a fecnit, majd míg a férfi elvette tőle, SMith még körbenézett alaposan a kunyhóban, hátha talál még valamit. Ha igen, ha nem kilépett az ajtón és a kát lollégája felé sétált a susnyán át, Agyarral a nyomában.
- Mit gondolnak, egyikünk induljon meg a raktár felé? - kérdezte, és ha döntöttek ő kész is volt menni, ha pedig Brown professzor és Digby mást talált ki, alkalmazkodott. Közben mintha zizegést is hallott volna a közelükben.

[Játékszabályok]

A kviddics rejtély

Tanárok

Térkép

To Digby and Smith

Digby  professzornővel megvizsgáljuk a négykerekű szállítóeszköz nyomait, feltűnik, hogy a kviddics pálya felől jön és a ház és a kunyhó mögötti terület között tűnik el nyomtalanul, de nem folyamatos a kerék nyom, tisztán látni, hogy megálltak vele. A félreérthetetlen jelek szerint Hagrid lábnyomai láthatóak körülötte, be a házba, a raktárba is vezet nyom, majd a kunyhó mögé is halad.
- Menjünk, nézzük meg azt a részt. – ajánlotta fel, mire önkéntelenül bólintottam felé és pálcámmal követtük a motor nyomait, habár a kunyhóból ugatás hallatszott, Friccs úrtól tudom, hogy Hagridnak volt egy kutyája is, nem hiszem hogy vad lenne, minden egyéb esetben nem lehetne tartania, így mosollyal nyugtázom, ahogy Digby aggódik kollégájáért. Micsoda asszony.
- Remélem, Olivert nem eszi meg a kutya. Smith professzor, jól van? - kiabál be az ablakon, mire jön is a válasz.
- Tökéletesen jól vagyok, hölgyem, de maguk vigyázzanak odakint, sok arra a gyökér – válaszolt Smith bentről, úgy látom, ma mindenki szellemes kedvében van. Mivel Smith mást nem talál odabenn csatlakozik hozzánk, megmutatván a nyomokat, amiket talált odabenn. Homlok ráncolva vettem kezembe a papirost, ami egy játékot mutatott és a megfejtés a raktár volt. Érdekes játékot játszik valaki, s fejben összevetettem azt amit találtunk.
- Mi sár nyomokat találtunk a tökön, ami valószínűleg egy motorkerékpár kerekeiről származik, a kunyhó előtt összedúrt sár is erre enged következtetni, ott pedig véget érnek a nyomok. – mutattam a kunyhó mögötti területre. – Tehát ott felszálltak a kerékpárral és úgy tudom, Hagridnak van ilyenje, tehát elhagyta a helyszínt. De mi ez a takarítási útmutató a seprűkről? – dörzsölte állát a férfi, majd Smith javallatára bólintott.
- Maga találta Smith Professzor, nézze meg a raktárat, mi pedig benézünk ide, hátha találunk még valamit. – válaszoltam, s ha a kollega kérése szerint tesz, s a raktár felé veszi az útján, zárt ajtót találhat maga előtt. Agyar vele tartott, bár elég komoran fülelt a kunyhóhoz vezető ösvény felé, talán hallott vagy érez arra fele valamit.
Eközben Digby és jómagam a kunyhó mögött nézünk körbe, ahol elhalnak a nyomok. A Professzornő éleslátásának köszönhetően meg is látunk a közeli fának támasztva egy régebbi, valószínűleg az iskola tulajdonában lévő seprűt, némi rongyot és egy tubust, ami a felirat szerint lakk lehet.

