Trófeaterem

A Trófeák Terme a Roxforban megszerezhető trófeákat, címeket és a kitüntetett diákok és tanárok neveit rejti magában. Ide minden diák bejöhet. Elég gyakran előfordul, hogy egy-egy diák pucolja fényesre az itt őrzött serlegeket büntetőmunka címszó alatt... Nos... ez egészen fárasztó munka, szóval nem véletlen, hogy utálják is rendesen... mint általában a büntetőmunkát...

[ღ Spontán varázslackék ღ]

ღ előzmények ღ

ღ ruci ღ

ღ Spontán varázslackék ღ

Noah

(2001. december 13.)

ღ anrion undómiel ღ

- Ki tudja. Lehet valójában animágus és amúgy vígan szexel faltól-falig Friccsel, mikor senki se látja.  Madam Cvikker kurva dühös lesz, ha egyszer rájön. Ajh látnom kell azt a balhét! - Noah rendkívül jól tudja magát szórakoztatni. vagyis azt hiszem ez ilyen túlélő dolog lehet elvégre szegény olyan sok büntetőmunkát kaphatott már, hogy bele is halhatott volna az unalomba. Vagy csak sokkal életvidámabb és ilyesmi, mint te, Sophie. Vagy mind a kettő. Igazából nagyon is irigyelem tőle ezt, azért néha én eléggé be tudok hülyeségeken pánikolni.
Egyébként meg... Ufh Frics és Mrs. Norris szexel. Hát nem tudom, azt hiszem nem kellett volna elképzelnem, és az arcom is fintorra húzódik, miközben a gondolatra én is bepirulok. Valahogy másokat eléképzelni szexelni eleve olyan illetlen, nem? Olyan mintha gondolatban kukkolnám őket, jaj. és amúgy is ez a kép, jaj a gondolati síkon létező szemeimet kiégette a kép. Brrh.
- Ugh. Hát, nem is tudom, mennyire jó látvány az ő kettősük - motyogom majd inkább csak belevetem magam a pálcákba és a forrócsokikba, hogy a gondolataim elterelődjenek ettől a kegyetlen és kísértő képtől, mert ahhj.
- Hát ez nem megy neked, Baba - rőhög ki a totálisan béna arcomat látva, én meg megadóan igyekszem meggyőző fejet vágni.
- Pedig ha megfigyeled majdnem olyan vasálarcos az arcom, mint Pitonnak - a dolog kedvéért még a hajamat is lelapítom, nem mintha annyira hasonlítanék Pitonra, akitől amúgy rettenetesen féltem, és mégis rettenetesen sajnáltam, hogy meghalt, mert nem tudom. A halál szomorú dolog.
- Hogyan szeretnél megbüntetni, Vöröske? - kérdezi én meg hát a szokásosan pirulok, meg ilyenek. Azért nem vagyok annyira ma született bárány, hogy ne értsem a célzást meg ilyenek. Mondjuk amennyire Teddy védte ezt a fajta ártatlanságomat vagy micsodámat, Noah pontosan annyira rombolta képletesen szólva.
- Hátőh, mondjuk. Mondjuuuuk. Azzal büntetnélek, hogy legközelebb nem adok neked forró csokit - mondom halálosan komoly arccal hatásosan belekortyolva a bögrémbe. - Ha meg olyan büntetést szeretnél, keress valaki olyant, akitől olyanféle büntetést olyan módon kapsz. - Az év mondata, köszönöm, köszönöm.
A következő pillanatban felgyorsuilnak az események és a golymókot üldözöm, egy ideges Noah és és jómagam szokásos mnajrézós társaságával együtt. Ahogy követem a csipogást, és Noah dühének vörös gőzölgését, igyekszem a futó tempóját követni, de egek, kviddics ide vagy oda, ott seprűn kell ülni, én meg nem vagyok egy futóbajnok. Mondjuk ha egy dühös cerebusz vagy megvadult autó üldözne akkor más lenne, de amúgy meg jóég... elfelejtettem levegőt venni szaladás közben meghaloook.
- Váháháárrj meggg - susogok utána, majd ahogy beérünk a Trófeaterembe, az oldalamra szorítom a kezem. - Jesszusom Noah, te előző életedben mni voltál? Gepárd? - lihegem, majd halkan szuszmogok, mint aki mindjárt idehal instant tudőkiesésben.
- Talán előbb találjuk meg - nyögöm ki a választ az előző kérdésére. Majd miközben Noah bosszúsan káromkodik én körbejáratom a tekintetemet a Trófeateremben. - Lehet bebújt a vitrin mögé egy serlegbe? - kérdezem, majd fülemet hegyezve közelebb lépek a serlegekhez, és végignézem őket.
Nem tudom meddig leskelődünk, de aztán halk csilingeléses koppanást hallok, ahol az egyik serleg lefordul a földre, és az egyik pedig epilepszia rohamot okozóan villog.
- Ott vaaan!

