Prefektusi fürdő

♥ bombák vizén ♥

( dramatic pause )

pretty : z ö l d ♥ vibe: head above water

2003. 09. 09.
 p.s. Ezra

Egy kicsit hiányzott az otthonom. Mindig olyan jó fürdőket csaptam magamnak. Beleszórtam egy csomó rózsát, vagy valami egészen más virágot, és csak lebegtem a habok között. Ahhoz képest, hogy elvoltam a kádakban, annál inkább tartottam a nyílt víztől, ugyanis nem tudtam úszni. A magasságtól nem féltem. Ott a levegőben voltam, megtartott a szél a szőnyegen vagy jelen esetben azon a hülye izén, aminek mindig elfelejtem a nevét. A szelet szeretem, fromálta a sivatagot, a világot. És hozzá teszem, hogy láttam. Elláttam a magasból, még a földet is, hiába volt messze. De a víznél, főleg a tengernél és az óceánnál, csak lebegett az ember a kékben, és nem lehet látni, hogy hol ért véget. Csak beránt és elzuhansz a mélysötét kék hullámok közzé, és az ember megfullad. Így is elég nehezen kaptam otthon levegőt.
Nem is nagyon volt okunk megtanulni úszni sem. Keleten nem igazán strandoltunk úgy, ahogy itt, nyugaton. Szexis bikinik, és mégszexibb pasik. Ahogy erre gondolok, eszembe jut az a férfi, akit nyáron láttam a tengerparton szörfözni. Akkor még nem is ismertem Lent, és teljesen belecsavarodtam, még a látványába is. Annyira-de-annyira el akartam hinni, hogy ő az igazi, még fagyit is vett nekem meg vattacukrot. Aztán amikor meg akartam csókolni... Hát nem mert lépni. Mintha a kor olyan nagyon fontos lenne. Minthogyha engem olyan nagyon meg lehetne rontani. De ennyit a kellemes nyári csalódásokról, mert hát Len... Lent csak azért se sorolom oda, a csalódások közzé. Ahh, tényleg jól fog esni nekem ez a fürdő, le kell hűtenem magam, mielőtt felrobbanok.
Nem nézett ki rosszul a prefektus fürdő, de azért az otthoni sokkal-sokkal impozánsabb a csodaszép színes mozaikokkal, a gyetyákkal és egyebekkel. Na meg azzal a nagyon-nagyon király medencével, ami ott volt. A kultúrám egy kicsit elcseszett volt, de szép a maga módján. Hah, mint én magam. Micsoda hasonlóság, hm. Persze attól még erősen gyanús volt, hogy itt van vagy volt valaki. Vagy valakik. Komolyan reménykedtem benne, hogy nem Len és egy Digby... vagy Thomson utáni fürdő ez, mert akkor szerintem hetekig magamon érezném a... nos... hát azt. Ugyan, Nora lehet, hogy csak úgy hagyta az egyik nyomi prefektus. Minden esetre először inkább csak megfontoltan várok. Nem is tudom mire, de várok, csak nem akartam itt elkezdeni ledobni a ruháimat. Ami gyanús az gyanús.
Valami csobogást hallottam, aztán meg csobbanást, így odakaptam a fejemet, és láttam, ahogy egy halom cucc repült felém. Másra nem is voltam képes, csak arra, hogy felvisítsak, és megpróbáljak legalább elhajolni attól a nagy adag valamitől. Hisztis Mirtill itt is kísért, vagy mi? Minden esetre nem sok időm volt bármit is csinálni, mert megcsúsztam a habos nedves felületen, amint valami táska oldalba kapott és beleestem a vízbe. Meg még valamire, ami kemény volt és emberszerű, de nem tudtam eldönteni. Ösztönösen kapálózni kezdtem, mint egy macska aki vízbe esik, és bele is ütöttem abba amire én neki estem.
Oké, Nora, csak semmi pánik. Nem fogsz megfulladni, mert leér a lábad. Még ha összesen 160 centi is vagy, de akkor meg elsétálsz a kövön egészen a peremig és felkapaszkodsz. Egyelőre csukott szemmel próbáltam elrugaszkodni a felszín alatt, és sikeresen ki is bukkant a fejem, és prüszkölve törölgettem a csípős vizet a szememről, majd hunyorogva körbebámultam. Aztán felsikkantottam.
- Merlinre egy holttest!
Ugye... ugye nem én öltem meg?

Bombasztikus fürdő

2003.09.09

to Nora

Nem tudni már, mennyi ideig volt a víz alatt. Legalábbis a másodpercek peregtek anélkül, hogy bármi is történt volna, lassan azon gondolkozott a fiú, hogy felbukkan, vállalva a felelősségét annak, hogy a prefektusi fürdőben mulatja az időt.
Felrugaszkodott végül, hogy tettekig fajuljon elképzelése, mikor csobbanás csapta meg a fülét, de mire ő maga felbukkanhatott volna valami erőteljes kupán vágta. Lassan, de biztosan visszaereszkedett a vízbe fejéhez kapva, mikor már teljesen elfogyott a levegője. Kapadozni kezdett, próbált valamibe belekapaszkodni, mikor még egy nagyobb pofonnak is gazdájává vált. Nem értette az eseményeket, megtámadta talán valaki? Az életére törnek? Ennyire nagy problémát okozott azzal, hogy megmerült a fürdőben? De hát egy pillanatig Norát látta a medence partján, mégsem ő volt? Egy rosszindulatú tanár, aki nem vette jó néven a behatolását? Lehet Brown professzor ennyire durva és így próbál példát statulálni? Már csak arra eszmélt fel, hogy fejjel lefelé lebeg a víz tetején, miközben azon elmélkedik, hogy fajulhatott odáig Sandy-vel szőtt ábrándozásai, hogy egy vízben lebeg a fulladás küszöbén, miközben valaki még ütögeti is a víz alatt.
Látja, ahogy Sandy szép lassan közeledik felé egy gyönyörű zöld réten. Hajától a nap sugarait nem tudja megkülönböztetni, olyannak hat, mintha szőke fürtjei lennének annak sugarai. Mosolya egyenesen lelkéig hatol, majd gyenge, remegő kezét kinyújtja, hogy megérinthesse őt, mikor valami hang üti meg a fülét.
- Merlinre egy holttest! - Csend a fülébe a kiáltás, mikor érzi, Sandy keze helyett, valami ruhaanyagot tapogat a víz alatt. Tágra nyitja szemeit, az ijedtségtől és a levegő hiányától szinte riadtan emeli ki fejét a habok közül teljesen lespriccelve Norát.
- Úristen! Élek! Nem fulladtam meg!  - kiáltott még mindig kapadozva és hatalmas levegőket véve a fürdőben, miközben még mindig kezében szorongatja azt a bizonyos ruhadarabot. Szemeit még mindig csípte a hab, így nem látta pontosan ki vagy mi támadta meg, vagy, hogy mit szorongat tenyerében. Lehet a ruhái estek bele a vízbe, vagy a táskája, esetleg a támadója ruháit szorongatja oly erősen.
- Ki vagy, mit akarsz tőlem? – hunyorgott még mindig, próbálván koncentrálni arra a személyre, aki a közelében álldogál, de még most is csak egy elmosott alakot lát, hiába dörzsöli szabad kezével szemeit. Másik kezével szorosan fogta a könnyű anyagot, nem engedte, egyrészt, nehogy meglógjon, aki megtámadta őt, másrészt mert még mindig nem stabil az állása. Nem is meglepő, hiszen egy pillanatig az eszméletvesztés hatása alatt volt.

