Sötét varázslatok kivédése tanterem

Ugyancsak átriumosan konstruált, hatalmas terem, középen nagy, tágas térrel. A katedra előtt egy széles asztal terpeszkedik. Az előző évben megannyi szörnyűséget láthattak itt a diákok, de ez a jövőben változni fog. Voldemort Nagyúr halálával megszűnt az átok, ami az álláson ült.

[Sötét varázslatok kivédése tanóra]

Sötét varázslatok kivédése tanóra




2002. május 13.

Az egyik legfontossabb tanórám előtt állok. Vagyis, az idei tanévben a diákoknak az egyik legfontosabb. Ez már a hajrá az év végi vizsgák előtt, ha most túl esnek ezen a szintfelmérőn mindenki meg fogja tudni, hogy körülbelül hol áll a tudása, elég lesz-e ahhoz, hogy átmenjenek a következő évre. Bízom benne, hogy sikerült úgy felkészülnie mindenkinek, aminek következtében akadálytalanul fogja venni a mai akadályt.
Lenézek az előttem lévő papírhalomra. Nem sok, de nem is kevés. Akkor szoktam ennyit tartani az asztalomon, mikor valamit kiosztok. Egy saját jegyzetet, egy másik országból vett könyv kiegészítését, amiről úgy gondolom, hogy fontos. Pont ezért nem gondolom azt, hogy valaki előre megneszelné a tervemet. Figyelek, ahogy lassan érkeznek, majd miután elkezdődik az óra és a késők is beérkeznek, felállok a helyemről.
- Jó napot mindenkinek!
Az asztalom elé sétálok, és a kezemet az ölemben pihentetem. Megvárom, amíg abba marad a zajongás. Szerencsére nem kell sokáig várnom, még úgy is, hogy hallok némi alapzajt a hátsó sorokból, de az majd elmúlik mindjárt.
- Hamarosan itt vannak az év végi vizsgák. Ezért, hogy mindenki tudja mennyit kell még készülnie, az elméleti részből ma dolgozatot írnak.
A pálcámmal a lapokra bökök, majd azok odaszállnak a diákok elé, és elhelyezkednek a padon. Megkérek mindenkit, hogy rakja el a holmiját, csak pennát és tintát tartson az asztalon.
- Kérem felírni a lap tetejére a nevüket és hogy hányadik évfolyamba tartoznak. Ha ez megtörténik, a pergamenen meg fognak jelenni a dolgozat kérdései. Hatvan percük van elkészülni. Ha valakinek elég kevesebb idő is, akkor azt megkérem, hogy a tanterem előtt várakozzon, amíg mindenki elkészül.
Megfordítom a homokórát ezzel jelt adva arra, hogy elkezdhetik a munkát. Leülök az asztalomhoz és korábbi beadandókat kezdek olvasgatni. Időnként felnézve a diákokra. Amennyire tudom, hegyezem a fülem, nem akarok senkit sem puskázáson vagy súgáson kapni, mert annak azonnal ugrott a dolgozata. Annak is, aki súgott és annak is, aki puskázott vagy segítséget kért.

A dolgozat kérdései:

Harmadév:
1.   Írjon le mindent a kappákról!
2.   Ismertesse a fagyasztó bűbájt (Glacius)!

Negyedév:
1.   Írjon le mindent a rőt sipkásokról!
2.   Ismertesse a taroló átkot (Reducto)!

Ötödév:
1.   Írjon le mindent a pixikről!
2.   Ismertesse a robbantó átkot (Deprimo)!

Hatodév:
1.   Írjon le mindent a dementorokról!
2.   Ismertesse a pajzs bűbájt (Protego)!

Hetedév:
1.   Írjon le mindent az inferiusokról!
2.   Ismertesse a kiábrándító bűbájt!

A hatvan perc leteltével összeszedem a dolgozatokat, majd ha volt olyan diák, aki kiment a teremből, azt behívom. Van még egy kis időnk néhány gyakorlatra, szóval elkezdem átvenni újra a non verbális varázslatok alapjait.
- A non verbális varázslatokról lesz szó ma. Tudom, hogy volt már róluk szó, de ezeket nagyon nehéz elsajátítani, viszont hatod és hetedéven ez mindenképpen szükséges. A többségetek valamilyen módon fog kapcsolódni a az aurori szakmához vagy olyan téren akar elhelyezkedni, ahol szükség lehet erre. Tehát vágjunk is bele.
Közelebb megyek a diákokhoz miután lepecsételem a dolgozatokat, és el is rakom. Ezúttal nem fogom őket párba állítani, egy nagyon alap ismeretet fogunk gyakorolni.
- A non verbális varázslatoknak az a lényege, hogy az ellenfeled ne tudja megmondani milyen átokkal támadsz rá vagy éppen bűbájjal. Ezzel időt lehet nyerni, de nem sokat. Egy tapasztaltabb varázsló már a pálcát elhagyó varázslat színéből tudja, hogy mi következik vagy következhet. Ugyanakkor némely varázslat ezen a módon használva kisebb hatással szolgál.
Mint mindenki tudja, azért ez nem ennyire egyszerű. Egy varázslat erőssége függ a személytől is, aki megidézte és valamilyen mértékben a pálcától magától.
- Ma elsősorban a pajzs bűbájt fogják gyakorolni. Koncentráljanak a bűbáj varázsigéjére, de ne mondják ki! Kérem, mindenki helyezkedjen úgy, hogy a diáktársukkal ne keresztezzék egymást. Ha valaki úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, akkor szóljon. Aki szeretne komolyabb varázslattal próbálkozni, annak javaslom a begyűjtő bűbájt.
Egyik sem könnyű varázslat, de ezeket nyugodtan meg tudják tanulni egy tanteremben is. Egy komolyabb átok miatt azért lehet ki kéne menni a szabadba. Egy taroló átkot biztos nem próbáltatnék ki velük a tanteremben. Körbe járom a termet, és ha valakinek segítségre van szüksége, akkor segítek.

IRL tudnivaló:
- A záró tanári reag május 25-én érkezik, addig lehet írni mindenkinek.
- A hatodik és hetedik évfolyamnak kötelező, a többiek szabadon választottan jöhetnek.
- A megjelenésért +10 pont, az órai munkáért +5 pont jár.
- Ha valaki nem jelenik meg a hatodik és hetedik évfolyamból az 5 pont levonásban részesül.
- Ha user elfoglaltsága miatt nem tud megjelenni, akkor kérlek, dobj meg egy pm-mel.
- A kérdésekre a válaszok az oldalon vagy az interneten megtalálhatóak a hivatalos válaszok.

[SVK dolgozat]

SVK dolgozat

Mindenki

(2002. május 13.)

De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.

Bevallom, kicsit izgulok. Na jó, nagyon izgulok. Még párszor eszembe jut az a vezsélyes macskabeszélős este, Mirussal. Meg amúgy is kissé gyomorgörcsben vagyok, hogy te jó ég pár hét és vége. Vége a sulinak a kamaszkoromnak, és felnőtt leszek, egyetemre fogok járni, és itthagyom a barátaimat is. Hiányozni fog. Megrázom a fejemet, és kifújom a levegőt. Oké, Sophie, ez csak egy SVK dolgozat, nem kell varázsolni, csak tudni. Tudni cska tudok, nem? Attól, hogy írok a dogára nem kap sneki leprás átkot meg még ki tudja mit. Nem igazán értem, hogy jelentkezhettem ebből is RAVASZ-ra. De hát most már végig kell csinálni. Vagy megbukok, mert félek és megszületik a legendás nyolcadéves. Oké, nyugi Sophie, nyugi. Kifújom a levegőt hangosan, majd inkább belemerülök a dolgozatba.

Sophie Vanheim.
VII. évfolyam

1. Inferiusok
Ők egy már halott ember testjei, akiket a sötét varázslók felhasználnak. Úgy értem újjáélesztik a testet. De csak a testet. A sötét varázslatokkal köthető össze és a nekromancia teszi lehetővé a létrehozásukat. Ez egy nagyon összetett és ijesztő varázslat.

2. Kiábrándító bűbáj
Akit megbűbájoznak, az majdnem láthatatlan lesz. Vagyis nem is láthatatlan, csak észrevétlen. Szóval mégse láthatatlan, és ő is ott van de mégsincs ott. Szóval nem érzékelik, hogy ott van. Addig trat a bűbáj, míg bele nem üttközik valakibe, vagy valamibe.

