Jóslástan terem

J'ai bâti une maison
au milieu de l'Océan
Ses fenêtres sont

es fleuves qui s'écoulent de mes yeux

        E székben ülni óhatatlanul előcsalja a gyermeki nosztalgiát, reményét a hosszabb téliszünetnek még az olyan sokszor óhatatlanul megkeseredett, öreg bútordarabokból is, mint akit Mr. Ashford láthat most. Talán sosem bíztam, mertem bízni igazán saját diákságom idején oktatóimban, a problémáim kicsinyesnek, idejük pedig kevésnek tűnt, miközben.. Nos, épp ezen szeretnék javítani.
        Hiába voltam már részese talán hasonló beszélgetéseknek - azok nem lettek egyszerűbbek, minden alkalommal leküzdeni kínos kéretlenségem a kihívás részét képezvén húzódott meg köztünk. Talán sosem illett rám nagy elődeim talárja, nem tanultam meg valóban hinni benne, hogy 'mindig igazam' volna, vagy akár mindig megérthetem a bennem bízók kínjainak mintáit - de nem szűntem meg remélni, törekedni felé. Minden mentor maga is számot ad alkalmasságának mértékéről baj idején.
        
        - Távol álljon tőlem, hogy értelmetlenül hosszú magyarázatokba bocsájtkozzam problémáját orvoslandó, Mr. Ashford, megpróbálom csak a legszükségesebbek mezsgyéjén tartani a.. mondandóm. Kérem, mondja nyugodtan, ha valamit túl absztraktnak talál. - talán ez a nap, hét, félév kevés volna hozzá, hogy mindenre kitérve felöleljük a tapasztalataim által is megtámasztott divináció teljességének.. prima esszenciáját, teljes lényegét mégannyira sem volna bölcs háborgatnom. Rossz szokásaim egyike volt a nem megfelelő kifejezések elismétlése, és mert oly sokáig gondoltam úgy a saját képességemre, mint szigetre, ha nem is egy kellemes, látogatandó szigetre, kapcsolatot teremteni általa még mindig idegen. Talán még inkább nehezemre esne, ha nem segíteni akarnék vele.

        - A tudomány mai állása szerint a jövőbe látni minden esetben egyéni elbírálás alá esik: egy-egy látó képessége, lehetőségei, módszerei között mindig találhatunk hasonlóságot, de nincs egyetlen egzakt értelmezés. Akadnak köztünk olyanok, akik számára számtalan jövőkép jelenik meg gyors egymásutánban, míg mások motívumokat látnak - precedenseket ugyan ismerük, következtetni is tudunk belőlük, de abban vagyunk a legbiztosabbak, hogy nem vagyunk igazán biztosak semmiben. - valami egyszerű kis köhögés megbújik a torkomban: a megszokott félelem a tehetetlenségtől, pedig megígértem magamnak, hogy nem engedek teret neki. Leöblítem a kávéval, a hideg, a fekete, kavargó hideg csillapítja régi barátomat, a szorongást. Mára értem, a pillanat, mikor felnőve elérjük a gyermekként vágyott tökéletességet, illúzió, ha édes is - könnyebb a keserűség, úgy kell, mint egy korty levegő a fuldoklónak.

        - Tudom, hogy nem ismer régóta és nem is szeretném, ha most úgy érezné, hogy mély, személyes titkait kívánom feltárni, de Mr. Ashford.. látta önt szakértő? Megerősítették a diagnózisát? - szinte hallom, milyen ostoba kérdés ez, de okkal tettem fel - amely természetesen meg nem véd a hülyeség lehetőségétől.
        - ...azért kérdezem ezt öntől ilyen körülményes módon, elnézést, mert akkor talán ráláthatnánk, ön vélhetően melyik formájával rendelkezik a képességnek. Mr. Ashford, most jól.. jól van? - gyorsabban állok fel, mint számítok rá, vagy mint bölcs volt, térdem megint az asztal lapjának ütközik alulról, fájdalmas decrescendot játszik fa és csont. Végül valahogy elkerülhetem, hogy bántóan ügyetlennek tűnjek, de sikerül legalább a pálcámat megtalálnom az iratok alatt.
      
