Hisztis Myrtle mosdója

Ez a lánymosdó a harmadik emeleten található. Egy ideje már használaton kívül helyezték, ugyanis kísért itt egy bizonyos Hisztis Myrtle nevű szellem, aki meglehetősen kellemetlenné tudja tenni a mosdóbeli tartózkodást állandó panaszkodásával és sirámaival. A mosdóból nyílik a Titkok Kamrájának bejárata, habár erről csak kevesen tudnak.

Ó, IRGALOM ATYJA
ne hagyj el

Mr. Fawcett
20020316

Szar napom van. Nem is kérdés, frusztrált vagyok, és mindenkinek a mézesmázas nyenyergését kell nézni. Elegem van. Meg abból a libából is elegem van. Mindegyikből elegem van. ÉS még a nap is süt.
Semmi kedvem ehhez. Nem akarok kimenni, rohadjon ki az összes virág, hurrdurr.
Vágtatok a folyosón, már azt se látom, hogy merre megyek, meg minek. Miért van mindenhol ennyi ember?
Berontok az első kezem ügyébe akadó mosdóba, mindenféle különösebb gondolkodás nélkül bezárkózom egy fülkébe. Milyen abszurd, hogy most azon hisztizek, hogy mindenkire jobban figyelnek a fiúk, mint rám. Mégis kinek kellenek fiúk? Teljesen feleslegesek. Meg mi ez a randizás mániája mindenkinek?
Kitartóan túrok a talárom irreálisan mély zsebében, amíg meg nem találom a dohányos zacskómat. Mióta mondogatom magamnak, hogy leszokok, erre csak a tekerésre váltottam. Mocskos kelet európai szokás. Nekitámasztom a hátamat az ajtónak, ahogy az ajkaim közé teszek egy filtert, és túrok, hogy megtaláljam a papíromat.
Erre sugárban arconfröcsköl a wc, egy jól irányzott sugárral. Akarva akaratlanul felsikítok, mert rohadt hideg a víz, és még mindig folyik, és érzem, hogy az alsóajkamra tapadt a filter, és biztos elázott a papírom, és még mindig fröcsköl a víz, mire végre kijutok a kurwa wc fülkéből.  Ahogy kutatni kezdek a pálcám után, kicsúszik a kezemből a zacskó dohány, természetesen teljesen szétszóródik a földön, meg elhordja az alakuló pocsolya, én meg ott állok ennek a kuplerájnak a közepén, teljesen lesokkoltan, csurom vizesen, egy filterrel az alsó ajkamon.
- Bazdmeg. – suttogom magamnak.

[Zavar a zagyban.]

Zavar a zagyban.



Maeve
2002. március 16.