[Sophie]

★★ Sophie ★★
2001.12.13

- Inkább nevezném emlékezetesnek. - Macskásan megnyújtózik felfelé, láthatóan baromi elégedett magával, amiért megint megfelelő síkra terelte a lány gondolatait. Felvehetnék az X-Men suliba is, speciális szuperképességei vannak zavarkeltés terén mindenféle értelemben.
- Pft, na nemár. - Neveti el magát Piton említésére. Ő nem táplált különösebben mély érzelmeket az ex bájital/SVK tanár/igazgató iránt, pedig önmagában mindkét tárgyat imádta. A negyedik évben mondjuk a Sötét Varázslatokat kevésbé, valahol a "K" kivédés helyett kínzássá változott és valamiért ez nem lopta be magát a szíve csücskébe. Nem olyasmi, amire vidám hangulatában akár egy másodpernyi időt is hajlandó pazarolni jelenleg.
- Megafrancokat, az neked házastársi kötelességed, Asszony. - Közli jelentőségteljes hangon, még meg is emeli az állát, onnan pillant le a lányra. Persze aztán felkunkorodik a szája, mert a komoly arc ezzel a szépirodalmi mondattal azért nem engedélyez holmi pókerarcokat.
- Bámulatos a szókészleted, Vöri, le vagyok nyűgözve. - Vidám nevetése kitölti a termet és meg is marad ott emlékül az utókornak.

Hallja ugyan a lány hangját futás közben, ám nem reagál rá, berobban a Trófeaterembe és csak ott torpan meg. Mondjuk, hogy bevárja a lányt, de a valóság inkább csak az, hogy fogalma sincs róla merre forduljon az ezerszámra illegő rejtekhelyek között. Merlin az égben. Miért nem választott valami tök snassz nyuszit háziállatnak?! Akkor legalább... várjunkcsak. Nem is választotta háziállatnak. Sok fejfájást okoz neki ez a kis kölcsönállat.
A megjegyzésre nem reagál, ellenben előrébb sétál nesztelen léptekkel és próbál valami mozgást, vagy hangot kiszúrni a zihálós csendben. Méghogy csend...
- Hiába találjuk meg, ha csak úgy eltűnik. - Mormogja halkan és közben azon gondolkodik, legutóbb mennyi idő lehetett, amikor Sebastiannel beszeszélyeskedték magukat az átjáróba. Elvesztette az időérzékét, de talán... mondjuk egy fél óra? Reálisnak tűnik.
- Baromi sok serleg van itt. - Közli megnyúlt képpel, ahogy megindul a lány szavainak hála a vitrin felé. Mintha látna valami mozgást? Gyanakvón méregeti azt a bizonyos serleget és nagyon. Nagyon nem boldog. Nem most látja először a kecses, üvegformát, mely a sok fényes szarság mellett igazán különlegesnek hat: mintha a hajszálvékony üvegfalak mögé beszorult volna egy egész vízi világ, vannak ott miniatürizált kákalagok, sellők, vízicsikók, tengericsillagok és egy kisebb kupacnyi medúza áttetszőn is színesnek ható körében a hatalmas tintahal, mely úgy uralja a kupát, mintha az személyesen neki szólna. Noah tudja értékelni a halvány türkizszínben derengő látványt még akkor is, ha meglehetősen kellemetlen emlékei vannak róla. Mikor legutóbb suvickolnia kellett, véletlenül felborította és a kupa elárasztotta a trófeatermet... Ugye nem...
- NEee! Rossz Fahéj! Rossz! Nem! - Próbálja nevelni a pórul járt állatot, mert ő még látja, ahogy a kis szaros villódzva egyensúlyozni kezd a lentről elérhetetlen kupán...
- Hát persze. - Hallatszik, ahogy nagyot sóhajt, még zsebre vágja mancsait a talárban, a fejét hátraveti, a következő pillanatban pedig telibe találja egy kisebb vízesés, ahogy a kupa felborul a magaspolcon. Emberünk lehunyja a szemét, sztoikus nyugalommal tűri a nyakába zúduló eseményeket, még oda is tartja az arcát, mint akinek már minden is mindegy.
Halk visítás csipogó hangja ömlik bele a zuhatagba és a villódzó, csuromvizes törpegolymók a fején landol keresztbe álló gombszemekkel. Noah nem látja, de a hátára fordult kis dög ezen a ponton hirtelen méregzöld árnyalatot vesz fel és a következő pillanatban egy vékony kis "blöeh" hanggal szappanbuborékokat kezd hányni a mennyezet felé. A dolog pozitív oldala, hogy miután "kihányta" magát, Fahéj a hasára fordul (vagy hát feltételezhetően arra) és kirázza magából a vizet, aminek hála egy, a szokottnál is nagyobb fluffgombolyaggá válik immár a megszokott rágógumirózsaszín árnyalatban. Az árnyoldala pedig... ahogy Sophie követi pillantásával az egyik nagyra nőtt szappanbuborékot, az hirtelen szétdurran - Mrs. Norris orrán.