játékosok helyzete

Diákok

Térkép

Jay és Florian úgy döntenek, nem hagyják magukat a két hugrással szemben, vicsorognak, mint a kutyák, próbálják megfélemlíteni a két barátot, mikor Henriette is csatlakozik hozzájuk.
- Hé öcsi, te nem gúnyolódhatsz velünk! – kiáltotta Sam, majd pálcájukat szorongatva próbálták eldönteni, mi legyen, támadjanak vagy ne. Azonban Henriette próbálkozása a távolságot tekintve elég szembetűnő volt, s bár sikerült kirántani a fiú zsebéből a sportmelltartót, azonban Sam az ingerült helyzetre való tekintettel fellökte a lányt.
- Hé, ne nyúlkálj! – kiáltott, majd pálcáját rászegezte  Henriette-re, mire Jay mozdult először (Mivel írtad, hogyha valami támadó mozdulatot tennének), és egy szépen kivitelezett Everten Staticcal megpörgette a levegőben a fiút. Puhára esett a fűnek és a sárnak köszönhetően, de erre már reagált is a társa.
-Petrificus totalus – kiáltotta, de Florian gyorsabb volt és egy Protegot vont maguk és ellenfeleik köré, ami erősebbnek bizonyult mint maga a támadás, így az elhalt benne a megjelenő pajzsban. Mire újra reagálhatnátok, Bill felemelte társát a földről, aki még kába volt ugyan, de járni tudott és elindultak a kastély irányába.
- Ezt még megbánjátok Jay! Hallod! – kiáltotta, amennyiben utánuk eredtek van rá lehetőségetek, lassan haladnak, de ha megnézitek a támadó varázslatnak köszönhetően Sam ruhájából kihulló dolgokat, egy leltári listát találhattok a szertárban lévő kviddics felszerelésekről, ruhákról és labdákról, valamint takarítási útmutatókat és a kviddics talárok mosási utasításait felírva egy kopottasabb lapra. Persze ne feledkezzünk meg a sportmelltartóról sem, ami kikandikált Sam zsebéből, valószínűleg a többi holmi is akkor eshetett ki, amikor azt Henriette kikapta a zsebéből.

Mindennek Theresa is fül és szem tanúja lehet, mivel a közelben bújt meg, az utólag megtalált nyomokat ugyan ő nem látja, ha a többiek nem beszélik meg fenn hangon, nem is fogja tudni mik azok, persze a melltartó félreérthetetlen kinézetét még ilyen távolságból is láthatja. A szertárban viszont a fehérneműk, szuszpenzorok ott voltak a szekrényekben, saját személyes holmijait is megtalálhatja, csupán a talár, sisak, szemüveg, kesztyű és seprű hiányzik.

játékosok helyzete

Nora és Lola a talált kviddics szemüveggel és lakk illatú ronggyal a (zsebükben?) haladnak tovább, mikor hangokra, mozgásra lesznek figyelmesek, így inkább megállnak. Látják, ahogy Smith professzor is kilép a kunyhóból és gyakran arra felé néznek, amerre a két lány motoszkál. Agyar is kirohan a kunyhóból és gyakran figyel feléjük, talán szagot fogott.

játékosok helyzete

Játékszabályok

Negyedik kör

Mindenki reagálja le a történteket természetesen feltételes módban. A nyomokon gondolkozni ér, át lehet menni nyugodtan egy másik helyszínre, de lehet tovább kutakodni a jelenlegin is. Akinél akció van, reagálhat a történtekre természetesen feltételes módban. Mostmár minden csoport kap egy helyezkedésre vonatkozó térképet is a korábbi mellé, a helyszínek a korábbi HSZ-mben fellelhetők. Ez az utolsó kör, ahol még nyomozni és pontokat gyűjteni lehet az 5. kör egyben az utolsó is, ott majd össze kell szedni a talált nyomokat és megtippelni, mi történhetett esetleg az utolsó akciókat lezárni. A hatodik kör már csak az én záró reagom lesz.

Pontok:
Smith professzor: +3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Demelza professzornő:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Jayce:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Nora:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Lola:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Theresa:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Florian:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Henriette:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után


A következő kör október 24-én érkezik.

Aki nem tud írni valamilyen oknál fogva, küldjön nekem baglyot.

Kérdés esetén keressetek bizalommal.  

lopni tudni kell
2003. 10. 04.