Leadom a dolgozatot, amint átrágom a kérdéseket, és kiosonok az óráról, hogy ne zavarjam azokat, akik ott vannak. Legszívesebben eliszkolnék, de inkább megemberelem magam. Mirus is itt van valahol meg Luci is, szóval... Remélem nem valami támadásos izét fogunk gyakoroloni. nem akarom senkinek lerepíteni a fejét. Főleg nem Miruséknak. Az naaagyon ciki lenne. És szomorú. Nem akarok megölni senkit. Miért nem lehet egyszerűen botvívást tanulni? A varázslók élete is sokkal egyszerűbb lett volna, és az ostromon cska kibökött szemű emberek lettek volna, összevissza halt meg átkozottak helyett. Ahogy ismét visszahívnak a terembe, biztonságos távolba állok minden sebezhető egyéntől. Még jó, hogy Jasper nem lát most, ahogy szerencsétlenkedem.
- A non verbális varázslatokról lesz szó ma. Tudom, hogy volt már róluk szó, de ezeket nagyon nehéz elsajátítani, viszont hatod és hetedéven ez mindenképpen szükséges. A többségetek valamilyen módon fog kapcsolódni a az aurori szakmához vagy olyan téren akar elhelyezkedni, ahol szükség lehet erre. Tehát vágjunk is bele.
Kikerekedett szemekkel izgulok rá a mindenre is. Mégis hogy nonverbális varázsoljak, ha mindennel tele van a fejem? Na jó, főleg Jasperrel. Jasper Jasper Jasper... csiribá Jasper Jasper csiribúú... Így tényleg életképes leszek, komolyan.
- Ma elsősorban a pajzs bűbájt fogják gyakorolni. Koncentráljanak a bűbáj varázsigéjére, de ne mondják ki! Kérem, mindenki helyezkedjen úgy, hogy a diáktársukkal ne keresztezzék egymást... - magyaráz a professzor, én meg komoly arccal próbálok nem Jasperre hanem a pajzsokra gondolni. Jasper kezében hogy állna egy lovagi pajzs vajon? Oookééé Sophie állj leee.
- Sok sikert! - tátogom a lányok felé, és remélem Beth-et is kiszúrom valahol. inkább lehunyom a szemem, és koncentrálok.
A védővarázslatokban nagyon jó vagyok, legalább és szerencsére a pálcám is jobban szeret védekezni, mint támadni. Összezsorítom a szemem, és magamban ismételgetem a varázslatot, abban reméknyedve, hogy valami pajzskezdeményt sikerül magamból kicsikarni, de szerencsére szépen formálódik a varázslat és a pajzs is, aztán amikor eleget szenvedek vele elengedem és kifújom a levegőt reménykedve abban, hogy annyira nem voltam olyan béna, és végre visszatérhetek a pajzsos Jasperre.

SVK
2002. május 13

 

- Akutyafáját… Ti készültetek?
Amikor Fawcett professzor előállt a farbával, folytott hangon bukott ki belőlem a kérdés, és lopva pillantottam Luna meg Soph felé. Remélem ők is készültek, és remélem én is. Az utóbbi időben mindenhova irányult a figyelmem, csak a tanulásra nem, de azért harcra készen húztam elő - ezúttal nem a varázspálcám - csak a pennám.
Annyi minden történt az utóbbi időben, jó is, hajmeresztő is, éles helyzet is, hogy azokból egy elég lenne ahhoz, hogy az agyam előrehozottan nyaralni menjen valami melegebb éghajlatra, én meg itt maradjak tátott szájjal nyáladzva a papírra. De ha túléltem a jutalomkirándulást Lunával, meg a seprűösszeterelést és a bajital-kotyvasztást Sophie-val, akkor nem egy dolgozaton fogok megkattanni.
Sőt. Igazából a legfontosabb célokhoz az életemben most a Sötét varázslatok kivédése a kulcs. Ha tovább akarnék tanulni, ahhoz is feltétlenül szükséges lenne, mind az aurori, mind a lénygondozói pályán. Ha pedig felkutatnám a nyáron azokat, akikkel befejezetlen ügyem van… Jobb lenne, ha nem megöletni mennék magamat.
Ezen gondolatok közepette olyan hévvel döftem bele a penna hegyét a papírba, hogy az kis híján bele is törött, de végülis ezt a témát egész jól ismertem. Habár igazi dementorral nem találkoztam, mikor Elliottal kirándultunk, azért láttam valami hasonlót. És mostanában voltak pillanatok, mikor olyan érzés fogott el, mintha dementorok kerülgetnének. Ezért is ettem annyi csokit, és pusztán elővigyázatosságból mindig tartottam is magamnál random megjelenő dementorok ellen. Lehet, hogy hatékonyabb dolog volna megtanulni a patrónus bűbájt, de szerintem mindegy lenne, nekem az is csokialakú volna úgyis. Ha csak nem egy fehér ló lenne. Vagy esetleg egy cuki jackalope...
A gondolat elkergette a fekete szellem-gondolataimat, és már nem maradt más előttem, csak a szép fehér papír, amire odakanyarítottam a nevem, meg mindent.
- Sok szerencsét - súgtam a csajoknak, aztán nekiestem, hogy valami értelmeset körmöljek a papíron megjelenő kérdések alá.

1.   Írjon le mindent a dementorokról!

A dementorok a Föld legvisszataszítóbb lényei. Valószínűleg mesterséges eredetűek, varázslók hozhatták őket létre.Körülbelül három méter magasak, fekete csuklyás köpenyt viselnek, hullaszerű testükön. Csak szemüregük van, nem látnak, ajkaik sincsenek, szájnyílásuk egyetlen fekete lyuk. Az emberek pozitív érzéseiből táplálkoznak, elszívják a boldogságot, reményt és egyéb jó érzéseket a közelükben tartózkodókból. Aki érzékeny rá, az el is ájulhat a hatásukra, de mindenki tapasztal hidegérzetet, rossz érzéseket, esetleg rossz emlékek felidéződését. Ha valahol nagy számban előfordulnak, ott szokatlanul hideg időjárást is tudnak okozni, például befagynak a tavak, irreálisan sötét lesz, és eső helyett hó esik.
Védekezni ellenük a patrónus bűbájjal lehet (Expecto patronum!). Ez egyfajta pajzsbűbáj, kellemes emlékre kell közben gondolni, úgy lehet megidézni. A patrónus mindenkinek valamilyen egyedi állat, fehér, szellemszerű kivetülése a jó érzéseknek. A gyengébb patrónus csak akadályozza őket, míg az erős el is kergetheti. A kellemetlen utóhatásokra csokoládé fogyasztása lehet gyógyír.
Kevéssé intelligens, viszont kegyetlen lények. Ők őrizték a varázslók börtönét, Azkabant is, de volt példa rá, hogy otthagyták a feladatukat, súlyos károkat okozva ezzel a varázsló és a mugli társadalomnak is. A muglik, bár nem látják őket, rájuk is ugyanolyan hatással vannak, mint miránk varázserővel rendelkezőkre.
Legborzalmasabb támadásuk a dementorcsók, mely során kiszívják a megtámadott ember lelkét, így az még a halálnál is rosszabb, élőhalott állapotba kerül. A csók közben leveszik a csuklyájukat. A dementorcsókot korábban büntetésül is adták a varázsbűnözők által elkövetett legnagyobb vétségekre. Például ifjabb Barty Kupor is dementorcsókot kapott, mikor kiderült a sok galádság, amit elkövetett.

2.   Ismertesse a pajzs bűbájt (Protego)!

A pajzsbűbáj láthatatlan falat idéz, ami megvédi a használóját az ellenséges támadó varázslatoktól. A varázsige: protego! Általában a pajzs a pálca előtt jelenik meg, és vissza tudja verni a legtöbb ártást, rontást, és kisebb átkokat, valamint fizikai támadások ellen is alkalmazható. A kivételesen erős pajzsbűbáj képes leverni a másik embert a lábáról, de még a legerősebb sem képes visszaverni mindent, például a főbenjáró átkokat sem. Ennek ellenére varázspárbajokban és csatákban gyakran alkalmazzák hasznossága miatt.
A bűbáj eredete a XV. századra vezethető vissza, amikor egy lovagi tornán egy bátor boszorkány, bizonyos Hannah Cocleford megvédett egy kisfiút egy rátámadó nemesúrtól. Az a pajzsbűbáj állítólag olyan erős volt, hogy a nemes a lovával együtt borult fel, és bár túlélte a balesetet, később szamárnak hitte magát.