Ez megint egy kemény nap, és mióta nincs Hana, azóta még nehezebbnek érzem őket. Azt hittem, hogy nem fog akadályozni a szakításunk a munkámban, de nagyon feltűnő az, ahogy kerüljük egymást, és legfőképp én kerülöm őt. Tévedtem, mert mégsem tudom annyira félretenni. Még nem, és ez abból is látszik, hogy mostanában megint nem alszok a Roxfortban, így, ha éjszaka történik valami, rendszerint sok ideig tart, mire ideérek. Nem olyan kimondottan rengeteg, de mégiscsak több, mintha helyben lennék.
A mai nap is az őrületbe kerget. Először a konyhában borult fel minden, éppen csak elkészültek a házimanók a reggelivel, aztán az SVK terem is a feje tetejére állt, majd az udvaron kellett rendet tennem két vitázó diák között. Nem is tudom, talán egy kiömlő wc az, ami hiányzik a mai repertoárból. Mintha nem lenne elég bajom úgy, hogy a különórák anyagát is össze kell még állítanom, és nem ártana találkoznom az unokahúgommal. Mintha a felszabadulásom óta kicsit el lennék havazva.
Éppen a szobámba sietek vissza, mikor egy sikítást hallok a terem felől, ami mellett éppen elhaladok. Megtorpanok, de biztos vagyok benne, hogy akármelyik tanár társam tartja az órát, megoldja a helyzetet majd. Csak jobban megnézve az ajtót jövök rá, hogy az nem egy tanterem, hanem egy mosdó. A hangból ítélve pedig vagy egy fiú tévedt a mosdóba, vagy valamilyen szörny mászott ki az egyik fajanszból.
Nem kopogok óvatosan, mert szeretném rajtakapni az illetőt, ha valóban fiúról van szó, szóval berontok. Pálcámat közben előveszem, hogy ha kell, akkor legalább ideiglenesen elvakítsam az illetőt vagy ha valamiféle szörnyetegről van szó, akkor ártalmatlanítani tudjam. Amire viszont nem számítok, az Myrtle, ahogy a képembe üvölt.
- Fiúknak itt semmi keresnivalója!
Ezzel a lendülettel pedig el is tűnik. Szerencsére. Így viszont nem látok mást csak Ms. Walden alakját, ahogy a mosdó közepén áll, és szét van ázva.
- Mi történt, Ms. Walden? Megtámadták?
Mielőtt még választ kaphatnék a kérdéseimre, a wc-ből víz kezd el kiömleni ami ismét eltalálja a kisasszonyt, majd mintha csak Hóborc is megjelent volna, a mögöttem lévő ajtó becsapódik, és miért is ne, az ajtó is bezáródik.
- Remek – motyogom.
Megpróbálom azért a kezemmel kinyitni az ajtót, de mikor látom, hogy nem sikerül, akkor a pálcámat a zár felé irányítom, de a zárnyitó bűbáj sem használ. Miért is használt volna, ha ez egyszer egy elátkozott wc-be sikerült betrappolnom. Tartok tőle, amíg Myrtle nem békél meg, addig nem fogunk tudni kijutni innen biztonságosan.
A didergő tanítványom felé fordulok, majd leveszem a talárom, és ráterítem.
- Ez egy kicsit melegen tartja, amíg sikerül kijutnunk.
És remélem minél hamarabb, mert a kis hisztérika mintha önmagát gerjesztené, eléggé kezdi eláztatni a helyiséget. Annak persze értelmét sem látom, hogy vele üvöltözzek, attól csak még rosszabb lenne, de az biztos, hogy ha kell, akkor puszta kézzel fogom kitörni azt az ajtót vagy az ablakot.

Ó, IRGALOM ATYJA
ne hagyj el

Mr. Fawcett
20020316

Hiányzott Myrtle hisztije, mint üveges tótnak a hanyattesés. Hiába voltam bakancsban, a zoknim egész hamar tocsogni kezdett, és kétségbeesetten néztem, a szépen lassan elúszkáló, csomag dohányomat. Nekem ehhez a naphoz semmi kedvem nincs. Elegem van, itt állok a lassan bokáig érő vízben csöpögve, és akkor beront valaki, mire ugrok egyet, Myrtle pedig egyenesen megbolondul. Fejhangon vísítozás kíséretében tűnik el, mire végre megnézem ki jött be, aki ezt a reakciót váltotta ki a szellemből.
- Mi történt, Ms. Walden? Megtámadták? – mire válaszolhatnék Fawcett profnak, ismét eltalál egy adag víz, azt’ a papíromat is kiejtem a kezemből. A franc essen bele. Miért nincsenek a Roxfortban elfolyók? Se kuka, se elfolyó, értem én, hogy ez egy kastély, de baszki. Jó lenne, ha nem az ablakon kellene kiugrani, hogy ne fulladjunk meg. Mire észbe kapok, az ajtó is bezáródik.
Miért utálnak engem a szellemek ennyire? Odalépek én is az ajtóhoz, amig a prof próbálkozik, és elkezdek kutatni. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs van e nálam pálca. Én csak cigizni akartam.
- Kurwa. – csúszik ki a számon, miközben könyékig vagyok a taláromban. – Hupsz. – igyekszem ártatlanul nézni Faci’ bára, nincs szükségem még tanári agymosásra is. Kezd nagyon hideg lenni, nincs nálam megint pálca, és lassan már a fogaim is vacognak. Aztán kapok egy plusz talárt a vállamra.
- Ez egy kicsit melegen tartja, amíg sikerül kijutnunk. – csak jussunk ki. Az biztos, hogy többet ennek a mosdónak sem jövök a közelébe.
- Köszönöm – motyogom, ahogy körbenézek. Mégis mi baja van ennek a csajnak? Sóhajtok, közben meg azon gondolkodom, hogy megpróbáljam-e kirúgni az ajtót. A tanárúrra pillantok, nem is tudom mire várva, aztán valahogy csak odakerülök az ajtóhoz. Lehetőleg minél közelebb a zár alá, visszhangzik a fejemben a bátyám hangja. Igaz inkább betörni helyekre használtunk ilyesfajta technikákat, de a szükség nagyúr. Szóval csak rúgok egyet, kínosan közel a zárhoz, már-már mintha mellérúgnék, és szinte lepattanok a zárt ajtóról, neki a profnak. Még az arcom sem dolgozta fel teljesen a Hóborccal való találkozásom, erre most Myrtlenek hála eltöröm a bokám?
- Öööö – kezdek el motyogni, ahogy összeszedem magam – elnézést. – Ennyire bamba is csak én lehetek. Megigazítom magamon a talárokat, mielőtt ismét Fawcett profra nézek.
- És most?