i believe i can fly

Nora és mindenki, aki repülő melltartót akar látni

Tanácstalanul bámulok Norára, míg ötletelünk, merre is menjünk tovább. Valaki - esélyesen nem mi, de valaki - majd biztos megtalálja az ellopott Fraser seprűm, mert egyedi, és hamisítatlan, és rohadtul ki fogom miatta verni a palávert, ha nem. Na de a melltartó? Szegény elveszett, talán rossz kezekbe került csipkeneműje Norának. HOL A MELLTARTÓ?!
- Mit szólsz, ha hagyjuk a csudába a seprűm? Mr. Auror majd megtalálja. De a melltartód… Nem is tudom, de azt nem hagyhatjuk… Invitózzuk ide!
Csak sutyorgok lelkesen, mert a felnőttek még a környéken ólálkodnak, és úgy csinálnak, mintha az eltűnt dolgok után nyomoznának, nem egymáson. Na mindegy. A lelkesedést tett követi, előhúzom a pálcám, és komisz, makacs vigyorral a képemen Norához fordulok.
- Én ezt a varázslatot még nem tanultam, csak gyakorolgattam, mert lusta dög vagyok. Szóval segíts, jó? Háromra!
A számolást három apró biccentés jelentette, aztán akár kánonban, akár egyedül, de nagyon határozottan elsuttogtam a varázsigét, és lendítettem a pálcát.
- Invito Nora sportmelltartója!
Érdekes ez a varázsige, mert általában ez után hosszabb-rövidebb csendes várakozás szokott következni, főleg ha messzi tárgyról van szó, ami ugye idő, míg ideér. De hogy ez esetben működik-e a varázs, vagy csak messziről jön a kérdéses tárgy, esetleg akadályoztatva van azt egyelőre nem tudhatjuk.
- Öhmm… Szerinted…
Norára meresztem a szemeitmet, aztán megrántom a vállam, és lapulunk a sötétben a bokrok között, várva, hogy vajon mi lesz.  Ja, meg miért is vagyunk itt? Nyomozni, aha, biztos... Ha meglesz a cucc, visszaloptuk és tipli. Lopni tudni kell, visszalopni még inkább.

♥ megléptek ♥

( disgusted noise)

pretty : akkor is csinosan ♥ vibe: secret

2003. 10. 04.
 p.s. A lé meg a Lola... és az embik

A kutyahangoktól totál kikészültem. El is felejtettem, hogy hol voltam, vagy hogy egyáltalán a világon voltam-e. Nem foglalkoztattak hirtelen olyan kérdések, hogy hol van Oscillátor hülye bozótos botja, vagy pedig a Loláé, amit amúgy Ben Frasertől kapott. Nem érdekelt, mert hallottam a kutyát, és. nem akartam kutyát. A mélyvíznél jobban csak a kutyák bénítottak le, annyira, hogy még uralkodni se tudtam magamon. Oké, gondolj valami szépre. Mondjuk... Len. Len, hm ő elég szép. És virágok. Virágok és Len. Nyugalom, Nora, ne ess pánikba, oké. Élek.
- Mit szólsz, ha hagyjuk a csudába a seprűm? Mr. Auror majd megtalálja. De a melltartód… Nem is tudom, de azt nem hagyhatjuk… Invitózzuk ide! - zökkentett ki Lola elszántan, mire csak megráztam magam, mint egy ló, és próbáltam úgy tenni, mint aki nem blokkolt le teljesen. Aha. Melltartók. Melltartók meg söprűk.
- Biztos vagy benne? Annak már RIP. Ben Fraser sörpű meg Ben Fraser söprű, annak nem lehet RIP... - magyaráztam enyhe akcentussal, miközben igyekeztem összekapni magam. Halkan bezséltem a tanárok mozgolódtak, és nem akartam, hogy rajtakapjanak. Bárcsak a többi cuccunk is ide lehetne invitozni, de az azt hiszem esélytelen. De Lola csak nem hagyta annyiban a csodás sportmelltartómat. AMi vörös csipkés melltartó volt, és nagyon kényelmes. De csipkés. És vörös. Ez egy halálosan szexi kombináció volt, és nekem halálosan szexinek kellett lennem a nap minden percében, mert eleve csodálatosan néztem ki.
Lola magyarázatára csak bólogattam végül, és én is elővettem a varázspálcámat, amit még nővéreméktől kaptam.
- Invito Nora sportmelltartója! -
Sóhajtottam és aztán vártam hogy talán hátha esetleg elsuhan ugy hogy ne bukjunk le.
- Ha nem hozzánk esik akkor fussunk - suttogtam Lola fülébe.

csak a baj


2003. október 04.

