Jóslástan terem

J'ai bâti une maison
au milieu de l'Océan
Ses fenêtres sont

es fleuves qui s'écoulent de mes yeux

        E székben ülni óhatatlanul előcsalja a gyermeki nosztalgiát, reményét a hosszabb téliszünetnek még az olyan sokszor óhatatlanul megkeseredett, öreg bútordarabokból is, mint akit Mr. Ashford láthat most. Talán sosem bíztam, mertem bízni igazán saját diákságom idején oktatóimban, a problémáim kicsinyesnek, idejük pedig kevésnek tűnt, miközben.. Nos, épp ezen szeretnék javítani.
        Hiába voltam már részese talán hasonló beszélgetéseknek - azok nem lettek egyszerűbbek, minden alkalommal leküzdeni kínos kéretlenségem a kihívás részét képezvén húzódott meg köztünk. Talán sosem illett rám nagy elődeim talárja, nem tanultam meg valóban hinni benne, hogy 'mindig igazam' volna, vagy akár mindig megérthetem a bennem bízók kínjainak mintáit - de nem szűntem meg remélni, törekedni felé. Minden mentor maga is számot ad alkalmasságának mértékéről baj idején.
        
        - Távol álljon tőlem, hogy értelmetlenül hosszú magyarázatokba bocsájtkozzam problémáját orvoslandó, Mr. Ashford, megpróbálom csak a legszükségesebbek mezsgyéjén tartani a.. mondandóm. Kérem, mondja nyugodtan, ha valamit túl absztraktnak talál. - talán ez a nap, hét, félév kevés volna hozzá, hogy mindenre kitérve felöleljük a tapasztalataim által is megtámasztott divináció teljességének.. prima esszenciáját, teljes lényegét mégannyira sem volna bölcs háborgatnom. Rossz szokásaim egyike volt a nem megfelelő kifejezések elismétlése, és mert oly sokáig gondoltam úgy a saját képességemre, mint szigetre, ha nem is egy kellemes, látogatandó szigetre, kapcsolatot teremteni általa még mindig idegen. Talán még inkább nehezemre esne, ha nem segíteni akarnék vele.

        - A tudomány mai állása szerint a jövőbe látni minden esetben egyéni elbírálás alá esik: egy-egy látó képessége, lehetőségei, módszerei között mindig találhatunk hasonlóságot, de nincs egyetlen egzakt értelmezés. Akadnak köztünk olyanok, akik számára számtalan jövőkép jelenik meg gyors egymásutánban, míg mások motívumokat látnak - precedenseket ugyan ismerük, következtetni is tudunk belőlük, de abban vagyunk a legbiztosabbak, hogy nem vagyunk igazán biztosak semmiben. - valami egyszerű kis köhögés megbújik a torkomban: a megszokott félelem a tehetetlenségtől, pedig megígértem magamnak, hogy nem engedek teret neki. Leöblítem a kávéval, a hideg, a fekete, kavargó hideg csillapítja régi barátomat, a szorongást. Mára értem, a pillanat, mikor felnőve elérjük a gyermekként vágyott tökéletességet, illúzió, ha édes is - könnyebb a keserűség, úgy kell, mint egy korty levegő a fuldoklónak.

        - Tudom, hogy nem ismer régóta és nem is szeretném, ha most úgy érezné, hogy mély, személyes titkait kívánom feltárni, de Mr. Ashford.. látta önt szakértő? Megerősítették a diagnózisát? - szinte hallom, milyen ostoba kérdés ez, de okkal tettem fel - amely természetesen meg nem véd a hülyeség lehetőségétől.
        - ...azért kérdezem ezt öntől ilyen körülményes módon, elnézést, mert akkor talán ráláthatnánk, ön vélhetően melyik formájával rendelkezik a képességnek. Mr. Ashford, most jól.. jól van? - gyorsabban állok fel, mint számítok rá, vagy mint bölcs volt, térdem megint az asztal lapjának ütközik alulról, fájdalmas decrescendot játszik fa és csont. Végül valahogy elkerülhetem, hogy bántóan ügyetlennek tűnjek, de sikerül legalább a pálcámat megtalálnom az iratok alatt.
      
        - Mr. Ashford, nem tudom, hogy most tört-e önre egy látomás, de figyeljen a hangomra! Itt vagyok önnel, látom önt! El fog múlni, gyorsabban, mint hinné: ha szüksége van rá, fogja meg a karom, kezem, a ruhám ujját! Vegyen egy mély levegőt, itt vagyok önnel, Mr. Ashford, nem hagyom egyedül, nincs egyedül, itt vagyok önnel, itt vagyunk, minden rendben lesz! - talán-biztos túlreagálom, nem ez volna az első eset, épp csak szörnyen emlékeztet arra, hogy gyermekként hallgattam volna, míg a félelem magába zár. Nem merem megérinteni, mert ha csak nyomokban is úgy éli meg, ahogy akkor én, ronthatok vele - és ha röhejesnek is láthat, inkább lásson annak, minthogy épp én.. ne segítsek valakinek, akinek annyi éven át nem hittek, akinek elvonuló frontként zuhantak alá kapcsolatai barátaival, rokonaival, hogy végül a semmi maradékán tort a halálvágy üljön.