♥ bombák vizén ♥

( dramatic pause )

pretty : z ö l d ♥ vibe: head above water

2003. 09. 09.
 p.s. Ezra

A víz életet adó erő volt, áldásos tevékenységének köszönhetően maradhattunk életben mondjuk a sivatagokkal körülvett városokban is. Nem voltam olyan lány aki mindentől megijedt, inkább csak voltak olyan dolgok, amik egyszerűen csak belemartak a lelkembe és mélysötét, fekete félelem borított el. A mélyvíz egyike volt ezeknek a félelmeknek, és ahogy belecsapódtam a fürdőbe, egy kisebb pillanatra tényleg azt hittem, hogy meg fogok halni. Éreztem, ahogy a szívem egy ütemet kihagyott, és ösztönösen tartottam vissza a levegőt. Hirtelen fel se fogtam, hogy valaminek közben nekimentem, csak azzal voltam elfoglalva, hogy a lábammal megkeressem a talajt a talpam alatt, és felnyomjam magam a víz felé. Az orromba erőteljesen betolakodott a már rég elpezsgett fürdőbomba illata. A kezemmel igyekeztem kitörölni  avizet a szememből, és a hajat is hercegnős mozdulatokkal sepertem odébb az arcomból, és mély levegőt vettem, élvezve azt, hogy a tüdőm megtöltött oxigénnel. Egy ideig felfelé pislogtam a plafont bámulva, hogy összeszedjem a lélekjelenlétemet. Nem szerettem félni, az teljesen lebénította az embert, olyen helyzetekben is, amikor nem lett volna szabad. Medimágus akartam lenni, az egyik legjobb medimágus, és tudtam, hogy sosem szabad leblokkolnom. Akkor elveszthetnék egy életet is. Ennek a gondolata pedig határozottan kegyetlen, szúró rémülettel töltött el. Mindennél jobban tiszteltem az életet, meg az emberi létet, mert ajándéknak tartottam, amiért fontos volt küzdeni. Megélni mindent ami fontos, mielőtt még túl késő lenne. És ha én ezt valaki másnak elvesztem, azt hiszem abba bele tudnék pusztulni. De szerencsére nem tartottam ott. És pont ezek között az emelkedett gondolatok között pillantottam le a vízre, hogy egy alakot lássak benne és őszintén szólva megrémültem, ennek értelmében persze fel is visítottam, de a vizihulla meg nem akart az lenni, kiemelkedett a habok közül nyakon spriccelve megint vízzel, én meg azt hittem most akkor ez valami isteni büntetés, mert megöltem valakit, és most megnyílik a lábam alatt a föld elnyel a Pokol, és nekem annyi lesz. Annyi lesz, még mielőtt rendesen smároltam volna Lennel.
- Úristen! Élek! Nem fulladtam meg - hallottam meg a hangot, a hangot amivel találkoztam már, én meg csak nagy kikerekedet szemekkel bámultam Ezrára - vagy Ezra szellemére -. Csak a sokk tartott vissza attól, hogy ne essek enki, és fojtsam bele a vízbe, amiért így megijesztett. Még az se tűnt fel elsőre, hogy a szoknyámat szorongatta a víz alatt ami persze terebélyesen terült szét a víznek köszönhetően magam körül.
- Ki vagy, mit akarsz tőlem? - motyogta, továbbra se engedve a szoknyámon, mire én csak drámai sóhajjal, hevesen gesztikulálni kezdtem. Még meg is támadt a hülye nagy tsákájával, majdnem vízbe haltam tőle, és még ő kérdezi, hogy mit akarok? Hát most már nagyon szívesen belenyomnám megint a vízbe, csak, hogy érezze azt a fene nagy mardekáros vendégszeretetemet.
- Mégis mit?! - mondtam drámai, hercegnős felkiáltással. - Meg akartam nézni, ahogy pucéran fürdesz! Ah! Milyen hülye kérdés már ez! És engedd el a szoknyámat, vagy elmodnom Sandynek, hogy más lányok bugyija után keresgélsz - magyaráztam és elhessegettem a ruhámtól a fiú kezét, aki persze olyan kábán állt előttem, mint akit fenékbe lőttek egy sárkény nyugtatóval. Azért látszott rajta, hogy tényleg közel volt a fulladáshoz, vagy legalább is az ájuláshoz.
- Amúgy meg mit akartál a víz alatt, ennyi ideig? - mérgetettem végig azért gyanakvóan, majd inkább csak kitaszigáltam a medence - vagy mi ennek a neve - szélére. Aztán persze csak megcsóváltam a fejemet, minden tinifiú ugyan olyan volt. És még csodálkoztak, hogy nem is akartam tőlük semmit. Azért tekintetemmel végigmértem a srácot, olyan bíráskodóan. Nem azért, hogy ítélkezzem a fiatalos teste felett, hanem hogy megnézzem mennyire vészes a helyzete.
- Szállj ki inkább, ha nem akarsz beájulni a vízbe.

[gördülékeny]

Bombasztikus fürdő

2003.09.09

to Nora

A derékig érő víz az elmúlt percekben olyan volt, akár a legviharosabb tenger, két túlélővel, akik alig bírták elviselni a hatalmas hullámokat. Persze fejük felett a felhők is gyülekeztek, ugyanis, amíg nem tudták egymásról, ki kicsoda, addig csak egy két fiatal okozta káoszban úszkáltak életükért küzdve, de amint Ezra visszanyeri látását és Nora is összeszedi magát annyira, hogy képen tudja törölni a fiút, be is csapódik a legerősebb villám, amit még a nagyterem sem tudna olyan brutálisan életszerűen visszaadni. Természetesen semmi sem mehet gördülékenyen.
- Mégis mit?! - Kiáltotta ismét körhinta szemeit forgatva. Ezra egyből felismerte a hangját. - Meg akartam nézni, ahogy pucéran fürdesz! Ah! Milyen hülye kérdés már ez! És engedd el a szoknyámat, vagy elmodnom Sandynek, hogy más lányok bugyija után keresgélsz. – karattyolt olyan gyorsan és hevesen, hogy a fiú alig bírta kivenni az értelmet szavaiból.
- Mi?! – hitetlenkedett hirtelen eldobva a ruhadarabot, amibe eddig kapaszkodott, persze Nora is segítségére volt ebben, ő is szabadult volna Ezra szorításából. – Még te kukkolsz engem és neked áll feljebb? – törölgette szemeit távolodva mostmár a lánytól, mert azért tényleg volt benne egy kis félelem, hogy nyakon hajítja a heves vérmérsékletű leányzó, bár hozzá kell tenni, csak most kezdett el tudatosulni benne, hogy szoknyájának peremét markolászta. Mi lett volna, ha leesik róla? Nem tudta volna soha kimagyarázni magát, hogy nem azért tépte le róla, mert akart volna tőle valamit. El is vörösödött erre a gondolatra, először nem is figyelt oda a lány kérdésére.
- Mit akartam volna? Féltem, hogy lebukok és reméltem hogy nem veszel észre és elmész. – lódított egy nagyot, ilyen helyzetben biztos nem vallotta volna be, hogy meg akarta ijeszteni.
- Amúgyis te ütöttél meg kétszer is. Lány létedre, hogy tudsz ekkorát ütni. – vakarászta arcát, ahol kapta a sallert. Az biztos, hogy nem fogja elmondani ezt az esetet senkinek, általában nem titkolózó, de biztos benne, hogy Sandy me-gharagudna rá, ha kiderülne, hogy Norával együtt volt benn a fürdőben és természetesen nem azért, hogy bármi is történjen köztük. Nagyon jóban vannak Sandy-vel, így talán nem értené félre a helyzetet, de nem kockáztathat semmit.
Pár másodpercig álltak egymással szemben némán, valószínűleg mindketten azon gondolkoztak, hogy kerülhettek ilyen lehetetlen helyzetbe. A víz is eközben már megnyugodott, úgy csillogott a víz felszínén a kívülről beszivárgó fény, mintha tüzzománc technikával égették volna rá.
- Visszamentem az üzletbe és vettem még egy ilyen bombát. Kiakartam próbálni, érted… - magyarázta megadóan, mielőtt tényleg azt hinné, hogy Ezra abban leli örömét, hogy a fürdőben bújkál és embereket ijeszt esténként.
Mikor már stabilan megállt a lábán és nagyjából a szeme világa is helyreállt, Nora kitaszigálta a fürdő szélére, s a fiú még mindig arcát törölgette, míg a lány rajta legeltette szemeit, becsmérlően, kíváncsiságból vagy csak viszonyítási alapból, azt nem tudni, azonban Ezra ezt nem vette észre. 
- Szállj ki inkább, ha nem akarsz beájulni a vízbe. – anyáskodott miután Ezra szembe fordult vele.
- Dehogy szállok, ez az a mézes bomba, amit nekem választottál. Ki akarom próbálni, mi ebben olyan fantasztikus. A szemem mondjuk tényleg felrobbant tőle. – válaszolt a fiú makacsul.
- De te mit keresel itt? Vársz valakire? – kérdezte csípőre téve kezeit, végignézve a lányon, ki még mindig mardekáros talárban feszített előtte szoknyájával, mit előbb szorongatott, de most úgy levegett a víz felszínén, mint egy medúza a tengerben. Ő lovagias volt és félre is csapta tekintetét, a lány mustráló tekintetével ellentétben. A párás levegő sem lehetett kedvező Nora számára, igazából Ezra el is kezdett csodálkozni azon, hogy nem érzi így kel-lemetlenül magát.

