A Mardekár öltözője

A Mardekár kviddicscsapatának öltözője. Itt öltöznek át kviddicstalárjaikba a csapat tagjai. A lányok és fiúk részét egy szekrénysor választja el egymástól.

Rosszkor, rossz helyen
2005. január 18.

Connor halántékán vészesen lüktetett egy ér, ahogy sártól csöpögősen végigvágtatott a játékoskijárón. Álmából felébresztve, sőt akár csukott szemmel is képes lett volna megtenni ezt az utat, ám ha valami oknál fogva mégis elfelejtette volna, hogy merre keresse a Mardekár öltözőjét, elegendő lett volna számára csupán a vércseppeket követni, melyek mint a mesében elszórt morzsák, mutatták az ösvényt.
Borzalmas edzésen volt túl. Az idő pocsék volt, ami a maga részéről a legkevésbé sem érdekelte volna, nem úgy egy-két csapattársát, akik már az öltözőben is szívták a fogukat, hogy ki kell menniük a szakadó havas esőbe. Másfél órán keresztül nyafogtak és bénáztak a gyakorlatok közben, hogy végül csúfos véget vessenek az év első közös edzésének, amikor is Travers egy jól irányzott mozdulattal úgy fejbegurkózta Talbot-ot, hogy az lezúgott a seprűjéről, és a látványt tekintve eltörte a kezét. A vércseppek, amiket Connor követett, az ő felszakadt tarkójából záporoztak a folyosó kövére, amikor a többiek betámogatták a könnyeivel küszködő srácot az öltözőjükbe. A hideg kirázta őt a látványtól is, hogy látnia kellett a bőgő Petert. Ezzel a fiú meg is pecsételte a sorsát a csapatban. Síró-picsogóknak nem volt helyük közöttük.
BAMM!!
A Mardekár öltözőjének ajtaja döngve kitárult, ahogy a csapatkapitányuk szabályosan berúgta az ajtót. Connor belépett a zöld és ezüst színekkel díszített szobába, majd olyan könyörtelenül behajította az amúgy féltve őrzött seprűjét a sarokba, hogy a fényesre polírozott ében nyél csak úgy nyekkent a kőfalon. Az összes szem rá szegeződött. A többiek a fiúk szekrénysora előtt gyűltek össze, és épp próbálták lehámozni Peter sérült kezéről a hajtókesztyűt.
- Azonnal hagyjátok abba! - zengte. - Csak nagyobb bajt csináltok ezzel a szerencsétlennel.
Megkerülte az összegyűlt társaságot, miközben egy pillanatra összeakadt a tekintete Travers-szel. Más esetben minden bizonnyal megdicsérte volna ház- és szobatársát a szép találatért, de ma nem. Ma valakin el kellett vernie a port a katasztrofálisan sikeredett edzés miatt, és Talbot-nak volt már elég baja enélkül is, ráadásul az előbbi bőgésével olyannyira kiesett a kosárból a srác, hogy rangon alulinak érezte volna betámadni őt. De Travers… Ő más volt. Ő megkapja majd a magáért, csak győzze kivárni.
A szekrényéhez lépett és durván feltépte annak ajtaját, majd rövid kotorászás után meg is találta, amit keresett: a varázspálcáját. Kezébe vette, majd félrelökve Wilsont, Talbot-ra szegezte azt. A srác olyannyira megijedt a jelenettől, hogy hirtelen a könnyei is elapadtak.
- Ferula!
Pálcájából kígyóként tekergőző kötszer pattant ki, amely szorosan bepólyálta Peter vérző fejét.
- Most pedig vigyétek a gyengélkedőre őt. A cuccát majd a klubszobában visszakapja. Ide nem kell többet visszajönnie. Nincs szükségünk bőgőmasinákra.
Azzal ellépett a csapattársaktól, majd összefont karral nekidőlt az öltöző kijárata melletti falnak, és onnan nézte végig, ahogy a többiek felsegítik a döbbent Petert.
- Travers, te itt maradsz! - morogta.