Nos, legalább hAgridot nem rabolták el, azért ez feletéb megnyugtató volt, bár Smith professzor eleve nem tudta elképzelni, hogy mégis ki lett volna képes arra, hogy egy barátságos félóriást elraboljon. Ahogy megmutatta felfedezését a tökréten, és hármas tanácskozásba kezdtek.
- Tehát ott felszálltak a kerékpárral és úgy tudom, Hagridnak van ilyenje, tehát elhagyta a helyszínt. De mi ez a takarítási útmutató a seprűkről? vakargatta az állát intenzíven Brown professzor. Smith ha színpadias férfi lett volna széttárta volna a vállát, de ennek híjján csak egyszerűen megrázta délceg mozdulattal a fejét, hogy ő aztán nem tudja.
- Talán átvette Fricstől a takarítást - jegyezte meg félig szellemesen, félig igen csak tanácstalanul, de hátha Digby prfesszornak van még mentő ötlete.
- Maga találta Smith Professzor, nézze meg a raktárat, mi pedig benézünk ide, hátha találunk még valamit - adta ki az untasításokat Brown, így Smith katonás délcegséggel bólintott, és megindult a néha a levegőbe szimatoló agyarral a raktár felé. Talán Hagrid volt az, aki összeszedte a felszereléseket, hogy itt megtakarítsa őket, de aztán rájött, hogy nincsen mivel? Ez eléggé nonszenszül hangzott, mivel csak tudta, hogy meccsre készültek a diákok. Esetleg néhány engedetlen nebuló zárta el ide a felszereléseket, hogy szerencsétlen vadőrre tereljék a gyanút? Annyi féle opció lehetett, és amint ezen gondolkozott, meg is érkezett a zárt ajtóhoz.
- Alohomora! - dörmögte, elővéve  apálcáját, tüzesen koncentrálva, és reménykedett benne, hogy ez a kis varázslat  feltárja az ajtót, meg annak titkait. Ha pedig nem így történt hát izmos és erős férfi ember révén megpróbálta erővel felnyitni. VAgy esetleg más megoldással, miközben félig figyelt a fülelő és szimatoló kutyára is.

[Sherlock és Watson20031004]

Sherlock és Watson
20031004



emberek
m o o d

- Ne lökdösd a haverom húgát, a háztársad, te segg - morrantam fel, nem kiabálva, de eléggé érezhető volt a hangomon, hogy most mérges lettem.
Na hát ez se százas, hát Henriette-t meg akarta támadni. Bár valami szó volt a keréknyomokról, meg Hagridról, nem nagyon volt időm már ezekre lereagálni, szinte egyszerre cselekedtünk Floriannal, és míg én támadtam, ő védekezett. Tényleg volt ebben egy kis Scerlock-Watson féle dinamika, de meg kellett védenünk a testvérét ettől a két seggfejtől. A csávó elrepült a varázslattól, a másik meg támadt, de szerencsére elég jól megvédett minket a Protegroval Florian.
- Ezt még megbánjátok Jay! Hallod! - kiabálta a gyerek, én meg csak mogorva tekintettel néztem utánuk.
- Azt erősen kétlem, hallod - kiabáltam vissza. Elég csendes srác voltam, meg nyugodt, de engem is fel lehetett húzni, hogy ha kellett akkor meg tudtam magam vagy másokat védeni. - Nem ütötted meg magad? - kérdeztem Henriette-t.
Kétlem, hogy Flor hagyta volna őket így meglépni, mivel fellökték a testvérét. Minden esetre, hogy ha ő menni akart utánuk, akkor én is követtem, ha támadni akart, én is támadtam, bár azért valljuk be, nem voltam olyan jó a bunyózásban. De azért szívesen Smith elé állítottam volna őket én is.
Ha nem mentünk sehová akkor meg körbenéztem a területen, felfedezni valóért.

[Oknyomozó újságírás]

Oknyomozó újságírás

2003. október 03.

Csak annyit láttam, hogy néhány srác vitatkozik valamit. Csak foszlányokat hallottam a beszélgetésükből, de határozottan meglepődtem, amikor egy sportmelltartó előkerült. Mondjuk egyáltalán nem meglepő, hogy tini fiúk ilyenekkel szórakoznak, de nem gondoltam, hogy emellett a seprűket is ellopták volna. Egy melltartót ellopni nem nagy kunszt, de egy kupac seprűt lenyúlni már nehezebb.
Így, amikor véget ér a vita, és a két csapat kétfelé indul, én besurrantam a szertárba. Körülnéztem, nyomot kerestem. Illetve azt a seprűápolót, aminek az illatát a talárdarabon éreztem. Ha megtaláltam a seprű karbantartó szekrényt, belenéztem, hátha találok ott valami nyomot.
Utána a seprűállványhoz indultam, ott is nyomok után kutatva. Lábnyomokban nem reménykedtem, azokat tuti összemászkálták már, de itt is azt az illatot kerestem: citrom, és seprűápoló.
Ha nem találok semmit nyomot, akkor ott hagyom a szertárat, de ha igen, akkor tovább kutatok, és részletesebben nézem át a helyet.

prof Brown, prof Smith, és mindenki
2003.10.4.

