Csillagvizsgáló

Ebben a toronyban zajlanak a Aszronómia órák éjfélkor. Ide a diákoknak akkor szigorúan tilos feljönniük, mikor nincs órájuk. Ha itt elkapnak olyankor, mikor nincs órád, igen hamar a házvezetőd irodájában találod majd magad, azt hallgatva, mi a büntetésed a kihágásért. Időközben helyet kapott egy Dumbledoret formázó mellszobor is.

koccintsunk a…
to: Sophie


2001. december 31 – 2002. január 1.

Nem reménykedtem olyasmiben, hogy a karácsonyt együtt tudjuk tölteni Sophie-val. Már csak azért sem, mert neki volt családja, nekem pedig nem… ahhoz pedig nem éreztem magam elég felkészültnek, hogy feldúljam az ünnepét, ráadásul bevállaltam némi munkát is. A Godrik egyik professzorának készítettem el néhány jegyzetet egy munka alatt álló könyvéhez. Tíz galleont adott, ami egy tizenhét éves kölyöknek már-már egy kisebb vagyon volt. Ezeket a pénzeket mind félretettem a jövendőbeli életünkre, amit Sophie-val közösen terveztem.
Éppen csak annyit költöttem, hogy a mai napra egy kis pezsgőt be tudjak csempészni a kastély falai közé, de még az ünnepekre is csupán édességet adtam neki. Ez van, erre telik, ha komolyan gondoljuk azt a Hertfordshire-ben való összeköltözést, én pedig nagyon is úgy gondoltam. Elkezdtem rendesen tanulni, be kellett jutnom az akadémiára, ha Sophie-val akartam tartani a tempót… így pedig a teljesíteményem is javulni látszott. Fredericet is igyekeztem elkerülni, amennyire lehetett, hogy ne legyen verekedés, meg bűntetőmunka.
A pezsgő durranással nyílt ki, ahogy a csillagvizsgáló hatalmas ablakánál leterítettem egy kockás plédet, és a ráhelyezett poharakat készültem megtölteni. Egy-két ötletet persze adtak a haverok, hogy „hogyan cserkésszem be Sophie-nak azt,” mert szerintük mekkora menő dolog magunkat átszexelni az új évre. Ezt egyelőre elvetettem, inkább csak örültem volna, ha végre rendesen beszélgethetünk… nem sok alkalmunk volt rá az elmúlt időszakban.
Már korábban becsempésztettem az egyik hugrabugos csajjal Sophie ágyára a pergament, amiben meghívtam ide ma este tízre. Mégis csak prefektus, nem tűnt volna fel senkinek, ha mondjuk meglép, én pedig könnyen megoldottam, hogy láthatatlanul elslisszoljak az aurorok mellett… bár egy részem reménykedett, hogy ma éjszakára egy kicsit azért ők is felengednek. Minőségi időt akartam a barátnőmmel tölteni így jó néhány hét elteltével.
A pezsgő aranyszíne megtöltötte a poharat, ellepte a beledobott cukorpálcát a háromnegyedéig. Tökéletesen ünnepinek tűnt, akár csak azok a csillagszórók, amiket Zonkónál vettem. Semmi extra, a legolcsóbb darabok voltak, az egyik lilán, a másik zölden fénylett.  Megigazítottam a poharakat, nem akartam, hogy nyálas legyen vagy ilyesmi… mondjuk valószínűleg pont addig lesz az, míg kellően be nem rúgok a pezsgőtől. Az én testemnek ennyi aztán bőven elég is lett volna, ha italozásról van szó. Nem reménykedtem olyasmiben, hogy Sophie esetleg elnéző lenne, ha berúgnék a közösen töltött esténken.
Beletúrtam a hajamba, hogy kicsit helyre rázzam a fekete tincseket. Aztán persze rájöttem, hogy az is túl nyálas, ha kirittyentem magam, szóval áttúrva a szálakat, inkább kócosra varázsoltam a frizurámat… mint aki szó szerint nem is készült. Lazának akartam tűnni, pedig nagyon-nagyon hiányzott. Már régen öleltem meg, régen éreztem az illatát és a tincseket az ujjaim alatt.
Ahogy meghallottam a felfelé vezető, meredek lépcsőkön a lépései visszhangját, felemeltem a pálcámat és egészen elhalványítottam a torony fényeit, hogy jobban látszódjanak a csillagok. December ellenére ma egészen tiszta volt az égbolt, szép látványt nyújtottak az apró, ragyogó pöttyök és a hold halovány fénye. Alig, hogy felért és megpillantottam a vörös tincseket, közelebb léptem, hogy megfogva a kezét vonjam magamhoz.
– Végre… – súgtam és úgy öleltem, hogy az arcomat a hajába tudjam fúrni. Mélyet szippantottam az imádott illatból s egy pillanatig el sem engedtem. Most voltak a helyén a dolgok, vele a karjaimban.

[ღ Varázslatos szilveszter ღ]

ღ ruci ღ

ღ Varázslatos szilveszter ღ

Teddy

(2001. december 31. - 2002. december 01.)

ღ time ღ

nehéz elsurranik a hugrásoktól, főleg este, főleg akkor, ha a pletykák hamarabb eljutottak hozzájuk, mint én hozzám, mert hát mire Teddy tényleg meghívott a Csillagvizsgálóba, már pusmogtak ezt azt róla, hogy biztosan valami NAGY meglepetéssel vár engem, meg ilyenek. Igazából én nem nagyon reagáltam erre semmit, csak mondjuk elvörösödtem. Ez ám a nagy teljesítmény, Sophie. Szóval igen rettenetesen igzulok, hogy mi lesz. Modnjuk nem is tudom, azt hiszem nem vetné rám csak úgy magát, Teddy ahhoz túl lovagias meg aranyos. Szóval inkább elengedem afülem mellett az olyan megjegyzéseket, hogy milyen illóolajokkal kenjem be bizonyos helyeken magam... Miért ennyire érdekes a házam táján mások szerelmi élete? Szabályosan érzem, hogy egy hadseregnyi szurkolócsapat van mögöttem, ami azért eléggé ijesztő és zavarba ejtő.
Mindegy, csak összekpaom magam, és elidnulok... ha már titokban nem sikerült. Azért abban reménykedem, hogy nem támad le engem valami auror. Legutóbb is az éjszakai járőrözés közben csak úgy mögöttem termett, én meg jól lesikoltottam a fejét és elmenekültem. Komolyan, Stephen King filmbe illő volt a jelenet. És még követett is. Nagyon jót nevethettek rajtam a festmények, ahogy tök értelmetlenül menekülök az auror elől, aki tök értelmetlenül azt hitte, hogy rosszban sántikálok. Ez egészen biztos nem fog hiányozni a Roxfortból.
Szerettem volna, ha nem csak Teddy gürcöl a melóval, és hát én is segíteni akartam neki, szóval Roxmortsban itt-ott vállaltam diákmunkát, mert azért elég nagy luxus lett volna ráhagyni mindent. Meg a közös jövőnkről volt szó, amiért együtt kell harcolnunk, nem pedig csak egy valakinek. Vagy csak én vagyok túl szentimentális és reménytelenül romantikus. De azért nem hullik az ember ölébe csak úgy egy ház, főleg nem Hertfordshire-ben. Viszont a gondolat, hogy én és Teddy együtt lakjunk, elképesztően felpörget, és már alig várom. Ajjj de jóó lesz mindig hozzábújni aludni, meg mellette ébredni.
Siettem vissza a suliba, hogy vele legyek, mert az ünnepeket Rose nénivel és hát igen. Meglátogattam apát és a családját is. Vagyis nem akartam rájuk rontani ők hívtak meg... Mindegy, fura volt és még én magam is szerencsétlenül éreztem magam a szituációtól, főleg hogy elég sandán vizslatott végig Lizzy, apa felesége. Megrázom a fejemet és inkább Teddyre koncenztrálok, miközben végre besodródom a Csillagvizsgálóba. Abba meg nem akarok belegondolni, hogy Teddy karácsonya hogy telt, mert szomorú leszek.
Ami mindig is az egyik kedvenc helyem volt, attól függetlenül, hogy semmit se értettem a csillagokhoz. Szabályosan beleröppenek Teddy ölébe, és elégedetten hümmögök, ahogy végre kikötök a karjaiban. Nem sok időnk van egymásra, a tanulás és a munka miatt, így amit együtt töltünk azt végtelnül kiélvezem.
- Véégreee - bólogatok egyetértően miközben belenyomom az arcom a nyakába, és magamba szívom a kellemes Teddy illatot. Kicsit a nagy ölelgetés után hátrébb lépek és elvigyorodom, ahogy végigpillantok rajta. - Már megint nagyon menőn nézel ki Teddy - mondom, és megpuszilom.
- Aanyira szép ez a hely - mondom átszellemülve és közelebb bújva hozzá, ahogy a sötétben bámulom a csillagok fényét. Eszembe jut amikor a végzős bálon is itt voltunk, és már megint elpirulok. - Nagyon hiányoztál ám, Teddy Jones, úgyhogy jövőig el se engedlek - vigyorgok rá megint.

koccintsunk a…
to: Sophie


2001. december 31 – 2002. január 1.