Nagy sóhajjal rakom le a papírt, nem maradt már sok idő, úgyhogy inkább átolvasom, és megvárom, hogy leteljen a hatvan perc, csak akkor adom be. Látom, hogy Soph visszasunnyog a terem sarkába, de azért csak odalebbenek mellé, megkérdezni, hogy sikerült. Nekidőlök a falnak, közben keresem Lunát, hogy ő végzett-e már, beadta-e, milyennek érezte.
- A non verbális varázslatokról lesz szó ma. Tudom, hogy volt már róluk szó, de ezeket nagyon nehéz elsajátítani, viszont hatod és hetedéven ez mindenképpen szükséges. A többségetek valamilyen módon fog kapcsolódni a az aurori szakmához vagy olyan téren akar elhelyezkedni, ahol szükség lehet erre. Tehát vágjunk is bele.
Az aurori szakma említésére ráfonom ujjaim a pálcámra. Csupa hasznos dolgot tanultunk itt, és a néma varázslást is ilyennek tartottam. Szerettem is volna megtanulni, bár a csendben maradás… Azért nem tűnt egyszerű feladatnak.
- Ma elsősorban a pajzs bűbájt fogják gyakorolni. Koncentráljanak a bűbáj varázsigéjére, de ne mondják ki! Kérem, mindenki helyezkedjen úgy, hogy a diáktársukkal ne keresztezzék egymást…
- Sok sikert!
- Neked is. Aztán nehogy véletlen megidézd non-verbálisan a harminc gyereked apját… - súgom Sophie-nak vigyorogva, mert azért látszik, hogy el-elkalandozik a figyelme. Aztán úgy helyezkedek, hogy Lunához közel álljak, de senki se legyen a veszélyzónámban, és én se senkiében. Nem mintha számítanék váratlan gravitációs zavarokra például, de mivel már volt rá példa, én meg nem ólombetkós surranóban vagyok, jobb vigyázni. Azért bíztatóan Szöszkére kacsintok, mielőtt elfordulnék varázsolni.
- Protego!
Bemelegítésképp halkan sutyorogva is elsütöm egyszer a varázst, legalábbis így azért működik, ez is valami. Aztán fokozatosan egyre halkabban sorozom tovább, suttogok, aztán már csak épphogy lehellem, aztán már csak tátogom, végül a fogaim között épp csak kifújom a levegőt. Legutoljára pedig csukott szájjal is sikerül, előttem vibrál a láthatatlan, mágikus fal, mielőtt szertefoszlatom.
- Hm. Mit kéne sunyi némán begyűjteni? - dünnyögöm magamban, mert ha nem direkt szavak nélküli mágiáról van szó, nem szokásom hosszú időre befogni.
Csak úgy poénból megpróbálok “nagyvadra” vadászni.
Invito csokim!
Mily meglepő, működik a varázs. Szerintem ezt még pálca nélkül is megtanulom. A fél tábla könnyedén a kezembe röppen
- Kérsz csokit? - kérdezem Lucit, közben pedig körbenézek, és ha a tanár nem néz csúnyán, kedvesen megkínálom belőle őt is. Rohadt fárasztó már ez az év, biztos hátha nem csak nekünk, diákoknak.

To: Fawcett professzor

2002. május 13.


a scar means
i survived

Természetesen késve érkeztem az SVK órára, pedig az volt a tervem, hogy végre megmutatom Fawcett professzornak, hogy én tényleg készültem, hogy jó vagyok és tudok tanulni. Tudom, hogy ő és Digby professzor is megpróbáltak nekem kiharcolni egy újabb esélyt, ezért este tanultam. Mire beestem, már éppen a mai dolgozatról beszélt.
– Elnézést… – motyogtam és beültem az ajtó melletti első üres helyre. Gyorsan előkészítettem a pennámat, mire a lap megérkezett elém.
– Kérem felírni a lap tetejére a nevüket és hogy hányadik évfolyamba tartoznak. Ha ez megtörténik, a pergamenen meg fognak jelenni a dolgozat kérdései. Hatvan percük van elkészülni. Ha valakinek elég kevesebb idő is, akkor azt megkérem, hogy a tanterem előtt várakozzon, amíg mindenki elkészül. – Magyarázta a professzor. Így hát felírtam, hogy Sebastian Bates, negyedik évfolyam a lap közepére. Hamarosan megjelentek a kérdések is, amik most nem is tűntek kifejezetten nehéznek. Mégis csak volt értelme tanulni. Ez az óra nem volt kötelező a mi évfolyamunknak, de azért hátra fordultam, hátha megpillantom Jacket a sorok között.
Csak ezután kezdtem körmölni rendesen.


1.   kérdés: A rőtspikás egy a törpeszerű lény, aki csatamezők üregeiben és egyéb olyan helyeken élnek, ahol emberek vérét ontották a harcokban, vagy más furcsa esetek közben. Bűbájjal el lehet űzni őket, viszont komoly veszélyt jelentenek a muglikra, rendszeresen éjszaka támadnak rájuk ugyanis, és megpróbálják agyonverni őket. A rőtsipkások főleg Észak-Európában fordulnak elő.
2.   kérdés: Az Obstructohoz hasonló, ám bűbáj. Célja az utak megtisztítása, annak megfelelően, amerre a varázshasználó a páclája hegyét szegezi. Ugyanakkor tarolásra és tárgyak elpusztítására is alkalmas.

Nagyjából húsz perccel mások előtt végeztem. Nem adtam be, jó párszor elolvastam, remélve, hogy Fawcett professzor tényleg büszke lesz rám és látja, hogy én ezt akarom… mert tényleg akartam. Még Bolton professzor korrepetálására is elmentem tegnap este, aki át is nézte a mai házikat, amiket leadni készültem. Olyan volt, mintha lenne egy nagytestvérem, aki állandóan vigyáz rám és segít a háziban.
Miután a dolgozatot beszedte a tanár úr, az óra második felébe kezdtünk. Nem igazán tudtam, hogy nekem ezen ott kell-e maradnom… mármint azt mondják negyedévesen még nem igazán vagyunk alkalmasak a nonverbális varázslatok megidézésére. De nem mertem elmozdulni ezért csak kicsit szerencsétlenül ücsörögve pislogtam az eseményekre.
– A non verbális varázslatoknak az a lényege, hogy az ellenfeled ne tudja megmondani milyen átokkal támadsz rá vagy éppen bűbájjal. Ezzel időt lehet nyerni, de nem sokat. Egy tapasztaltabb varázsló már a pálcát elhagyó varázslat színéből tudja, hogy mi következik vagy következhet. Ugyanakkor némely varázslat ezen a módon használva kisebb hatással szolgál. – Magyarázta. – Ma elsősorban a pajzs bűbájt fogják gyakorolni. Koncentráljanak a bűbáj varázsigéjére, de ne mondják ki! Kérem, mindenki helyezkedjen úgy, hogy a diáktársukkal ne keresztezzék egymást. Ha valaki úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, akkor szóljon. Aki szeretne komolyabb varázslattal próbálkozni, annak javaslom a begyűjtő bűbájt.
Nem kerestem egy diáktársat sem, inkább oda húzódtam Fawcett professzor mellé.
– Tanár úr, aki nincs még hatodéves, az hangosan is gyakorolhatja a varázslatot? – kérdeztem és ha igenlő választ kaptam, akkor kerestem valakit, akivel a Protegot gyakorolhattam óra végéig.

◂ S V K óra▸

Május 13

◃M i n d k e n k i▹

A szerencse esélyeinek minden játékos egyaránt van kitéve.

style: fehér, mint a hó ║ zene: maner of speaking

Óra Fawcett proffal. A hollóhátas lányok nem csak azért szeretik ezt az órát, mert sok hasznosat tanulnak, naulunk, hanem, hanem mert Fawcett tartja. Mikor Liz mellettem ült, volt, hogy semmire sem figyelt, a végén elkérte a jegyzeteim, mert csak bamulta. Persze én mindig felkészült vagyok, teljesen mindegy ki tartja. Ahogy beérek a terembe, sietve le is ülök, hogy figyelhessem a többieket. Előre ülök, pedig általában hátra cuccolok le. ár majdnem mindenki megérkezett, mikor Bates betoppan, és lezuttyan mellém. Mielőtt megszólítanám, Fawcett már meg is érkezik.
- Jó napot mindenkinek! Hamarosan itt vannak az év végi vizsgák. Ezért, hogy mindenki tudja mennyit kell még készülnie, az elméleti részből ma dolgozatot írnak.  Kérem felírni a lap tetejére a nevüket és hogy hányadik évfolyamba tartoznak. Ha ez megtörténik, a pergamenen meg fognak jelenni a dolgozat kérdései. Hatvan percük van elkészülni. Ha valakinek elég kevesebb idő is, akkor azt megkérem, hogy a tanterem előtt várakozzon, amíg mindenki elkészül.
Persze, persze, jól van, csak nem tarthat sokáig a dolgozat. Lopva Batesre nézek, bele is vörösödöm talán. Nem azért, mert dühös lennék rá, vagy zavarban, csak hát a szégyen. Butának érzem magam azóta is, és nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni.
- Sajnálom. Én..annyira...sajnálom.
Súgtam oda, vagy motyogtam magam elé- Azt se tudom, hallotta e egyáltalán. Körbe nézek, és kiszúrom Sophiet is. Odaintegetek, majd felírom a nevem és az évfolyamom, és írni kezdek. Az első dolgozat, mikor nem minden erőmmel a feladatra koncentrálok.  

Elizabeth Hepburn
V. évfolyam

1. 1.   Írjon le mindent a pixikről!
A pixiek színes bőrű és hajú kis lények. Pillangó szerű szárnyukkal repülnek. Szárnyuk a testükköz viszonyítva kicsik. Méretüket tekintve nem túl nagyok, 4 hüvelyk egy kifejlett példány. Természetük huncut, bajkeverő, előfordulhat hogy durva. Csínytevőek, így sok bisszúságot tudnak okozni.A pixik nemértnehéz megmondani. Sokféle formát ölthet. Nektárral és virágporral gyarapodnak, életük 20 év. Gyorsabbak, mint a tündérek és az ádáz harcosok.

2.Ismertesse a robbantó átkot (Deprimo)!
Deprimo varázsigét használjuk.  Lyukat robbant egy szilárd felületbe. A latin „deprimo”, mélyre ásni szóból.