[Zavar a zagyban.]

Zavar a zagyban.



Maeve
2002. március 16.

Nem tudom, hogyan fogom meggyőzni Myrtle-t, hogy fejezze be ezt az egészet. Nem egy diák vagyok, egy suhanc, aki bármikor bejön ide. Szerintem ezt az is bizonyítja, hogy a pálca a kezemben van. Most már mindegy, az ajtó becsukódott, a víz pedig őrült módjára zubog a csészéből. Most sajnálom, hogy nem vagyok vízvezeték szerelő.
Miután megbizonyosodok róla, hogy nincs gond, megpróbálom kijuttatni magunkat a helyiségből, de mivel az ajtó csődöt mond, és a varázslatra sem nyílik, kénytelen leszek valami más módot kitalálni a kijutásra. De előtte levetem a talárom, és ráterítem a diákomra.
- Pálca van magánál?
Nem várom meg, amíg megkeresi, csak megszárítom a ruháját ott, ahol még nem ér a vízbe, majd gondolkodok a további teendőkön. Közben a kisasszony az ajtóhoz lép és hagyományos módszerrel próbál meg kijutni. Végül is, miért ne? Ahol a varázslat nem segít a puszta erőszak még bejöhet. De ezúttal sem járunk szerencsével, így már tényleg azon kell gondolkodni, hogy miként fogunk kijutni innen. Előtte még elkapom Ms. Wardent, mielőtt belepottyan a lassan de biztosan emelkedő vízbe.
- Nem gond. Legyen óvatos a további próbálkozásai során.
A kérdés nagyon is jogos, hogyan tovább. Se fizikai erőszak, se mágia nem nyitja az ajtót. Repülni nem tudunk, de az ablakok kinyitásával nyerhetünk egy kis időt, nem fog feljebb emelkedni a vízszint. Megfordulok és a pálcával kinyitom az ablakokat. Mindegyik kinyílik, siker.
- Így legalább nem fogunk megfulladni.
Ellenben megfázni még simán. Egyelőre nincs az a kellemes nyári idő, ami engedné, hogy hosszabb távon egy ilyen huzatban maradjunk. Meg aztán ki tudja mennyi időnk van, amíg a mosdó hisztis szelleme rájön a cselre, és esetleg berántja magával az ablakokat is.
- Ha nagyon nincs más lehetőség, akkor berobbantom a területet, ehhez azonban fedezékbe kell vonulnunk.
Persze ott van az a lehetőség is, hogy két seprű vagy akár egy segítségével kijutunk a mosdóból, de nem tudom a diákom mennyire lenne nyugodt, milyen szinten áll a repüléssel. Az biztos, hogy én két lábon és két keréken állok a földön, a repülést valahogy soha nem tudtam megszokni és elfogadni.
A robbantást azért sem szeretném megtenni, mert bármikor erre jöhet egy diák, és nem szeretném, ha megsérülne. Még ha le is ellenőrzöm a bűbájjal, akkor sem garantált a teljes siker.
- Tud repülni? Úgy értem, ha magunkhoz hívunk pár seprűt, akkor le tud szállni a földre biztonságosan?
A robbantás tényleg csak b terv lenne, de nem szabad elfeledkezni arról sem. Az agyam kutakodik további lehetőségek után, az egyik biztos be fog válni.

