Kviddicspálya

[- Megmondunk!]

miért is vagyunk itt?
▪ 2003. október 4. ▪

Mindenki

- Szerintem a kettejük értrelmi szintje összesen is kevés ahoz, hogy ezt ők tegyék - jegyezte meg a húgom, mikor már bőségesen húztam tovább a két idióta után mindkettejüket.
- A lopáshoz kell értelmi szint? Főleg, hogy még le is buktak... ráadásul miért lett volna náluk az a lista? Olyan ostobák, hogy még azt is elfelejtették, mit loptak el.- jegyeztem meg. A nyomoroncokat pedig beértük a sportmelltartó tolvajokat. Mégis ki gerjed rá ilyenekre? A felnőtt nők ezekben edzenek a mugli városokban. Nálunk is van egy csaj, aki ilyenben fut el a házunk előtt minden nyáron... béna. Bár Dom mindig megbámulja magának, ha éppen otthon van, de na! Akkor is!  Sam és Bill szellemi szintjének persze ez pont megfelelt.
-  Megmondunk!- közölte Bill.
Felhorkantottam, de a válaszban Jay megelőzött. Talán így volt a jobb, én túl alacsony és gyerekes voltam ahhoz, hogy félelmetesnek tűnjek. Jay viszont kellemes ridegséggel tudta közölni a tényeket, hogy ezt most elbaszták.
- Komolyan, még csak fenyegetőek sem vagytok, de annál butábbak igen - Következett a szokásos Jayes, laza stílus, ami inkább tűnt veszélyesen nyugodtnak, semmint biztatónak. - Incarcerandus! - Érkezett a folytatás, így rajtam volt a sor, hogy a tiszafa pálcámat működésre bírjam. Ha sikerült, ha nem, gyors mozdulattal céloztam meg az egyiket.
- Rictusempra! - Kiáltottam, hátha ez legalább kellően hatásos lesz ahhoz, hogy bevallják, mit is műveltek itt. Nem is érdekelt ez az egész ügy eleinte, de mostanra kifejezetten élveztem a párbajozást és a nyomozgatást. Rendesen dobogott tőle a szívem, pontosan úgy, mint amikor úgy éreztem, élek. Hát most is éltem.
- Valljátok be. Talán nem rugat ki benneteket Smith - közölte Jay. Csak végig néztem rajtuk, majdnem biztos voltam benne, hogy ők tették. Mégis miért hordanának melltartókat maguknál? Nem voltam jó fenyegetőző, így ezt a részt Jayre bíztam... csak morcos képpel szegeztem nekik a pálcákat.
- És képzeljétek el, hogy a melltartó tulajdonosa mit csinálna veletek... - tettem hozzá. Fogalmam sem volt persze kié lehet az a darab, de talán ez is elég veszélyesen hangzott. A lányok veszélyesek.

♥ megléptek ♥

( disgusted noise)

pretty : akkor is csinosan ♥ vibe: secret

2003. 10. 04.
 p.s. A lé meg a Lola... és az embik

A susnyásban várakozni azért izgalmas, mert mindenféle izé bele akadhat az emberbe. És még csak azt se ajartam, hogy lebukjunk, főleg mert tilosban jártunk, és én nem akartam, hogy bárki is szóljon otthon apának, hogy rossz vagyok. Még a végén azt hiszi megront ANglia és hazahivat, vagy nem tudom. Azt nem akartam, nagyon is jól elvoltam itt Armin közelében.
- Mi lehet a söprűkkel - motygtam az orrom alá, szinte csak tátogva a szavakat. Azért kicsit aggódtam értük, mert mégis csak a miénk volt meg na. Mindegy, amíg az ember vár a melltartóra, ami lehet meg se érkezik, és amit volt olyan hülye itthagyni...valahol..., sok mindenre gondolhat. És ha eltűnik meg tönkre meg se akartam, hogy Oscar monjuk újat vegyen vagy ilyenek. Nem álltak olyan jól és ah. Kizökkentett a hiúságom, azt hiszem. Ahogy ezen gondolkodtam, hallottam egy-két neszt a tanárok felől, de igzaából a hangjukat már nem is hallottam, de valami suhant felénk, aztán halk kis puffanás kísérte. Lola feje befogta a ruhámat. Gyorsan el is kaptam a hajától, és megborzongtam. Mondjuk, nem számítottam rá, hogy tényleg itt volt. Ha a melltartóval történtek csodák, talán még velem is lehetnek, és nem kell feleségül mennem semmilyen kövér fickóhoz. Hah. De. Úgyis.
- Na jó, szerintem osonjunk innen el - sóhajtottam aztán, miközben rájöttem, hogy csapnivaló auror lennék. Minden is kizökkentett, de főleg az álmodozás. Megindultam a kastély felé Lolával. - Remélem tényleg csak elhagytam valahol és nem fogdosta meg senki... - suttogtam, és már alig vártam hogy elkezdhessem a szépítő alvásomat az ágyamban.

[Oknyomozó újságírás]

Oknyomozó újságírás

2003. október 03.

A szertár tökéletes név erre a helyre. Itt van egy csomó szer, amit a seprűk tisztítására lehet használni. Apám simán elolvadna ezen a helyen. Itt annyira bogarászhatná a kis seprűit, amennyit nem szégyelli.
A lényeg, hogy azt hittem elsőre, hogy nincs itt egy fia seprű sem. Aztán megláttam, hogy mégis csak kikandikál itt egy pár. Vagyis pontosan egy pár, vagyis két darab. Ránézésre egész jó seprűk, és jó állapotban is vannak, rendben tartják őket. Ezt bizonyítja az, hogy frissen lakkozták őket. És ezeknek még olyan citromos illatuk is volt, mint annak a rongydarabnak az udvaron.
Egy furcsa gondolat szalad át a fejemen: lehet, hogy csak takarítani vitték el a seprűket? De mi köze ennek az egésznek Hagrid eltűnéséhez? Egyáltalán minek kell bárkinek is pár tucat leszuperált seprű?
Az egész teljesen furcsa, és nincs jobb ötletem, mint hogy a házimanók önállósították magukat, és vacsora helyett seprűket fényeznek. Már a gondolatra is nevethetnékem támadt, de simán lehet, hogy ennyire egyszerű a dolog megoldása.
De inkább elvetettem a gondolatot és jobb ötlet híjján inkább még körbenéztem, és mivel nem találtam semmi más, ráhagytam a házimanókra a dolgot, és elindultam visszafelé. Még csak az kellett volna, hogy büntetést kapjak a nagy semmiért.

lopni tudni kell
2003. 10. 04.




