Kviddicspálya

♥ szelet kiabálunk ♥

Do it with passion or not at all

pretty : z ö l d ♥ vibe: supercut

2003. 09. 06
 p.s. mindenki

A gyomrom egy kicsit izgatottan remegett, mert hát Len itt fog összevissza repkedni, és hát... A lelátón mindeki csak miatta van itt és sikongat.Én is miatta vagyok seprűn... Meg kicsit mert szeretem is a repülést.  Igazából én is szívesen lestem volna Lent, néha még rá-rá pillantottam, de aztán egy hatalmas csattanás a közelembe józanított ki. Magasságos ég, majdnem meghaltam, eltalált ez a barbár labda, ha Hill nem csapkod. Egy kicsit le is sápadtam. Főleg, mert Lola is majdnem kiteült tőle. Nem bírtam volna ki, hogy miattam leesik a seprűről... És az meg azt a szerencsétlen Tessát ütötte ki. Nagyon sóhajtottam. Hallottam, ahogy Len mindenkinek határozottan magyaráz és Merlinre, de szexi volt. Annyira szeretném nézni, ahogy rákapcsol és játszik. De... De. Lent nem hiszem, hogy a Montrosban bámulják a csapattársai. És én most a csapatában voltam. Támogatni akartam. És azt szerettem volna, ha nyer... Ha mi nyerünk. A csapatomban Sandy nem volt a legjobb repülésben, és ha nem is tud pontot szerezni, annyi kvaffot akartam kivédeni, amennyit csak tudok. És még azt hittem őrzőnek lenni könnyű... Nekem nem kell bámulnom Lent, hogy tudjam, mennyire szeretem. Majd simogatom a lelkem azzal, hogy kilógok Len meccseire, és akkor alaposan megbámulom abban a szexi talárjában.
– Sandy, a kvaffot, gyerünk!
Jól van Nora, ha belepusztulsz is, de koncentrálni fogsz a játékra. Kifújtam a levegőt, és gyors mozdulattal lerántottam a csuklómon lévő ezüstösen csillámló hajgumit, majd sietve copfba kötöttem a hajamat. Ritkán hordtam így, csak ha nagyon koncentráltam. Komoly arccal néztem hát Jayt,és ha Sandy nem tudja kicselezni, hát összeráncolt szemöldökkel, nagyon koncentrált fejjel igyekeztem úgy lendülni, hogy ha felém dobja azt az izét én ki tudjam védeni.
Lécci, lécci, lécci...

Repüléstan
 2003. 09. 06.

 


I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes 'til I touch the sky

Nem elég, hogy Norával nem egy csapatban vagyunk, meg hogy azt a csillogó bizbaszt se bírtam elkapni, de még cserébe majdnem pofon is vág egy gurkó. Vagy eltalál? Hallom, ahogy a tanárbá vérlázító hangnemben beszól, hogy “Miller”, pedig utálom ezt a nevet. Aztán próbálok kitérni a gurkó elől, de akár sikerül, akár nem, már idegbe vagyok, mint José Antonio mikor Juanita megcsalta. Ha ettől a köcsög labdától monoklim lesz, majd színben hozzáfestem a másik szemem. Az lesz a harci festés. Mert most aztán mindenkinek a… Az olyan anyja, mint az enyém. Én nem fogom feladni, ha egyszer már majdnem sikerült.
Szegény Tessa, hogy jól van-e, azt nem tudom, csak remélem, hogy semmi maradandó baja nem lett, de ha elkapnám a cikeszt, akkor neki se kéne tovább szenvednie, én meg megszerezném a fényes cuccot. Kell az az arany!!! Majd utána megigazítom a hajam, vagy lefordulok a seprűről, attól függően, mennyire vert orrba az az izé.
Úgyhogy füstölögve megragadtam a seprű nyelét, s ahogy Ben tanította, felvettem a gyorskörös pózt, aztán nekieredtem. Hát, szerintem Ben seprűje még a tanárúr versenyseprűjével is vetekedhetne (főleg, ha Ben lovagolná, nem én), de amin most ült, az… Azzal jól felsep-R-hetné az öltözőt. Vagy még arra se jó. Dacos arccal húztam hát el mellette, a szemem a cikeszen tartva, makacsul követve annak útját. Valamire itt is jó a balett, ha másra nem, hát egyensúlyban maradni, mikor is kinyújtottam a kezem. Ennél a sebességnél először csak egy gyors intést engedtem meg Nora felé, az volt a teszt - bevillant, hogy nekem a másik kapuban kéne lennem, de nem érdekel, itt a barinőm, itt a cikesz is, úgyhogy itt jobb.
Amikor elég közel értem az arany gömbhöz, kinyújtottam felé a kezem, és megpróbáltam az ujjaim közé zárni. Mire nem jók a szép, hosszú körmök, nem csak cukin mutatnak, de most olyan jól rá tudnék karmolni velük a kis arany golyóra…

Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~


AAARRRRRRGGGG

A gurkó megvadulva száguldott keresztül a pályán, mintha rögtön a leggyengébb csajokra vadászott volna. Vagyis most éppenséggel Nora felé suhant. Volt egy olyan érzésem, hogy ha eltalálta volna, szerintem nem egyszerűen leesett volna a seprűről, hanem darabokra is esik. Meglódultam hát az ütőmet lazán lengetve, hogy a gurko elé vágjak, és teljes sebességgel utól is értem. Reméltem, hogy Alf valahol ott éppen bennem gyönyörködik. Minden erőmmel beleütöttem a gurkóba, és az át is repült a pályán, egészen Miller felé, én meg a szemem elé helyezett tenyérrel hümmögve bámultam utána, hogy mégis kit fog eltalálni. Egyébként hiányzott a terelő társam, Flor is. A gurkó meg persze telibe kapta a háztársamat, Tessát, aki lehet élete első és remélem utolsó gyomrosával kazdagodott. Reméltem azért nem lyukasztotta ki a csajt. Pedig mondtam, hogy figyeljen oda. Biztos ő is Campbellt bámulta.  Ciccegve megcsóváltam a fejemet, és vártam, hogy újra felénk repüljön a gurkó, én készelétben voltam. Egyedül Lola billentett ki egy pillanatra, amikor elsuhant mellettem, mert hirtelen ő is beállt fogónak, de legalább úgy tűnt Nora komolyan vette legalább.
- Hajrá Sandy! - bíztattam a kislányt. Jay jó hajtó volt, de nem legyőzhetetlen. Miközben ha felé vagy Nora felé repült a gurkó, akkor megint megindultam, hogy egy elszánt kiáltással megpróbáljam visszaütni megint a pálya végébe.

[⌘ Kviddics ⌘]

⌘ Kviddics ⌘

☾ 2003. 09. 06. ☽

Magasba repült a cikesz is nem találtam elsőnek, majd hirtelen Campbell megindult felém körülnéztem ekkor megláttam a cikszet ahogy a kapu felé megy és ott Lola nyúl érte, nem értettem a helyzetet, de megindultam Campbell mondot valamit a lánynak én közben a másik irányból a cikesszel szembe repültem és próbáltam mostmág Lola és Campbell előtt is elkapni. A griffis lány kiesett a csapatból mert egy gurkó gyomron találta, így már csak én és Jay maradtunk az eredeti pozíciónkon. Üres kapuval szinte kettő a négy ellen játszottunk. Közben sikeresen oda értem a cikeszhez és ha sikeröl akkor elkapom ha nem akkor legalább elterelni, hogy hátha Lola szemelőlvesztené a kis arany csillogó repülő labdát.
-Lola menj vissza a kapuk elé mert igy is ember hátrányban vagyunk.-Hadartam el mikor a lány közelében a cikesz próbáltam megfogni.
Hill elég érdekes hangokat adott kimikor feltételezhetően a gurkót üti el. A lelátón a csaj meg még mindig visong ami annyira nem zavar, de miért nem jött el inkább órára.

