Piszkálgatom az izzadt tincseket Elliot homlokáról, ahogy még egy darabig csak fekszünk egymáson, de ez a pillanat is véget ér végül.
-Ó, persze- motyogom, talán leginkább bocsánatkérően, és ahogy ő is megmozdulna, legurulok a hátamra, felszabadítva Elliotot. Ha egészen őszinte vagyok, végülis én tartottam fel. Vagy nem elhanyagolható részben én is, ártatlan az semmiképp nem vagyok a dologban.
Egy ujjal végigsimítok a gerincén, ahogy felül, és a lábát bámulva kontemplál valamit, csak a piszkálódás, vagy épp nosztalgia kedvéért. Éppenséggel, ha úgy vesszük, ennek köszönhetően vagyunk itt. Ezzel hergeltem ki belőle tavaly, hogy kibökje, hogy tényleg van vele valami, onnantól meg végiglavináztak a kérdésekből kérdésekből megnyílásokből végül egészen az is, hogy szándékosan ő keresett meg beszélni róluk, és végül ma meg segíteni a szalag ellen. Ha lenne nálam filctoll, most kaphatna egy sor pillangószárnyat, csigolyánként egy pár, csak az effektus tiszteletére.
-Ja, dehogy, nyugi- legyintek a magyarázkodására, aztán utánaszólok, ahogy elindul a még mindig ázó ruháiért.
-Leperex, az a leggyorsabb.- Mert ugye ha egy anyag tele van vízzel, és hirtelen minden szála hidrofóbbá válik,.. Igazából lehet, hogy így még a maradék vért is kilöki a vízzel együtt, ha nem tudott beleszáradni.
Közben én is összeszedem a cuccaimat, a pólót egyelőre csak a táskába gyűrve, bár lehet végül kukára lesz ítélve. Elliot visszatér egy búcsúölelésre, puszira, én meg bátorításnak megpaskolom a hátát, hogy vigyázzon magára azért.
-Köszi, szerintem élek is vele. Ha az asztalra tudnál még dobni egy suvickuszt, azt sokat segítene, de amúgy megoldom a többit. Na sipirc a dolgodra, ahonnan késel.
Kap egy pimasz vigyort útravalónak, én meg vadászok egy nekem még egyberuhának is működő méretű inget a felajánlott készletből, mindenképp frissebb, mint bármi, amiben jöttem. Ha meg Apucsek véletlen otthon lenne még, és nagyon kérdeződköshetnéke is támadna, hát most na, nem a véráldozat és exorcizmust fogom kimagyarázni, ha van olyan alternatíva, amit le lehet tudni azzal, hogy ilyenek ezek a kamaszok, és még mindig felelősebb voltam, mint egyesek. Végül. Épphogy.
Kiszabadítom Sha hegyét az asztallapból, a mostanra teljesen száraz - és mintha barnább is, mint emlékszek rá - szalagtetemet a tőrből, erre otthon fog a kandallóban tűzhalál várni, ha valami maradék mágiája még összeakadna a hoppműködéssel, buszozni azért nincs most kedvem. Aztán körülnézek a lakásban, a nadrágom mennyire vészelte át az utóbbi órákat, meg mit kéne még rendbetenni errefelé. Nem mintha Elliot ide jönne haza, de azért na.