        - Mr. Ashford, nem tudom, hogy most tört-e önre egy látomás, de figyeljen a hangomra! Itt vagyok önnel, látom önt! El fog múlni, gyorsabban, mint hinné: ha szüksége van rá, fogja meg a karom, kezem, a ruhám ujját! Vegyen egy mély levegőt, itt vagyok önnel, Mr. Ashford, nem hagyom egyedül, nincs egyedül, itt vagyok önnel, itt vagyunk, minden rendben lesz! - talán-biztos túlreagálom, nem ez volna az első eset, épp csak szörnyen emlékeztet arra, hogy gyermekként hallgattam volna, míg a félelem magába zár. Nem merem megérinteni, mert ha csak nyomokban is úgy éli meg, ahogy akkor én, ronthatok vele - és ha röhejesnek is láthat, inkább lásson annak, minthogy épp én.. ne segítsek valakinek, akinek annyi éven át nem hittek, akinek elvonuló frontként zuhantak alá kapcsolatai barátaival, rokonaival, hogy végül a semmi maradékán tort a halálvágy üljön.
  

A játék a megbeszélteknek megfelelően nem itt folytatódik a megtartandó jóslástan óra okán

[A jóslatok:]

Jóslástan
VI. évfolyam (nyílt óra)
04.15 - 1:00 p.m. - 3:00 p.m.

but in all chaos; there is calculation

        -...még mindig izgulsz ilyenkor?
        - Természetesen! Ez mégiscsak..
        - Óh igen, szerintem is! De jobb, ha te, mintha ők, nem igaz?
        - Úgy érzed, okuk van rá? Most még inkább izgulok, Ms..
        - Annyit mondok csak, hogy ha nekem lett volna ilyen jóslástanom, lehet, hogy nem minisztériumi alkalmazott lennék minimálbérért. Csak vicceltem, akkor is őrült lennék.
        - Azt hiszem, az elsők már az ajtóban járhatnak.
        - Óh az ünnep örömére jövendölés is lesz?
        - Merlinre, dehogy! Csak hallom a lépteiket..
        
        A katedra előtt állva várom őket, utoljára idegesen csak tekintettel ellenőrzöm, a tea elkészült, a teáskannákból lágyan kavargó melegség még épp kellemes - megnyugtató, ha valaki nem adja meg magát szorongásának úgy, mint én ezen a kora délutánon. Nemcsak a legutóbbi házpontok tekintetében - melyeket csak tovább fodrozott a meccs drámaisága - de a tavasz ólmos közeledtével, és persze.. előre bejelentett nyílt óránk tiszteletére. Vannak dolgok, melyek jövőnkkel ellentétben sosem változnak: minden tanóra bemutatkozás maga zsigeriségében, ezúttal a szó eredeti értelmében is, hiszen több hallgatót sosem tanítottam. Talán különösnek találják, talán termünktől elvárt, megszokott tükör-és-füstjéhez képest puritánsága, talán kíváncsiság. Szeretnék megfelelni neki.

        - Köszöntöm önöket a megszokott helyszínen a nem megszokott körülmények között: és külön köszöntöm az alkalomból hozzánk csatlakozókat, köszönöm megtisztelő érdeklődésüket! Ahogy jeleztem is azt, a mai óránk rendhagyó lesz természetében Ms. Brisbois közreműködésével. Amennyiben kérnek, teát ezúttal is készítettem, az ablak melletti asztalról tudnak hozni maguknak az óra hangulatát.. árnyalandó? - szerencsére épp elég csészével rendelkezünk az alkalomra. Az órára járók bizonyára megszokták már, mostanra talán közös viccünk eme megmutatkozását: semmi másban nem idéztük egy, a divinációt hagyományos esztétikája szerint ismerőben azokat.

