Frey Henricksen

FREY HENRICKSEN

Mottó

A múlt lehorgonyoz, de a jövő új vizekre visz.

Alapok

Jelszó || "Tűnj el, te rusnya dög!"
Így ejtsd a nevemet || Frej Henrikszen
Nem || férfi
Születési hely, idő || Lindisfarne (Holy Island); 1968. február 14.
Horoszkóp || Vízöntő
Kor || 33
Vér || Aranyvérű
Munkahely || A Griffendél Godrik Akadémia tanára

A múlt

Ny Femø
Az első találkozásom a faluval a legemlékezetesebb dolog, amit valaha tapasztaltam. Úgy hatott rám a látvány, mintha ledöntöttek volna a lábamról. Apa mindent megtett azért, hogy méltó módon mutassa meg nekem a kis viking közösséget, amely még megmaradt a gyökereinél. Hat éves voltam, és annyira lenyűgözött a látvány, hogy megfogadtam, örökre megvédem az ott lévő embereket. A másik, amire az életemet tettem fel, hogy kiderítem, hogyan voltak képesek az őseim ennek a csodának a megalkotására. Merthogy az idők folyamán több okból kifolyólag is, a feljegyzések erről elvesztek.
Hogy mi is volt egy hatéves kisfiúnak olyan csodálatos egy egyszerű faluban, hogy meghatározza egész életét? Nos, Ny Femø faluja a kertünk végében van, és kb. a 700-as éveket idézi. Lenyűgöző volt, ahogy a faluba vezető úton haladtam a falu felé, majd apám bemutatott az akkori faluvezetőnek. Azóta megtanultam, hogy Jarlnak hívják, a másik, akit megismertem a falu varázslója. Mind a ketten örömmel fogadtak, és elismerték a képességeim, amiről akkor még nem tudtam, hogy mi is pontosan, de abban a pillanatban büszkeség járta át minden porcikámat. A falu lakói is hamar körém gyűltek, amikor végigsétáltunk a falun, és alaposan megnéztek maguknak, meg azt mondták milyen aranyos vagyok, de igazából ez akkor egyáltalán nem számított nekem.

Az első áldozás
Egy héttel a faluba tett látogatás után apa felölteztett a hagyományos öltözékbe. Nem értettem, hogy miért, és nem is volt jó érzésem a dologgal kapcsolatban. Visszamentünk a faluba, ahova egyébként is elég sokat jártam az alatt az egy hét alatt, amióta megtudtam, hogyan lehet odajutni. Előtte el voltam tiltva ettől a résztől, ezért sem tudtam róla. Csak a birtok azon részén játszottam és voltam, ahol a vendégeink is voltak. Azt hiszem, a napéjegyenlőség ünnepe volt, de már nem vagyok biztos benne, hogy milyen apropó is volt, ami miatt áldozatot mutattunk be. Azt tudom biztosra, hogy apám, az anyám és én is ott voltunk. A falu vezetője vezette le a szertartást, ahol néhány gyümölcsöt ajánlottak fel az isteneinknek és feláldoztak egy birkát. Arra emlékszem, hogy elszomorított az, hogy megölték azt az állatot, és még el is kezdtek folyni a könnyeim, de aztán hamar megtudtam a körülöttem álló falubeliektől, hogy az isteneknek ez jó, és az egész miattam történt. Hogy méltó lehessek egész életemben arra, hogy az istenek kegyeltje legyek. Onnantól már nem sírtam egyetlen áldozaton sem, viszont nagyon is sokat kezdtem meg tanulni a kultúrámról. Apa elmondta, hogy mi a vendégeink és a személyzet miatt másként éljük az életünket, mint ahogy a faluban és legfőképp, ahogy az angolok.

