Üvegházak és a kert

A kakis büntetőbunka


2004. február 22.
to: Ezra

Igazán nem tartottam korrektnek az elbánást, amiben Ezrával részesültünk. A Három Sperűbe mindig szabad volt a bejárás, a vajsörben pedig annyira minimális alkohol volt, hogy azt igazán nem lehetett alkohol fogyasztásnak nevezni. Smith egy barom volt, és igazságtalan, a tanárok pedig számomra érthetetlen okból nem mertek szólni ellene. Mert tudom, hogy Digby professzor megkönyörült volna rajtunk. Talán még McGalagony professzor is. Csak ez a mocsok Smith...
Ilyen gondolatok jártak a fejemben, ahogy az Üvegházak felé közeledtem. Mérges voltam, igazságtalannak éreztem a dolgot, és azért is dühös voltam, hogy Ezrát is szivatták ezzel. De ismerve őt, bulinak fogja majd fel. Lehet, hogy nekem is ezzel kellene próbálkoznom, de egyelőre még nem megy. Aztán meg majd megpróbáljuk kisírni Digbynél, hogy engedjen a büntetésből. Ennyi büntetőmunka mellett nem lehet a tanulásra, meg az RBF-re koncentrálni.
Amikor odaértem, épp Ezra is befutott a munkára.
-Jó reggelt, sorstárs. - mosolyogtam rá, habár még mindig mérges voltam. - Neked is a jutott eszedbe az ébredéskor, hogy milyen régen lapátoltál már egy kis trágyát?
Próbáltam elvicceskedni, de tényleg igazságtalannak éreztem. Gondolkodtam is rajta, hogy kiírom magamból a bánatomat, és megjelentetek egy cikket a Furkászban arról, hogy milyen méltánytalan, és részrehajló, és igazságtalan a roxforti büntetési rendszer.
Miközben nekiláttunk a lapátolásnak, ezt fel is vetettem Ezrának:
-Szerinted mennyi büntetést kapnék akkor, ha kifejezném ellenérzésemet a büntetőmunkák súlyával kapcsolatban a Furkászban? Nem tartom korrektnek a büntetés mértékét, az elkövetett bűnökkel. Főleg úgy, hogy szerintem semmi kihágást nem követtünk el. Smith egy szemétláda. - tettem hozzá a végén még morogva.
Megvártam Ezra válaszát, kíváncsi voltam, komolyan vagy viccesen áll a témához.