Úgy vártam már, hogy végre kettesben lehessünk. Az elmúlt hetek valószínűleg mindkettőnknek túl sűrűk voltak, hogy a kapcsolatunkat normálisan megélhessük. Az állandó tanulás mellett Teddy is állandóan rám talált, hol levélben fenyegetett meg, hol csomagokat küldött mindenféle furcsa tárgyakkal. Mivel megvolt a gyanú, hogy ezek átkozottak, leadtam őket McGalagonynál. Már nagyjából tisztában volt a helyzetemmel a félév eleje óta, így nem is kellett olyan sokat magyarázkodnom a dologgal kapcsolatban… sőt biztosított, hogy ezekről az esetekről beszélni fog az iskolában dolgozó aurorokkal.
Nem bíztam a minisztériumban, így az embereiben sem különösen, mégis kapóra jött, hogy minden sarkon van egy-egy auror. Roxmortsban nagyjából esélye sem lett volna Teddynek, hogy feltűnés nélkül nekem essen. Tudtam nagyon jól, mit akar, visszarángatni a régi életembe, hogy lopjak, betörjek és minden hasonló. Talán néha-néha elemeltem pár apróságot, de nem volt tervbe véve, hogy ez hosszútávon így maradjon. Én készen álltam megváltozni Sophie mellett. Ezt pedig csak tovább erősítette, mikor szó szerint a karjaimba vetette magát. Az ő energiája rám is jó hatással volt, olyan örömmel vontam magamhoz.
– Véégree – bólogatott ő is. Éreztem a leheletét a nyakamon, amibe egészen beleborzongtam. Tényleg alig vártam, hogy kettesben legyünk végre. – Már megint nagyon menőn nézel ki Teddy. – Újabb puszi érkezett, így esélyem sem volt lényegében elpirulni a bóktól. Nem, mintha szokásom lett volna, de Sophie-tól hallani egészen más volt. Jó ideje tudtam, hogy meg sem érdemlem őt, ilyenkor pedig, mikor az a meleg érzés rám talált, amit a szavai, az apró kis kedvességei váltottak ki, még inkább erősítették ezt. Nem véletlenül akartam érte jobb ember lenni. Elengedni nem akartam, így hát nekem kellett változnom a kettőnk jövőjéért.
– Közel sem olyan menőn, mint te, vöröske – simítottam végig a tincsein még egyszer, majd éppen csak annyira léptem távolra, hogy láthassa a kilátást. A felhőtlen égbolt és a növekvő hold látni engedett megannyi csillagképet. Egy-két olyat, amit én magam is felismerhettem, aki nem éppen szakértő a témában. Többek között az Asztronómia sem volt az erősségem.
– Aanyira szép ez a hely  – bújt közelebb, én pedig csak végig simítottam a hátán.–  Nagyon hiányoztál ám, Teddy Jones, úgyhogy jövőig el se engedlek – vigyorodott el. Ez is olyan bájos, Sophie-s arckifejezés volt.
– Akkor ülj le! – Mutattam a korábban leterített pokrócra. A pezsgőspoharakban ott volt a cukorpálca, de még bőven volt annyi ital, hogy ezt bármikor újra tölthessük. Állítólag a nyalókától kicsit édesebb lesz, ami talán egy lánynak jobban ízlik. Na meg ott voltak a csillagszórók is, amiket majd együtt meggyújthatunk.
Megvártam míg helyet foglal, majd közvetlenül mellé huppantam le én is, hogy aztán felé nyújtsam a poharat. A sajátomat meg is kevertem a cukorpálcával, mintha csak egy kávé lenne.
– Mi történt veled, mióta ilyen furcsán nincs időnk egymásra? – kérdeztem, igazából örültem volna, ha valamit mesél. Érdekelt, mi történik vele, hiszen egyre kevesebb a közös óránk, a közös tanulási időnk., a közös tanulási időnk.

[ღ Varázslatos szilveszter ღ]

ღ ruci ღ

ღ Varázslatos szilveszter ღ

Teddy

(2001. december 31. - 2002. december 01.)

ღ time ღ

Teddy karjai között olyan volt lenni, mintha lenne egy saját menedékem. Ami kívül rekesztette a gondokat, ami kicsit megállította az idő folyását ahol meleg és kényelmes volt, ahol körbeölelt a kellemes friss illata, ahol minden olyan békés és jó. Megfeledkezem egy kicsit a suliról, minden más hülyeségről, hogy feltöltekezzem Teddy kedves érintésével, és aztán már tényleg úgy érzem boldogabb nem is lehetnék. Szerelembe mindig is könnyen estem, az igaz, de azok akármennyire is tűntek igazinak, elillantak, és csak kedves néha fájó emlékek voltak, de Teddyvel más volt. Vele minden másabb volt, vele azt éreztem, hogy ő tényleg az én igazim. belefúrom magam a mellkasába és boldogan dorombolok.
Hiányzott, mert keveset láttam, ha óránk is volt közös, mindig rohantuknk más felé, mert annyi minden közbejött, és még nekem egy csomó prefektusi hülyeséggel is kellett foglalkoznom, és úgy nehéz volt időt szánni rá. És még az egyetemre is megkellett csinálnom a pálcaterveket, amikkel eléggé hadilábon álltam jelenleg. És amúgy is rástresszeltem, hogy mi van, ha nem sikerül? Mi van ha ezek így bénák és tökre nem vesznek fel? Nagyon szerettem volna pálcakészítő lenni, azt hiszem az egész sulis évem az elejétől fogva erről szólt. És igazából más nem is nagyon volt, amihez értettem volna.
– Közel sem olyan menőn, mint te, vöröske – bókol vissza én meg elpirulok azt hiszem duplán is mert annyira zavarbaejtő, amikor bókol nekem, hogy attól el tudok olvadni menten rózsaszín kis tócsává. Na meg az érintése is. Szóval ajj de szeretem Teddyt érzelmi hullámok közepette hagyom, hogy odavezessen a helyünkre, és kicsit elbámészkodom a csillagok nyújtotta látványon.
Szorosan teddy melé ülök le és csillogó szemekkel bámulom a kis abroszt, ami tele van minden jóval.
- Óóóó, hát ez nagyon romantikus Teddy, imádom - pillogok rá, és egy kis csókot is lehelek az ajkára, majd a vállára döntöm a fejem, és bekapok valami édességet, majd vigyorogva koccintok vele egyet, majd belekornyolok a pezsgőbe. 
– Mi történt veled, mióta ilyen furcsán nincs időnk egymásra? – kérdezi, mire én hümmögök egyet. Igazából egész izgalmas karácsonyom volt.
- Hááát - ráncolom össze a szemöldököm, majd kissé felsóhajtok. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy megélem azt a napot, amikor a családomról... családszerűségemről fogok beszélni. De mosz épp ez történik és amellett a fiú mellett ülök, aki jelenleg a világot jelenti számomra. - Háát Rose néni rávett, hogy válaszolja apa levelére, erre meghívott hozzájuk karácsonyra... Szóóval volt egy nagyon fura szentestém apámmal, a mostohaanyámmal és a féltestvéreimmel - magyarázom, és még mindig nem tudom hovateni azt a napot. Mondjuk ellenségként nagyjából csak Lizzy kezel, de igazából meg is értem. Egy be nem vallot viszony csak úgy besétált hozzájuk nyáron és még ott is tölti a karácsonyt. - Szóóval fura volt. Nagyon nagyon fura. És te hogy vagy? Ugye nem piszkál annyira a gorombább Teddy? - kérdezem aggódva.

to; kölkök
WHOA
look at the stars!


