Fiúhálók

Mindig pontosan annyi zöld-ezüst, baldachinos ágy van a hálóteremben, ahány diákja van az évfolyamnak. Idelent nincsenek ablakok, ezért sűrűn elhelyezett lámpások és mécsesek világítják meg a helyiséget. Az ágyak végében ládák, melyekben a tanulók holmijaikat tartják.
Minden szobához fürdőhelyiség tartozik.

[mit esznek a szörnyek az ágy alatt?20040212]

mit esznek a szörnyek az ágy alatt?
20040212



Monstro
m o o d //  n i n c s h a r a g

Még a fülemben csengett Nora és Aerith veszekedése, ami valami eltűnt rúzsról szólt. Magam sem értettem, miért volt ez olyan lényeges dolog, Aeith az utóbbi időben kissé elszállt a szokottnál is jobban, de hát a Baldronok már csak ilyenek voltak. Nora meg lehet azt hitte rúzs nélkül nem is jön be egy pasinak se. Azon se lepődtem volna meg, ha ő és Lola sminkben aludtak volna. De amint keresztülvágtam a klubhelyiségben csak a kiabálásuk töltötte meg a teret. Pedig eléggé nyugis volt a házam környéke, ellenben a griffesekével. De ott mindig is azt hitték, hogy minél hangosabb valaki, annál erősebb is lesz tőle. A kiabálástól még a fülem is megsajdult, alig vártam, hogy végre a párnák közzé dugjam a fejemet. Elfáradtam a mai kviddics edzésen, kissé még zavart, hogy kikaptunk az amúgy is nagy arcú griffendélesektől. Nem is volt még odabent senki, talán korán is dőltem ki, gyorsan álomba is merültem.
Valami motozásra keltem fel, félálomban voltam így össze se tudtam egyeztetni a dolgot, hogy most a valóságból hallottan-e a hangokat a zörgést karmolászást, vagy pedig valami nagyon debil álmot láttam éppen. Alvás közben legalább már eljutottam odáig, hogy se Rose se Flora nem keveredett bele, csak a sötétség fogadott ott is.
– Hansel… neked van macskád…? - hallottam valami hangot, én meg nem tudtam csak egy párnába dünnyögéssel válaszolni. Ki volt az a Hansel és mi a fene az a macska. Ilyen szinten téblábolt az agyam, de aztán egy párna a pofámba csapódott, amire szinte felpattanta  szemem, és heves mozdulattal felülte.
- Miiiimimiiii? - kapkodtam a fejemet sűrű pislogások között, mert még a szemem is keresztbe állt az ébredés és a párna miatt, kellett egy kis idő, hogy megszokjam hogy hol is voltam.
- Nincs is macskám, biztos a kedves, leendő feleséged szabadította rád... - magyaráztam még szinte törve a szavakat, de aztán valami az ágyam alatt csapkodni kezdte magát. Nem voltam olyan szívbajos, igazából alig lehetett megijeszteni, az ágy alatt lakó szörnyekben se hittem.
- Ez nem az enyém. Életre kelt a maradékod, tavalyról? - kérdeztem vissza inkább, majd a lény, vagy bármi továbbra is furcsa hangokat hallatott az ágyam alatt. Előre kúsztam az ágyamon, és lehajoltam, hogy belessek a sötétségbe, de nem láttam semmit, csak a nagy feketeséget. És a hangot, ami továbbra is fel-fel csendült. Meg valami papírzacskó zörgést.
- Baszki. Valaki megette a protein szeletem - emeltem a tekintetem Monstrora majd a sötét ágy fenekére, majd megint vissza, mintha nem tudnám eldönteni ki falta be a kajám.