 


outfit

Csenben elemzem a nyomokat, a jeleket. Szóval minden jel szerint Hagrid húzta azt a négykerekű kocsit. És a raktárba ment vele.
Ahogy ismét kettesben maradunk Brown professzorral, megpillantok egy ottfelejtett seprűt, meg a mellé készített ápoló felszerelést.
- Nézze! - mutatok a nyomra.
- Hagrid lehet, hogy a seprűket akarta lelakkozni, ezért áthozta őket a raktárba? Legalábbis ennek itt bizonyosan neki akart állni. És a négykerekű kocsi nyomai - amit ugye ő húzott - is oda vezetnek. Lehet, hogy Smith mindjárt megtalálja a teljes felszerelést - kuncogok, és közelebb megyek a seprűhöz megnézni, hogy miféle típus és vajon melyik röpködő kölöké lehet. Csak van rajta valami jel, vagy ha nincs, talán az iskoláé. Az még jobban is indokolná, miért az iskola gondnoka ápolja ezeket, és nem a nebulók. Azért a sárban is körbenéztem, hogy ugye Hagrid jellegzetes lábnyomai vannak-e a seprű körül.
Brownra nézek kíváncsian, mit gondol, aztán eszembe jutnak a motor nyomai.
- Hagrid vajon miért ment el olyan sietve? Nyilván azért hagyta félbe ennek a seprűnek a lakkozását, mert sürgősen távoznia kellett, nem?
Megnézem a tubust, nem-e fogyott ki belőle a lakk, mert az is megmagyarázna sok mindent. Aztán fülelek.
- Menjük vissza Smith kollégához, hogy hogy boldogul a raktárral - javaslom, s ha nem érkezik ellenvetés, elindulok vissza.

miért is vagyunk itt?
▪ 2003. október 4. ▪

Mindenki

Már önmagában is felháborító volt, hogy valaki hozzá mer érni a húgomhoz, de Sam és Bill még annál is jobban. Jó… jó! Henriette is hugrás meg minden, de akkor is tele volt az a ház gyagyásokkal. Természetesen pontosan az lett a vége, amire számítani lehetett: párbaj. Jobban mondva egy kis oda-visszaadogatás, az igazi varázslók biztosan nem olyan bénák, hogy csak egy Protegot tudjanak kipréselni magukból. Bár tény, hogy ez éppen a legjobbkor sikerült ennyire szépen. Kicsit még büszke is voltam magamra, egészen addig, míg a menekülők hátra nem kiáltottak.
– Ezt még megbánjátok Jay! Hallod!– kiabálta az egyikük, én viszont Henriette felé fordultam, ha kellett még a földről is felhúztam. Mindenesetre alaposan szemügyre vettem, hogy nem sérült-e meg.
– Majd megdobálom trágyagránáttal. – Jelentettem ki nagyon bátyósan. Csak ezután volt lehetőségünk jobban körbe nézni, mégis csak a húgom testi épsége volt az első. Ezért még akár tényleg nekik is tudtam volna menni, habár Smith aztán végképp nem akartam bosszantani. Félő volt, hogy ezúttal komolyan is megbüntetne.
– Szerintem ők lehettek a tettesek. Biztos valami perverz hobbihoz akarták begyűjteni a csajok cuccait… várjatok csak… – Dünnyögtem, ahogy megpillantottam pár elhullott dolgot. Talán akkor estek ki valamelyikük zsebéből, mikor összecsaptunk. Közelebb léptem, az egyiket, valami jegyzékfélét felemeltem, hacsak nem szólt közbe semmi. Ezen kívül jobban nem néztem körbe, csak próbáltam felidézni, hogy milyenek is voltak, amikor megláttuk őket. Gyáván elrohantak, zavartnak tűntek és mintha az egyiküknél láttam is volna valami lányos ruhadarabot, amit Flora odahaza pironkodva rejtegetett… és amikor előkerült, meglökte a húgomat.
– Na jó, szerintem kapjuk el őket. Kizárt, hogy ilyen viselkedéssel ehhez semmi közük – Tettem hozzá és belekapaszkodva Jaybe és Henriette-be, húztam őket előre – feltéve, ha nem ellenkeztek nagyon. – Álljatok meg és valljátok be! – Kiáltottam utánuk, ha hallótávolságba értünk esetleg.