 Végül sikerült valamennyire a feladatra koncentrálnom. Néha oldalra sandítok, de mindenki a papírjába temetkezik. Hát..azt hiszem, én készen vagyok.
- A non verbális varázslatokról lesz szó ma. Tudom, hogy volt már róluk szó, de ezeket nagyon nehéz elsajátítani, viszont hatod és hetedéven ez mindenképpen szükséges. A többségetek valamilyen módon fog kapcsolódni a az aurori szakmához vagy olyan téren akar elhelyezkedni, ahol szükség lehet erre. Tehát vágjunk is bele. A non verbális varázslatoknak az a lényege, hogy az ellenfeled ne tudja megmondani milyen átokkal támadsz rá vagy éppen bűbájjal. Ezzel időt lehet nyerni, de nem sokat. Egy tapasztaltabb varázsló már a pálcát elhagyó varázslat színéből tudja, hogy mi következik vagy következhet. Ugyanakkor némely varázslat ezen a módon használva kisebb hatással szolgál.
Ennél a pillanatnál már meredten figyelek. Nagyon várom már a pillanatot,amikor sikerül a néma varázslat. Óh, igen, az a kis dög szöszke a hülye pofixal...nem volt kedves. Ezek után már én sem leszek vele. Szóval igen, úgy érzem szükségem van a non verbális varázslás tudására. Nagyon is.
Ma elsősorban a pajzs bűbájt fogják gyakorolni. Koncentráljanak a bűbáj varázsigéjére, de ne mondják ki! Kérem, mindenki helyezkedjen úgy, hogy a diáktársukkal ne keresztezzék egymást. Ha valaki úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, akkor szóljon. Aki szeretne komolyabb varázslattal próbálkozni, annak javaslom a begyűjtő bűbájt.
Begyűjtő? Maradjunk a protegonál. Érzem, hogy most talán menni fog. Beth, tudod te, sikerülnie kell!

Mira kérdésére csak bizonytalanul bólintok. Hisz nem is töltöm minden időmet a mindenféle vizsgákra készüléssel...
Csupán azt a felét, amit nem az azon aggódással töltöm, hogy hogyan fogok egyáltalán átmenni ezekből. Ha felvettem volna magnixismeretet vagy mágiatörit, azokból esetleg jobb eséllyel indulnák, de elég dolgom van így is az alap mágiatárgyakkal. Tény, én vettem föl azokat is, csak magamat okolhatom.
Mondjuk ha véletlen megbuknék, Mirával együtt lehetnék legalább végzős, az nem hangzik olyan szörnyen,.. Nem erre kéne azér készülnöm. Átrágom valahogy magam, és ...majd sokat találkozunk Roxmortsba, semmi akadálya nem lesz, hogy ott legyek, lévén felnőtt boszorkány... És Sophie-nak is kinn van barátja, és ők is megoldják ezt a távolság-akadályt, nem lehetetlen dolog.
Oké, ezekre az aggodalmakra talán nem közvetlen dolgozatírás előtt lenne szükségem. Felírom a nevem a lapra, és próbálok csak a megjelenő kérdésekre koncentrálni...

Mira Luna Wyne
VII.

1. Írjon le mindent az inferiusokról!
Az inferusok bonyolult feketemágiával mozgatott holttestek. Az "életre keltett" leírás nem lenne pontos rájuk, mivel nincs önállóságuk, inkább mondhatók báboknak, arra a célra, amire a készítőjük létrehozza őket. Ugyanezér fájdalmat sem éreznek, és a fizikai sérülések nagyrészét is ignorálni tudják, viszont mivel feketemágia teremtményei, a fényt és meleget nem szeretik, a tűz ellen pedig védtelenek.

2. Ismertesse a kiábrándító bűbájt!
A kiábrándító bűbáj nevet több, hasonló szándékú bűbájra is használjuk, jellemzően dolgok elrejtésére. Közé tartozhatnak a feltérképezhetetlenné tevő varázslatok, vagy az a bűbáj, amit nemzetközi előírások szerint nagyobb varázslényekre kell szórni, hogy a ránéző magnixeknek káprázzon a szeme. A legszélesebb körben kiábrándító bűbáj néven ismert varázslat jellemzően közel láthatatlanná teszi azt, amire vagy akire szórják, de nagyon gyakorlott és tehetséges varázslók teljes, segédeszköz nélküli láthatatlanságot is el tudnak érni vele.

Ahogy az idő lejár, még mindig a dolgozat fölött ülök, törve a fejem, hogy hagytam-e ki valamit, vagy mit tudok még beleírni, de mire el kell búcsúznom a pergamentől, már rég kimerítettem az ötleteimet.
Nagy, bár nem megkönnyebbült sóhajjal csoszogok el Miráékhoz végül, próbálva rábeszélni magam, hogy mostmár ne a dolgozaton aggódjak, mostmár be van adva, lesz amilyen lesz. Innen már nem tudok javítani rajta többet.
-Nektek hogy ment?
Nekidőlök a falnak, onnan hallgatom a választ, majd utána a tanár szavait. Mirára pislogok lelki támogatásér, a nonverbális varázslás sosem volt az erősségem. A varázslás sosem volt az erősségem, még mindig sokszor bizonytalankodok, nemhogy még azzal a nehezítéssel együtt, hogy ki sem mondhatom a varázsigéket... Már ha eltekintünk az incidensektől, amikor minden gond nélkül történnek varázslataim maguktól.
Bizonytalan-hálásan Mirára pillantok, az utóbbi időbe legalább ezek a maguktól-varázslatok legalább nem is olyan rossz kimenetelűek, mint régebben. Kinyújtom a kezem, csak egy pillanatra összeérinteni az övével, el sem tudom mondani, a közelsége gesztusa máris mennyit jelent, aztán odébb lépek, és a fal felé fordulok.
Gyerünk, Lu, csak egy pajzsbűbáj. És amúgyis messze volt már az a negyedév, azóta milyen sokat fejlődtél. Koncentrálj a pajzsbűbájra. Tessék, még a pálcát is zsebre rakva először, hogy biztos ne varázsolj véletlen, mielőtt felkészülsz. Most összpontosíts a pajzsbűbájra. És most összpontosíts a pajzsbűbájra, nem, annak nem ívfényszínű lángjai vannak, és nem is áll most veled szembe senki. Protego. Ami pajzsbűbáj, és nem is fog más történni helyette ezúttal. Na, most próbáld meg pálcával is.
Előveszem a varázspálcát a zsebemből, a falra szegezem. A fal nem fog megijeszteni, nem szór gyakorló rontásokat, amit kivédenem kell, és amúgyis kőből van. Protego.
Félve nyitom ki résnyire a szemem, amit ezek szerint közbe összeszorítottam, és kis szkepticizmussal keresem a torzulóan láthatatlan nyomait a pajzsbűbáj ottlétének.
Nem tudom, sikerült-e a varázslat, de legalább átkokat most nem szórtam helyette.
A kérdésre kicsit össze is rezzenek, gyorsan le is engedem a pálcát, és a talárom zsebébe rakom meginn, biztos ami biztos.
-Ó. Igen, köszönöm.- Elpirulva és hálásan veszem el a kínált csokidarabot. Egy kis sarkát leharapom, mer a szívmelengető gesztus mellé azér ez is segíteni fog most, de a többit egyelőre a zsebembe csúsztatom, már jgy is azon aggódok valahol, mennyire járok tilosba ezzel. De Mirának összeszedem a legszebb mosolyom, amit sikerül, mer nem is tudja, mennyit segít ilyen apróságokkal.

Sötét varázslatok kivédése

Kicsit már izgultam, hogy itt az év vége. Túl kell esni a sok dolgozaton és végre szabad leszek! Legalábbis egy újabb nyárig. Nem mintha nem szeretném a Roxfortot, de a kötelező tanulás nlkül sokkal jobb lenne. Na meg persze végre együtt lehetek Kodannal. Nagyon hiányzik már, olyan rég találkoztunk...
Ábrándozásomból azonban egy kellemetlen hír ébresztette fel. Dolgozat? Ne már...... Semmi kedvem..... És ha olyan kérdést kapok, amit még nem néztem át? Hát remek... remélem legalább könnyű kérdések lesznek....
Amint kétségbeesett agogodalmaskodásom odavonzotta a fehér papírdarabot, felírtam a nevem és osztályom a megfelelő helyre, majd nekiláttam elkészíteni a minden írót megszégyentő esszémet.
Dementor. Hát ő... olyan nagy. Meg ijesztő. Kiráz tőle a hideg. Vajon ezt elfogadná a tanár? Olyan szörnyű, hogy még írni sem tudok róla! Hogy kérhet ilyet tőlem? Hát borzalom! Na  komolyra fordítva a szót....

