Konyha

[⌘ Pizsiparti ⌘]

⌘ Pizsiparti ⌘

☾ 2003. 09. 24. ☽

Sokáig kellet ma tanulnom, mert levoltam maradva a tananyaggal. Láttam mikor Sandy kiosont, én ekkor kezdtem bele még csak egy leckébe amit át kéne olvasni. Gyorsan olvastam és próbáltam oda figyelni, hogy jegyezzek is meg valamit, nehezen koncentrálltam de legalább elolvastam, ezután belebujtam a lila pizsamámba és egy ugyan olyan fürdőköppenybe. kimentem a klubbhelységből és lassan nesztelenül haladtam a konyha felé remélve, hogy nem találkozok senkivel. Már a konyha közeléba hallottam, hogy bent nem egy halk buli van. Benyitottam. A lányok az asztal mögött a fiúk velük szemben mindenhol liszt és csillámpor.
- A legjobbkor jöttem... Csá bátyóóó- Intettem oda Flornak miközben a lányokhoz, becsusztam az asztal mögé. Hill-t is megláttam, tiszta csillám volt és viccesen nézett ki.
- Hill úgy döntöttél, hogy csillámpóni leszel? Remélem nem késtem le semmit..- KIabáltam át Hill-nek majd, szóltam oda mókásan Lolának. Ezzel együtt egy mellettem landolt sütit gyorsan bekaptam.

Éjjeli zavargás
~ 2003. szeptember 24. ~


muhaha

A lányok azt hiszem kissé érzékenyen vették, hogy a cuccaik tönkre mentek, de én is koszos voltam mocskos és lisztes, és ez a fekete cuccomon persze jobban meg is látszott. Csak röhögni tudtam, én is kapni akartam a tortából, amit Flor kapott, mert másnaposnak, de finomnak nézett ki.
- Jó a sminketek, lányok - kiáltottam feléjük miközben behúzódtak a barikád mögé, engem meg pofántalált egy mézes csillámos valami. - Most már nekem is van - röhögtem fel mert biztos hogy jól festhettem mézes rózsazsín csillámmal beboprított fél pofázmánnyal.
- Jön a nehéztüzérség! - kiabáltam teljes beleéléssel, mint ahogy kviddics közben szoktam.
Szalutáltam egyet katonásan, és szélesen elvigyorodtam, és megfogtam a tejet, amit leemeltem az asztalról, még jó, hogy itt voltak kéz alatt a hozzávalók, és elkezdtem locsolni, mindenfelé, és hogy kellően drámai legyen a dolog még tettem egy egész fordulatot is, mert hát vitt a hév, a ritmus a flow. Aztán eldobtam az üres tejes dobozt, és rmeéltem, hogy letudta a szent kötelességét és mindenki tejes lett aki csak a közelben volt. Felkaptam egy fakanalat és megindultam Theresa felé, hogy kergetve megcsapkodjam vele a fenekét, mert... Az vicces.
- Csá Heni. Az vagyok, csillám unikornis és a bökőmmel kergetem Therestát - válaszoltam Henriette-nek röhögve lóbálva a fakanalat

csajbuli
▪ 2003. szeptember 24. ▪

Mindenki

Hirtelen cselekedtem, mint minden igazi férfi, én is kiálltam a társam mellett, bevetve a legkomolyabb harcieszközöket. A kakaóport és a tejet – ez utóbbit reményeim szerint persze Hill vonzotta be az akcióba. A kakaópor gátlástalan egyszerűséggel repült éppen Lola arcába. Nora persze az arcomba dobott egy újabb adag trutyit. Ahogy elfordultam egyenesen a hajamba tapadt. A szép, Smith bájitalával kezelt hajamba.
– HÁT EMBER VAGY TE?! – kiáltottam rá és elvettem tőle a tésztás edényt, legalábbis megpróbáltam, de nyilván rászorított. Miért is ne tette volna? Biztos félt, hogy bosszúból az egészet a fejére borítom. Aztán ráadásul még Bailey is rám kent valami ragacsot, de ettől csak még inkább rángatni kezdtem a tálat. – Mindenkinek vége! – Jelentettem ki drámaian. Ezen a ponton Florián Lá Félj*, a gonosz énem színrelépett.
– Nem teheted tönkre a frissen rendbeszedett hajamat! Add már ide!! – Rángattam a keverőedényt tovább. A húgom érkezésére nem is tudtam reagálni a drámai helyzetben.

*Köszi Merel a tippet
 

after-after party

mind
2003. szeptember 24.

