+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Keleti szárny
| | | |-+  Mágiatörténet tanterem
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Mágiatörténet tanterem  (Megtekintve 5288 alkalommal)

Hugo Theron
Eltávozott karakter
*****


night owl

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2022. 11. 10. - 19:42:51 »
+3

α ︱ l o l a  ︱ α

β︱én és ő ő és én︱β


Ω time 20031024 beat: csillagok között Ω


Szerettem a mágiatörténetet, talán jobban is, mint a többi tantárgyat. Jó voltam belőle, és igzaából nem is azért szerettem ennyire, mert milyen jó bőr volt a tanárnő, hanem mert a tananyag volt az. Jó, nem volt ronda nő, de igazából nem nagyon figyeltem az alakjára, csak arra, hogy hogyan tanított. Néha még külön olvasgattam is egy kicsit a jövő évi tananyagokból, mert egyszerűen kiváncsi voltam rá. A családom mugli volt, nekem minden teljesen új volt és érdekelt a varázsvilág alakulása. Szerettem elmélyülni ebben, mert akkor nem kellett sem a nővéremre, sem a családomra godnolni. Szerencsére most már egy kicsit jobb volt az életkedvem Beth mellett, de mindig is belemenekültem még most is a tanulásba, ha nem akartam létezni. Akkor megtöltötték a szavak, és a tudás meg az új felfedezés élménye töltött ki.
A feladat inkább volt furcsán lelombozó, nem akartam másokkal magamról beszélni. Amúgy sem voltam egy nagy csapatjátékos, okosabb voltam a többieknél, általában és mindig az lett a vége, hogy mindent én csináltam meg. Kár, hogy Beth nem vette fel ezt az órát, de mondjuk úgyse ő lett volna a párom. Nem igazán akartam felfedezni a tulajdonságaimat másban. Ahogy Lola leült mellém, pontosan olyan kedvtelenül mért végig, ahogy én őt. Semmit s etudtam rőla, folyton krömlakkos volt és Beth állandóan panaszkodott rá meg Norára, hogy túlparfümözték a női mosdót. És...? Na jó, ez nehéz lesz.
- Csá - szólalt meg de még most is úgy nézte a tanárnőt, mintha csak most vette volna el tőle a körömlakkját. - Szóval, szerintem keressünk egy közös pontot, az pont elég lesz. Például… Izé… Szeretem a csokit… Édességet... Nyalókát...
- Lola Miller - dünnyögtem kimérten és talán kissé okoskodó hangon. - Nem hiszem, hogy az olyan nagyon összefogná a két ház közötti hasonlóságot, hogy szeretjük az édességeket - magyaráztam. - És amúgy sem vagyok olyan édesszájú - tettem hozzá.
- De úgy tudom, hogy szereted a zenét, sokan igazán tehetségesek közületek, és úgy tudom balettozol. A balett művészet, én meg zongorázom, ebből következően mind a ketten szeretjük a művészet ezen ágát, és tehetségesek vagyunk. Tehát a véleményem az, hogy nem csak a Hollóhátból kerülnek ki a tehetséges művészek és... - magyaráztam kissé belelendülve, de Lola félbeszakíltott.
- Ha hasonlítasz Rám egy kicsit is, akkor a feladat helyett elmeséled, mivel leped meg Beth-t Karácsonyra. Tényleg, smaciztatok már? Az tök izgi téma lenne - erre persze elvörösödtem, és megköszörültem a torkomat.
- Én öö... nem tudom... könyvet. Meg horror filmet? - kérdeztem bizonytalanul. - És mi... nem... mármint nyilván, mert... szóval...  Öh menő a Koboldos karkötőd... - dünnyögtem és a hajamat kezdtem el zavartan piszkálni, élesen témát váltva, de aztán lola felkiáltott a szemünk színe miatt én meg bólogattam.
- Igen, barna, nagyon haosnló barna kísértetiesen... és mind a ketten művészlelkek vagyunk - tettem még hozzá, miközben igyekeztem lekűzdeni a zavaromat. Hát milyen töketlen vagyok, egy tizenegy éves gyerek is zavarba tudott hozni, egy ilyen kérdéssel, amit valószínüleg mindenki megkapott már.
Naplózva