1.   Írjon le mindent a dementorokról!
Magas, fekete és csuklyás lények. Hulla szerű kezük,illetve alkalomadtán fejük kis részlete látszódik ki csuklyájuk alól. Szemük nincs, szájuk helyén is egy üreg található, amivel ki tudják szippantani áldozataik lelkét. Megjelenésükkör megfagy a levegő, az ember pedig elveszíti boldogságát. A muglik bár nem látják őket, ugyan úgy érzékelik ezeket. Az Azkabant őrzik, tárgyalásokra kísérik a rabokat. Ellenük a patrónus búbájt lehet bevetni, ami mint egy pajzsként szolgál. A dementorok által okozott sokkra ajánlott csokoládét enni.
2.   Ismertesse a pajzs bűbájt (Protego)!
A protego a latin protego szóbólszármazik, ami annyit jelent, megvédeni. Három változata ismert, protego totalum, protego maxima és protego horribilis. Egy láthatatlan falat teremt, amely akár a körülöttünk lévőket hátra is lökheti.

Hát ennyi. Nem tudom még mit írhatnék. Remélem megfelel. Miután beadtam a dolgozatot, nyújtózkodtam egy nagyot. Erre a dolgozatra igazán felébredtem, de azért remélem nem kerülök szem elé, ma inkább szeretnék háttérben maradni.
Meghallgattam, hogy mit kell csinálni az órán, és bár érdekesnek tűnt, az éjszaka elég nehezen aludtam, úgyhogy nem vagyok biztos benne, hogy olyan könnyen menne nekem. De hát próba cseresznye...

Közeledik az év vége, és vele az évvégi vizsgák. Szóval mi hiányzik a vizsgák előttről? Vizsgák, értelemszerűen, mert valahogy nem elég az évvégi jegyünknek az évvégi jegyünk. Ezt a módszert soha nem értettem, minek a mesterséges plusz egy stresszhelyzet, főleg a felsőbb éveknek, akik már a RAVASZokra készülnek, jövőre vagy épp idén? Mármint, aki túl akar buzogni, persze, nyugodtan kérjen próbafeladatokat a vonatkozó tanárától, de a legtöbbünket traktálnak már így is elég nyomással mindenből. Tessék inkább a kicsiknek adni csak plusz elfoglaltságot, hátha valamivel jobban kifáradnak, és egyenlőbbek lennének ellenük az esélyeink nekünk prefektusoknak is. De náh, az túl jó lenne úgy. És amúgyis, a kicsik meg azzal együtt is kifáraszthatatlanok lennének. Rájuk inkább dinamót kéne kötni.
Szóval marad a hangulatkeltő a vizsgákhoz. Csak nem ez a hangulat, amit még kell hova kelteni előre...

Merel Everfen
VI

1.   Írjon le mindent a dementorokról!
A denethor dementorok közismerten kiemelkedő, természetes börtönőrző lények, köszönhetően két jellegzetes tulajdonságuknak. Egyfelől kiemelkedően humánusak, fizikai fenyegetés nélkül, a boldogságot és jó érzéseket szívják ki az áldozataikból, jellemzően depressziót, elkeseredést és félelmet hagyva a helyén. Alkalom adtán (jó esetben a Minisztérium ítélete által jóváhagyva) az úgynevezett dementorcsók útján kiszívják az áldozatuk lelkét, élő, de funkcionálisan zöldség állapotú testet hagyva, ez széleskörű közvélemény szerint rosszabb sors a halálnál. Másfelől kifejezetten megbízhatóak is, mivel őrposztjukról csak sötét varázslók tudják elcsábítani őket olyan ígéretekkel, mint hogy az ő oldalukra állva kedvükre fogyaszthatnak jó érzéseket és lelkeket tetszőleges prédától. További érdekességük, hogy jelentősen lehűtik a környezetüket, és ha túl nagy tömegben gyülekeznek egy területen, az időjárásra is hasonlóan vidám hatással lehetnek, mint minden másra.
Egyetlen ismert ellenszerük a patrónus bűbáj, ami a varázslat elvégzőjének legpozitívabb emlékeiből és érzéseiből táplálva idézhető, teljes alakjában állati formát öltő védelmező.

2.   Ismertesse a pajzs bűbájt (Protego)!
Az egyik leguniverzálisabban használt védekező varázslat, jellemzően láthatatlan vagy átlátszó falat képez az elvégző és támadója közé, ami megállítja vagy visszaveri a legtöbb ártást és rontást, valamint sok átkot is, emellett fizikai akadályt is képez, így tárgyi támadások ellen is alkalmas. A hatása nem korlátlan, erősebb átkok áttörhetik, például a főbenjáró átkokat közismerten nem képes megállítani. A pajzs pontos ereje függhet az elvégző varázskészségétől és bizonyos mértékig talán a varázspálcája tulajdonságaitól is.
Nem kiemelkedően nehéz varázslat, de az elterjedtsége változó lehet, a második varázslóháború idején például nagy piaci kereslet volt forgalomba került, pajzsbűbájjal megbűvölt védőfelszerelésekre, bár ugyanebből az időszakból ismerünk példát atlagosan ötödév körüli Roxfortos tanulókról is, akik önszorgalomból elsajátították a pajzsbűbáj használatát.

Miután beadtam a dolgozatot, csatlakozok a már végzett diáktársaim faltámasztó klubjához.
Az óra dolgozat utáni témáját sunyi vigyorral hallgatom. Már rég, vagy harmadév óta szemezgettem ezzel a varázslási móddal, hogy hasznos lesz megtanulni, idén kezdve pedig már a legtöbb gyakorlati óránkon elvárt vagy ajánlott volt a használata. Gyanítom, a bemutatása inkább a hatodiknál korábbi évfolyamok számára szól, ha már ilyen összevont óra, meg gondolom vészismétlés a vizsgák előtt, ha valaki egy - pláne két - év alatt nem tanulta volna meg legalább elfogadhatóra.
De mirákért járunk ebbe az iskolába, ha nem varázslást tanulni? Igen, vannak megkérdőjelezhetően hasznos tárgyaink, de legalábbis a varázsolás megtanulására ez a legjobb és elsődleges terünk. Bár látok néha meglepő varázsképtelenségi bravúrokat nálam elméletileg képzettebb varázslóktól is, szóval lehet, én mondok itt hülyeséget azzal, hogy a varázslók-boszorkányok illene, hogy tudjanak valamennyire varázsolni.
De ha valami, ez a nonverbális dolog biztos az én asztalom. Nagyrészt akaraterő kérdése, és egyet lehet találni, nekem miből van talán több is mint szükséges.
A miheztartás végett elvarázsolok egy néma protegot is, aztán a továbbiakban szótlan invitokkal folytatom a padomnál hagyott táskám tartalmának átrámolását a lábam elé.

[Tanórán]

¤ ¤ ¤
Tanórán

Ó, édes istenem. Nem lehetne felmentést kapni az óralátogatások egy része alól? Egyszerűen semmi kedvem hozzá, maradjunk annyiban, hogy ha most kívánni lehetne, akkor messze nem itt lennék. Azon gondolkodok épp, hogy megeszem az összes krétát, azt hallottam, attól lázas lehetek, mert egy peták se volt a zsebemben, hogy valakitől kölcsönözzek egy Lázra-lobbantót, vagy hasonlót. De végül is, csak kényelmesen szenvedek a terem előtt, ahova megérkeztem időben. Nem tetszik, hogy nem látom Sebastian-t, kerestem, kérdeztem is párakat, azonban a sokadik vállvonás után úgy voltam vele, hogy akkor ezt nem most tudjuk meg. Remélem nincs semmi gáz, hanem egyszerűen más a dolga vagy feléledt benne a lázadó szellem és a pontos időben érkezés ma kapja be. Végül, a többiekkel együtt lépkedek be a terembe és dobom le magam. Nem vártam padtársat, csak én mindig kapok. A fura vigyorú lány, akinek akkorák a szemei, mint valami babának és szép, nem szép, engem ráz a tekintetétől a hideg. Megejtek egy vigyort felé, mire azonban elzavarhatnám, kezdődik is az óra.
Aztán most már tényleg azt kívánom, hogy szakadjon le a mennyezet. Dolgozat. Beleállok az elégedetlenül feldördülő tömegbe és előkotrom a pergament meg a pennát, hogy rájöjjek, semmit se készültem. Elfoglalt voltam, nos, mással. Maradjunk ennyiben. Vigyorognom kell, ha eszembe jut. Most azonban inkább úgy nézek ki, mint akinek nagyon fáj és remélem, ha elég sokáig csinálom, ki is küldenek.
- Seb! - ez csak olyan hangos suttogás, amint végül nyílik az ajtó és meglátom besietni rajta őt. Késett, ez még a jobbik eset, de a miért megint foglalkoztat. Jobban, mint a lap, amire lebámulok végül és írni kezdek.

Jack Starling, IV. Évfolyam

1.   Írjon le mindent a rőt sipkásokról!
Egy kedves kis lény, a rosszabbik értelemben, amelyek előszeretettel akarnak agyonverni muglikat. Ezen felül általában ott élnek, ahol véres csata volt korábban. Európában és él el lehet űzni varázslattal.

2.   Ismertesse a taroló átkot (Reducto)!
Ahogy a neve is mondja, tarol. Ha sikeres, akkor mindent letarol, ami az útjába kerül. Rosszabb esetben meg is semmisül.