2002. 11. 03.

- Bah! - sóhajtok fel, miközben megint feélresikerült az egyik varázslatom, így kisebb füstfelhő szállta meg a Csillagvizsgálót. Pedig csak arrébb akartam lebegtetni a teleszkópot, ha már boszorkány vagyok, ne cipeljem, ugye, de erre lángra lobbant, és midnen füstöl. A végén még felgyújtom az iskolát. Gyorsan kinyitom az ablakokat, szóval az első duákok egy füstös hideg terembe érkezve találnak meg.
Eléggé spontán óra lesz ez is, mint a többi is. Először úgy gondoltam mindekit leültetek a távcső elé, hogy bámulják az eget és így én se zavarodom bele a nevükbe és ők sem néznek hülyének, de aztán csak arra jutottam, hogy atnítani is kéne. Szóval. Szóval, úgy döntöttem, hogy rendes órát tartok, ahol dumálok ők meg unatkoznak. Azért, hogy egy kicsit feldobjam a hangulatot pár bűvült, univerzumról készült mozgóképet is hoztam, hogy azt nézhessék az én pofám helyett. Igazából alig várom, hogy megint magyarázzak mindenféléről, és amint minden diák a helyére kerül, lekesen összecsapom a tenyerem, és magyarázni kezdek.
- Üdv! Szóval, most hogy szépen csendben megünnepeltük, hogy nem gyújtottam fel az iskolát, el is kezdhetjük a mai órát.- magyarázom. Az asztal elé lépek, hogy annak nekitámasztva magam elkezdjem az órát. Persze kell némi torok köszörülés, mert a füst még kicist mar. De sebaj majd  a diákok örömére megfulladok és elmarad az orám. Juhúú.
- Mint azt már mindenki tudja, mi a Naprendszerben keringünk. Hát ez tök érdekes, de mi a tekintetünket egy kicsit távolabbra fogjuk irámyítani, nem olyan sokkal, csak úgy... nagyjából ötezer fényévnyi sugarú területre fókuszálunk hogy megnézzük a "közeli" szomszédokat. Integessetek nekik. Ez a hely már rendesen tolja ki magából az újabb és újabb csillagokat. Na meg persze nyilván meg is halnak. És erről fogunk ma bezsélgetni! - tartok egy szusszanásnyi szünetet, majd a hátam mögötti kivetítőre kikerül a T Tauri születendő csillagának a képe.

- Akkor beszéljünk a születésről! Midnekit megnyugtatok, hogy ez nem a csillagmama és a csillagpapa története lesz. A csillagképződés az egyik legfantasztikusabb dolog, ami a világon megtörténhet. Ami nekünk évmillióknak tűnik, az a csillagok szemépben pár pillanat. A fejlődés alapja a molekula felhők és a gravitáció. A gázokból és porból áló csomók összeomlanak a gravitációtól, és bumm! A közepében évmilliókkal később megszületik az új csillag. Akad olyan molekula felhő is, hogy csak úgy termeli ki magából a csillagokat. Tudja valaki, hogy a Nap körülbelül mennyi év elteltével alakult ki? - teszem fel közben a kérdést, majd egy kis szünet után ismét felveszem az órám fonalát.
- Egy csillag születését mutatja az alábbi kép is. Kezdetben vala a csómó, vagy mag, mely sűrűbb a többi gáznál. Ezért aztán a mag egy idő után elkezdi elnyelni a körnezetében lévő anyagot, és lassan elkezdődik a csomó összeomlása, ami valljuk be, rettenetesen lassú folyamat. A csomó sűrűbb lesz, a gravitáció nő, és aztán egyszer csak összeomlik.  Egymillió év múlva gömbbé válik. A közepén hatalmas vörös fény izzik fel, majd az egész gömb elkezd laposodni, és egy intergalaktikus pizza lesz belőle. A lapos csillag közepe infravörösen izzik és forró, de szélebben már egyre hidegebb. Ennek a közepében már a Napunkéhoz hasonló méretűvé zsugorodott csillag születik, mint ahogy a képen lévő T tauri csillagnál is láthatjátok - mutatok a hátam mögé.  - Mágneses erejével vonzza maga köré a közeli gázokat és szépen felhízlalja magát. Megkezdődik a molekulák kiáramlása is, ami a mindössze csak tízezer évbe telik. Ezt követően pedig megkezdődik a csillag élete.
- Az Orion az egyik olyan csillaggyár ami közel van hozzánk, és számos új csillag születik benne. Tudna nekem mesélni valaki a Nagy Orion-ködről?

A következő reag november 11-én érkezik!
Részvétel +5 pont
Hianyzas - 5 pont
Órai munkáért +5 pont kapható

To: Mindenki

2002. november 3.


do not forget
what i am

Louis helyét néztem egy darabig… mármint igazából egy üres helyet. Egy részem reménykedett benne, hogy feltűnik és integethetek neki. Ez egy kis rituálé volt, mióta megmartam és kibékültünk. De eltűnt. Rengeteg pletykát hallottam a megszökéséről… reménykedtem, hogy visszatér. Látni akartam, beszélni hozzá. Ehelyett viszont csak ültem és bámultam magam elé, egészen addig, míg füstszag nem kezdett terjengni a csillagvizsgálóban.
Hangos köhögésbe kezdtem, éreztem, amint megkaparja a torkomat. Szép lassan pedig a szememet is csípni kezdte. Az új tanárnő bénázott valamit, de a figyelmem annyira máshol járt, hogy már csak azt fogtam fel, hogy eloltotta és beszélni kezd: – Üdv! Szóval, most hogy szépen csendben megünnepeltük, hogy nem gyújtottam fel az iskolát, el is kezdhetjük a mai órát.
Nagyokat pislogtam rá. Minket egy ilyen bakiért kivágtak volna az iskolából, ő meg itt tanít. Ezek szerint még talán nekem is van esélyem, hogy egyszer az életben normális munkám legyen – bár az utóbbi időben rendesen feljavítottam az átlagomat.
A háta mögötti kivetítőre egy halom csilla került ki. Túl álmos voltam figyelni, ezért csak megtámasztottam a fejemet és úgy bámultam. Az előttem heverő füzetbe semmi sem jegyzeteltem, csak a ceruzámmal kezdtem apró csillagokat rajzolgatni bele. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy még ébren tartsam az agyamat valamennyire.
–  Akkor beszéljünk a születésről! Midnekit megnyugtatok, hogy ez nem a csillagmama és a csillagpapa története lesz. A csillagképződés az egyik legfantasztikusabb dolog, ami a világon megtörténhet. Ami nekünk évmillióknak tűnik, az a csillagok szemépben pár pillanat. A fejlődés alapja a molekula felhők és a gravitáció. A gázokból és porból áló csomók összeomlanak a gravitációtól, és bumm! A közepében évmilliókkal később megszületik az új csillag. Akad olyan molekula felhő is, hogy csak úgy termeli ki magából a csillagokat. Tudja valaki, hogy a Nap körülbelül mennyi év elteltével alakult ki? – kérdezte.
Nem tudtam semmit ezekről a dolgokról. Igazából csak figyeltem, hiszen sosem voltam jó Asztronómiából. Ez volt az egyik olyan tárgy, amit teljesíteni szerettem volna. Aztán RAVASZ-ra majd már nem veszem fel.
–  Egy csillag születését mutatja az alábbi kép is. Kezdetben vala a csómó, vagy mag, mely sűrűbb a többi gáznál. Ezért aztán a mag egy idő után elkezdi elnyelni a körnezetében lévő anyagot, és lassan elkezdődik a csomó összeomlása, ami valljuk be, rettenetesen lassú folyamat. A csomó sűrűbb lesz, a gravitáció nő, és aztán egyszer csak összeomlik.  Egymillió év múlva gömbbé válik. A közepén hatalmas vörös fény izzik fel, majd az egész gömb elkezd laposodni, és egy intergalaktikus pizza lesz belőle. A lapos csillag közepe infravörösen izzik és forró, de szélebben már egyre hidegebb. Ennek a közepében már a Napunkéhoz hasonló méretűvé zsugorodott csillag születik, mint ahogy a képen lévő T tauri csillagnál is láthatjátok.
Szinte semmit sem értettem belőle… de egy pizzát meg tudtam volna enni. Végül abbahagytam a rajzolást és hátra dőlve figyeltem tovább a kivetítőt. – Mágneses erejével vonzza maga köré a közeli gázokat és szépen felhízlalja magát. Megkezdődik a molekulák kiáramlása is, ami a mindössze csak tízezer évbe telik. Ezt követően pedig megkezdődik a csillag élete.
A padtársamra néztem, bár nem is figyeltem, leül-e mellém valaki. Ha bármit is jegyzetelt, gondoltam majd elkérem tőle az óra végén, hogy lemásoljam.
– Az Orion az egyik olyan csillaggyár ami közel van hozzánk, és számos új csillag születik benne. Tudna nekem mesélni valaki a Nagy Orion-ködről?
Felemeltem a kezemet. Erre még emlékeztem tavalyról, mintha érintettük volna. Ha felszólítottak, akkor pedig kiböktem azt a keveset, amit tudtam: – Egy gázfelhő lényegében, de egy részét sötét felhő takarja el. A felhő mélyén születnek az új csillagok az itt található összesűrűsödött gázból.