Csak a szokásos

2004. február 22



To Thessa

Micsoda gyönyörű reggel ez a trágyalapátolásra. Ezekkel a gondolatokkal keltem ébredtem fel kis szo-bámban, majd nagyot nyújtóztam, ahogy arra gondoltam, Smith jól visszavágott a januári csínyemért. Így érdekes egy háború és ezért nem is voltam mérges rá, jól játszotta ki a kártyáit és még csak nem is kellett megerőltetnie magát. Volt egy besúgója, aki közölte, mit csináltunk Thessával és nem is kel-lett neki több, már jöhetett a lehető legszigorúbb büntetőmunkával. Még Digby professzornő is meglepetten psilogott, ugyanis tudta, rendre kijár mindenki a három seprűbe vajsört inni, de Ezra esetében más, ő bizony tivornyázni ment egy késelő kocsmába és magával rángatta bűntársát a min-den hájjal megkent Thessát. Mint valami bűnügyi film. Hogy miért örülök ennek? Mert Smithy fiú végre komolyan vesz, fenyegetést lát bennem, amit le akar törni még idejében, de a rossz hír az, hogy egy edzésben lévő fiatalnak szüksége van egy kis reggeli testmozgásra, főleg mióta Brown professzor különórákat ad nekem kondizásból még a Campbellel közös átverésemért. Így ezzel nem fogott meg, inkább csak a kedvemet hozta meg egy újabb csíny elkövetésére. Kapóra is jött Brown prof. inerjúja, adott egy nagyszerű ötletet, amit el is tettem magamnak. Nemsoká elkészítem a terepet, addig is felveszem a játszós ruhámat és készülődök a Thessával közös büntetőmunkánkra.
Nem felejtek el majd elnézést kérni tőle, nem lenne fer, ha titokban tartanám, hogy miattam kaptunk ilyen szigorú büntetést.
- Jó reggelt! – viszonoztam már messziről Thessa üdvözlését és nagyot nevettem, ahogy sorstársnak hívott.
- Neked is a jutott eszedbe az ébredéskor, hogy milyen régen lapátoltál már egy kis trágyát? – kérdezte viccesen, bár láttam rajta, tényleg nem örül annak, hogy ma itt kell töltenie a reggelt. meg is értem egyébként, nem női munka ez.
- Két hete talán? –gondoltam vissza legutóbbi ittlétemre, miután Browny professzor úgy gondolta, jó kis izom erő gyakorlatot jelenthet egy kis ganétalápolás, ahol elgondolkozhatom azon, mennyire nem szerencsés kamu szerelmes levelet küldeni a tanáraimnak.
- Ne szívd mellre, gondolj rá úgy, hogy jót teszel. Hagrid is megérdemel egy kis pihenést. Hónapok óta én látom el a feladatát itt és múltkor megköszönte, nagyon hálás érte. – magyaráztam neki mosolyogva, megérintve a vállát bátorítás jelleggel, majd kezembe vettem a lapátot.
- Ülj csak le, majd én csinálom. Edzésben vagyok úgyis, a te kezedbe pedig toll és papíros való, nem lapát. – Mondtam neki a közelben lévő kis ládára tekintve. – legalább szóval tartasz, úgy gyorsabban telik a munka. – tettem hozzá.
-Szerinted mennyi büntetést kapnék akkor, ha kifejezném ellenérzésemet a büntetőmunkák súlyával kapcsolatban a Furkászban? Nem tartom korrektnek a büntetés mértékét, az elkövetett bűnökkel. Főleg úgy, hogy szerintem semmi kihágást nem követtünk el. Smith egy szemétláda. – morgolódott a lány, mire én zavaromban felszisszentem.
- Erről szólva…hát vallomással tartozom. Valószínűleg az én hibámból lettünk ilyen szigorúan megbün-tetve. – válaszoltam neki két nagyobb adag trágya talicskába való dobását követően.

A kakis büntetőbunka


2004. február 22.
to: Ezra

Ezra sokkal jobban viselte a büntetést, mint én. Mondjuk neki több tapasztalata is volt már benne, mint nekem. Nekem valahogy az utóbbi időben jöttek össze ezek a plusz munkák, mintha nem lett volna elég RBF-re tanulni, és mellette a szerkesztőségben dolgozni. De nem panaszkodhatom, az újságot én akartam. Mondjuk inkább azt csinálnám, mint az átváltoztatástan könyvet bújnám...
-Azért neked sem kellene ennyi büntetőmunkát adni. Még akkor sem, ha néha-néha kihúzod a gyufát a tanároknál. Neked is tanulnod kell, azért vagyunk itt elsősorban. - Igen, talán ez zavart a legjobban. Ezzel nem azt érik el, hogy a büntetés igazságosságán elmélkedjek, hanem azt, hogy bosszankodjak, és csakazértis, jó tinédzser módjára, ne fogadjam meg a tanácsokat.
Jól esett, hogy Ezra magára akarta vállalni az egész trágyalapátolást, de két dolog miatt sem engedhettem meg neki:
-Nagyon kedves vagy, de nekem is csinálnom kell. Ha megjelenik Smith, akkor csak még nagyobb bajba kerülök. És téged sem akarlak a szarban hagyni. - Végignéztem a méretes trágyakupacon. - Szó szerint...
Vicces volt, hogy Ezra meg úgy gondolta, hogy ő inkább hibás a büntetésben, mint én.
-Nem gondolnám, de azért érdekel, mivel vívtad ki Smith figyelmét.
Miután meghallgattam Ezrát, még hozzátettem.
-Engem az igazságtalanság zavar. Rajtunk kívül még soha, senki nem kapott büntetést azért, mert vajsört ivott a Három Sperűben. Hülye Smith... - morogtam továbbra is. Lehet, hogy jó tanár volt, de egy szemét disznó is egyben.
-Minek tanítanak ilyenek a suliban, ha nem kedvelik a diákokat? Lehet, hogy ez az ő büntetőmunkájuk az élettől.
Reménykedtem benne, hogy így van, akkor legalább egy kis kárpótlást érezhetnék a saját büntetőmunkámért cserébe. Közben szorgosan lapátoltuk a trágyát, és az az egy vigasztalt, hogy ezzel Hagrid munkáját segítjük. Állítólag.