[⌘ Nem minden napi... ⌘]

⌘ Nem minden napi... ⌘

☾ 2003. 10. 06. ☽

Szokásosan az események közepén voltam, ami jelen estben lehet a fiúknak kis fejtörést okozott, mert ha nem vagyok ott akkor lehet mind a kettejük higgadtak maradnak. Ahogy a kis dologért nyúltam a srác fel lökött de szerencsére megszereztem és míg őkk pábajoztak én megnéztem magamnak a melltartót, tipikus fiúk...
-Ne lökdösd a haverom húgát, a háztársad, te segg - Mordult rájuk Jayce. Olyan volt mint egy második báty.
 - Nem ütötted meg magad? -  Kérdezte Jay miután elmentek a fiúk.
- Persze jól vagyok, kutya bajom. De ez a sportmelltartó szerintem tudom kié. Ebben a pillanatban a melltartó elkezdett előlre húzn engem ki az ajtó felé, mintha valami mágnesként vonzaná - ÁÁÁ srácoook ez tuti nem normális viselkedéés!- Elengedtem végül, és hagytam, hogy menjen mert már nem bírtam fogni.
– Szerintem ők lehettek a tettesek. Biztos valami perverz hobbihoz akarták begyűjteni a csajok cuccait… várjatok csak… – Meglehet, hogy igaza van Flornak, majd a kihullot tárgyakra terelődött nekem is a figyelmem.
– Na jó, szerintem kapjuk el őket. Kizárt, hogy ilyen viselkedéssel ehhez semmi közük – Mondta Flor majd engem és Jayce-t húzott maga után. Nem hiszem, hogy ez akét agyalágyúlt lenne a tettes. Ehez kéne szervező képesség meg hát, ahogy mondta tuti valami fura perverz játékhoz kell nekik... Ebbe inkább bele se gondolok..
- Szerintem a kettejük értrelmi szintje összesen is kevés ahoz, hogy ezt ők tegyék- Én kihúztam a kezemet a Flor tartásából. Ha megálltak akkor újra elmondtam nekik, hogy mit találtam és, hogy lehet megkéne nézni mert már találtunk egy jegyzetféleséget. Viszont ha a fiúk így is tovább mentek akkor még vissza sétáltam a szertárba, hogy a kihullott tárgyakat, jobban megvizsgáljam.

[Játékszabályok]

A kviddics rejtély

Tanárok

Térkép

To Digby and Smith


A tanári nyomozó kar elég jó úton halad, Digby professzor ismét nyomokat lel és véleményét is kifejti felém, amire hümmögve válaszolok. Nem lenne hülyeség a javaslata, talán még Aurorként is jól dolgozna a hölgy, el bírnám képzelni társamként…na de vissza a munkához.
- Nézze! - mutat a nyomra, amely mellé én is letérdelek, hogy szemügyre vegyem.
- Hagrid lehet, hogy a seprűket akarta lelakkozni, ezért áthozta őket a raktárba? Legalábbis ennek itt bizonyosan neki akart állni. És a négykerekű kocsi nyomai - amit ugye ő húzott - is oda vezetnek. Lehet, hogy Smith mindjárt megtalálja a teljes felszerelést – magyarázta kuncogva, mire biccentettem, ugyanis találtam a mondandójában logikát.
- Hagrid vajon miért ment el olyan sietve? Nyilván azért hagyta félbe ennek a seprűnek a lakkozását, mert sürgősen távoznia kellett, nem?
– Elég szórakozottnak ismertem meg a háztáj őrzőnket, lehet ezt éppen itt hagyta. – válaszoltam egykedvűen a seprűt nézegetve és megérintettem, bizony igaza lehet a kolleginának, még friss volt a nyom. 
A tubus valóban üres volt, ráadásul jó alaposan meg is volt nyomkorászva, biztos, ami biztos mindent kisajtoltak belőle.
- Menjük vissza Smith kollégához, hogy hogy boldogul a raktárral – javasolta, mire én ismét csak bólintottam, bár azért megjegyeztem felé korábbi gondolatomat.
- Igazán ügyes Kollegina, elmehetne Aurornak is. – válaszoltam szemlesütve.