[- Legközelebb ne nyúlj bele, ha jön, mert kurvára nem tudod megfogni. Akkor jobb, ha mellbe basz, seprűn maradsz... te meg tegyél már félre nekem abból a magvas zsömléből hármat, kérlek! Kurva finom, de az a kerekfejű harmadéves hülyegyerek mindig betolja az összeset, mire odaérek.]

Connor O'Hara

18+- rengeteg káromkodás

  Most rosszul kellene, hogy érezzem magam, amiért Petey kapott egy kis ízelítőt belőle, hogy mi történik, ha nem a Hugrabug „terelői” próbálják elintézni őt, de nem veszek részt a hisztéria kiszolgálásában. Ez kviddics, nem köpkő vagy mi a faszomat játszanak a nebántsvirágok manapság, mindenkinek törtek már el dolgai. Ha ez zavarná a játék készítőit, nem lenne terelő, hanem lenne mondjuk két-két fogó, meg négy-négy hajtó. Hozzá kell szokni, hogy ez a játék bizony kurva szarul is el tud sülni.

 Nem szólok hozzá a hisztériához, amint beérünk az öltözőbe, ledobom az ütőmet a szekrényem mellé (rajta azokkal a nevekkel, akiket a legjobban ki kell majd ütnöm a faszba a meccseken), mellé pedig letámasztom a Nimbus 2002-est, amit még nyolc évesen kaptam a nagybátyámtól. Talán nem kellene használnom, tekintettel rá, hogy a nagybátyám kinyírt egy rakat embert, jóval többet, mint apám, de faszom baszdmeg, másoknak jutott normális család, nekem nem, miért kellene rosszul éreznem magam miatta, hogy élvezem, ami van? Amúgy sincs pénzem most másik, jobb seprűre, még akkor sem, ha ez már akkor sem volt a legjobb és leggyorsabb darab, amikor a 2001 után kijött, és meg sem közelítette a Tűzvillám értékeit. Talán a nagybátyám békülni akart apámmal, de nem annyira, hogy egy olyan gecire túlárazott szart vegyen egy gyereknek, mint az, bőven azelőtt, hogy egyáltalán kiderült, tudok-e majd kviddicsezni.

 Miközben elkezdem levenni a szarrá-fossá ázott, sáros talárt, és egy kézmozdulattal legalább egy félpohár víztől szabadítom meg a hajamat, vetek egy pillantást Connorra, aki fel van kúrva, de különösebben soha nem szerettem törvényesíteni mások hisztikéjét, úgyhogy csak kibújok a felsőmből, és lebaszom magam mellé a földre. Majd megszárítom, de előbb szükségem lesz egy zuhanyra, mert bármennyire hozzászoktam ahhoz, hogy Skóciában cigizek az erkélyemen meztelenül telente, most még északabbra vagyunk, és szarrá vagyok ázva. Nem hiányzik egy kicsit sem egy megfázás.

 - Legközelebb ne nyúlj bele, ha jön, mert kurvára nem tudod megfogni. Akkor jobb, ha mellbe basz, seprűn maradsz... te meg tegyél már félre nekem abból a magvas zsömléből hármat, kérlek! Kurva finom, de az a kerekfejű harmadéves hülyegyerek mindig betolja az összeset, mire odaérek.- intek egyet Alistair felé, és ahogy összeakad a szemünk, megengedek magamnak egy szemforgatást, miközben a kapitányunk felé nézek. Mindig kicsit idegesített ez az autoritásos balhéja, még ha a faszom sem irigyli tőle ezt a szar pozíciót, mert még az hiányozna, hogy én legyek a hibás, ha a fogónk idén is kurvára lemarad Tavishtól. Mármint, ez az egyetlen dolog lehet, ami számít, csak a bolgárok akkora gyökerek, hogy több, mint tizenhat gólos hátrányba kerüljenek, mire elkapják a cikeszt. Az lehet az egyetlen olyan meccs, amit élőben láttam apámmal (aki utána este kilógott a barátaival ünnepelni az íreket, csak kicsit másképpen, mint mások).