[ღ Spontán varázslackék ღ]

ღ ruci ღ

ღ Spontán varázslackék ღ

Noah

(2001. december 13.)

ღ anrion undómiel ღ

- Megafrancokat, az neked házastársi kötelességed, Asszony - szólal meg Noah, mire én drámaian a csípőmre teszem a kezemet úgy dőlögetek kicsit jobbra-balra.
- Áhá, csak aztán meg ne billenjen a könyököm mellett a méreg fiola - nyújtom ki rá a nyelvemet, majd el is nevetem magam. Valahogy nem tudom elékpezlni, hogy bárkinek is ártanék, de azért a szórakozás kedvéért.
Aztán ahogy dühös vérnyúlként veti magát utána a csipogó golymóknak, én meg csapot papot, pillecukrot és forrócsokit hátrahagyva loholok utána. OKé, hogy legtöbbször menekülök az éles varázspárbaj és egyéb konfliktusok elől, de ahogy Noah szalad az meghaladja a Milenium Falcon sebességét is. Én meg csak egy átlagos sebességű, átéagos motorral hajtott izé vagyok hozzáképest, aki lassan a tüdejét is elhagyja félúton.
A trófeateremben visszaintegetnek a serlegek és az egyéb kütyük, amiket még én is pucoltam a lázadó ifjú éveim elején, amikor direkt nem vittem pálcát az órákra vagy nem vettem fel egyenruhát.
- Baromi sok serleg van itt - állapítja meg, én meg lehangolóan sóhajtok, hogy hát igen, baromi sok serleg van itt. Végül is egy több száz éves épületről van szó, ami csak úgy szüli kifelé magából a varázslógéniuszokat, vagy mi. Elhaladok a kupák és vizes vitrinek mellett, hogy aztán az ijedségtől majdhogynem Noah nyakába ugorjak, mert valami koppan és csörren, és aztán már csak azt látom, hogy Noah egy Buddha nyugalmával tűri az instant zuhanyt, ami teljesen eláztatja.
- Óh, jaj, izé, megszárítalak mindj... - motyogom miközben végigtapogatva magamon előhalászom a pálcámat és Noah felé tartom, és meg is mosolygom Fahéj buborékhányását, de aztán a mosoly leolvad az arcomról, helyette kikerekedik  aszemem, mert egy reszelős elégedetlen fújás és nyivákolás kettévágja a békésnek tűnő Trófeaterem csöndjét.
- Jaj. Ó jaj - sóhajtok fel, amint Mrs. Norris felborzolja a bundáját, bepúposítja a hátát, és felkészül, hogy Frics hívó hangokat hallasson. A szirénázása közepén megragadom Noah könyökét, hogy hátráljak vele Fahéjastól, de a hátam beleüttközik valakibe, és annak a valakinek koszos Friccs szaga van.
Nekünk végünk.
Meghalunk, megnyúznak, megetetik velünk a serlegeket és kipukkanunk, vagy meghalunk fém mérgezésben. Pedig olyan sok minden áll még előttem, nem akarom, hogy meghaljunk, és jaj, most mit csináljunk, nem tudom mit csináljuk. Pánikolok magamban belül, miközben Friccs reszelős hangon felkiált.
- Hát ti meg mit tettetek az én drága kiscicámmal?! Nyavalyás kölykök, a sírba visztek, de megálljatok csak! - kiált fel és olyan friccsesen megindul felénk az öklét rázva.
- Hát izé, egy cicának sem árt a fürdés... meg amúgy is felfrissülni jó, meg hát - motyogom, miközben valami nekülő útvonalat próbálok keresni. - Meg hát csak Noah ellenőriztem mert izé, biztosra akartam menni, hogy jól végzi a serleg pucolást szóóval mivel nagyon ügyes volt miiii azt hiszem.... hát megyünk iss...