Aludtam. Álmodtam, de a talpam alatt hideget éreztem, mintha vízben járnék, hiába álltam egy színpadon. Le akartam nézni, de nem ment. Ráadásul a testem, mintha ösztönösen mozdult volna. Nem tudtam irányítani. Nem tudtam irányítani… és valami kattant. Valami hangok, zaj, mintha csak a koncertemen tombolnának.
Aztán jött valami hideg.
Összerezzentem és kinyitva a szememet rájöttem, hogy nem koncerten vagyok. A koncertem után after party után a kastélyban még mindig. Ráadásul a konyhában, ahol valaki éppen arcon tejezett.
– Mi a pöcs? – Pislogtam, miközben még a szempillámról is fehér folyadék csöpögött. Nyilván megint alvajáró voltam, de hogy lyukadtam ki éppen a konyhában? Odahaza persze volt, hogy az erdőig is elsétáltam, aztán arra keltem fel, hogy eltaknyoltam a sárban.
– MIAPÖCS? – Ismételtem meg, felfogva, hogy az arcomon az tényleg tej.

Én csak egy kis sütit akartam…

 2003. 09. 24.
To all music

Éjjeli idő szerint akárhány óra van, a lényeg, hogy Ezra nem tud aludni és valami édesre fáj a foga. Egy kis süti, suttyomban egy fánk vagy valami édes tej, teljesen mindegy, kell valami esti nasi, ami kiüti olyannyira, hogy el tudjon aludni. Kipattant, véres szemekkel csoszog a folyosókon, gyakran jár ki a konyhába falatozni, vagy kávét inni, máshogy nem teheti meg, ugyanis ez a fajta káros szenvedély számára még nem elérhető, legalább is nem legális tekintetben.
Meg is látja az említett helyiséget, azonban furcsa zajok szűrődnek ki onnan. Hunyorogva közelít, Hugrabugos talárják magára igazítja, óvatosan kezd el lopakodni. Talán a manók kezdtek bele megint lázadozásba, vagy veszekednek egyet? Esetleg valakik megdézsmálják az éléskamrát? Néhány hang ismerős számára, lányok és fiúk egyaránt keverednek a furcsa orkánban, mi fülében most zavaróan cseng. Már épp az ajtóhoz érve azon gondolkozik bekukucskál, de ahhoz már túlságosan is érdekelte, mi folyhat odabenn.
Hirtelen ugrott elő az ajtó mögül széttárt kezekkel, aminek köszönhetően a talár szétnyilt és láttatni engedte Superman-es pólóját és hosszú nadrágját. Előtte egy másik alak állt, aki úgy tűnt, szintén azon morfondírozik, hogy került oda.  
- Mi a… - kérdezte volna meg, mikor egy kóbor tészta darab arcon trafálta és hátrállni kényszerült pár lépést visszafelé.

♥csillagpor♥

I eat cake, because it’s somebody’s birthday somewhere.

pretty : red velvet ♥ vibe: arcadia

2002. 09. 24.

Valami oknál fogva eltalál a tejsugár és úgy nézhetek ki, mint egy moslékba esett szamár. Utáltam nedves lenni, mármint elázott és minden is, a hajam pedig teljesen kétségbeesetten tapadt a fejemre. Egyre jobban ideges lettem, és örültem, hogy Melrin segedelmével Len éppenséggel máshol töltögette el - meg talán másvalakivel - az éjji csendet és nem lát ilyen aggasztóan. És még valami más is eltalált, a homlokomra  került egyenesen a tészta.
Persze Lola nagy amazonos mozdulatokkal az asztalt felborította, én viszont nem tudtam foglaklozni senkivel sem, mert Florian az arcomba üvöltött. Az enyémbe is meg a Sandyébe is. Elszaabdult a káosz én meg MOCSKOS VOLTAM ÉS KOSZOS! Meg mérges. Na nem, én nem fogok a fedezékbe húzódni, ha kell hát harc közben halok meg, meg mit tudom én, de megbosszulom a csodás testem és a hajam. Elkezdett velem kiabálni és a hajáról magyarázni. A HAJÁRÓL. Rámarkoltam a tálra és persze nem akartam, hogy elengedje, még mit nem.
- Miattad lettem koszos és tejes, és így még össze se futhatok így a folyosón Lenn...oardoval - magyaráztam mérgesen, aztán hirtelen elengedtem a tálat, hogy a lendülettől megtántorodjunk. Ha azt hitte megijeszthet a kiabálásával, hát nem fog. Hirtelen nem is figyeltem a többiekre, se arra, hogy kik meg mik nyitottak be, egyszerűen csak bosszút akartam állni mindenért amiért csak lehetett. Aztán csak felkaptam egy adag lisztet és az egészet a csodálatos és értékes hajára zúdítottam. Már csak egy rongy kellett volna, amivel arcon tudtam volna csaplkodni. Amúgy is kinek képzeli magát hogy csak úgy lekiabálja a fejem?!