i believe i can fly

Azon járt az eszem, hogy sötét van, és hideg. Benn a kastélyban meg meleg van, jön a fény a kandallóból, és lehetne kunyizni a manóktól sültgesztenyét. A seprűm meg úgyis meglesz. A fekete piacon nem tudják eladni, hiszen rendkívül egyedi darab.
Elmélkedésem közepette arconvág egy melltartó, amire eleresztek egy barokkos körmondatot, amit már nem is tudom, melyik apucitól hallottam, de valószínűleg a fehérnemű színe még vörösebb lett tőle.
- Na jó, szerintem osonjunk innen el - mondja Nora, ahogy eltávolítja a kéretlen hajráfot a fejemről.
- Ja. Már a tanárok után se leskelődhetünk. Menjünk - értettem egyet sutyorogva, s közben egy fensőbbséges mozdulattal megigazgattam a hajamat, amit kicsit szétzilált az érkező ruhadarab.
- Remélem tényleg csak elhagytam valahol és nem fogdosta meg senki…
- Hááát… Ha nem vagy biztos benne, inkább ne vedd fel többet. Hanem mondjuk add el. Amennyi galleont némelyik felsőbbéves hülyegyerek fizetne érte, abból kijön két új, a hozzá való bugyival együtt.
 Szóval lopakodva a bokrok között elindultunk visszafele, majdnem el is feledkezve a nyomozásról. Annyi minden történt közben, ami elterelte a figyelmem, talán azért se hiányoznak a sorozataim, mert itt a Roxfortban mindig több dolog történik, amin kombinálgatni lehet.
- Szerinted Digby meg Brown járnak? - kérdeztem kicsit kárörvendő kuncogással, ahogy visszafele sétáltunk az épületbe. - Jobb, ha vele kavar, mint Lennie-vel, mi?

prof Brown, prof Smith, és mindenki
2003.10.4.

 


outfit

– Elég szórakozottnak ismertem meg a háztáj őrzőnket, lehet ezt éppen itt hagyta.
Magnusra néztem a seprű helyett, mert érdekesebb mond, hogy ilyen kedvesen és őszintén tesz ilyen kijelentéseket, de aztán elvigyorodtam, mert hát igaza volt, és az is igaz, hogy mi pont ezért szeretjük a mi háztáji őrzőnket. Bár valóban, amilyen szórakozott, akár itthagyhatta csak ezta  seprűt, vagy az összeset szanaszét a kastély különböző pontjain. Hosszadalmas keresés lenne az…
De nincs ilyesmire szükség. Követem Brownt vissza a raktárhoz, ahol is valóban, meglesznek az eltűnt seprűk. Brown bókjára pironkodós kuncogással válaszolok.
- A tanítás helyett? Áh, szétunnám magam a komisz kölkök nélkül - ingattam a fejem játékosan, aztán jön Smith.
- Jutottak valamire? Itt a felszerelés tiszta, már ami itt van, Hiányoznak a talárok a kesztyűk és a sapkák. Talán mosásban vannak, de ezt egy kicsit nehezen tudom elhinni. Lehet egy-két diák esetleg megrongálta a kviddics felszerelést, és Hagridnak muszáj volt elmennie mindenből újat beszerezni.
- Egy szépen kezelt seprűt találtunk, és üres ápolószeres tubust. Talán Hagrid csak elugrott ápolószerért, és ezekről megfeledkezett. Tényleg, a talárok meg a  többi textilféle lehet, hogy a manóknál van, mosásban... Hátha Hagrid csak jót akart, rendbetenni a gyerekeknek a teljes felszerelést…
- Továbbá találtam ezt a rajzot is. Maguk szerint mi lehet ez? Egy késsel volt átszúrva.
Fintorogva hajoltam közelebb a rajzhoz, majd értetlenül néztem a fiúkra.
- Mi lehet ez? De morbid…
Nagy sóhajjal, tanácstalanul néztem a képre, aztán megint a többiekre… Na jó, Brownra kicsit többet.

[Tanárok]

A kviddics rejtély

Tanárok

- A tanítás helyett? Áh, szétunnám magam a komisz kölkök nélkül – mondta a professzornő, mire Magnus elmosolyodott.
- Higgye el, az Aurorparancsokságon is elég sok gyerek van. – sóhajtott megrázva a fejét.
Ismét összegyűltnek a tanárok megvitatni, mit talált Smith professzor a raktárban, mire Magnus csak elmélkedve forgatja a papírlapot.
- Itt a felszerelés tiszta, már ami itt van, Hiányoznak a talárok a kesztyűk és a sapkák. Talán mosásban vannak, de ezt egy kicsit nehezen tudom elhinni. Lehet egy-két diák esetleg megrongálta a kviddics felszerelést, és Hagridnak muszáj volt elmennie mindenből újat beszerezni. - magyarázta Smith.
- Egy szépen kezelt seprűt találtunk, és üres ápolószeres tubust. Talán Hagrid csak elugrott ápolószerért, és ezekről megfeledkezett. Tényleg, a talárok meg a  többi textilféle lehet, hogy a manóknál van, mosásban... Hátha Hagrid csak jót akart, rendbetenni a gyerekeknek a teljes felszerelést… - válaszolt Digby professzornő, amire hümmögve bólintottam, ugyanis ennek lenne eddig a legtöbb értelme, na de akkor mi ez a rajt?
- Prosszesszor! Magnus Auror vagy professzor vagy mi! – hallatszott a távolból egy jól felismerhető hang, s meg is pillantják a távolból érkező Friccset.
Előkerült…hu…Hagrid…hu. Nem rég érkezett meg motorjával a Kviddics pályára. Ő vitte el a felszereléseket, hogy megejtse…hu…az éves karbantartást. – magyarázta fogdosva remegő térdeit.
- Az a féleszű óriás Félig fejnélküli Nicknek szólt, hogy elvisz mindent. De őt reggel óta nem láttuk.  – magyarázta, mire haragosan sóhajtottam egy nagyot, ami inkább tűnt morgásnak, mint elégedett megnyugvásnak. Így viszont a rajznak…talán lenne értelme? Ismét a tanárok felé fordítottam a groteszk rajzot és sokat mondóan vontam fel a szemöldököm a félig elhajló nyakú pálcika emberen a rajzon...