        - A korábbi foglalkozásaink után, melyek először részletezték a mágiaágak kapcsolatát a jóslástannal, majd kitértek a tudatmódosítók szerepére is, a mai órán egy új területre lépünk. Említettem önöknek olykor, hogy egész iparág épül a jóslástan gyakorlatára, amelynek célja legritkább esetben a valóság, vagy épp a jövőképek, az idő kutatása. Most azonban átadom a szót Ms. Brisbois számára. Ezt követően pedig megkezdjük az órai munkát, ami, ahogy ígértem, nem igényel előzetes tudást önöktől. - csak óvatosan merek az asztal szélének dőlni - a nyikorgást megannyi vidám pillanat sem juttatja eszembe, mikor épp tehetnék is ellene. Ms. Brisbois előadása, úgy sejtem, amúgy is jobban megragadja a diákok karizmatikus oktatókhoz szokott képzeletét.
 
        - Nehéz ilyen felvezető után megszólalni, igaz? A nevem Briséis Brisbois, és bár nagyon szórakoztató lenne a névadási szokásokról beszélgetni, azért vagyok itt, hogy a Minisztérium Varázsbűn - üldözési Főosztályát képviseljem, illetve ha kevésbé hivatalosak vagyunk, hogy elmondjam, hogyan dolgozunk azon, hogy azokat, akik anyagi vagy más befolyás megszerzésére akarják használni a divinációt, leleplezzük. Milyen módszereket használunk, hogyan vesszük észre a csalókat, és bár nem ez a hivatalos címem.. mindig szerettem a 'leleplező' kifejezést rá. - míg beszél, felbűvölöm a bemutatkozása alatt a legfontosabb tudnivalókat a táblára is, mintegy emlékeztetőül. Ms. Brisbois nem viselt jelvényt, ahogy korábban javasoltam azt, de ez talán elősegítette a közvetlenség auráját, amely körbelengte, míg megindult a sorok között. A módszertanra a gyakorlatban talán amúgy is jobban ráérzünk, mintha csupán elmondanám azt előre.
      
        - A leleplezésnek egész történelme van, mint ahogy sok más vizsgálati területnek, de nekünk most elég belőle annyi, hogy a háború után erősen megszaporodtak azok az egyének, akik a korábbi módszereik mellé már a varázstalanok divatos kifejezéseit, gesztusait is használják. Persze, nem mindegyikük akar direkt ártani, a legtöbbjük úgy van vele, hogy ha már a jövőt nem ismerheti meg, a zsebünk tartalmát azért igen - vannak köztük profik, akik szervezettek, egész híresek is, akik megélnek a nyilvánosság rajongásából, személyes brandjükből, és egészen szerencsétlen alakok is, akik pár knútért megmondják, mi fog történni, ha a fiastyúkba ér a merkúr retrográdunk. Nos, a tapasztalatok alapján kizsebelnek, ez történik. Lutece professzorral közösen összeállítottunk néhány ilyen jóslatot, és szeretnénk, ha megpróbálnátok kitalálni, melyek lehetnek ezek a hamisak között! Úgy tudom, még adnak itt is házpontokat, ugye? Remek! Illetve persze kíváncsi vagyok, mi lett gyanús abban a szövegben, amit kiválasztotok, mi volt különös, mi árulta el? - a kibővített táblának köszönhetően a feliratok nem fedik egymást, bár épp akkorára bűvöltem a szavak, sorok összességét, hogy az a félkörben elhelyezett padok bármelyikéből olvasható maradjon.

        Bízom benne, hogy a kötetlen, gyakorlati jellegű óra meghozza a vendéghallgatóink kíváncsiságát is - szokatlan, de ragaszkodtam hozzá, hogy a kurzus ezen alkalma legyen nyílt. A rengeteg visszaélés, melyről egyre gyakrabban cikkezik a Próféta, óvatosságra int, és ahogy megbeszéltük már Oakley professzorral, az idei lehet az első tanév, amelyben megpróbáljuk a valódi életre is felkészíteni a diákjainkat a közelmúlt eseményei után.