Lars
Nem mondhatnám, hogy féltékeny típus vagyok, de mikor az öcsémet vittük le először a faluba, akkor azért átfutott rajtam, hogy milyen jó neki, és bárcsak a helyében lennék. Nekem nagyon jó érzés volt az első alkalom, mindig is melegséggel töltött el, mert különlegesnek éreztem magam akkor. Olyannak, akit beavattak egy hatalmas titokba, ami fontos. És akkor jött az öcsém, és részese lett a titoknak, és úgy éreztem, hogy rám már nincs is szükség. A sors azonban más fordulatot szánt nekem és neki is. Őt nem annyira hatotta meg ez az egész helyzet. Nem annyira mint engem, ezért az ő első áldozása után már nem is nagyon ment a faluba csak akkor, ha nagyon muszáj volt. Bezzeg én, aki napi szinten ment oda, mert mindent tudni akartam. Lars egyébként inkább a jog és diplomácia felé kacsintgat, szóval nagyon úgy néz ki, hogy ez a hagyomány és az örökség rám marad. Végérvényesen, aminek nagyon örülök.

Tanulmányok
A szüleim nagyon sokáig gondolkodtak rajta, hogy beiratnak a Durmstrangba, de aztán úgy döntöttek, hogy magán tanár fog tanítani. Az első órákkal nem is volt gond, imádtam, de ahogy telt az idő, egyre kevésbé élveztem őket. Voltak olyan óráim, amiket imádtam, és még mindig imádok, másokat meg nagyon is untam. Ez meglátszott a tanulmányaimon is, meg azon, hogy a szüleim néhány év alatt több tanárt is elfogyasztottak miattam. Végül mikor körvonalazódott bennem, hogy mivel is szeretnék foglalkozni és ahhoz mi kell – ez körülbelül akkorra ért meg bennem, amikor a Roxfortban a harmadévüket töltik a diákok -, akkor kifejezetten ezekre a tantárgyakra koncentráltam.
Az első tanulmányomat tizenhat évesen adtam ki a kezeim közül mágiatörténetből. Egy elég szűk réteg tudott csak róla, néhány híresebb tudósnak küldtem körbe csak, és bár nem voltak hajlandóak elfogadni, azt elismerték, hogy szép jövő áll előttem, ha kicsit csiszolódok még. Végül huszonhárom éves koromra már több tanulmányom is megjelent, és lényegében több előadást is tartottam főiskolákon szerte a világban. Elkezdtem abban a világban élni, ahol akartam, és révbe értem olyan szempontból, hogy azzal foglalkoztam, amit akartam.
Így is ment ez még két évig, amikor is kiderült, hogy a nevem nem elég a jövőm megalapozásához. A következő lépcsőfok meglépéséhez le kellett tennem a Mágiaügyi Minisztérium által elfogadott R.A.V.A.SZ vizsgát. Mivel az adott év vizsgájáról lecsúsztam, a következő évben írtam meg a Minisztériumban. Nem kellett nagyon felkészülnöm, hiszen a tudás már a birtokomban volt, csupán a papírra volt szükségem. Pár évvel később, miután megismertem az egyik barátomat jöttem rá, hogy új pályán is ki kéne próbálnom magam, így jelentkeztem mágiatörténet tanárnak a Griffendél Godrik Akadémiára, ahova sikeresen fel is vettek.
Sokkal később rájöttem, hogy az életcélom eléréséhez nem elég, ha csak mágiatörténetből vagyok sikeres, ezért elkezdtem a rúnamágiával is foglalkozni. A faluban található köveken látható rúnák némelyikét nem ismerem, így nem is vagyok biztos a használatukban. De idővel remélem képes leszek megvalósítani azt, amit az őseim meg tudtak tenni.

Első varázslóháború
Az első varázslóháború alatt még bőven tinédzser éveimet töltöttem, és a tanulmányaimra koncentráltam, azt azonban így is tudtam, hogy a külvilágban valami olyasmi történik, ami a szüleimet és nagyszüleimet nagyon is aggasztotta. Az első varázslóháborúból azonban csak annyi maradt meg az emlékeimben, hogy a szokásosnál is óvatosabbak voltunk és jobban őriztük a titkainkat. Így utólag visszagondolva talán nem is a tanulmányaim miatt váltottunk annyi tanárt, hanem maga a háború miatt.