 - Jó megfigyelés, kurvára megáztam, úgyhogy kell egy zuhany, mielőtt visszamegyünk a kastélyba. De igazán hívhatnál a keresztnevemen így hat év után, Connie boy.- főleg, mert ennek a Traversezésnek köszönhetően a fogyatékos húgom mindig azt hitte, hogy beszél hozzá egy fiú, pedig ki a fasz beszélne 2004-ben egy aranyvérmániás hülye picsához? Persze, most már egyedül vagyok Travers ebben az egész rohadt nagy intézményben, de így is kicsit röhejesnek érzem ezt egy szobatársamtól, különösen, hogy évek óta együtt kviddicsezünk.

 Keresztbe fonom a karjaimat, és háttal a nyitott szekrénynek dőlve megállok, kérdőn várva, hogy mi a faszt akar pontosan. Gondolom, nem kitüntet érte, hogy végzem a dolgomat, nem mások indokolatlan felszopásának híve, az inkább olyan hugrabugris pozitív diszkrimináció lehet. Inkább lebaszni akarhat valamiért, gondolom, mert túl kemény vagyok, meg csapatjátékosok kellenek, és a többi bullshit, de mi a faszom értelme lenne az egésznek, ha valakit a meccsen találnak el először gurkóval? Fáj, mint a kurvaélet, ha valaki nem számít rá, már kapja is a földtől a másikat.

 - Ha több, mint két mondat, vagy esetleg szerelmes lettél belém attól, hogy Balbot-t csináltam Talbotból, menjünk már a zuhanyzóhoz! Egyébként neked sem ártana egy zuhany, meg valami kaja, talán javítana a hangulatodon.- talán nem kéne eszkalálnom most az egészet, csak hagynom, hogy kihisztizze magát, hogy pár percig fontosabbnak érezze magát attól, hogy lebaszhat másokat, de soha nem voltam túl bölcs. Amúgy sem félek senkitől (kivéve Morgensternt, róla még gondolatban sem akarok gúnyneveket kitalálni, mert kibaszott ijesztő. Talán valahogy őt kéne ráagróznom Sullyvahnra? Letépné a faszát az első ázsiaiakra tett megjegyzés hatására).