Csak a szokásos

2004. február 22



To Thessa

Szinte robot módjára álltam neki a trágyalapátolásnak. A talicskát odatoltam magam mellé, hogy minél kevesebb erőfeszítésembe teljen a rakat kézzel való mozgatása és lendítése. Megszoktam már, szinte üdítő kis testedzés volt ez, főleg azzal a tudatban, hogy közben segíthettem Hagridnak és levettem a válláról a terhet.
-Azért neked sem kellene ennyi büntetőmunkát adni. Még akkor sem, ha néha-néha kihúzod a gyufát a tanároknál. Neked is tanulnod kell, azért vagyunk itt elsősorban. – magyarázta hajthatatlanul mire én megint elmosolyogtam magam és nyugatóan legyintettem egyet.
- Rá se rants, már rutinná vált, szinte hiányozna. – közöltem vele, remélve, hogy ezzel egy kicsit eny-hítem a haragját, főleg, az irántam érzett igazságérzetét akartam enyhíteni egy kicsit. Miattam ugyanis aggodalmaskodni felesleges volt, élveztem és én választottam ezt az életformát, én indítottam nyílt háborút Smith professzor ellen és biztos voltam benne hogy egy szinten valahol már ő is élvezte.
-Nagyon kedves vagy, de nekem is csinálnom kell. Ha megjelenik Smith, akkor csak még nagyobb ba-jba kerülök. És téged sem akarlak a szarban hagyni. – mondta, majd szünetet tartva mérte fel az előttünk álló munka mennyiségét. - Szó szerint... – tette hozzá, mire megint elmosolyogtam magam. Nekem tetszett ez a kis feladat, bár reméltem azért, tényleg nem kapunk mellé társaságot, az megölné az idilli kis munkálkodást és stresszessé tenné a helyzetet is.
-Nem gondolnám, de azért érdekel, mivel vívtad ki Smith figyelmét. – érdeklődött, mire én egy pil-lanatra abbahagytam a ganélapátolást.
- Óh, hát próbálom megtréfálni. Rajta kívül már minden tanárt elcsíptem kisebb nagyobb csínyekkel, ő viszont mindig kicsúszott a markomból. – magyaráztam neki, miközben arcom szigorúvá vált és kezeimet ökölbe szorítottam, ahogy jeleztem ezzel hasonlatként, mennyire szeretném már elkapni a bájitaltanárunkat.
-Engem az igazságtalanság zavar. Rajtunk kívül még soha, senki nem kapott büntetést azért, mert va-jsört ivott a Három Sperűben. Hülye Smith... – meglepetten néztem az alapjában véven higgadt és türelmes lányra, majd megrántottam a vállam.
- Valószínűleg ezért, amit korábban mondtam. – tettem hozzá visszatérve a munkához, bár fél füllel még hallgattam a lány zsörtölődését. Tény, hogy általában szigorú és nem nagyon mutat kedvességet, de még csak mosolyogni sem láttam soha, na ő tényleg úgy viselkedik, mint egy gép. Lehet hogy átok hatása alatt áll? Kétlem, de azért kivácsni leszek az arcára, ha elkapom a golyóit. No nem szó szerint, azért az durva lenne.
- Egész ügyesen csinálod, ahogy képest hogy azok a kezek újságírásra termettek. – mosolyogtam remélve, hogy egy kicsit job kedvre deríthetem.