[csajbuli, csajbuli, csajbuli]

csajbuli, csajbuli, csajbuli
2003. szeptember 24.

mindenki

Flor dühös arca nem Hulkra emlékeztet, inkább egy fiúra,a kitől elvették a ..nem tudom, a kisautóját? Embervagytee...valamiért kifejezetten jól esik kicsit kicsit bosszantani a la Fay fiút. Reakcióként csak felkacagok. Lennnoardno nyilván Len, de nincs idő odasúgni hogy szép mentés, inkább igyekszem hamar fedezékbe vonulni a csajokkal. Egy kis tálka tésztát még magamhoz veszek, mert egészen megéheztem a nagy izgalomban. Kikandikálok, majd visszabújok, és amikor lehetőségem adódik, dobot egy tészta gombócot. Hééééj...várjunkcsak...Norára nézek, az arcom halálsápadt lesz.
- Ezra? Végignézek  a valaha szép hálóingemen, és a tésztás csillámos hajamon...jaj, ne, nem így képzeltem, ez nem éééér..nem láthat meg íígy..pont ííígy...franos franc..Francos fiúk. Gyúrok egy nagyobb tésztát, és Hillnek célozom, majd igyekszem gyorsan lebukni, talán nem vesz észre..végólis ennyi tésztávaé a fejemen egy olasz tészta szellemhez hasoníltok. PŐ meg..ajj, milyen helyes most is..

A kajacsata meglepően gyorsan beindult, és egymásnak mentek a fiúk és a lányok. Annál jobban meglepett, hogy Hill rám támadt, egy... fakanállal? Miért pont egy fakanállal? Az tényleg kemény. Úgyhogy nem tudtam más tenni, mint elkezdeni futni előle.
-Az vagyok, csillám unikornis és a bökőmmel kergetem Theresát. - hallom magam mögött, én meg röhögve, de hitetlenkedve, a fejemet rázva menekültem Claus elől.
-Hé! Hagyj békén azzal a fa izével! Ne így bosszuld meg a kviddics edzést!
Persze továbbra is kerget, én meg elcsúszok egy tortamaradványon, és felbukdácsolok. Ráadásul valami puhára esek, amiről nem tudom eldönteni, hogy egy társam, tortatészta maradvány vagy esetleg egy éppen arrafelé kolbászoló házimanó.
Reméltem, hogy nem esett senkinek sem baja, és nevetve fordulok Hill felé, hogy követ-e, kihasználja-e a szorult helyzetemet, vagy inkább keresett magának egy másik áldozatot.
Mindenesetre elég nagy kalamajka és katyvasz támadt az egész helyzetből. Nehéz átlátni, hogy ki mit csinál, egy biztos, mindenki tiszta kosz, liszt és tészta. De így a földről nézve elég jól néz ki mindenki.
Egyszerűen csak az jut eszembe, hogy ebből még egy egész jó cikk is kikeredhet.

A megjegyzésem úgy tűnik, beleveszik a káoszba, de hé, beleveszik a káoszba. Mit akarjak ennél többet?
Büszkén vigyorgok, ahogy Millerből kibújik az áálat, és egy egész asztalt felborít - aztán meg is teszi magát a várkapitányának. Megnyugodhatok immár, a következő generáció számára is jó kezekben van a Roxfort. Ennek örömére mi mást is tehetnék, mint hogy ma hűségemet fogadom ennek az oldalnak, és bevonulok Asztalvár védőjének magam is, onnan katapultálva a következő kanál mézet már.
Apropó minden elismerésem annak, aki az előzőt még röptében megkeverte csillámmal is, az biztos valami elementális kombónak számít.
Az ellenséges Nehéztüzéreket is el kell ismerni: a tejesdoboz maga ugyan nem talál képen senkit - a magával húzott tejcsóva azért igen - de ahogy a doboz landolt, mögöttünk, közvetlen az asztalmellvéd mögött, széttoccsanva beterített ott mindenkit tejjel, akik eddig megúsztuk volna.
Következő berzerkerként Narek lép elő, egy fiú ellen kötélhúzni a tésztás tállal azon, kinek a haja ment tönkrébb.
-Aranyom, ugye tudod, hogy itt mindenki az eleje óta fülig kajás már rég?