The start of a career


2003. szeptember 6.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy repülnöm kell. Nem mintha nem tudtam volna repülni - a mi családunkban az kiátkozással járt volna -, csak egész egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Én inkább szerettem a földön állni, két lábbal, és lesni a kviddicsező játékosokat.
Mi a baj ezzel? És mi az, hogy ez egy repülésóra? Campbell prof nem tudta, hogy annak van elméleti háttere is? A seprűk nem repkednek csak úgy maguktól.
Mindenesetre felszálltam, repkedtem pár kört, szenvedtem a fekvőtámaszoktól, de megtettem, mert nem akartam több pontot veszíteni. Már így is ki fognak akadni rám a többiek, szerintem én voltam idén az első, aki pontot veszített.
A bemelegítés után a professzor összerakta a csapatokat. Én Lolával, Henriette-tel és Jay-jel kerültem egy csapatba. Ráadásul terelő lettem, ami a legkevésbé állt közel hozzám.
A számat húzkodva kaptam fel az ütőt, eléggé mérges voltam már Lennoxra, és úgy éreztem pikkel rám. Remélem valami szar seprűt fog kiválasztani a sulisokból, és megkergül alatta a járgány.
Claus Hill jött oda hozzám néhány jótanáccsal:
- Hé, csaj. Csak hogy tudd. Sose üsd a gurkót csuklóból, vállból vagy könyökből, vágod? Izomból, érted? Ha meg nem tudsz ütni, kerüld ki. - A fejemet vakargatva bólogattam, aztán felsóhajtottam:
-Na jó, kezdjünk neki. - morogtam, és felszálltam, a csapattársaimhoz.
Elkezdődött a meccs, de a másik csapat látható erőfölényben volt. Én azt sem tudtam, hol vannak a labdák, és már csak azt láttam, hogy a gurkó Lola felé igyekszik, úgyhogy én is arra repültem, és.... PUFF....
Pont gyomorszájon talált el a gurkó. Egy öklendezés hagyta el a számat, a szemem bekönnyesedett, a gondolataimban pedig a legkomolyabb szidalmak tolultak fel, amiket igyekeztem nem kimondani, mert akkor tuti még öt pont mínusz kaptam volna.
Vettem pár mély levegőt - akármennyire nem esett jól -, és pár percre tuti kiestem a játékból. De ha még mindig tartott a küzdelem, mire összeszedtem magam, akkor megkerestem azt a gurkót, és minden dühömet beleadva megütöttem, igyekezve arra, hogy egy ellenfél játékos - lehetőleg a beképzelt Campbell felé - menjen. Ki kellett adnom a dühömet, és a frusztrálságomat, és a mérgemet, mindent, ami felé irányult, és ennél jobb alkalmam nem volt rá.

[Kviddics20030906]

Kviddics
20030906



mindneki

A kvaff hozzám került, úgyhogy meg is indultam Nora felé. Igazából eléggé koncentráltam, és bár sokkal könnyebb volt így játszani, nem voltam benne biztos, hogy mi nyerhettünk. Habár ha Sandy nem találja meg a rést rajtam simán el tudtam vinni Norahoz. A gurkó elől szerencsére nem kellett nekem menekülni, Hill viszont telibe kapta vele a mi terelőnket. Nem foglalkoztam vele, hogy mi történik mögöttem, ha Sandy próbálkozott cselezni, akkor én igyekeztem kikerülni, hogy ne tudja elvenni. Még az sem zökkentett ki, hogy Lola majdnem előttem húzott el, Nora felé integetve, hogy hirtelen ő is megszerezze a cikeszt. Nora viszont meglepően komoly fejjel várta, hogy rádobjam a három kapu egyikére a kvaffot. Ha még mindig nálam volt a labda, akkor megpróbáltam cselezve rádobni, miközben Nora is lendült felé, hogy kivédje. Rá akartam kapcsolni, hiszen a kapunk üres volt, kiesett a terelőnk egy ideig, és én azért szerettem komolyan venni a játékot. Zavart a csapat szétesettsége, de nem hibáztathattam a többieket, amiért nem voltak összeszedettek. Amúgy is Welch mi a francot csinált Sandyvel a többi Repüléstan órán? El nem tudtam képzelni.
De én inkább csak koncentráltam, és ha még nálam volt a kvaff dobtam, ha pedig Sandy valahogy elvette, akkor megpróbáltam visszaszerezni tőle.