♥ bombák vizén ♥

( dramatic pause )

pretty : z ö l d ♥ vibe: head above water

2003. 09. 09.
 p.s. Ezra

Legszívesebben most felbontottam volna egy vödör édességet. A szomorú, szerelmes lányok mindig csokit esznek. Ez igaz, és én jelenleg szerelmes vagyok, meg szomorú, mert nem viszonozzák. Nem mintha bárki viszonozta volna. De most még a tetejébe elázott is voltam, meg ideges és stresszes. Pláne ilyenkor szoktak a lányok csokit enni. De a fürdőben persze nem dúskált senki abban. A víz idegessé tett, és eszembe jutott az otthonom is. Hogy mennyire a felszín alá voltak nyomva az érdekeink. Hogy mennyire nem volt semmink, amit igazán a magunknak tudhattunk volna. Itt legalább jutottam levegőhöz, és volt célom ami felé legalább megpróbáltam úszni. Len is adott egy célt. HOgy elfelejtsem, ki is voltam és csak szerettem volna vele lenni. A rajzolás is adott ilyen célt, hogy ne kelljen gondolkodnom, amikor már túl sok szó volt a fejemben, amit nem mondhattam ki senkinek. Mégsem zúdíthattam rá állandóan Lolára és a bátyámra, hogy mennyire gyűlöltem a gondolatát annak, hogy egyszer haza kell térnem. A grafit elsatírozta a szavakat. A harc a mélységgel pedig csak éltette bennem a tüzet. A fürdő kád, tele Ezrával és velem meg... kiabálásra késztetett. Annyira, hogy a heves gesztikulálás közepette még képen is csaptam. Hopsz. Hát meg is érdemelte. pedig nem is voltam verekedős fajta. Méltatlankodva hápogtam, és persze néha ki-ki bukott belőlem az a kellemetlen akcentus is.
- Mi?! Még te kukkolsz engem és neked áll feljebb? - méltatlankodott vissza Ezra. Még hogy nekem állt feljebb. Még a szoknyámat is taperolta, mi lett volna, ha nem is azt fogja meg, hanem a bugyimat? Akkor még kapott volna egy lendülettel tőlem, az is biztos.
- Kukkollak?! Én?! - hadonásztam a kezeimmel megint csak. - Mégis mit kukkoljak rajtad? - szegeztem neki a kérdésemet meglehetősen dramatizált hangsúllyal. Már el is felejtettem, hogy megijedtem a víztől, meg az arcomba lendülő táskától. Láttam, hogy elpirult, bár azt nem tudtam eldönteni, hogy saját maga miatt, vagy a kissé párás levegőtől. Lassan annyi ideje ácsorogtam a vízben, hogy a bőröm szépen lassan aszalt mazsolává kezdett alakulni. Blöh. Mérgesen méricskéltem inkább Ezrát, válaszra várva, hogy miért sunnyogott a vízben. Őt ismerve nem is számítottam valami értelmes magyarázatra.
- Mit akartam volna? Féltem, hogy lebukok és reméltem hogy nem veszel észre és elmész - Erre csak felvontam a szemöldökömet, és összefontam a talárom előtt a karomat, ami kellemetlen súlyként lebegett körbe rajtam a szoknyámmal együtt a víz alatt, de a világért se vettem volna le. Átütött a melltartóm, mert a felsőm is vizes volt. Nem akartam hogy Ezra lássa a szexi melltartómat.
- Ugye tudod, hogy az ember nagyjából egy percig képes a víz alatt leni, mielőtt el nem ájul, és meg nem fullad? - oktattam ki persze okoskodóan, és megcsóváltam a fejem. - Nem hittem volna, hogy ilyen rendkívül félelmetes vagyok - forgattam meg a szememet és gonoszkodva elvigyorodtam. Persze, tudtam az lenni, ha akartam. Csak akkor, ha igazán dühös voltam, nem kiabálni szoktam, hanem szépen alattomosan megalázni és összetörni a másikat, aki bánt. Vagy a barátaimat bántja. Ezra viszont messze állt ettől a szinttől, marha nagy szerencséjére.
- Amúgyis te ütöttél meg kétszer is. Lány létedre, hogy tudsz ekkorát ütni. - Újfent megforgattam a szememet. Mintha annyira szándékosan csináltam volna. De végül is hihette azt, engem annyira nem érdekelt. Ahogy a közvélemény sem arról, hogy állításuk szerint mindenkivel lefeküdtem már akivel flörtöltem. De még Lanchasterrel se mentem el addig, mert vele is csak csókolóztam. Párszor.
- Mit is mondhatnék, az iráni nők veszélyesek - tártam szét ártatlan mosollyal a karomat és pislogtam párat bájosan. - Amúgy is öt testvérem van, és abból három bátyám - tettem még hozzá. A legidősebb kitett vagy három Smith professzort is a keménység tekintetében. Erős családom volt, ez tény. Mondjuk én inkább a bájommal csavartam mindenkit az ujjaim köré otthon is. Sóhajtottam egyet a bombás megjegyzésére. Oké, de nem azért adtam, hogy belefulladjon. A fiúk ebben a korban miért olyan éretlenek? Azért a perem felé taszigáltam Ezrát, hogy legalább valami tartsa is a testét, mert ha arccal belefordul a vízbe én nem leszek hajlandó szájon át lélegeztetni.
- Dehogy szállok, ez az a mézes bomba, amit nekem választottál. Ki akarom próbálni, mi ebben olyan fantasztikus. A szemem mondjuk tényleg felrobbant tőle.
Ekkor összecsippentettem az orrnyergemet és egy pillanatra lehunytam a szememet, miközben hihetetlenkedve megráztam a fejemet. És még én voltam értetlen néha, mert nem vágtam le az angol szófordulatokat. Nem is tudom meddig tartott ez a csend, de meg kellett emésztenem Ezra mondatát, aztán egy mély sóhajjal - ki tudja ma hanyadjára - megszólaltam.
- Ja, felrobban a tested, úgy értem ú g y - tagoltam a szavakat lassan. - Ha Sandy bőrén megérzed, akkor nagyon-nagyon fogod kívánni. Vagy ha ő érzi meg a te bőrödön. Éérteeed? - magyaráztam és még a szemöldökömet is vonogattam hozzá. Ezra most már tuti biztosan szűz volt. Vagy csak nagyon éretlen. - Remélem ezek után fogod magad és elmész egy randira vele.
- De te mit keresel itt? Vársz valakire? - szegezte nekem a kérdést Ezra csípőre tett kézzel, aztán el is kapta rólam a tekintetét. Lehet látta a melltartóm? Vagy a bugyimat? Oké, ki kell szállnom. Odaevickéltem a súlyos taláros testemmel a peremhez, hogy kinyomjam magam a vízből, és leültem oda, a lábamat a vízbe lógatva. Párás volt az idő, és nem volt így ruhástól frissítő.
- Ó, igen, várok valakire - bámultam rá és szemtelenül elvigyorodtam. Aztán csak megvontam a vállam. - Csodának hívják, és általában sose jön - mondtam drámaian megint csak. - Csak früdeni akartam, de azt hiszem ebből már így is elég volt - magyaráztam, és a két kezembe fogtam a hajamat, hogy kicsavarjam belőle a vizet.
- Láttad Sandyt a Repüléstanon? Igazán ügyes volt... és csinos - pillantottam rá Ezrára a szemem sarkából.