A kakis büntetőbunka


2004. február 22.
to: Ezra

Megvontam a vállam arra, hogy hiányozna neki a büntetőmunka. Hát nekem biztosan nem fog hiányozni ez az egész. Habár még csak most kezdtük, és az egészet feldobja Ezra jelenléte. Az lenne az igazán lélekromboló, ha ezt egyedül kellene csinálnom. Talán Ezrának is jobb, hogy társaságban töltheti a büntetőmunkáját. De ezt nem tudhatom biztosan...
Meglepett a hír, hogy Ezra a tanárok szivatásával töltötte ezt az évet. Akkor biztosan tényleg sok büntetőmunkán vehetett részt.
-És mikkel viccelted meg őket? Csodálom, hogy még nem mesélted, vagy nem tűnt fel nekem. És Smith-nél mivel próbálkoztál eddig?
Kíváncsi is voltam, meg az jutott eszembe, hátha tudok neki valami ötletet adni, hogyan tudna visszavágni Smithnek. Esetleg még valami közös csínyben is benne lettem volna, annyira ki voltam akadva a bájitaltan tanárra.
-Így már érthető, miért kaptuk ezt a büntetőmunkát. De legalább a vajsör jó volt, nem? És alig várom, hogy kiderüljön a fogadásunk eredménye. Lassan itt vannak a meccsek, valaki fizetni fog. - piszkáltam Ezrát mosolyogva, miközben egy rakás kakit lapátoltam át a földről a talicskába.
Amikor Ezra megdicsért, hogy milyen ügyesen lapátolok, rámosolyogtam:
-Pedig nem nagyon szoktam ásóval ásni. Jó, párszor csináltam már ilyesmi fizikai munkát, ne gondold, hogy valami irodai mókus lennék. Vagy furkász... Ha már az újságnál vagyunk. - nevettem. - De a pennát jobban szeretem tartani, mint az ásót, ebben igazad van.
Vajon Ezra olvasta az újságot? Muszáj volt kiderítenem.
-Mit gondolsz a Furkász Firkászról? Milyen a visszhangja a diákok körében. Nekünk sose merik megmondani, mit is gondolnak igazán.
Tényleg így volt. Egy csomóan tényleg olvasták az újságot, és nem akarták bevallani, a másik fele, meg olvasta, de utálta, de azt mondta, hogy tetszik neki. Szerettem volna végre valami igazi kritikát hallani. Ha tehetségtelen újságíró vagyok, akkor az inkább most derüljön ki. Akkor még elmehetek apa gyárába seprűszálakat számolgatni.