[sup supp, de nem seperrrr]

sup supp, de nem seperrrr
2003. szeptember 2

reptan

Mit keresek én már megint repülésnaton? Néha kicsit reménykedtem, hogy valami felmentést kapok, mert az évek alatt nem sikerült túl sokat fejlődni, de nem. A labda hamar Jayhez kerül, én pedig próbálpzpm, de tényleg próbálokzom elvenni tőle a labdát. Talán más válna be. Ha olyan csajos csaj lennék, akkor mondjuk felemelném a fölsőm, és amíg bámul, elvenném a labdát. De szabálytalan lenne, biztos kizárnának. És persze, ott van az a ha. Ahogy oldalra pillantok, észre veszem, hogy van, aki rosszabbul járt, mint én szoktam. Tessát eltalálja a gurkó, én pedig csak alig hallhatóan, de együttérzően felsziszenek.
- Ez fájhatott.... Lola és Lennox a cikeszt próbákják elkapni, én pedig még mindig Jaytől igyekszem kicslezeni a labdát.
– Sandy, a kvaffot, gyerünk! –
Vágok egy kisebb grimaszt háttal neki, mintha nem azzal próbálkoznék. A hajam már így is olyan, mint valami kakastaréj, ahogy belekap a szél. Próbálok egy két eddog tanult cselt bevetni, két csel között bénázok, ami előnyömre is lehet, mert nem feltételezi rólam, hgy sikerülne bármi is, amivel a seprűn próbálkozom. Direkt nem is nézek le, bár nincs tér iszonyom, de olyan nagyon magasan sem szeretek lenni, nem véletlenül utálom a repüléstant. ÉS a repülés az még hagjn, de miért kell folyton labdajátékot játszani? Miért nem lehet  csak repülni? Mondjuk át a karikákon, vagy fogócskázni, de tényleg, bármit. Nem, labdákat kell dobálni, meg elkapni. Nagyon csalódott vagyok, nem hogy plusz körökt kell repülni, de még a labdákat is dobálnom kell. Nincs felmentés, lennox egy hidegvérű kínzó. Még egy pillantást veszek Tessára, hogy jól van a gurkó után. Ha engem talált volna el, már alulról csócsálnám az ibolyát.
- Hajrá Sandy! Hallom Hill hangját, és ettől kicsit felbátorodom. Muszáj legalább egyszer az életben...Jay sem figyel mindig, mostanában könnyen elkalandozik. Csak egy vatlan pillanatra van szükségem, amikor elfelejt olyan fene pedánsan és végtelenül gyorsnak lenni.

REPÜLÉSTAN I.
2003. 09. 06.



to: Mindenki
(Légy szíves olvassátok el a tudnivalókat odalent!)