Nnnna. Ennél jobb sosem lesz, túl hamar is végzem, de hát, tudja azt mindenki, hogy nem arról vagyok híres, hogy litániákat írok az ilyen dolgozatokra. Még javában körmölnek, amikor én fogom magam és felállva kisétálok várakozni. Ahogy mások is csatlakoznak, úgy kezdünk halk beszélgetésekbe, de én az ajtó felé sandítok folyton, mikor jön ki. De végül mégis kénytelen vagyok én bemenni, így most már szabadon csapódok mellé, miután végighallgatom, mi a feladat. Pffff. Azt hiszem, ezt skippelem, de úgy teszek majd, mint aki nagyon próbálkozik. Miután Seb diskurált a tanárral, odalépek mellé és vállammal lököm meg az övét finoman.
- Elaludtál, mi? - vigyorgok rá, majd megállok és nézem, ahogy a többiek mit művelnek. - Mi most amúgy a feladat? Nem figyeltem – jellemző, hogy sose órán van az agyam, de hát megszokta, hogy nem egyszer és nem is kétszer kérem, hogy ami fonalat elvesztettem, azt adja már a kezembe.

[Sötét varázslatok kivédése tanóra]

Sötét varázslatok kivédése tanóra




2002. május 13.

Figyelem, ahogy szép lassan készülnek a dolgozatok. Akárhogy is végződnek majd, minden diákomra büszke vagyok. A tanév túlnyomó többségében soha nem úgy alakul, ahogy azt akarnánk. Pont ezért mindig öröm, ha sikeres vizsgát tesznek a diákok. A gyakorlati rész persze más. Az mindig más. Valakinek jobban megy, más valakinek kevésbé. A néma varázslás pedig különösen nehéz. A gyakorlások során hamar kiderül, hogy kinek megy jobban, és kinek kevésbé. Pont ezért örülök neki, hogy a R.A.V.A.SZ. vizsgák gyakorlati részénél azért nem prioritás, hogy valaki így varázsoljon.
A gyakorlati résznél körbejárok, és segítek, ahol csak tudok. Ahogy látom, Ms. Vanheim elég jól elboldogul. Ha kicsit jobban tudna koncentrálni a varázslatra, akkor fele ennyi mágia használatával is megúszhatná. Ms. Harpell szintén jól teljesít a gyakorlaton. Benne bíztam, hogy sikerülni fog a néma varázslat, és tetszik a módszer is, amit alkalmaz. Nem mindenkinek válik be a bumm bele, minden most és azonnal taktika elve.
- Köszönöm, Ms. Harpell – fogadom el a felém nyújtott csokoládét.
Hamar le is nyelem, nem vagyok egy édesszájú, de egy falatka boldogság hormon mindig feldobja a napját az embernek. Meg aztán, szeretném a lehető legtöbbféle módon bebizonyítani, hogy nem harapok. Én is ember vagyok, az a különbség csak kettőnk között, hogy a tanári asztal másik oldalán állok.
A vegyes társaságnak köszönhetően fordulhat elő az, hogy a hatod- és hetedévesek mellett fiatalabbak is részt vesznek az órán. Örülök mikor meglátom Mr. Batest, még akkor is, ha az óra elejei késésnél kicsit mérges voltam rá. De mindenkivel előfordulhat, hogy késik.
- Természetesen, Mr. Bates. Ha bármiben a segítségére lehetek, akkor csak szóljon.
Ms. Hepburn próbálkozása is nagyon szép. Talán neki még korai a non verbális varázslat így ötödéven, de ha valakinek sikerül elsajátítani akár korábban is, akkor esélyesen ő az egyikük. Persze, nem erőltetem, ezért oda is lépek hozzá, és jelzem, hogy ha nem akarja, akkor nem kell némán varázsolnia. Ez esetben odaküldöm Mr. Bateshez, hogy együtt tudjanak gyakorolni.
Ms. Wyne szintén nagyon ügyes, bár úgy érzem, hogy eléggé bátortalan. Nem tudom mi állhat a hátterében, de az biztos, hogy le kell győznie, ha a későbbiekben használni akarja a varázspálcáját. Másként nem tud majd varázsolni. Nagyon keveseknek sikerül úgy igazán.
Ms. Tenebris az a diákom, aki nagyon igyekszik, és ezt tudom értékelni. Nem baj, ha nem megy valami elsőre, vagy talán sokadik elsőre, ha kitartó, akkor biztos sikert fog elérni. A néma varázslás terén talán még fejlődnie kell, de van még ideje, majd jövőre gyakoroljuk, és ha akarja, akkor foglalkozok vele külön is, amennyiben aurori pályára készül vagy olyanra, amelyikhez elengedhetetlen a sötét varázslatok kivédése.
Igen, Ms. Everfen, akire már akkor felfigyeltem, mikor elkezdtem oktatni az iskolában. Az egyik legtehetségesebb diákomnak tartom, még akkor is, ha néha bele törik a bicskám az oktatásába. Persze, ettől tartom jó diákomnak. A kérdései néha nagyon is elgondolkodtak, és utána kellett néznem, hogy minden rendben legyen.
Mr. Starling a másik diákom, akinek nem kötelező a non verbális varázslat, hiszen az messze megelőzi az ő évfolyamukat.
- Magának, Mr. Starling, a protego és az invito hangos gyakorlása – jegyzem meg, ahogy elsétálok mellette, mivel meghallom a kérdését.
Könnyen lehetne az osztály legjobbja, ha nem lenne ennyire szétszórt. Csak abban tudok reménykedni, hogy nem későn jut eszébe, mennyire fontos ez a tantárgy a későbbi életében.
Mivel lassan letelik az óra, megállítom a gyakorlást.
- Köszönöm mindenkinek a részvételt. A dolgozatokat a következő órán kiosztom, és ha szükséges, akkor át is beszéljük majd a kérdéseket, és a gyakorlatot is. A hetedéveseknek készülök egy korábbi RAVASZ vizsgafeladat sorral, amit megbeszélünk, hogy mire kell figyelni, és mit kell mindenképpen beírni majd. További szép napot!
Hagyom, hogy ki gyorsabban, ki pedig lassabban hagyja el a termet. Mikor egyedül maradok, akkor vetek a dolgozatokra egy pillantást.
Úgy érzem, hogy Ms. Vanheim eléggé elkapkodta a dolgozatot, ennél azért többet várok tőle. A lényeges információk benne vannak, de úgy látom, még kimaradt néhány információ. Ráfirkantok egy V-t.
Ms. Harpell nagyon szép dolgozatot adott be, igazából ehhez nem is nagyon tudok mit hozzáfűzni, megkapja a K-t.
Mr. Bates dolgozatának nagyon örülök, látom rajta, hogy készült. Ő is megkapja a K-t. Remélem ebből majd erőt merít a továbbiakhoz.
Ms. Hepburn feladja a leckét. Bár úgy érzem, hogy ő ennél többre lenne képes, most nem sikerült olyan jól ez a dolgozata. V-t adok neki.
Ms. Wyne elméleti tudása mintha biztosabb lenne a gyakorlatinál. Ami nem baj, viszont az elmélettel nem lehet megvédeni magad. A dolgozatra K-t írok, de mindenképpen gyakorolnia kell, akár velem, akár mással.
Ms. Tenebris az, akitől többet várnék. Tudom, hogy ha odafigyel egy kicsit, akkor ennél többet is tud nyújtani. Egy V-t adok a dolgozatára.
Ms. Everfenben sem gyakorlatban, sem elméletben nem tudok csalódni. Egyértelműen K-t adok. Remélem, később is nagy hasznát veszi mind az elméleti, mind a gyakorlati tudásának. Az aurorok biztos örülnének, ha csatlakozna hozzájuk.
Mr. Starlingnél látom, hogy készült, de azt is látom, hogy ennél azért többet is ki tudott volna hozni ebből a dolgozatból. Adok neki egy V-t, és remélem, legközelebb jobban odafigyel.
Az asztalom felső fiókjába zárom a lapokat a következő óráig, majd megindulok a konyha felé. Ideje lenne bekapnom valamit, ha már sikerült kihagynom a reggelit.

Köszönöm mindenkinek a részvételt.