Bombasztikus fürdő

2003.09.09

to Nora

Nem tudni mióta lehetnek a vízben és egyáltalán a helyiségben, bár Ezra már annak is örül, hogy nem egy tanár torte rá az ajtót, hanem egy hozzá hasonló diák, aki nevezetesen Nora, sok mindent el lehet róla mondani, de nem besúgó, de még csak nem is rosszindulatú. Szeret okoskodni persze és ez már a múltkor is feltűnt a fiúnak a drogériában, mellette korban valahogy mindig kevesebbnek érzi magát, persze nem tudni, hogy ez most Ezra elmé-jének válasza Nora anyáskodó viselkedésére, vagy egyszerűen a lány ilyen természetű. Végülis hallott pletykákat miszerint az idősebb pasikat szereti, lehet ennek köszönhető ez a magatartást.
A fiú vett egy mély levegőt és nekidőlt a medence falának kezeit karba téve, amolyan védekezésképpen a vele szem-ben ácsorgó lánnyal szemben, főleg, miután az reagált kukkolására tett gyanúsítására.
- Kukkollak?! Én?! – hadonászott a kezeivel. Talán lehet, őt is zavarba lehet hozni? - Mégis mit kukkoljak rajtad? – mégsem. Ezzel a válaszával Ezra feje ismét elvörösödött, bár most nem a zavartól, hanem a pulykaméregtől?
- Hé, ezt meg hogy érted?! – kérte számon Norát még mindig sziklaszilárdan tartva pozícióját.
- Semmi baj nincs a testemmel, tökéletesen kukkolni való. – magyarázott szünetet sem tarta a büszkeségét védeni próbálkozó fiú ujjával rámutatva a lányra. Na jó, persze nem mindenki számára, de igen is szikár, szálkás alakja van, a karjai is nőttek, mióta elkezdett edzeni. Na jó, talán messze van Brown és Smith professzor alakjától, de az igyekezet is fontos. Főleg ilyen zsúfolt napirenddel mellett. Órákra járni, festegetni, tanulni, azért hetente pár alka-lommal megviccel valakit és még a barátaira időt szakítani, a legtöbbet persze Sandy-re, mindezek mellett pedig bele-fér pár alkalommal az edzés is. Igazából Sandy-t akarja lenyűgözni vele, mire ismét jön a meleg idő, addigra látványos változást akar elérni, remélve, hogy ettől kiszemeltje eldobja az agyát és hát…a bugyiját.
- Ugye tudod, hogy az ember nagyjából egy percig képes a víz alatt leni, mielőtt el nem ájul, és meg nem fullad? –anyáskodott megint a fiúval szemben, megrázva a fejét. - Nem hittem volna, hogy ilyen rendkívül félelmetes vagyok. – váltott témát arra vonatkozólag, hogy remélte, elmegy, mielőtt ő felbukkanna a víz felszínére. Félreértette a dolgot, de gúnyos vigyora arra enged következtetni nem vette magára a kijelentést, bár Ezrának sokszor kellett koncentrálnia a pörgő nyelvű mondatok jelentésére és nem is csak azért, mert iráni és sokszor vált a nyelvezetek között, hanem mert úgy darálja a szavakat, mint más a kávét.
- Nem vagy félelmetes természetesen. Azt hittem prefi vagy, vagy egy tanár. – válaszolt enyhülten Ezra, persze hozzátartozott hangszíne változásához, hogy nem akarta megbántani a lányt, mármint szándékosan nem, ugyanis segített neki a drogériában meg nem egy tipple hozzájárult már ahhoz, hogy Sandy-vel alakuljanak a dolgaik. A fiú az adósa, akárhonnan is nézzük a dolgot, de valahogy sosem tud egyezni vele, akármikor megenyhül irányába, jön egy újabb mondattal, amivel felpaprikázza. Mint egy rossz testvér.
- Mit is mondhatnék, az iráni nők veszélyesek – gúnyolódott ismét a pofonokra visszatérve, amit a vízben kapott Norától, még arra se vette a fáradtságot, hogy elnézést kérjen érte, még rebegteti a szempilláit is helyette.
- Amúgy is öt testvérem van, és abból három bátyám – tette hozzá bizonygatva, megválaszolva Ezra számára a fő kérdéseket, bár nem hitte, hogy iránban valóban csak ilyen kemény nők létezhetnek, az igazat megvallva a pofon sem volt olyan kemény, csak kicsit sajnáltatni akarta magát és ezzel is védeni az igazát. Nem jött be, de ez nem is csoda Norával szemben.
- Ja, felrobban a tested, úgy értem ú g y - tagolta a szavakat, mint egy hülyegyereknek. - Ha Sandy bőrén megérzed, akkor nagyon-nagyon fogod kívánni. Vagy ha ő érzi meg a te bőrödön. Éérteeed? – tette hozzá még mindig gúnyosan artikulálva, mire Ezra püffögve nevette el magát.
- Értettem én ezt elsőre is. – lódította. – de nem akartam beégni, mikor majd Sandy-vel használnám. Ééééérted? – vágott vissza, meg is dícsérve magát fejben, mennyire ügyesen, gyorsan, de legfőképpen frappánsan sikerült vála-szolnia.
- Remélem ezek után fogod magad és elmész egy randira vele. – na ezzel viszont már nem tudott mit kezdeni, elrántotta a fejét és maga elé meredve motyogott alig hallhatóan valami olyasmit, hogy majd ő tudja, nem kell piszkálni.
- Ó, igen, várok valakire – válaszolt, miután kiszállt a medencéből és felüllt annak peremére. Ezra ismét hátradőlt, így pont rálátott a lányra. - Csodának hívják, és általában sose jön – mondta ismét sokat sejtetően. - Csak früdeni akartam, de azt hiszem ebből már így is elég volt. – tette hozzá és meg kellett hagyni, ebben igaza volt. Már a fiúnak sem eltt volna kedve előlről kezdeni, főleg, hogy a medence már csak nyomokban tartalmazta a fürdőbomba habját, bár az illatát még most is érezte, na meg az erejét, még mindig csiklandozta vörössé vált szemeit.
- Miféle csodára gondolsz? – kérdezte végül, bár tudta, hogy a lány el fogja bagatelizálni a választ, illő volt megkér-deznie, sosem beszélgetett még a lánnyal, holott ő szinte a vesééig lát, ezzel szemben ő alig ismeri.
- Láttad Sandyt a Repüléstanon? Igazán ügyes volt... és csinos – váltott témát ismét gyengepontjára terelve a szót, mire Ezra ismét hátrahökkent. Úgy használja Sandyt mint egy ütőkártyát.
- Igen, bár sajna csak a végére értem oda, de a pontot láttam, amit szerzett. Szép dobás volt. -válaszolt, majd felnézett a lányra és elmélkedős fejet vágva folytatta. - Mondanám, hogy te is jól játszottál, de nem láttam, hogy lett volna védeni valód. – vigyorgott a fiú gúnyosan.

♥ bombák vizén ♥

( dramatic pause )

pretty : z ö l d ♥ vibe: head above water

2003. 09. 09.
 p.s. Ezra

Talán kissé nyersen fogalmaztam, de azt hiszem amit kimondtuk, az úgyis megmarad a levegőben, vagy egy apró tüskeként az ember bőre alatt, amit nem lehet kiszedni. Amúgy nem is akartam bántani Ezrát, egyszerűen csak mérges voltam, felháborodott és vizes. Ezek határozottan rossz kombinációk voltak, mind a kettőnkre nézve. Nem voltam olyan gonosz, csak néha. És a párás levegő csak még jobban előhúzta belőlem a gorombaságot. Nem mintha mentegetni akartam volna magam. Szembe tudtam fordulni a saját tükörképemmel még akkor is, ha valamit nagyon elszúrtam. De Ezra ebbe a visszavágásomba nem fog belehalni, egyszerűen csak megkaristoltam azt a tipikus pasis egóját. De az biztos, hogy ettől még nem lesz lelkiismeret furdalásom.
- Hé, ezt meg hogy érted?! Semmi baj nincs a testemmel, tökéletesen kukkolni való - akadt fenn az előbbi mondatomon. laposakat pislogtam rá, és már csak a hecc kedvéért is végigmustráltam, hogy még egy kicsit idegesítsem. Miatta lettem vizes és ázott és kellemetlenül veszélyes hangulatú, hát most egy kicsit bosszút is állok rajta.
Ezra amúgy nem volt ronda. Mármint olyan ártatlanul kisfiús teste volt, amit legalább karban is tartott. Tényleg jó pasi lehet majd belőle úgy nagyjából öt év múlva amikor már csak férfias vonása lesznek. Legalább most is van rajta fogdosni való Sandynek, végül is. Biztos naggyon sokat fognak elsőre béznázni, és ahogy sejtem még csak nem is smárolhattak. A fiatalok mindig azt hiszik, hogy mindenre van idejük, és várnak a tökéletes alkalomra. De az nem látezik, sose létezett, Maximum a helyzetet tehetni valaki azzá. Én legalább is így csináltam Magamnak szereztem tökéletes pillanatokat, nem várva semmilyen csodára. A világ lépked előre, és ha az ember nem figyelt csak elvesztegetett dolgok maradtak az életében. Én csak megtettem, amit helyesnek gondoltam. Akkor is, ha fájt. Vagy ha utána teljesen összetörtem. De ennek ellenére ugyan azt folytattam, mert ha hazamegyek hetedévem után, soha nem jöhetek vissza. Legalább Ezrából kinéztem azt, hogy lovagias volt, minden hülyesége ellenére is.
- Majd rátérhetünk erre úgy öt-hat év múlva. Amúgy meg egy embert tudok kapásból, aki szívesen kukkolna téged - vigyorodtam el válaszul. Odaértünk legalább a medence széléhez, én pedig örültem, hogy nem csak a lábam alatt volt szilárd felület, hanem már mellettem is. - Mellesleg velem tényleg jobban jártál vonla, képzeld el, mit kapnál, ha beniytna ide Smith, vagy Brown. Esetleg Len...nox Campbell - magyaráztam, és legalább a párás levegőtől való kipirulásom megmentett a Lenes elvörösödéstől. Látszólag.  Len szigorú volt és nagyon-nagyon szexin állt neki.
Egy kicsit próbáltam persze magam összeszedni mentálisan, hogy kevésbé nézzeki úgy, mint egy hisztis, vízbe esett macska. Nem ment gördülékenyen, de lagalább magam helyett legfoglalt az a némi aggodalom, hogy Ezra megint elájul, mert agyrázkódást kapott tőlem, és vízihulla lesz. Mit mondanék akkor a barátnőmnek? Amúgy meg még miatta aggódok, amikor eltalált majdnem azzal a böszme nagy behemót táskájával! Én és a jóó szíveeem!
Hiányzott Armin amúgy. Megszoktam, hogy mindig egymás közelében voltunk, és bár tényleg utána jöttem ide, ő mégis csak már egyetemre járt és nem volt olyan fene módon helyhez kötve, mint én. Persze lehet, hogy ki fogok lógni hozzá hétvégente. Legalább már nem a nyomornegyedben laknak Oscarral. A testvéri támasz nélkül elveszettnek éreztem magam ebben az új varázsló világban, ami teljesen más volt, mint odahaza. De nyilván lepleztem, mint minden gyengeségemet. Ha valaki gyenge kihasználjak és csak még mélyebb sebeket ejtenek rajta.
- Értettem én ezt elsőre is. de nem akartam beégni, mikor majd Sandy-vel használnám. Ééééérted? - kérdezte vissza Ezra, én meg csak laposan pislogtam felé. Idegesítő volt, mint egy kellemetlenkedő tesó.
- Hát először is ne bukj le a víz alá és ne pislog nyitott szemmel  - oktattam ki, és nagyon elégedett voltam magammal is, meg a tanácsommal is, miközben inkább kimásztam a peremre, hogy legalább megszabaduljak a víztől. A nagyobb mennyiségű víztől. Úgy éreztem a talárom az egész medencét magába szívta, és súlyos is volt, de nem vettem volna le semmi pénzért sem. Bámultam a furcsa tűzzománc szerű felszínt, amit a mézes fürdőbomba okozott. Legalább szép volt.
- Miféle csodára gondolsz? - kérdezett rá a titkolózó dünnyögésemre Ezra. Nem számítottam rá, hogy visszakérdez. Igazából meg is lepett egy kicsit, de csak csavargattam elszántan a hajamat, amiből ömlött ki a monszumszerű víz. Sóhajtottam, és a fiúra pislogtam.
- Mondjuk olyanra, hogy sosem leszek nagykorú és hetedéves - vontam meg a vállamat. Az tényleg csoda lett volna. Nem akartam tizenhét éves lenni, mindenkivel ellentétben és a heted évem végére szervezték a szüleim az esküvőt azzal a rémes, kövér Abdullal, aki... aki nagyjából úgy tartott volna maga mellett, mint egy aranyékszert. Mutogatni valónak és elérhetetlennek. - De az idő nem áll meg, és csodák sincsenek -csaptam még hozzá, és hátradobtam a hajamat. Inkább visszatereltem a témát Ezráékra.
- Áháhá, nagyon vicces vagy. Hidd el mindent ki tudtam volna védeni, ha nagyon akarom - forgattam meg a szememet, és lefröcsköltem. Nem csaptam nagyot, hogy ne égjen ki azért a szeme. - Nagyon is sok védeni valóm volt, ha valaki leesik, biztos elkapom - húztam ki magamat. Esni rossz volt, és az emberi csontozat se volt minden álló. Csak azt sajnáltam ne tudtam Lennél bevágódni. Nagy nehezen feltápászkodtam, és végignéztem magamon fintorogva. Szörnyű, szörnyű, szörnyű.
- Meg kéne szárítkózi... Miért is nem hoztam magammal a pálcám. Nálad van?