Az első szerelem
Nehéz nem kihagyni ezt a témát egy önéletrajzi ihletésű írásból. Bár eléggé elzárkózva éltünk mindig is és élünk most is, a család által tartott partikon vagy bármilyen hivatalos rendezvényen muszáj volt megjelennünk, nem bújhattunk ki alóla. Ez főleg akkor került részemről előtérbe, mikor egyre nagyobb nevet szereztem mágiatörténészként és egyre több helyre hívtak meg előadónak. Bár a szakterületem a vikingek mágiája, azért a sok mellék kutatásomnak köszönhetően szinte bármilyen kérdésre tudtam válaszolni.
Az első szerelmem egy ilyen előadásom alkalmával talált rám. Alig voltam huszonkét éves. Oslóban tartottam egy előadást és utána keresett meg Moa. Sok kérdése volt az előadásommal kapcsolatban, ezért leültünk a teremben, majd később elmentünk kávézni is. Ahogy egyre többet beszélgettünk úgy éreztem, hogy belehabarodok, és lehet közöttünk valami. Az előadás után egy ideig leveleztünk, és amikor tudtam elhívtam randevúzni is, és úgy éreztem jól alakulnak a dolgok. Sok időt töltöttem vele, volt egy állandóan bérelt lakásom is ott, ahol ő lakott. Már azon voltam, hogy bemutatom a szüleimnek, mikor megkért, hogy soha többé ne keressem.
Nem értettem, hogy miért kér ilyet, ezért azonnal elutaztam hozzá. Tisztázni akartam a helyzetet, de napokig nem volt hajlandó válaszolni a megkeresésemre. Végül egy héttel később egy éjszaka meglátogatott. Csak jött, és közölte velem, hogy férjhez fog menni egy helyi varázslóhoz, ezért velem meg kell szakítania minden kapcsolatot. Akkor este kilépett az életemből és azóta se láttam viszont.

Andrew Flint
Moával történt szakításom után nagyon elzárkóztam a külvilágtól. Lényegében beköltöztem a faluba és csak akkor voltam hajlandó kimozdulni a szüleim házába is, ha valamilyen halaszthatatlan dolgom volt vagy órát tartottam. Az előadásokat lemondtam, és maximum publikálni voltam hajlandó bármit is. Pár héttel később azonban megint fordulóponthoz ért az életem. A főiskola területén sétálva megpillantottam egy fiút. Nagyot dobbant a szívem és mivel nem tudtam hova tenni az érzést, elgondolkodtam. Egy ideig harcoltam azért, hogy elnyomjam magamban az érzéseimet, de aztán rájöttem, hogy ezt nem fogom tudni megtenni. Egyik délután megvártam Andrew-t az iskola udvarán és elhívtam randevúzni. Egy ideig a svéd lakásomban találkozgattunk, ott beszéltünk meg mindent. Aztán úgy döntöttem, hogy azt eladom, és vettem Hertfordshire-ben egyet. Így közel kerülhettem hozzá is, és nem kellett ekkora távokra utaznunk.
Ebben az időszakban lényegében áttettem a székhelyem abba a városba, és csupán akkor mentem haza, ha apám hívott. Ő nem tartotta elfogadhatónak a kapcsolatomat Andrew-val, de engem ez egy kicsit sem érdekelt. Utólag már tudom, hogy hallgatnom kellett volna rá, de egy teljesen más okból kifolyólag.

Magicae quaestum
Ebben az időszakban volt az, hogy a mágiatörténet egy addig ismeretlen feljegyzésére bukkantam, és amire találtam utalást a saját családi feljegyzéseinkben is. Az egész arról szólt, hogy vannak eszközök, amik képesek egy pontban koncentrálni a mágiát és így nagyobb erőt és nagyobb hatást elérni. Az egyik ilyen eszköz az armilláris gömbök. Ezek közül sem mindegyik alkalmas rá, de van néhány elszórva a világon, amik képesek lennének rá. Mindent megbeszéltem ezzel kapcsolatban Andrew-val és közösen megalkottuk a varázsigét, amivel működésre lehet bírni egy ilyen gömböt. Sajnos a régi korok leírásaiban nem találtam erre utaló nyomot, de szerencsém is volt. Már csak a Magicae questum ige kipróbálása volt hátra, de addig tudtam, hogy nem lesz lehetőségem rá, amíg egy ilyen gömböt nem találok.