[mit esznek a szörnyek az ágy alatt?20040212]

mit esznek a szörnyek az ágy alatt?
20040212



Monstro
m o o d //  n i n c s h a r a g

Nem egészen tértem magamhoz még a párna becsapódása után, de éreztem rajta Dom nasijainak az összes illatát. Ember, ez még álmában is eszik? Volt egy olyan érzésem, hogy nem is széltében lett nagyobb a sok ételtől, amit a szájába tömött, hanem hosszában. Gumicukor és valami furcsa chips szaga is volt a párnának, inkább gyorsan el is dobtam, vissza felé. Hajtó voltam, jól tudtam célozni, nem akartam egy másik srác párnáját az én ágyamban ölelgetni. Merlinre.
Azért jó volt cukkolni Aerith-szel. Főleg, hogy elég látványosan bele volt a srácba esve, mégis rohadtul szenvedtek azza, hogy eljegyezték őket. Oké, talán szerencsém van azzal, hogy a szüleim megőrültek, és nem igazán foglalkoztak azzal, hogy kiházasítsanak. Sokkal jobban lefoglalta őket az, hogy embereket öljenek, vagy kínozzanak, gondolom. Már vártam, hogy elmehessek a fősulira, hogy végre elkezdjek valami értelmeset is kezdeni az életemmel, és auror lehessek. Igazából innen nem fog hiányozni semmi, csak a kviddics. Az eléggé a szívemhez nőtt, és sokat jelentett nekem, hogy játszhattam. De az ember előbb utóbb felnőtt, és tovább kellett lépnie. Az én életem úgyis folyamatosan erről szólt. Tovább léptem a két legjobb barátom halálán, azon, hogy Sierrával mennyire megromlott és tönkrement a kapcsolatom, aztán Rose, aztán Flora. Most még úgy is éreztem, nem is akarok senkivel kapcsolatba lenni.
– Nem értem, mire célozgatsz ezzel – válaszolt Monstro, mire csak megcsóváltam a fejemet, miközben valami furcsa hangok jöttek ki az ágyam alól. Remek, hogy ez is pont velem esik meg. Az ember már nyugodtan nem is aludhat?
– Vagy a te büdös zoknid - közölte mire csak felsóhajtottam. Kikérem magamnak, nekem sosem voltak szétszórva a büdös cuccaim.
- Nekem kettőnk közül sosem büdös semmim, Monstro - vágtam vissza, bár nem igazán voltam agresszív, csak fáradt. El nem tudtam képzelni mi a szar volt itt alattam, de ha nem is ijedtem meg tőle, hát rendkívül zavart. Eddig hol volt, meg hogy jött ide be, és egyáltalán miért az én ágyam alatt volt, miért nem Mostroé alatt? Hallottam, hogy matatott, meg fészkelődött, a sötétben a szemem könnyen hozzászokott a dolgokhoz, a pálcám messze volt, csak az őrültek alszanak pálcával maguk mellett.
– Vidd onnan a fejed! Leütöm! Semmi sem költözhet be a szobámban vacsorára! - magyarázta Monstro, és már repült is felém az a hülye könyv, én pedig csak a reflexnek köszönhettem, hogy nem baszta le az orromat a hejéről, bár így is éreztem a szelét. Nagy csattanással landolt a könyv, nem csodálkoznék, hogyha mindenki felkelt volna a suliban.
- Még a végén azt hiszem, engem akarsz leütni, Monstro - mormogtam, és közben ásítottam is egyet hozzá. Nem voltam ezekhez az akciókhoz hozzászokva, az a ruhás hülyeség is csak azért került az én nyakamba is, mert Flor a barátom volt.
Közben valami kimászott az ágyam alól, éreztem, hogy elsurrant a kezemhez érve, és ettől még ha nem is a félelemtől, de az undortól kirázott a hideg. Szőrös volt, és valami nagy pókszerűségnek tűnt. Hát kurvára reméltem, hogy ez nem egy tarantula volt, vagy egy    akromantula. Fúj. Pete szedett össze minden undormányt, egy hetedéves hugrabugos volt, mert azoknak se volt több eszük.
Felkaptam én egy másik könyvet, az ágyam mellől, asszem ez mágiatöri volt, és valahogy még Bettynek sem sikerült kifejezetten érdekesen előadnia. Legalábbis én mindig nyitott szemmel aludtam még azon is, egy unalmas óra a jó tanárokat is unalmassá tette.
– DÖGÖLJÉMEGTESZAR! - ordította Dom, mire én összerezzentem és idő előtt dobtam el a könyvet, ami bénán landolt a mozgó valami mellett. Cikázva rohangált a padlón, előttünk, és én csak felkaptam megint a könyvet, hogy újra üssek vele.
- Hát ha most nem kellt fel eddig senki, ezután tuti - momrogtam felé, majd megragadtam a karját és odahúztam az egyik komód felé. Oda surrant be ez a fos. - Oké, ha el akarjuk kapni, talán dinamikusabb csapatmunka kell - magyaráztam, pedig általában nem én voltam a csapatban sem az, aki irányított, de most úgy éreztem muszáj lesz. Vissza akartam mászni az ágyba, itt kint hideg volt.
- Én kicsalom, te meg leütöd - magyaráztam neki, a lehető legegyszerűbben, hogy ő is értse, aztán odamentem a kis szekrényhez, hogy kitereljem onnan, és Dom meg lecsaphassa. Még azt is kinéztem volna belőle, hogy valami kis bicskát előhúz a pizsamája alól, és leszúrkálja. Iagzából mindegy is volt, csak menjünk vissza aludni. Berúgtam a könyvet a cucc alá, és a következő pillanatba ki is surrant onnan valami, Monstro felé.