Miller persze akciózott. Máris úgy gondolta, hogyha magára hagyja a kapukat, akkor majd jobb pontot ér el… irritáló volt ez a sok kislány, akik mindenáron magukra akarták vonni a figyelmet. Csak sóhajtottam egyet, mert ülhetett akármilyen versenyseprűn erős nehéz volt elhinni, hogy képes lenne rámarkolni a cikeszre. Kinyújtott a kezét, hogy elkapja, ám nem sikerült, mert az aranylabdácska hirtelen úgy döntött, hogy éles kanyart vesz és megindul a pálya közepe felé, éppen csak kisiklott így az ujjai közül.
– Miller, ha őrizetlenül hagyod a karikát, akkor a másik csapatot segíted! – Közöltem, majd az ezüst síppal az arcába is fújtam magas hangon. Szerencsére a csapat társa, a le Fay lány is rászólt. A lány ugyanazon lendülettel megindult a cikesz után, ám még túl messze volt, hogy csak úgy elkaphassa, így én is utána vetettem magam.
Természetesen Hill gurkója nem lyukasztotta át Tessa a testét, de éppen eleget taszított rajta. A labda pedig éppen azon lendülettel már indult is volna vissza az ütlegelője felé.  A griffendéles lány éppen ekkor tért vissza, hogy lendületesen a gurkó felé csapjon. Nyilván engem akart megcélozni, persze sikertelenül, mert a gurkó éppen mögöttem suhant el, hogy megcélozza Jayt, a lány saját csapattársát. Azonban a labda még nem találta el és Lola hanyagságának köszönhetően célba is talált. Éppen csak arra nem számított, hogy ezzel egy időben a seprűjébe hátulról belecsapódik egy gurkó és ha nem vigyáz, akkor bizony lezuhan. Ez pedig éppen elég idő volt ahhoz, hogy ezúttal Sandy, a másik csapat hajtója megszerezze magának a kvaffot.
A gyengécske seprűn ülve tovább mentem előre, nyerésre állt a csapatom, hála Jay precízitásának, ám a cikesz még nekem is igencsak nagytávolságra volt, a pálya közepén az ide-oda repkedő gurkó útjában. Éppen csak le tudtam bukni, hogy ne találjon arcon, ahogy a hajtónk irányából megindulva egyenesen Teresát célozta megint meg, mert bizonyosan nem tetszett neki, hogy az imént belé ütöttek.
– Gyerünk, le Fay, ha most elkapod a cikeszt, talán még meg is nyerhetitek a meccset! Hadd legyek rád büszke! – Parancsoltam rá a fogótársamra.

Tudnivalók:
- Maximum 300 szavas reagot írjatok. Lényegretörően!
- Amint elkezdünk kviddicsezni, a támadását/cselezését mindenki feltételes módba írja, kockákkal dobom ki ezek sikerességét majd, hogy igazságos legyen. Nem fogok hasra ütés szintjén dönteni.
- Támadjátok egymást, vegyétek el egymástól a kvaffot, mindent is lehet!
- Ennek megfelelően az első kör vége szeptember 15. 17:00. (nagyjából 3-5 napos körök lesznek)
- Az óra mulasztás -5, az órán való megjelenés +5 pontot ér.

[Kviddics20030906]

Kviddics
20030906



mindneki

Nem sok mindenra koncentráltam, csak hogy néha tudjam dobni a karikákon a kvaffot, de modnjuk Nora is elég komolyan vette a dolgokat. Mondjuk sose volt baj egy elszánt őrző. Annyi dolgom volt csak, hogy a Hill szavaitól fellelkesült Sandyt valahogy kicselezzem, és túlverekedjem magam rajta. Hill értett az emberek bíztatásához, habár az ember agyára ment azzal a rohadt sok ordibálásától. A legtöbb meccs után zúgott tőle a fejem, csoda, hogy Flor kibírta mellett. Azonban egy kicsit megzavart Lola random fogóvá válása, és sajnos nem figyeltem eléggé. Éreztem a lökést a sperűn, ahogy beletrafált a gurkó. Ösztönösen, és reflexszből jobban megkapaszkodtam a seprűn, már sokat zúgtam le, de így a labdát elvesztettem. Mondjuk nem estem le. Nem akartam leesni. Sandy pedig ezen kapva el is vette a labdát, és a valószínűleg amúgy is üresen maradt karikák felé vette az irányt, ha csak Lola nem reppent oda vissza. Campbell kiabált meg osztotta az észt, ahogy azt kellett, én pedig megindultam gyors ütembe kapcsolva Snady felé, a gurkót esetleg kikerülve. Ha beértem, megpróbáltam kibillenteni, vagy a keze és a labda közzé nyúlni, hogy visszaszerezzem tőle. Nem biztos, hogy lesz őrző, aki a kapunkat védje, így rám került a sor, hogy megakadályozzam a lebőgésünket. Vagy Henriette-n.