Jóslástan I

A jóslatok:

I. "A gömb vöröses fényt sugall, a szenvedély vagy veszély jelét, attól függ, miként viszonyolunk hozzá. A csillagok szerint azonban nagy próba közeleg, de ha hűek maradunk önmagunkhoz, győztesen kerülünk ki. Az álmok, a kenyér, a bor, az érzések, a szenvedélyek beszélnek. Az igaz szem hű marad."


II. " Az ijfú oroszlán felülmúlja az öreget / Harci mezőn páros viadalban: / Arany kalitban kidöfi a szemét. / Két csapás/seb egy/első, aztán meghal, kegyetlen halállal."


III. "Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... azoknak születik, akik háromszor dacoltak Vele és a hetedik hónap halála szüli Őt. [...] És egyikük meghal, a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik."


IV. "A hetes szám különös jelentést hordoz számára - a hetes janus-arcú, mint a hold. De a hetes végtelen boldogság, gazdagság, ha bátor abban a pillanatban: ismeretlen barát vagy ellenség hozza majd a jelet a nem várt helyről. Vagy a barát az ismeretlen - a hold útjai kifürkészhetetlenek."


V. "[...] mikor az Igaz Fehér Testvérünk erejének teljességében megérkezik, vörös kalapban vagy vörös köpenyben - hatalmas sokaság lesz, nem tartozik egyetlen hithez, csak magáéhoz. [...] Két régi igaz az oldalán, bölcsek és hatalmasok. Egyikük a szvasztika jelében, szimbólumával, a tisztaság jelével, asszonyként, élet teremtőjeként."


A feladat: A diákok egyedül, vagy párban, csoportban elemzik a jóslatokat, megbeszélik, melyiket találják helyesnek, melyiket hamisnak, milyen észrevételeik vannak, mi leplezte le számukra a hamis jóslatokat


Megoldások formája: A diákok megbeszélhetik, utána kézfeltartás után hangosan válaszolhatnak, reagálhatnak egymás válaszaira


A tanóra formája: 3 körös (a jóslástant felvettek számára kötelező)


A következő tanári reag: 2025.04.29. (hajnali órák, eddig érkezhetnek a diákok reagjai)
Kérem, bármilyen kérdéssel keressenek pm-ben!
A többi diák megszólítása a szokott módon, a nevek kiemelésével a házak színeivel:
#BD2118 (Griffendél), #557105 (Mardekár), #1d4d9d (Hollóhát), #EFB521 (Hugrabug)