[mit esznek a szörnyek az ágy alatt?20040212]

mit esznek a szörnyek az ágy alatt?
20040212



Monstro
m o o d //  n i n c s h a r a g

Az egész egy hülye helyzet vot, ráadásul álmos is voltam. Nem szerettem ilyen kegyetlenséggel felébredni, eleve ki szereti, amikor valami kajaszagú párna csapódik az arcába? Brr. Dom mellett azért az ember meg tudott edződni, szó se róla, már fel sem tűntek a gyomorforgatóan tömény nasik, és rágcsálnivalók illatai. Nem voltam olyan nagy nassoló, maximum a sütiket szerettem, amiket rendszeresen elkunyerált tőlem vagy Nora, vagy Dom. Nem csoda, ha nem voltam egy nagy darab, ilyen háztársak mellett nehéz volt elhízni.
Dom nem volt a legokosabb, de amúgy teljesen ártatlan volt, már na nem adott rá valaki okot arra, hogy bekattanjon. Mint most ez a gusztustalan és sötétben rejtőző lény, ami zavarta az atmoszférámat, ellopta a kajánkat, meg még az ágyam alatt is lapult. Még szerencse, hogy nem voltam szívbajos, csak néhány lénytől undorodtam. Meg a boraktól. És a rovaroktól, fúj.
- Végül is, miattad költözött be valami dög a szobába és falta fel a kajáma - jegyezte meg Dom, én meg cska felvont szemöldökkel méregettem, aztán csak megcsóváltam a fejemet. Nem volt egy zseni a srác, ez tény.
- Gondolod, hogy mindenféle ilyen valamit rejtegetek a zsebemben, mint Hagrid? - kérdeztem rá, aztán csak sóhajtottam egyet. - Teljesen mindegy, ki miatt került ide, a lényegen nem változtat, hogy itt van, és kurvára zavaró - tettem még hozzá teljesen nyugodtan, és próbáltam a valós problémára koncentrálni. Próbáltam egy kicsit terelni a dolgokat is, pedig általában nem voltam egy főnökösködő típus, örültem, hogy nem én voltam a kviddicskapitány, hanem Wilson. A vezetés túl macerás volt.
- Vagy esetleg felolthatnád a villanyt, hogy lássunk - vetette fel Dom, én meg csak sóhajtva felkapcsoltam egy kisebb lámpát a szekrényen. Nem adott nagy fényt, de tartottam tőle, hogy a fénytől még kevésbé lehet előcsalni azt a szart. Ami végül csak kimászott a rejtekhelyéről, és egyenesen Dom felé indult, én pedig hűséges háztárshoz híven megragadtam a legközelebbi dolgot ami mellettem volt, azaz az asztali lámpát, úgy tartottam a kezemben, mintha a szabadságszobor elfuserált mása lettem volna, és ezzel egy időben Dom is rávágta a párnáját. A lény visítására összerezzentem, és a gusztustalan szagra még a gyomrom is összerándult. Mi a szar.
- Bazdmeg...  Szerintem rákakált a párnámra.
- A picsába,  de büdös... és még mozog! - rándultam össze, meg sem hallva, hogy valaki niytotta az ajtót, Dom meg az ágy alá akart bújni, a párna megmozdult, mintha valami éppen a lelkét készült volna kilehelni, én pedig elhajítottam a kezemben lévő lámpát is.
- Meg ne zabáld a háztársamat, te fos! - mormogtam, és pont ekkor nyílt ki az ajtó, és lépett be Bolton, miközben a lámpa landolt valahol a földön, Dom lába előtt.
- Hmm, jó estét, tanárúr - köszöntöttem, és próbáltam kitakarni a bűzlő párnát, mintha számított volna, igazából ez olyan furán ösztönös dolog volt, mint amikor az ember a háta mögé rejti a puskát az után, hogy amúgy kurvára lebukott. - Szép időnk van, nem?