The start of a career


2003. szeptember 6.

Annyira kaotikus volt ez a leegyszerűsített kviddics, hogy nem bírtam követni. Sokkal könnyebb volt ezt a pálya széléről nézni. Úgyhogy inkább a saját feladatomra koncentráltam: a gurkóra. Nem igazán tudtam, hogy is kell pontosan ütni egy olyan labdával, ami magától tudja az irányát változtatni, de követtem Hill tanácsát, és mindig erőből ütöttem. Mindig...szóval, amikor a közelemben volt a labda belebikáztam egyet, hadd repüljön.
Nem játszottam tudatosan, nem is akartam én lenni a világ legjobb terelője, inkább csak azt próbáltam elérni, hogy a társaimat ne zavarja a labda.
Persze Campbellt nem találtam el, mondjuk csak kis híja volt. De mivel ő volt a fogó, továbbra is próbálkozhattam vele, és csak reménykedni mertem, hogy sikerül egyszer elkapni a professzort. Sajnos az első gurkó ütésem rossz irányt vett, majdnem Jayt találta el.
-Merlinre! - kiáltottam fel. - Bocs! - intettem Jay felé.
Folytattam a gurkó hajkurászását, és amint megtaláltam, beleütöttem még egyet. Ha az ellenfél felé ment, örömömben felkiáltottam, ha saját játékosom felé, akkor mérgemben kiabáltam.
Annyira frusztráló volt, hogy belekényszerítettek egy olyan helyzetbe, amihez semmi kedvem nem volt. Ráadásul pont terelőnek kellett lennem, amihez erő kellett. Én meg nem voltam erős.
A játék nekem nagyjából annyiból állt, hogy repkedtem fel-alá és ha a közelemben volt a gurkó, beleütöttem egyet. Mindezt próbáltam a csapattársaim közelében tenni. Nem igazán voltam ügyes ebben...

Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~


AAARRRRRRGGGG

A helyzet kellemetlenül hektikussá kezdett vállni, és őszintén elvesztettem a fonalat, hogy ki a franc is állt nyerésre. a háztársam sikeresen kiütötte majdnem JAyt, én meg csak megforgattam a szememet. Talán összekeverte a csapatokat, vagy valami, nem is csodálkoztam volna, kissé össze lehett volna zavarodva. Örültem, hogy nem esett ki Campbell sem, akkor nekünk tényleg annyi. Az ütőt megforgattam a kezemben, és igyekeztem úgy csapkodni, hogy ne találja el egyik társamat se, ha éppen feléjük járt. Lolán röhögtem egy jót, haogy megindult a cikesz felé.
- Hallod, te most melyik csapatba vagy? - kiabáltam felé, mert már lassan azt se tudtam én hol játszom. - Kipróbálod mindegyik posztot? - röhögtem fel, majd aztán visszakapcsoltam a komoly játékossá, és ha betámadt egy gurkó, hát én odacsaptam felé.
- Mendj Sandy, fedezlek! - kiabáltam a kiscsaj után, miután megszerezte a kibillentett Jaytől a kvaffot, és végre lehetőségünk nyílt egy kicsit visszatámadni. Én meg hát fedeztem, ahogy tudtam.

[⌘ kviddics ⌘]