Sötét varázslatok kivédése óra

2004.02.03

Türelmesen, szigorú arckifejezéssel álltam az ajtó mellett és vártam, hogy az összes diák végre bevonuljon a terembe és megkezdődjön a sötét varázslatok kivédése óra. Mint mindig, most se voltam túl lelkes, de meg kell tanítanom a gyerekeknek, hogy védhetik meg magukat a rend vagy egyéb más gonosz varázsló ellen. Miután mindenki beért, konstatálhatta, hogy én még a tanóra előtt elpakoltam a székeket és a padokat oldalra, jelenleg csak egy üres terem közepére tudnak bezsúfolódni. Az én helyemen minden változatlan maradt a pódiumon, de hogy elejét vegyem a sustorgásnak és a beszélgetésnek, jókora erővel bevágtam az ajtót.
- Üdvözlök mindenkit! – ballagtam oda az asztalom elé a pódiumra fel, majd úgy néztem le a diákokra.
- Örömteli nap a mai, mert ma nem lesz elméleti anyag, nem lesz házifeladat, se beadandó. – magyaráztam fenn hangon, majd körbejárva a pódiumot folytattam a mai óra anyagával.
- Ez volt a jó hír, gyakorlati órát tartunk és osztályozni is fogom. – csaptam az asztalra kezeimmel, majd meg is támasztottam rajta a testem, tekintetemet végigpásztázva a társaságon.
- Na de nem ez a rossz hír. Hanem az, hogy maguk gyengék, lehetetlenek. Egy rendbéli csoportos váratlan támadásban elvéreznének, vagy fejvesztve menekülnének. – magyaráztam, majd megráztam a fejem.
- Nem is hibáztatom magukat, hiszen mindenképpen az utóbbit javaslom. A futást. Azonban! – mu-tattam fel az ujjam, hogy mondandóm nyomatékosítsam. – Lesz pillanat, mikor nem lesz felnőtt, aki feltartóztassa ellenségeiket. Mikor nem lesz ott anyuci szoknyája, hogy mögé bújjanak, vagy tanár, aki megvédje a kis seggüket. – hordoztam körbe rajtuk ismét a tekintetem, majd felegyenesedtem.
- Egyenként nem mennek sokra, de tudják, mi az előnyük? Mi az erősségük? Valaki? – kérdeztem szétnézve a terembe, remélve, hogy valaki megválaszolja a kérdést, akár többen is jelentkezhetnek.
- Így van, az hogy sokan vannak! Na mindenki keressen magának párt, lehetőleg legjobb barátjukkal, azzal a személlyel akivel szeretik egymást, csacsognak állandóan vagy sülve főve együtt vannak. – indultam el megint az asztal mögül feléjük és leugrottam a pódiumról.
- Hogy miért? Mert valószínűleg, ha baj éri magukat, ebben a felállásban találja meg az ellenség. Az ismerősökkel, barátokkal tudnak a legjobban összedolgozni, ugyanis egy párbaj azon múlik, ki, hogyan reagál. - Türelmetlenül vártam, hogy végre a nebulók sorba rendeződjenek, néha sóhajtottam egyet nézve a káoszt, amit ezzel okoztam, de magamnak köszönhetem, sajnos ez a legjobb lehetőség arra, hogy csapatként képezzem ki őket és hogy megtanuljanak dinamikusan együtt dolgozni.
- Akik nem találtak párt maguknak, nyilvánvalóan együtt fognak dolgozni, a kinti világban sem lesz több idejük partnert találni egy éles párbaj esetén. – magyaráztam, majd vissza felléptem a pódiumra, hogy jól lássak mindenkit.
- A feladat nagyon egyszerű, kiválasztják egymást közt ki lesz a védekező és ki lesz a támadó fél. A védekezők a Protego bűbájt fogják használni, míg a támadók a tanterem végén lévő két bábun a támadást gyakorolják, mondjuk a Flipendo-t. – magyaráztam megint elindulva jobbra, majd visszafor-dultam feléjük és ellenkező irányba kezdtem sétálni.
- Igen, gyenge varázslatok, nem is ezen lesz a hangsúly, nem az alsóéves bűbájtudásukra leszek kí-váncsi, hanem a reakcióidőre, a dinamikájukra. Ezt az órát arra szánjuk, hogy a közelgő veszélyre felkészítsem magukat. Természetesen, aki már ismeri a nonverbális varázslat mibenlétét, egy szót sem akarok hallani, vagy megbuktatom év végén! – mondtam, majd ismét megálltam középen és mosolyra húztam a számat.
- Igyekezzenek jó csapatmunkát kiépíteni, mert óra végén én fogom megtámadni magukat. Kitűnő védekezést és ellentámadást várok el. Aki megizzaszt, az plusz pontot szerez a házának, aki gyengén teljesít, négy oldalas beadandót fog írni nekem a Ghoulokról. Kezdjék! – mutattam a terem végén lévő bábukra, majd remélve, hogy a csapatok védekező tagjai a Protego egy-egy változatát gyakorolják, sikeres bűbáj esetén pedig mögülük kitörve a támadó fél a bábura varázsolja a Flipendo-t. Aki nem jól csinálja a feladatot, rápirítok, mert mint korábban említettem, nem a varázstudásukra leszek kíváncsi, hanem hogy tudnak csapatban dolgozni, megfelelő reakció időre. Protego és egyből Flipendo. Ezt akarom látni, tökéletes dinamikában. Ha ezt elsajátítják, bármilyen bűbájjal meglepetést tudnak majd okozni az ellenségeiknek.

Tudnivalók:
- Kérek mindenkit a párokat a reag írás előtt beszéljük le, a reag ne csak arról szóljon hogy keressük a társunkat.  Gyakorláson legyen főként a hangsúly, hogyan alkalmazkodnak a diákok a gyakorlathoz.
 - Minden hsz +2 pont, teljes részvét még +2 (Összesen 6 pont gyüjthető)
 - Lógás -5 pont, nem megfelelő órai munka -2
 - Február 9.-ig lehet írni az órára, aztán váltok
 - Második körváltást követően lesz egy záró reag, amiben osztályozni fogom a teljesítményt, így illik kellően komolyan venni.

SVK
2004.02.03

to Nora, Eloise, meg kicsit Fifi és Teca és bárki

A Sötét varázslatok kivédése elméletben a túlélésről szól, gyakorlatban meg Brown prof terorának túléléséről. Finnyogó arccal vonultam; VONULTAM  - elegánsan, fensőbbségesen és tökéletesen - Nora mellett, hibátlan harci díszben - mert ilyenkor óra előtt úgy sminkelek a lányvécében, mint egy csatába induló indián. Jó, hát nem karikázom be a szemeimet, meg nem csapok színes tenyérnyomot a seggemre, hanem a szokásos natúr de cuki vonalat képviselem, de a szándék a fontos, és bizony ez az a szertartás, amiből az ember erőt merít. Illatfelhő, tökéletes frizu, és minden megvan. Ja. Minden, ami fontos. A többi meg…
- Ó a bagoly fossa telibe, fenn hagytam a könyvemet a szobában.
Norának nyávogok bosszúsan, még a folyosón lépkedve, de már mindegy, mert úgyis be kell mennünk, elszépítkeztük az időt, és ha visszaszaladnék a szobába, már elkéstem volna és halott lennék, vagy ami még rosszabb, zilált a futástól. Az ajtó meg úgy csapódik be mögöttünk, mint a horrorfilmekben, mikor a főszereplők csapdába esnek a kísértetkastélyban. Visszafordulni már semmi esély, így a terem széle felé indulok, hogy elvegyüljek a többiek között; nem mintha nem tűnnék ki mindig mindenhonnan, de legalább takarásban leszek.
- Felejtsd el, én aztán BIZTOS nem állok előre - súgom Norának, aki persze csak azért is ott marad az élvonalban. Én meg odasunnyogok a tömeg mögé a falhoz, nekidőlök háttal valaki mellett, keresztbe fonom a karjaim, és sértett fejjel pillogok a tanárúrra.
Körbenézek, vajon Fifi meg Teca itt vannak-e. Sok lúd disznót győz, nem mintha liba lennék, na de Brown… Forral valamit. Hiába a mézes-mázas bevezető, engem nem ver át.
- Ez csapdaaaa… - suttogom a körülöttem állóknak, de legalábbis Eloise, aki mellettem áll, biztos hallja. Igazam is lesz, és rezignáltan lesajnáló fejjel hallgatom a proffot, főleg mikor elkezdi részletezni, hogyan halnánk meg.
Én egyébként azt mondtam volna, hogy cuki vagyok, és kicsi. Nehéz lenne eltalálni, mert apró célpont vagyok és a balett miatt mozgékony is, de ezekre úgysincs szükségem, hiszen ki akarna eltalálni egy ilyen édes pofikát, mint amit vágni bírok? Már ha nem utálok valakit nyíltan. Brown a misszpicsa fejemet érdemli.
- Na mindenki keressen magának párt, lehetőleg legjobb barátjukkal, azzal a személlyel akivel szeretik egymást, csacsognak állandóan vagy sülve főve együtt vannak.
- Tudtad, hogy legjobb barik vagyunk? - fordulok gyorsan és tenyérbemászóan mézes-mázos mosollyal Eloise felé, akivel amúgy szerintem még sose beszéltem úgy igazán direkt, de egyszer mindent el kell kezdeni valahol. Ja, meg ő az újság fotósa is, szóval építem a kapcsolati tőkét, különben elég jó képet lőtt Bettykéről, pedig kértem, hogy cikiset csináljon. Na mindegy. Nora biztos nem sértődik meg, tudja, hogy ő is a legjobb legjobb barim.
Míg Brown nyomja a litániát, megfogom Eloise kezét, és vonni kezdem dacosan minél messzebb a gonosz hókuszpóktól, meg Norától is, ő legyen csak valaki olyannal, akivel eltereli rólam meg a másik bújkálóról a figyelmet.
- Szóóóval… - súgtam ‘Loise felé kicsit tanácstalanul, mert mit is mondhatnék, de figyelni Brown kiakasztó dumájára inkább nem akartam. Vajon Elloise igen? Mindegy.
- Kösz azt a képet az újságba, amin a virágot nasizom. Tök menőn nézek ki rajta.
Rámosolyogtam a lányra, tényleg tökre elkapta a pillanatot. Aztán csak muszáj figyelni, mert jön a feladat. Vagy mi. Hallottam a szót, hoyg feladat.
- A feladat nagyon egyszerű, kiválasztják egymást közt ki lesz a védekező és ki lesz a támadó fél. A védekezők a Protego bűbájt fogják használni, míg a támadók a tanterem végén lévő két bábun a támadást gyakorolják, mondjuk a Flipendo-t.
- Védekezni, vagy támadni akarsz? Nekem mindegy - vontam meg a vállam, atán annak megfelelően, hogy Eloise mit döntött, én is felvettem a magam szerepét. A támadásban és a védekezésben is meglehetősen kelletlen voltam, de hát untam ezt az egészet, és nem is érdekelt, eleve csak azért csináltam bármit, mert egyrészt nem akartam megbukni, másrészt meg nem akartam Eloise-zal kiszúrni. Mondjuk kitűnő teljesítményt aztán senki se várjon tőlem, mert bár kecses vagyok és ügyes, feleslegesen még a pálcát is lusta vagyok felemelni.