Diákok

Jay és Florian ismét támadnak, nem hagyják megfutamodni a két szerencsétlen Hugrás srácot. Az egyik mondjuk alig állt a lábán az előző támadástól, a másik fenyegetően csikorgatta fogait.
Jay támadása azonban maradék lelkesedését is elnyomta, megkötözve esett össze pálcáját is elejtve. Azonban társa, Bill magasba emelte pálcáját, de Florian gyorsabb volt, nem is meglepő, a fiú több sebből vérzett az előző átok hatására, így esetlenül fogott talajt, miközben forgolódott nevetve a földön.
-  Nem mi voltunk! Elég! – kiáltott Sam, látva társa tusáját. Folytatódhatott volna ez a harc tovább, a két hugrás srác már verve volt, mikor a távolból a sötétben fénycsóva villant. Egyre csak közeledett az égből, mikor hangos röfögéssel és puffanással talajt fogott.
Hagrid volt az. Meglepetten szállt le a motorról és ahogy levette fejéről a kormos szemüvegét elhűlve bámulta az előadást. A motor érkeztét Henriettel és Theresa is láthatta, miután ők is visszafelé indultak a kastély irányába.
- Merlin szakállára, hát mi folyik itt!?- kérdezte ránézve a tusára.
- Ti nem lehetnétek itt? Jajj a manóba, megkavartam mindent. – sóhajtozott elkámpicsorodva, majd ernyőjével Sam-re és Bill-re mutatott, amivel megszüntette Flor és Jay átkainak hatását.
- Menjetek a hálókörleteitekbe gyorsan, míg Friccs távol van a kastélytól. Ő értesíti a fafejű Aurort és a több tanárt, hogy én vittem el a cuccokat, hogy az éves karbantartást megejtsem. – magyarázta zavartan.
- Szóltam is Félig fejnélküli Nicknek, hogy értesítse a tanárokat, de úgy tűnik nem ért oda az üzenet. – rázta meg elégedetlenül a fejét.
- Na usgyi, siessetek, le ne bukjatok, no! – kiáltott rájuk kezeivel is mutatva a kastély irányába, majd a motor oldalkocsiján lévő zsákokat bevitte a szertárba, amiben feltehetőleg a felszerelések lapultak, patyolat tisztán. Ha még a gyerekek utánanéztek a hatalmas óriásra, hátán a zsákkal, olyan képet festett, mint, amikor a mikulás viszi az ajándékokat karácsony estéjén. A Roxfort nem létezhet Hagrid nélkül...

Mindenkinek köszönöm a részvételt és a lehetőséget, remélem jól éreztétek magatokat. A legközelebb Digby professzornő járt a megoldáshoz, ezért ő kapja a bónusz 5 pontot, így az eredményhirdetés.:

Pontok:
Smith professzor: +3 pont részvételért +8 pont talált nyom után
Demelza professzornő:+3 pont részvételért +8 pont talált nyom után plusz 5 a helyes megfejtést követően
Jayce:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Nora:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Lola:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Theresa:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Florian:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Henriette:+3 pont részvételért +8 pont talált nyom után

Mindenkinek gratulálok, ügyesek voltatok, magam részéről szórakoztató volt nektek mesélni és látni a szemfüles megoldásokat. A játékot zárom, válaszolni rá nem szükséges már.


Kaland vége, helyszín szabad!

Bosszú
▪ 2003. november 20. ▪

Jay & Ezra

Hazugság lenne azt állítani, hogy nem magamnak kerestem a bajt. Nagyon is magamnak kerestem, mikor Sam és Bill állandó kötekedésére válaszoltam. Mióta kiderült, hogy akkora perverzek, hogy fehérneműt lopnak az öltözőből, folyamatosan ellenségeskedtek… arról nem is beszélve, hogy még mindig ott volt bennem a tüske, amiért a húgomhoz is hozzáértek. Mégis milyen állatnak fordul meg a fejében, hogy éppen Henriette-t bántsa? Oké, egyre közelebb van már ahhoz a korhoz, hogy igazi kamasz legyen, de akkor is lány.
 – És ez a két barom odahívott ma estére a kviddics pályára, hogy „oldjuk meg” – meséltem Jaynek, ahogy vacsora közben végre volt időm szót váltani vele. Egésznap más teremben volt óránk, ráadásul Smith is behívott magához délután, így eddig nem is volt időm elmondani, hogy Sam mivel állt elém ebéd után, mikor éppen órára siettem.
– Én mondom, nem normális az ilyen – folytattam, most már inkább panaszosan. Szívem szerint egy nyugodt estét töltöttem volna el a profom fürdőkádjában, hogy azt hallgassam, most éppen miért is kell várnunk a Roxfort végéig azzal. Röviden volt fontosabb dolgom, mint ez a két nyomoronc, mégis csak a jövőmről volt szó, amit Smith folyamatosan odébb lökött. „Fejezze be előbb.” Ezt ismételgette, de nem értette meg, hogy nekem tudnom kell, mi lesz velem június után.
Mindegy.
Az is csak bosszantott, hogy egyfolytában lerázott fontos kérdésekkel. Jobb lett volna valakin egész egyszerűen levezetni a feszültséget. Sam és a nyomorék társa pedig erre pont jó lett volna, mégis most valamiért nem nagyon volt kedvem hozzá. Persze azt sem akartam, hogy tökéletlennek higgyenek. Nem voltam az, sőt… csak éppen Smith társaságában lágyultam el folyamatosan, mert pontosan tudta, hogyan hűtsön le vagy kerekedjen fölém.
– Velem kell jönnöd. – Jelentettem ki. Nyilván számítottak rá, hogy nem fogok egyedül kiállni velük szemben… azért ennyire még ő sem idióták. Ráadásul bizonyára Jayre is számítottak.
A tekintetem a tanári asztal felé vándorolt. Smith most nem nézett rám, éppen azzal volt elfoglalva, hogy a brokkoliról tartson kiselőadást Fitzgerald professzornak. A zöldséget még idegesen az arcába is lóbálta szegény tanárnőnek. Egy kicsit most örültem, hogy nem én ültem mellette. A brokkoli és a répa ott volt félrekotorva a tányéromban.
– Valakit még vihetnénk magunkkal, csakhogy meglepődjenek. – Magyaráztam és végig néztem a többieken. Aztán megláttam Ellsworth-t a Hugrabug asztalánál. Hát olyan sokat nem beszéltünk, de talán ő lenne a legkevésbé kiszámítható választás harmadiknak. – Mondjuk ő. – Böktetem a fejemmel a kiszemelt felé.
– Ismered? – Kérdeztem Jayt. Ha két mondattal többet váltott vele, mint én, akkor már bizony nyert ügyünk volt. Végül is miért ne jönne velünk?