Henriette le Fay
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2022. 11. 13. - 21:04:04 »
+1

⌘ Ó a gondolatok...⌘

☾ 2003. 11. 07. ☽

Amint beléptem a terembe tudtam, hogy nem fogok figyelni. A legutóbbi eset óta mikor Sage elolvasta a levelemet amit a könyvembe írtam azóta nem tudok másra gondolni. Még a könyvét is elolvastam, egyszerüen hihetetlen, hogy nem untam bele és tök jól fogalmaz. De a mágia történet nagyon unalmas legalábbis nekem, nem látom értelmét, minden évben előjön , hogy hogyan alakult a Roxfort ki volt az a négy nagy varázsló meg ilyenek. A legtöbben még Voldemorttal is találkoztak, így nem értem mit kell ezen még tanítani.
-Mindannyian megalapították a saját házukat, mindannyian különböző értékeket előtérbe helyezve. Griffendél süvegének verseiből már mindannyian tudjátok, melyek ezek az értékek, most azonban egy kis játékos feladatra invitálnálak titeket. Párban kell dolgoznotok – Kezdett bele a Profeszor. Elölre féltem, hogy kivel leszek mert mondjuk ha Baldronnal kell lennem azthiszem felállok és kimennék, vele tuti nem lenne egy közös sem.,- viszont én jelölöm ki a párokat. Az lesz a feladat - és nem árulok el titkot, nem a háztársatok fogjátok kapni -, hogy találjatok olyan tulajdonságokat, amik közösek bennetek. Habár az alapítók mind fontos értékekre tették le voksukat, mégsem szabad elfelejtenetek, hogy attól még, hogy különböző házakban éltek, nagyon sok hasonlóság is van közöttetek. Tíz percet kaptok, hogy átbeszéljétek, utána pedig mindenkitől várok, páronként legalább egy-egy közös tulajdonságot, magyarázattal együtt. Vonatkoztassatok el tőle, hogy Mardekárosok, Hugrabugosok, Griffendélesek vagy Hollóhátasok vagytok, ismerjétek meg kicsit jobban a másikat.-Na szuper... Legyen egy griffis velük talán tudok valami közöset találni..
-És akkor nézzük a párokat: Kíváncsi vagyok a le Fay testvérekre, Henriette és Florian, ti együtt legyetek. Mr. Baldron, neked Ms. Baileyt választottam. Lolának Hugot osztottam be. És végül, de nem utolsó sorban Nora, te Miss McCarthyt nyerted meg. Kezdjetek bele, tíz percetek van- Majd kiugrottam a bőrömből. Florral kell, hogy legyek így bele gondolva több közös van bennünk mint bárki mással a családba.. Hirtelen mellettem landolt FLor, nem hiszem el, hogy őt tényleg érdekli ez...
Szerintem foglaljuk össze akkor először, hogy... ahhh... - Rázta meg a fejét - Ne haragudj, hugi, alig tudok koncertrálni. - Szétszórt volt, pedig megmertem volna esküdni, hogy mostanába össze szedte magát. Azért aranyos volt ahogy próbált koncentárlni és persze el is vigyorodtam rajta.
- Semmi baj, nekem sem az erősségem mostanába a figyelmem valaki miatt..- Pirosodtam el
- Szóval van az a szöveg, hogy "Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél. Oda csak az kerül, ki Semmitől se fél." - - magyarázta, hmm bátornak bátor vagyok, vakmerő, tény hogy szeretek beszélni de nem azét mert hú de bátor vagyok inkább csak mentem ami menthető
-  A hugrabugosok milyenek is? - Kérdezte.
- „A Hugrabugnak nyájas népe békés, igazságos.Oda mész, ha türelmes vagy S jámbor – ez világos.” Ismertettem Florral a házam jellemzőit.
-- Az igazságosság szerintem rám is jellemző. Szerintem segítőkész is vagyok... meg néha kedves is. - Kicsit elnevettem magam de igaza van...
- De te is bátor vagy. Sam és Bill sem rémített meg, mikor a kviddics cuccok miatt nyomoztunk.-
- Végülis igen és szerintem fogékony vagyok a tilosban járkálásban is, hiszen az éven már a szeptembert büntetőmunkával kezdtem.. Azthiszem van mindkettőnkben elegendő közös tulajdonság..- Gyorsan lejegyzetelem én is a közös tulajdonságokat a füzetembe, majd elégedetten hátra dőlök és rajzolgatok a könyvembe ahova a levelet is írtam.