[Sophie]

★★ Sophie ★★
2001.12.13

- NE! - Kiált rá azonnal, ahogy a csaj megemeli a pálcát, kikerekedett szemekkel néz rá, jelzésértékűn bökve a fején csücsülő Fahéj fele. Még a végén tényleg felrobban itt neki? Persze ő nem láthatja, hogy normál rózsaszín állapotúra hányja magát a golyszi (bár valószínűleg ez sem hatná meg jelenleg), a Szeszély színes szappanbuborékok képében széled szét a teremben végleg érdeklődését vesztve.
Szerencsére a lány is megáll a mozdulatban és kell egy másodperc, míg realizálja miért; pillantását követve az ő tekintete is beleütközik Mrs. Norrisba. Megnyúlik a képe a látványra, pillantása ellaposodik és meg sem rezzen, amikor Sophie beleütközik az elkerülhetetlenbe.
- Mr. Frics! Épp időben. - Teszi végül pofátlan módon derékra a jobbját, ahogy egy tízpontos mosollyal adományozza meg a gondnokot, akinek ettől, vagy a vizes, nyervogó macskától, netán Nightingale puszta látványától egyenesen, de XXL-esre dagad a feje.
Ah, már érkezik is az elvárható süvöltés az ikonikus ökölrázással. Nincs új a nap alatt.
Mikor meghallja Sophie szavait, belül már fonogatja az akasztófakötelet magának a kihullott hajszálaiból, teátrálisan sóhajt elnyomva a lány magyarázkodását.
- Okéoké, bevallom. Csak el akartam áztatni a prefektus kisasszonyt, hátha akkor a pánik közepette megléphetek a büntetőmunkáról. Sajnos időben elkapott. - Emeli meg a karját bizonyítékként, azt még ugyanis mindig fogják a lány ujjai.
- Már megint te?! Esküszöm, ezúttal olyan büntetőmunkát kapsz, hogy azt is megbánod, hogy megszülettél! Gyere ide kiscicám... - Az irritáltan köpködő hangot megtöri a hirtelen váltás, ahogy kinyújtja a kezét és ellágyult arccal a macskára néz, aki időközben már egy arctalan páncél sisakjának tetején csücsül és tüntetőleg vernyákol. Borzalmasan csoffadtan néz ki így elázva.
- Szerintem nem fog lejönni onnan~ - Jegyzi meg Noah mulató hangon, mire Friccs vészjósló pillantása ráfordul.
- A TE HIBÁD! - Ordítja le a srác fejét, amit az saccper olyan nyugalommal tűr, mint korábban a kényszervízesést. - Az igazgatóiba! MOST! - Kiált rá elkapva a fiút a tarkójánál fogva, ő meg macskásan összehúzza magát a kellemetlen érintéstől.
- Már az Igazgatónőnek is elege van belőled, Nightingale. Ezúttal engedélyezni fogja a régi módszerek használatát, igen, igen. Biztos vagyok benne. A fajtádnál nem válik be semmi más, ugye? Ha látnád, milyen eszközöket használtak régen kizsigerelésre, nem lennél ilyen bátor, eh? Talán ezúttal ki is rúgnak végre! Ha csak...-
- Mr. Frics. - A mély hang belefojtja a gondnokba a szót és mindketten szinkronban felpillantanak. A megjelenő egynyolcvan magas fickó a jellegzetes auror talárban már ismerős lehet. Sokszor rótta a folyosókat, vagy a birtokot, mint kirendelt auror eme szeszélyes időkben.
- Majd én elintézem, Mr. Nightingalet. Biztosíthatom, megkapja a megfelelő büntetést. - Lehetetlenül kék szemeinek metsző hűvösében Frics hirtelen elfelejt ellenkezni, Noah pedig halkan sóhajt. Hát persze.
- Inkább mentse meg azt a szerencsétlen macskát.
- MRS. NORRIS! - Kap észbe a gondnok és ostoba futással keresztültocsog az elárasztott trófeatermen. Noah lead egy néma jelzést Sophienak, hogy meneküljön ha kedves az élete, aztán kínosan rávigyorog a mellé lépő aurorra, aki szintén a tarkójánál kapja el.
- Mit műveltél megint, Nightingale, hm? - Kérdezi a férfi halk, mulató hangon, Sophienak pedig van ideje meglépni, amíg a páros az ellenkező kijárat fele indul el. A fiú még integet utána az auror háta mögött, mielőtt elnyelné őket az épület.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!