Csak a szokásos

2004. február 22



To Thessa

Még mindig nem olyan vészes ez a trágyalapátolás, mint mondjuk Smith professzor társaságában takarítani a veszélyesebbnél veszélyesebb tinktúrákat vagy italokat az osztályteremben. Ráadásul Thessa is kellemes társaság, rég nem volt ilyen jó barátom, aki próbált kirángatni a Sandy által oko-zott depresszióból.
-És mikkel viccelted meg őket? Csodálom, hogy még nem mesélted, vagy nem tűnt fel nekem. És Smith-nél mivel próbálkoztál eddig? – kérdezte Thessa kibillentve gondolataimból, mire én egy pil-lanatra megállva néztem a mennyezet irányába, ezzel is segítve a csínyeim felidézését.
- Mindenre már én sem emlékszem. Trelawney professzor chilicsokis trágyagránát esőt jósolt magának egy órán, Hagrid ajtaja folyamatosan bezárult, mikor kiakart jönni bentről a szabadba, vagy Campbell professzornak és Brown professzornak küldtem egy szerelmes levelet, mindkettejüknek a társalgóba szóló meghívóval. Az volt a legviccesebb. – nevettem el magam, ahogy soroltam csínytevéseim listáját.
- Az még a mai napig is nyögöm, mert mindketten halálra szivatnak, de megérte. – tettem hozzá mosolyogva, majd játékosan megráztam a fejem, mintha csak felnőtt lennék és korholnám őket azért, mert gyerekek módjára viselkednek azzal, hogy próbálnak bűntetni.
- Smitht még csak egyszer próbáltam komolyabban elkapni, egy konfetti bombát ragasztottam az asztalához, amit vékony damillal a székéhez kötöttem. – magyaráztam ujjaimmal mutatva a készítmény kinézetét. – de sajnos lebuktam, még mielőtt aktiválódhatott volna. – kámpicsorodtam el megjátszva a szomorúság, majd végül megadva magam szörnyű színészi játékomnak vigyorogva legyintettem.
- Már körvonalazódik a következő kihívás, de minden időmet lefoglalja a tanulás és a büntetőmunkák. Másból se állok. – magyaráztam ismét kézbe kapva a lapátomat. – dehát én választottam ezt, büszkén viselem. – tettem hozzá.
-Így már érthető, miért kaptuk ezt a büntetőmunkát. De legalább a vajsör jó volt, nem? És alig várom, hogy kiderüljön a fogadásunk eredménye. Lassan itt vannak a meccsek, valaki fizetni fog. – mosolygott rám a lány, mire bizakodóan bólogattam.
- Bizony, finom volt, de még az milyen finom less, amit a pénzedből veszek majd McCarthy. – nevet-tem el magam a végére. Biztos voltam a dolgomban. Elgondolkozva hallgattam az újságírásról szóló mondandóját, miszerint attól, hogy többet ír kezeivel, mint mások, nem csak ehhez ért. Nem is gondoltam hasonlót, csupán próbáltam vígasztaló szavakat találni a helyzetünkre, azt mégsem mondhatom, hogy te lány, szörnyen lapátolod a kakát.
-Mit gondolsz a Furkász Firkászról? Milyen a visszhangja a diákok körében. Nekünk sose merik meg-mondani, mit is gondolnak igazán. – kérdezte, mire én grimaszolva gondoltam vissza valami az elbeszélgetésekre, amiket néha elcsíptem a közös helyiségben, ahogy az épp aktuális lapot forgatták a kezükben. Bizony, még mindig nem olvastam az újságot, habár Digby és Brown professzor interjúit meghallgattam a többiek előadásában.
- A tanáros interjúk viccesek voltak. Az sokaknak bejött. – válaszoltam megpróbálván magam kihúzni a csávából.
- Esetleg készíthetnétek interjúkat pályaválasztásról is. A diákok biztosan szívesen mesélnének az is-kola utáni céljaikról. – vetettem oda amolyan téma váltási tipp gyanánt. Nem gondoltam komolyan az ötletet, de le kellett magamról terelnem annak a gyanúját, hogy nem olvasom az újságot.

A kakis büntetőbunka


2004. február 22.
to: Ezra

Ezra egészen kreatív volt a tanárok megviccelésében. Mondjuk lehet, hogy jobban járt volna, ha ezeket a felesleges energiáit valami éptőjellegű munkába teszi, és nem olyanba, amiből csak rosszul jöhet ki, de ő tudta.
-Oké, ezek tényleg egészen jól hangzanak. Azért Campbell és Brown fejét megnéztem volna, amikor mindketten beugrottak a szerelmes levélnek. Kinek a nevében küldted? Thompson professzorében? Bele tuti mindenki bele van zúgva.
Smith-hez persze komolyabb előkészület kellett, mint egy konfettibomba, de azért kíváncsi voltam, Ezra mire készül a bájitaltan tanárral szemben.
-Titok, hogy mire készülsz, vagy elmondod, legalább nagyjából, hogy mit tervezel Smith ellen? - kérdeztem kíváncsian. Ezra biztos lehetett benne, hogy sose árulnám el, én neki szurkolok.
Inkább áttértünk a kviddics kérdésére:
-Azért remélem meghívsz majd egy újabb körre, ha te nyersz. - kacsintottam rá, és újabb kérdés merült fel bennem:
-Ha ennyire szereted a kviddicset, te miért nem játszol? Levezethetnéd így is a felesleges energiáidat.
Végighallgattam Ezra véleményét az újságról, reméltem, hogy néha még olvassa is. Sokan gondolták róla, hogy egy lány-újság vagyunk, mert a főszerkesztőség lányokból állt, de valójában nagyon sok témával foglalkoztunk, amik a fiúkat is érdekelhették. Ezra viszont adott egy jó ötletet:
-Ez a pályaválasztás jól hangzik, köszi az ötletet. Lehet, hogy jövőre indítunk egy ilyen részt is. Idén a tanárinterjúk kitöltik minden időnket. Annyira gyorsan elmegy az idő két szám között, néha csak kapkodjuk a fejünket. A többiek meg most kapkodják a fejüket, mert nem tudok nekik segíteni, mert hippogriff trágyát kell lapátolnom. - fintorogtam.
-Nyugtass meg, hogy ez a szag egy idő után lekopik rólam. - szagoltam bele a levegőbe.
Mondjuk eszembe jutott, hogy ezzel a szaggal egész jól lehetne bosszantani Nora Nareket. A legközelebbi közös óránkon majd közel ülök hozzá, hadd szagolgassa a hippogriff trágyát.
Közben egész jól fogyott a mai kupac, Hagrid biztosan boldog lesz, hogy eltüntettük - főleg Ezra - a nagy adag kakit.