Naplózva


Theresa McCarthy
Eltávozott karakter
*****


~ Furkász Firkász ~

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2022. 11. 14. - 19:34:06 »
+1

Go, go, Gyffindor!



2003. november 07.

A mágiatörténet óra csak a szükséges rossz volt. Semmi különöset nem kellett csinálni az órát csak jegyzetelni és figyelni. Soha nem varázsoltunk, mondjuk nem is nagyon lehetett volna. Éppen ezért nem is nagyon figyeltem, éppen annyira készültem, és tanultam, hogy ne bukjak meg. Voltak ennél fontosabb tárgyaim is.
Amikor Thompson professzor elkezdett beszélni, és a alapítók kerültek szóba, rögtön el is veszítettem az érdeklődésemet. Nagyjából csak ennyit hallottam: bla bla bla, egészen addig, amíg meg nem hallottam a nevemet:
-...Nora, te Miss McCarthyt nyerted meg...
Tessék? Mit kell csinálnom? És kivel? Nora Narekkal? Nem hiszem el, hogy valahogy mindig vele hoz össze a sors. Nem mintha komolyabb bajom lett volna ezzel a lánnyal, de úgy tűnt, neki komoly problémái vannak velem is, meg úgy általában az élettel.
Sóhajtva figyeltem, ahogy lehuppan elém. Úgy tűnt, neki sem sok kedve volt velem együtt dolgozni. De ő az a tipikus stéber volt. Bevallom őszintén, egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy szivatom, és nem leszek igazán együttműködő, így hátha kap pontlevonást az órán, de egyszerűen nem tudtam ennyire gonosz lenni. És mégis csak hősi lelkű lennék vagy micsoda, abba pedig nem fért bele az ilyen fajta szemétkedés.
Na persze a Mardekáros életstílusba bőven belefért az én sértegetésem:
- Jó, kezdjük magunkkal. Én szép vagyok, okos, lenyűgöző. Neked mik a jó tulajdonságaid? Majd keresünk olyat, ami... olyan jó, mint amilyen én is vagyok...A külsőségeket inkább hagyjuk.
Nora nem igazán engedett szóhoz jutni. Mondjuk addig pont át tudtam gondolni, hogy milyen közös tulajdonságaink lehetnek.
-Oké, szerintem sem a külsőségek számítanak. - vontam meg a vállam. - Viszont szerintem mindketten kitartóak vagyunk, és megküzdünk a célunkért. Nekem ott van a Furkász Firkász, neked meg... öhm... a kitartó lelkesedésed a kviddicsért, még ha nem is nagyon vagy benne jó. - húztam el a számat. - Viszont feltűnően sokat járkálsz a kviddicspálya körül. Biztosan szereted a kviddicsjátékosokat. - vigyorodtam el. Hallottam már azokat a bizonyos pletykákat Narek szerelméről. Mondjuk nagyon nem is kellett pletykálni, csak rá kellett nézni a lányra, amikor Campbellt bámulta.
-Esetleg még valami? - kérdeztem Norától, aki még kiegészítette:
-Kiállok másokért, ha úgy érzem megérdemlik, de nem vagyok jótékonysági szervezet. És jó kondiban vagyunk, mert gyorsan tudunk futni.
-Az biztos, hogy futásban mindketten jók vagyunk. - Így utólag az a könyvtárbeli eset már egészen szórakoztató volt. Rosszabbul is járhattunk volna, mint hogy egy porcelánbaba könyv támadjon meg minket. És még olcsón meg is úsztuk azzal, hogy Brown professzor talált ránk, és nem az az őrült Smith.
-Tehát akkor kiállunk másokért, kitartóak vagyunk és szeretjük a kviddicset. - foglaltam össze a listánkat. Ahhoz képest, mennyire különbözőek voltunk, egészen sok közös pontot találtunk.
-Szerintem meg vagyunk.
Naplózva