Smith professzor varázslatának nyomán kattanás jelezte sikerét, az ajtó titkai kitárultak. A seprűket látta maga előtt, mindegyik csillogott villogott, olyan ápoltak volna, mint újkorukban. Megvolt ott a két láda a labdákkal és egy csokorra való szemüveg, melyek szintén ragyogtak. Azonban a többi felszerelést nem látta, se a talárok, kesztyűk, de még a sapkákat sem. A legborzasztóbb azonban a földön hevert előtte. Egy papírlap átszúrva egy késsel.
A papírlapon egy gagyi rajz szerepelt egy felirattal.

Eközben a társulat megoszthatja egymással a látottakat és a hallottakat, így ezáltal tudnak a zárókörben tippelni az ügy megoldására.

játékosok helyzete

Diákok

Térkép

A csipet csapat megvizsgálja az elhagyott nyomokat, pontosabban Henriette baktat vissza értük, kezébe véve, pedig a teljes leltári lapot láthatja a szertárban nyomon követhető cuccokról, melyhez ugye a játékosoknak van kulcsa, de mint tudják, van egy mester kulcs is, ami mindent nyit.  A leltárból a személyes holmik ki vannak húzva, csak a seprűk, sipkák, szemüvegek és kesztyűk vannak kipipálva és persze a labdák. A takarítási utasítások seprűk karbantartásáról szól, amit már kívülről ismerhettek korábbi kviddics órákról, a talárok mosatási utasítása és a labdák karbantartása azonban meglepő lehet.  A melltartó a kezében először furán vibrálni kezd, de végül nem történik semmi, azonban pár másodperccel később tényleg kicsúszik a kezéből és Hagrid kunyhójának irányába lendül.
Jay és Florian Sam-ék után ered, ha nem fordulnak vissza Henriettel, akkor a két fiúval találják szembe magukat, kik pálcáikkal a kezükben állnak a domboldalon.
-   Ne kényszerítsetek. – sziszegte fogai közül Sam.
-   Megmondunk! – tronfolt rá Bill.

játékosok helyzete

Theresa eközben tovább keresgélt és meg is talál az iskolai szekrényben két, tökéletes, szinte ujj állapotban lévő seprűt. Ezeket miért hagyhatták itt? Megnézve láthatja és érezheti is a lakk és a karbantartásra alkalmas takarítószerek illatát. Mellette két üres tubus lakkot és egy üres citrom illatú ápolószert.
Eközben Nora és Lola előbbi sportmelltartójának visszaszerzésén fáradoznak. Lola próbálkozására nem történik semmi, hiába a várakozás, azonban Nora egy kis idő után megpillant a messzeségből egy gyorsan száguldó ruhadarabot, amely Lola fején landol. A vörös sportmelltartója. Ezt követően, sikeresen elmenekülnek a tett helyszínéről és egy igen csak vicces történettel lesznek gazdagabbak.

Játékszabályok

Ötödik kör

Mindenki reagálja le a történteket természetesen feltételes módban. A következő kör a zárókör, igyekezzetek a HSZ-ekben összegezni a talált nyomokat és tippeljetek az esetleges bűntényre, keresni már nincs lehetőség, esetleg, akik akcióban vannak, azok nyugodtan játsszák tovább. A helyesen tippelők megkapják a bónuszpontokat, 29-én már a megoldást és egyben a zárást fogom hozni, amire nem szükséges már reagálni.

Pontok:
Smith professzor: +3 pont részvételért +8 pont talált nyom után
Demelza professzornő:+3 pont részvételért +8 pont talált nyom után
Jayce:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Nora:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Lola:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Theresa:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Florian:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Henriette:+3 pont részvételért +8 pont talált nyom után


A következő kör október 29-én érkezik.

Aki nem tud írni valamilyen oknál fogva, küldjön nekem baglyot.