Bombasztikus fürdő

2003.09.09

to Nora

Nora megint végigmustrálta a lány testét megcélzó kijelentése után, bár nem azért mondta ezt Ezra, hogy valóban vála-szt adjon neki Nora, hanem inkább hiúsága ömlött ki belőle, mint egy kitrni készülő vulkán. Azonban nem szólt, amiért ismét nézegette felsőtestét, hiszen most ő vétett célzást és még, ha nem is az volt a célja ezzel, hogy a lány igazat adjon neki, nem lenne helyén való ismét megszidnia őt, egyszerűen csak zavartan félrenéz. Abban reménykedett egyedül, hogy az a lány, aki bejött neki, így gondolja, hogy izmosnak lássák őt,. Nem pedig egy vézna balfácánnak, aki nem tud mit kezdeni a nőkkel. Igenis már volt dolga lányokkal, csupán AZ nem volt még meg neki. Remélhetőleg, ha eljön az ideje, tudni fogja, mit kell csinálni, de ha még vacak is less, vagy elbohóckodják is, tökéletes lesz. Ha hiba is lesz, az övék lesz.
- Majd rátérhetünk erre úgy öt-hat év múlva. Amúgy meg egy embert tudok kapásból, aki szívesen kukkolna téged. – vigyorodott el megint, amire Ezra hozzá hasonlóan megforgatta szemeit. Már megint megpróbálta zavarba hozni, de kezdi megszokni ezt a tényt, nyilván más let volna, ha Sandy is itt lett volna, de így, már a sokadik próbálkozásra csak legyintett a lány felé.
-  Sandyre gondolsz, tudom. Nem akarom letámadni őt. Ez kicsit bonyolultabb. – válaszolt majd mérgében szemeire helyezte keze és megmerítette fejét a fürdőben. Nem sokáig lehetett lenn, pár másodperc csupán, de ez pont elég volt ahhoz, hogy kicsit észhez térjen a víz melegétől és a kellemetlen érzéstől. Felbukott a vízből, hátrasimította haját és ismét megdörgölte szemeit, hogy az a kicsi csípős érzés is alábbhagyjon.
- Mellesleg velem tényleg jobban jártál vonla, képzeld el, mit kapnál, ha beniytna ide Smith, vagy Brown. Esetleg Len...nox Campbell – Magyarázta, miután Ezra ismét ráemelte tekintetét, ő pedig válaszul lehúzta szája sarkát és némán bólintott. El se tudta képzelni, mi let volna, ha valóban Nora által említett tanárok egyike nyitott volna rá. Bár Campbell professzor valószínűleg beugrott volna közéjük és autógrammot osztogatott volna. Aztán persze kizavarta volna őket, hogy teret adjon a rengeteg hölgynek, kinek szívét elnyerte magának, akár itt az iskolában is.
- Hát először is ne bukj le a víz alá és ne pislog nyitott szemmel. – oktatotta ki ismét Ezrát a lány, mire Ezra kuncogni kezdett.
- Természetesen azért buktam le a víz alá, mert nem akartam, hogy megtaláljanak és azért volt nyitva a szemem, mert vártam, hogy elmenjen, az aki itt volt.  Na jó, talán egy kicsit meg is akartalak viccelni. – vigyorgott elégedetten, bár a poén visszafelé sült el, így nem igen lehetett büszke magára, de véleménye szerint kiegyezhetnek döntetlennel. Nora megijedt, ő pedig kapott két lángost. Nem azt a mugli félét, hanem azt az iráni származású tenyeres talpast.
- Mondjuk olyanra, hogy sosem leszek nagykorú és hetedéves – válaszolt még mindig rejtélyesen. - De az idő nem áll meg, és csodák sincsenek. – tette még hozzá, de ez már roppanttul kezdte zavarni Ezrát, sóhajtott egy nagyot, sandán felnézett a lányra, majd két tenyerével összegyűjtött annyi vizet, amennyit tudott és lefröcskölte vele a mellette üldögélő lányt.
- Mi lenne, ha nem rébuszokban beszélnél? Merlinre, egy szavad sem értem! – korholta le, függetlenül attól eltalálta a vízpermettel vagy nem.
- Zavar, hogy nyitott könyv vagyok számodra, folyton kioktatsz, de ha rád terelődik a szó, hallgatsz. – folytatta szinte úgy pörgetve nyelvét, mint ahogy Nora szokta. – Nem kell mondanod semmit, ha nem akarsz, megértem, de ne kezelj úgy, mint egy gyereket, aki úgysem értené, miről van szó.  – tette hozzá, majd ő is kiugrott a vízből és a lány mellé ült a peremre.
- Mindenkinek megvan a maga baja, de nem muszáj magunkba folytani azt. Rengeteg titkomat őrzöd, had őrizzek én is egyet. – mondta nem is reagálva arra a kérdésre, hogy hozott-e magával pálcát. Felkelt és a táskája felé sétált, amiből szinte minden szanaszét szóródott a dobás okozta eredménytől, de pálcáját rövid keresgélés után megtalálta.
- Nos, mit mondasz? – ült vissza mellé, pálcáját kezében tartva, várva válaszát.