[baj közeleg20031120]

baj közeleg
20031120



Ezra & Flor
m o o d

Nagyban zajlott már a vacsora a suliban, én meg már lassan a végére értem. Flor olyan lendülettel ült le mellém, hogy először össze is rezzentem. Ritkán találkoztunk, én is sokat tanultam a RAVASZ vizsgáim miatt, ő meg folyton büntetésben volt. Meg még mindig nem mertem neki felhozni, hogy belezúgtam a nővérébe. Valahogy nem is tudtam mi volt köztünk, találkoztunk és néha csókolóztunk. De egyelőre nem akartam ezt felemlíteni. FLorral akartam azt a kevés békés időt is kiélvezni, veszekedés nélkül. Így is miattam elpazaroltunk egy csomó időt. Éppen nora kunyerálta el tőlem a süteményemet, amikor Flor lendületesen belekedzett a mondanivalójába.
– És ez a két barom odahívott ma estére a kviddics pályára, hogy „oldjuk meg” Én mondom, nem normális az ilyen - magyarázta én meg bólogattam hümmögve. Henriette hugrás volt és  aháztársai támadták meg. Ez meg szánalmas volt. A mardekárba sok elcseszett aranyvérű kölyök járt de egymás mellett álltunk, ha kellett. Ezek meg nekimentek Flor húgának, és még bugyikat is loptak az öltözőből. Beteg állatok.
- Akkor készítened kell a terelő izmaid, Flor - mondtam sóhajtva, és úgy éreztem, nem fogok ebből kimaradni. Nem voltam harcias, sem vakmerő, csak nyugodtan sodródtam az élettel, de Flor mellett mindenbe mindig belekeveredtem.
– Velem kell jönnöd - közölte én meg csak bólintottam. Nem is akartam vonla, hogy egyedül menjen, még a végén megszivatták volna, és megint bajba keveredik. Ennél is jobban. Nem nagyon érdekeltek volna, ha nem Henriette-t piszkálták volna. Sok hülye volt, nem lehetett velük mit kezdeni, és az ilyenek miatt nézték le sokan a hugrásokat.
- A világ végére is megyek veled, Florian - mondtam és eleresztettem egy vigyort. Igazából még jól is jött ez az egész, addig sem kattogtam állandóan Florán. Persze a két csávó biztos számított arra, hogy én is megyek, így ahogy Flor nézelődött a tömegben én is követtem a tekintetét.
– Valakit még vihetnénk magunkkal, csakhogy meglepődjenek. Mondjuk ő. Ismered? – kérdezte én meg megbámultam a gyereket. Láttam hülyeségeket csinálni és Hepburn midnig veszekedett vele. Hümmögtem egyet.
- Ja. egy túlpörgött alsós, aki viccesnek hiszi magát. Néha az - jegyezte meg. Bár nem tudtam mennyire ügyes a verekedésben, de ő rá senki se gondolna, ez tény volt.
aztán csak felálltam a helyemről és megindultam a srác felé, ha Flor követett, majd megálltam mellette, ami furcsa lehetett, ahogyan a felé magasodtam, mert nem voltam alacsony.
- Helló, Ellsworth - pillantottam le rá, majd FLorra néztem. - Remélem nincs programod ma estére, kellesz nekünk - mondtam lényegre törően.

Inviting me to a fight? I'm in!

2003.11.20

Uniform ------- Let's get them!

to Florian, Jayce

Gondtalanul ücsörögtem a jól megszokott helyemen a nagy teremben a hugrások asztalánál, miközben Zanderrel utánoztuk Brown kimért, ideges arckifejezését. Vicces volt, ahogy az asztalnál ült és két oldalán Sage prof és Campbell prof magyaráztak neki, míg ő zsémbes arckifejezésével bámult maga elé. Sandy és Holly is rajtunk nevettek, utóbbi egy alsó éves csaj, aki valamiért tökre rátekeredett a haveromra, bár úgy nézett ki a dolog, neki az nem tűnt fel, engem meg annyira nem érdekelt, ugyanis, aki tudott nevetni a vicceimen, az rossz ember nem lehet.
Zander is kezdett egyre jobban megnyílni, már kevésbé szívatta a többi gyerek, persze hathatós közreműködésem is közrejátszott, meg az sem volt elhanyagolható tényező, hogy végre elkezdett nyílni az emberek felé. Jó srác volt, csak kevéske volt az önbizalma, de ez engem cseppet sem aggasztott, mindig meghallgatott, és hé fasza tanácsokkal látott el, már ami a Sandyvel kapcsolatos ügyeimet illette. Sandynek ott volt Nora tanácsadónak, így nekem is kellett egy szárnysegéd, no nem mintha rászorultam volna, ugyanis tökéletes volt köztünk a kémia, mégis jó volt kibeszélni ügyes-bajos dolgaimat valakivel.
Már épp azon voltam, hogy Smith professzor arckifejezését erőltessem magamra, de egy nevetőgörcs megakasztotta ezen próbálkozásomat. Zanderre tekintettem, aki határozottam jól másolta Sage aggódó arcát, mikor feltűnt, hogy figyelnek. Nem olyan tekintet volt ez, mint amit meglátsz, hanem amolyan kellemetlen érzés. Mintha mögötted állna valaki. Rossz érzés fogott el, reménykedtem benne, hogy nem egy tanár vette észre a szórakozásunkat. Nem rég járt le a büntetőmunkám Brown professzornál, no nem mintha, annyira megizzasztott volna. Annyi fekvőtámaszt kellett lenyomnom, mint amennyi padba belekarcoltam Sandy nevét a parkban lévő padokba, de ezt százzal szorozva. Szerencsére nem kellett sokat erőlködnöm, mert közben rákérdeztem, milyen edzéstervet javasol számomra, mert le akartam vele nyűgözni valakit és teljesen bejött nekem a professzor izomzata. Na onnantól kenyérre lehetett kenni, nem győztem jegyzetelni, olyan gyakorlatokat és étrendet dolgozott ki nekem, több ideig voltam a szobájában, mint, amennyit a büntetéssel töltöttem volna.
Ettől eltekintve, nem hiányzott egy újabb büntetőmunka, így óvatosan néztem magam mögé, várva a legrosszabbra. Legnagyobb meglepetésemre Florian és Jay álltak mögöttem, vagyis inkább Jay, mögötte pedig haverja. Hallottam már róluk, sülve, főve együtt múlatták az időt, a griffes csóka pedig Henriette bátyja volt, aki szinte olyan volt, mintha nekem is a húgom lett volna. Életre való, tünemény kiscsaj, tökre megkedveltem, így biztos voltam benne, hogy Florian se rossz arc, bár lehet pont emiatt kerestek most fel engem? Talán félreérthető lett volna a kapcsolatom a hugával? Csak nem, mindenki tudja, hogy Sandyvel vagyok együtt…érthetően belekarcoltam minden padba, amit találtam.
- Helló, Ellsworth – pillantott rám szigorúan, majd összenéztek a Le Fay sráccal. - Remélem nincs programod ma estére, kellesz nekünk - mondtam szűkszavúan, mire én megemelt szemöldökkel Sandyre pislantottam.
- Öhm…hát hali! Öhm…hogy is mondjam. Én a gyengébbik nem felé húzódok, és hát igazából már van valakim, szóval srácok… - vakartam megjátszva a fejem… - pechetek van. – mutattam rájuk mosolyogva, de reméltem, hogy nem valami komoly dologról lenne szó, mert akkor most biztos kihúzom náluk a gyufát, főleg, hogy Holly és Zander kuncogni kezdtek, Sandy pedig, mint mindig most is aggódó pillantásokat vetett rám és az engem megszólító párosra.