[- Az az őrült gyerek lehet, amelyiknek tavaly kés volt az utazóládjában. Én mondom, be sem kellett volna ide engedni]

Nincsenek szörnyek az ágy alatt

2004. febuár 12.

Dominic és Jayce

Mit nem adtam volna, ha a zaj, ami jóformán az egész kastélyt átjárta, nem a Mardekár klubhelyiségéből jön! De a gyanúm sajnos gyorsan beigazolódott, hiszen Smith professzort keltették fel a diákok és ő is hallotta a saját szobájából. A pincében. Ettől kezdve már kérdés sem volt, hiszen a Hugrabugnál ilyen jellegű kihágások igen csak ritkák voltak.
Magamra kaptam a köntösömet, kicsit kócosan, cigivel a számban szeltem át a folyosót. Tudtam persze, hogy nem kéne a diákok előtt dohányoznom, de nem érdekelt. Feszült voltam, szükségem volt rá, még akkor is, ha mellettem Frics, a gondnok folyamatosan panaszkodott a bűzre. Valószínűleg amúgy is jobban érdekelt, hogy kit bűntethet meg ma este.
- Az az őrült gyerek lehet, amelyiknek tavaly kés volt az utazóládjában. Én mondom, be sem kellett volna ide engedni - magyarázta levegő után kapkodva. Tudtam, hogy Monstrora gondol, akivel tényleg elég sok gond volt, de idén próbálta tényleg megemberelni magát. Miután megbukott az apja bejött a Roxfortba, hogy megbeszéljük, mik a következő lépések, McGalagony pedig engedélyezte neki, hogy évet ismételjen és megpróbálja letenni a RAVASZ szintű vizsgákat a tanév végén. Egy-két tanár, közöttük Maria is, bevállalta, hogy órán kívül foglalkozik vele.
Sajnálatos módon, a zajok valóban a hetedik évfolyam fiú hálóterméből jöttek. Azonnal benyitottam, a nyomomba Friccsel. Odabent az egyik kis lámpa égett, Jay Hansel és Dominic Monstro pedig felfegyverkezve álltak. Az előbb még hangosan káromkodtak is, képtelenség volt nem meghallani.
- Meg ne zabáld a háztársamat, te fos! - Ennyit hallottam, egy kislámpa pedig éppen a lábam előtt landolt. -  Hmm, jó estét, tanárúr - Köszönt első körben a frissen káromkodó Hansel. A tekintetem rá, majd a párnával ácsorgó, kissé lihengő Monstrora szegeződött. - Szép időnk van, nem?
- Mi a fenét műveltek fiúk? - kérdeztem kicsit emelt hangon, kivéve a számból a cigarettát. - Az egész kastély tőletek zeng! - Néztem körbe a szétvert bútorzaton. A lábaim mellett elosont valami lény. Remek, tehát be is csempésztek valamit, ami most kijutott a klubhelyiségből és talán az egész kastélyt rettegésbe fogja tartani.
- Frics úr, azonnal szóljon Hagridnak, hogy valami lény kijutott a szobából. - Mondtam, de az öreg gondnok nem mozdult. - Mondom azonnal. - Ismételtem meg, mire észbe kapott és megindult kifelé.
- Gondolom mondanom sem kell, hogy mekkora hibát követtetek el. Öt pont fejenként a Mardekártól és holnap az órák után nálam jelentkeztek büntetésért! Ne, ne próbáljatok meg védekezni. Most azonnal rakjatok rendet, addig nem megyek el!