Második varázslóháború
Még akkor is hallottam a varázslóháború közeledtéről, ha nem is vettem részt a mindennapokban a britek életében. Egyre kevesebb időt töltöttem az Akadémián és egyre többet otthon. Ennek elsősorban egy oka volt, Andrew. Egyre furcsábban és megszállottabban kezdett foglalkozni a gömbök lehetséges hatásaival és közben az is kiderült számomra, hogy Voldemortot fogja támogatni. Egyik pillanatról a másikra éreztem magamban, hogy ez a férfi kezd nagyon eltávolodni attól, akit megismertem korábban. A lehető leghamarabb megszakítottam vele minden kapcsolatot még akkor is, ha ez nagyon fájdalmas volt a részemre. Innentől kezdve csak távolról figyeltem az eseményeket, ahogy a családom mindig is tette. Másrészről viszont ott motoszkált bennem valami, ami nagyon nem hagyott nyugodni éveken keresztül. Ismertem a családom történetét, az elzárkózást, és mégis úgy éreztem, ideje lenne nyitnunk, enyhíteni a szorításon, amit az a kötél okozott, ami évszázadok óta a családom nyakára van tekeredve. Azt viszont tudtam, hogy ennek nem a háború alatt jött el az ideje, és ezt a gyanúmat az is megerősítette, mikor megtámadták a családi birtokot.
Ezt a támadást nem más vezette, mint Andrew. Tudom, hogy nem ez volt a szándéka, nem akarta ő lerohanni az otthonom, csak erre kényszerítették. Legalábbis szerettem volna ezt gondolni. A valóság azonban az volt, hogy nagyon is ő kezdeményezte, és miattam. Nem tudtam akkor még, hogy miért csinálja, de később a tudomásomra jutott. A családomnak sikerült visszaverniük a támadást, így a későbbiekben nem próbálkoztak újra. Egy ideig az utolsó pillanat, amikor láttam őt, amikor szemtől-szemben álltunk egy párbaj során, aminek az lett a vége, hogy kábultan zuhant a földre.

Koppenhága
Közvetlenül a háború vége előtt kellett elmennem Koppenhágába a család ottani ágához. Egy fontos tárgyat találtak, és szerették volna kikérni a véleményem. Persze, mint utólag kiderült, ez csak ürügy volt azért, hogy odamenjen valaki. Sajnos a háború hozzájuk is eljutott, felkutatták a családom azon részét, így mikor odamentem, egy üzenet várt. Andrew lényegében ultimátumot adott. Vagy csatlakozok hozzájuk, vagy megtalálja a módját, hogy ártson a családomnak. Azt pedig könnyen megtehette, hiszen a családi titok egy részét tudta. Egyszer véletlenül kikotyogtam neki, hogy van egy falu a birtokon, amiről senki sem tud. Legalábbis addig a családomon kívül senki sem tudott. Holt sápadtan tértem haza, majd mikor mindent elmondtam a családomnak, ők egy hírrel fogadtak, Voldemort elbukott. Megnyugodtam és nem foglalkoztam az üggyel tovább.
A család koppenhágai ága azonban kérdezősködni kezdett, hiszen ők sem tudtak semmit arról a faluról. Így kénytelen voltam visszamenni hozzájuk és elmondani egy ál igazságot, hogy őket és magunkat is megvédjem. Viszont ez pont megfelelő időben jött ahhoz, hogy részt vegyek az egyik unokatestvérem esküvőjén és kicsit jobban megismerjem őket, nem azon a felszínes módon, ami egy-egy családi estély alkalmával adatott. Így tudtam meg például azt, hogy a család koppenhágai ága már több mágiaügyi minisztert adott a hazájában. Ők teljesen más módon éltek, mint mi.