Bosszú
▪ 2003. november 20. ▪

Jay & Ezra

Bele sem gondoltam, milyen régen lógtam utána Jay-jel, pedig nem mostanában verődtem oda az asztalához. Oké, a szünetekben nyilván beszélgettünk, ha nem is egy órán voltunk, de a vacsorák után rendszerint mindketten elsétáltunk a klubhelyiségbe. Ő nyilván tanult, én meg arra készültem, hogy mikor lógjak át Smith-hez, ha éppen nem volt egy mondvacsinált büntetésem nála amúgy is. Megváltoztunk, de talán Jay is becsajozott, csak nem mondd róla semmit... de valahogy kevésbé tűnt letargikusnak, mint máskor. Akárhogy is, a barátságunkkal törődnöm kellett és mégis mi lenne jobb alkalom rá, mint hogy együtt átkozzuk le Samet és Billt?
- Akkor készítened kell a terelő izmaid, Flor - mondta. Kicsit azt éreztem, hogy nem akar majd velem tartani. Ezért kicsit konkretizálnom kellett a kérésemet. Mégis ki mással mennék, mint vele? Jay volt a jobb kezem, vagy én az ő két bal keze, mert még varázsolni sem tudtam rendesen. A védekezés ment mindössze.
- A világ végére is megyek veled, Florian - egyezett bele végül. Tudtam persze, hogy bízhatok benne. Annak idején még Welch-től is meg akart óvni. Nem tudom miért, talán túl törékenynek tűntem, abban az időben csak előtte mertem sírni, mert tudtam, hogy ő nem fog töketlennek nevezni. Jó barát volt, Smith-ről mégis úgy hallgattam, mint a sír. Egy kicsit féltem, hogy majd megítél miatta és nem akar többé a barátom lenni. Mindenki úgy kezelte a Bájitaltan professzort, mintha maga a sátán lenne, pedig amúgy volt egy gyengéd, zavarbajövős oldala.
- Tudtam, hogy számíthatok rád. - Vigyorogtam vissza rá.
Persze tovább fűztem a gondolatot. Tudtam, hogy Jayre számítanak. Az egész suli tudja, hogy elválaszhatatlanok vagyunk... tehát nyilván azt hiszik, hogy már kiismerték a harci képességeinket legutóbb. Kellett valaki, aki olyan titkos fegyver. Nem ismertem túlzottan Ellsworth-t, azon kívül, hogy rengeteg hülyeséget tud összedumálni, de talán az is több, mint a semmi.
- Ja. egy túlpörgött alsós, aki viccesnek hiszi magát. Néha az - foglalta össze Jay, amit tud róla.
- Ez alsós? Baszki, már az alsósok is magasabbak nálam? - Háborodtam fel egy fél pillanatra, aztán felkeltem az asztal mellől. Ha kellett, Jayt húztam is oda magammal a sráchoz. A keresztneve mi is... Ezra? Valami hasonló, de igazság szerint tényleg nem tudtam róla sokat. A Hugrabugnál mindenki ránk nézett, mintha valami rossz arcok lennék. Jó. Tudom, ott az a hülye pletyka, hogy Jay és én együtt vagyunk, pedig én aztán végképp nem reklámozom, kihez-mihez vonzódok. Nincs rám írva, hogy 'jé ez meleg.' Na mindegy, koncetráljunk Ellsworthre.
- Helló, Ellsworth - köszönt neki Jay, aztán rám nézett. Én csak röviden integettem... mégis hogyan kéne felvezetni, hogy, hé, velünk jössz leátkozni a háztársaidat? Sam és Bill szerencsére hallótávolságon kívül voltak mondjuk. Nem lett volna jó, ha hallják a tervünket. - Remélem nincs programod ma estére, kellesz nekünk - Jay meg jól belevágott a lecsóba. Végül is, minek írná le mit akarunk tőle? Még szerencse, hogy Jay az okosabb közülünk...
- Öhm…hát hali! Öhm…hogy is mondjam. Én a gyengébbik nem felé húzódok, és hát igazából már van valakim, szóval srácok… - Fogalmam sem volt, hogy Ellsworth miről hablatyol, de éreztem, amint elvörösödök. Miért foglalkozik mindenki azzal, hogy meleg vagyok?! Na ezért nem beszélhetek Smith-ről sem, akkor meg majd azzal jön minden hülye. - pechetek van.
- Akkor szerencséd van, mert én meg nem a gyengébbik nemhez vonzódok - szúrtam oda finoman jelezve, hogy nem jön be a stílusa. Csak érette a gyengébbik dolgot, hogy az rá vonatkozik. - És nem, nem orgiát akarunk veled tartani. - Sóhajtottam fel végül, majd intettem, hogy kelljen fel az asztalhoz, hogy odébb tudjunk lépni onnan. Ha követett, akkor a falnál megálltam.
- Két gyengeelméjű háztársad kihívott párbajozni, csak azért, mert legutóbb megláttuk őket, amit melltartókat lopnak a csajöltözőből. Szerintem Sandy cucca is közte volt... és ha már itt tartunk, azóta is maguknál őrzik. Ki tudja mit csinálnak vele - magyaráztam. Sandyt legalább kicsit ismertem és Ellsworth le sem tagadhatta mennyire oda van a csajért. Ha más nem, ez biztosan meggyőzi.

[baj közeleg20031120]