[mit esznek a szörnyek az ágy alatt?20040212]

mit esznek a szörnyek az ágy alatt?
20040212



Monstro
m o o d //  n i n c s h a r a g

Fogalmam sem volna honnan a merlinj seggéből szalajszotta ide valaki ezt a hatalmas, büdös, kakiks százlábút, de ilyenkor elgondolkodtam azon, hogy még miféle randa lények léteztek még a világomban. Ezért se nagyon izgatott sose az LLG óra, mert előbb utóbb az ember az unikornisokon és a sárkányokon kívül belefuthat ilyen anyaszomorító valamikbe. Nem voltam egy nagy vidéki srác, Londonban éltem, egy bazinagy, sötét villában, és nem éreztem magamban sosem a kalandvágyat arra, hogy felfedezzem a vadont. Vagy a rengeteget. Annyira nem éltem ezeket, csak sodródtam, vagy kiéltem a szemétkedéseimet a kisebbeken, amikből mostanra ki is nőttem.
– Nyilvánvaló, hogy miattad van és így igen is lényeges. Hozhatsz nekem új nasit, miután megöltem a dögöt - csak megforgattam a szememet. Mostanában abból álltam ki, hogy mindekit kárpótolnom kellett valamiért. Nem tehettem róla, hogy megszerettem Florát, bár aztán ez olyan gyorsan el is múlt. Mégis fájt azért a dolog. És a százlábú tuti nem az én saram volt, lehet Flor engedte be ide valahogy, hogy még mindig szivasson.
- Persze, nyilvánvaló - mormogtam kelletlenül kissé ironikusa, de inkább elengedtem ezt a vitát a magam részéről, Dom úgyis csak erősködni fog a maga hülyeségeihez.
Megborzongtam, még a hideg is kirázott, ahogy a szag egyre jobban tapinthatóvá vált a szobában. MIndez mlg nem lett volna elég, felbukkant Bolton és Frics, akinek a vénember szaga kellemetlen elegyet alkotott a szarral. Bolton sem volt éppen jó passzban, biztos nem találkozott Marissal, vagy a franc se tudja, de úgy nézett ki ő is így köntössel, meg a cigivel, mint egy mérges manó. Megköszörültem a torkomat, éjjel az emberek tényleg kivetkőztek magukból, ahogy Nora mondogatta mindig, olyan furcsán bölcselkedve. A napot már tényleg csak Alf koronázta volna meg.
– Mi a fenét műveltek fiúk? Az egész kastély tőletek zeng! - ebben erősen kételkedtem, max a hálókörletünk, ugyanis a halál feneke alatt volt a klubhelyiségünk.
- Éppen az életünkért harcoltunk - válaszoltam, de akkor az a redvás lény éppen kisurrant az ajtón, és persze még meg is látták. Remek, most már mindenki szerint én voltam a hibás.
– Gondolom mondanom sem kell, hogy mekkora hibát követtetek el. Öt pont fejenként a Mardekártól és holnap az órák után nálam jelentkeztek büntetésért! Ne, ne próbáljatok meg védekezni. Most azonnal rakjatok rendet, addig nem megyek el!
- Ó, ne már - sóhajtottam kelletlenül és megnéztem magamnak a helyet. Nem volt kedvem büntetéshez, a pontlevonások nem érdekeltek, meg a takarítás sem, úgysem akartam büdüs hálóteremben aludni. Kinőttünk már szerintem ebből, amúgy is.
– Prof, nem durva büntetés ez egy kicsit? És ezzel mit csináljak? - próbálkozott Dom, miközben a pálcámat akartam megkeresni, majd ha megtaláltam, elmormogtam egy reparot, a megviselt bútorok felé, félig befogott orral.
- Elég nagy büntetés nekünk ez a szag - tettem hozzá, nem éppen mártírvodka, csak közöltem, hogy büdös volt. Nagyon-nagyon büdüs, miközben elléptem Dom és a párnája elől.