⌘ kviddics ⌘

☾ 2003. 09. 06. ☽

Ha egy szóval kéne jellemeznem ezt a kis meccset akkor azt mondanám, hogy káosz. A gurkót olyan erővel lövöldözik, hogy már a menetszele is húz maga után.
– Miller, ha őrizetlenül hagyod a karikát, akkor a másik csapatot segíted! – Campbell rászólt Lolára, és az arcába fújt a síppal, remélem nem haragszikrám Lola, hogy kicsit indulatosabban szóltam rá, miközben célba vettem a cikeszt ami a pálya közepénél volt ahol a gurkó ide oda röpült, jayce Sandy-vel harcolt Theresa meg Lennoxot célozza aki jött utánam, viszont az a gurkó Jaycet találta el pont a szemem sarkából láttam. féltettem, mindenkit féltettem még Campbellt is.
– Gyerünk, le Fay, ha most elkapod a cikeszt, talán még meg is nyerhetitek a meccset! Hadd legyek rád büszke! –
Kiabálja Campbell mögöttem, jól esett ahogy bíztatott, ekkor eszembe jutott Flor, hogy milyen büszke lesz rám mikor elmesélem milyen volt ez az óra, még akkor is ha nem sikerül elkapnom a cikeszt. Csak a ki arany repülő labdán tartottam a szemem és reménykedtem, hogy egy gurkó sem botlik belém, ha mégis próbáltam lehagyni vagy kikerülni azt. Ha sikerült beérnem a cikeszt akkor nyújtózom hogy elkapjam, ha pedig újra elindul akkor pedig minnél szorosabban követni azt.

♥ szelet kiabálunk ♥

Do it with passion or not at all

pretty : z ö l d ♥ vibe: supercut

2003. 09. 06
 p.s. mindenki

Egyes számú szabály: koncentrálj. Kettes számú szabáj: ne halj meg. Ez úgy hangzik, mintha valami ős-vadonnő lennék vagy nem tudom, de jelenleg ez a két dolog lebeg a szemem előtt, Lenen kívűl, persze, mert ő mindig lebeg előttem, most szó szerint is, na meg a gondolataimban is. Ott nem ezen az izén, amin repülnek a barbár angolok, de lehet, hogy most már úgy is fog. Tényleg nagyon koncentráltam, hogy kivédjem a dobásokat, és igyekeztem maxon felüli teljesítmény nyújtani, az nekem úgyse volt nehéz. Az egész életem maxon felül teljesítem.
Ahogy Lola elsuhant előttem, én is visszaintegettem neki.
- Bármit is csinálsz, hajrááá - kiabáltam neki vigyorogva. Ha lenne szőnyegem még mernék is így repkedni én is.
Az viszont rohadtul nem tetszett, hogy Lent el akarták találni, meg hogy Len lefújta a Lola lakkozott haját a barinőm fejéről, és amúgy is mi a fene történt most itt? Örültem, hogy nem voltam benne a méhkas közepében, és biztonságos távolságban voltam a karikák előtt, de kellemetlen volt az az egy őrült gurkó látványa. Elhúztam a számat, amikor megtámadta Jayt, és aggódtam persze mindenki miatt. Nem akartam, hogy megsérüljenek. És tudtam, hogy ha valaki leesne, én tétovázás nélkül utána mennék, hogy elkapjam. Még azt az agresszív Theresát is. Lehet rosszul esni, nagyon-nagyon rosszul.
Jaytől elveszi a labdát Sandy, én meg lelkesen két kézzel csapkodva csápolok utána.
- Fusss, Sandy, fuuuuus! - magyaráztam, bár nem hiszem, hogy itt a futást kellett volna mondanom, de legalább szurkolok neki. Nem lehet itt ilyen pompom izének lenni? Mindegy, én csak néztem az egyre távolodó eseményeket, tök egyedül maradva a karikáknál, és így Lent is meg tudtam bámulni, és hát ráolvadtam erre a botra.
Mondjuk arra azért figyeltem, hogy megpróbáljak kikerülni egy gurkót. Vagy ha Jay visszafordul, hát kivédjem a dobását.

Repüléstan
 2003. 09. 06.