A vérnyomása pár higanymilliméterrel feljebb kúszott a „Connie boy” hallatán, és még a hideg is kirázta őt a becenévtől. Remélte, hogy soha többé nem kell hallania ezt a megszólítást.
Nagyon nehezen viselte Travers személyiségét, bár az igazat megvallva, ez a kijelentés minden bizonnyal fordítva is megállta volna a helyét. Két kedves és megnyerő egyéniség ütközött egymással, és mint mikor nagy erők találkoznak, ezúttal is sejteni lehetett, hogy valami csúnya dolog fog kipattanni ebből a barátságból.
Megvárta míg az utolsó csapattársuk is kioldalazik az öltözőből, és csupán ekkor kezdett volna bele, ha Travers nem előzi meg.
- Ha több, mint két mondat, vagy esetleg szerelmes lettél belém attól, hogy Balbot-t csináltam Talbotból, menjünk már a zuhanyzóhoz! Egyébként neked sem ártana egy zuhany, meg valami kaja, talán javítana a hangulatodon.
- Megtennéd, hogy egy pillanatra befogod a szádat? - robbant ki belőle a kérdés. - Úgy dől belőle a fos, hogy megfájdul tőle a fejem.
Pedig sok igazság volt az elmondottakban, mert a korgó gyomra valóban nem javított a kedélyállapotán, és talán egy jó zuhany is nyugtató hatással bírt volna a megviselt idegszálaira.
- Ugye tudod, hogy pár hét múlva meccset játszunk azzal a retkes Hollóháttal?
Hangja meglepően higgadt volt annak ellenére, hogy odabent egy vulkán fortyogott benne. A sebkötözésre használt pálcája még mindig a jobbjában volt, és apró időközönként szikrákat hányt magából. Összefont karjainak köszönhetően, mintha egyenesen a mellkasából nőtt volna ki egy gally, amitől úgy festett, mint egy groteszk, nagyon csupasz fa.
- Most pedig hála neked, rövid idővel a szezon legfontosabb meccse előtt kereshetünk egy új hajtót.
Mély levegőt vett.
- Csak azért, mert voltál olyan agyatlan, hogy a fejére célozz annak a szerencsétlennek. EGY TETVES EDZÉSEN! AMIKOR TUDOD JÓL, HOGY AZ TILOS! Hát normális vagy te, mondd!?
Nem félt a sráctól, holott az köztudottan remekül párbajozott, és minden bizonnyal könnyedén leátkozhatta volna a dühtől vöröslő arcát a helyéről. Azonban képtelen volt higgadt fejjel gondolkozni és felmérni az erőviszonyokat, pedig már nem a kviddicspályán voltak, ahol ő volt az alfa. Az sem könnyítette meg a dolgát, hogy énjének azon fele, amelyik csupán egy játékos volt - nem pedig csapatkapitány, és nem volt felelős a társakért, - lelkesen ünnepelte a remekbe szabott találatot. Ha Travers a Hollóhát ellen mutatta volna be azt, mondjuk a sasok fogója ellen, ő lett volna a legbüszkébb, hogy micsoda terelője van. Na de az edzéseken más szabályok voltak érvényben, még egy olyan szigorú kapitány esetében is, mint amilyen Connor volt. Hiába preferálta ő maga is a kemény játékot, a társait óvnia kellett a sérülésektől, pont azért, mert limitált volt azon mardekárosoknak a száma, akik képesek lettek volna öt percnél több időt seprűn tölteni nyaktörés nélkül. Ezért is hoztak korábban olyan szabályokat, minthogy edzésen fejre támadni tilos. Erre jön egy ilyen izomagyú, mint Travers, és majdnem átlyukasztja Talbot koponyáját, aki meglehet, hogy egy puhány bőgőmasina, de legalább jól bánik a seprűvel és olykor még gólpasszokat is tud adni. Vagyis csak tudott…
- Úgy hiányzik most nekem egy játékos-válogató, mint szar a zsebbe… - morogta, ezúttal pár decibellel halkabban, mintha csak az iménti kiabálástól sikerült volna kiereszteni némi gőzt. - De te is végig fogod szenvedni velem azt, az biztos. Mégpedig úgy, hogy pihenés nélkül lövöldözöd majd a gurkókat a jelentkezőkre, míg le nem szakad a karod, aztán amelyik a legtovább marad életben a seprűjén, az lesz majd az új hajtónk.

[- Oké... nyugodjunk meg a kibaszott gecibe! Szóval akkor: nem fejre céloztam, az a hülye balfasz beleszállt fejjel a gurkó útjába. Másodszor, ha eddig jó volt hajtónak, gondolom jó lesz ezután is, Pompom összebassza a sérüléseit pár perc alatt, és még tanul is valamit. Ha meg eddig is szar volt... az nem értem, hogy a faszban lehet az én hibám, nem én válogattam be.]

Connor O'Hara

18+- rengeteg káromkodás

  Muszáj egy gyors pillantást vetnem a szemem sarkából a nyitott szekrényre, ahol a pálcám kilóg. Sokan azt hiszik, hogy nekem vannak agresszió kezelési problémáim, de pont úgy, és pont arra irányítom az összeset, amerre szeretném, Connor viszont ide lődöz a padlóra. Semmi kedvem harcolni vele itt, még ha nem is gondolom, hogy veszítenék ellene, ha muszáj lenne itt és most intézni ezt, mert annyival nem vagyok jobb, hogy csak simán lefegyverezzem. Az biztosan kurvára elbaszná a morált, ha megátkoznám a csapatkapitányt.

  - Oké... nyugodjunk meg a kibaszott gecibe! Szóval akkor: nem fejre céloztam, az a hülye balfasz beleszállt fejjel a gurkó útjába. Másodszor, ha eddig jó volt hajtónak, gondolom jó lesz ezután is, Pompom összebassza a sérüléseit pár perc alatt, és még tanul is valamit. Ha meg eddig is szar volt... az nem értem, hogy a faszban lehet az én hibám, nem én válogattam be.- őszintén nem tudom, hogy mégis, milyen hajtót akar találni most? Értem, hogy Talbot nem egy kibaszott Krum, mint Connor, de azért annyira nem szar, hogy most megragadjunk valami random hülye kis negyedéves nyomoroncot a folyosón, és berángassuk edzésre. Eleve, honnan szerez seprűt? Repülnek még azok a Malfoy-féle seprűk? Meg ha igen, akkor is egy rakás szar már, a Tűzvillámmal a konkurencia is fejlődött, már a kurva Meteor seprűk is megközelítik az előző generációs Nimbusokat.