baj közeleg
20031120



Ezra & Flor
m o o d

Néztem az öres desszertes tányérom, miközben Nora már Lola részét is megette. Nem értettem hova teszi ezt a sokat a csaj. A kamaszlányok furák voltak. Flora jutott az eszembe, és zavarba is jöttem tőle. Főleg, hogy Flor is itt ücsörgött mellettem. Nem akartam, hogy megutáljon. Flora pedig szinte teljesen elfeledtette velem Rose-t. Inkább nem is volt baj, hogy be akart vonni valamibe, legalább addig se azon szenvedtem, hogy hogyan mondjam el ezt Flornak. Inkább legynk benne valami hülyeségben, és akkor még nem érzem azt, hogy elveszítem a saját hülyeségem miatt a legjobb barátomat. Az egyetlen embert aki velem maradt és nem tűnt el. Ezért pedig hálás voltam és követtem volna még a világ végére is.
- Tudtam, hogy számíthatok rád. - vigyorodott el Flor, én meg csak olyan hzzám jellemző komorsággal, és egy félmosollyal bólogattam. Talán az ember nem is hitte volna, hogy milyen hűségesek tudunk mi is lenni. A magunk módján. De ha az ember felnő már egyre kevéssé számít az, hogy ki milyen házban volt.
Ellsworth felé terelődött a szó, én meg csak gondolkodva fürkésztem a srác barnás kócos tincseit a hugrások elevenen zsongó asztalánál. Nem sok órám volt vele, meg ott általában a tanulásra figyeltem nem arra, hogy kikkel vagyok. Be akartam jutni a fősulira, és vinni valamire, ami többre mutat és túlnyúlik a szüleim mocskán. Talán akkor majd a ház titkos szobáit is képes leszek otthon felkutatni. És végül az Azkabanba zárhatom az apám és az anyám.
- Flor, nálad lassan a harmadikosok is magasabbak lesznek - piszkáltam, majd vigyorogva megindultam a srác felé.
- Öhm…hát hali! Öhm…hogy is mondjam. Én a gyengébbik nem felé húzódok, és hát igazából már van valakim, szóval srácok…  pechetek van - magyarázta, mire felhorkantam. Nem tudtam kinek a hülye ötlete volt ez, hogy mi ketten járunk. De az iskolások gyerekesek voltak. Végigmértem a gyereket, majd Flor megelőzött a válasszal.
- Akkor szerencséd van, mert én meg nem a gyengébbik nemhez vonzódok - jegyezte meg Flor, mire elfojtottam egy viygort és inkább csak lazán beletúrtam a hajamba. - És nem, nem orgiát akarunk veled tartani.
- Annál valami sokkal izgalmasabbat - vettem közbe és lazán ácsorogtam Flor mellett.
- Két gyengeelméjű háztársad kihívott párbajozni, csak azért, mert legutóbb megláttuk őket, amit melltartókat lopnak a csajöltözőből. Szerintem Sandy cucca is közte volt... és ha már itt tartunk, azóta is maguknál őrzik. Ki tudja mit csinálnak vele - kezdett bele Flor. Végül is elég hatásos szöveg volt.
- És meg kell védenünk a lányokat az ilyen perverz seggektől. Nekik a bugyik se szentek, meg a fiatalabb háztársakat is megtámadják. SZóval megmutathatod, milyen lovagias vagy, Sandy biztos meghálálná - tettem hozzá, és sokat mondóan vigyorra húztam a számat.

Inviting me to a fight? I'm in!

2003.11.20

Uniform ------- Let's get them!

to Florian, Jayce

Nem tudtam, mi hiányzik ide nekem a mai napra. Hát nem Jay és Flor, ráadásul ilyen fenyegető megjelenésben, főleg nem a barátaim társaságában. Nem éghetek be Sandy előtt, meg kell mutatnom ki az úr a Hugrabug asztalánál.
- Akkor szerencséd van, mert én meg nem a gyengébbik nemhez vonzódok – öhm…erre a válaszra nem számítottam. Erre mit lehetne beszólni? Ez nagyon gyenge, még visszavágásnak is. - És nem, nem orgiát akarunk veled tartani.
- Hát jó. – vakartam meg zavartam a halántékomat, majd Jayre emeltem a tekintetem, aki konkrázni szeretett volna, de az érdeklődésem felett mégis inkább az aggodalmam let rajtam úrrá.
- Annál valami sokkal izgalmasabbat. - Intettek végül a tekintetükkel, hogy kövessem őket, ugyanis nem az asztalomnál ülők előtt akarták megvitatni a dolgot, ezzel mondjuk egyet is értettem, függetlenül attól, ekkor még nem tudtam miről van még szó. Mosolyogva intettem Zander és Sandy aggodalommal teli arcát látva, próbáltam keménynek mutatni magam, habár az a pletyka terjedt Jayről és Florról, hogy egy egyenlőtlen küzdelemben elverték Sam-et és Billt. Bár megérdemelték, amit kaptak, de mégis, mit követhettek el, amiért ez a két felsős rájuk támadt. Magamhoz vettem egy muffint, miközben próbálván adni a lazát, utánuk sétáltam.
- Két gyengeelméjű háztársad kihívott párbajozni, csak azért, mert legutóbb megláttuk őket, amit mell-tartókat lopnak a csajöltözőből. Szerintem Sandy cucca is közte volt... és ha már itt tartunk, azóta is maguknál őrzik. Ki tudja mit csinálnak vele. – magyarázta végül a griffendéles srác, mire eltorzult az arcom a gondolatától is hogy valaki Sandy melltartóját örzi magánál trófeaként.
- És meg kell védenünk a lányokat az ilyen perverz seggektől. Nekik a bugyik se szentek, meg a fiata-labb háztársakat is megtámadják. Szóval megmutathatod, milyen lovagias vagy, Sandy biztos meghálálná. – próbált rátromfolni Jay Florian magyarázatára, de már szükségtelen volt hergelni, teljesen elöntött a méreg.
- Szarok a lovagiasságra, Sandy bugyiját még én se láttam! – szorult ökölbe a muffint tartó öklöm, s úgy, ahogy az szétmorzsolódott a kezemben, úgy képzeltem oda annak a két bunkónak a fejét.
- Rendben, kapjuk el őket. A barátnőm fehérneműi mások számára tabu. – magyaráztam baljós arcot vágva, szemeimet olyan apróra hunyorítva, ahogy csak lehetett, majd átnézve a két srácon bámultam át a tömegen, meglátva azt a két bumburnyákot, ahogy tömik a fejüket.
- Lenne is egy ötletem. Ha annyira szeretik a női ruhákat lopkodni, hát adjunk meg nekik azt, amire vágynak. – mosolyodtam el végül, ahogy már egy egész estés műsor körvonalazódni kezdett a fejemben. Szükség lesz ehhez pár dologra, de talán a balhé kezdetéig meg lehet oldani a dolgot.
- Jay, te szólj valamelyik suliújságosnak, hogy jöjjön egy fényképezővel a roxfort ajtajához. Én magam bemegyek a műterembe pár női holmiért. – hadartam a dolgokat meg se várva, esetleg már kész tervvel érkeztek-e oda hozzám, vagy csak tanácsot kérni jöttek.
- Flor elmegy a találka helyre egyedül. Jay-jel meglepjük őket a rejtekhelyünkről és sóbálvánnyá változtatjuk őket, majd átöltöztető bűbájjal feladjuk rájuk a női ruhákat. Menekülni fognak, de az ajtóban már egy fényképész fogja várni őket és bum…ha minden jól megy, ők fogják bemutatni az idei női, téli kollekció új darabjait a suliújság címlapján. – hadartam ördögi nevetéssel befejezve a monológomat. Ez még magamhoz képest is jó csínynek tűnt. Hihetetlen mekkora gonoszságokat szabadít fel belőlem a szerelem.