♥ bombák vizén ♥

( dramatic pause )

pretty : z ö l d ♥ vibe: head above water

2003. 09. 09.
 p.s. Ezra

Ezra szavaira csak még magasabbra szökött a szemöldököm. Úgy éreztem magam, mint egy hihetetlenedő tanár, vagy legalább is prefektus. És ez vérciki volt. Egyik se akartam lenni, főleg nem prefektus, akik csak fontoskodva és az unalmas szabályokat ránk erőszakolva mászkáltak a folyosókon, meg felügyeltek bennünket a büntetőmunkákon. na, az ilyenekből lesznek az unalmas, sótlan felnőttek. Az egész életem szabályok alá volt rendelve, hát pont semmi kedvem nem volt még itt is azokkal szerencsétlenkedni. Na, de. Ami ennél is jobban kiaksztott ebben a párás, kellemetlen levegőben, a vízben, az, amit Ezra benyögött.
Nem akarok letámadni, ez kicsit bonyolult. Mégis mi? A szerelem nem volt bonyolult, csak az emberek tették azzá. Egyszerűen csak lépni kellett. Vagy legalább is nem várni a másikra, hogy ő közeledjen. Az idő véges, főleg az én fejem felett ketyegő óra volt véges. Nem értettem ezt. Vagy ez is olyan brit tipikus brit dolog volt? Azért odahaza az én népem se volt arról híres, hogy nyomulósak. Sőt. Szerintem, ha a fontoskodó angolokat és a perzsákat összeereszteném, akkor az valami elképesztően unalmas teadélutánná fajulni, ahol arról lenne szó, mi miért átlátszó üvegpoharakból teázunk, nem pedig csicsa csészékből. Udvariasan, persze. Ahh!
- Félsz, hogy lapátra tesz, vagy mi? - kérdeztem vissza, és megingattam a fejemet. Nem mintha Sandyből kinéztem volna ezt. - Túléled - legyintettem. Mintha engem nem törtek volna össze. Mintha nem lett volna az első szerelem vége olyan szánalmas, hogy egy szál alsóneműben löktek ki a szálloda folyosójára, miután leüvöltötték a fejemet, hogy pedofil botrányba keverek egy karrierista medimágust. De itt voltam. Akárhányszor utasítottak is el.
- Csak ne tökölj, mert akkor el fogsz késni - vontam meg a vállamat. Nem akartam kerítőnő lenni, de egyszerűen ez béna volt. Az emberek a tettekből értettek, nem? Bár, hiába csókoltam meg Lent, ő valahogy ezt nem értette. Lehet én csináltam rosszul?.. Igazából én se értettem sokat a kapcsolatokhoz. Sose jártam senkivel, az első pasi akibe belezúgtam megalázott és tönkretette az önbizalmamat. Lehet a megismerkedéses részt átugrottam mindig. A pasikat úgy lehet megfogni, elbűvölőd őket. És eddig terjed a tudományom, önmagam részéről. Azt viszont tudtam, minek örültek a lányok. Virágoknak. És kedves szavaknak. Nem pedig üvöltésnek. És Sandy meg megérdemel egy jó pasit. Vagy egy Ezrát. Aki talán jó pasi lesz, ha megnő.
- Természetesen azért buktam le a víz alá, mert nem akartam, hogy megtaláljanak és azért volt nyitva a szemem, mert vártam, hogy elmenjen, az aki itt volt.  Na jó, talán egy kicsit meg is akartalak viccelni - vallotta be Ezra, miközben nagyjából partra vergődtem. Csak laposat pislogtam felé.
- Háh! - nevettem fel szándékosan erőltetetten. - Tényleg jó poén volt. Most már értem miért buknak rád a csajok - jegyeztem meg egy ravasz kis mosollyal, ironizálva. Bár lehet, ha szándékosan is megijesztett volna, akkor én is szándékosan fel is pofoztam volna. Érdekes, valahogy Armin sose volt ilyen gyerekes. Bár azt hiszem a családomban eleve mindenki túlérett volt. Hiányzott Armin. Ő a legjobban. A többiek túl messze álltak tőlem korban. Örültem volna, hogy ha itt lett volna a suliban, de már rég fősulira járt. Ő már elszakadt otthonról, de én nekem vissza kellett mennem. Ettől meg csak még jobban elszorult a szívem. Ahogy ezen agyaltam, meg persze eldünnyögtem a drámai és tökéletesen kifejtett szavaim Ezrának, visszafröcskölt. Csak durcásan felhúztam az orrom, de mielőtt visszavághattam volna, már megelőzött.
- Mi lenne, ha nem rébuszokban beszélnél? Merlinre, egy szavad sem értem! - magyarázta, én meg összeráncolt szemekkel bámultam rá. Mi az a rábusz? Nem ismertem semmiféle rábusz nyelvjárást. Tökéletesen angolul beszéltem. És még én voltam a furcsa és érthetetlen. Kikérem magamnak!
- Zavar, hogy nyitott könyv vagyok számodra, folyton kioktatsz, de ha rád terelődik a szó, hallgatsz. Nem kell mondanod semmit, ha nem akarsz, megértem, de ne kezelj úgy, mint egy gyereket, aki úgysem értené, miről van szó- hadart a srác olyan lendülettel, hogy nem bírtam követni. Nagyjából megértettem mi baja volt, de ő eleve ilyen túl nyilvánvaló srác volt. Otthon mindenki elrejtette az érzéseit, mert nem volt szokás.
- Ó, azt hiszem érzékeny pontokat fogdostam meg - dünnyögtem, és most egészen véletlenül sikerült kétértelműen fogalmaznom. De ezt ha már így alakult, nem hagytam ki vigyorgás nélkül. Közben feltápászkodtam, mert száraz ruhákra és hajra vágytam.
- Mindenkinek megvan a maga baja, de nem muszáj magunkba folytani azt. Rengeteg titkomat őrzöd, had őrizzek én is egyet. Nos, mit mondasz? - összevontam a szemöldökömet, majd a pálcára meg Ezrára néztem. Szóval, ha nem akartam nevettségesen végigmenni a folyosókon, akkor beszélnem kellett arról, hogy mennyire nyomorúságos az életem? Ezra biztos szereti a drámákat. Bár kétlem, hogy azt a félét, amit Lola néz.
- Jól van, jól van - sóhajtottam. - Fogalmad sincs, milyen aranyvérűnek lenni ugye? Hát pocsék. Örülj, hogy összeházasodhatsz Sanyvel, ha akarsz. Csak ne szúrd el. Nekem meg jut otthon Abdul. Hetedév után haza kell mennem. És csak a férjem engedélyével hagyhatom el az országom. Ami ha belőle indulok ki, esélytelen adtam meg neki a választ, és közömbösen megvontam a vállamat. Nem igazán tudtam, hogyan is nyíljak meg jobban Minden titkomat csak Amrin tudta. Még Lolának se meséltem el, hogy mi történt az első pasival az életemben. Nem akartam gyengének látszani. Ha azt látják megtörsz, csak jobban bántanak. Nem akartam több fájdalmat annál, mint amennyit el tudtam viselni.