[Csillagbámulós óra]

Csillagbámulós óra


2002. november 3.
Lola, Hugo

Egyáltalán nem volt izgalmas az iskola az elmúlt hónapokban. Az igazat megvallva átunatkoztam az előző heteket, hónapokat, mert még az erdőbe sem lehetett kimenni, merthogy tiltott volt. Mégis minek zárják el a diákoktól az egyetlen izgalmas helyet? A kísérteteket untam, ahogy a legtöbb órát is és Dominic is olyan furcsán felszívódott volt az elmúlt időszakban.
Most is a könyveimmel a kezembe csoszogtam be az Asztronómia órára, annak reményében, hogy folytathatom az alvást, míg a tanár beszél. Ledobtam a fűzetemet az egyik padra, éppen Miller mellé és gonosz pillantást vetve a lányra leültem. Nem érdekelt, ha valamelyik barátnőjét várta, akivel tércselhetnek egész órán. Nem volt senki más, aki mellé ülhettem volna. Éppen az okostojás Hugo mögé ültem be, ezért kitéptem egy lapot a füzetemből, hogy tarkón dobjam vele. Csak úgy jelezni akartam neki, hogy amúgy itt vagyok.
Annyira lefoglalt a magam kis környezete, hogy csak az utólagos füstszagból jöttem rá, hogy a tanárnő – amilyen szerencsétlen –, majdnem felgyújtotta a tantermet. Aztán magyarázni is kezdett, de nem figyeltem egy darabig, csak felkönyökölve az asztalomon néztem át Theron válla felet, hogy megnézzem, mit jegyzetelt eddig. Majd tőle elveszem a füzetét. Nem terveztem komolyan venni az órai munkát.
– Akkor beszéljünk a születésről! Midnekit megnyugtatok, hogy ez nem a csillagmama és a csillagpapa története lesz. A csillagképződés az egyik legfantasztikusabb dolog, ami a világon megtörténhet. Ami nekünk évmillióknak tűnik, az a csillagok szemépben pár pillanat. A fejlődés alapja a molekula felhők és a gravitáció. A gázokból és porból áló csomók összeomlanak a gravitációtól, és bumm! A közepében évmilliókkal később megszületik az új csillag. Akad olyan molekula felhő is, hogy csak úgy termeli ki magából a csillagokat. Tudja valaki, hogy a Nap körülbelül mennyi év elteltével alakult ki? – kérdezte a tanár.
Erre megköszörültem a torkomat és megpróbáltam úgy tenni, mintha figyelnék. Csak a lábamat akasztottam bele hátulról Hugo székébe, hogy a derekát érje a cipőm talpa. Nem tudom… egyszerűen azt akartam, hogy figyeljen fel rám.
– Te jegyzetelsz? – kérdeztem halkan Lolát.
– Egy csillag születését mutatja az alábbi kép is. Kezdetben vala a csómó, vagy mag, mely sűrűbb a többi gáznál. Ezért aztán a mag egy idő után elkezdi elnyelni a körnezetében lévő anyagot, és lassan elkezdődik a csomó összeomlása, ami valljuk be, rettenetesen lassú folyamat. A csomó sűrűbb lesz, a gravitáció nő, és aztán egyszer csak összeomlik.  Egymillió év múlva gömbbé válik. A közepén hatalmas vörös fény izzik fel, majd az egész gömb elkezd laposodni, és egy intergalaktikus pizza lesz belőle. A lapos csillag közepe infravörösen izzik és forró, de szélebben már egyre hidegebb. Ennek a közepében már a Napunkéhoz hasonló méretűvé zsugorodott csillag születik, mint ahogy a képen lévő T tauri csillagnál is láthatjátok.
Valami, valami. Ennyit fogtam fel az egészből. Nem tudom miért. Talán túl késő volt ahhoz, hogy bármihez is koncentráljak. Unottan rugdostam tovább Hugot, meg bámultam bele időnként Lola füzetébe. Fogalmam sem volt a csillagokról.
– Az Orion az egyik olyan csillaggyár ami közel van hozzánk, és számos új csillag születik benne. Tudna nekem mesélni valaki a Nagy Orion-ködről?
Egy felsőbb éves jelentkezett.
– Egy gázfelhő lényegében, de egy részét sötét felhő takarja el. A felhő mélyén születnek az új csillagok az itt található összesűrűsödött gázból. – Magyarázta. Hát igen, ezek szerint legalább egy ember volt, aki odafigyelt az órára.
 – Vajon milyen szagok lehetnek egy gázfelhőben… – suttogtam.

[α ︱ e l i z a b e t h , a l f o n z︱ α]