[– Ó, ne már]

Nincsenek szörnyek az ágy alatt

2004. febuár 12.

Dominic és Jayce

Az álmosság talán a legrosszabbat hozta ki belőlem. Sosem voltam igazán szigorú a diákokkal, de Dominic Monstro és Jayce Hansel vékony jégen táncoltak. Montsro miatt amúgy is állandóan harcolnom kellett a tanáriban. Szinte elvárták, hogy több büntetőmunkát adjak neki és rázzam gatyába. Valójában én is csak egy nagyra nőtt kamasz voltam a tornacipőmbe, szakadt farmeromban és vicces pólóimban. Nem tudtam, hogyan kell bánni az ilyen srácokkal.
– Ó, ne már– sóhajtott Jayce. Tudtam, hogy nem lesz ínyére egyiknek sem a büntetőmunka és a pontlevonás. De megérdemelték. Hangoskodtak és valami lényt is a kastélyba szabadítottak, amit talán Hagridnak lesz alkalma rendesen megvizsgálni. Én nem értettem ezekhez az elátkozott rovarokhoz és nagyon is annak tűnt.
– Prof, nem durva büntetés ez egy kicsit? – kérdezte Dominic olyan hangon, mintha joga lenne felülbírálni a döntésemet. Próbálkozott persze, mert tudta, hogy elég laza vagyok ahhoz, hogy még csak számon se kérjem rendesen tőle, mégis mit művelt ma itt. – És ezzel mit csináljak? – kérdezte és felém lengette a párnáját, ami büdös szagot árasztott magából.
– Ha jól tudom, az utolsó évedben vagy, Monstro. Varázsold tisztává! – Parancsoltam rá idegesen.
Ujjaimmal összecsíptem az orrnyergem, lesütöttem a szememet és mély levegőt vettem. Kellett egy pillanat, mielőtt Hanselre tudtam nézni.
– Elég nagy büntetés nekünk ez a szag – tette hozzá megjátszva magát. Na igen, neki biztosan az, mert ha nem nyitja ki az ablakot, ebben fog aludni. Végül megkegyelmeztem neki, felemeltem a pálcámat és a válluk felett egy intéssel, már ki is nyitottam az ablakot.
A hideg februári levegő máris betört.
– Hansel! Szedd össze magad! – Szóltam rá, újabb intéssel az összetört dolgokat intéztem el. A lámpa, a szétesett tankönyv máris összeforrt korábbi darabjaival, hogy aztán a helyére reppenjen. Nem ez a fajta mágia volt az erősségem, mégis könnyedén kezeltem a helyzetet most.
– Gyerünk! Bevetni az ágyat… Merlinre, Monstro! Kezdj már neki annak a párnának a kitakarításához! – Szóltam ismét a fiúra, mert az meg csak állt ott, mint egy zsák szerencsétlenség. – Suvickusszal! – Tettem hozzá, de ha nem kapta elő a pálcáját, akkor én magam oldottam meg. Legalább máris adott egy jó ötletet arra, hogy mit kell vele holnap gyakoroltatni. Szerencsére egy ekkora kastélyban mindig van mit kitakarítani.
– Ágyba! – Parancsoltam rájuk, ha végeztek mindennel. Megvártam, míg lefekszenek és magukra húzzák a takarót. Odasétáltam közéjük, becsuktam az ablakot, hogy a hideg odakint maradjon, így ismét a kályha melegítő fényében lehettek.
– Ha még egy nyikkanást meghallok ma este, akkor a szüleiteknek is szólok. – Közöltem szigorú hangon. – Az ajtó előtt leszek, amíg nem szuszogtok egyenletesen mindketten.  
Ezzel mentem ki és álltam meg az ajtó melletti falnak támaszkodva. Tudtam, hogy ma már nem fogok tudni visszaaludni, de legalább ez jó indok lesz őrt állni a két jómadár hálóterme mellett. A prefektusok időközben szerencsére visszaterelték a többi felébredt tanulót, így néma csend maradt.