[támadás és védekezés20040203]

támadás és védekezés
20040203



Alf és egy kicsit mindenki

Amikor beléptem a terembe, és csak az üres terem fogadott, a középen tornyosuló tanárral, először arra gondoltam, hogy az lesz a cél, hogy párbajozzunk vele, és hogy akkor nekem annyi. Jó, igazából nem voltam szar a párbajban, sőt egészen jól ment, aminek mennie is kell, ha az ember végül is aurornak készül, meg arra szánja az életét, hogy rács mögé dugja a saját szüleit. Micsoda mintagyerek vagyok, mi? Szóval nem volt sok kedvem Brownnal megküzdeni, nem akartam megsérülni, tuti még élvezte volna, ha elkeni a hátsónkat.
A többiek már egy része ott volt a teremben, amikor én is beestem, és amikor Lola és Nora mögött bevágódott az ajtó, még össze is rezzentem, olyan mi a franc szerű szemöldök összevonással néztem hátra, hogy vajon a lányok haját esetleg nem zárta e kívülre a folyosóra. Flor nem volt itt, amin már meg sem lepődtem, csak egy kissé aggasztott a dolog, de nem volt időm sokat ezen gondolkodni, mert Brown keresztülharsogott a még nem létező gondolataimon is.
- Örömteli nap a mai, mert ma nem lesz elméleti anyag, nem lesz házifeladat, se beadandó. - Hurrá, hurrá, hát mennyire repesek ettől.
Szerintem ennek csak a prof örült, hogy nem kell kijavítania őket, és nem kattan be attól, hogy milyen hülye válaszokat adunk meg a kérdéseire, na meg biztos voltam benne, hogy szeretett minket inkább szenvedni látni, mint a kiolvashatatlan kézírásunk felett görnyedve szidni az anyánkat.
- Hangosan eszel, Monstro - szúrtam oda neki, mert amúgy ő mindig hangosan evett.
Mondjuk legalább én tényleg odatettem a beadandóknak is magamat, mert fontos volt ez a tárgy az egyik legfontosabb RAVASZ tárgyam, és szerettem volna már meglépni a suliból, hogy végre tényleg azt tanuljam, aminek az életemet akartam szentelni. Másnak biztos hiányozni fog, de nekem nem. Még mindig megvolt annak az omlásnak a helye az udvaron, ami maga alá temette az ostrom alatt a barátaimat. Miközben a szónoklatát tartotta, próbáltam nem megsértődni azon, hogy gyengének minősítettek. Nem voltam az, és ki ez a fickó, hogy ezt amúgy is megmondja. A mardekáros egómba tapostak most bele, de inkább csak csendesen ácsorogtam a többiek mellett.
- A feladat nagyon egyszerű, kiválasztják egymást közt ki lesz a védekező és ki lesz a támadó fél. A védekezők a Protego bűbájt fogják használni, míg a támadók a tanterem végén lévő két bábun a támadást gyakorolják, mondjuk a Flipendo-t.
Brown persze még tovább magyarázott, én viszont, ha már Flor nem volt erre, odafordultam alf felé, és olyan de rég láttalak haver vigyorral meg is szólaltam.
- Nahát, milyen jó egy régi baráttal párba kerülni - szólaltam meg és olyan Jayesen pislogtam a srácra, akiről annyi gyerekkori emlékem volt, hogy együtt néztünk Monstrot, ahogy a homokozóban ette a homokot. Most sem lehetett túl komolyan venni azt a gyereket, de elég elszántnak nézett ki, a bukás óta, és még csak nem is a barátnőjét választotta párjának. Milyen kemény gyerek.
- Szerintem próbálj meg támadni - javasoltam neki, lehet úgyis majd fordítva is csinálni kell, legalább gyakorlom a védekezést is. Ha támadt, akkor próbáltam pontosan időzíteni a pajzs bűbájomat, nem volt kedvem bekapni egy átkot, ciki lett volna végzősként, úgyhogy nagyon koncentráltan nyomattam a protegrot.

-S-V-K-


2004.február 03.

to: Dominic és a többiek

Elérkezett egy újabb Sötét Varázslatok Kivédése óra, amit nem igazán kedveltem. Nekem ezek az átkok-ellenátkok, támadó és védekező bűbájok és varázslatok annyira nem mentek. A túlélésre játszottam ezen az órán szó szerint és átvitt értelemben is. Alig hallhatóan nyögtem fel, és egy kicsit fintorogtam is, amikor kiderült, hogy gyakorlati óra lesz. Az sose jelentett jót, mert akkor varázsolnom kellett, valakit meg kellett támadnom, én pedig egy békés ember voltam. De előszedtem valahonnan mélyről a Griffendéles bátorságomat, és inkább a professzor monológjára koncentráltam:
-Egy rendbéli csoportos váratlan támadásban elvéreznének, vagy fejvesztve menekülnének. - Én az utóbbi választanám. Mi a tökömnek támadnak rám, ha baromira semmi vizet nem zavarok? Hagyjanak engem békén az ilyen hülye Rendbeli tagok, meg minden ártó szándékú ember. Én sem cseszegetem őket, ők is hagyjanak békén engem. Éljünk meg nyugodtan egymás mellett, elég nagy a világ.
– Lesz pillanat, mikor nem lesz felnőtt, aki feltartóztassa ellenségeiket. Mikor nem lesz ott anyuci szoknyája, hogy mögé bújjanak, vagy tanár, aki megvédje a kis seggüket. - mondta Brown professzor, én meg nagyon halkan, szinte csak magamnak odamotyogtam:
-A futás attól még egy opció, ugye?
Közben valahogy mellém keveredett egy felsőbb éves Mardekáros tag, talán Dominicnak hívták, párszor már biztos összefutottunk korábban. Gumicukrot majszolt. Engem nem nagyon zavart, viszont egy másik Mardekáros srác beszólt neki, amihez csak egy halvány mosolyt fűztem. Mondjuk a nyál összefutott a számban, a gumicukor jó dolog volt.
Közben a férfi folytatta, reméltem, hogy meg sem hallotta, amit mondtam.
-...Hogy miért? Mert valószínűleg, ha baj éri magukat, ebben a felállásban találja meg az ellenség.
Ó, nem professzor - gondoltam magamban. - Amilyen szerencsés vagyok, a baj engem egyedül talál meg...
Mindenesetre, mire a tekintetemmel megkerestem volna Ezrát vagy Eloise-t vagy akár valamelyik Griffendéles társamat, Dominic felém fordult:
-Leszel a legjobb barátom?
Meglepetten néztem rá. Eleve meglepő volt, hogy úgy gondolta, hogy mindannyiunk közül én vagyok a legjobb választás ehhez a gyakorlathoz. Vagy talán csak azért került rám a választása, mert én álltam a legközelebb hozzá. Mindenesetre, amikor felém nyújtotta a gumicukrot, kikaptam belőle egyet.
-Köszi. Persze, lehetek... - vontam meg a vállam. Kicsit feszélyezve éreztem magam. Másik ház, idősebb srác, aki ráadásul nem is néz ki rosszul. Valószínűleg kicsit bele is pirultam a dologba.
- Majd én támadok. Te csak nyomd a protegot! - mondta bíztatóan.
- Öhm, oké. - mondtam határozatlanul, de végül meggyőztem magam, hogy egy Protego csak menni fog.
Előkészültem, aztán kimondtam:
-Protego!
Utánam pedig szinte azonnal Dominic is varázsolt. Mondjuk nem nagyon hittem, hogy az én Protegom hatásos lenne, mert túl látványos nem volt. Néha-néha oldalra pillantottam, mit kellene látnom, és két Flippendo között egyszer csak Dominicra sandítottam.
-Szerinted jó ez így? - kérdeztem, mert egyáltalán nem voltam biztos magamban.