α ︱ e l i z a b e t h , a l f o n z︱ α

β︱I'm breathing in the chemicals︱β


Ω time 20021103beat: donuts Ω

lekesen indultam ma neki a mai napomnak, mert az egyik kedvenc órám volt az Asztronómia, még annak ellenére is, hogy a tanárnő sosem találta el a nevemet. A bénázása kicsit még minig idegesít, de legalább érdekesen ad elő. Már kezdek lemondani arról, hogy megtanulja, hogy nem Hugh vagyok vagy Hamilton, vagy Ugo, hanem Hugo. De legalább már megtanultam azóta több névre is hallgatni, milyen jó, nem?
Nem iagzán foglalkozok az anyám levelével, amit ma kaptam meg, bár kellően összeszűkült a gyomrom. Olyan érzésem volt, mintha idáig követtek volna, csak hogy még mindig megkeserítsék az életemet. pedig a nyáron nem is jiányoztam nekik. Még az se tűnt fel, hogy elköltöztem a szobámból, és minden amit ott hagytam szanaszét heverni, csak a sebesen összepakolásom miatt maradt meg ott? éreztem, ahogy megtölt a keserűség, de már nem tudtam odarohanni a nővéremhez, hogy adjon tanácsot, nem tudtam odamenni hozzá, és az arcába üvölteni, hogy ez mind azért van, mert ő olyan tökéletes volt mindenben, és első.
Inkább ki is hessegetem ezt  agondolatot a fejemből, és jóval előre megindulok a terem felé. Igazából bármilyen is lesz az óra biztos, hogy élvezni fogom. Érdekel a tudomány, és az űrt mindig is olyan lenyűgözően rejtélyesnek tekintettem. Szinte majdnem mindent tdutam már, amit eddig az órán megtanultam, vagy csak szórakozásból néztem utánna. Végül is az elmúlt években csak annyiból állt az életen, hogy le akartam győzni a tetsvéremet, de ez sosem fog már sikerülni. Amy eltűnt, ami belőle maardt elveszett, és minden értelmét vesztete.
Az ajtóhoz érve csak pislogtam a füstre, valahogy a tanár nem volt a helyzet magaslatán, amikor varázsolnia kellett, de legalább elméletben ven volt olyan béna. Keresek egy padot, és reménykedem benne, hog Beth is mellém ül. A szemem csípi kicsit a füst meg is dörzsölöm, mindaddig, amíg el nem illan. Hogy lehet valaki felnőtt létére ilyen szerencsétlen? ha Beth is megérkezett mellém, csak hunyorogva kissé csípett szemekkel intek neki.
- Szia Beth, kellemes füstmérgezést neked is - dünnyögöm, majd kipakolom a dolgaimat. A következő pillanatban valaki tarkón dob, ire én hátra fodulok és szembe találkozom megint Alfonzzal. - Szerinted fogunk ma csillagokat nézni? - kérdezem izgatottan.
- Neked is szia - mormogom, miközben összetalálkozik a tekintetünk, aztán a másik mardekáros kislány felé is biccentek. De végre elkezdődik az óra, én pedig figyelek. Nem is kell jegyzetelnem, úgyis mindent megjegyzek, amit mondanak. - örülök, hogy megint összefutottunk - teszem hozzá udvariasan.
Fitzgerald professzor megint olyan vehemensen kezd bele az előadásába, mintha egy óra alatt mindent ránk akarna zúdítani. Bár vannak vicces szófordulatai, legalább örülök annak, hogy nem kell minden leírnom, mert úgy tudok telejs energiámmal az órára figyelni. Inkább csak néhány rövid kulcsszót jegyzetelek le, mintsem egész mondatokat.
–  Akkor beszéljünk a születésről! Midnekit megnyugtatok, hogy ez nem a csillagmama és a csillagpapa története lesz. A csillagképződés az egyik legfantasztikusabb dolog, ami a világon megtörténhet. Ami nekünk évmillióknak tűnik, az a csillagok szemépben pár pillanat. A fejlődés alapja a molekula felhők és a gravitáció. A gázokból és porból áló csomók összeomlanak a gravitációtól, és bumm! A közepében évmilliókkal később megszületik az új csillag. Akad olyan molekula felhő is, hogy csak úgy termeli ki magából a csillagokat. Tudja valaki, hogy a Nap körülbelül mennyi év elteltével alakult ki?
Felemeltem a kezem, és megköszörültem még a torkomat is, hogy engem válasszon. Ha felszólít, akkor meggöszörülöm a torkomat és belekezdek körülményesen megfogalmazva a választ.
- 4, 5 milliárd évvel ezelőtt alakult ki a Nap. Egyébként kevés esély van rá, hogy fekete lyuk vagy szupernova alakuljon ki a Nepból, mivel a tömege alatta marad a Chandrasekhar-határnak - mondtam nagyon okoskodó hangon. persze, hogy emiatt senki se szereti a hollóhátasokat. Túl sokosak vagyunk hozzájuk. Közben tovább hallgatom az órát, és arra gondolok, hogy jó lenne majd enni egy pizzát, mondjuk beth-szel.
- Az Orion az egyik olyan csillaggyár ami közel van hozzánk, és számos új csillag születik benne. Tudna nekem mesélni valaki a Nagy Orion-ködről? - teszi fel az újabb kérdést, de megelőz valaki a válasszal, amit én nem akarok annyiban hagyni. felsiemrem a hangról Sebastiant, majd ha válaszol, ismét nyújtom én is a kezemet, hogy kiegészítsem.
– Egy gázfelhő lényegében, de egy részét sötét felhő takarja el. A felhő mélyén születnek az új csillagok az itt található összesűrűsödött gázból.
- És hozzátenném, hogy ezt még puszta szemmel is jól lehet látni az égbolton, akát városból is. A Nagy Orion-köd száz fényév széles, és a tömege a Napnak százezer szerese - okoskodtam megint és még ki is húztam magam. Ezt még Amy se tudhatta ugye? Közbe odahajoltam Beth felé, és halkan megszólaltam.
- Szerinted lesz valaha olyan űrhajó, amivel ilyen nagy távokat meg tudunk tenni? Mint a Star Warsban?

◊ Csillagok között◊
2002.11.03.

◊ Hugo és mindenki ◊
szép csendben.

zene ◊ THE WOLF SONG outfit ◊ simple

Asztronómia óra, ami azt jelenti, esti óra. És én mérhetetlenül szeretek este a kastélyban kódorogni. A sötét falak, a suhogó szél, ami mozgatja a faágakat. Egészen ijesztő, és fura. És én nagyon szeretem az ijesztő és fura dolgokat. Nem azért a tél a kedvenc évszakom, mert van hó, és a karácsonyi díszek fantasztikusak, hanem mert az esti havas hidegben, és a reggeli fura és rémisztő ködben kutyagolni felemelő. Ettől az időtől egyik nap sem olyan sima nyári tikaksztó. Mindegyik kicsit miusztikus. És ebben az időben lehet a legjobban ráhangolódni a horror filmeke, a krimi könyvekre, és hadd ne soroljam tovább. Könyveimmel a kezemben közeledek a terem felé. Benéznék először, itt van e Hugo. Nm tudom, megette e a pitét, amit becsempésztem a táskájába. Igyekszem úgy tenni, mintha nem futott volna végig az arcomon az a megannyi könnycsepp. Annyira kínos volt az egész, hogy azóta is járkál a gyomrom, ha rá gondolok. A lányok persze azóta is kerülnek, és kezdek megint magányos lenni, mint mikor idekerültem. Mikor aztán megremeg a gyomrom, mindig azzal nyugtatom magam, hogy majd elmúlik ez is. Be is dugom a fejem egészen óvatosan, de nem látok sok mindent, csak a füst szagot érzem, és hát..látom. Igyekszem elbotorkálni valameddig, aztán mikor észreveszem Hugot, leülök mellé.
- Szia Beth, kellemes füstmérgezést neked is -
Kuncogok, és lerakom a könyvem, a pennával és a tintával együtt. Ez a füst is elég hangulatos....lenne, ha nem csípné a szememet.
- Akkor beszéljünk a születésről! Midnekit megnyugtatok, hogy ez nem a csillagmama és a csillagpapa története lesz. A csillagképződés az egyik legfantasztikusabb dolog, ami a világon megtörténhet. Ami nekünk évmillióknak tűnik, az a csillagok szemépben pár pillanat. A fejlődés alapja a molekula felhők és a gravitáció. A gázokból és porból áló csomók összeomlanak a gravitációtól, és bumm!
És bumm. Annyira csodálatos, hogy gázokból és porból álló csomókból mik meg nem születhetnek! Ez még...ez még a gyerek születésénél is fantasztikusabb. Egyszer úgy felmennék közéjük....fel egy olan szőnyeggel, amin Sebbel repültünk. Magasabbra, és még magasabbra...
A közepében évmilliókkal később megszületik az új csillag. Akad olyan molekula felhő is, hogy csak úgy termeli ki magából a csillagokat. Tudja valaki, hogy a Nap körülbelül mennyi év elteltével alakult ki?
-4,5 milliárd évvel ezelőtt született.
Motyogom magam elé alig hallhatóan, és nem is folytatom, Hugo megelőz a részletes válaszával. Hugo még mindig bámulatosan okos. Szépen csendben elmosolyodom, mikor válaszol. Olyan büszkeség féleség önti el a szívem, nem is tudom miért. A pennámal halkan jegyzetelek, és kiegészításként csillagokacska pacákat rajzolok.
- Az Orion az egyik olyan csillaggyár ami közel van hozzánk, és számos új csillag születik benne. Tudna nekem mesélni valaki a Nagy Orion-ködről?
- Látszólagos fényessége 4 magnitúdó, ezért látjuk szabad szemmel is. A 6magnitúdó az, amit még éppen szabad szemmel láthatunk. Minél nagyobb ez az érték, annál halványabb az égitest.Az Orion ködben és a környzetében félezernél több változócsillag van.
Egészítem ki a többieket, majd hirtelen ösztönösen halkra váltok, olyan halkra, hogy talán csak Hugo hallja, mit motyogok.
- És Hugo második keresztneve. Orion.
Tovább rakzolgatom a festék csillag pacákat, és elképzelem, ahogy közöttük lebegek. Ezaz. Lebegni az űrben...
- Szerinted lesz valaha olyan űrhajó, amivel ilyen nagy távokat meg tudunk tenni? Mint a Star Warsban?
Hugora nézek, majd hümmögök egyet...
- Hát...egyszer talán, csak kérdés mikor. De elmennék egy ilyen űrsétára!
És milyen jó lenne, ha egy űrhajóban lennénk. Felvennék egy zöld űrlénymaszkot, hogy megnevettessem.