Pizsiparti
2003. szeptember 24.

   

gramofon

- Juhú, erősítés! Pont a legjobbkor - örültem meg Heninek, aki ugyan odaköszönt a tesójának, de hát végülis ez egy baráti csata volt, nem?
Everfen pedig mint egy tapasztalt harci veterán vetődik be mellénk. Igazi megtiszteltetés. Tanulok tőle mindig. Küldjük a mézes csillámporos lövegeket, de Hill aztán bedobta a nagy bombát. Úgyhogy most már tejben -esetemben kakaóban úszunk. És még Tessát is elfenekelte. Először tejbe-vajba fürdetik az embert, de aztán jön ez - hát ilyenek a fiúk… Segítenem kéne, de eltűnnek a szemem elől, ahogy Tess elcsúszik valamin. Én meg a tejtől csöpögve azt is alig látom.  Mi a tartós smink tesztje, ha nem ez?
Feltűnt, hogy Florian is teljesen kikelt magából, mint valami zöld csillámos szörny, és ráadásul a barinőmmel huzakodik, szóval úgy gondoltam, besegítek.
- Senki sem kiabálhat így Norával! - fújtam. Ha Nora nem hajlandó biztonságba menekülni, hát én se fogok itt csücsülni. Hátracsaptam az arcomba lógó, tejtől csepegő tincseket egy laza mozdulattal, belemarkoltam egy csillámkupacba, aztán kiugrottam a fedezék mögül, hogy újabb rohamot indítsak.
De végül a támadás célt tévesztett. Mert ott volt az a két srác… Hogy kerültek ide? Az egyik Ezra, a másik meg nagyon ismerős volt, de ebben a szürreális helyzetben csak az tudatosult bennem, hogy eddig nem volt itt, de fiú volt, én meg arcon küldtem egy marék csillámmal, mikor épp tátott szájjal bámult.
- Pizsiparti - válaszoltam neki tudálékosan, mintha a jelenetből ez egyértelműen következnék, és miközben potyogott körülöttünk a csillámporeső, közelebb hajoltam hozzá, hogy rájöjjek, ki is ez a csinos, csillámos pofika, mert tuti láttam már.
- Te vagy az az énekes… - gyanúsítottam meg összehúzott szemekkel, somolyogva, de aztán beugrott, hogy én itt épp a barinőmnek próbálok segíteni, szóval a másik kezemben maradt konyharuhát meglendítettem, aztán elkiáltottam magam.
- Csajszi! - Majd a gombócba gyűrt textilt odadobtam neki, mint valami kvaffot, hogy ha elkapta, ízlés szerint használja.

[- Ugye tej ez a fehér valami!!??-]

Flor teljesen kikelt magából ami vicces volt, tiszta csillám is voltam, ami miatt kissé bosszús voltam és mivel jobb ötletem nem volt az éppen betoppanó azthiszem mardekáros fiút céloztam meg, egy nagy adag csillámos valamivel, ami kifejezetten finomvolt... Theresa menekült Hill elől én meg úgy érzem, hogy egyre jobban felpörgök az eseményektől, és hogy nem kellet volna tanulni. Nora  abátyámmal harcolt én meg azthiszem mégjobban felidegeltem az a fiút. Menetközben Ezra is betoppant, bár én maradtam annál, hogy csillámos valamivel dobálom, a srácot. Közben a lila pizsamám valahogy piros és rózsaszín lett, a hajam tiszta liszt és remélem tej.
- Ugye tej ez a fehér valami!!??- kiabáltam és reméltem a helyeslő választ. Közbe Sandy teljesen zavarban volt legalábbis én ugy láttam már amennyire láttam, de hogy most Ezra vagy az a sráv tetszett neki azt nem tudom.