Csak a szokásos

2004. február 22



To Thessa

Már a trágya halmom végét lapátoltam, mikor visszagondoltam arra az estére, amikor a két macsó tanár összevitatkozott, melyikük küldhette a levelet. Merlinre, azt hitték a másik beleszeretett, nagy nehezen jöttek csak rá, hogy én voltam. Na jó, azért Hóborcnak nagy köze volt ahhoz, hogy kitudódott a jelenlétem. Jó volt őket megviccelni, meg sok esetben szeretem, ha tudjátok ki az elkövető, de most lehet jobb let volna megbújni az árnyékban.
- Oké, ezek tényleg egészen jól hangzanak. Azért Campbell és Brown fejét megnéztem volna, amikor mindketten beugrottak a szerelmes levélnek. Kinek a nevében küldted? Thompson professzorében? Bele tuti mindenki bele van zúgva. – Érdeklődött Thessa, mire felnéztem a mennyezetre és gúnyos mosollyal az arcomon válaszoltam.
- Nem írtam nevet. Elcsentem valamelyik lány kölnöjét és azzal fújtam le a borítékot. – közöltem a tényeket nemes egyszerűséggel arcomon még mindig a derűség jeleivel.
- Titok, hogy mire készülsz, vagy elmondod, legalább nagyjából, hogy mit tervezel Smith ellen? – kí-váncsiskodott tovább, mire én megadóan sóhajtottam egyet.
- Legközelebb egy könyvet kap ajándékba, amit, ha kinyitnak kellemetlen meglepetés éri azt, aki belenéz. – kuncogtam megjátszva. – apró chilis kofettik az arcába. Úgyse mosolyog soha, hát eztán sem lesz miért. – kacsintottam a lányra, majd ismét egy nagyobb halomtól szabadítottam meg az előttem lévő füves területet. Néha fogtam a talicskát eltoltam a szükséges helyre a trágyát, kiöntöttem és kiürítve toltam oda közénk, hogy ismét feltölthessük a következő adaggal.
- Ha ennyire szereted a kviddicset, te miért nem játszol? Levezethetnéd így is a felesleges energiáidat. – témázgatott a lány, mire én felvontam a szemöldököm és egy pillanatra abba is hagytam a la-pátolást.
- Felesleges energiák? Festek, tanulok és a csínyekkel ki foglalkozik te lány? – játszottam meg a sértődöttet, majd széttártam a kezeimet. – Fogadni és nézni kevesebb időbe és erőfeszítésbe telik, nem is vagyok valami jó benne. – tettem még hozzá engedékenyen, majd végighallgattam panasz-kodását arról, hogy itt kell töltenie az időt ahelyett hogy most is a furkászon dolgozna.
- Nyugtass meg, hogy ez a szag egy idő után lekopik rólam. – szagolgatta a levegőt Thessa, mire én csak megrántottam a vállam. – Engem nem zavar. – tettem hozzá, mikor Hagrid megjelent a távolból és már messziről üdvözölve kiáltozott, hogy mára eleget tettünk, letudottnak tekinti a büntetőmunkát.
- Egy öröm volt. – mosolyogtam a lányra, majd elköszönve tőle elindultam, hogy kipróbáljam, vajon el lehet-e tüntetni a szagot, vagy ketten fogjuk idegesíteni Norát a következő órán a Hipogriff fekáliával.

Köszönöm a játékot, a helyszín szabad!