[Don't worry]

Don't worry

I ____ you too

MMII-XI-III

to;Dominic & Merel || zene: ribs || outmood: creme||

Láttam ám, hogy ekakudt. De túl ellenálhattalanul nézett ki, ahogy ott van elnyúlva a padon, és ha odamentem volna, biztosan loptam volna egy puszit. És az túl megalázó lett volna, meg amúgy is, annyira szemét nem voltam, hogy le akarjam nyúlni attól az Everfentől. Amúgy is túlságosan hülyén érzem magam, hogy így belezúgtam, iagzán jöhetett volna valaki más, aki ezt így kimossa belőlem. Bárki. Akárki! Még egy sárvérű is, csak ne Dom, és akkor nem szenvednék ennyit. Persze az ilyen fajta egyszerű óhajokat az élet cseszik teljesíteni, pedig még csak nem is azt kérem, hogy nyerjek végre a bingóban. Vagy miben. Semmi nem kell, csak az, hogy ne kínlódjak Dom és az érzéseim miatt. Mindekinek jobb lenne. Louise-nak sem kellett volna akkor végig hallgatnia a nyavajgásom. lehet nem is az anyja miatt szökött meg, hanem miattam. De amúgy is rettenetesen hiányzik,. Remélem az a málé hugrás előássa valahonnan, vagy ha nem tökön átkozom.
Szóval már jóval Monstro előtt nekiindultam az órának, ami annyira érdekelt, hogy bemagoljam és utána el is engedjem. Bár az ég mindig szép éjjel, meg a Tejút is, de hogy azton morfondírozzak, hogy menniy súlya van egy gázfelhőnek és hogy mi a fene az a fekete lyuk. Hát, kösz nem. Szépek és színesek odafent a dolgok, nekem ennyi bőven elég. Meg az, hogy jó jegyet szerezzek belőle, mert túl tökéletes vagyok ahhoz, hogy rosszat. Viszonylag elég hamar megérkezek, de ahogy benyitok, hőkölök vissza, mert  afüst teljesen pofán nyom. Lehet ez a nő meg akar minket ölni.
- Höhh - mormolom, miözben hisztérikus mozdulatokkal hessegetem el az orrom előtt a bűzt, majd végül belépek a terembe. Még ahogy helyet keresek, megborzolom az öcsém haját, mert miért ne, majd viszonylag olyan közép tájon elhelyezkedem egy üres padba. Az a hülye meg biztos késni fog. Néha azt kívánom bár én is olyan hülye lennék, hogy ne érdekeljen semmi.
Miss Fitzgerald belekezd az órába, és megint őrjítően eszelősen hablatyol, de legalább olyan nevettségesen vicces ez a nő. Szinte szórakoztató, ahogy minden órán bénázik valamit. Szeretnék én is egy kicist ilyne laza lenni, de tudom, hogy ahhoz túlságosan fenn hordom az orromat és annál büszkébb vagyok, mintsem hogy magamon vihogjak, ha hülyeséget csinálok. Azt már végkép utálom, ha rajtam nevetnek, már pedig Monstro állandóan szórakozott rajtam. Hajj, de utálom. Utálom szeretni is. BAH!
Annyira elmerülök a gondolataimban és a magam kínjában, hogy nem nagyon sikerül figyelnem, és csak arra rezzenek össze, hogy az az óriás kölyök mellém ül egy hatalmas késés után. Vagy csak én érzem soknak? Ez nem azt jelenti, hogy hiányzott jó?!
- Remélem jegyzeteltél.
- Bah! Persze - momrogta, mert aki túlságosan a maga bajainak a rabja, megtanul fél fülle jegyzteleni is, szóval igen. jegyzeteltem is. Mert amúgy is tudom, hogy ennek a töknek mellettem majd kelleni fog a jegyzetem. AMit nem akarok neki odaadni, és mégis mindig odaadok. Utálom ezt valaki rángasson ki ebből! És még el is vesztem miatta a fonalat... Merlinre, ha megbukom, akkor komolyan mondom miatta lesz!
- Kapunk pizzát? - kotyog bele megint Dom, és ahogy rápillantok csak lapos pislogással veszem tudomásul, hogy már megint eszik. tanárnő, nem azén hibám, hogy ennyire vidéki gnóm! Csak sóhajtok végül. Komolyan mellette egyszer őszebb leszek, mint ő maga.
- csak akkor, ha be akarsz falni egy bazinagy csillagot, bár ha megtehetnéd, szerintem azt is megennéd - sóhajtok fáradtan és megcsóválom a fejemet, miközben hátradobom a hajamat. - De a vacsin pizza is lesz - teszem hozzá. Végül is elugorhatok a kedvéért, szólni a házimanóknak, azok úgyis szeretnek mindent is csinálni a Konyhában. Túl kedves vagyok, még a végén azt hiszik, van lelkem is. Ha-ha. - Én úgy hallottam - tettem hozzá. Nem is figyelek már a kérdésre sem, pedig tuti tudnék válaszolni, csak Dom felém kínált nasiját nézem bizalmatlanul, mintha ha bekleharapnék rögtön megint nyolcvan kilós lennék. BAH!!
- Nem! - válaszolom méltatlakodva, de aztán elveszem és feltűnés nélkül a számba nyomom. Utállak, Dominic Monstro! Csak egy hülye csokit adott és én úgy érzem, mintha negyven szál rózsát dugtak volna az orrom alá. - Ha miattad elhízok ne lepődj meg, ha rád fogok ülni, ha nem tanulsz rendesen - dünnyögöm felé.

[Kisherceg bolygója]

Kisherceg bolygója
2002. november 3.