Újrakezdés
A dán rokonoknál tett kirándulás ráébresztett arra, hogy mekkora őrültség, amit mi teszünk. Lényegében nem csak a britektől zártuk el magunkat, hanem a család többi ágától is. Kiderült, hogy Svédországban és Finnországban is vannak rokonaim, és ha az egyik unokahúgom ahhoz megy férjhez, akit kiszemelt magának, akkor lesz egy amerikai ág is. És ez még csak a legszűkebb kör, akikkel megismerkedtem. Ki tudja, hogy mi van még.
Pont azért, hogy a későbbiekben ne tudjon meglepetésként érni egy-egy esemény elkezdtem saját magam kinyílni. Visszamentem a Godrikra, de a Hertfordshire-i lakásomat eladtam. Különböző módokon próbáltam meg emberek közelébe kerülni. Így történt az, hogy felkértem egy ex-aurort, hogy dolgozzon nekem. Nem bíztam semmit a véletlenre olyan formában, hogy ha fel akartam venni valakivel a kapcsolatot, akkor jó alaposan utánanéztem a hátterének. Így volt ez egy íróval és egy festő nővel is. Addig egyiket sem engedtem a birtokra, amíg át nem lettek világítva. Szerencsére ez a módszer bevált, és mind a kettővel tartom azóta is a kapcsolatot. A többi már csak a családomon múlik, és azon, hogy mennyi időm van mindenkivel elfogadtatni a tervem.

Szeszély
A háború után nem sokkal történt az az eset, amikor egy sétám alkalmával különös dolog történt. Mintha minden mágia elszabadult volna és koncentrálódott egy pontba, majd földrengés formájában kitört. Azonnal sejteni véltem, hogy miről van szó, bár bizonyítékot nem találtam rá. A Godrikon viszont a kezembe akadt egy Reggeli Próféta, amiben ezt a mágiakitörést Szeszélynek hívják. Rögtön másnap kaptam egy üzenetet Andrew-tól, akiről bár tudtam, hogy halálfaló a családjával együtt, úgy tűnik a Minisztériumnak nem sikerült bizonyítania. Meghívott egy beszélgetésre, de elég határozottan utasítottam el. A következő az egy robbanás volt az otthonomtól nem messze, és láttam őt is ott feltűnni. Nem tudom, hogy meg akart-e ijeszteni vagy sem, de az biztos, hogy részemről és a családom részéről sem azt érte el, amit akart. Tudtam hogyan akarja elérni a célját, és ez előny volt részemről, másrészről viszont célponttá is tett.

Szerepjátékpélda:
Egyik este későn végeztem a legújabb tanulmányommal, de még nem voltam álmos, ezért elmentem a birtokon sétálni. Látatlanul is a lábam a falu felé vitt, és ha már így alakult, akkor le is mentem az emberek közé. Mindig jó volt sétálni, megnyugtatott. Azt hittem, hogy senkivel sem fogok találkozni, de aztán az egyik sarkon belefutottam a sámánba.
- Azt hittem, hogy nem érsz ma este már ide.
- Nem akartam jönni, a lábam hozott errefelé. De van egy olyan érzésem, hogy közöd van a lábaimhoz – mosolyodtam el. – Miről akarsz beszélni velem?
- Menjünk a házamba, ott majd elmondom.
Megindultunk a két saroknyira lévő kis házikó felé, ahol már forrt a víz. Kaptam egy csésze teát, miután elhelyezkedtem. Nagyon kíváncsi voltam arra, amit a látó mondani akart. Sokszor kaptam már tőle jó tanácsot, szerencsére nem csak a falu életében, hanem a miénkben is nagyon sokat segített.
- Vihar közeleg – vágott bele. – A titkod ki fog derülni, és ezzel a család veszélybe kerül.
- A festő lány?
Bár alaposan utánanéztem, és ahogy megismertem, nem néztem ki belőle, hogy bármit is mondana arról, amit itt látott. Csupán néhány hete volt itt. Azt hiszem, nem ártana alaposabban utánanézni annak, hogy mit csinál mostanában.
- Nem, nem ő, egy sokkal korábbi ismerősöd.
Akkor nem is kell többet mondania, szerintem Andrew-ra gondol vagy valakire, akit mind a ketten ismerünk és esetleg elkottyantott neki valamit. A lényegen nem változtat, van valaki, aki talán az életemre fog törni, vagy legalábbis megint megfenyeget, hogy álljak a sötét oldalra. De abból nem esznek.
- A másik pedig az, amit a fenn élők Szeszélynek hívnak. Bár, most még nem tűnik akkora problémának, később tud gondokat okozni. Mindenképp tartsd szemmel azokat, akik fontosak neked.
- A kettő figyelmeztetésed összefügg?
- Talán van összefüggés a kettő között, talán nem. A végleges válaszok még nem születtek meg, tőled is függ. Nem csak a saját sorsod, hanem a miénk is. A Szeszély hatalma feltárhatja a mi titkunkat is.
Nem igazán értettem, hogy ez hogyan lehetséges, de ha valóban így van, akkor mindenképpen figyelemmel kellett tartanom az országban történteket. Még az is lehet, hogy kénytelen leszek majd felvenni olyanokkal a kapcsolatot, akiket soha nem akartam viszont látni. A tervem, hogy nyissunk az angolok felé úgy tűnt ezzel megerősítést nyert. Már csak azt kellett kitalálnom, hogyan tehetném meg.