Betty Thompson
Eltávozott karakter
*****


Mágiatörténet tanárnő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2022. 11. 15. - 17:34:19 »
+1

A Roxfort alapítói

A diákok egyértelműen nem voltak lelkesek az alapítós órától. Nyilván rendszeresen feljött a téma, de a tanárnő úgy gondolta, hogy ez egy remek alkalom a házak közötti versengést és ellentéteket kicsit oldani. Persze nem volt sok bizodalma, az előítéletek erősebbek voltak, egy szimpla mágiatörténet óránál.
-Szerinted Lennoxnak bejönne ez a liba lila hajjal is? Küldhetnénk neki karácsonyra egy megbűvölt sampont. - hallotta, ahogy Ms. Miller ezt súgja Nora Nareknak. Thompson professzort pedig nem abból a fából faragták, hogy egy ilyen beszólást csak úgy elengedjen a füle mellett.
-Campbell professzor a szőke hajat jobban szereti, Ms. Miller. - mondta két - az Alapítókról szóló - mondat között. - És, hogy elvegyem a kedvét a karácsonyi ajándék küldözgetéstől, levonok öt pontot a Mardekától.
Majd, mintha mi sem történt volna, folytatta az órát.
A párok kialakítása látszott, hogy sokaknak nem tetszik. Nyilván könnyebb lett volna a barátok között hasonló tulajdonságokat találni, de abban hol van a kihívás?
Amíg a diákok beszélgettek - vagy éppen leosztották a szerepeket -, Thompson professzor bele-bele hallgatott az eszmecserékbe.
Miss Millert Hugo Theron mentette meg az újabb pontlevonástól. Nem igazán keresett közös pontokat, inkább az iskolai pletykák érdekelték. Még jó, hogy Mr. Theron megmentette egy jó ötlettel: a zenével. Betty megállapította magában, hogy ez egy nagyon jó, és találékony megoldás volt. A zene szinte minden embernek közös pontja lehetne.
A la Fay testvérek már lelkesebben vetették bele magukat a közös tulajdonságok keresésébe. Ők némi előnnyel indultak, habár Thompsonnak az volt a meglátása, hogy néha pont a testvérek azok, akik alig ismerik egymást. Floriannak és Henriette-nek is kellett némi idő, mire megtalálták a közös pontot: a bátorságot. Lehet, hogy la Fay kisasszony rossz házba került?
A Bailey-Baldron párosítás katasztrófa volt. Egyszerűen nem akartam együttműködni, és még a látszatát sem tudták fenntartani annak, hogy közösen dolgoznak. Talán még Sandy "Élni és élni hagyni" mondata volt a legközelebb a megoldáshoz.
Nora és Theresa legalább megpróbáltak együtt gondolkodni. Miss Narek azonnal a kezébe vette az irányítást, nehogy a griffendéles párja miatt ne sikerüljön a feladatot megfelelően megoldani. Miss McCarthy türelmesen végighallgatta a lányt, majd hozzátette a saját ötleteit, és így alakult ki a végső kompromisszum.
-Letelt a tíz perc! - szólt Thompson professzor, amikor lejárt az idő. Miután mindenki visszaült a helyére, gyorsan értékelt:
-Egész ügyesen dolgoztatok együtt, figyeltem a beszélgetéseiteket. Két pontot adok Mr Theronnak, Mr. és Miss la Faynek, illetve Miss Nareknek és Miss McCarthynak. Most pedig folytassuk az órát.
A professzor még beszélt a Roxfort alapításáról, illetve a híres ereklyékről, amiket mindenki ismerhetett a második varázslóháború, és a Sötét Nagyúr idejéből.
-A házi feladat, hogy mindenki írjon egy esszét az egyik alapító ereklyéjéről. A jövő órát kérem leadni. Köszönöm a figyelmet.


KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 10. - 16:04:53
Az oldal 0.076 másodperc alatt készült el 39 lekéréssel.