 Mindenki

A nyáron történtek után kicsit visszavedtem abból a híres Sandys energiáamból. Többször voltam elkámpicsorodva, és hamarabb is fáradtam el. Illetve fáradok, jelen időben. Igyekszem ezt elpalástolni, és megpróbálok a tanulásra koncentrálni, mert a jegyeim sajnos így sem valami fényesek, és ha ez az apa dolog felülkerekedik rajtam, valamiből még a végén megbukok. Márpedig azt nem szeretném. Én nem is értem, Jason hogy tudta eddig eltitkolni, vagy elhallgatni előlem. Még nem igazán tudom, nehezteljek e rá, hiszen egy felnőtt kérte meg, hogy ne szerezzek róla tudoomást, és ha ezt egy felnőtt kéri...Vajon én is így tettem volna az ő helyében? Valószínű. Bár ki tudja, néha elég lepcses a szám, én tuti elárultam volna ugyanígy, mint JAson, csak sokkal előbb. Újabb közös vonás. És innen is tudom, hogy nem akart ő rosszat. Csak hát így hozta a helyzet. Ez a béna helyzet. Így hát néha, mikor este elcsöndesül a kastély, és talán egy kicsit a fejem is, akkor emésztgetem a történteket, de odáig még nem jutottam, hogy rákérdezzek anyánál. De mégis mikor álljak elő vele? A karácsonyi szünetben? Már csak kábé másfél hónapom van hátra, és nem érzem azt, hogy addig készen leszek elé állni. Mert ha erről még többet beszélünk, akkor az még valóságosabb lesz. Nem, egyelőre elrakom ezt egy dobozba, aztán ha úgy érzem, elég erős vagyok hozzá, akkor majd...szóval majd egyszer, a jövőben. Legyen ez a jövőbeli Sandy gondja. Most inkább masírozok az órámra. Kissé álmoskásan, de elszántan. Nem fogok elkésni, és nem leszek buta sem. Mire felérek a terembe, bár nem késtem el, de utolsók között érkezem. Mintha valami füst szagot is éreznék, de nem foglalkozom vele. Keresek egy még szabad helyet, és bevágódok. Csupa fül vagyok.
- Akkor beszéljünk a születésről! Midnekit megnyugtatok, hogy ez nem a csillagmama és a csillagpapa története lesz. A csillagképződés az egyik legfantasztikusabb dolog, ami a világon megtörténhet. Ami nekünk évmillióknak tűnik, az a csillagok szemépben pár pillanat. A fejlődés alapja a molekula felhők és a gravitáció. A gázokból és porból álló csomók összeomlanak a gravitációtól, és bumm!
Ez eddig tetszik. A nagyon száraz előadásokon sajnos elkalandozik a figyelmem. De igyekszem figyelni. Csillagok születése. Ha belegondolok tényleg fantasztikus. Nekünk szinte felfoghatatlan idő, neki pedig egy pislogásnyi.
A közepében évmilliókkal később megszületik az új csillag. Akad olyan molekula felhő is, hogy csak úgy termeli ki magából a csillagokat. Tudja valaki, hogy a Nap körülbelül mennyi év elteltével alakult ki?
Hát, pontosan nem tudom, így nem is jelentkezek, de a papíromra odafirkálom, hogy 5 milliárd. Pedig eskü olvastam, de a számokkal eléggé hadilábon állok. Ráadásul milliárdokról beszélünk. Szinte fel se fogom, az mennyi. Leírom, de gőzöm sincs, mit írok le. Ahogy lefirkantom, elkezdek ábrákat rajzolni, állatokat, bolygókat, amik az űrben keringenek. Közben valami Orion ködről kérdeznek, de én csak arra gondolok, hogy milyen menő lenne, ha a többi bolygóra is át tudnánk menni. Körbe járni, házat építeni, vagy csak úgy ott lenni. Mi van, ha valahol van egy olyan fekete lyuk, ami elvezet minket egy másik galaxisba? Olyanba, amit még nem fedeztünk fel? És..és mondjuk élnek még vicces vagy ijesztő lények? Nem tudok sokat a feketelyukakról. Az anyagok egyetlen pontba húzódnak össze. Azt is mondják, hogy ott akkor a gravitáció, hogy onnan nem jut ki senki és semmi. Mondjuk akkor...másik galaxisba sem jutnnk el. De..de az is lehet, hogy csak tévednek. Jó lenne galaxisok között is utazni. Akkor még nagyobb lenne a világ. Vagyis számunka. Az élhető világ. Az is olyan ijesztő, hogy átjuk a tejútrendszer egy részét. Ez nekem olyan...felfoghatatlan.

to; kölkök
WHOA
look at the stars!


2002. 11. 03.

Ahogy gondoltam, a diákok nagy része csak csendes pihenőnek használja az órám, de végül is nem hibázatom őket. Iagzából az ő bajuk, ha nem tudnak majd a rendes válaszokat adni a dolgozatokra, és onnantól kezdve csak a puskázási tehetségükön múlik, amit persze én aztán mindig kiszúrok. Szóval inkább minden reményemet a lelkesebb diákokba vetetem, és persze önmagamba, hogy legalább a hablatyolásom fele belejusson azokba a makacs fejekbe. ELégedetten bólintok a két hollóhátas és a griffendéles diákok válaszára, és persze gőzöm sincsen, hogy mi a nevük. Legalább ez annyira nem befolyásolja az osztályzásomat, mert ha akarnék is arcra értékelni, az úgysem menne, hiszen az arcokat úgysem tudnám mihez kötni. Szóóval ja. örülök, hogy nincs jelen köztünk olyan Draco Melfoy kaliberű piperkőc kölyök, akit le nem tudnék vakarni magamról.
- Ó, csodás válaszok, öt pont a Griffendélnek, és 10 pont a Hollóhátnak is! - bólintok elégedetten, bár azért örülnék, hogy ha a többi ház tanulói is egy kicsit összeszednék magukat. Olyan, mintha két kézzel szórnám a pontokat a Hollóhátnak. Nem mintha sok esélyt látnék ahhoz, hogy mondjuk valaha is megnyerjük a házkupát. Ahhoz képest, hogy itt vagyunk a legokosabbak, ez eléggé lehangoló, nem?
- Remélem hasonló lekesedéssel fogtok belemrülni a következő témánkba is, ha már enynire színházban érzitek magatokat - pillantok jelentősségteljesen a két mardekáros felé, akik valami csokiszerűn nyammognak. Levonhatnék tőlük pontot, de nincsen kedvem és amúgy is, én is folyton ettem az órákon. Legalább a cukor felpöregti őket. És általában a rászólás meg szokta ijeszteni őket. - Azért a következő órán mellőzétek a popcornt és az üdítőt - kacsintok rájuk, és újra a közönség felé frodítom a tekintetemet.
- Az élet velejárója a halál is, úgyhogy át is térünk a csillagok halálára. A naphoz hasonló csillagok kis tömegűek, így fejlődésük az átlaghoz képest is lassúnak mondható, majd a életük csúcsán vörös óriássá vállnak, hiszen elfogy belőlük  a hidrogén. Ahogy a hélium fúziója megkezdődik, úgy fogy el a csillagból az élet, és ahogy eltűnik belőle, ledobja köntösét - teszek teátrális mozdulatot, és leverek vele valamit bolygót a fejem felett. - Szóval a külső rétege leválik, így gyönyörű köd keletkezik körülötte. A csillagból fehér törpe lesz, haldoklása pedig ötvenezer év. Ahogy ritkul a gáz, a törpe is elhalványul és teljesen lehűl. Ezt a jelenséget illusztrálja a jól ismert Macskaszem köd és a  Bogár köd Van valaki esetleg köztetek, aki tud róluk pár szót mondani?
Várok egy kicsit, míg meg nem érkeznek a válaszok, majd lépek is tovább a következő pontra.
- A nagyobb tömegű csillagok halála kevésbé megy végbe ilyen szelíden. Ők már szupernovává alakulnak. Ez a veszély nem fenyegeti a mi Napunkat. Amikor szuperóriássá hízták fel magukat ezek a csillagok, akkor elfogy az erejük, és egy másodperc alatt összeomlanak. Szinte villanásnyi idő ez a korábbiakhoz képest, igaz?  rezgéshullámok széttépik a csillagot, hatalmas fénnyel jár a folyamat, így pedig fényesebbek a galaxisoknál is. A fényük száz másodpercig ragyog, több száz milliárd csillag fényének erősségével, míg nem aztán eléri őket is a vég. A halál azonban itt sem ok nélkül történik. Hátrahagyott csillagközi anyaguk újabb tápláléka lesz az újabb csillagoknak. - Ez azért elképesztően gyönyörű és lírai, hiszen a világunkon túlról is működik az az erő, ami megújulásra késztet. Ó, de imádom a szakmám! Egy kis szünetet tartok, hogy e drámai monológom vége kicsit eljusson a bagázshoz, majd ismét felveszem a fonalat.
- Ahogy a szupernova maradványok megtöltik az űrt, létre jöhetnek neutroncsillagok, és fekete lyukak. Tudja valaki közületek, hogy mik is a neutron csillagok? - kérdezek bele ismét az órába, majd a válaszok után újra folytatom az órát.
- A fekete lyukak mai napig izgalmas téma, úgyhogy róluk kicist többet beszélek. Ők olyan maradbányok, amiknek a tömege egy pontban sűrösödött össze, és belőlük semmi sem képes szabadulni. Még a fény sem. A kutatások szerint a fekete lyukak a nap tömegének háromszorosát hordozzák magukban, és ez a tömeg nem tűnik el belőlük. Így a csillagot szinte teljesen felemészti a gravitáció, és fekete lyuk lesz belőle. Ilyen fekete lyuk a jól ismert  Cygnus X-I