Éjjeli zavargás
~ 2003. szeptember 24. ~


muhaha

- CSÁÁ CHAARLIEE, HÁÁTEEEEE? - kiabáltam a haver felé, miközben szerintem azt se fogta fel, hogy miféle bolygón van. Aztán felbukkan Ez is, aki szintén nem volt a helyzet magaslatán. Mielőtt hátra lépett volna, és engem megit eltalált valami a hátam közepén a kezébe adtam egy másik fakanalat.
- Harcolj! - magyaráztam és behúztam a tömegbe, kissé meglökve a lányos asztal felé, ami valami bunkerré vált. Amúgy is folyton hülyeségeket csinált a tag, gondoltam feltalálja magát. - Kűzdj, Flor! - magyaráztam neki.
Theresat kergettem, aki csak vihogva nyargalt el előlem, lehet hogy élvezte is a törődést, de aztán a nagy rohanásban eltaknyolt, én meg erre nem voltam felkészülve és átestem rajta, magammal rántva a csillámfutárt egy hatalmas bizarr löttyös tócsába.  Csak röhögve felkeltem és felrángattam a csajt is. Már csak Alf kellett volna ide, megnéztem volna, hogyan háborodik fel, amiért koszos lesz a haja meg az arca.
- Mégis mi lenne, Heni? - kérdeztem vigyorogva, aztán cska úgy találomra felvettem egy szottyadt  körtét a tálkából és célozni készültem vele.

csajbuli
▪ 2003. szeptember 24. ▪

Mindenki

Charlie belépője határozottan megkoronázta az esemény. A MIAPÖCS felkiáltás megtöltötte a konyha zűrzavaros morajlását. Ezen pedig a furcsa szétnyíló taláros Ellsworth sem segített. Szerencsére volt rajta ruha. Nem szívesen néztem volna szembe a gilisztájával. Nem figyeltem eléggé Nora szövegelésére, ezért mikor elengedte a tálat, megtántorodtam, majd a hátsómra esve letaroltam megint valakit. Ezúttal nem láttam kit.
A tál persze az én kezemben volt, így annak a tartalmát egyenesen Nora felé öntöttem. – Miattad lett koszos a hajam! A hajaaam! – Kiáltott ki belőlem a gonosz alteregóm. A támadásom hiába való volt, mert Narek a következő mozdulatával már a lisztet a fejemre öntötte, én meg csak morogni tudtam: – Kikezdtél Florián lá Féljjel és most véged.

after-after party

mind
2003. szeptember 24.

Káosz. Hill üvöltött.
Nem csak simán a konyhában voltam tejesen… hanem valami háborús övezetben. Nyeltem egyet, de aztán kiszakadt egy ásítás is, hát alig álltam a lábamon. Megindultam előre, hogy valahol megpihenjek, de aztán tettem előre két lépést, neki mentem valami félig afro, félig ázsiai csajnak, akit már láttam korábban. Az arcomba szórt valami csillogó vacakkal, ami a tejen megült a szempillámon.
– Hello… tejben fürödtem… – pislogtam rá álmosan. Majd ásítottam még egyet és álmatagon szó szerint rádőltem. Énekesnek nevezett, ennyit még hallottam, mielőtt kilapítottam a testemmel. Aztán csak horkolni kezdtem.

Én csak egy kis sütit akartam…

 2003. 09. 24.
To all music

Kiabálás, ordibálás, kacagás. Jelenleg fülére hagyatkozhat a fiú, ugyanis arcáról a ragacsos tésztát még nem sikerült teljesen levakarnia. Floriant látta, ahogy Norával küzd egy tál valamin, közben a hajáról magyaráz valamit, az asztal mögött megbújt még pár alak, legalábbis a fejük búbját látta meg. Talán Hill és Lola is itt van, de mintha Henriette hangját is hallaná. Megtörli a képét és óvatosan beljebb oson, leemelve az asztalról egy edény fedelét és azzal próbál védekezni, végül hirtelen a kezében terem egy fakanál is és Hill kiállt rá harcra készen, próbálván őt feltüzelni.
- Uram, igen uram! – válaszolt majd lökött is rajta egy jókorát és ekkor pillant be az asztal mögé, ahol Lola, Merel, Sandy és Theresa tartózkodtak. El is kalandozik, ahogy meglátja a szőke leányzót szexi hálóingjében, még azzal a kevés csillámos tésztával a fején is, mint mindig most is szép volt.
- Tyűűű… - kalandozik el a látványon, mielőtt ő lebukott volna vissza az asztal alá, de ez öreg hiba volt, egy nagy adag kakaópor landolt a fiú arcába, Lola pedig némi csillámporral kombinálta előbbit, a fele pedig a tátva maradt szájában kezdett el felolvadni a látvány okozta nyáltól.
- De fekfi… - motyogta még mindig alélva, alig hallhatóan, porzó arccal.
- Fia Fandy. – Integetett nem foglalkozva azzal, hogy az arca szép lassan csillogó kakaóvá válik a tejtől, a kakaóportól és csillámtól. Kakaóarcú CsillámEzra.