Bosszú
▪ 2003. november 20. ▪

Jay & Ezra

Sok mindent hallottam Ellsworth-ről, de igazán nem ismertem. Az persze már zavaró tényező volt, hogy magasabb volt nálam… pár évvel fiatalabbnak tűnt. Mondjuk nagykorúnak aztán engem sem szoktak nézni, de éppen emiatt a bosszantó százhatvannyolc centinek köszönhetően, amit anyámtól örököltem. Az ő családjában mindenki elég alacsony volt. Szinte irigyeltem Domot, amiért ő a jobbik ágról örökölt és olyan férfias testalkata volt. Nem ragadt örökre egy kisfiú testében.
– Flor, nálad lassan a harmadikosok is magasabbak lesznek – piszkálódott Jay. Ha Henry túl nő rajtam, aki éppen idén lett harmadik évfolyamos, akkor aztán tényleg kikészülök. A saját kisöcsémmel már aztán végképp nem lenne ilyesmire szükség.
– Naaa! – Csattantam fel, ám végül megpróbáltam komolyabbra venni a figurát. Kettőnkre valóban számítanának azok a hígagyúak, a hugrabugos fiú meglepő fordulat lenne nekik. Szerettem volna kiszámíthatatlan lenni. Mondjuk már az is hülyeség volt, hogy belementem ebbe a párbajosdiba, ha lebukunk Smith kitekeri a nyakamat és kamubüntetések helyett beállít a manók mellé mosogatni a konyhába.
Ahogy félreléptünk az asztaltól, lezárva a felesleges köröket, elmondtam röviden Ellsworth-nek is, hogy mi a helyzet. Azt tudtam, hogy Sandy tetszik neki, vagy már talán járnak is… bár ezt is inkább csak pletykákból meg egy-egy elkapott pillanatból, így jó ötlet volt a lány fehérneműit is felhozni. Nyilván nem akarta, hogy más is nézegesse, ahogy én sem akarta, hogy a húgom HelloKitty!-s bugyijait bámulja Sam és Bill.
– És meg kell védenünk a lányokat az ilyen perverz seggektől. Nekik a bugyik se szentek, meg a fiata-labb háztársakat is megtámadják. Szóval megmutathatod, milyen lovagias vagy, Sandy biztos meghálálná. – Folytatta Jay, tovább erősítve a dolgot. Nem, mintha neki lett volna barátnője, akit megvédjen, de azért egész jól hozta az aggódó prefektust.
– Szarok a lovagiasságra, Sandy bugyiját még én se láttam! – Csattant fel Ellsworth. Elvigyorodtam, ahogy a keze ökölbe szorult és a benne lapuló muffin ezer kicsi morzsára zúzódott szét. Jó… nem volt vicces, csak egy kicsit. Szerettem a sikerélményt. Talán nem is olyan rossz arc ez az Ellsworth, ha ilyen könnyen ráállt a helyzetünk fontosságára.
– Rendben, kapjuk el őket. A barátnőm fehérneműi mások számára tabu.
A tekintetem a tanári asztal felé vándorolt. Éreztem, hogy Smith úgy bámul meg minket, mint aki sejti, valamit szervezkedünk. Remek, majd este le kell nyugtatnom, ha túl vagyok mindenen is a srácokkal. Nem, mintha az rossz dolog lett volna, de nem akartam, hogy ennél is gyerekesebbnek tartson. Így is képtelenség volt mellette bármennyire is komolynak tűnnöm.
– Ez a beszéd. – Vigyorodtam el ismét, ahogy a tekintetem visszavándorolt a fiúkra.
– Lenne is egy ötletem. Ha annyira szeretik a női ruhákat lopkodni, hát adjunk meg nekik azt, amire vágynak. – Folytatta aztán. Éreztem én, hogy ehhez egy frissebb elme kell majd, aki nem csak azt tudja elképzelni, miképpen szedi ízekre egy átokkal a két srácot. – Jay, te szólj valamelyik suliújságosnak, hogy jöjjön egy fényképezővel a roxfort ajtajához. Én magam bemegyek a műterembe pár női holmiért. – Kezdte el felvázolni mindazt, ami kigondolt. – Flor elmegy a találka helyre egyedül. Jay-jel meglepjük őket a rejtekhelyünkről és sóbálvánnyá változtatjuk őket, majd átöltöztető bűbájjal feladjuk rájuk a női ruhákat. Menekülni fognak, de az ajtóban már egy fényképész fogja várni őket és bum…ha minden jól megy, ők fogják bemutatni az idei női, téli kollekció új darabjait a suliújság címlapján.
Nem bírtam ki. Felnyerítettem egyet.
– Azt a rohadt! – Szorítottam a kezem a hasamra. Még meg sem történt, de már elképzelni is vicces volt a jelenetet. – Leborulok előtted, haver. – Veregettem vállba. Kicsit összetett volt, de jó ötlet és ha a suli újságtól nem is jön ki senki, azért bárki megláthatja, aki elpletykája. Kétlem, hogy mi lennénk egyedül azok, akik odakint lennének éjszaka.
– Neked jó így? – kérdeztem Jayt és ha igennel felelt akkor folytattam: – Akkor én elindulok lassan a találkozóra. Ti meg majd gyertek. – Tettem hozzá és az ajtóra pillantottam. Megvártam, hogy akarnak-e mondani valamit. Ha nem, akkor a kviddicspálya felé indultam.

[baj közeleg20031120]