A következő reag november 18-én érkezik!
Részvétel +5 pont
Hianyzas - 5 pont
Órai munkáért +5 pont kapható

[Csillagbámulós óra]

Csillagbámulós óra


2002. november 3.
Lola, Hugo

Tovább rugdostam Hugo székét és ahogy beakasztottam a lábamat hátulról, még a fenekét is megnyomtam egy egészen kicsit a cipőm orrával. Okosodjon csak, kit érdekel, én csak piszkálni akartam, mert őt kicsit érdekesebb volt, mint mondjuk azok a hisztis kiscsajok a nagyteremben reggelente, akiknek amúgy véletlenül mentem neki.
– Az élet velejárója a halál is, úgyhogy át is térünk a csillagok halálára. A naphoz hasonló csillagok kis tömegűek, így fejlődésük az átlaghoz képest is lassúnak mondható, majd a életük csúcsán vörös óriássá vállnak, hiszen elfogy belőlük  a hidrogén. Ahogy a hélium fúziója megkezdődik, úgy fogy el a csillagból az élet, és ahogy eltűnik belőle, ledobja köntösét – mondta a tanárnő, de csak félig figyeltem rá. A jegyzetelésre egyáltalán nem terveztem ma időt szánni egyébként. – Szóval a külső rétege leválik, így gyönyörű köd keletkezik körülötte. A csillagból fehér törpe lesz, haldoklása pedig ötvenezer év. Ahogy ritkul a gáz, a törpe is elhalványul és teljesen lehűl. Ezt a jelenséget illusztrálja a jól ismert Macskaszem köd és a  Bogár köd Van valaki esetleg köztetek, aki tud róluk pár szót mondani?
A bogár szóra fintorogni kezdtem, de inkább nem szóltam hozzá a témához. Gondoltam Hugo majd úgyis lecsap rá. Kicsit összehúztam magam, elrántva a lábam a hátsójától és a pennám tollas végével kezdtem el csikizni a nyakát. Nem tudom miért, de azt akartam, hogy forduljon már meg.
– A nagyobb tömegű csillagok halála kevésbé megy végbe ilyen szelíden. Ők már szupernovává alakulnak. Ez a veszély nem fenyegeti a mi Napunkat. Amikor szuperóriássá hízták fel magukat ezek a csillagok, akkor elfogy az erejük, és egy másodperc alatt összeomlanak. Szinte villanásnyi idő ez a korábbiakhoz képest, igaz?  rezgéshullámok széttépik a csillagot, hatalmas fénnyel jár a folyamat, így pedig fényesebbek a galaxisoknál is. A fényük száz másodpercig ragyog, több száz milliárd csillag fényének erősségével, míg nem aztán eléri őket is a vég. A halál azonban itt sem ok nélkül történik. Hátrahagyott csillagközi anyaguk újabb tápláléka lesz az újabb csillagoknak.
Erre megköszörültem a torkom és fél pillanatig úgy csináltam, mintha nagyon figyelnék. Aztán sunyiban folytattam a pennával való csikizést, akkor is ha Theron esetleg időközben kifejezte a nemtetszését. Szerettem, ha a dolgok úgy történnek, ahogyan aktuálisan nekem tetszettek és nekem úgy tetszett, ha morcos rám és figyel rám.
– A fekete lyukak mai napig izgalmas téma, úgyhogy róluk kicist többet beszélek. Ők olyan maradbányok, amiknek a tömege egy pontban sűrösödött össze, és belőlük semmi sem képes szabadulni. Még a fény sem. A kutatások szerint a fekete lyukak a nap tömegének háromszorosát hordozzák magukban, és ez a tömeg nem tűnik el belőlük. Így a csillagot szinte teljesen felemészti a gravitáció, és fekete lyuk lesz belőle. Ilyen fekete lyuk a jól ismert  Cygnus X-I.
– Theron, arról beszél, ami az agyad helyén van… – súgtam előre vigyorogva, remélve, hogy nem hiszi a tanár, hogy esetleg most akarnék megnyilvánulni az órával kapcsolatban. Nem sok Asztronómia óránk volt korábban, én ide még inkább csak megfigyelni jártam.

To: Mindenki

2002. november 3.


do not forget
what i am

Kicsit fészkelődtem a padban, ahogy próbáltam minél többet lejegyzetelni. Nem akartam a kusza érzésekre koncentrálni, mert akkor hátranéztem volna, hátha meglátom Jacket… pedig nagyon nem kellett volna. Kicsit megszorongattam a kezemben tartott pennát és megpróbáltam felírni, hogy Macskaszem köd. Amúgy is némi büszkeséggel töltött el, hogy valamit tudok erre az órára.
– Az egyik zöld, a másik meg olyan narancsos rózsaszín. – érkezett Monstro hülye válasza a kérdésre. Csak megforgattam a szememet… megszoktam már, hogy elég furcsa gyerek, de azért meg akart verni ő is Louis miatt. Folyton úgy nézett rám, mintha én lennék a főellenség, pedig én tényleg nem akartam bántani őt. Mármint akartam, csak nem szándékosan. Az ösztöneim diktáltak, mert túl szomorú voltam.
– A Macskaszem-köd egy planetáris köd a Sárkánycsillagképben. Bonyolult szerkezettel rendelkezik, valószínűleg azért, mert a csillaga kettős csillag. – Magyaráztam, hiszen ezt a képet megjegyeztem a tankönyvből. Túl szép volt ahhoz, hogy ne szúrjam ki és ne merengjek el rajta hosszú pillanatokig. Az Asztronómia nem volt az erősségem, de a szép dolgok engem is lenyűgöztek.
– A nagyobb tömegű csillagok halála kevésbé megy végbe ilyen szelíden. Ők már szupernovává alakulnak. Ez a veszély nem fenyegeti a mi Napunkat. Amikor szuperóriássá hízták fel magukat ezek a csillagok, akkor elfogy az erejük, és egy másodperc alatt összeomlanak. Szinte villanásnyi idő ez a korábbiakhoz képest, igaz?  rezgéshullámok széttépik a csillagot, hatalmas fénnyel jár a folyamat, így pedig fényesebbek a galaxisoknál is. A fényük száz másodpercig ragyog, több száz milliárd csillag fényének erősségével, míg nem aztán eléri őket is a vég. A halál azonban itt sem ok nélkül történik. Hátrahagyott csillagközi anyaguk újabb tápláléka lesz az újabb csillagoknak. – Igyekeztem szinte szó szerint kijegyzetelni mindazt, amit a tanár mondott. Reméltem, hogy legalább ez elég lesz arra, hogy később megtanuljam, hiszen mostanra rengeteg információ hangzott el a tankönyvhöz képest jóval részletesebben.
– Ahogy a szupernova maradványok megtöltik az űrt, létre jöhetnek neutroncsillagok, és fekete lyukak. Tudja valaki közületek, hogy mik is a neutron csillagok? – kérdezte aztán a professzor. Megköszörültem a torkom, valamit tudtam a dologról, de valahogy mégsem tudtam jelentkezni. Talán azért, mert megéreztem Jack illatát a tömegben. Meglehet csak bemagyaráztam és valójában nem is volt ott… mégis úgy hittem figyel. Ettől pedig mérhetetlenül zavarba jöttem.
–  A fekete lyukak mai napig izgalmas téma, úgyhogy róluk kicist többet beszélek. Ők olyan maradbányok, amiknek a tömege egy pontban sűrösödött össze, és belőlük semmi sem képes szabadulni. Még a fény sem. A kutatások szerint a fekete lyukak a nap tömegének háromszorosát hordozzák magukban, és ez a tömeg nem tűnik el belőlük. Így a csillagot szinte teljesen felemészti a gravitáció, és fekete lyuk lesz belőle. Ilyen fekete lyuk a jól ismert  Cygnus X-I – miközben az óra még tartott, lehunytam a szemem. Végig masszíroztam az orrnyergemen, de figyelni egyre nehezebben ment most már.