Jellem

Maximalista. Sem a saját munkájával sem másokéval nem elégedett addig, amíg az illet a lehető legtöbbet ki nem hozza magából. Ebből a maximalizmusból adódik, hogy nem tűri meg a bukást. Számára nem létezik olyan, hogy valamit nem képes megtenni. Addig gyakorol és csiszolja a tudását, amíg az elvárt eredményt el nem éri.
Határozott. Szereti, ha úgy történnek az események, ahogy ő akarja. Kell is ezt a helytállás, különben nem lenne képes arra, hogy a maximalista énjét kielégítse. Amire egyszer azt mondja, hogy márpedig ő meg fogja csinálni, azt meg is fogja tenni. A saját erkölcsi normájának megfelelően válogat az eszközökben is ehhez.
Bosszúálló. Ő az a típusú ember, aki ha csöndben van, akkor két dolog jöhet számításba. Vagy éppen azt tervezi, hogy miként vágjon vissza egy adott esemény miatt, vagy azon gondolkodik, hogy milyen tanulmányt írjon legközelebb.
Türelmes. Képes akár napokat és éveket is várni azért, hogy megkaphassa, amit akart. Igyekszik a tőle telhető legjobb módon terelgetni az embereket. Muszáj is neki, ha el akarja érni, amit akar, és azokhoz a célokhoz sokszor máson keresztül vezet az út.
Megértő. Ez a tulajdonsága csupán abból fakad, hogy a türelem mellé ez a másik erény, amire szüksége van. Igaz, addig tud csak megértő lenni, amíg az érdekei megkívánják. Egyébként nem nagyon törődik mások problémájával.
Hagyománytisztelő. Szereti a családi hagyományokat, igyekszik ennek is megfelelően élni, azonban rájött, hogy nyitni az újdonságok felé nem akkora bűn, mint amekkorának tartják a családjában.
Titok(zatos). Nem szeret magáról beszélni, inkább másokra figyel. Tudja, hogy a családja titka olyan nagy, azt nem szabad kikotyognia. Meg aztán fontos neki, hogy a titkokról mások ne tudjanak. Szentségtörésnek gondolja, ha egy titok napvilágot lát, és el is ítéli az ilyen embereket.

Apróságok

Mindig || A művészetek támogatása, szabályok, diófélék, színház, tenger, család
Soha || Állatok elleni erőszak, tiszteletlenség, a gyökerek megtagadása, csokoládé, varázstalanok, trombita
Hobbik || Hegedül, zongorázik, kirándul, kutat, olvas, ismerkedik mindennel és mindenkivel
Merengő || A legrosszabb élmény: Mikor Andrew-ról kiderült, hogy halálfaló. A legjobb emléke: Az első publikált tanulmányának a jó fogadtatása.
Mumus || Önmaga tudatát vesztve
Edevis tükre || Az aranyfokozatú Merlin díj tulajdonosaként látja magát a családja körében.
Százfűlé-főzet || Hamuszürke színű, kávé és levendula ízű.
Amortentia || Fenyő, tenger és vanília.
Titkok || akaratlanul, de segített egy halálfalónak egy varázslat feltalálásában, amit sötét dolgokra is lehet használni.
Azt beszélik, hogy... || elherdálta a családi vagyont, és azért mutatkozik meg a család, hogy újra egyenesbe jöjjenek anyagilag.