Bombasztikus fürdő

2003.09.09

to Nora

Sokan olyan könnyen beszélnek a csajozásról és a pasizásról, mintha csak levegővétellel lenne egyen-értékű, miközben tényleg nem olyan egyszerű. Ezra már befürdött egyszer nem is olyan rég azzal, hogy valakit közl engedett magához, ráadásul a vagánysága és a hírneve vonzotta a lányt, miután pedig job-ban megismerte őt, ráunt. Csak az izgalmat kereste, ő is a menőkkel akart lógni, vagy csak pasiról pasi-ra vándorolva éli a kalandozó hölgyek életét, nem tudni, a lényeg, hogy Ezra fülig szerelmes volt belé. Sok idő kellett, hogy elfelejtse, abba hagyta a szórakozást, a mások megviccelését, csak festett, festett állandóan és sajnos nem szép dolgokat. Depressziós volt és Sandy volt az, aki kihúzta őt a pöcegö-dörből, a kedvességével, a bájával és akkor még nem vette észre, hogy megütötte vele a főnyereményt, csak barátot látott benne. Nem is meglepő, hiszen még friss volt a seb. Nem akart egy-szerűen többet látni benne, mint egy havert, akivel jókat lehet hülyülni és nevetni, nem akarta megint kockára tenni még érzékeny szívét, hogy egy ismételt elutasítás rombadöntse az amúgyis gyenge lába-kon álló önbizalmát. Akkor már tényleg nem maradna semmilye.
- Félsz, hogy lapátra tesz, vagy mi? – kérdezte, majd még hozzátette. – Túléled.
- Nem olyan egyszerű ez. Nem rég volt egy komoly kapcsolatom és elég rossz véget ért. Összetörte a szívem és Sandy volt az, aki ott volt, támaszt nyújtott. – magyarázta, majd szünetet tartva maga elé nézett. – Ha bepróbálkozok, vagy rávetem magam, fenn áll a lehetősége annak, hogy elutasít és akkor a barátságától is búcsút inthetek. Azt nem akarok. – fejezte be még mindig lógatva kobakját és a már nyugodt víz felszínét bámulta.
- Csak ne tökölj, mert akkor el fogsz késni – rántotta meg a vállát, mire Ezra csak nevetést imitáló hangot adott ki.
- Nem biztos, hogy olyan nagy baj lenne. Nem tudom, mi a fontosabb. A közelsége vagy a szerelme. – válaszolta teljesen elkámpicsorodva, majd végül mosolyogva megrántotta a vállát. – Az idő eldönti. – tette hozzá, szemeiből pedig tényleg az tükröződött, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem bátorta-lan és nem is bizonytalan magában, csupán tényleg attól fél, hogy ha nemleges választ kap, akkor örökre eltaszíthatja magától a lányt.
Végül témát váltottak és ismét kettejük bohóckodása merült fel, ami alig fél órája történt a medencé-ben. Akaratlanul is elvigyorodik, habár még mindig arcán érzi meggondolatlanságának nyomát.
- Háh! - nevetett fel talán kicsit erőltetetten. - Tényleg jó poén volt. Most már értem miért buknak rád a csajok. – mosolygott a lány, mire Ezra csak püffögött a dolgon. Megint ez a cinikus viselkedés, mintha Ezra így akarna becserkészni bárkit is.
- Hé, nem így csajozok, annyira azért nem vagyok gyerekes. De tudod mit? Jössz itt a “kicsit idősebb lennék” szöveggel, ha tehetném soha nem nőnék fel. – korholta le Norat, majd ráemelte tekintetét.
- Örülök annak, hogy túlnyomó részben vigyorgok, akkor is ha bánt valami, vagy ha nem mennek jól a dolgok. Ha velem vagy rajtam nevet valaki, az egy kicsit belőlem is elveszi a gondokat, értesz ugye? – mondta, majd elkacagta magát és hátradőlt, kicsit elgondolkodva.
- Ó, azt hiszem érzékeny pontokat fogdostam meg – válaszolta, mikor rátértek az ő problémájára, Ezra erre csak sóhajtott egy nagyot.
- Nem. De nem osztogathatod úgy az észt másoknak, hogy közben magadról nem mesélsz. Egyoldalú, idegen. Érted? – tromfolt a fiú, remélve, hogy ezt így már megérti a lány. Ő válaszul csak feltápász-kodott ülőhelyéről, valószínű a jelenlegi helyzet nem tetszett neki, talán sok volt neki a fiú hangneme és reakciója vagy nem akart beszélni a gondjairól, de aztán mégis elmondta a gondját. Ezra csak nézett maga elé, igazából fogalma sem volt erről az aranyvérű, sárvérű probléma kérdéséről, érzékeny téma volt ez mindig is, ő pedig örült hogy a kettő közé született, habár az aranyvérűek a félvérűeket is megvetették. Mármint, tisztelet a kivételnek.
- Hát egy kérdést kell feltenned magadnak. – emelte fel pálcáját a fiú.
- Magadnak akarsz megfelelni, vagy a családodnak és a hagyományaitoknak? – kérdezte végül, s bár tudta hogy könnyű volt egy mondatot megfogalmazni, valószínűleg ő mégis érteni fogja a kété-rtelműséget. A kérdés az, hogy kész-e elhagyni a kultúráját és a családját a saját céljairért, vagy fejet hajt, beáll a sorba és követi a család által diktált szokásokat ezzel fenntartva otthon a békét, de egy életre gúsba köti magát. Nem egyszerű a helyzet, de megoldás van. Még ha szélsőséges is.
- Leperex! – mondta végül független a választól, remélve, hogy sikerül a varázslata és a lányról az összes vízcsepp lehullik ezzel viszonylag megszárítva dolgait.
- Nincs jogom egy ilyen kényes kérdésben tanácsot adnom, de rám mindig számíthatsz, ha valakivel beszélni szeretnél. – tette hozzá.

♥ bombák vizén ♥

( dramatic pause )

pretty : z ö l d ♥ vibe: head above water

2003. 09. 09.
 p.s. Ezra

Nem tudom mi fájhatott jobban a szerelemnél. Talán, ha az embert megtépi egy megőrült kutya az utca közepén, és senki se siet a segítségére. Az emlékkép, ami a szemem elé kúszott szinte libabőrössé tett. El is hessegettem a képet inkább, mert... nem akartam kutyákra gondolni. Aznap megfogadtam, hogy senkit sem akarok szenvedni látni. Akárhogyan és sérüljön meg. Magunkra maradva, nyomorultul szenvedni rossz érzés volt. Én megtanultam erős lenni, megtanultam, hogy magamra számíthatok, és nem léteznek szőke hercegek fehér lovon, akik megmentenek. De tudtam milyen megsérülni, és ha az embert legalább egyszer összetörték, hát egy része olyan is maradt. Főleg ha az első volt. Az mindig sokkal erősebben fáj.
Ezra arcát fürkésztem, a párás kellemetlen levegőben, és arra gondoltam Sandy mellett biztosan nem törne össze. Ő túl kedves lány volt és jó ahhoz, hogy bárkinek is fájdalmat okozzon. És valahogy mindig az ilyenek kapták a legtöbb ütést, mert az élet igazságtalan volt. Ezra se tűnt olyan szemét srácnak, aki rosszat akart volna Sandynek. Egy szerencsétlenség volt a srác, mint aki azt e tudja néha arccal merre van a világban. De ettől függetlenül... egészen el lehetett viselni.
- Nem olyan egyszerű ez. Nem rég volt egy komoly kapcsolatom és elég rossz véget ért. Összetörte a szívem és Sandy volt az, aki ott volt, támaszt nyújtott. - Erre felvontam a szemöldökömet. Hát nem hittem volna, hogy valaha sebet ejtenek pont Ezrán, de hé. Az összetört szívek szakértőke voltam. A saját káromon. De így lehettem mások támasza. Mert néha én is jófej tudtam lenni. És nálam jobban senki se értette a fájdalmat. - Ha bepróbálkozok, vagy rávetem magam, fenn áll a lehetősége annak, hogy elutasít és akkor a barátságától is búcsút inthetek. Azt nem akarok.
- Onnan tudod, hogy már nem fáj annyira, ha képes vagy szeretni valakit megint. És akárki is tette veled, hogy összetört, azzal mutatsz be neki a legjobban, ha nem félsz a saját boldogságod után menni. Hadd lássa csak meg, milyen jól szórakozol, aztán majd megeszi az irigység - jegyeztem meg Ezrának, és lazán elmosolyodtam, miközben olyan lelkisen bámulta a vizet, hogy az ember nem tudta nem sajnálni. Egek! Egyébként meg mégis mi bajuk van a pasiknak? Esküszöm jobban félnek egy nem-től, mint más a Sátántól. Ahhoz képest, hogy közben ők lazán dobnak mindenkit. De persze most nem vetettem oda gorombán Ezrának, hogy milyen gyáva. A fájdalomtól való félelem azzá teszi az embert. - Amúgy meg légy vele kedves, adj neki virágot - tanácsoltam, még mielőtt nagy depiben belefejelne a vízbe. Én meg roppant elégedetten bólintottam is egyet. Magabiztosságot sugároztam, mintha mindent is értenék, de Ezrának támasz kellett, és én meg akkor az lettem neki. 
- Nem biztos, hogy olyan nagy baj lenne. Nem tudom, mi a fontosabb. A közelsége vagy a szerelme. Az idő eldönti.
Magasságos ég! A legnagyobb hülyeség mindent az időre hagyni. Azzal csak magunkat mentegetjük a felelősség alól. Az idő nem old meg semmit. Telik, pörög, ősz hajszálakat fest az emberek hajába és szürke megbánást a szívbe. Az idő jó kifogás, ha az ember nem mer cselekedni. Vagy nem mer szembenézni azzal, amit elhalasztott. Az idő egy halott ember emlékét sem teszi kevésbé fájóvá, csak burkol rád egy puha fátylat, de alatta ott volt a fájdalom.
- Az idő nem ember. Nem érez, és nem tesz dolgokat. Neki az a dolga, hogy mindig elmúljon. Senkit nem üldözöl el, ha úgy közeledsz felé, ahogy megérdemli - sóhajtottam, és rápillantottam. Nem voltam hajnaldó azt az arcába kiabálni, hogy DE SANDY BELÉD VAN ZÚGVA. Jöjjön rá magától, én nem leszek kerítőnő. De napokig hallgattam azt, hogy Ezra fürtjei így, meg úgy, és amikor mérges voltam rá a hülye viccei miatt, akkor is inkább megvédte.
Abban viszont egyet értettem vele, hogy nem akart felnőni. Igazából én inkább voltam érettebb, a többieknél, de felnőtt még nem, akármennyire is szerettem ezt hangoztatni. De annyira jó lenne örökké ennyi idős lenni. Megállni, kívül rekedve az időn. De az csak a holtakat állítja kívülre, én pedig nem akartam meghalni. Amúgy is a legszebben mosolyogni csak azok tudnak, akik már megsérültek, nem? Csak hümmögtem egyet, igazából, mert közben rám terelődött a szó. Én meg nem is tudom. Nehéz volt csak úgy megnyílnom. Volt az a magabiztos énem, a sminkkel és a szép ruhákkal együtt. Szerettem ezt a látszatot, még ha egy kicsit hazugság is volt.
- Ó, nagyon szívesen mesélek magamról, csodálatos személyiségem van - vigyorodtam el. Csak arról hallgattam, ami rossz volt, amitől menekültem, amit meg akartam volna változtatni, de nem tudtam. - Tudtad például, hogy fantasztikusan táncolok? A nagymamám tanított meg - fűztem hozzá, hogy egy kicsit mégis meséljek. Mesélek a szélről ami otthon fújt, a homokról, a táncról, arról, milyen gusztustalanul, de finomat főzök. Csak lejjebb nem. Azt hiszem Macmillan nem csak egy darabot vett el belőlem. Hanem a bizalmam is másokban, hogy nem bántanak, ha kicsit gyenge voltam.
Inkább fel is pattantam, mintha menekülni akartam volna, de igazából már ülni is kellemetlen volt. Fázott a fenekem. Ezra kérdésére meg csak rábámultam a fiúra.
- Ha magamnak felelek meg, elvesztem a családomat. Ha pedig a családomnak, elvesztem önmagamat. Te mit áldoznál fel, ha mindenhogyan veszítenél? - kérdeztem vissza. - Szerencsés vagy, Ezra. Nem kell sehogy sem beáldoznod valamit magadból, mert nem szorultál két világ közzé.
Ahogy a Leprex végül megszárított, én is jobb hangulatba kerültem, így egy halvány kis mosollyal a szám sarkában hallgattam meg. Persze senki se tudott erre a helyzetre megoldást, vagy tanácsot. Voltak dolgok, amiket egyszerűen nem lehetett megoldani.
- Sepās-gozāram - köszöntem meg neki, mert egész jófej volt tőle, még ha azt hiszem úgy érezte harapófogóval kell belőlem válaszokat kiszednie. - Azt hiszem, inkább neked lesz szükséged rám - kacsintottam rá, aztán lassan megindultam kifelé az ajtón, hogy ott végre normális levegőhöz is jussak.