baj közeleg
20031120



Ezra & Flor
m o o d

Kicsit piszkáltam Flor egóját a méreteivel, de ez még mindig jobb volt, mintha menekülnöm kellett volna előle, csak azért, mert csókolóztam párszor Florával. Persze, hogy beleszerettem, lehet túlságosan elgyengültem már, vagy egyszerűen cska más volt, mint Rose, és ez hathatott rám így. Minden esetre egy kicsit élőbbnek éreztem magam tőle. Nem mintha reménykedtem volna abban, hogy ez is hosszútávú lesz, azt hiszem mellettem rohadt nehéz megmaradni bárkinek is. De nem is nagyon akartam most ezen rágni magam, inkább eltereltem a figyelmemet Florian ötletével, meg a közeledő hülyeséggel.
Nem voltam olyan motivált, mint ő, bár engem is felhúztak azzal, hogy Henriette-nek is neki voltak képesek menni, az én házamban ez nem fordult elő, elbaszott életűek voltunk, de talán ki bírtunk álni  atöbbiekért, ha kellett és az eléggé fasza tudott lenni. Amúgy is milyen beteg dolog volt ez az alsőneműk lopkodása? Valami hülye perverzió, nem mintha nekem nem esett volna a fejemre Flora melltartója a nyáron de az más volt, nem vágtam zsebre és szaladtam el vele ki tudja hová, ki tudja miket csinálni. Nem voltam egy jó arc sok rosszat tettem az elmúlt hét évben, de ennyire gyökér se voltam.
Szerencsére a csávónak is elég alapot adtunk a motivációra. Szinte teljesen begőzölt már csak a füst hiányzott a két füléből. Követtem Flor tekintetét a tanári asztal felé és bár azt mégsem úsztuk meg, hogy Mr. Szemöldök ne szúrjon ki minket. Valahogy volt benne valamilyen radar, amivel kiszagolta a bajt, a baj és Florian meg kéz a kézben jártak. A srác kezében lévő muffin éppen az utolsókat lehelte ki magából, de valahogy ezzel kevésbé tudtam komolyan venni a srácot. Lehet már túl érett leszek ide, tényleg, de legalább kellően felszítottuk benne a tüzet.
– Ez a beszéd - mondta vigyorogva Flor, én meg csak sóhajtva bólogattam, és egy kicsit beletúrtam a hajamba, hogy a rendezetlen tincseimet helyre tegyem.
– Lenne is egy ötletem. Ha annyira szeretik a női ruhákat lopkodni, hát adjunk meg nekik azt, amire vágynak.  Jay, te szólj valamelyik suliújságosnak, hogy jöjjön egy fényképezővel a roxfort ajtajához. Én magam bemegyek a műterembe pár női holmiért. Flor elmegy a találka helyre egyedül. Jay-jel meglepjük őket a rejtekhelyünkről és sóbálvánnyá változtatjuk őket, majd átöltöztető bűbájjal feladjuk rájuk a női ruhákat. Menekülni fognak, de az ajtóban már egy fényképész fogja várni őket és bum…ha minden jól megy, ők fogják bemutatni az idei női, téli kollekció új darabjait a suliújság címlapján.
Na jó,  tényleg túl érett voltam ehhez, de legalább Flor és ő tuti élvezte volna. Mennyi felesleges kör... Na mindegy, bár arra azért kíváncsi lettem volna ki jönne ki fotózni, állítólag volt valami új fotósuk, de sose láttam.  Egy kicsit a plafon bűvölt mennyezetére emeltem a tekintetemet, mintha abból merítenék erőt, miközben Flor lelkendezett mellettem.
- Azt a rohadt! Leborulok előtted, haver. Neked jó így?
- Nekem tökéletes, de ha nincs fotós, senkit se fogok kirángatni a hálókörletéből - jegyeztem meg, majd azért eleresztettem egy halál laza vigyort.
- Akkor én elindulok lassan a találkozóra. Ti meg majd gyertek - magyarázta én meg biccentettem, és ha senki se mondott semmit, akkor elindultam a szerkesztőség felé, hátha ki tudok rángatni valakit, de nem volt ott senki. Felsóhajtottam, majd a tekintetem megakadt egy régebbi típusú fényképezőn. Remek, az ember végre megszabadul a fotózástól. Felsóhajtottam, majd egyszerűen felkaptam a gépet és megindultam a megbeszélt rejtekhely felé, ahol remélhetőleg már várt a hugrás gyerek a női ruhákkal.
- Csini - pillantottam a tüllszoknyákra, meg a tollas, szőrős, rikítóan ocsmény bársonyos sálakra. - Remélem hoztál nekik combfixet is - dünnyögtem, és vártam.

Inviting me to a fight? I'm in!

2003.11.20

Uniform ------- Let's get them!

to Florian, Jayce

Az ördögi terv körvonalazódni látszott a fejemben, minden pontja tökéletes volt. Ilyenkor még nem zárják be a művésztermet, mert sokan rajzolgatnak, festegetnek ilyenkor vacsora után, legalábbis ed-dig még sose találtam zárva takarodó előtt. Hogy a ruhák viszont, hogy jutnak vissza a helyükre, majd Sam és Bill megoldják, bár ki tudja, mit akarhatnak Flor-tól lehet nem is akarnak balhézni, de hát fehé-rneműkben utaznak így nincs mese, lakolniuk kell, még ha béke jobbot is nyújtanak Florian felé.
– Ez a beszéd. – örült meg a srác, miután látta a reakciómat, ami természetes volt ebben a helyzetben. Sandy fehérneműit lopkodja valaki, hát ennek elment az esze, hát nem tudja ki a pasija? Biztos lehet benne, hogy egy életre megemlegetik ezt. Többször akadtam már össze velük és mindannyiszor ők szívták meg, így úgy néz ki célpontot változtattak, hátha jobban bírnak majd velük. Bár elég meredek az, hogy egy Griffendéles, egy Mardekáros és egy Hugrabugrás összefogjon két agyalágyult helyett. Ezt még talán maga McGalagony is könnyes szemekkel fogadná. A házak összefogása. Micsoda nap ez a mai. Bill és Sam is lesni fognak, erre tuti nem számítanak. De hát…itt…elvekről van szó.
– Azt a rohadt! – Szorította a kezét a hasára. – Leborulok előtted, haver. – Veregette meg a vállam. Tehát tetszik nekik az ötlet, bár még várjunk a nevetéssel, mert kicsit komplett a terv, ahhoz, hogy máris kijelenthessük, hogy menni fog. Minden bizonnyal az év átverése less, ha nem vesszük ide Campbell és Magnus professzoroknak szánt levelemet, az ütősebb volt kicsit, de hát mennyire vicces volt már hallgatni Hóborc előadásában a két hős szerelmes viaskodását.
- Nekem tökéletes, de ha nincs fotós, senkit se fogok kirángatni a hálókörletéből. – válaszolt Jay is megjátszott vigyorral, amire én csak legyintettem, nem igen izgulatam ezen. A fotós megszerzése csak hab lett volna a tortán, a necces jelenet ott lesz a kviddics pályán, amikor is le kell fegyvereznünk őket és rájuk adni a ruhát. Bár hárman leszünk kettő ellen, kivéve, ha közben ők is intéznek valakit meglepetésnek…na majd ezen ráérek akkor gondolkodni. Mindenesetre viccesebb less utána megküzdeni velük, ha már szexi hercegnőkként beöltözve rontanak ránk.
– Akkor én elindulok lassan a találkozóra. Ti meg majd gyertek. – köszönt el Florian, miután mindenki rábólintott a tervre majd Jay is ment a megbeszéltek szerint egy fotósért, én magam pedig intettem Sandyék felé és mutattam a hüvelykujjam, hogy minden rendben less, ne aggódjanak. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, az én feladatom könnyűnek tűnt, de szerencsémre nem volt bezárva terem ajtaja, igaz volt benn néhány diák, akik furcsállva néztek utánam, ahogy két hatalmas abroncsos ruhával szaladok kifelé, de csak nevetve kiáltottam feléjük, hogy ne izguljanak, csak néhány srác próbál a kviddics pályán. Erre biztos, ha nem is jönnek le megnézni mi folyik odalenn, azért a végeredményt megkukkolhatják majd. Tehát odaértem a találkahelyre semmi probléma nélkül, viszont csalódottan vettem észre, hogy Jay egyedül érkezett.
- Csini – nézett végig a kezemben tartott ruhákon. - Remélem hoztál nekik combfixet is.
- Ezzel is alig bírtam manőverezni a lépcsőkön, hogy tudnak ekkora ruhában táncolni a színpadon. – morogtam alig hallhatóan, majd visszakérdeztem én is.
- Hol a fotósunk? – sutyorogtam ahogy bekényelmesedtem a bokrok között.
- Majd jól figyelj, mert te fogod ellőni a sóbálvánnyá változtató átkot. Nekem tele a kezem. – figyelmez-tettem, miközben a szemeimmel már Florian-t és ellenfeleit kerestem.