• Jóslástan óra •

Lutece professzor & hatodév

Elképzelhető, hogy a leglelkesebbek közé tartozhattam akkor, amikor Lutece professzor beharangozta a nyílt napot az óráján. Nyolc tantárgyat vettem fel RAVASZ szinten, ami így is bőségesen túltelíti a naptáramat, a Diákjóléti Bizottsággal, valamint a prefektusi teendőkkel nem is számolva.
A másodévet követő nyarat gyakorlatilag azzal töltöttem, hogy optimalizáljam a lehetséges órarendemet, valamint jövendőbeli karrier utamat az alapján, hogy a számomra legideálisabb tantárgyakat vettem fel. Hiszem azt, hogy minden tudás értékes, és meg kell ragadni minden lehetőséget az új ismeretek elsajátítására. A nézetekben nyilvánvalóan nem én vagyok az egyedüli, aki osztozkodik, és nem kizárólag a Hollóhát legszorgalmasabb diákjára gondolok itt, aki jó eséllyel elnyeri jövőre az iskolaelső címet. A Béke Évfolyama titulusa mellett bátran kiérdemelhetjük a Szorgalmas Évfolyam megnevezést is. Végzős évünkre szeretnék majd egy évkönyvet csinálni mindenkinek, aminek mindenképpen része lesz a sikereink között pár érdekes statisztika a tanulmányi eredményeinkről.
Harmadévben tehát csak pár tantárgy volt, amit nem vettem fel. A rúnaismeretet és a jóslástant valahogy nagyon távolinak éreztem magamtól, az asztronómia pedig bár hasznos, de nekem talán nem annyira fontos. A mugliismeretet a hátterem miatt nem elég relevánsnak, (bár lehetnek, akik szerint nekem is fel kéne vennem). Azt mindenképpen érdekesnek tartom, hogy a jóslás maga viszont a muglik életére is mekkora hatással van. Ahogyan Lutece professzornak is megírtam, komplett üzleti találkozók sikertelenségbe fulladhatnak, ha nem elég kívánatos a tárgyalópartner csillagjegye. Milliós üzleteknek, nagy felvásárlásoknak és együttműködéseknek szabhat gátat a dolog. De láttam már versenylovat is aszcendens alapján választani.
Kifejezetten jó hangulatban érkezem a Roxfort talán legfurcsább tantermébe. Holdennel egyszerre indultunk a Hugrabug klubhelyiségéből a tőlünk talán legmesszebb található tanterembe. A szűk csigalépcsőn át követem évfolyamtársaimat, köztük főleg azokat, akik már tudják, mire számíthatnak a professzor óráján. Lutece professzor mindig is a leg… professzorosabbnak tűnt az összes tanár közül. Szerintem még a mugli szüleim is szóba állnának vele. Máig attól rettegnek, hogy egyszer csak egy olyan csúcsos süveggel állítok haza, mint amit az igazgatónő viselt a látogatásakor.
Kissé megilletődök Ms. Brisbois jelenlétén, a pillanatnyi zavar azonban nem tart sokáig. Oka van annak, hogy itt van köztünk – biztosan ő is vendég. Talán vendégelőadó lehet? Egy határozott köszönés után az ismerős arcok biztonságát keresem ezen az ismeretlen helyen, és pillantok rá az Amycussal érkező Annie-re.
- Nem mondjátok, hogy itt teázni is lehet? – csodálkozok rá nekik. Micsoda ötlet! Milyen jó lenne például mágiatörténet órán egy csésze tea és némi sütemény mellett megbeszélni a világ történéseit, véleményeket, tapasztalatokat megosztani, és hallgatni az előadást.
Integetek az érkező Soffinak és Envernek, akiknek – különösen Soffnak – már külön gratuláltam a győzelmük miatt. Nem mindig értettem, hogy mi zajlik a pályán, de azért azt igen, hogy Soffi igen keményen védelmezte a fogójukat. Múlt hétvégén vettük meg az új pálcámat Anne-Rose-zal, mivel az egy szerencsétlen baleset miatt eltört a meccsen, pedig csak néző voltam. Legalább a lehető leghamarabb, a gyengélkedőn is gratulálhattam az összes lesérült játékosnak. Az Abszol Úton pedig egy kis ajándékcsomagot is összeállítottam a játékosok közül azoknak, akiket barátaimnak tekintek. A csomagok egy kis édességet, egy kviddicsről szóló könyvet, valamint egy utalványt tartalmaztak a Kviddics a Javából boltba. Kockázatos dolog lett volna bármilyen ajándékot vásárolni onnan úgy, hogy nincs elég szakértelmem hozzá, hogy megítéljem, mi az, ami hasznos, és mi az, ami kevésbé.
Tudom, hogy Ashford általában csendesebb az órákon, ettől függetlenül a három-négyfős asztalnál mellette foglalok helyet bízva abban, hogy más is csatlakozik hozzánk.
Hamarosan megismerjük a vendégelőadónk nevét, és azt, hogy miért is van itt. A neve picit megmosolyogtat, vagyis inkább az, ahogyan beszél róla. A téma azonban, amit felvezet, nagyon is fontos. Érzem, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy jeleztem a megjelenési szándékomat. Még így, minimális ismerettel is nagyra becsülöm Ms. Brisbois munkáját. Eddig nem hittem, hogy a Varázsbűn-üldözés az én területem is lehetne akár, mert nem gondoltam, hogy ilyen dolgokkal is foglalkoznak. Őszintén fogalmam sincs, mi lesz velem a Roxfort után. De abban biztos vagyok, hogy szeretnék másoknak segíteni, és szeretném, ha a munkám adna valami értéket az emberek életébe.
- Dolgozunk együtt? – kérdezem az asztaltársaságom, majd kikészítem a pergament és a pennát, amit magammal hoztam.
- Haladhatunk sorban. Az első tehát… – fejben olvasom csak el. Magamból indulok ki, de engem például nagyon idegesít, ha valaki hangosan olvas fel egy szöveget, és nehezen tudom értelmezni.
- …nekem itt az a gyanús, hogy eleve úgy kezdi, hogy teret ad a kettős értelmezésnek. Nehezen tudok elképzelni olyan való életbeli szituációt, ahol csak az egyéni látásmódtól függ, hogy veszélyként vagy szenvedélyként tekintesz rá. – nem vagyok biztos a dolgomban, hiszen itt semmi sem biztos. Az egész olyan… elvont. De talán nem is az a lényeg, hogy helyes legyen a megállapításunk, hanem hogy eleve kritikusan álljunk a dolgokhoz és gondolkozzunk rajta.
- Ha jól értem, két eszközt is használ: gömböt és asztrológiát. Mégis, nem tűnik nektek olyan sekélynek, általánosnak? Kicsit elvontabb, mint amit a mugli horoszkópokban olvashatok, de a struktúra ugyanaz. Figyelemfelhívás valamire, amit nem konkretizál, majd egy általános, bárhogyan is értelmezhető jótanács. – vitatom velük a témát. Biztos vagyok abban, hogy ok nélkül nem tanítanak jóslástant, létező dolognak kell lennie. Valahogy mégis úgy érzem, hogy az első példa nem több, mint szemfényvesztés.