A család

Apa || Stigr Henricksen, 67, aranyvérű, néha nehezen találunk közös hangot, akkor törnek a cserepek, de egyébként normális a viszonyunk
Anya || Dagmar Lindström, 60, aranyvér, normál kapcsolat, kicsit szorosabb a kötelék, mert könnyen megtaláljuk az összhangot
Testvér || Lars Henricksen, 28, aranyvér, semleges leginkább
Állatok || Alpha, egy szibériai husky, Ull, a család hóbaglya

Családtörténet ||

A család még az első viking hódítások alkalmával érkezett Holy Islandre. El is foglaltak egy kisebb részt, és felépítették ott házukat. Egyetlen okkal érkeztek a hódítókkal, hogy segítsék őket a bajban a mágiájukkal, és megvédjék őket a partra szállásoknál. Végül egy nagyobb ütközetben kérték a segítségüket, ahol is győzelemre vitték az ütközetet. A britek viszont ebből tanulva szintén bevetettek mágusokat a csatákban. A vikingek visszatértek az otthonaikba, de a Henricksenek maradtak Holy Islanden. Mivel az akkori király újra akarta építeni a lerombolt Lindisfarnét, az ott lévő vikingeket – mágus vagy sem - üldözni kezdték.
Elmenekültek és nem is tértek vissza a skót felföldről egészen az 1400-as évekig. Egészen pontosan a családi beszámolók tűntek el, így semmit sem tudni róluk, csak annyit, hogy a következő feljegyzés már megint azokból az időkből való, mikor a mostani helyükön élnek. Ny Femø falva már megvan, és a család vagyona is lassan, de gyarapszik. A sziget többi lakóival is sikerült békét kötniük, ám egy esemény beárnyékolta ezt. Történt ugyanis, hogy mind a Mágiaügyi Minisztérium, mind VII. Henrik felkérte őket, hogy legyen az akkori családfő, Danr a közvetítő a skandináv népek mágusai és varázstalan emberei között. Danr meglátta a lehetőséget a helyzetben, és nem csak pénzt kért, hanem földet is a munkájáért. A földet elkezdte megműveltetni és hozzácsatolta a már meglévő faluhoz és birtokhoz. Danr azonban kapzsi lett, és a végén már nem csak az angol királytól fogadott el jövedelmet, hanem a dán és a svéd királytól is. Mikor ez kiderült, akkor mind a két fél megszakította vele a kapcsolatot.
A következő jelentősebb esemény a család történetében az csupán néhány évtizeddel történt később. Katla az akkori családfő felesége sikeresen közel férkőzött I. Erzsébethez, aki bár ismerte a család történetét, esélyt adott a nőnek, hiszen szeretett volna sokat megtudni egy olyan ősi kultúráról, amelyiket csak olvasmányaiból ismert. Nem is csalódott, Katla minden tőle telhetőt megtett, hogy a család visszakerüljön a királynő kegyeibe, azonban nem akart sem a mágusvilág sem a varázsltalanok között különösebb elismerést kapni és ezzel feltűnést kelteni. Mindig amolyan háttéremberként volt jelen, azonban egy angol boszorkány ezt nem nézte jó szemmel és koholt vádakkal illette a nőt. A teljes királyi udvar csalódott a Henricksen klánban, voltak akik még emlékeztek a korábbi évekre, és fejcsóválva vetették volna mágiára a nőt. A királynő azonban egy privát kihallgatásra kérte fel Katlát, aki elmondta az igazat. Nem volt köze a merénylethez, amit a királynő ellen rendeltek el, de a bizonyítékok mást mutattak. A királynő elrendelte a nő kivégzését a családot pedig száműzte a szigetekről.
Legalábbis ez volt a látszat. Az akkori Mágiaügyi Miniszter, I. Erzsébet és a Henricksenek között létrejön a szerződés, miszerint megtarthatják a birtokukat Holy Islanden, de soha többé nem avatkozhatnak be semmilyen módon a britek ügyeibe. Ugyan az nem szerepelt benne, hogy nem is mutatkozhatnak – ami egyébként szóbeli kitétel volt, hogy legalább száz évig azért nem ártana teljes egészében meghúzódniuk, amíg a vihar teljesen el nem ül -, a család úgy döntött, hogy teljesen elzárkózik az angolok elől. Úgy gondolták, hogy így védik a legjobban a saját titkaikat.
Ettől a pillanattól kezdve egy kisebb dán felségterület keletkezett a Anglián belül – hiszen a család eredetileg oda tartozott, és most is oda tértek haza, ha valamilyen ügyet el kellett intézniük. A család távolról figyelte az események alakulását, és a megegyezésnek megfelelően nem mutatkozott. A vagyonuk szépen gyarapodott a kereskedelemnek köszönhetően és annak, ahogy más aranyvérű család házasodott be hozzájuk. Pontosabban, ha nem is voltak aranyvérűek, ez a Henrickseneket nem zavarta addig, amíg a neveltetés megfelelő volt.
Frey édesanyja, Dagmar egy híres svéd mágus családból származik, ők alkímiával foglalkoznak, míg az édesapja, Stigr csupán a birtok gyarapításával foglalatoskodik. Dagmar oldaláról van még egy testvér, akik megtartották az alkímia vonalat, így Frey sokszor jár hozzájuk, legtöbbször tanácsért.
Stigr bár fő elfoglaltságában a családi birtok irányításával törődik, azért végzettségét tekintve protector. Bár, soha egy ügye sem volt, arra jól jött a tudása, amikor meg kellett védenie akár a britek előtt, akár a dánoknál a családja jó hírnevét.
Lars apja nyomdokaiba lépett a protectori pályával, és ő át is tette a székhelyét Oslóba, ahol megismerkedett a menyasszonyával és közösen élik életüket.
A család megrögzötten ragaszkodik a hagyományaihoz, így a jelesebb viking ünnepeken akár emberáldozatot is bemutatnak a mai napig. Ez is az egyik oka annak, hogy annakidején I. Erzsébet megtagadta tőlük, hogy bármilyen formában közük legyen az angolokhoz, hiszen barbár módszernek és elítélendőnek tartotta, de azt elismerte, hogy hagyományként fontos lehet.
Frey jelenleg igyekszik nyitni az angolok felé, feltörni a pecsétet azon a bizonyos levélen, persze csak meghatározott keretek között, de egyelőre rajta kívül senki sem támogatja a családjában, főleg nem nagyapja. A családnak van egyébként egy dániai ága Stigr oldaláról. Ők még akkor mentek vissza, amikor ki lettek tiltva Angliából. Saját birtokuk van, és rendszeresen tartják a kapcsolatot.