  - Amúgy is: ha három lenne belőled, talán összehoznánk a tizenhat gólos előnyt időben, de valljuk be, hogy így, hogy egy van belőled, kibaszottul tökmindegy, hogy Talbot lesz-e, vagy nem. Az egyik opció, hogy kiszopunk, a másik, hogy időben leszedjük Tavisht, mielőtt elkapja a cikeszt.- ha elhúzódna a meccs, talán össze lehetne hozni azt a vezetést, de a Hollóhát nem annyira szar, hogy ennyire elhúzzunk egy óra alatt. Gondolom, kurva frusztráló lehet, hogy semmit nem tehet, és tényleg azon fog múlni az egész, hogy Tavish kikerüli-e a gurkóimat. Az eddigi statisztika alapján valószínűleg igen, az ütőmet meg azért nem fogom hozzákúrni, azt megőrzöm a nyomorékoknak, akiket hétköznapokon is kinyírnék, ha rajtam múlna.

  - Nem az lenne a lényeg, hogy gólokat tudjon dobni? Vagy neked passzokat legalább? Meg amúgy is... annyira nem félnék a Hollóhát terelőitől. A csajod lesz a probléma.- sóhajtok egyet, és kihúzom a törölközőt a szekrényből. Még egy pillantást vetek a pálcára, amit kurvára nem tervezek magammal vinni a zuhanyzóba, de mivel még mindig nem tudom, hogy szükségem lesz-e rá, egyelőre nem indulok tovább, csak a vállamra dobom a törölközőt, és belenézek a szemébe. Tudom, hogy a megjegyzésem felbaszta, de most engem is éppen eléggé felkúr, hogy rajtam vezeti le a frusztrációját, mert nincs tervünk a kibaszott fogó ellen- aki valószínűleg tényleg bejön neki, messze túl sokat foglalkozik vele hozzá, hogy ne.

 Bár nekem is a kurva kviddics lenne a legnagyobb problémám! Persze, tudom, hogy Connornak sem volt könnyű, és hogy mi történt az anyjával (és simán lehet, hogy apám vagy a nagybátyám állt a pálca másik felén, ami egy kurva kényelmetlen gondolat), de most neki ez tényleg csak annyi lesz, hogy letolja a meccseket, egy fejvadász elkapja hetedévben, és megy valami profi csapatba. Senkit nem fog érdekelni, hogy vesztettünk-e, az nyilván a fogónkra fog kurva szar fényt vetni, de amennyire ismerem őt, ha van bármennyi realitásérzéke, nem gondolhatja, hogy ebből fog megélni.

  - Ha nem próbálsz megátkozni, tedd le azt a szart, menjünk zuhanyozni, és beszéljük át, hogy mit akarsz Tavishsal!- felemelem a törölközőt az egyik kezemmel, hogy megtöröljem a helyem, a másikkal viszont csak tessék-lássék érintem meg az anyagot. Elég nagy hátrány lenne, hogy ki kéne húznom a pálcát a szekrényből, valószínű túl nagy hozzá, hogy eredményesen megvédjem magam ellene, de nem akarom a gyávaság látszatát kelteni azzal, hogy én is kiveszem. Ha megátkoz most, még bőven lesz időm visszaadni neki úgyis.

 Ami a „mit akarsz Tavishsal” kérdést illeti, ezúttal tényleg a kviddicsre gondoltam, de ami azt illeti, abban amúgy is sokkal jobb nálam, és inkább az instrukcióit várom. A másik kérdésben... nem emlékszem rá, hogy Connort valaha láttam volna csajjal, amivel valószínűleg valamiféle rekordot már most is tart a Mardekár múltbéli kapitányaival szemben, úgyhogy abban egészen biztosan tudok tippet adni. Első lépésként, hogy ne legyen faszfej, ha én képes vagyok rá, bárki képes rá.