 


I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes 'til I touch the sky

Kááááoooosz!!! Szuper. Az - én - terepem.
Henriette figyelmeztetését akár hallhattam is volna, de hát a menetszél sajnos olyan hangos volt… Meg egyébként is, most komolyan törjem magam egy random tanórán egy tök random játékon, hogy nyerjünk? Én csak az aranyat akartam magamnak. De azt nagyon.
- Úgyis Norával akartam lenni!!! - válaszoltam durcásan Campbellnek, és az államat leszegve, dühösen csaptam a seprűnyélre üresen maradt tenyeremmel. Jó, hát persze hogy a cikeszt nem bírtam elkapni, elsiklott az ujjaim közül, én meg nem bírtam olyan ívben követni, ahogy ment, de hát ez van, dühönghetek. És ha ez még mind nem lett volna elég, kaptam a képembe a tanár úr… Füttyéből. Hát ezt tartogassa csak másnak! Nekem a kis golyó kell.
Elsuhantam, méghozzá felfelé, hogy felülemelkedjek a káoszon. Nem izgatott, hogy mögöttem a karikákba talált a labda. Én aztán biztos nem nyúltam volna a dobásba, még letöri a körmömet. Nekem a csillogó, finom és törékeny dolgok valók, és nem. Nem adtam fel azért sem.
A magasból követtem Campbellt meg Henriette-t, de legfőképp a kis arany bizsut, amihez aztán van szemem, egy pillanatra se vesztettem volna el! Egy alkalmas pillanatban pedig újra rágyorsítottam. Hallottam Hill röhögését, és válaszul én is megeresztettem egy csibészes, mohó vigyort. Nora felé is.
- Neked is csajszi, vigyázz a… - Inkább nem mondtam ki, hogy lyukaidra, mert Campbell hallótávolba került.
De Henriette meg a cikesz is ott voltak. Jó, Henriette profi fogó volt. Ügyes kviddicsjátékos, meg fegyelmezett, meg minden. Még Campbell is neki szurkolt. Talán más, aki akar viselkedni, az ezen a ponton megfordult volna. De én nem. Az aranyat akarom, és kész. A csillogása megbabonázott, ahogy menekült, az csak olaj volt a tűzre, ahogy az összes többi dolog is. A csibészvigyor dacos komolysággá változott a képemen, aztán megint ráfeküdtem a seprű nyelére, és kinyújtott kézzel száguldottam én is a cikesz után, hátha most sikerül elkapnom. Jó, utána lehet Henié, vagy Campbellé… Vagy… Nem.

[sup supp, de nem seperrrr]

sup supp, de nem seperrrr
2003. szeptember 2

reptan

Annyira igyekszem elvenni Jaytől a labdát, hogy elfelejtek közben félni a seprűn. Ahogy Jay figyelme a seprűjén maradásra irányul, rögtön elveszem tőle a kvaffot, és mint az őrült, igyekszem a karika felé, ami üresen maradt, miután Lola elindult a cikesz nyomába. Hallom Hill hangját, hogy majd fedezz, és én suhanok is, ahogy Nora hangja is elér hozzám, és reménykedem, hogy az utolsó pillanatban nem bukkan fel senki a karika előtt. Igyeszem magam felkészíteni arra is. Kapcsold be a reflexeidet Sandy. A labda a tied, nem veszik el tőled, és ha fel is bukkan valaki, kinyújtod a kezed, bedőlsz kicsit oldalra és bedobod vili? Bedobod. érzem, hogy Jay még a nyomomban, de nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy hátra nézzek. Erősen szorítom a labdát, próbálom érzékelni a környezetem, miközben a karikára koncentrálok. Nem kívánok kviddics csapattag lenni, de nekem is lehet egy jó reptanom, mikor nem zuhanok le, és nem megyek utána büntetőre.
– Gyerünk, le Fay, ha most elkapod a cikeszt, talán még meg is nyerhetitek a meccset! Hadd legyek rád büszke! –
Ez a le Fay mennyivel másabban hangzik, mint mikor Smith mondja Floriannak! Brr...Smith. nem, a karikára koncentrálok, nem Smithre és az ijesztő nézésére. Labda, karika. Hiperfókusz, az kell most ide. Hülye ADHD. Nem érdekel a kviddics, az a baj Ha érdekelne, menne a hiperfókusz. Egyre közelebb kerülök a karikához. Céloz, és, dob!