Külsőségek

Magasság || 185 cm
Testalkat || Nyúlánk, inkább vékony és magas.
Szemszín || Kék
Hajszín || Barna
Kinézet ||
Az első benyomás mindenkiben az, hogy túl merev. A járásán is látszik, hogy nagyon a hagyományoknak és a megfelelő elit neveltetést kapta, de ha valaki egy kicsit jobban megismeri, akkor már belát a ruhák mögé. Elsősorban zakóban mutatkozik, szereti a mugli öltözéket, azonban otthon a saját területén a kényelmes viseletet részesíti előnyben. Bár ekkor is leginkább farmerben és ingben van. A varázstalanok által látogatható eseményeken nem nagyon szokott megjelenni, ha mégis akkor az adott dress code-nak megfelelően öltözik, varázslók összejövetelein pedig talárt vesz, még akkor is, ha az nem követelmény. Szereti elválasztani egymástól a két világot.
Teljesen átlagos kinézete van, egyáltalán nem tűnik fel senkinek sem a jelenléte. Nincs különösebb ismertető jegye. De ha valaki belenéz a szemeibe, akkor a tengert látja visszatükröződni benne.

Tudás és karrier
Pálca típusa || Gyertyán, főnixtoll mag és 10,28 hüvelyk
Végzettség ||Magántanuló volt, a R.A.V.A.SZt a Mágiaügyi Minisztériumban tette le.
Mágiatörténet: K
Rúnaismeret: K
Alkímia: V
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Bájitaltan: V
Bűbájtan: V
Átváltoztatástan: V
Foglalkozás || Mágiatörténész
Varázslói ismeretek ||

Rengeteg publikációja jelent meg mágiatörténetből, mostanában elkezdett a rúnamágia után is kutatni, de ebben még nincs akkora tapasztalata. Kitűnő a párbajokban, és alap medimágusi képzettsége is van. A háztartási bűbájokban egyáltalán nincs otthon csak néhány öltöztető és a személyes higiéniához kapcsolódó varázslatot ismer.

Egyéb

Avialany ||Tom Mison