Kérdés esetén keressetek bizalommal.  

[Sherlock és Watson20031004]

Sherlock és Watson
20031004



emberek
m o o d

Lesajnáló tekintettel bámultam a rohanó csávók után. Ezek miatt volt olyan szánalmasan béna híre a hugrának, oda jártak a leghülyébbek. Nem mintha az én házam jobb lett volna, mert mi meg kegyetlenek voltunk. De még mindig jobb szeterotípia, ha félnek tőlünk, mint az, hogy midenki segg hülyének tart minket. Komolyan szegény sárgák. Meg szegény Henriette. Egy kicsit úgy éreztem, hogy nekem is meg kell védenem, na meg persze sértette az öntudatomat az, hogy még a saját háztársukra is támadni akartak. Ez azért nem nagyon fordult elő nálunk.
Nem néztem meg, hogy miket szórtak szét, de azért elég gyanúsak voltak, meg persze hülyék. És ahogy meglódultak menekülni, persze egyre inkább gyamítottam, hogy ők tették amit tettek. Szánalmas volt és nevettséges. Habár Henriette azt mondta ők tényleg elég ostobák, én ebbe kételekdtem. Néha az ostobaság is ravasszá tudta tenni az embereket. De persze nem emeltem őket annyira magasra.
Florian és Henriette körbenézett, de én inkább a tekintetemet a srácokon tartottam, mert nem akartam őket elevszíteni szem elől. Legalább a támadásunk elég hatásos volt.
- Jól jönne most is az a trágya gránát - jegyeztem meg, majd amikor Flor futni indult utánuk én is követtem őket. Henriette már biztonságban volt, mert mi útját álltuk a két pálcás gyereknek. Próbáltam őket beazonosítani, de lehet nem is a mi évfoylamunkba jártak, vagy olyan unalmas ábrázatuk volt, hogy én se jegyeztem meg őket. Rájuk szegeztem a pálcámat.
- Komolyan, még csak fenyegetőek sem vagytok, de annál butábbak igen - mormogtam nyugodt hangon feléjük. - Incarcerandus! - mormogtam el a varázsigét és reméltem, hogy meg tudom őket kötözni.
- Valljátok be. Talán nem rugat ki benneteket Smith - szólaltam meg, ha sikerült a varázslat, ha nem. Ő volt az egyetlen tanár akinek a neve említésétől is betojtak az emberek, mert ő tényleg keménykötésű pasas volt.

csak a baj


2003. október 04.

Oliver Smith elégedetten biccentett az ajtónak, ami engedelmesen nyílt ki előtte, és persze lehet attól való félelmében, hogy berúgják erőszakosan. Smith professzortól néha még a tárgyak is rettegtek. A raktárba lépve meglátta a felszerelések egy részét tökéletes pompájukban, miközben zavarta az esetleges sötétség, így egy néma lumossal megkísérelt némi fényt is előcsalni a rajtárban. Körbenézett, mintha nem is lenne itt semmi gyanús, már-már minden normálisnak látszott, habár a kesztyűk a sapkák és a talárok nem voltak sehol sem. Ezen el is gondolkozott, lehet éppen a házimanók mosták őket kifelé, vagy nem is tudja. A tekintete egy papírra tévedt, amit felvett a földről, és közelebbről megnézte magának az erőszakos rajzot. Összevont szemöldökkel nézte-nézte-nézte, egészen addig, amíg meg nem hallotta a kollégáit közeledni a raktár felé. Ki is fordult hogy beszéljen velük.
- Jutottak valamire? - kérdezte katobnás hangon, ámbár cseppet sem számonkérően. - Itt a felszerelés tiszta, már ami itt van, Hiányoznak a talárok a kesztyűk és a sapkák. Talán mosásban vannak, de ezt egy kicsit nehezen tudom elhinni. Lehet egy-két diák esetleg megrongálta a kviddics felszerelést, és Hagridnak muszáj volt elmennie mindenből újat beszerezni.
Töprengett hangosan, bár csak egy elmélet volt, Smith profsszor számára minden túl újnak tűnt, de az is lehet, hogy a fényviszonyok vagy a sötétség miatt.
- Továbbá találtam ezt a rajzot is. Maguk szerint mi lehet ez? Egy késsel volt átszúrva.- mutatta feléjük a keserves firkálmányt.