Bombasztikus fürdő

2003.09.09

to Nora

Adott egy szép lány, csinos és ha úgy vesszük még egzotikus is. Legalább is Ezra ilyennek gondolja az iráni nőket, szer-inte erre mondják az egzotikus szót. Lehet téved, de a lényeg, hogy különleges. Temperamentumos és céltudatos, mindig eléri amit akar és tök jó tanácsokkal látja el az embereket. Legalábbis Ezrát biztosan. Biztos több pasi epekedne érte, de ő, legalábbis a pletykák szerint az idősebb pasikat kedveli, mondjuk nem biztos abban sem az ifjú, hogy nem kölcsönös a vonzalom, csak titkolózik. Igen, túl sokat titkolózik. Nem érdemelte még ki a bizalmát.
- Onnan tudod, hogy már nem fáj annyira, ha képes vagy szeretni valakit megint. És akárki is tette veled, hogy össze-tört, azzal mutatsz be neki a legjobban, ha nem félsz a saját boldogságod után menni. Hadd lássa csak meg, milyen jól szórakozol, aztán majd megeszi az irigység. – magyarázta, míg Ezra elgörbült szájjal díjazta a megszólalást. Egy igazi bölcsész veszett el Norában. Biztos volt benne, hogy az iárniak ilyen bölcsek, érettebbek a koruknál, egyébként mást még nem hallott a suliban így beszélni, még úgy sem, hogy neki több tapasztalata van a nemiségek terén, mint báki másnak.
- Nem igazán érdekelt, hogy érezhet Cassy. Sosem akartam neki fájdalmat okozni, még azután sem, hogy dobott. Sem verbálisan, sem a vicceimnek köszönhetően. – jegyezte meg tovább figyelve a víz felszínét. – Magamnak is ártottam volna vele. – tette hozzá elgondolkozva, végül elmosolyodott. Mégis mennyi lehetőséget adott neki az a bolond lány. Az étkezőben három tányárt vitt egyszerre egy másik asztalhoz, miközben Ezra mögött haladt el, vagy az udvaron az esőben próbálta átverekedni magát egy nagy tócsa mellett a tömegben. Megannyi feldobott labda, de Ezra nem élt ve-le…még félreértette volna és azt hitte volna, gyerekes bosszú. Inkább kerülte őt, job volt ez így mindenkinek. Neki biz-tosan.
- Amúgy meg légy vele kedves, adj neki virágot. – tanácsolta önelégülten. Legalábbis, amikor Ezra visszanézett rá, az olyan elégedetten bóligatott, mintha világmegváltó problémára adott volna tanácsot.
- Persze, tudom, mondtad már, rajta vagyok az ügyön. Láttam kinn egy szép kis virágcsok…vagyis majd veszek neki valami szépet. – fordította el tekintetét a fiú hirtelen, miután majdnem lebuktatta magát. Biztos megszidná a lány, ha megtudná, hogy az udvar kertjéből akar szedni neki virágot. 
- Az idő nem ember. Nem érez, és nem tesz dolgokat. Neki az a dolga, hogy mindig elmúljon. Senkit nem üldözöl el, ha úgy közeledsz felé, ahogy megérdemli – sóhajtozott unottan, mire Ezra megint csak felrántotta rá tekintetét. Megint hatalmas bölcsesség, ugyan nem tudta, hogy a lány mit szeretne továbbtanulni, mindig is azt gondolta, hogy valami csicsás üzletszalont nyitna, vagy modelldíva lenne.
- Igazad lehet. – hagyta annyiban a fiú, majd feltápászkodott a medence mellöl és magán is alkalmazta a nedvesség elűző bűbájt.
- Ó, nagyon szívesen mesélek magamról, csodálatos személyiségem van. – vigyorgott, mint a vadalma, mire Ezra csak elmosolyodott. Erről valóban tudna mesélni ő maga is. - Tudtad például, hogy fantasztikusan táncolok? A nagymamám tanított meg. – fűzte hozzá kedvesen, mire Ezra is elmosolyodott. Melegség árasztotta el és most végre tényleg őszin-tének érzi a Norával való beszélgetést.
- Szivesen megnézném az esküvődön, azon ahol te választod ki a jövendőbelidet. – válaszolt, mire már jött is a válasz, ami kicsit megölte a beszélgetést, de legalább végre Nora problémájáról is szó esik, nem csak Ezra bajait boncolgatják. Erről szól a barátság vagy mi.
- Ha magamnak felelek meg, elvesztem a családomat. Ha pedig a családomnak, elvesztem önmagamat. Te mit áldoznál fel, ha mindenhogyan veszítenél? – valóban nehéz kérdés. Ezra az állához teszi a kezét és úgy gondolkozik.
- Nem a családodnak intesz be, hanem a hagyományaitoknak. Mi lenne, ha elhitetnéd a családoddal, hogy sokkal jobb jövendőbelit találtál magadnak? – próbálkozott, bár biztos, hogy nagyon maga alatt van a lány ahhoz, hogy bármilyen tanácsot most komolyan tudjon venni. Meg is érti ezt, nem is erőlteti a témát, majd legközelebb ha felkerül, vagy csak beszélgetni akar Ezrával, átrágják a dolgot.
- Sepās-gozāram – törte meg végül a csendet Nora, bár nem igen értette Ezra, mit is jelent ez pontosan, de meghitt hanglejtéssel mondta, tehát biztosan jó dolog. Ilyen higgadtan csak nem küldi el őt a francba. - Azt hiszem, inkább neked lesz szükséged rám – kacsintott, amit szintén nem értett Ezra, de annyiban hagyta a dolgot, mivel valamilyen szinten igaza van. Szüksége volt a tanácsira Sandy-vel kapcsolatban és még, ha el is bukja a lány szerelmét és ba-rátságát, akkor is meg kell próbálnia. Nem követte Nora-t az ajtó irányába, hiszen még fel kellett öltöznie és össze kel-lett szednie a cuccait, de még mielőtt kiléphetett volna utánaszólt.
- Köszönöm Nora. Ha baj van, tudod hol találsz. – mondta ő is kacsintva, majd nekilátott, hogy összeszedje a cuccait.

Köszönöm a játékot!
Helyszín szabad.