Ó, IRGALOM ATYJA
ne hagyj el

Mr. Fawcett
20020316

-Nincs – nyöszörgöm ki magamból a választ arra a kérdésre, hogy van e nálam pálca. Szerencsétlen.
És most kérem szépen az jön, hogy kiugrom az ablakon. Kész vége, elegem van, itt állok a lassan combközépig érő vízben, ez a nyomorult visít, az ajtó nem nyílik. Hát a tököm ki van. A pálcám nemtom hol van már megint, és Fawcett prof is nagyjából ugyanolyan összezavarodott, mint én. Legszívesebben én is elkezdenék toporzékolni, mint a szellem, ami csapdába ejtett minket.
Jólvan Maeve csihadj el.
Faci bá kinyitja az ablakokat. Legalább az ablakok nyílnak, ki tudok ugrani, ezaz.
- Így legalább nem fogunk megfulladni.
Legalább nem fogunk megfulladni, ezaz. Nagynehezen odamegyek az ablakhoz, és kinézek, hogy milyen magasan vagyunk. Ha egy sima lakás harmadik emeletén lennénk, túlélhető lenne a 3. emeletről kiugrás, de ez a Roxfort, minimum kitörne a nyakunk.
- Ha nagyon nincs más lehetőség, akkor berobbantom a területet, ehhez azonban fedezékbe kell vonulnunk. – meglepetten pislogok a porfesszorra, kicsit dramatikus lenne ez megoldásnak. Meg hová vonulnánk fedezékbe? A deszkaboxok biztos nagy védelmet nyújtanak bombariadó idején. Szinte érzem a következő kérdés jövetelét.
- Tud repülni? Úgy értem, ha magunkhoz hívunk pár seprűt, akkor le tud szállni a földre biztonságosan? – azonnal érzem, ahogy kiszárad a szám, és remegni kezdek, talán még le is sápadok. Pánikolhatnékom van már csak attól, hogy a repülésre gondolok. Ezaz, gyerekkori trauma. De, ah nem akarok idefagyni, akkor le kell küzdjem a reszketést és a hányingert, és seprűre kell ülnöm.
-Hát… ha nagyon muszáj. Akkor talán… - érzem, ahogy egyre vékonyabb a hangom, és csak a gondolattól összeakarok csuklani, kitartóan kapaszkodok az ablakpárkányba. Igyekszem lenyugtatni magam, nagyon igyekszem, de nem tudom mennyire nézhetek ki idegroncsnak kívülről. Igyekszem mély levegőket venni, hogy ne legyen rohamom, nem tudom mennyire vagyok sikeres. Nagy szemekkel nézek a profra, ahogy felkapaszkodok az ablakpárkányra, és még mindig fejhangon kinyögök egy kérdést.
-Szóval akkor repülünk?

[Zavar a zagyban.]

Zavar a zagyban.



Maeve
2002. március 16.

Ha nincs pálca, akkor nem indítunk két frontos támadást az ajtó ellen. Így viszont marad a repülés vagy legvégső esetben a robbantás. Mivel kiderül, hogy az ablak legalább nyitható, a többi diák életének megóvása miatt előnyben részesíteném a repülést. Saját seprű híján az iskola gyakorló seprűi közül kellene legalább egy, de inkább kettőt választani, mivel nem vagyok biztos benne, hogy egy elbír mind a kettőnket. Ez az emelet pedig túl magasan van ahhoz, hogy kiessünk rajta és még sértetlenül meg is ússzuk.
- Rendben, akkor… Nem… egyelőre nem repülünk.
Elnézve a tanítványom reakcióját a repülés hallatán, jobb, ha kitalálok valami mást, mert ez nem lesz a jó megoldás. Gondolkodóba esek, mert ha nem repülhetünk, nem robbanthatok, és egyelőre Myrtle-t se lehet lenyugtatni, akkor kell lennie egy negyedik megoldásnak, és nem az, hogy lehúzzuk magunkat a wc-n. Nem, azzal nem oldanánk meg semmit hosszabb távon. Meg aztán, ki tudja, hogy lehetséges-e ilyen módon a tértágító bűbáj alkalmazása. Nincs más választásom.
- Ms. Walden, kérem álljon ide – próbálom a diákom az ajtótól legtávolabb eső sarokba állítani.
Védő bűbájjal nem tudom ellátni, de ha bármi rossz dolog történne, akkor el tud bújni. Márpedig nem fog rossz dolog történni, nem akarom, kirobbantani az egész falat. Elég lenne csak a zár. Azért először körbenézek, hogy nincs-e véletlenül diák a környéken, de mivel a szünetnek lassan vége van, a folyosó is kezd kiürülni. Várok még egy pár pillanatot, de mire emelném a pálcám, hallom a zár kattanását.
Felemelem a kezem, és rápróbálok az ajtóra. Könnyen kinyílik, ennek következtében pedig a víz kifolyik a folyosóra, ahol Mrs. Norris néz velem szembe. Na, nem mintha állatkínzó lennék, de ez a macska nem állított volna meg abban, hogy kirobbantsam az egész környéket is akár.
- Kiszabadultunk, Ms. Walden. Kérem, azonnal menjen a klubhelyiségébe és melegedjen meg, mielőtt még megfázna.
Amennyire tudom megszárítom a rajta lévő ruhát, de átfázás ellen vajmi keveset ér.
- Ami pedig a dohányzását illeti. Legközelebb, ha el akar rejtőzni, akkor ne ebben mosdóban tegye.
Észrevettem a víz felszínén úszó dobozkát, korábban is láttam már ilyet, de eddig nem ez volt a legfontosabb dolgom. Most már viszont változott a helyzet. El is kobzom azonnali hatállyal. Nem az én dolgom meghatározni, hogy ki mivel teszi tönkre a tüdejét és az egészségét, de ha már ehhez a módszerhez folyamodik, ne az iskola falain belül tegye. Nos, a többieknek szerencséje volt eddig, ha még nem buktak le.
- Visszakaphatja, de csak egy házidolgozat beadása után, amiben levonja a mai események következményét.
Ezzel most már tényleg elengedem a kisasszonyt. Amennyire lehet felszárítom a vizet, majd én is megindulok a szobám felé.