Jóslástan (nyílt óra)
04.15 Péntek

Magamat is meglepve kapva kaptam az alkalmon, amikor Lutece professzor beharangozta a nyílt órát. Bár vonzott maga a jóslástan, de rendelkezem annyi önismerettel, hogy tudjam, nem tudnék jól teljesíteni egy ehhez hasonló földtől elrugaszkodottabb tantárgyban.
Hirtelen ötlettől vezérelve az értékes ebédidőmet azzal töltöttem, hogy a konyhára teljesen legális módon (ameddig nem bukok le, addig mindent szabad ugyebár) bejutva csináltam sütiket a nyílt órára. A meggyes, a citromos sütemények, a répatorta és a francia krémes mellett természetesen helyet kap az örök kedvencem, a brownie is. Két tálcával bár labilisan, de egy ideig sikeresen lavírozva indulok meg a Jóslástan terem felé, ami a konyhától fogalmazzunk úgy, viszonylag messze van. Ha egyes-egyedül kellene megtennem ezt a hosszú utat, az biztosan katasztrófába torkollott volna, de Amy, mint égi áldás bukkan fel és menti meg az értékes süteményeket a csúfos pusztulástól. Igen, majdnem eldobom a tálcát, de szerencsére ez a csodakedves mardekáros megmenti a napot jelenlétével és gyors reflexeivel.

- Huh, életmentő vagy Amy! - lélegzem fel, mikor látom, hogy a sütemények épségben megúszták a bal lépésemet. Mint kiderül, Ő is Jóslástan órára igyekszik, így egy igazi úriember módjára segít nekem feljuttatni a süteményeket a toronyba. Természetesen egy gyors felvilágosítást mindketten adunk az életünkről a másiknak, bár nincs sok új a nap alatt, minden nap találkozunk és beszélünk is, majd szóba kerülnek a szaftosabb történetek is. Csak elkerekedett szemekkel hallgatom a beszámolóját, miszerint Siennát az anyja eltiltotta tőle.

- Micsodaaaa?! Paprika spray? Bolond ez a nő? - csattanok fel jó hangosan, s csak utólag veszem észre magam. Kicsit visszafogottabban folytatom. - De várj... a történetedből nem volt teljesen tiszta: Siennának volt címezve a paprika spray, vagy ellened védekezésként kapta? - értetlenkedem egy sort mit sem sejtve. Nekem alapvetően semmit sem mondott a Carrow név, mikor ide kerültem. Hallomásból tudom, hogy az apjuk Halálfaló volt, de ennyi. Vannak, akik emiatt óva intettek Cassia-tól is, de mikor hallgatok én másokra? Hat év alatt nem bántam meg a döntésem, mindkettejüket különösképp kedvelem. Sajnálom szegény Siennát, hogy ilyen dolgokkal kell megküzdenie, sajnálom Amy-t és Cass-t, hogy nekik az előítéletekkel kell nap mint nap szembesülniük. Annyi mindent mondanék a témához kapcsolódóan, nem sok megjegyzésem tűri a nyomdafestéket, így inkább csak hitetlen fejrázásba bocsátkozom. Inkább nem itt és nem most venném elő a csodaszép részeg kocsis szókincsemet, amiket lovastáboros kocsikázások során vettem fel még anno.

Olyannyira belemélyedek a diskurzusba, hogy fel sem tűnik még a tüdőm kiköpése mellett sem, hogy megérkezünk a desztinációnkhoz.
Oph-ra mosolygok, mikor meglepődik a teázási lehetőségen.

- Ha a professzor megengedi, akkor süti is lesz a tea mellé! - kacsintok Oph-ra a nálam lévő tálca szolid megemelésével egyetemben. Nagyokat pislogok a számomra ismeretlen felnőtt arcra, ahogy kissé bizonytalanul odalépek hozzájuk.

- Jó napot! - köszöntöm egy kedves, kissé félénk mosollyal a felnőtteket. - Remélem nem gond, de készítettem süteményeket a nyílt óra tiszteletére - ha elfogadják átadom nekik a tálcákat, akár óra előtt vagy után is rárepülhetnek a többiek. Ezután pedig helyet foglalok a kedvesebbik és egészen biztosan sokkal jobb fejebb Amycus Carrow társaságában.

Az óra hamarosan megkezdődik, én pedig érdeklődve hallgatom előbb Lutece professzor, majd Ms. Brisbois szavait. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyesek visszaélnek a jóslás tudományával. Jómagam csak a horoszkópokat szoktam olvasgatni, az nem fordult meg a fejemben, hogy jóshoz megyek... Na jó de, megfordult már, de mindig elvetettem. Csóró vagyok, nekem elég a metróban kapott újságos horoszkóp is. Bár azok alapján már párszor meggazdagodtam, szakítottam az aktuális párommal (ami nem volt), volt dráma, minden.

- Dolgozunk együtt, ugye? - nézek Amy-re, bár ez inkább kijelentés, mintsem kérdés. - Te vagy a jövő nagy tudója, én csak egy lelkes tudatlan vagyok. Igazán leköteleznél vele, ha lennél a partnerem, és vezetnél a jóslástan ködös, már-már kifürkészhetetlen labirintusában - pislogok rá a legellenálhatatlanabb kiskutyaszemeimmel. Noha tudom jól, hogy nem fog visszautasítani, így elégedetten húzom közelebb a székem hozzá, majd nem a legértelmesebbnek tűnő koncentrálós arcommal futom végig a táblára felírt jóslatokat, csak azért, hogy megállapítsam magamban: fogalmam sincs. Igyekszem megerőltetni agytekervényeim, de ez nem az én világom, úgyhogy egyelőre egy hatalmas vigyorral fordulok Amy felé. Ismerhet annyira, hogy tudja: ez a fogalmam sincs, hogyan is indulhatnék el, segíts légyszííí arckifejezésem.