Köszönöm a játékot. 

Ó, IRGALOM ATYJA
ne hagyj el

Mr. Fawcett
20020316

Azért az megnyugtat, hogy Fawcett prof nem akarja rám erőltetni, hogy kiugorjak egy seprűvel az ablakon. A gondolattól is megborzongok, mindig az az este jut eszembe a repülésről, amikor megszöktünk otthonról. Vagy inkább onnan. Nem feltétlenül mondanám azt a putrit otthonnak. De ha nem az ablakon keresztül akarunk távozni, akkor az a terv, hogy felrobbantunk valamit? Végül is, a prof csak tudja, mit csinál. Remélem. Nagyon remélem, ahogy beállok a sarokba, ahogy kérte. És látom, ahogy nagyon koncentrál, és nagyon igyekszik egy pontra fókuszálni, és már látom ahogy emeli a pálcáját. Aztán azt is látom, ezt persze a prof nem láthatta, ahogy elapad a vécéből ömlő víz, és Myrtle kuncogva előbukkan. Már épp nyitnám a számat, mire Fawcett prof meglepetten kinyitja az ajtót. Mérgesen nézek Myrtle-re, ahogy a prof mellé állok.
Persze, szórakoztassátok magatokat a szenvedésemmel, ahányan csak vagytok, köcsög szellemek. A múltkor Hóbor, most ez a fruska, hát az édes mamájukkal szórakozzanak.
-Kérem, azonnal menjen a klubhelyiségébe és melegedjen meg, mielőtt még megfázna. - na ezt nem kell kétszer kérni, el is indulok, de folytatja a mondandóját.
-Ami pedig a dohányzását illeti. Legközelebb, ha el akar rejtőzni, akkor ne ebben mosdóban tegye. - én is látom az úszkáló dobozt, meg a prof is, és nagyon nagyon nagyon remélem, hogy nem kapok büntetőmunkát, és nyúlja be a tekerős cuccomat. Igazság is lehet a világon ugye. Leveszem a professzor immár megszáradt talárját, még mielőtt akaratlanul ellopom, és visszaadom Facibának.
- Köszönöm a talárt... és a megmentést. - zavartan álldogálok ott, és szuggerálom a professzort, hogy hagyja a cuccomat. De persze elteszi. Érzem a bennem élő szerb prolit felsikítani, hogy ne, inkább fizetek, csak adja vissza a cigimet. De mindegy, már így jártam, nem fogom a seggemet verni a földhöz, ha már ennyi szerencsém van a mai napon.
- Visszakaphatja, de csak egy házidolgozat beadása után, amiben levonja a mai események következményét. - hát. Legalább vizes nem vagyok.
- Rendben. - kicsit kínosan szöszölök még egy kicsit a talárommal, hátha megsajnál és visszaadja a dobozt, de aztán elengedem a dolgot. Még mindig jobb, mint a Fúriafűz mellett gazolni. - Még egyszer köszönöm a segítséget. És a talárt. - motyogom, aztán elindulok a klubhelyiségbe, hogy huszonöt takaróba tekerve létezzek a nap hátralévő részében.

Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad.